Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-28 / 22. (2243.) szám
TPR^^MAGfeARHIMiAP* ezen kérdés financiális alapokon való edinté- aéséi állították oda conditio sine qua nőnként, amely követelés elől a magyar kormány nem térhetett ki, ha egyáltalában meg akart egyezni. Szberényi József báró hathónapos tárgyalásai a románokkal bebizonyították, hogy a megegyezés ezen a téren kölcsönös jóakarat mellett lehetséges, habár a tárgyalások eredménytelemül végződtek. Vít tehát, hogy a magyar kormány előtérbe tolta volna a hágai tárgyalásoknál az optánsiigy rendezését, csak azok mondhatják, akik diszkreditálni kívánják a hágai delegáció munkáját Az Á. és B. alapról szólva a miniszterelnök kijelentette, hogy az A. alap az agrárperek, a B. alap pedig az egyéb perek elintézése érdekében létesitteteít. A magyaj kormány ez alapoktól minden tekintetben lávoltartja magát, távol is tartotta magát és az alapok létesítéséhez nem járult hozzá. Bethlen miniszterelnök ezután az áHam- ■kölesönök lehetőségeiről nyilatkozott, amelyek a hágai tárgyalások leglényegesebb eredményei voltak, úgy politikai, mint financiális téren. Végöl a nagyhatalmak magatartásáról szólva a miniszterelnök megállapította, hogy s nagyhatalmak Magyarországgal szemben a megértés és a jóindulat jeleiről tettek tnubizonyságot, különösen Olaszország, amelynek működéséről őszinte hálával kell megemlékezni. Bethlen végül ki,jelein tette, hogy a képviselőház csütörtöki ülésén a napirend tárgyalása előtt és a felsőház külügyi bizottságában részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást fog adni a hágai tanácskozásokról. 1930 január 28, kedd. 'MÜX'-'JSBSakü^5i^^)C»<iíira^««B3SB»l Zátonyra futott a mamimittöbbség kormányának hajója „A választások réme a levegőben lebeg" — „Elég volt a szocialista exgerimentumekbói" — „Nincs a nemzetnek imponáld veiére" — Márciusban nem lesz amnesztia? — A francia szocialisták továbbra is ellenzékben mamiinak Pém január 27. A rendkívüli szocialista pártnap, amelyet tegnap fejeztek be, 560 szavazatnyi többséggel elutasította a. kormányban va ó részvétel javaslatát. A tóbu-égi fcatájo™ zat utólag igazat adott a fcrorjyhsta nemzeti tanács 192í> október 28.-i döntőiének amely mint ismeretes, nem fogadta ál l)atad;er meghívását és nem vol* haj au dó a baloldali, kormányalaki Iáéban részt venni. A tegnapi határozat szerint a szocialisták csak abban az esettan vesznek részt a ke rmán y>ásfoan, ha biztosi tani tudják többségüket a kabinetiben és a kormányprogram teljesen szocialista jellegű lesz. Prága, január 27. Az évenikioí ismétlődő választásoktól megosömörlött, a politikai mo zga bnakba n laikus polgár sem jósolt •nagy jövőt a mai kormánytöbbségnek, de hogy a koalíciós csoportok barátsága alig két hónapig fog tartani, azt még a legvér- mesebb ellenzék sem merte remélni. A kormánytöbbség program nélkül, vette át az állami ügyek intézését s talán azt re- mélte, hogy a kompromisszurmok esetről- < esetre átsegítik a kormányt a gazdasági válság, a lakásínség, a szociális bajok Scílláin , és Oharybdisein, ma azonban nyilvánvaló, hogy a koalíció még kis kérdésekben sem képes egységes álláspontot találni, annál ; kevésbé lehet szó a nagy, elvi kérdések ren- ' dezéséről. Az agrárjava álatok s az aíkotmámyjogi bi- , zott,ságnak a földhivatal ellenőrzésére vonatkozó határozata oly feszült helyzetet teremtet íek, hogy a kormányválság kirobbanása miniden pillanatban rárhatő. A helyzet, elbírálásán ál objektív álláspontot igyekszik elfoglalni a cseh néppárti Líd. Listy, amely minden optimizmusa mellett ezeket irja: — A hágai jóvá tétel! „ajándékon" kívül11 az állami költségvetés körül fog csoportosul- 1 ni a politikai munka, amelynél a koalíciós 4 pártok egysége kifelé még az egységes aka- ■ rat képét fogja mutatni. Ennek a munkának ' a befejezője a köztársasági elnök születés- 1 napjának az előkészítése lesz, de ez aztán igazán minden, amiben a koalíció megegyezik. A belpolitika további fejlődésének és a kor- j mánypártok toyáhbi együttműködésének ; reményei egyáltalán nem mondhatók rá- - zsásaknak. A levegőben lebeg ismét a rá- 1 las irtások végzetes veszedelme. < Lehet séges, hogy közben hivatalnokikor- mány is lesz. Az állami költségvetésen kívül semmi remény sincs egyéb ügyek megoldására. A lakásbérlők védelmét iámét provizórikusán oldják meg márciusban s az agrárválságot nem lehet orvosolni az agrárpárt , egyoldalú törekvései mi alt. | Két blokk, a vörös és zöld csoport harcol } itt a hatalomért. i Nincs vezér, aki a nemzetnek imponálna s akitől a nemzet vezetni engedné magát. „Elég fRár s szocialista kísértetektől” E cím alatt az agrár-pár ti Venkov kissé vidéki darabossággal, azonban annál érthetőbben számlálja elő a szocialisták „bűnei “-t s listáját ugyancsak a hágai jóvátételi „ajándékok" felsorolásával kezdi, nyilván abban a szent meggyőződésben, hogy azok is a szocialista Benes működésének köszönhetők. A Venkov hóm felejti el a lisztkölcsönt sem, melyet a szocialisták csináltak azért, hogy az állam által hét koronáért vásárolt lisztet egy koronájáért árusítsák. — A szocialisták —■ agymond nem engedik a lakásügy rendezését sem s a béke tizenegyedik érében sem fcnd rendelikezni a tulajdonos a házával. A szociális biztosítás esztelen terhei szintén csak a polgári osztályok rállaira nehezednek s a drága intézmények a szocialista vezéreknek biztosítanak dúsan dotált színek arákat. A legfőbb ideje, hogy a szocialisták egyszer már befejezzék az úgynevezett szociális politika terén végzett kísérleteiket és hogy ezek a mi filantrópjaink szüntessék be oly milliós kiadások kigondolását, amelyekhez ők természetesen soha semmivel sem járulnak hozzá, amelyek azonban idegen zsebek kifosztása árán nekik a kezdeményezők olcsó dicsőségért avagy vezetőik szép ellátását biztosítják. Legfőbb ideje annak, hogy a nép enne jótevőit leintsük végül és hogy az eddigi szoo;á- lis terhek csökkentésén gondolkozzunk. Ma ott tartunk, hogy a földművest a végrehajtó kihajtja a házából, az iparost a műhelyéből csak azért mert a szociális terheket nem képes A cseh szociáldemokrata Právo Lidu viszont az agrárpártban keresi minden belpolitikai baj forrását. E lap szerint az agrárpárt két év óta vezér nélkül áll s egyébként is igen gyenge ott a tekintély tiszteled. Az agrárpárt ellenzéki szárnya agitációra használta fel a mezőgazdasági válságot s ebben az agitáció bán magával rántotta a párt józanabb elemeit is. Ebből a néhány sajtőszemelvényből is nyilvánvaló, hogy a koalíciós pártok szolidaritása úgy fest, mintha nem egy munkás időszak elején állnánk, hanem mintha a parlamenti választások utolsó korlesheté- ben élnénk. A legfontosabb számunkra a középen álló cseh néppárti sajtónak ama beismerése, hogy a törvényhozás úgy lát szil: meg sem kísérli a mezőgazda sági válság orvoslását s megelégszik azzal, ha az állandó bizottság határozatainak jóváhagyásán és az állami költségvetés elfogadásán kívül újabb egy évre ismét provizórikusán sikerül rendeznie a bérlők védelmének immár akut kérdését. Ez bizony nagyon sovány program! HMus&an mm Fess aiftseszffe Prága, január 27. Egyes prágai lapok már napok előtt közölték, hogy a köztársasági elnök idei születésnapja alkalmából amnesztiarendeletct nem adnak ki. A Izidoré Noviny értesülése szerint a minisztertanács múlt bét végén tartott ülésén egyebek között a köztársasági elnök március hetedik,i születésnapjára készített állami ünnepségek tervét hallgatta meg s ennek során történt az a bejelentés is, hogy ez alkalomból nem lesz amnesztia. Az igazságügyi minisztériumban szerzett értesüléseink szerint végleges döntés ebben a kérdésben még nem történt. Méfls életrefceStifc az oszsn^skát? . Prága, január 27. Mint ismeretes, a mai mammuttöbb ségre támaszkodó kormány kéthónapos élete alatt ismét felmerüli a régi koalíciós nyolcasbizottság, az oszmicska, valamilyen formában való feltárniosztásának a • terve. Az oszmioskát főképpen a szocialista^ öl i csoportok váltig ellenezték. A képvisel oh áz- külügyi bizottságában a legutóbb lejátszódott események, nevezetesen az, hogy az em Ti tett ülésen a többségihez tartozó kémn- selők az ellenzékkel szavaztak, az illetékes tényezőket s igy a szocialista vezéreket is ‘arra bírták, hogy a koalíció nyolcasbizottsáFABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (14) — Doktor Orosz György. Tudós és tanári Kiváló vendégünk. Orosz György mosolygott s újból leült. Eszterék megjelenése áthaugolta a társaságot. Orosz György abbahagyta fejtegetéseit, helyette a postamester vette át a szót s mondatai oda (ísucsosodítak, hogy fel kellene keresni ősmagyarországot, valahol Mongóliában. — Minek is jött ide Árpád! — busongott, de ezer év történetét megváltoztatni ő se tudta. Úgy illett, hogy az igazi mulatságot Eszter tánca nyissa meg. Patriarkális szokás uralkodott még s a falu egyik főbangu vezére nagy reverendával kérte a fiatal tekintetes asz- szonyt a cigány elé. Lassanként belemerészkedtek a többiek is, parázs tánc kerekedett az öreg tölgyek alatt. A busongó tanító a jegyzönét kapta magához s csürdöngölőt vert ki a puha földön. A postamester pohárral csöngette a taktust, a hosz- szabbik tanító felesége, fiatal menyecske, vi- barzott a pattogó hangokra. — Félix, nem táncolsz? — Nemi — rázta meg a fejét Félix s titokban azt kémlelte, itt ácsorog-e az a pa- casztleány, akit múltkor a nyergébe emelt. Jaj, csak no lenne itt, Eszter még valami je- ieneiet rögtönöz. Ámbár, ami azt illeti, ettől igazán nem kell fénie. Eszter?... Orosz György felemelkedett. Sose akarta, hogy azt mondják viselkedésére, ruhájára, bogy tanáros. Egy kicsit világfi akart lenn! mindig. Jó alakján világos nyári ruha feszült, Hajdani uraságának utolsó emlékei közül való Megállotl Eszter előtt. Szabad? Irta: SZOMBATHY VIKTOR Más itt nem járta egész délután, késő estig, csak csárdás, meg változatosság kedvéért valami hopszpolka, amit a falusi leányok inkább magukban szerettek táncolni, mialatt a legények el-elkapdosták a leányok lengő haját. Orosz György táncolt a postamesternővel, a tanitónóval, aztán, a nagy helyváltozásban Eszter mellé került. Később, mikor néha Eszter visszagondolt erre a napra, nem tudta megmondani soha, miről is kezdtek beszélgetni. Lehet, hogy a csillagokról, mert halkan rájukszóllt az este és az augusztusi égbolt tündöklőén feszült fejük fölé, a tanár pedig nagyszerűen ismert minden csillagképletet: ez a Cassiopeia, az az Andromeda, ott a Lant, az a csillag, ott a göncül hátsó kerekének tengelyében a Sarkcsillag. De lehet hogy más témán kezdték: — Mióta van itt? Tetszik ez a vidék? A tanár valami apró néprajzi megfigyelését mondta el a falu szokásairól talán, ami Esztert érdekelte, mert Orosz György rutinos előadó volt, lehet, hogy a postamester ősma- gyarországára tett valami megjegyzést. Nem lehet ma már tudni, elvész az idők távolában. Egy azonban biztos emlék ma is. Eszter jól emlékezett rá mindig. A tanár beszélt. Beszélt vonzóan, érdekesen, kedvesen. Okosat szólt, de nem hivalkodva. Szakszerűen, de nem szárazán. Néha csevegett, néha magyarázott. Érezte, sőt tudta, hogy Eszter külömb, odaadóbb hallgató, mint az asztal körül ülők mind, akik e pillanatban valami határki igazi tő kérdés fölött ereszkedtek parázs vitába. Eszternek volt egy tulajdonsága, amit társaságában öltött, fel s idegenekkel szemben is. Tudott nagyon kedve® lenni, odaadéan figyelő, a beszélővel gondolatban együtthaladó. Amolyan „általános kedvesség" volt ez nála, de sokakat megtévesztett, mert azt lehetett gondolni, hogy Eszter éppen azzal szemben akar kivételes módon szives lenni, akivel beszél. A kézszoritása erős volt, nagyon kedvesen nevetett annak a szemébe, akivel éppen társalgóit. Sokakat megtévesztett Eszternek ez a modora; ami inkább beléneveltség volt és igy ezt Eszter nem is vette észre magán. „Általános" kedvessége azonban csak nagyon kimért határokig ért, mert azon túl ott állt hidegen, titokzatosan az igazi Eszter, ugv, hogy Orosz, alti jó emberismerővé akarta magát nevelni, — az első megtévesztő jelek után, amiknek kezdetben szeretett volna hitelt adni, — úgy látta, hogy ez a kedvesség páncél Eszteren, még pedig sokkal erősebb páncél, mint bármilyen más női fegyver. E pillanatban azonban Orosz nem elemezte magában az asszonyt. Kedves nő, akivel nagyszerűen elbeszélgethetett, aki hálás figyelő és pompás válaszadó volt —■ örülök, hogy találkoztam magával, nagyságos asszony! Már-már eltespedtem ebben a semmittevésben. Most legalább tudom, hogy él még valaki ebben a faluban, aki gondolkodik, — ezzel bókolt Orosz Eszternek bu- csuzáskor és meg is ígérte, hogy legközelebb meglátogatja őket. 15 Két nap múlva, egy borús délutánon jött is, a jókedvű plébánossal együtt, akit bizalmas baráti körben jobban szerettek csak Tátinak szólítani. Táti jó kávét kért, passziánsz- kártyát és friss újságokat, mert neki csak estefelé hozza el a kocsisa. Hangulattalan délután volt, egy ideig ott ültek a verandán, később, hogy Félix megérkezett útjáról, beljebb vonultak a szobába s s társalgás sokkal vootatottabb lett, mint a majálison. Négyen voltak, időközben az egyik tanító is kérést* a Tátit, aztán ott ragadt, igy nem igen lehetett megtalálni azt a fonalat, amelyet közösen szőhettek volna. Végre Eszter, hogy megmentsen mégis valamit, a zongorához ült, hogy Gríegjét játssza. „Peer Gynt” volt a legkedvesebb zenéje. Szemét behunyva, futtatta ujjait Solvejg dalára, mintha a maga fájdalma is benne sírna a hangokban. Orosz György csendesen hallgatta. Aztán összenéztek a Tátival, a Táti kiment, szólt valamit a konyhában s pár perc múlva egy lihegő gyerek állított be Orosz György hegedűjével. Eszter kipirult arccal nézett föl. Rámosoly- gott Oroszra, aki vonójával lapozta a kottát — Nos, mit? — Talán a manók táncát, hadd pattogjon..* Az utolsó éles akkord egy pillanatban szállt el mind a két hangszerről. Eszter ujjai még rajtapihentek a fehér billentyűkön, a tanár széles lendülettel tette 1» a vonóját. — Nem vagyunk egészen összetanulva! —• mentegette magát Táti lelkesen tapsolt: — Mintha mindig ezzel foglalkoztak volna! Nagyszerű! így zongorázni! Kész művésznő... '‘Eszter egy kis szégyenfélét érzett a túlságos bókokért, amihez a tanító is hozzátoldotta a magáét, s valami olyat mondogatott, hogy elnézést kér. régen hiányzik a gyakorlata... Aztán felemelte fejét: — De maga szépen hegedül! — mondta őszinte meggyőződéssel, A tanár nevetett: Ha tudná, milyen nehezembe került ittra tanulni. Tudja, hogy ez volt az. erőpróbám, mikor karomat meglőtték? Fájt, százszor abba akartam hagyni, aztán újra, újra elővettem. Kellett! Kezdetben nagyon ügyetlen voltam. De most már, meglehet ősön mozognak az ujjaim. Szuggeszció ... Táti lelkesedett:- Ilyen házi koncerteket sokszor rendezünk az őszi, féli estéken! Ugy-e, Félix? (Folytatjuk.' 2 icy •- ..ycKmrarawannw
