Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-05 / 4. (2225.) szám
T1«AGAI-A\\G^AR-HÍRLAI» 5 W80 január 5, vasárnap. Magyarország esélyekkel — 1 konferencia kilátásai nem indult kedveigflen a hágai értekezletre — Mi történik 19664g? — Ki fog fizetni? Páris, január 4. A francia parlament még a szentestén is ülésezett, hogy az egyes tárcák költségvetésével minél előbb végezzen. A kormány még Hága előtt le akarta tárgyalni a külügyi tárca büdzséjét és itt adott találkozót az ellenzéknek, hogy a bizottságokban és a folyosókon jelentkező éles kritikákkal nyilt színen végezzen. A vita bővelkedett érdekes, pateti- kus jelenetekben. A kormány elleni támadást a nacionalista ellenzék irányította, amelyet egy idő óta Franciaországban is „fajvédőknek" neveznek, noha a fajvédelmi ideológiából semmi sincs programjukban. Nem annyira a francia faj nemes értékeit félti ei az ellenzék a kormány külpolitikájától, mint inkább a győzelem által szerzett Í 'ogokat, a pénzügyi és katonai garanciák önnjelmü elsáfárkodását, amire a Young- tervvel és a rajnai területek felszabadításával most készül a Tardieu-kormány. Aggódó hazafiuságuk néha lírai kitörésre talált, máskor elkeseredésük viharos iróniája csapott le a külügyminiszteri székre. Mert mindnyájan Briandot támadták. Azt a külpolitikát, amely szerintük felhőketverő miszticizmusával lemondásról lemondásra, Locar- nótól Hágába vezet, ahol Franciaország utolsó katonai zálogát: a rajnai megszállott területeket készül kiengedni kezéből. Bria»<2 a Sirsai-htegyen Az ellenzék gúnyosan egy uj Sinai-hegyre ültette fel Briandot, mint az eljövendő Európai Egyesült Államok első elnökét. Briand környezetéből kikerült hirek szerint az „elnök" csakugyan gondosan készül az 1930-iki szeptemberi népszövetségi ülésszakra és máris több francia és külföldi jogtudós memoranduma fekszik előtte: az uj államszövetség alkotmánytervezete. Az ellenzék támadása kapóra jött az öreg bretonnak, hogy egy nagyszerű rögtönzésben belekiáltsa a parlamentbe lángoló hitét az ő békepolitikájának egyedül üdvözítő voltában, amely Franciaország nagyságát minden megszállásnál jobban biztosítja. Szép beszéd volt, megrázta a parlamentet. AkKjobb politikát tud — mondotta Briand — az álljon elő vele és én odadobom neki az állásomat! — Ti* frankot egy külügyminiszteri tárca ellen! — kiáltott fel patetikusan. Álljon elő valaki és indítványozza azt, hogy tárcám költségvetéséből csak tiz frankot engedjek el és én erre a tiz frankra felteszem miniszteri tárcámat De az ellenzék közül senki se mozdult. Úgy, hogy a kormánypárt részéről emelkedett fel egy képviselő és indítványozta, hogy a tárca költségvetéséből törüljenek ötven frankot. A kormány ellen összesen 17 szavazat esett. Briand nyugodtan folytathatja történelmi útját Locarnón, Hágán, Genfen keresztül a Sinai hegyre. Tardieu pedig szabad kezet kapott a hágai tanácskozásokra. A jelek szerint ugyanis Tardieu Hágában igen aktív szerepet játszik és különösen a kiürítésre vonatkozó tárgyalásokat személyesen vezeti. Az első hágai konferenciával kapcsolatban megvádolták a kormányt, hogy azt nem készítette kellő gonddal elő. Tardieu a mostani külügyi vita során kijelentette, hogy lelkiismeresebben már nem lehet konferenciát előkészíteni, mint az újabb hágai tárgyalásokat. Nyilvánvaló, hogy a francia miniszterelnök előkészítő munkája folyamán részben foglalkozott a keleti jóvátétel kérdésével is. A francia előadóknak valószínűleg alkalmuk volt a keleti jóvátételi konferencia munkájáról, a magyar és a bolgár kormánynak, valamint a kisántántnak álláspontjáról behatóan informálni őt. Más kérdés, persze, hogy magát a francia politikai közvéleményt milyen mértékben foglalkoztatja a magyar jóvátétel ügye. Párisban rossz hatást tett a románok kirohanása Magyarország ellen Emlékezetes, hogy, Mfcone&cu román külügyminiszter legutóbbi prágai tanácskozásai után megfenyegette Magyarországot, hogy amennyiben január 3-ika előtt nem fogja módját ejteni, hogy a kisantantállamokkal megegyezést találjon, nemcsak, hogy veszélyezteti taz egész Young-tervet, hanem a nagyhatalmak erre az esetre el vannak szánva arra, hogy a hágai konferenciát elhalasztják és ezért az egész világ előtt a magyarokra hárítják a felelősséget. Mironescunak ezen a kijelentésén francia illetékes helyen csodálkoztak legjobban, aminthogy a Quai d’Orsayn a román külügyminiszternek Magyarország elleni kirohanása aligha tett jó benyomást. Valóban nem értjük, hogy a román diplomáéi inak miért kell ilyen otromba trükőkked dolgoznia, amelynek nemesik nagy francia szövetségesüknél, de másutt sem ült föl senki. Ennek legjobb bizonyítéka az, hogy a most lefolyt francia külügyi vita folyamán a magyar jóvátétel kérdése egyáltalán, még csak egy éltévedt közbeszólóé révén sem merült föl. Franciaország som hajlandó a magyar jóvátételt kiszolgáltatni a kisantantnak A francia közvéleménynek eszeágába se jut aggódnia azon, hogy Magyarország magatartása megakadályozhatja a konferencia sikerét és a Young-terv életbeléptetését. Vannak pro- Jhlémáík, amik nagyon élénken foglalkoztatták a franciákat Hága előtt: Schachtnak, a német Birodalmi Bank elnökének várható magatartása, a Nemzetközi Bank alapszabályainak és tmegszervezésének véglegesítése, mlndenekfölött pedig a kiürítés kérdése 8 ezenkívül még sok más probléma, amik mind szóba kerültek a részletes vita folyamán, de a ki sántán t fenyegetéséről senki sean emlékezett meg. A naptár hamarosan csúnyán rá cáfolt Miro- ne>scu orra: a hágai konferencia január 3-An megkezdődött anélkül, hogy a magyarokat megegyezésre kényszert tették volna. Nem mintha a francia politika nem ismerné vagy lekicsinyelné a keleti jóvátételi bizottság előtt levő kérdések jelentőségét. Csupán arra nem hajlandó — a kisántánt diplomáciájának minden itteni fáradozásának ellenére, — hogy a két jóvátételi csoport között junktimot állítson fel. Megmondotta már ezt Briand a francia páriáiméiul külügyi bizottságának egy régebbi ülésén, megnyugtatva a francia képviselőiket afelől, hogy a magyar vagy a bolgár kormány magatartása a Young- terv életbelépését hátráltatná. Nem szabad természetesen illnzáókban ringatnunk magunkat afelől, hegy a nagyhatalmak nem fognak minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználni arra, hogy Magyarországot egy megegyezés érdekében engedményekre kényszerítsék. Különösen pedig a francia kormánytőd érthető, ha kis szövetségeseinek ügyét tőle tel- betőleg támogatja. De bizonyosak lehetünk afelől, hogy Franciaország a kisántántnak nem hajlandó a magyar jóvátételi problémát egyszerűen kiszolgáltatni ée a megegyezés érdekében reájuk is nyomást fog gyakorolni parlament külügyi vitájában senki sem vetette fel a keleti jóvátételek problémáját. Eredménytslenség esetén a jSváiételi bizottság lép mfikSdésbe Megegyezés hiányában a konferencia nyilván egy újabb fórum elé fogja a magyar jó- vátóteli kérdést utalni. Egy újabb bizottságot alakitana? Vagy esetleg a népszövetség pénzügyi bizottsága elé utalná át a kérdést? Vagy felhívná a jóvátételi bizottságot, hogy állapítsa meg a Magyarország által 1943 után fizetendő jóvátételi összeget? Egyelőre számi tanunk kell ezxel az utóbbi eshetőséggel A francia külügyi vita erre- vonatkozólag is nem egy érdekes tanulsággal szolgál. Az ellenzéki szónokok, fődeg Louis Dubois, aki egy időben a jóvátételi bizottság elnöke volt, aggodalommal mutattak reá arra, bogy a Young-terv életbelépése esetén, a jóvátételi bizotság végleg kimúlik, felszámol és igy nem lesz többé fórum, amely a békeszerződés értelmében hivatva van megállapítani Németország mulasztását és a megfelelő szankciókat alkalmazni vede szemben. A Young-terv ugyanis jelenlegi formájában semmi szankciót nem tartalmaz és Németország fizetési kötelezettségét a német jóhiszeműség és a német pénzügyi hitel garanciája alá helyezi. „A jóvátételi bizottság összeköttetése Németországgal véget ér" — mondja a Young-terv. Á jóvátételi bizottság szerepét a megalakítandó nemzetközi bank veszi át. A fenti idézet csak Németországról beszél ugyan, de nem valószínű, hogy a hatalmak az esetleg időközben megállapított bolgár jóvátételi kérdések után egyedül a magyar jóvátételi kérdések miatt (és természetesen a magyar adófizetők pénzén) még évekig fen- tartsák mai formájában a jóvátétedi bizottságot Inkább azt kell valószínűnek tartanunk, hogy a német és bolgár jóvátételi fizetések után a magyar jóvátételek ügyét ifi átutalják a nemzetközi bankhoz, amely leginkább lesz hivatva a jövőben általános, nemzetközi kérdések lebonyolítására. Ha pedig ez az értesülésünk helytálló, akkor ebből arra lehet következtetnünk, hogy a magyar jóvátétel végső összegének meghatározására a jóvátételi bizottság hamarosan, még önönmagának a feloszlása, illetve a nemzetközi bank működésének megkezdése előtt kellene összeülnie. Vagyis pár hónappal a hágai konferencia után, esetleg még előbb. A nemzetközi bank nyereségei* a német törlesztésre fordítják 1966 mán Mindezek természetesen csak feltevések, amikre a francia parlament érdekes külpolitikai vitája késztet. De ha már annál a feltevésnél tartunk, hogy a jóvátételi bizottság hamarosan össze fog ülni, hogy Magyarországra az 1943 után eső végső jóvátételi öszr szeget kivesse, érdemesnek találjuk párhuzamba állítani eat a feltevést a francia ellenzéki szónokok megállapításaival arról, hogy milyenek a kilátások Németország jövőbeli fizetési kötelezettségeinek a teljesítésére. A Young-terv a német fizetések történetében felállított egy határkövet az 1966-os év- számban, egy másikat az 1988-asban. 1966-ig Németország nagyjában évi kétmilliárdot, attól kezdve másfélmilliárd jóvátételt tartozik fizetni. De maga a Yooing-tér vezet legforradalmibb alkotása: a nemzetközi bank a jóvátételi fizetések szorosan vett átutalásán kívül bizonyos pénzügyi, illetve hitelműveletek végrehajtására is felhatalmazást kapott. Az ilyen nagyszabású műveletek nyilván jelentékeny nyereséggel fognak záródni a bank javára. A Young-terv kilátásba helyezi Ném-etor- sHágnak, hogy 1966 utáni jóvátételi kötelezettséget részben vagy egészben a bank nyereségével egészítheti ki. A Young-tervezet azonkívül számol azzal a lehetőséggel, hogy Amerika a szövetsógkközi adósságokat előbb-utóbb el fogja engedni, vagy legalább is enged belőlük. Az igy elengedett összget 1966 után teljes egészében (1966 előtt háromnegyed részében) levonják Németország jóvátételi fizetéséből. Egyetlen francia képviselőnek sincsenek illúziói a második határkő szilárdsága felőd. Mindnyájan érzik, hogy az 1966-os évszámmad már maguk a szakértők keresztre feszitették a jóvár tételeket. Ettől kezdve senki Európában jóvátételt fizetni nem fog. Németország nagy fegyvere, hogy bármikor kérhet kétesztendei halasztást a fizetésre Ha pedig ez a megegyezés mégsem jöhetne létre, vájjon a francia delegáció otthagyná Hágát, feladná annyi évek súlyos történelmi jelentőségű diplomáciai munkáját, kockáztatná a német—francia megegyezés ügyét, veszedelmes atmoszférát zúdítva Európára? Ezt senkise hitte ed és senkise hiszi el Mirones- curnák. Ezt az egész keleti jóvátétel kasszája nem érné meg a nagyhatalmaknak. Számszerűleg se. A nagyhatalmak a keleti jóvátételhőd százaléfcszerint reájuk eső részről már úgyis lemondottak. Ez pedig a keleti jóvátételnek miptegy 70 százalékát teszi ki. Úgy, hogy végeredményben (és feltéve, hogy a bolgárok hajlandónak fognak mutatkozni a körülbelül évi 12 millió aranyfrank befizetésére) a keleti jóvátétel kasszája évi 20 millió aranymárkánál nagyobb összeget nem je-1 lent — ezt is csak úgy, ha a csehszlovákok a most reájuk kivetett liberációs fizetéseknek pontosan eleget tesznek. Már pedig mi ez a 20 millió aranymárka a Young-terv által a németekre rótt évi kétmilliárd aranymárkával szentiben. De politikailag még kevésbé éri meg a nagyhatalmaknak, hogy a keleti jóvátétel megoldatlan problémái miatt felborítsák az egész konferenciát! Hogy milyen eszközöket fognak a nagyhatalmak megkísérelni egy megegyezés elősegítésére Magyarország és szomszédai között, az a hágai konferenciának egyik titka, de nem sikeréinek feltétele. Ha ugyanis a megegyezés neon jön létre és Románia vagy Jugoszlávia, vagy mindketten megtagadják a konferencia jegyzőkönyvének aláírását, akkor alighanem az fog történni, hogy a nagyhatalmak és Németország egyszerűen eltekintenek az 5 h ezzájjámlá'Suktól és közös megegyezéssel kimondják a Young- terv elfogadását, hogy azt minél előbb az érdekelt parlamentek ratifikálása alá bocsássák. Ez a magyarázata annak, hogy a francia Es 1966-ig? A francia ellenzék súlyos aggodalmakat táplál az 1966 előtti időszakra vonatkozólag ie. Maga a Young-teonr lehetővé teszi Németországnak, hogy ha nem tud fizetni, bármikor két esztendei moratóriumot kérjen. Ez veszedelmes fegyver a németek kezében, akük bizonyára élni is fognak vele. Azután az uj tervezet semmiféle szankciót nem biztosit a hitelező államoknak és bizonyos, hogy amint Németország politikailag elég erősnek fogja magát érezni, egyszerűen megtagadja a további fizetéseket, — mondja a francia ellenzék és a legjobb esetben a mai utolsó és végleges jóvátételi tervezet, a Young-terv helyett egy újabb, utolsó és végleges tervezetet fog kidolgozni. Hogy ezzel az eshetőséggel egyes nagyhatalmak is számolnak, az kitűnik magáiból a Young-teirvből is. Ez a terv ugyanis intézkedéseket tartalmaz arra az esetre, ha Amerika elengedi az adósságok egy részét, amelyet azután Németország javára levenhatnak a jóvátétedi kötelezettségből. De mi történik arra az esetre; hsa Németország nem tud, vagy nem akar fizetni? Ez esetben a szövetségeseknek is joguk lesz Amerikával szembeni adósságuk fizetését megtagadni, vagy ugyanolyan mértékben lecsökkenteni? Sraí sine3 róla, Amerika megbízottjai a szakértői konferencián Young és Morgan a leghatározottabban megtagadták, hogy ezt a két eshetőséget jogilag kapcsolatba hozzák és ragaszkodnak ahhoz, hogy a saövetségesek nek miég az esetben is folytatni kell Amerikával szemben tartozásuk törlesztését, ha Németország még 1966 előtt beszünteti a jóvátételi fizetéseit. A francia ellenzék szenvedélyes aggodalommal idézte Asdhof porosz pénzügy- és Se- vering belügyminiszter kijelentéseit, akik szerint nem a Young-terv az utolsó sző a jóvátételi kérdés történetében. És főleg idézték Strcsemann ismeretes kijelentését a ileichstagbau, amojy szerint Németország egy évtizednél, tehát körülbelül 1943-náí továbbmenő fizetéseket úgy sem teljesítik. Sem Stresemann, sem más politikus nem jelölheti ki előre a világ és a jóvátételek folyamát akár csak tiz esztendőre is. Bizonyos azonban az, hogy Németország mindent el fog követni, hogy lerázza magáról a jóvátétedi bilincseket még 1966 előtt. És ugyancsak Magyarország fizetné 1966-ig a jóvátételi bizottság által esetleg most reá kirovandó újabb terheket? Izgalmas politikai események előtt áll Románia Bukarest, január 4. A régemstanács lemondásáról elterjedt és állandóan fölmerülő hirek, valamint a megélénkült carlista propaganda Románia politikai életét teljesen fölkavarta. Tegnap érkezett Bukarestbe Goga Octavian és mára várják Avarescn megérkezését, amely után a néppárt vezetősége azonnal összeül, hogy e két kérdésben állást foglaljon. Az állásfoglalást kormánykörökben nagy izgalommal várják, amihez hozzá járul az is, hogy Bratianu Vin- tilla ma megjelenik a régenstanács előtt, ahol a carlista propaganda ügyében akarja pártja tiltakozását bejelenteni. A vasntügyi panamával vádolt Sfrftey megnyerte sajtóperét Prága, január 4. A prágai törvényszék saj- t ók írósága ma érdekes politikai sajtópörben hozott ítéletet. A légionárius Národni Osvo- toozeni ugyanis 1927 október 19-én élesen megtámadta Stríbrnyt. Azzal vádolta meg, hogy vasutügyi minisztersége alatt nem egészen fair utón vásároltak az állami vasutak 2000 vasúti kocsit. A vásárt Sychrovsky ékszerész, Stribrny kebelbarátja, közvetítette. Stribrny a cikkért bepörölte Dyma Józsefet, a lap felelős szerkesztőjét. A pör már két évi óta húzódott s a mai tárgyaláson Mikula tanácselnök ki akarta békiteni a pörös feleket, azonban Stribrny erre nem volt hajlandó. A tárgyalás folyamán beigazolódott, hogy Stribrny egyáltalában nem ismerte az ékszerészt is a vasúti kocsikat egy másik cég ajánlatánál 30 millióval olcsóbban vásárolták. A bíróság a bizonyítási eljárás befejezése után Dyma felelős szerkesztőt négyheti fogházbüntetésre átélte el, moly büntetés 1000 korona pénzbüntetésre változtatható át. Azonkívül az alperes köteles az összes perköltségeket viselni s az 'Ítéletet, saját költségén úgy a Národni Osvo- !bo zeniben, mint a. Poledni Lüstben megjelentetni.
