Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-05 / 4. (2225.) szám
^IW<xAItMA<GitAR-HIRLAP! MŰSORON KÍVÜL írja: MÁRA! SÁNDOR- KLIENSEK— (Otánnjomái tDoi! ro>m óta rajongok például a horganyért, aaná- ről nőm tudom, micsoda ég soha nem kaptam hollói'©. Most már neon is száraitok reá. Érdemetlerut tisztelnek meg bennem bizalmaikkal az urak. Pélek, hogy személyemben résziben kígyót, részben ábrándot: melengetnek keblükön. Minden/felől havaznak most reám is naptárak, noteszek, kézi, zseb-, asztali és fali kalendáriumok, az, uj idő főkönyvei. Nem merem eldobálni, félek, hogy megsértem, aki küldte. Az ilyesmi mégis pénzbe kerül s ha nem is túl gyöngédség a célja az adomány inak, sőt legtöbbször reklám és bak sí s is jár érié, mégis csak udvariasság, melyet elvadult korunkban illik megbecsülni. (Ezért megbecsülöm s csak egy hét muilva dobom el, titokban.) Valami áhitattal és enyhe irtózottal tölt el egy ilyen naptár, mely előre tudja, hogy mikor mi lesz, április ‘21 -én például hűévét lesz és hétfő. Az lenne szép, ha az is ott állana- j hogy aznap ml fog történni velem, — egy j naptár, amely pár sorban közli, hogy augusz- j tus 19-én (Kedd, Lajos, Huba, András) fájni fog a fejem, tönkremegyek, lakásom leég, becstelenség bÍrébe keveredem. De addig, amíg csak azt tudja, bogv kedd után szerda jön, a magam részéről nem tudom használni, mert ez a kissé- monoton ismétlődése a na-: pok neveinek nem érdekel. Van benne valami unalmas. Rengeteg naptárt és noteszt kapok én is s mind el fogom dobálni, hogy őszinte legyek. Van valami kalendophobiám. Elalszom, ha naptárt látok, kimegyek a szobából, ahol naptár lóg a falon. Soha életemben nem volt naptáram, órám se, hasonló okból. Mindenkit figyelmeztetek, hogy ragyogóan meg lehet élni óra és naptár nélkül is, s egyben szeimlesütve állítom, hogy a legpontosabb ember vagyok, óra és naptár nélkül is, percre jövök mindenhová. Az ember kitanulja ezt. Azt hiszem, ez a kaleudopbobia is óra- iszony, semmi egyéb, csak a halálfélelem egy nem nagyon előkelő neme. Aki fél a haláltól, permanensen és utálkozva, az nem hord órát és kidobja lakásából a naptárt. Ezek ösztönös dolgok. Vannak emberek, akik, ha azt mondják előttük: „Hat éra van", soha nem felelik azt: „Még csak?...", hanem rávágják: „Már". Christiam Morgon sfernnnek van egy mulatságos verse az óramutatókról, melyek, ha nézi őket az ember, képmutató módon, lassan, türelmesen, lépésben cammognak, de ha csak egy kicsit jélrenézümk, már eszeveszetten vágtatná kezdenek, mert alattomosok. Valahogy a nagyidővel, s egész élettel és korokkal is igy megy: ha naptár nélkül éled, valahogy elrohant az egész, a naptár apró rubrikáiban engedelmesen cammog. A szép az, hogy az ember ilyenkor látja, mennyi köze van az emberiséghez. Soha nem tudtam, hogy ennyi kliensem van s ilyen sokan építenék reám. órások, fűszeresek, szövött- és gyapjaiárusok, kép- keretezők, horgányozók, bádog- és vizmnn- kások, sőt kegyszerkereskedők keresnek fel notesz vagy naptár formájában megtisztelő jókívánságaikkal. Köszönöm, uraim, meghatva köszönöm. Elsősorban valószínűleg a lak- és névjegyzéknek köszönöm, de mit tesz ez? Fontos, hogy szeretjük egymást és gondolunk egymásra, Én is szeretem önöket, meghatva gondolok önökre, az egész lak- és címjegyzékre, pau- sáléban. Magam részéről is felajánlom áldásomat és várom szives látogatásukat, melyért esdek. Sajnos, a 'bizalomnak ez a megszámlálhatatlan sok jele, mely az ipar s a kereskedelem legkülönfélébb ágaiból megtisztel, félelemmel tölt el, hogy nem tudok mindenben megfelelni a személyemhez fűzött várakozásoknak. Hogy úgy mondjam, vásárlóerőm csökkent s minden naptárral és holdfogyatkozással csökken. Egészen biztos, hogy Huba napján i (kedd, augusztus 19, félhold) éppen úgy nem j lesz a folyó évben egy vasam se, mint nem volt az elmúlt évben. Minden naptári évvel feltűnően csökken vásárlóerőm, mely sohasem volt valami robusztus. Különösen, ami órák, fűszerek, szövött- és gyapjú áruk, képkeretek, horganyok, bádog- és vizmunkák s kegyszerek iránti keresletemet illeti, végtelen sajnálatomra meg kell állapi tanom, hogy szükségletem az 1930-i naptári évre ki van elégítve. Ami fájdalommal tölt el, mert gyerekkoKliens már csak abban a fordított érteleimben lehetek, mint Rómában, ahol nem ő fizetett, hanem neki fizették. Pártfogásért esed ezek. „Népünk minden ingja úgy éljem, mimika egyedül rajía múlna a jobb jövő** Az alábbi beszéd templomi szószékről hangzott el az ó-év estéjén az eperjesi ev. templomban a szlovén- szkói evangélikusok, egyik legkiválóbb és legnépszerűbb egyházi szónokának, F á b r y Viktor lelkésznek ajkáról. Az ó-évtől való búcsúzáé hangulata oly maradéktalanul jut benne kifejezésre, hogy általános emberi tartalmánál fogva szükségesnek tartjuk megismertetni olvasóinkat ezzel a beszéddel, mely e műfajnak kétségtelenül egyik értékes, szivből fakadó és szívhez szóló emberi dokumentuma. Hulló csillaggá válik ismét egy esztendő, amely a maga lefutásában egy pillanatra tüneményes fónysávot ir az égre. De még el sem hangzott ajkunkon az elragadtatás szava s elvakitott szemünk már csak sötétbe néz, vak sötét éjszakába. Valóban, az idő végtelenjében egy esztendő csak egy szemrebbenés, a meteor hirtelen eltűnő fénysávja az ég sötét hátterén. Ha lebukott, nehány pillanat múlva senki sem mutathatja meg a helyet, amerre az a csillag lefutott. így vagyunk mi az egész élettel és még inkább az életnek egy esztendejével. Egy kis idő még és mire utolsót kong az éjféli őraütés, mindenestől fogva eltűnik s mi csak annyit tudunk még róla, hogy: volt! Hová tűnt el, mi lett vele ?... Nincs más meghatározásunk reá, csak az, hogy múlttá lett De ha az idő végtelenjében egy pillanat is volt csapán, nekünk mégis többet jelentett, hiszen életünknek egy darabja volt, amelyet ssringaasdaggá tett minden pillanat és életüniknek szívverése lüktetett benne ezer érzésével, ezer indulatával. Mosolyával és könnyeivel, örömével és bánatával, reményeivel és csalódásaival — mindenével a miénk volt, tehát egyikünkre nézve 6em lehet közönyös az elmúlása. Pedig minden év, minden nap, minden óra egyforma és semmi sem különbözteti meg ezt ax estét elmúlt vagy jövendő társaitól ée mégis más, milyen egészen mást Tűnődéstől, merengéstől, emlékezéstől terhesen jár át rajtunk s szinte hallani véljük minden pillanatának halk tovasul)anáeát. Miért? Mert ma fogékonyabbak vagyunk aziránt, amire máskor ügyet sem vetünk s amit máskor könnyen eltolunk magunktól: az elmúlás gondolata és megérzése ma elcsitiihatatlan. le nem halkitható hangon szól hozzánk. S mig ez a beszéd nyugtalanná tesz, mert kínzó bizonytalanságok útvesztőjébe sodor, addig egy másik 62Ó hangzik felénk évezredes múltjából mint az örök biztatás és vigasztalás maga: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, én meg- nyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivü vagyok: és nyugalmat találtok a ti leikeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az ón terhein könnyű." Csodálatos szó, csodálatos hivogatás! Nincsen még egy vallási forma, nincsen irodalom, amelyben e szónak párját vagy csak halvány nyomát is találnák. Olyan gyöngéd, olyan megnyerő, hogy igézetétől könnyessé válik, a szemünk s mig sze-! liden emlékeztet terheinkre, egyben korlátlan lehetőségeket nyújt azok türelmes hordozására is. Millió és millió ember menekült már ehhez az igéhez, amikor terhét elviselhetetlennek találta s amikor már-már a kétségbeesés örvényszélén járt, ez a szó nem engedte, hogy abba beleszédüljön, sőt nyugalmat adott lelkének. Jöjjetek, ember- lestvéreim, mielőtt elmúlnék mellőlünk ez az esztendő, menjünk mi is a Jézushoz, hiszen megfáradtak vagyunk mi is és megterhelt minket is ez az esztendő búval, bajjal, gonddal, szenvedéssel, megpróbáltatással ée csalódással eléggé! .... Jöjjetek gyermekek! Reátok talán még nem tartozik az ige emlékeztetése, ti még el nem fáradhattatok az élet küzdelmében, liteket még nem terhel a gond — hiszen előttetek még az élet, a jövő. Ti még csak apró rügyei, zöld hajtásai vagytok az életfájának s gondtalanul szívjátok még a törzs tápláló erejét. Nektek az elmúló óv talán még játék volt, önfeledt boldog gyermek- játék jó szülők féltő gondja és őrködése alatt — mégis, jöjjetek, menjünk a Jézushoz, a gyermekek legjobb barátjához s mig arra kéritek, hogy őrizze meg a jövőben is ártatlanságtokat, hogy fejlődhessetek, gyarapodhassatok, testben és lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben, egyben adjatok bálát az Istennek azért, hogy az elmúló évnek alkalmát adta tinéktek arra, hogy növekedhettetek a hitben, szereteíben és isten- félelemben édes jó szülők példaadása nyomán. Óh ne múljon el ez az esztendő anélkül, hogy térdre borulva hálát ne adjatok az Istennek azért, hogy megőrizte számotokra az édes anyát, az édes apát, a gyermeki élet legnagyobb áldását. Hányán, oh hányán vannak, akik árvákká lettek az elmúlt évben, akik már ismerik, hogy mi a bánat, a gyász s a gond. Hányán vannak, akik éhezve, fázva, dideregve, rongyosan lestek be más hajléknak az ablakán és úgy nézték a karácsonyfa fényét, boldog világát, amely elmúlott tőlük, mert akik egykor nékik is megrendezték ezt az örömöt, ott nyugszanak már a hideg hant alatt Jöjjetek kérni a Jézust, hogy törölje le szemeik fájó kőny- nyét; biztassa, vigasztalja hitének szavával: én árva gyermekeim, ne sírjatok, él Isten az égben, ö el nem hagy, ha ti megmaradtok nála s meglássátok: élő fává lesz számotokra a sírok fejfája, amelyről leragyog az el ném múló áldás: aki gyermekét szereti, gondját sir el nem temeti! Jöjjetek ifjak! Ezer árboccal, hófehér vitorlákkal futott ki már hajótok az órceánru. Olyan tág, olyan végtelen a tenger és úgy hívogat a nagy útra. Most még csupa napsugár, csupa szélcsend s a tenger tükre olyan sima még. De vigyázzatok 1 A tenger mélye láthatatlanul is háborog, viharok ‘leskelődnek a szélcsend mögött és zátonyok a simaság alatt. Alázatban büszkélkedjenek «z árbó- eok, tisztaságban a vitorlák. Az elbizakodottság gőgösen merevvé teszi őket, nem hajlanak, csak tőrnek s ne felejtsétek ei, hogy a hullámok nemcsak az eget tükrözik, hanem a főidnek szennyét is hordják magukkal. Folt ne essék a tiszta, fehér vitorlán! Kisértetek követnek, mint a hajót a sirályok — korunk telve van velük. Mi őriz meg e veszedelmektől? A Jézus példája, aki, mikor zsákmánynak tekinthette volna az egész világot, alázatos maradt és enselidezivü. Nem talmi pénzzel, hanem vert arannyal kínál, amikor arra int: nrit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, de lelkében kárt szenved?!! Ezer hivogatás csábit, de ti csak egyre hallgassatok: a Jézuséra és nyugodt lesz a utatok még akkor is, ha vihar tombol körülöttetek. Jöjjetek meglett korúak, akik ismeritek, mi az iga, mi a teher. A gond az, mely mindnyájunkra nehezül s nem ad elpihenést egy pillanatra sem. A kenyér gondja, a gyermeknevelés gondja, az élet gondja. Oh jól tudom, hogy gyakran roskasz- tott titeket is ez évben, amikor erre nem telt s amikor arra nem futotta, amikor a gyermek pályaválasztása töprengővé tett s a végzett gyér- j mek elhelyezése kísértésbe ejtett vagy amikor! exisztenciád biztonságát féltetted arra valóságod.! rátermettséged és képzettséged dacára. Ki őrzött j meg a helyes utón, hanem ha az, aki arra tanított, hogy Istennek kell inkább engedelmeslredni, mint az embernek és afki állandóan példát mutat arra, hogy mint válik a legnehezebb iga és teher is könnyűvé. Megmutatja az Istenbe vetett rendíthetetlen hitével. Az Urra vessük mi is minden gondunkat, hiszen neki mindig van gondja mi- reánk. Aki Jézu6 példája szerint bízni tud az Istenben, az a ke resztbe rd-ozás alatt is nyugodt és megbékélt. Szó! az neked is, sőt leginkább tenéked, magyar gyülekezetem, magyar népem. Súlyos rajtunk a kereszt s egyre nehezebbé válik, minél ritkábbakká válnak soraink. De könnyül abban a mértékben, amilyen mértékben egymásiránti ezerete- tünkkel, egy másk özei múlásunkkal kitöltjük a réseket 6 amilyen mértékben komoly elhatározással Ó6 következetességgel nem álmoknak, hanem a valóságnak élünk és használni tudjuk okosan és céltudatosan azokat a jogokat, amelyeket az adott helyzet nyújt nekünk. Ne gondoljuk azt, hogy az Isten kihullatott minket gondviselő terveiből. Csak az hullott ki terveiből, akinek feladata nincs. Minket azonban most nehezebb és nagyobb feladatok elé állított és állandóan előttük tart, mint valaha. Már pedig itteni életünk ée jövőnk azon múlik, hogy mennyire tudjuk megoldani e feladatokat, amelyek mindig annál nagyobbak, minél törpébb a kor és minél elesettebb egy nemzetség. Korunk — a biblia szempontjából — törpe és mi elesettek vagyunk mindenképpen. És mégis — jó minekünk ez a próba, mert benne megrendítő* ismerhetjük fői, hogy mit jelent az Isten megsegítő kegyelmét nélküWani. Ha újra bírni akarjuk, akkor csak egy mód van reá, az. hogy népünk minden tagja úgy éljen, mintha egyedül rajta múlna a jobb jövő. Ha szenvedni kell érte még, vegyük hát vállainkra a keresztet és hordozzuk türelemmel, mert a szenvedés megtisztít és megújít és végül dicsőséggel koronái. Exért a koronáért pedig hordozni a terhet és ax igát más- dón keserven át csak gyönyörűség lehet. Éö végül, jöjjetek mindnyájan, akiket a legnagyobb bánat keresztje nyom: a temetőnek kicsiny keresztfája. Árvák, özvegyek. Bírók és oo- morkodók, felhozzátok legédesebben szól ma sarat igénik: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, én meg- n yugoeztlak titeket. Amikor évekkel azelőtt a vüág egyik legnagyobb és legszebb temetőjében jártam, lépten-nyomoo meghatottság vett erőt rajtam. A gyönyörűen gondozott sugárutak mindkét oldalán a nagy halottak művészi szobrai. Óriási földtáblákon egésa K rimeon-e rdők lángoltak, azok mellett égés* rózsa ligetek illatoztak. Csupa virutós, csupa élet, csupa illat. Ei is felejtettem, hogy órákon át a temetőben járok. Alkonyodott már, amikor a temető szivébe értem, amelynek emléke kísérni fog egész életemen, át. Saomorufüzek és cyprusok erdejében egy fekete tó, rajta fekete gondolák és fekete bid vezet a tavon át. Végtelen csönd mindenfelé. A hídon W egy kis tisztáson Thorwaldeen gyönyörű, hatalmas Krisztus szobra, amint hófehér ruhában, kitárt karokkal az érkezőkre vár. A szobor mögött a sírok beláthatatlan sokasága. Ide hozzák ax elfáradta kát, ide kísérik a bánattól megterhelt élők a megdiosőülteket s amint áthaladnak a fekete hídon, Krisztus hófehér alakja, kitárt karokkal várja s arany betűkkel ragyog az érkezők felé as örök vigasztalás és biztatás: Jöjjetek érahoaaáu* mindnyájan... A temető szivének egy másik oldalán a legnagyobb német költő halhatatlan, gondolatának szimbolizált remeke, rajta a költemény: „üeber allén Gipfeln ist Ruh. In allén Wiprfeln spürest du kaum eliten Hauch. Die Yögtam schweigen hu Walde. Watté nor, bald rabot dm anch." Lelkemben megindulva tértem vissza a sejtelmesen suttogó cyprus-liget felé. A nap utolsó sugara aranyba füröeztötte a szomorufüzek reszkető leveleit s a temető fekete taván az alkonya szélben halkan úsztak a fekete gondolák. Lelkemen átvonaglott az elmúlás fájdalma s szivemben zakatolt a gondolat: Warte bút, hald rutait du stich!... De akkor szemem mégegyszer ráesett a eypruo- lombon átfehérlő Krisztusra b mialatt ndvembesi oldódott az eknutóa fájdalma, összekuksolt kezekkel. fejlehajtva hallgattam az öröklét sósavát! Jöjjetek énhozzám mindnyájan...! Emberte6tváreim! Menjünk mind-mind őhozzá, nála megnyugszunk mindenkor és mindenekben! Parlamenti szidalmak gyűjteménye. A párisi Comoedia cLmü lap érdeke*? gyűjteményt közöl. A lap Jules Verán nevű munkatársa országok szerint összegyűjtötte a legnagyobb szutkokat, amelyek eddig parlamenti lekben elhangzottak Eszerint a szerb szlrap- stinában eddig elhangzott legnagyobb szitok ez volt: — Veszeti ló! Opiumevö! Koiponyakereskedő! a Az osztrák parlamentarizmus eddigi legerősebb 'kifejezései: — Rothadt vad szőlő! önök olyanok, mint egy rakás mérges gomba! Ugyancsak a táplálkozás köréből merítik témájukat a vehemens németoirodalmi poüj tikuosk is: | — Kukacos sonka! — mondta egyszer egy [ haragos német politikus' ellenfelének, alcit más alkalommal igy nevezett: — Mérgezett disznó! Költői hasonlatokkal dolgoztaik annak idején a régi olasz parlament képviselői. E77 ellenzéki képviselő egyszer igy nevezte a miniszterelnököt: — Ecettel táplált epelbajos oroszlán! Egy képviselő pedig tömören igy jellemezte képviselőtársát: — ön olyan, mint egy ócska szicíliai edény letört cserepe! Finomak, de helyenkint kissé indokolatlanul hatnak az angol parlamenti szidalmak: — Vén fakereskedő! — süvöltött egyszer egy dühös' hang az alsóház egy népszerűtlen tagja felé. Népszerűek voltak még egy időben ax angol parlamentben az ilyen kitételek: — Rozzant ir halászihajó kötele! — Cromwell-korabeli ócska ruhadarab! — Sárba fulladt glória! A pálmát kétségkívül az a megjegyzés viszi el, amellyel az amerikai kongresszus egy tagja illette politikai ellenfelét: — Oregoni sovány hulla rabló! A francia újságíró nem közli a francia parlamenti szitkokat, azzal az indokolással, hogy a franciák mindig finomak voltak a igy a több nemzettel szemben mindig alulmaradtak ebben a nemes versenyben. V Jilijil ib»7g longoraiciállitas -xtx. c~ wMl Koíice,---------- ""z~----ANT. PITROF !' °rFS-utca163ÍCta’ ”M"s5ko“ Hangszerház. WÍ8«ÍS|llÍr£Í ZORgOráibÓI 1 6 1W0 «,
