Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-23 / 18. (2239.) szám
1930 január 23, csütörtök. .............................. ~i« Az egész falu fiícíja /... Irta: MÓRICZ ZSÍGMOND Szolnok, január, j Hetvenkét tanú volt bereudelve a szolnoki tárgyalásra. Két asszony megölt öt embert s I hetvenkettőn mondják el a dolgot. Szóval az egész falu tudja. Hát mit tud az egész falu! Végighallgattam a tanúkihallgatást s számomra kiderült, amit mindnyájan tudunk, hogy az egész falu nem tud semmit. Ami két ember közt történik, azt csak két ember tudja. Ezért nem lehet a szerelmi ügyekben sohase bizonyság, ők kelten tudják s ők is kétféleképpen tudják. Egyik felülről nézi a dolgot, mint győztes, a másik alóiról, mint áldozat. S ez olyan két külön nézőpont, hogy még ők ketten sem tudnak megegyezni benne, hogy mi történt. Mit tudhat a falu, az itt nagyon megmu- taíodott. Jöttek a tanuk; egyik a másik után. Jöttek sorban a .nagykendős vastag kövér asz- szonyok, meg a sovány, beteges vékony teremtések. Mind csak azt tudta mondani az áldozatokról, hogy: sovány volt, ivott, kártyás volt, lopott, szoknyakergető volt. Általános jellemzéseket. Magáról a tényről egyáltalán senki sem tud semmit Senki egyetlen adatot nem hozott, ami megvilágította volna nemcsak az esemény lefolyását, de csak valószínűvé is tette volna azt, hogy megtörtént. Senki sem tudott semmit. Jöttek a férfiak s a nők. Egyszer csak ösz- szezavarodott a sor, mintha ugyanazok jöttek volna újra vissza, mint a statisztéria szűkében levő menet. A falu, az egyforma élet, a munka s az öltözködés, a faji keveredés valahogy annyira egyenlővé alakítja az embereket, hogy csak a személyes ismeretség fedez fel egyéni ismertető jeleket. A falu a vizsgálatnál, a törvény előtt, nem jelentett semmit. Egyetlen vélemény, amit a bíró az ügyész, a védő magával hozott, nem változhatott meg a tömeges kihallgatások során. Az egyik védő volt az egyetlen ember, aki uj szempontot hozott be, mikor a vádlott helyett egyik ta- j mit tette gyanúsítottá. Ezt azonban nem fogadta el sem a bíróság, sem a közönség, sem a falu. Hogy ez valószínűvé legyen, újra kellene kezdeni az egész nyomozást, az egész beállítást, a lelteknek figyelmét. Milyeneket mondanak ezek a tanuk: — Nagyon gyomorfájós volt már húszban is... Úgy hemzsegett a gyomra, leguggolt és összehúzta a gyomrát, — mondta az egyik asszony. Az egyik vádlott apja igy mondta el a felesége halálát: — Vöt egy birgénk, az meg elböditette magát. Azt mondom a birgének: te se kaptál mámmá abrakot, mvugyán kapsz .. Mentem. De kiáltott a feleségem, hogy: „Apjuk, gye re mán segíts, megért a szél..." Megyek. Ott feküdt az istállóban a fődön. Fel akartam emelni, de nem akartam szorítani a mejjit. Befújtam a legényt, a segített, úgy vittük osztón be. Jött a jányom, csak azt mondta neki: „Jaj jányom megért a szél". Tessék ezen az alapon megállapítani az arzén mérgezést. — Nem birta se kezét, se lábát mozdítani, ahogy letettük, ugv maradt. Még ezzel egészíti ki a vallomását, egyebet nem tud mondani. És a szomszéd, aki elmondja, hogy még délelőtt látta, mikor a kútról egy veder vizet vitt, szólott is neki s este, mikor átment, már halott volt. Vagy az az asszony, aki a vád koronatanúja, hogy egyszer az öregasszony azt mondta neki: „Nem hagyok én semmit a jánvomra, mert ha ráhagyom, úgyis a községre szorul". Máskor meg a lánya panaszkodott az anyjára, hogy „Egye meg a fene az anyámat, inér nem ad annyit, hogy megélhetőségtink legyen". S azzal bizonyítja, hogy mikor ezt mondta a szőlőben, pihentek a kis házban, s a Juli az ágyon ült, ő meg a küszöbön. Semmi, semmi, semmi bizonyos, semmi meggyőző. A másik vád esetében még kevesebb. Itt igazán mindenki csak azt tudja mondani, hogy: a gyerek ivott, kártyázott, lopott. A férj szoknyakergető volt, mulatós, mindig od acsavargolt. Nincs közelebbi részlet. A falu semmit se tud: csak egyet, — ítélni. ítél a maga módján, nem utánjárás, hanem összbenyomás alapján. Hangulat alapján. S ebbő! a szempontból nézve, valami nagyon különös dolog alakult ki: mindenki csak rosszat mondott az elhaltakról. Kivétel nélkül mindenki vádló lett a halottakkal szemben. Az egész tárgyalás alatt egy jó szó, irgalmas megjegyzés el nem hangzott a szegény áldozatokról. Annyira, hogy alapjában véve ők lettek a vádlottak a falu szájával: az áldozatok. Az az öt ember, akit a vád szerint megöltek. Ijesztő kegyetlenséggel s kegyeletien seggel hullanak a szavak a koporsókra. Senki se mondja, hogy jók voltak, kedvesek voltak, sajnálatra méltók voltak. Mindenki csak azt, hogy soványak, betegek, iszákosok, rossz életűek. Hasznavehetetlenek, ártalmasok. Pedig az egész falu tudja. Mit tud a falu? Azt tudja, hogy ez az öt ember nem hiányzik nekik. Ntncs jótettük, ami fenntartsa az emléküket. Nincs öröm az emlékezetükben. Mind az öt fölösleges volt. De ha a falu igy tudja, akkor igy is van? Nincs igy. Ismerni kell a falu nyelvét. Kegyetlen nyelv az, az élő ember kegyetlen a holtakkal szemben. S az egész eset úgy van beállítva, hogy mindenkinek önkéntelenül támadó az emlékezete. Az öt halál a falu szemében lassan szinte plebiscitum jellegűvé alakult. Mintha a falu ítélte volna őket halálra, mintha a falu természetesnek vette vona, hogy ez az öt ember erőszakos halállal ment el s ez az ő szemükben a vád legfőbb bizonyítéka, hogy mind az öt, terhére kellett, hogy legyen a két asz- szonynak. Mikor szünet volt, kimentem a tanuk közó a folyósára. Ekkor volt igazán különös a falu. Senki egy szót sem beszélt a halottakról. Arról beszéltek, hogy az autóbusz nem megy át az ő községükön, hat kilométert kell gyalogolni, mig elérik. Arról beszéltek, hogy műkedvelő társaságuk van s az a Botrány című darabot fogja most játszani. Meg arról, hogy a két asszony milyen kárt okozott a falunak: azóta nem akarják megvenni a piacon a dinnyéjüket sem, hogy arzén van benne. Az élet rátaposott a sírokra s mindenkire, i aki ellensége az életnek. A ma szemben áll a tegnappal. A ma kutyái megugatják a tegnapot Mint a téli estéken az ebek, ha egy elkezdi csaholni a többi kórusban vele tart s nem is tudja miről van sző. Ez az, amit a falu jól tud. Mikor vége volt a tárgyalásnak, a faín azt mondta: — Amék tagadott, azt felmentették, amék vallott, azt felakasztják. S ezt ma az egész falu igy tudja. Egy kaukázusi nép, amelynek Sérfiai nem ismerik a munkát Az asszonyok végzik el a szükséges dolgokat, a férfiaknak a munka Utas — A jasszai néptörzs furcsa társadaími berendezkedése Moszkva, január 22. Az „Asszerbeidzsan kikutatására alakult társaság" a Kaspi-tó partján valóságos paradicsomot fedezett fel, ahol az emberek munka és ambíció nélkül úgy élik le napjaikat, hogy a fák árnyékában alszanak, álmodoznak, vagy pedig a jótékony álom után beszélgetéssel töltik el az időt. A jasszaiaknál, akik Asszerbeidzsan északi részén laknak, sem parlamentet, sem gyártulajdonosokat, vagy munkásokat nem lehet találni. A jasszaiak nem pereskednek, bíróságokra sincs tehát szükségük. Ennek a néptörzsnek egyetleu ambícióját az képezi, hogy a jelenbeu boldogok legyenek: egyetlen törvényük van és ez: minden férfinak megtiltja a munkát. Ez az ország abban különbözik Eldorádó- tól, liogy a benszülötteknek ugyan nem repülnek sült galambok a szájukba, az állatokat itt is ei kell ejteni, a növényzetet termelni keli, ami mindenesetre munkának tekinthető. Ázsia eszes fiai azonban ebben a tekintetben is olyan kiutat találtak, amely európai embernek abszurdnak tetszik, őná- luk a nők játsszák azt a szerepet, amely minden kulturországban a férfiak kötelessége. Férfiak részér^ a munka szégyent jelent, viszont a nők azt szórakozásnak tekintik. Maguk a nők legszívósabb pártolói ennek az elvnek és mindeu dolgozó férfit lenéznek és „íérfiatlan"-nak találnak. Több szomszédos nép igyekezett már az ottani férfiakat rábírni, hogy ők is dolgozzanak, de — bármennyire valőszinütlenül hangzik is — ez Mién legerélyesebben — a nők tiltakoztak Mindenesetre attól tartanak, hogy a munkával együtt -— jogaikat is elveszítenék, amelyek birtoklásában az összes keleti népek nőit felülmúlják. Mindegyik nő fátyol nélkül jár, de magával hordozza tőrét és kis bal- íácskáját, amellyel életét, illetve a hozzá tartozó férfi éleiét is megvédj. Olyan előjoguk is van azonkívül a nőknek, amelyre Európa összes feministái csak álmukban gondolhatnak: joguk van arra, hogy maguk válasszák maguknak azt a férfit, akivel élni akarnak, annak aztán házassági ajánlatot tesznek. Épp igy a házasságkötés, a válás is az asszonytól függ. E tekintetben a legmodernebb államok vonatkozó jogi intézkedései mind jelentékteleneknek látszanak. Elegendő, ha az asszony két tanú előtt urának ezt mondja: „Menj tőlem: először, másodszor és harmadszor!" és a házasság máris fel van bontva! Csak egyszer évente szánja el magát az ottani férfi a munkára. Az újév előtti napon kölcsön kéri felesége fegyvereit, elmecry vadászni és elhozza asszonyának az elejtett vadat — újévi ajándékul, valamint hálája jeléül azért a munkáért, amelyet felesége az év folyamán az ő érdekében is kifejt. De ez aztáu az első és utolsó eset — a következő újévig! A nagy háború hamis tanúi Egy kritikus megmérte és könnyűnek találta az egész háborús irodaimat — Remarque és a többiek a tárgyilagos bírálat szemüvegén át A háború után tíz évvel a közönség egyezerre felfedezte 'a háborút. Háborúról, hadfi fogságról Írott könyveknek, regényeknek, naplóknak, memoároknak óriási sikerük van Zwcigtő] Markovi** Radio- nig, Ludwig Remitől Remarqueig. Legtöbb ilyen háborús könyvnek a sikere talányos előttünk. Egyet inámdeneeetre megállapíthatunk, hogy a divatos háborús tárgyú irodalom kitencvonszázaléká- ban igen csekély irodalmi értékű. Hogy mit érhet mint emlékirat, arra próbál feleletet adni egy rendkívül érdekes könyv, amely mérlegre tette az egész francia háborúé irodalmai A könyv szerzője francia születésű amerikai egyetemi tanár, Norton Cru, aki maga is végig küzdötte a háborút. Hétszázharmdmc oldalas vaskos kötetben (Temoins) több mint háromszáz francia szerző háborús könyvét veszi vizsgálat alá, még pedig abból a szem pon tból, hogy mit érnek m int dokumentumok, irodalmi értéküket nem vizsgálva. A HÁBORÚS IRODALOM IGAZMONDÁSA Cru mindenekelőtt a leggondosabban osztály<xzza az átvizsgált müveket és különböző szempontok szerint koszit statisztikát róluk. Megái lapítja, hogy a kizárólag igazmondás .szempontjából vizsgálat alá vett munkákból 70 szerző munkája hadi napló, 74-é visszaemlékezés, 81 háborús reflexió, 21 levelezés és 48 regény több múlt háromszáz kötetben. Kétszázötven szerzőről állapította meg pontosan a meglátása, sem Írói erei a látottak reprodukálásához, olyan régi leírások sablonjaihoz folyamodik, amelyek már a magul: idejében is hamisaik voltak. Cru alapos kritika alá veszi könyve bevezetésében a régi háborús irodalmakat és rámutat, menynyi hamis leírás, mennyi lehetetten helyzet, mennyi áiregényesség csúszott be azokba is. Ebben a tekintetben sokszor nem kivételek a szigorú értelemben vett katonai leírások sem. Bár ép]xm az objektív komoly katonai hozzászólásokból, amelyeket a harcok résztvevői ellenőrizhetnek, állapítható meg, mennyire meghamisítása a háborúnak az egész háborús irodalom. A LEGENDÁK ÉS AZ INFERNÓK Cru szerint tehát hamis minden háborús legenda é a bábom hősiessége egészen más, mint azt a háborús irodalom bemutatja. A harcok alatt többé- kevésbó mindenki fölött üt rá lesz a halálfélelem leküzdhetetlen érzése, ami nem nagyon kedvező talaj a hős bipus kialakulására. De éppen olyan mértékben vagy tahin még inkább fantasztikus kitalálások a testek torlaszairól, a haltaik hegyeiről és a vérpatakokról terjesztett mesék. De nemcsak az általános háborús lélektan szempontjából próbálja ellenőrizni a háborús írókat, hanem a tárgyi adató!: helyességét tekintve is. A •térképen ellenőrzi, hogy helyesek-e az írók helyrajzi adatai. Szembe állítja egymással ugyanazoknak az eseményeknek különböző szerzőktől származó elbeszélését és kimutatja azoknak kjegyeaüt- hetetlen elienmoodásait. Különválasztja a civileiknek, a háború akadémikus magánifeudóeannak, a biuterland-patriótáknak leírásait. Ezek nem ismerik a frontok életét és éppen azért a leglegendákabbak, a Jegrajongóbbak vagy a legtulzóbb gyűlöl- íködök. Rám u tat arra is . hogy a magasabb rangú tisztek müvei, néhány kivételt leszámítva, heiy- (tel énül v ítélik meg a Jővéasárlcok életét, amelyet 1 helyzetüknél fogva nem ismerhettek. Kifejti azt 'is, mért értékesebbek az igazéi szempontjából sokszor a részben képzeleten alapuló regények a lövés zárkákban készült naplóknál. Ezeknek a harcoló katonáknak semmi áttekintésük nem volt, csak a maguk kis írón‘szakaszát ismerték. De sohasem elégedtek meg azzal, hogy az ott történtek híven megörökített le írását adják. Készpénznek vették mindazt, amit a hozzájuk jutott uszító párisi újságokban olvastak és ezekkel élénkítették naplójukat. A VERDIIM „TRANCHÉE DES BAYONNKTTES" Egész sereg legendát rombol igy le. Kétséget nem türőn mutatja ki róluk, hogy fron'mcgöüi újságok színes leírásaiból, fantasztikus kitalálásaiból kerültek be a háborús naplókba. így különösen a verdim! híres ..szuronyárok" (Trónokén dós Bayonimttes) legendáját. Ezt az árkot azóta emlékké aMritottók át a Cook ügynökségek számára. A legenda szerint francia katonák szuronyos fegyverükkel kezükben élve temeltették el itt magukat a verduiii küzdelmek vérrív\starában .. Cru kimutatja, hogy igazság szeriül közönséges harctéri temetőről, tömegsírról van itt szó, amelybe bedobálták a holttesteket s hogy a sírhelyet megjelöljék. bajonettekei tűztek rá. Kimutatja Cru azt is hogy a tárgyi igazság szempontjából éppen azok a francia háborús regények a tegba mis ab bak, amelyeknek legvaevobb sikerük volt. Különösen Barbusse ..Feu" című regénye részesül lesújtó kritikában, de nem kevésbé mostoha elbánásban részesülnek Rotend Dorgetes és Georges Dubaiméi regényei isCRU REMARQUERÓL Bár nem francia könyv, de éppen mert annyira híressé vált, kitér Cru Remarque könyvére is: „Pacifista regény — írja róla —. amely bővelkedik mindazokban a hibákban, amelyek a Barbusse és La'zkó által reprezentált típus főgyöngéi: a macabreszk színek tu'ihajtása, teljes tudatlanság és tájékozatlanság olyan részlete' tekintetében, amelyeket az utolsó nép fölkelő is jól tud. A szerző, aki 18 éves korában mint önkéntes került a harctérre, szintén ismerhette mindezt, de képzelete kivet- kozteti eredeti formájukból a front eseményeit és valőszinütlenül halmozza őket. Amit a gráná'ok hatásáról, a bayonnetfe használatáról, az 1917-os francia katona kft lseiéről, a francia gépfegyver típusáról elmond, merőben valótlan. De könyvének lélektana is éppen olyan hamis, mint legtöbb leírása. A tétetem nála földhöz veri az újoncokat, gyakran dühöngő őrület kitörésemé vezet, de a veteránok teljesen mentesek a leletemtől. Hely- rajt, időrend teljesen felfordul Remarque müvé- . ben. Olyan ember nem követhetne el ilyen hibá- I kát aki soha a harctéren nem volt. De kritikusai- i nak szemében a pacifista célzat és- a puszta szenazt, hogy milyen kötelékekben szolgáltak, melyik ben. Olyan ember nem követhetne el ilyen hibá- harotéren, mely ütközetekben vettek részt. Cru azt kát, aki soha a harctéren nem volt. De kritikusasi- ifi megmagyarázza, mi az igazság, amelyet ezekben nak szemében a pacifista célzat és- a puszta szen- a háborúé könyvekben keres. „Nem a dogmatikus, zácró mentesíti a légből kapott kitalálásokat, a cél abszolút igazság, hanem a tiszta emberi igazság, szentesíti az eszközt. Éppen azok a harsogó di'íhi- a becsületes tanú őszinte igazmondása, a* a tanú- rambusok, amelyek erről a könyvről a német, angol és francia sajtóban megtetentek. teszik kívánatossá egy uj, komoly, őszinte, tárgyi igazságra támaszkodó, eszközeiben és szemnont.inában etré- szen uj kritika megszületését a háborús irodalommal szemben. ságiétól, amelyre a tönténetiró, a társadalomtudós, angol és francia sajtóban megtetentek. teszik ká- a lélekbúvár támaszkodihutik. A nagy háború vonatossá egy uj, komoly, őszinte, tárgyi igazságra történelmi igazsága." I támaszkodó, esvíkőze'ben és szemrmnl iái bán eiréGondos vizsgálat álé véve a rengeteg anyagot. ^ n> k^Mlka "^születését a habomé irodalom- megáillapitja Cru, hogy a háborús irodalom 90 rna <r®fímtKín' százaléka merőben hamis a tények dokumentá’ása, j * a helyzetek tárgyilagos megítélése és a lélektani Cru könyvében nagyon sok figyelemre méltó rajz szempontjából is. Cru mindenekelőtt kimutat- igazság van. A hibát csak olt követi el, amikor a ja, milyen mértékben befolyásolta a régi háborús részletek igazmondását túlzott mértékben hang- irodalom hamis romantikája, Zola, Maupassant súlyozza az írói feldolgozás magas bb szemszögből sok kiszínezett leírása a legtöbb háborús írót, néző. a részleteket álteirntő és összefogó fel dolgomig a nem regényírókat is. A legtöbb háborús írónak, még a katonai hónak is az a törekvése, hogy a háború története legendássá nőjön, egyetlen gigantikus hŐekölteménnyó, tele egyéni legendákkal. Vagy más irányban ismét a* a cél, hogy az zás ellen. Viszont az ilyen áttekintéshez igazi irú kőid, nagy koncepció, emberismeret, művészi megelevenítő erő. Ez hiányzik csaknem minden olyan íróból, akinek háborús könyve eddig sikert aratott. A háborúnak két klasszikus írója v; n egészet mint rettenetes inferoót tüntessék fel, az eddig a világirodalomban; Tolsztoj a „Háború es iszonyatoknak, a ezen védéseknek az emberi kép- béke" szerzője és Stendhal. aki a Waterlooi csatát zeletet is meghaladó borzalmaknak a poklát. Mind irta le a Chapbreuae de Parmeban. Mind a kettő tt két irány memzt jár az igansAgtól. Tele van ha- ismerte a háborút, de nem azt, amelyet leírt. De mis csoportosítás okinál, önkéntelen, vagy céltudatos mind a kettő albsaolwt ismerője vett az emberi ferdítésekkel. A háború legtöbb na plóveaotője,: léleknek és föltétlen művésze a tolinak.-------- * ' ----1----- — i--- j o --- r « » sz emélyi adatokat (kort, foglalkozást, osapattoetet) vieensaemltékeasóje, leirója, nem Jővén elég helye*1 (-> -s) 4
