Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-31 / 25. (2246.) szám

ne»m gyakorolhatnak megfelelő kritikát, mert nem ismerik azt a politikai légkört, amellyel a magyar kormánynak a tárgya­lásokon meg kellett küzdeni, igy nem is érthetik meg, hogy milyen nagy küzdel­met vivott a magyar delegáció. Apponyi ezután rátér a hágai egyezmény előz­ményeire. A nagyhatalmak a háború következ­tében előállott, illetőleg a háborúból folyó pénzügyi kérdéseket likvidálni akarták és ezért megalkották a Young-tcrvet, amelynek elfogadására ült össze az első, majd a második hágai konferencia. Miután a németekkel szem­ben enyhébb mértéket alkalmaztak, önként adódott, bogy a többi legyőzött állammal szemben is alkalmazzák ezt az enyhébb mérté: két. így került Magyarország ügye is a hágai konferencia elé. A nagyhatalmak mindenkép­pen likvidálni akarták a háborút és ezt a han­gulatot használták föl egyes államok arra, hogy Magyarországgal szemben még a békeszerző­déseknél is túlmenő követeléseket támassza­nak. Téves fölfogás az, hogy a 250. paragrafus alapján inditott perek tárgyalásába a földbirto­kosok érdekében egyezett bele. Nemcsak nagy- birtokosokról. hanem vállalatokról, részvény­társaságokról, vasúinkról és sok kis exiszten- cia vagyonáról volt szó. De ettől függetlenül is Magyarország kötelessége minden állampol­gárának vagyonát megvédeni az idegen ál­lamhatalommal szemben. A hágai megegye­zés különben oly kedvező politikai és pénz­ügyi atmoszférát teremtett, amelyből Ma­gyarországnak nagy haszna lesz és a hágai megegyezés nemzetközi viszonylatban Ma­gyarországot igen jó megvilágitásba helyez­te. Nem mindegy az, hogy reparáció cimén fizetünk-e, vagy nem reparáció cimén, mert ha reparáció cimén fizetnénk, úgy nem ol­dották volna fö! a zálogjogot, Magyarország nem nyerte volna vissza pénzügyi szuvereni­tását és a pénzügyi ellenőrzés továbbra is fönnmaradt volna. Apponyi végül kijelenti. ho£ry a párisi tárgya­lásokon azonban a kormánynak az adott en­gedményeknél egy lépéssel sem szabad tovább­mennie. Apponyi Albert grófot beszéde után a ház tagjai föláüva tapsolták és hosszasan ünnepel­ték úgy öt, mint Bethlen István gróf miniszter- elnököt. A képviselőház ülése délután három órakor ért véget. Nemzetközi ezüstkoníeroncia. A londoni nemzetközi ezüsttőzsdén jelenleg olyan ala­csonyak az árak, hogy 1833 óta — amióta a londoni nemzetközi ezüstiőzsde megkezdte működését — nem fordultak olyan alacsony áron kötések elő, mint most. A londoni ér­dekeltségek erre való tekintettel nemzetközi értekezlet összehívását határozták el, ame­lyen igyekeznek orvoslást találni az ezüst órának rohamos csökkenése ellen. Nagyarányú fúzió készül az amerikai Pub- lie Utlitics vállalatok között. Amerika öt leg­nagyobb gáz és villamossági vállalata fúzi­óra, készül, mely terv szerint az Alied Po­wer & Ligbt Comp., C'ommonwelth Power, Penn Ohio Edisan Co., Southeastern Power & Lihgt Co. és Commonwealth & Southern Co. egyesülnének. Az uj mammutválalat 1.2 milliárd dollár löké felett rendelkeznék. Két milliónak meg kell halnia! Irta: EGRI VIKTOR A tény szempontjából teljesen lényegtelen, hogy ez a két millió itt a közvetlen szom­szédságunkban vagy ezer és ezer kilométer­nyire tőlünk hal éhen. Csak a várható te­metkezés visszhangja lenne nagyobb ha tör­ténetesen a szomszédunkról és nem Kínában élő milliókról volna szó. Könnyű napirendre térni milliók halála fe­lett annak, aki nem tudja megbocsátani a távolban élőknek, hogy még nem is olyan régen ölberakott kézzel tűrték tíz milliók ha­lálát. Utána kéne lapozni az elmúlt évtized­ben megjelent kínai lapokban, vájjon sokat sopánkodtak-e az európai hullahalmozás fe­lett, volí-e különösebb kritikájuk, tiltakoztak, vagy számonkértek-e a hatalmasságoktól, úgy egészen barátságosan, ezt a négyesztendős háborús őrületet? Aligha! Ami haszon szá­mukra akadt, azt biztosan zsebrevágták és hogy igy történt, jól tették. A közönyért pe­dig ne érje őket gáncs. Joguk volt közönyös­nek maradni, amig szemernyi felelősség sem hárult rájuk egyetlen emberéletért. Most azonban béke van és ebben a béké­ben különösen hangzik, hogy két millió em­bernek meg kell halnia egy földdarabkán, melyen az elmúlt hónapokban két millió éhenhalt már. El kell hinnünk, hogy ez a meztelen igazság, mert hiszen jól értesült antrol lapok, a „Manchester Guardian" fog­lalkozik vele és híradása nyomán az egész világsajtó. Schensi tartományban, mely akkora mint a monarchia volt, éhínség van, mondja a Chi- na International Famine Relief Commission kiküldöttjének jelentése. Tavaly nem volt ve­tőmag, nincs vasút és szállítóeszköz, mely le­hetővé tenné a közbelépést, módot nyújtana gyors segélyhez. Az állatokat régen megették és a kocsikat tüzelőanyag hiányában eltüzel­ték. Env tonna szén ára 118 és a faszéné 100 dollár. Az elérhető élelmiszerek ára megha­ladja a rendes árak tízszeresét. A kommisz- szió kiküldöttje tiz faluban mindössze egyet­len épteiejü házat talált, a többit letépték, széjjelhordták és eltüzelték. Az éhes embe­rek között az élemiszerek puszta látása olyan vadállati tumultust idézett elő, hogy a kisérő katonáknak ostorral kellett köztük rendet te­remteni, hogy a kiosztást lehetővé tegyék. Az éhínség oka a kiküldött jelentése sze­rint elsősorban az utolsó esztendők katasz­trofális termésében keresendő. Tavaly ez a kitűnő termőföld felett rendelkező, régebben virágzó tartomány a rendes átlagtermésnek tizenöt százalékát se tudta kiverejtékezni a földből. Az évek óta dúló polgárháborúk, rab­lóhordák és generálisok hatalomőrülete még ezt a keveset felzabálták. A nép pőrén ma­radt. Ez év júniusáig még két millió ember­nek meg kell halnia, ezzel zárul a jelentés. Humanizmus?... A közönybe tompult ember felteszi a kér­dést: miért izgassa őt két milliónak bekö­vetkező éhhalála, ha ott a távol Keleten a fajtabéli, a testvér is elhárítja magától a fe­lelősséget, tovább verseng, vetélkedik, rabol, folytatja a polgárháborút, melynek elhárítha­tatlan következménye: éhinség. Régebben is elpusztultak százezrek és mil­liók, minden időben igy volt, a fáraók gula- épitése idején, Nagy Sándor hadjárataikor, a harminc éves háborúban vagy akár a múlt században szerte a világon mindenütt egy rossz termés után. De ne menjünk olyan messzire, itt van az orosz példa, melytől csak néhány kurta esztendő választ el. Ma csupán a technika jóvoltából nyomban értesülünk minden bajról, délben a rádió szótröpiti a ka­tasztrófa hírét és reggel olvashatod lapodban, hogy valeinely nyugatindiai szigeten megint kitört egy tűzhányó és tízezrek hajléktalanná váltak, a Missziszipi kilépett medréből, a tor­nádó rombolt, Szudánban aszály pusztít, sás­kák fölfalták az érő termést, az óceán elnyelt egy hajót, a föld megrengett és az ember nem tud megbékülni: Kínában júniusig két millió ártatlan embernek meg kell halnia. Mialatt a kávédat kevered, megcsóválod a fejed, kicsit sopánkodsz és megdöbbensz, ejnye már megint mennyi baj van a világon, nem elég az ember személyes gondja, az adóügyed, az állampolgárság, a nyugdíj, a lakbér, a kisfiad cipője lyukas, a húgod olyan furcsán köhögött az éjjel, orvoshoz kéne kül­deni, isten ments, hogy a tüdejével legyen valami baj, — de azért mégis csak rettenetes, hogy két millió ember éhen fog halni és ilyen komoly újság azt mondja rá: nem lehet se­gíteni rajtuk. Miért nem lehet? Miért nem kiabál az egész világ, miért nem üvölt itt va­laki: micsoda lélekgyilkolás folyik itt, a technika jóvoltából értesülünk a bajról és aztán ölberakjuk a kezünket, miért ez a tech­nikai fölény és civilizáció, ha mi emberek nem tudunk lépést tartani vele az embersé­günkkel?! Azt mondod, hogy ez nem a te dolgod, ha­nem azoké, akiknek módjában áll segíteni! Az Egyesült Államokban meg Kanadában titkos kezek felgyújtják a roskadásig gaboná­val megrakott csűröket és raktárakat, hogy az a nagy felesleg valahogy fel ne billentse a tőzsde egyensúlyát. A biznész emberének feje fő a gondtól, mire az a millió és millió bushel felesleg, pang az üzlet, nincs export, döglik a tőzsde és a belföldi ár siramasan alacsony, — tenni kéne itt valamit és pedig sürgősen, mielőtt elúszik az utolsó millió. Légy nyugodt, aligha fog az eszébe jutni, hogy a felesleget jó volna az éhezőknek jut* tatni. Na, ne csudálkozz ezen. Hekuba neki a millió éhező, — a technikával ez a biz- nészember, akihez appellász, lépést tud ugvan tariani, ujjong a rádióért, Lindberghet és mozit, a talkiet imádja, könnyekre fakad, ha a Sonny boyt hallja, de az emberségét valahol messze elhagyta, valahol a történelem előtti időkben, amikor még az ő hálán suho­gott a korbács, követ tört a gúlák lábánál és éhenhalt annak rendje és módja szerint. Akkor talán a nagyhatalmak, a népszövet­ség mondod? Az ő szégyenük lesz, ha nem találnak orvoslást. A népszövetség, te naiv lélek? Hát nem tu­dod, hogy ezer más teendője van. Kínáról lévén szó, tudnod kellene, hogy az ópiumke­reskedés dolgában konferenciázik, meg aztán meg kell szüntetnie a lánykereskedelmet és nem olvastad nemrég, hogy már összeállt a FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (17) Elutazott és Orosz hűségesen bekopogta­tott aznap is. Eszter zavartan fogadta. — Nem lett volna szabóid eljönnie! — Miért? Csak Félix gard Hozásával mer együtt Lenni velem? Eszter hátraszegte a fejét, széfp, komoly fejét: — Aki bizik magában, nincs szüksége kí­sérőre... A tanár Eszter szemébe nézett. — Azt mondta: aki bizik magában. Tudja, hogy evvel sokkal többre enged k övei kezdet­ni, mint amennyit mondott? — Semmit sem mondtam. — Csak gondolt... Most szavak következtek és szócsata. Med­dő küzxleiLeim volt. A tanár be is látta ezt s egy pillanatban, váratlanul és nyugodtan, megállt a nő előtt. — Kár vitáznunk. Én szeretem magát, Eszter... Eszter el sápadt. Beleifo,gőzölt a szék kar­jába. — Nem hatalmaztam föl, hogy nekem ezt mondja. : ’b&fcj — Felhatalmazás nélkül is szeretem. Sokáig csönd Lebegett a szobáiban. Végre .Eszter tompán szólt: — Nem Lehel. Maradjunk továbbra is azok, akik eddig voltunk. Jó barátok. A tanár megfogta Eszter kezét Irta: SZOMBATHY VIKTOR — S maga ... maga ... talán nem szeret? Eszter egy pillanatig habozott. Egy pilla­natig azt hitte, hogy oda kell borulnia a ta­nár vállára és elzokognh de igen, igen, őt, csak őt szereti. Megszédült s valami csoda­tevő deus ex macii inát várt, amely menthe­tetlenül és végzetesen odasodorja a tanár karjába, az igaz ember karjába. Szive heve­sen dobogott, lehunyta a szemét s maga előtt látta Félix gúnyos, kérdő arcát s mindent, amitől félt... Kiegyenesedett hát. Újra a régi, hideg Eszter, a semmin fel nem olvadó. Az általá­nos kedvesség, mely semmire nem kötelez. — Hogy kérdezheti ezt tőlem, Orosz? Sze­retem, mint jóbarátot, mint testvért... — Semmi több? Hisz jóbarátság férfi és nő között csak fikció! Eszter már mosolygott. Fájdalmasan: — Semmi. Értse meg, semmi. Fa/briczy Fé­li xn-étöl több semmi. A tanár lehajtotta a fejét. — Értem ... S még, magát mentegetve: — Talán megtiéved'tem. A maga kedvessé­ge tévesztett meg, amiről azt hittem, hogy velem szemben több szeretettel van töltve, mint mással. Eszter így: — .Ez a kedvesség egyikünket sem kötelez se mmire Sem magát vallomásra, sem en­gem arra, hogy elfogadjam. Nem volt biz­tatta. A tanár az asztalnak dőlt. Sápadtam mo­solygott ő is. — Ez a kosár talán megalázás is. De en­gedje meg, hogy osztályozzam a dolgokat, mert felülkerekedik bennem a filozófus. Ilyenkor savanyu filozófia a sebtakaró. Azt kell mondanom, hogy vagy én tévedtem, mi­kor a maga kedvességét, rokonszenvét bizta­tásnak vettem, vagy pedig magamban tartok egy titkot, hogy engem Farkas Eszter szeret, de Fabriczy Félixné ezt soha nem fogja el­árulni. — Egyik alternatíváját sem fógom igazol­ni. Nem mondhatok semmit. Elakadt. Szakadozva mondta: — Nagyon sajnálom, hogy ennyire jutott a dolog. Sokáig hallgattak. Orosz cigarettát kere­sett, de egy szippantás után eldobta. Lassan ment az ajtó felé. Halkan mondta: . — Soha nem erőszakoskodtam. Úgy tar­tom, hogy a férfi és a nő egyenrangú minden' küzdelemben. Kérem, bocsásson meg... Nyitotta az ajtót. Az asszony felkiáltott: — György! Orosz visszafordult. Komor és bús volt az arca. Közelebb ment Eszterhez. — Tessék! Eszter odamyuijtotta a kezét. — Kérem... azért szerelném, ha jó tará­tok lennénk. Nagyon, nagyon jó barátok. Orosz meghajolt. Kezet csókolt. — Nagyon, nagyon jó barátok... — mond­ta és lassan kiment. Kiment. Eszter ekkor leborult az asztalra és sírt, sirt, néma zokogással. Könnyei foly­tak. Drága, csillogó könnyek hullottak végig az aroá% 1930 JanuSr 31, péntek. unni— bizottság, mely hivatva lesz az elemi katasz­trófáknál a segélyakciókat megszervezni. Humanizmus?... Ne kiabálj, örülj, hogy júniusban két millió emberrel kevesebb lesz a földön, legalább egy harapással több ke­nyér jut neked. Cinikus vagyok, veted a szememre! Hogy egyszer ránk kerülhet a sor és akkor — — Ejnye már, mit kellemetlenkedsz annyit. Felháborító, hogy amig én türelmesen szóba állok veled, magyarázni próbálom, hogy va­lami nincs rendben Kínában, te rögtön ide­geskedsz, nem férsz a bőrödbe és ha neked szerény ellenvetésem akadt, rögtön azt kívá­nod, hogya szenzáció kedvéért egyszer ne kínai milliók, hanem én haljak éhen. Mondom, nem érdemes szóba állni veled! HÍRES emberek ­AZ ALVÁSRÓL Napóleonról feljegyezték, hogy a sok alvási nera tartotta egészségesnek, szerinte hat órai pihenés több mint elegendő a férfinek, a nőknek hét órát javasolt, nyolc óra hosszt szerinte osaik a bolond alszik. Csakhogy abban a korszakban az emberek nőm éltek olyan idegőrlő, gonddal teli éveket, azokat kivéve, akik hadiban áldottak. Nyolc órai alvás, nyolc órai mimika és nyolc órai játék vagy szórakozás a tudósok és az örvösek által javasolt .megfelelő életrend, de ezt a szabályt nem lehet általánosítani, mert ez alól is .lehet kivétel. Naigyon sok ember a napnak és az éjszakának bármely órájában beletudja magát ringatni az üdítő, felfrissítő álmodozás vagy az igazi álom pe­riódusába. Ilyen kaliber volt Hannibál és Galilei. Az Amerikát felfedező Columbueról tudják azt. hogy mialatt hajója az ismeretlen szárazföld felé haladt, azalatt ő négy-ö*. óránként egy órára elaludt, aztán ismét frissen és kipihent en Látott a dolga után. Henry Ford, az automobillárády hódol annak a régi mondásnak: korán lefeküdni, korán felkelni, ez teszi az emberi egészségessé, okossá és gazdaggá. Ehhez a szabályhoz ragaszkodik és olyankor tér nyugado.rn.ra, amikor mások még a rádiót hallgat­ják, vagy azon tanakodnak, hova kel’ene elmenni szórakozás céljából. Ford pontosan betartja orvosá­nak az utasítását, minden este kilenc óra tájban bemegy a hálószobájába és reggel hat órakor kel. Legfeljebb hat órát a'szik, de kilenc órát marad az ágyban. Ford orvosa nagyon ügyed arra, hogy a mu'tiimi ildomos ezt az előirá.gt betartsa és meg­fenyeget.'!. csakis az ő hibájának a következése lesz, ha meg nem éri a százesztendőt. Nagyon sok kiváló embc .ek az a véleménye, hogy aki a szellemét erősen fogda’koz'atja, annak jó adag alvás szükséges. Wells ezt tartja a világ legkitűnőbb orvosságának. Neki külön elvei van­nak a pihenésről és arról az elzárkózásról, amit nála az írás megkövetel. Nem törődik azzal, hogy Napóleon mid mondott, ő nem éri be hat órával, hanem nyolc órai, lehetőség szerint álmodás- nél'küli, teljes nyugalomra van szüksége, amit semmiféle zaj nem zavar meg. mert enélküd más­nap nem érzi magát egész embernek. ÁItalánosságban az a felfogás, hogy azok, akik sokat tartózkodnak szabad levegőn és sportolnak, kevesebb alvással is beérik. Ennek az ellenkező­jét bizonyítják azok a repülők, akik bosszú távol­ságokon vezetik leszállás nélkül a repülőgépet és sokszor attól tartanak, bogy álomba merülnek és a kormányt kiejtve, lezuhannak a mélységbe. 18 A kapitány pár nap múlva hazatért. Sok mindéin dolga akadt s a közlekedés ezekben az időkbe® még nehézkes volt, most minden újdonság ebben az uj államban. Félix örült, hogy végre hazaérkezhetett. Ez az utazás különben arra is jő volt, hogy Félix, távol a két embertől, megpróbálja tisztázni a maga módján a dolgokat. Fantá­ziája ketrekei fékevesztetten indultak meg s mire hazaért, azt várta, hogy legalább is megszökött Eszter a tanárral. Ez volt a Ieg- ikevesebb, mire mint valószínűségre gondolt. Ámde Eszter otthon és sok munkával el­foglalva, igy, karácsony előtt. Talán egy ki­csit haLavámyabbnak tetszett, de nyílt tekin­tettel jött Félix elé. Vacsora közbe® Eszter csak úgy. melles­leg megjegyezte: — Nem találkozott Orosz Györggyel? fi is elutazott, másnap, ahogy maga ment. A ta­nári állása ügyébe®. Félix kezéből majdnem kiesett a villa. Tűnődve vacsorázott. Mindenesetre, fordu­latnak ez a legfrappónsabib. Eszter észrevet­te Félix meglepődését. Ezen az estén Fé’ix közlékenyebb lett. az utibenyomások tarisznyájából sok érdekes csemege előkerült, de másnap ismét rájuk- borulit a hallgatás és a fárasztó közöny. Félix a lábát me1 engedte a kandallónál. Eszter az asztal mell ott ült. A nagy csendben végre a kapitány meg­szólalt : — Ugy-e, hiányzik a tanár? Gúnyosan mondta. Eszter komolyan ráné­zett s szólt: *«• Ig*eo­4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents