Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-05 / 4. (2225.) szám
1930 Jnnafir 8, T^tefemaap. 2 hogy a német külpolitika iránya változatlan marad, ment Sohacht szelleme ott lebeg a konferencia fölött, ámbár a Birodalmi Bank elnöke személyesen nem vesz részit a hágai tárgyalásokon. A lapok elsősorban azért bizalmatlanok, mert Curtius tegnap azt az indítványt tette, hogy a Lengyelországtól kiránt német-lengyel likviílációs szerződést ne iktassák be a hágai szerződésbe, hanem attól függetlenül fogadják el és cikkelyezzék be a nép- szövestégben. Nyugtalanul kérdezik a francia lapele miként kell értelmezni ezt a német javaslatot? A Journal kész a felelettel: Németország egyszerűen meg akarja íorpé- dózni a szerződést. Ha ugyanis a szerződési beillesztik a hágai megegyezésbe, a birodalmi gyűlés kénytelen volna ratifikálni, más esetben, ha csak a hágai szerződ és függelékében szerepel, nem biztos, hogy a lengyel-ellenes birodalmi gyűlés elfogadja. Ebben az esetben, Írja Sauer- wein a Matinban, senki sem gondolhat a háI ború végleges likvidálására. Pertinax szerint Curtius ajánlatában kétértelműi ég van. A francia sajtó továbbá ma már a keleti jóvátételek erőszakos megoldásával is számol, mig eddig egyetlen pillanatig sem vesztette el a békés megegyezésbe helyezett reményét. Pertinax a keleti likvidációs kérdésben várható nehézségeket a következő pontokban foglalta össze: 1. Lemond Németország az Ausztriától, Magyarországtól és Romániától követelt kártérítéséről? 2. Milyen időponthoz kötik az angliai, franciaországi, belgiumi, stb. volt német tulajdon likvidálásának anullálását? Ez a kérdés Franciaország szempontjából fontos, mert súlyosan érinti a lotharingiai és a marokkói közgazdasági életet. 3. Fölmerül-e az a kérdés Hágában, vájjon Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia a likvidálást tényleg becsületesen keresztül vitték-e? 1 Paily Teiegraph a magyar álláspont mellett London, január 4. A Daily Telegraph vezércikkben foglalkozik a második hágai konferenciával, főleg a szankciók kérdésével, amelyeket a hitelező hatalmak akkor alkalmazhatnának, ha Németország nem teljesítené a Young tervezetben magára vállalt kötelezettségeket. A lap felfogása szerint minden szankció ellentétben áll a Young-szerződés szellemével, a legvalószínűbb, hogy a delegátusok a döntőbírósági eljárás bevezetésében egyeznek meg. A lap szerint a keleti jóvátételi kérdés állása reménytelen és a második hágai konferencia aligha teremt megoldást. Viszont a nagyhatalmak aligha fogadják el a kisantantnak azt az érvelését, hogy a Young-tervezet a keleti jóvátételek rendezése nélkül nem léphet életbe. Bukaresti hangok Bukarest, január 4. A román delegáció egyik vezető tagja Hágába való elutazás előtt kijelentette, hogy Románia a keleti jóváté'' lek kérdésében elvi álláspontot képvisel, amelyből nem engedhet. Az optánsügyben a román kormány ismételten bebizonyította, hogy végérvényesen meg akar egyezni Magyarországgal. A jóvátételi kérdést és az op- iánsügyet együtt kell elintézni és a delegátus azt reméli, hogy a második hágai konferencián a régóta kisértő ellentéteket végre egyszer s mindenkorra kiküszöbölik. Briand és Mussolini nem találkoznak London, január 4. A Times párisi munkatársa megcáfolja azt az olasz forrásból származó hirt, hogy Briand még január folyamán Rapailoban találkozni fog Mussolini olasz miniszterelnökkel. A francia külügyminiszter és Curtius német külügyminiszter jan. 17. vagy 18-án Genfbe utazók, hogy résztvegyen a népszövetség tanácsülésen. A hágai konferencia okvetlenül végétét január 17-én, akár kilátás van a megegyezésre, akár nem, s a konferencia angol főtitkára, aki egyúttal a londoni lefegyverzési konferencia főtitkára is, január Í7-én minden körülmények között elhagyja a holland fővárosi. A hisantant fantasztikus összegeket követel Hága, január 4. Elterjedt hírek szerint fantasztikusak azok az összegek, amiket a kis- natant Magyarországtól követel. Franciaország és Jugoszlávia a délvidéki megszállás költségeit követeli, az utódállamok részt követelnek maguknak a magyarországi vasutak fölszereléséből, azaz mozdonyokat, vasúti kocsikat stb. követelnek. Görögország a magyar lobogó alatt járó német tengeralattjárók által elsüllyesztett hajóinak megtérítését követeli, végül adminisztrációs tartozások címén követelik, hogy Magyarország vállalja az osztrákmagyar hadvezetőség által eszközölt megrendelésekből száramzó tartozásokért a régi kvóta szerint ráeső részt. Az összegszerűség szempontjából nincs határozottan kialakult egységes vélemény. Vannak, akik néhány százmillió aranykoronáról tudnak, vannak, akik egymilliárd aranykoronáról beszélnek. „Bethlen cselekedjék agy, mint Snowden” London, január 4. Az angol sajtó bőven foglalkozik a hágai konferenciával. A Times megállapítja, hogyha a mai ülésen nem mutatkozik az eddiginél nagyobb engedékenység, akkor nem" sok remény van a megoldásra. A Daily Mail szerint Magyarországot még több fizetésre akarják kötelezni, mint amennyivel eddig megterhelték. Magyar- országgal a háború után sokkal rosszabbul bánnak, mint bármely más állammal. Nem lesz meglepő tehát, ha Bethlen ugyanúgy lép fel, mint az első konferencián Snow- den, azaz igazságot követel országa számára. A Financial News szerint oda nem tartozó kérdést kevertek a tárgyalásokba, mivel az utódállamok követelik, hogy Magyarország mondjon le több millió fontot kitevő követeléséről. Ezzel a magyar adósság kérdése egyike lett a legnehezebb problémáknak. A Daily Telegraphban Lord Seydenham és Sir Róbert Gower aláírásával cikk jelent meg Románia követeléseiről. A cikk megállapítja, hogy Románia a kisanatnt államoktól támogatva voIgyon Gottdiener PEZSGŐT nakodik hozzájárulni a Young-tervhez, ha nem kap biztosítékot az optánsperben a kártérítési kötelezettséggel kapcsolatban. Ennél lelkiismeretlenebb és szemérmedé- nebb eljárást nem lehet elképzelni. Elképzelhetetlen, hogy a nagyhatalmak tűrjék ezt az eljárást, amely „nemzetközi zsaTolással1 ‘ egyenlő. Anglia nem engedheti meg, hogy oly kis államot, mint Magyarország, teljesíthetetlen jóvátételi kötelezettséggel sújtsák csak azért, mert nem hajlandó feláldozni alattvalói érdekét Sauerwein „meginti*" Nagy, rjrszágaf Páris, január 4. A sajtó egyöntetűen fejezi ki azt az óhaját, hogy Hágában megegyezés jöjjön létre. A Matinban Sauerwein azt írja, hogyha a magyarok követeléseik végső határáig elmennek, a végeláthatatlan perek égés* sora várakozik rájuk a döntőbíróságok előtt, amivel csak a béke ügye szenved. Viszont ha a megegyezés létrejön, abból Magyarország is csak nyerhet Olaszország a magyar felfogás mellett Hága, január 4. Ma délelőtt 11 órakor a keleti jóvátételekkel foglalkozó bizottság Lou- cheur elnöklésével megkezdte tárgyalását. A konferencia berkeiben közismert tényként beszélik, hogy Olaszország, sőt állítólag Németország is teljes erővel támogatják a magyar álláspontot. Loucheur azt indítványozta, hogy külön-külön tárgyalják az Ausztriára, Bulgáriára és Magyarországra vonatkozó kérdéseket Ausztriára ma délután kerül a sor, Bulgáriáról hétfőn tárgyalnak, Magyarországról pedig kedden, ami azonban lehet, hogy szerdára is áthúzódik. Hága, január 4. Belaerts holland külügyminiszter tegnap este vacsorát adott a Hágába érkezett külföldi delegációk tiszteletére. A vacsora után Bethlen magyar miniszterelnök egyes külföldi delegátusokkal megbeszéléseket folytatott A kisantant Jegyzéke a konferencia vezetőségéhez Hága, január 4. A kisantant a konferencia vezetőségének írásbeli jegyzéket nyújtott át, amelyben követeli, hogy a hágai jegyzőkönyv végleges kidolgozásába és aláírásába, mint közvetlenül érdekelt hatalmakat, vonják be. Ez a lépés azt jelenti, ACSODA Irta : HERCZEG FERENC 1. Megeredt a tavaszi szél. A széles puszta egyszerre tele lett apró sárga virágokkal, a homokhegyeik fölött pedig különös alakú, fényes felhők úsztak. A folyóvíz megdagadt és szilajon hömpölygette délnek iszapos hullámait. És az embereken is erői vett a tavaszi láz. Föl kerekedtek és beláthatatlan lovas seregekben kiözönlöttek a virágos pusztából. Néma sorokban, gyors és egyhangú mozgással, türelmesen és fáradhatatlanul, mint a vándormadarak seregei. Előttük forgószélként nyargalt a fagyos rémület, mert minden lovas nyergén ott fügütt a zsák, melyben az ember- fejeiket gyűjtötték. A derékhad élén lovagolt a fejvadászok fejedelme. A nagy hóditó. Aranytól ragyogó hadnagyai között olyan dísztelen és fakó, mint a zivataros felhő. Kicsi, vállas, komor tekintetű férfi. Ha megpillantották kopjásai, mámoros izgalom fogta el őket és a nevét kiáltották. A nagy vezér nevét, mely száz diadalmas ütközet zaját harsogta már túl és melynek csengése, mint valami vérfonraló csatainduló, halálos elszántsággal tölti be a legények szivét. A hallgatag vén ember alakja sötét és fenyegető rejtélyként állott a világ láthatárán. Honnan jött? Mit akar? Sem a hívei, akik vakon követték, sem az ellenségei, akik torkukon érezték rettenetes kezét, nem tudtak ki- okoskodni belőle. Ostrommal megvett száz, márványpalotákkal ékes várost, maga mégis a kopár pusztán sátorozott. Biborruhás királyok hajtottak előtte térdet és ő, mintha csak gúnyból tenné, kopott bőrgunyát viselt. Szekér- számra barácsolta össze az aranyat, hogy odaszórja a cselédeinek, ő maga pedig fatányérról evett. Mondvacsinált ürügy alatt nemzeteket irtott ki és ha valaki könyörögve közeledett hozzá, mindent megadott neki. Valami csodálatos adománya van az óriás embertömegek irányításához. Százezer harcos egyetlen vasszerszámmá keményedik az ő kezében, ő a tömeges emberölés művészetének lángeszű mestere és fölényének tudata gyönyörűséget szerez neki. Időközön kint előtör pusztáiból és akkor minden földi hata’om a lába elé hunyászkodik. ő pedig, mintha o»ak megundorodnék mindentől, amit tapasztalt, hamar megfuvatja megint a kürtöket és visz- sza tereli vértől részeg katonáit a pusztába. II. A hadsereg ezúttal is gyorsabban járt, mint a hire. Tiznapi hajsza után váratlanul megjelent a szent város előtt. A városbeliek szülte megdermedtek a rémülettől. Első pillanatban az* hitték, gonosz démonok incselkednek velük, midőn a tavaszi alkonyat enyhe csendjében vérfagyasztó üvöltés hangzott föl a kapui' elő l. Tudták, hegy ezúttal már csak valami csoda mentheti meg városukat. A fekete halál és a be ső háborúk megőrölték a polgárság erejét Nem volt ember, aki megvédje a régi dicsőséget és a mérhetetlen kincseket. A fejedelem pihenőt engedett kópiásainak. Hajnalban megkezdik az ostromot, de addig is legyen csend a táborban. A nagyur maga nem aludt. Az elmúlt tél óta, amióta hirtelen megőszült, álladóan fáradtnak érezte magát és aludni mégsem tudott. Mire feljött a hold, köpönyegével a vállán kilépett a sátrából, mely magas dombon állott A szent város ott feküdt a völgykatlanban, ijedten meglapulva, mint a bekerített vad, mely a kegyelemdötést várja. Köröskörül, a hosszan elnyúló dombokon, apró csillagokként ragyogtak az ostromlók tábori tüzei. Mintha ugrásra kész mesés kopók izzó szemei volnának. A hold tányérját gyorsan szálló felhőfoszlányok takarták el, futó árnyékot vetvén. a kupolák es tornyok tömegére. A fény és a homály váltakozása olyan különös, szomorú benyomást tett, mintha ott lenn tízezer szegény lélek viaskodnék az örök sötétség gondolatával. Az éjjeli szél szárnyán vontatott, gyászos hangok érkeztek fel a völgyből. Keresztények laktak a városban, azok harangkon- gással és zsol ozsmaénekkel ostromolták az eget, tegyen csodát a kedvükért. A fejedelem elmosolyodott. Hogy félnek meghalná az istenadták. Valami kellemes melegséget érzett a szivében. Az emberi nyomorúság zokogása volt az ő dicsőségének himnusza. m, A lapos és kietlen puszták fiát ifjúkora óta ingerelte és vonzotta az aranyvarázs, mely a régi és híres városok falain ragyog. Valahányszor várost ostromolt, mindig az a különös sejtelme volt, hogy a barna kőfalak mögött valami csodálatos, tündöklő .titok lappang, melynek megoldása mérhetetlen boldogságot hoz reá. A viliág összes városai közül ez az egy ingerelte legjobban, mely most tehetetlenül vergődik a lába előtt. Az ősi dicsőséggel gazdag, szent város. Ifjúkora óta sokat gondolt reá, olykor a szerelmes ember emésztő vágyakozásával. Aggkarában végre maga előtt látta. De most már hiába kereste magában a győzelem forró, mámoros izgalmát. Hiszen előre tudta már, mii a rétéiy megoldása. A megoldás: füstölgő romok halmaza, véres hullák tömege. Egyéb semmi. ő olyan vadász, aki maga nem vár részt a prédából: az elejtett vadat az ebeivel tépett szét Ha ezt végignézte, akkor megint erőt" vesz rajta a régi unottság, akkor megint meg- fuvarja a rézkürtöket és edvezeti a vértől mocskos kopófalikát a hazai pusztába, mint tette minden diadala után. IV. A fejedelem fe'l-alá kezdett járni a sátra előtt. Nyugtalanság gyötörte. Azon vette észre magát, hogy egy fájó kérdés fúródott a leikőbe, hirtelen és alattomosan, mint az orvul kilőtt nyílvessző. Mi a célja mindennek? A rettenetes erőkifejtésnek, melyben egy életet eltöltött, mellyel országokat tett semmivé és emberek százezreit fosztotta meg az élettől, kell valami végső nagy céljának lennie. A népe nagysága? Nem. A népének nem lesz. haszna a győzelemből. A fejedelem éles szeme belelátott a jövendőbe. Tudta, hogy száz halálos ellenséget támasztott nemzetének, aki mind csak az ő elmúlását várta. És tudta, hogy örökösei közt egy sincs, dki majd szembe tud szállni a kerekedő nagy viharra!. A népe aligha fogja őt túlélni. Tehát önmagáért tette azt, amit tett. A dicsőségért. Mii a dicsőség? Az utókor szavai. Vajjou hogyan fogják őt emlegetni száz esztendő múlva? — Gyűlölettel és iszonyattal. A fejedelem keserűen elmosolyodott, ő nem törődik a hírnévvel, nem az utókorral. Csak egy dologgal: a hatalommail. Mig él, ő a világ leghatalmasabb fejedelme. A sírja fölött, óriás halotti torban, nemzetek fogják egymást felkoncolni. De mi a hatalom? az emberek rettegése. A fejedelemnek különös dolog jutott az eszébe. íme, ő megvetette az embereket és mégis élükre állott, brizelgett gyatraságaimaik, feltüzelte szenvedélyeiket, csak azért, hogy igája alá hajtson és rettegéssel töltsön el mis embereket is, akiket ugyancsak megvetett Ilyesformán volt ő az arannyal is. Neki nem kellett. Egy sátornál, egy paripáinál, egy kardpengénél sohasem vágyott többre. És mégis mázsaszámra szerezte az aranyat, csak azért, bogy megfizesse katonáit, aluSk több és mindig több aranyat hurcoltak a táborába. Bs volna a hatalom? A fejedelem sejteni kezdte, hogy életét útvesztőben bolyongva töltötte. Kergette a hatalmat, az pedig őt űzte. Ura akart lenni a háborúnak, pedig szolgálja volt. Aat hitte, hogy m A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leiiegö Napfény Flirdö ^ 'Diéta Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb / füszerüzletben. V •
