Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-11 / 34. (2255.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szíovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Fetelös szerkesztő: DZUKANY1 LASZLC FOWACfí GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet Telefon : 30311 — Kiadó- hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A szJoveniszfoői írástudók tűzhelyem — különösein a keleti planétán — forrnak az üstök. A gőzről, amely az üstök fedőiéit emelgeti, még asm tudjuk. hogy az. alkotás hajtó és irtat kereső ereje-e, vagy pedig talán csak azé az elégectettenségé. amely a szllovensakói irodalom állapota fölötti jogos elégedetlent egon Mül az Írástudók önmagukkal szemben érzett elégedettensógéből és a tört lendület lázadásából csapódik le. Bennünk nincs más, csak tiszta jószándék, amikor ebhez a sokrétű érzékenységgel, ajóévii ágisa&rüen körülbástyázott kérdéshez iryiulumík. Nem osztjuk egynémely fiatalnak éppen fiatalsága miatt abszolút mértéket kereső, de nem rossz szándékú kritikai álláspontját, amely a szíovenszkói magyar irodalom éntékvonalát a dilettantizmus kezdésére fokozza le, mert ez úgy abszolúte, mint relatíve igaztalan. A szíovenszkói miagyar Írásnak tizenegy esztendő alatt megmiütat- koiztak komoly, igazi értékei is, s ami sulb spécié aetemitatis tűnő érték, az is a mienk, azt is meg kell becsülnünk, ahogy a kertész sem pusztíthatja ki a hitványfca, de a majszoló gyerekszájnak édes gyümölcsöt termő proletárokat, hogy csak a királyi asztalra termő néhány nemes fa maradjon kertjében. Mi tudjuk, hogy mindenfajta irodalomnak van missziója, mert számolnunk kell a kul- turigé'nvek sokféleségével. Viszont pppen olyan tisztán fél kell ismernünk azt a másik magasabb igazságot is, hogy a tiszta irodalom érdekeit sehol sem kell. oly féltékenyen őrizni és védelmezni, mint egy nemzet kisebbségi sorsában. Szinte már közihely szemponttá vált, hogy szeretnek bennünket Erdéllyel összehasonli- tani. Holott ez a szempont merőiben hibás. 'Az erdélyi irodalom nem friss sarjadzás, ennek régi mély gyökerei vannak a kist őr iában és a kultúrában, s hogy a mi generációnk nagy kataklizmája egyszerre nagy értékekben bontotta ki az erdélyi lelket, ez szinte törvényszerű volt. A ma Szlovenszkó- crak nevezett területnek sohasem volt szervesen összefüggő magyar élete és még kevésbé lehetett meg az egységes lelke. Ez a lélek csak most van a közös sors és szenvedés kohéziójában megszül'etendőhen s hogy meg fog-e születni, ez lesz a szíovenszkói magyar irodalom élot/prókája. De az erdélyiek mellett semmiképpen sincs okunk a szégyenkezésre. Bátran állit- h aljuk, hogy a szíovenszkói líra erdélyi testvérével szemben állja a versenyt, sőt kiegyenlíti a hl A tusit, amely a® erdélyi és a szftovensdkói lélek közt mutatkozik, mert evangéliumot adott, az uj kálváriáik legmagasabb csúcsain felfénylő szenvedés testvéri evangéliumát, sőt ezen túl feltörte a kisebbségi Giéniusz,“ uj magyar magasságokba és mélységeiébe vezető útját és belső csengésében is uj egyéni hangokat tudott kicsiholni. Prózában szegényebbek vagyunk. Több biztató kezdés után korai ernyedés következett el, sőt vissznhúllás, aminek nem utolsó sorban az volt az oka, hogy íróink legalább is eddig nem tudták megvetni lábúikat a szlo- vemszbói magyar élet epikáján. Polcomon halomnyi könyvet őrzök, amelyet: a szíovenszkói próza termelt ki tizenegy év alatt s hiába nyúltam egy-egy frissen felbukkanó könyv után, nem .találtaim meg benne azt. amit kerestem s amit minden ícdovenszkói magyaT könyvijén hivő keres: «t mS éBeb&nket, a mi kűzrieíimieiB sorsunkat. És ifit a magyarázat, miért nem lett a szlovenszkói magyar könyvnek mindmáig átütő ereje, miért nem vált életté és életszükség- ! !'■' '-é n sxlovénszkói magyar irodalom? I A nagy szenvedések céljai és jutalma l egyének és nemzetek életéiben egyaránt: a nagy tisztulás. Ila ez nem így lenne, kisebbségi éjszakánkban kihamvadnia az egyetlen gyertyaláng. Nekünk — ntónt erdélyi testvéreinknek — n intsenek régi mécseseink, ránk nem világit egy önálló nagy múlt visszfénye. aimelv melleit a fojtogató jelen problémái elől -visszamenekedheínénk a teljességesebb élet aranyhtmje alá. Nekünk ezer szenvedéssel kell ki vajúdnunk önmiagunkból az uj időik uj lélegzetű magzatját: a szíovenszkói s ezért úja re u magyarságot. Az uijarcii magyarok, minden korosztályban, már légióstól itt állanak, itt állanak a magiuk —■ búsla’k adáson tuliendiült — kínlódásaikkal s a kínlódásból kd izzatott uj útkereséssel ;é'S a megtalálás optimizmiusával, itt állanak a könnyüik^padit öreg nyugdíja- sók, a sorskorhácsolta majgyar árvák, ezer- színű, de mindig ugyanegy élet sor sok, itt áll az egész tíZenegyesztendös magyar kisebbségi élet —. megörölutetlenüil. Ám jó, az irodalom nőm gyorsfiányképészet, kilenc esztendőnek kellett eltelnie, mire a nagy háborúnak megszületett az első regénye, a mj ! szenvedésünk feneketlen kútjába leereszkedni talán még nagyabb feladat. Akik eddig ailáereszikedtek, csak felületen járó kézzel inkább a báboruverte középeurópai ember válságát találták meg, de nem tudták összeírniarkölni a sokrétű magyar problémát. Babonás hittel hiszem, hogy most állunk a küszöbön s a sok bátortalan kezdés, félrefo- gás és gicos után elkövetkezik a nagy reve- l'áció s ojftóolló nyomón felpattan a nemesitett szem, amely kibontja a legsajátosabb szíovenszkói szint és illatot. De az oijr óottónak addig szeretettel s a mindnyájunk által várva várt rügyibontás akaratával nyesegetnie is kell. Nyesegetni kell az elfajzott s a korona életnedveit elvonással fenyegető hajtásokat, a friss utat kereső gyökérzet támadó duídlváit, a saüzi napsütésben mohón felhemzsegő élősdieket. De végezni kell azJ oktalan órzékenykedlés mimóza-flórájával is, mert nekünk nem bezáruló, hanem Mmporulkiban megtárutó kely- hekre van szükségünk. íróink, különösen a keleti planétáin, újabban az irodalompolitikában védik trióini magúikat. Holott Karinthy nagyon szellemesen miegvilágosátja, hogy merőben más a® irodalom és a politika, mert hisz ez az összeházasítás nem más, mint a fogalmak összeér5- szaíkolása. Mert amíg az egyik a mindennap OTvosszerét, addig a másik az embernek az örökkévalósággal való kontinuitását keresi. Keleten a kettőt valamiképpen összezavarják és hajlamosaik arra, hogy az írod'alom belső hajait‘is a politika szaldójára írják. A betegség egészen odáig terjed, hogy kis — Lalán nem is egészen indokolatlan — meg- séfrtődések apropójából ostort fonnak az irodalom egészen vagy félig hivatott hordozói ellen, memorandumokat. szerkesztenek s ezekben próbálják meg mesteri mód alátámasztani sajátos s szinte programszerű irodalmi passzivitásukat. Holott az eleven Írod alomnak éppen nem ismérve a passzivitás, mert e® a passzivitás egyértelmű az ön- erUfett, tewjtwJitíkiw* a ttt Uknpd kweft, nemcsak a mostoha köriilimériyekjben, hanem önmagáiban is meg kell. találnia. Azt, a hibát vagy fogyatékosságot bízvást fel lehet róni miniden időik irodalmi közvéleményével szemben, hogy nem viseltetik kellő megértéssel a jelen irodalmi törekvései iránt, de amikor ezt a meg nem értést az irodalom alkotó munkával döntő gátlásul nevezik meg, a vád magukra az ezt hirdető írókra hull vissza. A passzivitás nem az irodalmi vagy ha úgy- tetszik irodalom pali ti kai életet és faktorait bünteti, hanem magái az iíodal- mut. Az életképesség a vitalitás és nem a passzivitás kérdése. Itt van tehát a legfőbb hiba, amely nem haiárotótíhatik el egy képes újság Memás hivatására és nem küszöbölhető ki holmi távoli összefüggésekre is kiterjesztett attakokkal. szuverén veüeitásukban is gyerekes szabotázzsal, mert az igazi irodalom nem külső pozíciókért harcol, hanem önmagáért termel s leglényegesebb ismérve mégis csak az értékes alkotás. Abszolút objektívi tággal, de egyben elevenre! aiplnitással kell megállapítanunk, hogy a szlovénszikói irodál'om rosszul megfogalmazott élet igénylése, éppen a túlhajtott regional'Lzrnms következtében, nem volt belülről jövő önálló liélekzeívétel, hanem csupán prefenzlőja egyes céhekké, klikkekké tömörült irástudóűínak. — Most a keleti piáttHÓié; aórofrógja nyílIftkóSok a«eg, irói fórum, amely quasi az egymástdrövá- üítesnek jogát pre'tehdálja és amely különös mód elegyítette a partikuláris puszipajtás Ságot az egyetemes magyar Ivultuiérdekek szolgálatával. Nem régiben a magyar közélet tényezőihez egy „irodalompolitikái1* memorandumot intéztek, ám ez a memorandum nem azt panaszolta, amely panasz helyénvaló lenne, hogy tudniillik a szíovenszkói magyar író kiesett a magyar élet irányitó és formáló faktorainak sorálból — míg ezzel szemben Erdélyiben a magyar író és újságíró jelentős közéleti faktor - hanem kifogása oda zsugorodott össze, hogy a szílovensz- kói irodalompolitika nem a® ő akaratuk szerint formálódott, sőt hogy alakulhatnak fórumok, ahol nem ők a szó kizárólagos urai. Halott néhány eltemetett fórum romja mintha arról tanúskodna, hogy könnyebb fórumot követelni, mint fórumot megtartainl Beteg pretenzió, beteg régiónál izmus. Amit egv baloldali irodalmár azzal a per- veraus igazsággal próbált jellemezni, hogy amíg — a nagy verseny kizárása célzatával — a jobboldal közös érvényesülési nevezővel a magyar szellemi Trianon mcguierevi- tesét Irirváuija, addig a verseny szélesebb le- hetősiéjgeire törő baloldal a magyar kulin r- élet integritásában akarja erőit felmérni. S ennek a gondolatnak továbbiüzese az a pa radox tétel, hogy a jobboldal szóim ám min- den dilettáns ítóí érték, aki ir és nem baloldali ; s viszont a baloldal számára minden dilettáns író, aki ir és nem számit a jobboldalhoz. A ma, vagy ha úgy tetszik: a pl Utamat új- ságirójtánalk a maga egyszerű judteiurnával együk igazságot sem lehet elfogadnia, meri ha az irodalom kérdéséről vau s®6, nincs igaza sem a jobbnak, sem a balnak, hanem egyediül a® elhivatottnak, a tehetségnek. ÉR a nagy vitában már eleve elvesztette a esa-' tát az a 1 álbír akapólban lévő beteg szellem, amely alkotó munka helyett meddő intrikáikban s a nagyvonalúság pótlására személyi Wlikikipolittkálban keresi érvényesüDósét. A legnagyobb ártalom, hogy egy lépéssel tovább menjünk, éppen az öntörnijéinezésben, a már-már in té®ménye®üljö önkiritikáflvbani s az irodalmi puszipnjtássághan lelhető fel: ezt kell kíméletlenül eln*etélni. ha a szlovén- szikói magyar irodalom igjé^yt ♦ ,-boánöR, Az iiró elsősorban a tehetségével és munkájával rep.rezentáIjon s csak másodsorban adminisztrálja magét holmi társadalmi és politikai akciókkal és memorandumokkal. Nálunk valamiképpen megfordult a sorrend: itt nem maga az irodalom szerepel az építő munka természetes előfeltétele- és alapjaként, hanem élőszór akarják a fórumokat megcsinálni, amelyekre majd ráépítik az irodáimat, holott a meglévő fórumok is csaknem üresen tátongjn.ik. Ne méretezzük Juxurió/us igényekre a terveinket s r o tegyük \?eszeideimes próbára irodalmunk reális hitelét. A Pamtheont nem lehet a kupoláján kezdve építeni. Krétapapiros arcképcsarnok helyett be kell érni egyelőre a rotációs papírral is. És nem szabad, hogy esetleg az irodalom érdekképviseletéi a ir-r- tikuiarizuvust hirdető, önmagukat fórummá avatott — különben bármily tiszteletre méltó — körök és társaságok sajátítsák lri, amelyek nagyon alkalmasak tehetnek az irodalommal szemben megkívánható érdeklődés ébrentartására, de sohasem lehetnek hivatottak megfellebbezhetetlen érték jelzésre és a szíovenszkói irodalom értékeinek egyetemleges, mandatárius képviseletére. Ehhez a hivatalos approbálás problematikus értékén felül nem annyira a formális keretekre van szükség, mini inkább lén^Tegibeli átfogó erőre, a kisebbségi lelíkiismeret önzetlensé- gében csonkifhatatt au fedezetiére: szloveuszkói Helikonira, amely nem alapszabályokon, hanem a‘szíovenszkói lélek betűiről és kláisswibusan igazolt paraiujsán akipul s amely tizenegy tapogatózó esztendő múltán az elhatározott irányító kezet keresi, amely kéz messze van minden dogmától, de át izzót t a történelmi misszió felelősségéből, amely kéz az irodalomban csak a nemzet- eiiikaá és a tisztult esztétikai szempontokat ke-resi és amely k'é® a kultúraterjesztés szekundér — s a nemzeti kultúra elterjesztésének az elsődleges feladatokon magasan tol- I emelkedő — missziója mellett fél tudja fca- I rolni a tiétek belső érlelésiével és összhangba- | fogó uj szintézisével a kultiurátérem!és primőr folyamatának: az alkotásnak nagy elhivatottságát is. Mert e ponton találkoznia kell a nemzet életében örökbecsűként megméretett értékek konzerválásának, az uj história életrehrvía igazságok megmásító és ái'értekélő kiiIdetésé’vel * Kisebbségi életünkben elmúlt tizenegj’' esztendő, helyes értékelés szerint szinte egy emberöltő; véle elmúlt a türelmi időszak is: álljunk hajadonffitt a szabad ég alá. Mert tűzzön bármily kegyetlenül az igazság napja, ha vau bennünk igazi életrevalóság és elhívó tás. nem veszhetünk el. Ek a lap is meg fogja tenni kötelességét. Fokozottabban, mint eddig módjában állt. Ki fogjuk építeni, egyelőre csak ezeken a hasábokon, a szíovenszkói magyar irodalmi kritika Immár nagykorú fórumát, amely fórum hivatott tesz szelektálni az irodalom és az irodáimat fojtogató pszeudo-irodalom között. Ez a program szerves része annak a nemzett poégTxamtnak, amely a politikai és gaz- diaságfi1 célkitűzések mellett méltó helyet kíván szorítani, a kisebbségi léték szükségleteinek. mert igaza van annak, aki ma már azt meri hirdelni, hogy egy nemzet sorsa nemcsak a kenyéren fordul meg, hanem gé- ntmisaáwalk teremtő erején: a szellemi szent kenyér igéjén is. A mii eleven lelkiismeretűnk, érje bár a partikularizantuis mélegiteite kicsiny fazekak kicsapódó gőze. híven helyt áll a szlovén-z- kói magyarság értekei és kiteljesedésire \*á- jnó-hoh*^ Vv%? Nai siARiimh f* «l<ia! ^ ^ (2255) Slám " 1930 február 11 Kis reális meifeesiéSés a sii®finsiic©i magyar irásiiiillil mr&i Lám®
