Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-04 / 3. (2224.) szám
1930 január 4, szombat. t^<m-Mac^arhtpmp 3 mwNZfmBamfMmm^&saasvsnem A hinduk pártvillongásai elgáncsolják az angolellenes akciót A pánhindu kongresszus hatása Egyiptomban - llj párt - Elégedetlenség Ghánáival szemben London, január 3. A pánhindu kongresz- szus főbizottságában súlyos ellentétek támadtak, amelyek a kongresszus eredményét kétségessé teszik és ismét az angolok malmára hajtják a vizet. Laboréi jelentés szerint a kongresszus vezetősége két pártra szakadt, mert az ellenzék nem volt megelégedve Ghandi és Nehru autokrata vezetési módjával. A két vezér az ellenzék megkérdezése nélkül tette meg határozati javaslatait és figyelembe sem vette a kongresszus delegátusait. Az ellenzék vezérei: Srinivasa, az 1927-iki kongresszus elnöke és Bőse, az 1928-iki, úgynevezett „önkéntesek" vezére. Míg az ellenzék azt követelte, hogy a kisebbségeknek is helyet szorítsanak a főbizottságban, Ghandi és Nehru azt állították, hogy ez fölösleges. Kétszáz delegátus közül negyvennyolc tiltakozásképpen elhagyta az üléstermet. A kongresszuson tehát a mohamedánok és a sikhák kisebbségén kivüí három más párt van: Ghandi teljes függetlenséget követelő pártja, Bőse hivei, akik eddig nem írták pontosan körül álláspontjukat és a madrasi liberálisok, akik megelégszenek a dominiumi alkotmány bevezetésével. A de*3S©SFafa hinduk Kalkutta, január 3. A Ghandi vezetésével elégedetlen radikális elemek uj pártot alakítottak, amelynek neve „demokrata párt" lett. Ez az nj párt körülbelül ugyanolyan viszonyban fog állni Ghandi pártjával, mint Angliában a független munkáspárt a munkáspárttal. a „ssnníem,i-m6d$xer mallett London, január 3. A Daily Express ' külön- tudósítója vezércikkében azzal a hatással fog-1 lalkozik. amelyeket az indiai események Egyiptomban keltettek. Egyiptomi radikális körökben a pánhindu kongresszus határozatainak hatása alatt az a meggyőződés érlelődött meg, hogy a nacionalisták sinnfein-raódsze- reikkel többet érnek el, mint amennyit Heh; derson szerződési tervezetében megígért. Az angol szerződés tervét egy parlamenti bizottságnak nyújtják át, amely egyelőre egyáltalán nem foglalkozik vele, azaz szabottálja az ügyet és megvárja, a-mig az állapotok a hindu nacionalisták előnyére fejlődnek. A képviselőház januárban négy ülést tart Január 8-án nyújtják be a költségvetést és ekkor mondja el Eitglis pénzögyi expozéját —A szociáldemokraták nem akarják megszavazni az aranyvaiutárál szőlő törvényt — Január 14-én választja meg a képviselőház a végleges elnökséget Prága, január 3. A nemzetgyűlés mindkét házának karácsonyi szünete a jövő héten véget ér. A képviselőház január 8-án tartja újév utáni első plenáris ülését, a szenátusban pedig a költségvetési bizottság fogja az állandó bizottság intézkedéseit megvitatni. Ez alkalommal tehát nem sokáig tartott a karácsonyi szünet, ami azonban csak arra vezethető vissza, hogy a nemzetgyűlésnek rövidesen le kell tárgyalnia az állandó bizottság álltai megszavazott ideiglenes intézkedéseket, másrészt sietnie kell a költségvetés letárgva- lásával is, mert hiszen jelenleg csak provizórikus büdzsével dolgozik a kormány s ez a provizórium is február végén lejár. Á képviselőház — a házelnökség ma tartott Az országos hivatal tudomásul vette Okánik polgármester lemondását Január végin lesz Pozsony einökségválasztő közgyűlése Pozsony, január 3. (Pozsonyi szierbe-satiő&é- giünik tetetoojetentese.) A pozsonyi városházára ma déliben érkezett le az országos hivatal átirata, amely szerint az országos hivatal Okánik Lajos dr. polgármester lemondását tudomásul veszi és egyúttal elutasítja Reisz Gyula nemzetgyűlési képviselő, városi képviselőtestületi tag fellebbezéséit a tudomásulvételt kimondó közgyűlési határozat ellen. Az országos hivatal egyben tudomásul vette azt, hogy Okánik utódja a városi képviselőtestületiben Nádassy László dr. pozsonyi ügyvéd, Micsura-párti, lett. Az elnök- ségváJLasztó közgyűlést értesülésünk szerint január végére tűzi ki az országos hivatal. Pozsony város rendes közgyűlése január 13-án lesz. ülésének határozata szerint — e hónapban négy ülést fog tartani. Az első ülésen, amely január 8-án délután 3 órakor kezdődik, a kormány beterjeszti a költségvetést s Englis pénzügyminiszter elmondja expozéját. Az ülés napirendjén a következő ügyek szerepelnek: Az állandó bizottság jelentése a költségvetési provizóriumról és az arany- valuta-törvényről. A még hiányzó képviselőházi bizottságok megválasztása. Az expozé feletti vitát valószínűleg összekötik a költségvetési vitával, amely február elején fog lezajlani. Az aranyvaluta-törvény sorsa egyelőre még bizonytalan, mert a cseh szociáldemokrata pártnak radikális szárnya a törvényt abban a formában, amilyenben azt az állandó bizottság elfogadta, nem hajlandó megszavazni. A szociáldemokratáknak a törvény ellen úgy alaki, mint tárgyi kifogásai vannak. A törvény szövegezése — szerintük — egészen kicsinyes. De ezt. a hibát még könnyen ki lehetne korrigálni, azonban a legnagyobb ellenszenvet szüli a törvény ama szakasza, amely szerint a nemzeti bank 200 millió korona kölcsönt folyósíthat az államnak, ha az államadósságok egymilliárdra csökkennek, de ez csak abban az esetben történhet, ha egy életképes bank is belekapcsolódik ebbe a köl- csöntranszakcióba. A szociáldemokraták ezt az utóbbi intézkedést semmi szili alatt nem akarják elfogadni, mert szerintük a Zsivno- bank óriási provízióhoz juthatna minden indokolás nélkül. AZ ÓRA Irtat BETHLEN MARGIT Az óra megátalkodott szorgalommal ketyegett. Tik-tak, tik-tak ... mintha soha az életben meg nem akart volna áliani. Amint hogy nem is akart. Az inga mozgása volt az ő szívverése, életmegnyilvánulása és igy érthetőleg ragaszkodott hozzá. Ezenkívül még ülni is tudott, tudniillik az órákat jelezte mély, dallamosan zengő hangon és erre talán még büszkébb volt, mint a ketyegésére. Ritkábban is történt meg, igy fontosabb színezetet kapott az egyenletes időközökben visszatérő, majdnem s-zertartásszerii esemény. Az óra meg ás volt győződve róla, hogy ha egyszer elmulasztaná ezt a kötelességet, ez beláthatatlan és mindensetie végzetes következményekkel járna, nem is annyira rá, mint környezetére nézve. Hiszen már megtörtént egy vagy kétszer hosszú és a kötelesség jegyében eltöltött pályafutása közben és mindannyiszor különös, ő, egészen különös dolgok következtek be. Hogy mik? Az óra sokat- mondólag húzta szét mutatóit gömbölyű, fehéren fénylő arcán: Azt a többi bútor nehezen tudná megérteni. Mert hát távol legyen tőle, hogy bárki érzékenységét sérteni akarná, és bizonyára a szoba összes bútorai, mint olyanok, igen kiváló egyéniségek, úgy szellemi, mint más téren, de hát mégis... Utóvégre oly egyének, kiknek összes éle tmegn yiIvánul ása i egy-egy reccsen és re szorítkoznak, hogy emelkedhetnének egy álló óra lelkivilágának megértéséig, aki nemcsak szünetlenül ketyeg, hanem óráról-őrára pontosan üti az időt? Tudják-e kérem, hogy ez micsoda felelősség? Az összes emberi lények számára, kik az ő hosszú élete alatt megfordultak a szobában, ő tördeli apró darabokra az időt, hogy azok aztán az egyes rekeszeket megtölthessék apró örömökkel, szenvedéssel, emlékkel és érzéssel. Mert az idő végtelenségét csak az bírja el, akinek lelkét egy más végtelen érzés tartja megszállva, szerelem, születés, vagy halál, ezek pedig csak néha, ritkán látogatnak el a gyarló, gyorsan múló emberi nem közé. Ezért érzi magát az óra fölötteállónak. iigy a bútoroknak, mint az ember1 gyeknek Előbbiek a mozgást, utóbbiak az állandóságot nélkülözik, benne pedig mind « kettő egyesül, ö már itt volt, amikor mostani gazdája apja, nagyapja, sőt dédapja is született, ott, a másik szobában, a nagy, barna, faragott diófaágyban, amely épp idelátszik, ha az ajtó kinyílik és amelyben születni kell, ha valaki jogot formál arra, hogy az ő gazdája lehessen és azonkívül a családihoz tartozzék. A család, az óra megfigyelése szerint, rendesen apából, anyából és kisebb, nagyobb, több-kevesebb gyermekből áll. Hozzátartozó kellékek még a ‘rokonok, ki néha a másik szobában is, és a vendégek, kik kizárólag a Szobába jönnek. A Szoba tudniillik az órát környező helyiség volt, az ő öntudatában a világegyetem, melynek távoli bolygója a másik szobából odalátsző ágy. Egyéb aztán az ő számára nem is létezett. Egyszerűen nem vett tudomást róla. A család keretében^ mozogtak még azon gyakran változó egyének, kik többnyire csak reggelenként jelentek meg és kiknek élet-megnyilvánulása főként a por letörlésében jutott kifejezésre. De ezek nem voltak fontosak. Átmeneti jelenségek és jelentőségűek. A rokonok és vendégek sem bírtak valami nagy súllyal az óra szemében. A család az más. Az mégis, ha nem is egészen állandó, de legalább is oly tartós, mint egy-egy kevésbbé törékeny üvegváza. Igaz, hógy változó nagyságú, hol nagyobb, hol kisebb, a gyerekből néha rokon válik, sőt van eset, amikor vendéggé fajul, a vendéggel pedig megesik, hogy családdá fejlődik, de hát ez mind mellékes. A fő az, hogy van és hogy marad. Mert még egy fel nem becsülhető előnnyel rendelkezik a család: Ha valamelyik tagja kivimül vagy akár idő előtt is leszakad róla, legtöbb esetben ezt rövid időn belül valahogyan kipótolja. Ami a bútoroknál már sokkal nehezebben megy. Ott asztalosra, kárpitosra van szükség, mig itt... Például most is, nem régen: az apa egyszerre csak elmúlt az óra életéből, Egy napon még ott volt, élt, mozgott, felhúzta őt, az órát... vagyis kezdjük csak az elején. Mert a dolog ott kezdődött, hogy a férfi előző este, érthetetlen tmődon elfelejtette legelemibb és egyúttal fontosabb kötelességét, vagyis nem húzta őt fel. Az órát egész nap balsejtelmek gyötörték, igyekezett is tőle telhető hangos ketyegéssel magára vonni a figyelmet, de hát mindhiába. A család, mely épp akkor apából, anyából s egy hároméves fiúcskából állott, nyugodtan, a rájuk leselkedő veszély leghalványabb sejtelme nélkül tettvett, jött-ment, mint akármelyik más, rendes napon. Addig a percig, amig... Este a férfi nem jött haza vacsorára. Vacsorának nevezte a család azt az időközt, mely alatt kimentek esténkint a szobából a baloldali ajtón. Hogy ott, az ajtón túl, mi történt, azt az óra nem tudta, de nem is érdekelte túlságosan. Beleomlott a többi sok időközbe, amely alatt a család nem élt, mert hiszen élet csak ott volt, körülötte, a Szobában. . Egyszóval a férfi nem jött haza. helyette azonban jött valaki más: egy vendég. Az óra jól ismerte, mert már évek óta gyakran, sőt mind- gyakrabban tette nála tiszteletét. A kanapé erre a megjegyzésre gúnyosat reccsent: „Talán inkább nálam", de az óra ügyet eem vetve rá, ketyegett tovább. — Igenis nálam. Amint a szobába jött, egyenesen a kandallóhoz lépett, amelyen lakom és szeretettel végigsimitott bronzállványomon. — Gyönyörű óra — mondotta vagy egyéb hízelgő jelzővel illetett. — És aztán rámtelepedett — reccsent újra a kanapé. — Hogy onnan gyönyörködhessék bennem. Az asszony is rendesen oda ült, ugyanezen célból. Akkor este is azt tették. Nem nagyon figyeltem, hogy mit beszéltek, annyira lefoglalt a gond, hogy háromnegyed tizenegykor, ha addig senki sem húz föl, lefutok és menthetetlenül megállók. És akkor... — Hát akkor állasz egy darabig, aztán újra jársz, annyi baj legyen — recsegett egy modern varróasztalka, melyet nemrég állítottak a szobába. — Nem fáj fejed, ne szóljon szád — intette őt az óra rendre. — Persze a fiatalság! Azt hiszi, hogy evőkanállal ette a bőlcseséget! Előbb éljél nyolcvan-száz esztendőcskét, aztán majd elkezdel konydtani a dolgok velejéhez. Na hát, ahogy mondtam, nem igen figyeltem a beszédjükre, de arra emlékszem, hogy a férfi olyasmit mondott, hogy szerelem, és boldogság és együtt, az asszony pedig, hogy nem, nem, nem és vagy egyszer, hogy gyerek és kötelesség. Az idő pedig telt, egyre telt, már alig néhány perc választott el a megállástól, amikor az asszony egyszerre csak azt mondta, hogy: menjen. De a férfi megfogta kezét és azt felelte: Majd, ha üt az óra. Még egyszer akarom hallani. Utoljára.... Igen. ő nagyon szeretett engem, fa én tudtam, A képviselőház a két fenti javaslat feletti vitát január kilencedikén is folytatja. Azután ismét 14-én ül össze, hogy a ház- elnökséget véglegesen megválassza. Jelenleg még semmiféle döntés nem történt az irányban, hogy az ellenzéket hozzájuttatják-e alelnöki álláshoz vayv sem. Az előjelekből azonban arra lehet következtetni, hogy a kormánypártok egoizmusa ismét győz a mérséklet politikája felett s az ellenzék a véileges elnökségben sem lesz képviselve. A parlament a január 14. és 15-iki üléseken az állandó bizottság többi intézkedéseit fogja letárgyalni. Azután február első hetéig szünetel a plé- iium munkája, hogy a költségvetési bizottság letárgyalhassa a költségvetést. A Stribrir/—Benss-Ogy a bizottság elé kerül? A házelnökség részletesen foglalkozott még a Stribrny-féle indítvánnyal, amely szerini egy parlamenti bizottság vizsgálja felül a Svehla—Benes-iigyet s Hrubán kairói követ elszámolásának ügyét, is, Stransky cseh nemzeti szocialista képviselő hevesen támadta a házelnökséget azért, hogy Stribrny indítványát kiadta a kezdeményezési bizottságnak véleményadás végett. A házelnökség arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyedül a kezdeményezési bizottság véleménye alapján dönthet a plénumban benyújtott indítványról. Ha a pléuum elvitatná a bizottságnak ezt a jogát, akkor a kezdeményezési bizottság teljesen fölösleges volna. T tudtam, hogy már nem birom teljesíteni utolsó ; óhaját, mert abban a percben lejárt a rugóm és | én éreztem, hogy erőm elhagy és én megállók. És aztán... azután megállt az idő. Ők pedig kelten ültek ott velem szemben és nem tudták, pillanat-e, avagy örökkévalóság az, ami azalatt eltelt, hogy mind a hárman mozdulatlanul vártuk, hogy az idő újra darabokra szakadjon, ök kelten épp oly kevéssé, mint én magam. Aztán kinyílott az ajtó és bejött a férj. Mérges volt és össze-vissza beszélt: Éjfélkor! Tehát ;gy vagyunk? Ki tudja, mióta! Talán a fiú is? És az asszony halottfehéren suttogta: Soha .... soha esküszöm ... a tied ... Amit ugyan fölösleges volt mondania, hiszen én is láttam, hogy a gyerek ott született a nagy ágyban a másik szobában és igy a családhoz tartozott, akárki akármit beszélt is. Mert hát ez a fontos. A többi... De a férfi tovább Lmbolt: „Nem is hasenlit rám! Sem az apámra, sem a nagyapámra! Kihez hasonlít, azt kérdem?" Én megmondhattam volna neki, de hát engem még mindig elfelejtett felhúzni: Az egyik Vendéghez, aki 30—40 év előtt sokat járt az akkori asz- szonyhoz. Ugyanaz a barna haja és fehérfogu nevetése van a kis fiúnak, igen, és ugyanaz az anyajegye az álián, amit az akkori asszony úgy szeretett. Sokat járt hozzánk abban az időben, sokat... és az akkori gazdám ritkán volt otthon. Aztán egyszer szintén elfelejtettek felhúzni és az idő megállót! Igen, én tudom, hogy az bajt jelent, amikor az idő megáll, azért ügyelek úgy rá. De hát ez régen volt és a mostani férfi nem emlékezhetett rá, mivel még a világon sem volt, csak nyolc vagy kilenc hónapra rá született meg. De én jól emlékszem, azon az estén a vendég eleinte fel- és alájárkált és olyan szavakat mondott, hogy: tönkremenni, meg Amerika, és uj élet, az asszony pedig sirt, sirt, aztán kitárta két karját és magához ölelte a másikat, mintha soha többé el nem akarná ereszteni: igen, ez épp akkor volt, amikor megállottám és velem együtt megállóit az idő is. — És aztán? — kérdezte kíváncsian a varróasztalka. — Aztán újra bejöttek a másik szobából és a vendég még mindig átölelve tartotta az asszonyt és újra meg újra mondta: „Vissza... vissza, édes. Egészen bizt osan/'
