Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-26 / 21. (2242.) szám

8 •PI«GAlMAGtARHlRIiM> 19M Jmm&t 26, Gripp őleisége írta: N. Jaczkó Olga Tulajdonképpen régen ismertem már, amikor elő­ször találkoztam tudatosai a grippe, Bébikéékhez mentem játszani, mint minden délelőtt. Megnyúlt, titokzatos arook fogadtak, ujjúkat az ajkukra téve mentek előttem és olyan vékonyan osontunk át az, ajtókon, mint a légvonat. A hálószoba ajtaja előtt1 telkemre kötötték: — Csendesen játsszatok! Nem szabad port verni. Bébike ne mozduljon az ágyból, mert neki grippje van! Fölösleges volt a csendre intés, a megililetődée, el- fogódás úgyis torkomra szorította a hangot, csuk- lottam és tágrameredt szemekkel vártam a titok­zatos tünemény, Béb' legújabb tulajdona megje-; lenesét A kályha ellenzőin zsebkendők száradtak, az éjjeliszekrényen befőtlesüveg; egy orvosságos is, j líbegővégü vászonnal lekötve, amint az egykori jó. képrejtvények .ajzain szokták ábrázolni. És ezüst-1 kanál, ami polgár házaknál c«ak nagy Lakomák vagy orvosságszedés alkalmával szokta helyettesi térni a j pakfont. Általában jelen voltak az ünnepélyes, vala j mint félelmetes osa’ádi alkalmak összes rekvizitu- j mai Féligszopott, sárga és piros prominclik voLtak ezéfhajigál'va az ágy körül; a szer vétóval átkötött nyakú Bébike ismét kényeskedv*. köpött ki egyet, miközben diadalmas axckifejezé&e ezt látszott mon­dani: — Most úgysem kapok ki a pocsékolóéért, mert nekem grippem van! Vártam a csodát. Már-már azt hittem, hogy a Bé­láké személyével kapcsolatosan is úgy fog megol­dódni a titokzatos helyzet, mini amaz idegen sze­mélyekkel, furcsa eszközökkel, száradó vásznakkal komplikált reegel nálunk, amikor egy vörös kis etn- bcroeomót mutattak nekem a felhajtott takaró alatt! és azt mondták, hogy kis öcsém született Végve... Bébiké tüsszentett egyet, reszelántett • torkán és büszkén mondta: — Látod, milyen grippem van nekem!... Úgy, hát ez az??? Ami akkor van. ha közel van a csuszka végéhez a vizmeritő lék, a legmerészebb nekiiramodásnál a láb vizbecuppan s nem merek hazamenni, nehogy kilkaniak az átázott cipőért. A pajtásaim ka vezetnek a part ama helyére, ahol sá­padt foltokban er<5űrödik a decemberi nap, azt ta­nácsolják, hogy áKljak ott, amíg megszárad a cipőm és otthon semmit sem fognak megtudni A cipő, csonttá fagy rajtam. A vacsoránál úgy peregnek a könnyeim, mintha azt a híres várpalánkaá tormát mind ott reszelnék a* orrom alatt, éjszaka azt kell hinnem, hogy a torkom egy kürtő, amelyben éles- körmü macska igyekszik felkapaszkodni. Neon lehet brirti harsány szipákolások, köhögés nélkül! Mire •ipám átezól az ágyából: — Te kölyök, h? a csúszkálások miatt meg mered ront and még egy éjszakámat, kitekerem a nyakadat! Anyám suttyomban főkéi, egy tojást efhabar ka­nárka porcukorral s az ágyam mellé teszi. A macska- reszelést a reszelőa édességgel igyekszem osiUapi- tani s rettentő kínokat állok ki, amig megvirrad. De reggel — eukrostojás nélkül is elfojtom a köhö­gést, hogy njra mehessek csúszkálni. Istenem, mi is volna, ha elmaradnak? Em-ee oajtáeok csufolód- nának, mások meg nagvou e'szomorodnának. Talán i bizony megfeketednék bánatában a hó és elüonriá- lyoeodnék a ragyogó jég! Nem önteltség diktálja ezeket a gondolatokat, hanem az élet teljessége ’ iránti kőtelességérzéa. Nekem, a parányi aráinak' nem szabad hiányoznom a® egész tökéletességből egy rongyos nátha miatt! Mert régen kivétel volt az a ház. ahol, mint Bébikééknél, kiváltságos fogadtatásban részesült ai *4?ripp“ nevű vendég; nem hogy nemesi, hanem 1 közönséges polgárjogokban is ritkán részesült és a ! legtöbb helyen megvetéssel legyintettek, amikor megjelent: — Csak egy kis nátha! Jelentéktelen tolakodó igazán nem érdemli meg. hogy kikapcsolódjunk uralta az élet szokott, félel­metesen nagyszerű és fenségesen nyomorúságos folyását* öl! Ma már másképp van. ma a gripp feVóejogot nyert az é'e! egész hompölygése fölött. Ma egy tüsz- ezentés megbéni*ja egy embernél az összes érzés­komplexumok. lelki aktívák forgalmát. S kedves embertársain, ki embertársaid segi'ségére szorul­tál, óvakodj az olyan házaktól, ahol félárbocra bo­csátva száradnak a náthás zsebkendők 1 Ott ne kia­bálj. ha ég a házad, ott ne roncsolt ásd össze magad egy autó kerekeivel, ne akaszd fel magad az ajtó- kilincsre csak abban az eselhén. ha végleges szán­dékod, hogy meghalj, ne esdekelj egy ötvenfillé- resért, amellyel megválthatnád tizen kéttagú csalá­dodat az éhhal áltól! Onnét nem loccsantanak égő házadra egy kanál vizet, nem teVfonáljáJk hozzád a mentőket, nem nyúlnak a mellényszebbe a bics­káért, hogy lemossák nyakadról a hurkot és nem dobnak hatost a kalapodba! Mert a gripp ma olyan nagyhatalom, n. dy teljességgel fő1 menti tulajdono­sait, illetve alattvalóit a legcsekélyebb és legsúlyo­sabb fizikai, valamint lelkiismered és becsületbeli funkciók kötelezettsége alól. A gripp ma már nem csak az ember orra hegyén szipog, a lélekben tró­nol, igen sok cselben az orr és a garat egyenes megkerülésével csakis a lélekben. Sok az olyan em bér aki nem hajithit be egy sznlmaszábil a vizben fuldoklónak, mert éppen a zsebkendőiéért kel' nyúlnia, hogy illedelmesen kifújja az orrá!, de még több az olyan, a lelki grinpes, aki nem törődhet fe­lebarátának. a társadalomnak, az emberiségnek legőgbol i/iltóbb problémáival sem. meri jómaga egy le'ki bolha oh in és fél ét kapott s azt borogatja, azt dó delgeli. igényt tartva a hősi sebesültet megűtle'*). legmrv/.zebbmenő elismeríore ós elnézésre. Gyűlölöm ezt a kiváltságos, megnomeeitett grip­Világegyetemünk 700 kilométeres másodpercenkinti gyorsasággal repül egy másik világegyetem leié — Courvoisier tettedezése — Irta: NEUBAUER FRIGYES Ma már minden iskolás gyermek tudja, hogy az' a benyomás, melyet reánk a természet közvetlen megfigyelése lesz: az óriási, szilárd és mozdulatlan föidkorong, mely a világegyetem közepe, — hogy ez csak látszat. De Wzony évezredtapasztalatok­ra, kutatásra és ennél még sokkal többre, valósag­gal vakmerőséggel határos bátorságra 6 ihletés fan­táziára volt szükség, niig egyes nagy szellemek és később az egész müveit emberiség képesek voltak ezt a természeti benyomást leküzdeni, meg annak a tudatára jönni, hogy az a világ, melyen élünk, el­szigetelten, minden támasz nélkr’ lebeg a térben s gyorsan forog önmaga s a Nap körül. Amikor rá­eszméltek arra, hogy minden nap ugyanaz a Nap, minden éjjel ugyanaz a hold, ugyanazok a csillagok kelnek keleten fel, attól fogva gondolkoztak azon, hogy mi is van a Föld „alatt". A ,,Föld alatt"! Mily forradalmat jelentett ez a szól Eleinte úgy képzelték, hogy oszlopokon nyugszik s hogy ez oszlopok között bújnak az égitestek a Föld alatt át nyugatról keletre. De aztán eljött az idő, amikor a hajózás haladása rávezetett a Föld­nek gomba'altjára. Amikor igy szabadon lebegni látták az Űrben, nem volt oly nehéz többé moz­gásba is hozni és természetszerűleg támadt az esz­me: e golyó önmaga körül foroghatna avégből, hogy megkímélje az egész nagy világegyetemet at­tól, hogy e rengeteg műveletet naponta végezze a Föld kedvéért. Ezt vég’egeeen. valamint a Földnek a Nap körüli mozgását csak a 16-ik században tudta meg bizonyítékokkal tAmo*a(va az emberiség. Ez a felismerés, melynek filozófiai és nevelő bordereje sokkal na 'bb volt. mint maga a tudo­mányos értéke, még csak a kezdet volt. A világ­rendszer nagy megújító ja: Kopernikus még nem sejtette az állócsillagok rettemő távolságát. Ma tud­juk, hogy e csillagok mindegyike egy-egy hatalmas Nap, melyek némelyike mellett a mi Napunk eltörpül, melyek sokmill ószorta nagyobbak Földünknél és csak a mesés távolságok folytán válnak pislogó fénypontokká. Az a csilláé, melynek melegében fl fényében a föl-, di élet sütkérezik, a mi Napunk: egy a sok között j és az ő bolygóival együtt egy aránylag kicsiny rend­szert alkot, amilyen még sok van a térben, — hiszen a legtöbb állócsillagnak ie vannak bolygói. Egy-egy ilyen rendszerűek a nagysága elenyészően kicsiny az őket egymástól elválasztó irdatlan távolságokhoz képest és a legtöbb állócsillag bolygóit éppen ezért nem is látjuk, mert összefolynak a központi égitest­nek (a csillagnak) fényével Az újkori csillagászat érdeme as a felfedezés, hogy ai „állócsillagok" sem mozdulatlanok. A Föld a Nap körüli pályáján másodpercenkinti 29 kilomé­ter gyorsasággal rohan tova. A Föld ikertestvére, a ragyogó éethajnal-boiygő: a Vénusz még sebeseb­ben szeli az Űrt, mert közelebb lévén a központi égitesthez, ennek nagyobb vonzását nagyobb röp erővel kell legyőznie. így keringenek a többi boly­gók is a hatalmas sugárzó központ körük De m/ura » hatalma'* Nap sinr<* nyugalomban. Egész rendszerével együtt magával ragad bennün két a Mirideneég bizonyos irányába. nu‘ly a Her kules csi'agkép felé mu'at Az emberi sziv minden két dobbanása közötti időben 17 kilométerrel köze lebb visz minket az ismeretlen kozmikus cél felé és minden nap 150 ezer kilométerrel. Minden csil­lagnak van ilyen egyeriesvonalu szakadatlan röpte, mely 20^szor. 30 szór. 6Őt némely csillagnál sokezáz- szor gyorsabb a leggyorsabb ágyúgolyónál. A Cen- taurus csillagkép Alfa nevű legfényesebb tagja éven kiút 800 millió kilométert hagy maga mögött, a „Hattyú" egyik csil'aga 2000 mill ó kilométerrel jön hozzánk évenkint közelebb és egy csillag, mely névtelen, csak katalógus-száma van, évenkint tizen- egyezermillió kilométert fut be valami titkos vég zet parancsa nyomán, ez másodpercenkint 320 kilo­métert je'entt Minő lövetek! Napolt, melyek milliószorta nehe­zebbek a Földnél, melyek szédítő sebességgel van­nak kihajítva az Űrbe. Panta reí, mindég mozoyl mondta Hernkleiiosz az. ő gondolkodásbeli élményeinek egyik legmegrázóbb eredménye gyanánt. Mindazok a csillagok, napok, bolygók, földek, holdak, üstökösök, melyek a lát­ható világegyetemet alkotják, minden képzelhető irányban hu"anak szerteszéjjel Valami láthatatlan gigászi föríreleglől hajtva. E láthatatlan erő az egyelemee tömegmozgás, melynek folytán az égi gömbök az üres téren át támaszkodnak, nehézked- nek egymásra E vonzás karöltve az egyenes vonalú rohanással tartja fönn i harmóniát, az egyensúlyt. Összeütközések valószínűsége igen kevés, mert a pet, a féiigszoportl prominclikkel, herbateákkal, kötelességmulasztással köriiMÖmjénezett istenséget, amelynek bálványozása kultusz kultusza bálvá­nyozás! S kedves, grippbem szenvedő embertársaim, sze­retném önökben komolyra paprikázni azt a kis tet­szelgő aggoda 1,macskái, melynek viselése olyan ér­dekesekké teszi önöket. Azt mondom, hogy bajuk nem is olyan rtatlan kis dolog, ami'yennek házi­orvosuk diagnózisa mondja e amelynek gyógykeze­léséhez elég, ha megfeledkeznek arról, hogy az Önök náthás zsebkendőin túl komoly szükségben vonag­lik a világ. Az önök grippje egy veszedelmes rák- [ fene, irtózatos, undorító lelki métely, amely nem I .gyógyul meg gyökeresen csak akkor, ha az élet tigriskarmái alaposan, életre-halálra megszorongat­ják a páciens torkátI világűr üres térséged és a csillagközi távolságok mérhetetlenül nagyok az égitestek térfogataihoz képest. Például a sárgafényü Arcturus oly rettentő messze van, hogy dacára az ő másodper* un«»inti 400 kilométeres gyorsasággal való szakadatlan röp­tének az égen a többi csillag közötti látszólagos helyzetváltozása 3000 esztendő óta csak két teUhold- átmérőt test ki. Azokat az erőket, melyek a mi szükebb hazánk­ban, a mi Napunknak a „kicsiny" rendszerében (hiszen a Nap „csak" 150 millió kilométerről küldi nekünk át a fényét s melegét) működnek, jól ifi­merjük ée a velük való számolás biztosabb sok egyéb emberi számításnál. A hold- és napfogyatko­zásokat. a bolygók áJleáait az égen a másodperc ti- zedrészéig pontosan lehet évekkel, évtizedekkel, sőt évszázadokkal előre megállapítani ée éppúgy visszafelé az időben ie utólagosan megtudni. Az ókor egy nevezetes csatájának időpontja a történé­szek számára néhány évtizeddel bizonytalan volt, de mert a feljegyzések szerint az ellenfelek az üt­közetnek vége előtt egy teljes napfogyatkozás ijesz­tő s babonás hatása alatt gyorsan kibékültek, a csa­tának nemcsak az évét. hanem pontos napját és a harc abbahagyásának a perceit Is meg lehetett a csillagászati tabellákból tudni. De vájjon a rni naprendszerünk is egy másik óriási, rajta kivülfekvö központ körül kering e? És a többi Napok rob*rá«át is mi kormányozza? Az ál- talunk ismert csillagvítágnak, melyhez Napunk is tartozik és melynek s habW - a Tejut gya nánt látjuk köd'eni, nehézkedési köz­pontját nem lőhetett eddi« feFel^ni. A csillagok rohanása egyen esvon a lun ak látszik lenni és azt a benyomást kelti, mint valamely füe’fehlő molekulái nak a rajzása. Annál váratlanabb és valósággal megrendítő a Berlin melletti neubabelsbergi csillagdában Cour­voisier által tett felfedezés, mely szerint maga m égési Tejút ai ő 100 millió Napjával egyön­tetűen tovarohan a Világban, e rohanás iránya a Caipella csillag felé mutat ée másodpercenkint 700 kilométert a sebessége. Courvoisier számításai ée kísérletei oly meggyő­zőek, hogy nem lehet kételkedni az eredményben, dacára annak, hogy egyelőre nehéz a tények irtó­zatos tudományos és filozófiai bordereiét kellően át is érezni. A Tejut, ez a gigászi „ezunyograj**, amelynek az átmérőjét a fényévek százezreivel lehet csak ki­fejezni, maga is mozog valamihez képesti Mi ez e „Valami"? Az üres tér? Mely Einstein óta nem létezik? És amellett ennek a mi Világegyetemünk­nek, melynek Tejut a neve, e* a mozgása olyan gyors, hogy a Főidő, k napkörüli és a naprendszer nek meg a csillagoknak a mozgásai hozzá képest elenyészŐek. Vájjon miféle megfigyelések vezették Courvoi- siert e csodálatos felfedezésig? A csil'agászok már régóta észrevették bizonyos nagyon apró eltéréseket az égites'ek állásában, melyek azonban olyan jelentékíe'onek hogy a számításokat sohse zavarták. A légköri sugár törés kisebb szabálytalanságaira, a ÉevegŐréiegek apró hőtfiérsókingadozásaira gon delták és nem törődtek velük Courvoisier feladatául tűzte ki magának e jelenségek* rendszeresen figyelni meg ée .... rájött, horrv es ‘ —adózások pontosan 12 órás periódusunk! tehát a fö'dgömb lengelykörűli ’irgáeával függnek össze. Keresvén ez összefüggés természetét, arra gondolt, hogy talán a F"M amint azt még Ein elein előtt I/orenti zürichi fizikus tételezte fel — a térben való mozgás hat/ alatt kissé belapul. E beh’puiás következtében a Föld minden egyes pontja naponta kétszer közeledik és naponta kétszer irolodik a Föld középpontjától. És ha ez igaz... akkor- egyúttal a földfeHi'el bár­mely pontján a „függőleges" irány vagyis a Föld vonzási középpontja feló (mely egyúttal a Föld geometriai középpontja is) matató „függő" óu nak az iránya nem szigorúan állandó, hanem napon­kint kétszer csekély ingadozásokat kell, liogj mutasson. És innen lenne egyúttal a csillagok állásának és az ég zenitjének (mely hiszen a függő-óu irányé nak fe'feló való meghosszabbításában van) igen apró. de szabályos napi ingadorisai. E feltevés beigazolódott. És pedig nagyszerű bi zonyossággal. A legkülönbözőbb kísérletek ered­ményei csodála'csan egybevágók voltak. Amikor ugyanis, Courvoisier az eredeti jelenségnek, a csU tagok helye kicsiny eltolóuc ainak alapján kiszá­mította a Föld feltevései! Vapulásának és ebből a Lőréntz-Eine!ein képlet szerint a térben való tovahaladási sebességének nagyságát, nem akart hinni a számoknak. Mert — int már mondottuk — má‘*odnoreo,n1'-:nti 700 kilómé teres sebesség jött ki. Azonfelül eddig csak azt tudtuk, hogy n naprendszerünk körülbelül másodpercenkinti 17 kilométeres gyorsasággal mozog a Herkules csillagkép leié. Most azonban azt kellett felvenni, hogy ebben a rettenetes 700 kilométeres rohanásban nem csak Földünk és a mi naprendszerünk, hanem a leg­több látható többi csillag (azaz naprendszer), is résztveez (t. i. mindazok, melyeknek Napunkhoz viszonyított mozgását ismerjük). Courvoisier tehát a Född lelte vésés be kpu lóéi­nak egyéb olyas kövefkesményei Hfiűtt gondol­kodott, melyeknek tényét kísérletekkel d lehetne dönteni. Ily következmények: 1. A függő-ón irányának már oratttett népi In­gadozóén. 2. A nehéaségi-erőnek bár igen kicsiny, de mer­hető változása. Mindkét követelmény hosszú és gondos mórée sorozattal beigazolást nyert é9 a kísérletek alapjáni számítás szintén kb. 700 kilométeres Föld-sebességet adott. 3. Az inga-lengéaek tartamának változásai a napszak szerint. Ezeket ebbe„ a? esetben nemcsak a nehézségi-erő változásai, hanem as inga hosszá­nak Lorentz- Einstein féle rövidülésű is okozzák Itt is a 12 órás titokzatos periódus roH meg­figyelhető és a számítás meg 760 kilométer föld­sebességet adott! 4. Azonfelül a csillagok fényének tükörben való megfigyelése ie felhasználható. Mert z fettevéeee kozmikue rőpülés irányából érkező fénysugár va­lamivel más szög alatt verődik vissza, umt az arra merőleges irányból jóvő. Courvoisier-nak a sugarak e viselkedéséi i« sikerült kimutatnia óz itt is kb. 700 kilométeres földeebesség adódott ki. Ennyi nagyszerű egyezés után kételynek nincsen helye és mcet csak bele kell tudni kapcsolni e hi­hetetlen tényt a világképünkbe, azt a valósaggal borzongató képet, hogy egy egész Világegyetem egységesen rohan as Űrben és minden másodpercben 700 kilométert tesz meg va!«milyen ismeretlen eél, valamilyen másik Kozmosz felé. Talán igaza van Babice Mihály gólyakalifájának, aki a Végtelen másik oldalá i egy Tükör-Földet eejt, ahonnan az 5 álombéli második én je, az ő régebbi életének valamilyen tükörképe, egy nagy Rendez^ véletlen kis kapcsolási hibája miatt reá visszássá badult. Einstein szerint a Világ-nak ez átmérője véges és pedig körülbelül 100 millió fényévet tesz ki. A másodpercenkinti 700 kilométeres gyorsasággal ez az Or 40.000 millió esztendő alatt szelhető át. Tehát már annyi idő alatt, mint amióta a geológia szerint a Föld létezik. Mindenesetre igen nagy várakozással tekinthe­tünk Courvoisier felfedezéséhez kapcsolódó tudo­mányos viták elé. Az amerikai delegáció hölgyei London érdeklő­désének centrumában London, január 21. Az amerikai tengeré­szeti delegációval számos amerikai hölgy ér­kezeit a brit fővárosba és egyelőre teljesen a báltérben maradnak a férrikiihiötiek, az egész angol sajtó az amerikai nőivel dicséri. Mar Plyuiouthban, mikor a George Washing­ton gőzös megérkezett, sokkal nagyobb ér­deklődés fordult a szép nem irányába, mint a Stimson külügyminiszter vezetése alatt áiló delegáció felé. Az ujságtudósitók nem arra voltak kiváncsiak, hogy a delegátusok mi­lyen leszerelési terveket hoztak magukkal és mi vau diplomatatáskájukban, hanem hogy milyen az amerikai közélet szereplőinek a feleségük, a titkárnőjük és a gépirónőjük. A íoloriporlerek elsősorban a hölgyekről ké­sz! leltek fényképeket. Az angol újságok egvrésze, főleg a bule- várdlapok, színes leírásokat közölnek a höl­gyek ruházkodásáról, az amerikai divatról, a prémkabátokról, ékszerekről, a hölgyek ér­dekes arcáról és elismerik, hof»v az amerik;; nők mély hatást gyakorolnak a tudósító ki akik a fogadtatás perceiben megteledkezh arról, hogy a delegációnak másfajta jelen ló sége is van, nemcsak az, amit a szép nem képvisel. Az angol újságok újból megállapít­ják azt. hogy az amerikai nő egészen más ti pus, eleganciája, megjelenésének nyugodtsá­ga szembeötlő. Kedvesek és okosak, Angliá­ban csak a színésznők olyan öntudatosak, bálrak, mint az amerikai gépírókisasszon\ Mindegyik drága prémkabátot visel és a sáli nem kötik finyáskodóan csomóba, hanem ha­nyagul bepólyálják a nyakukat. A legtöbb hölfzy azonban olyan dúsan teszi fel az arcára a szépilőszereket, az ajakára rúzst, mintha egyenesen ki akarna lépni a szinpadra, a lámpák világításába. Az újságírók ahelyett, hogy politikai nyilatkozatokat szereztek vol­na, a hölgyeket vették ke reszt kérdések tüzé- be. Egy riporter már a hajóállomáson fagga­tott egy szép szőke titkárnőt: nőm forgalja-e fejében azt, hogy Londonban eaetleg angol vőlegényt szerez? — ügy hallom, hogy a walesi herceg ezidő- szerint nem tartózkodik a fővárosban. Más férfi pedig nálam nem jöhet szóba — vála­szolta felsőbbségesen a meginterjúvolt kis­asszony. A bulevárdujsá"ok egész oldalt szentelnek a hölgyekről szóló tudósításnak és Stimson számára a fogadtatás lázában tíz sornál nem jutott több,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents