Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-23 / 18. (2239.) szám
TIW<IAI-A\A&tAR.H IRLAP 1930 január 23, csütörtök. megjavítása a kisantanttól függ. Valóban nincs kizárva, hogy most, amikor az optán- sok vitás kérdése likvidálódott és pedig nagy rész ben a k is aut a n t delegác i ókna k a magyar delegációval való közvetlen tárgyalása révén, kedvezőbb légkör keletkezik a kisantant és Magyarország közti viszonyok megjavítása szempontjából, ami bizonyára mindkét fél javára szolgálna, mert eddig, ha nem is ellenséges, úgy legalább is barátságtalan viszonyban éltek egymással. A kisantant már néhány Ízben kifejezte hajlandóságát az érintkezési viszony megjavítása irányában, mely egyúttal a háború likvidálásának volna minősíthető. A várakozás álláspontjára kell tehát helyezkednünk. A leendő európai paütlka kontúrjai NárotLni Listr (Kramár lapja): Ha a konferencia eredményeit nemzetközi szempontból nézzük, nem tagadhatjuk el annak pozitív sikerét... De mit hozott Hága minekünk? Erre vonatkozóan túlságosan megnyugtató és szkeptikus hangok hangzottak el. Tény az, hogy delegációnknak a helyzete nem volt irigylésre méltó, mert sokkal több ellenségünk volt, mint barátunk. Éppen ezért a jövőre nézve tanulságot kell merítenünk belőle. Széles közvéleményünk abban a téves meggyőződésben élt mostanáig és él ma is, hogy az egész világ szimpatizál velünk, hogy az összes szövetséges államok mint favortjukra tekintenek reánk, hogy az egész világ elé minket állítanak oda például, egyszóval, hogy az az állam vagyunk, amely körül csaknem egész Európa történelme forog. Nem tudtunk még kellően a tudatára ébredni annak, hogy a háború befejezése óta már tizenegy év múlt el és hogy ezen idő alatt a nemzetközi politika és a gazdasági viszonyok az egész világon megváltoztak. Hágában például láttuk, hogy Snowden kincstári miniszter inkább Magyarországnak nyúlt a hóna alá. mintsem nekünk, láttuk, hogyan helyezkedik szembe velünk Olaszország és csendesen miként sze- kundál neki ebben Németország és egyéb más államok. Snowden ur, a különben hithü szocialista, igen makacsul védte ellenünk a volt osztrák főhercegek követeléseit és Olaszország túlságosan érthetően adta tudtunkra, mennyire nem szimpatikus neki a mi szoros és baráti szövetségünk Jugoszláviával. Bethlen grófnak Hágában kétségtelenül sikere volt, éppen úgy, mint Schober osztrák kancellárnak, annak dacára, hogy hivatalosan arra törekszünk, hogy ezt a sikert elvitassuk tőlük. Ennek a két államnak a képviselői miért élveztek ennyi jóindulatot annak dacára, hogy legyőzött államokat képviseltek? Azért, mert a leendő európai politikában számítanak rájuk. Anglia például sohasem tagadta, hogy nem szereti a szlávokat, különösen egy hatalmas Oroszországot, Olaszországnak pedig, mint ismeretes, nagy aspirációi vannak a Balkánon, ahol ugyancsak szláv államok állanak útjában. Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia és Románia egy 70 milliós blokkot képvisel, mely szilárd akadálya a németek keleti expanzójának. Ennél fogva az európai nagyhatalmakra nézve bizonyos szláv veszély áll fenn, melytől egyedül Franciaországnak nincs mit félnie. Ez a veszély még növekedni fog a szemükben, mihelyt a nagy szláv Oroszország felébred bolsevista ájult- Ságából. Mi tanulság van tehát számunkra Hágából? Az, hogy itt mindenekelőtt megrajzolódtak a leendő európai politikának a kontúrjai, nevezetesen keleten; nemkülönben az a tanulság, hogy az örök béke, a nemzetközi szolidaritás és más egyéb jelszavak eszméi íöTött, továbbá Anglia, Franciaország, Amerika és Olaszország szövetségének szép gondolata fölött győzni kezd a nemzetek és államok természetes önzése, ami előtt nem szabad lehunynunk a szemünket. Túlságosan nemzetközi vizekre eveztünk. Vannak különböző prófétáink, akik szakadatlanul azt hangoztatják, hogy a háború után a nacionalizmus tulhalndolt álláspont, hogy inkább nyugat felé, főleg Németország felé kell orientálódnunk, hogy a végletekig barátilag kell közelednünk a szomszédainkhoz, nem véve ki ebből nyilt ellenségeinket sem, egyszóval, hogy az egészséges nemzeti egoizmus reánk nézve végtelenül káros valami. Fiatal államunk exisztenciája a jövőben csakis a hozzánk barátságos államok hatalmi viszonyaira tárna szkodba tik ... Ne higyjünk semmiben, miit a külföld mond nekünk különféle irodalmi és művészeti izmusok címén, ne bigyjűruk az örök béke szép ideáinak s más tetszetős jetiszóknak, mert könnyen megtörténhetik velünk, hogy a nemzeti önállósá- gumik kerül valahol kockára. A hágai konferencia eredménye igen világosan szól nekünk erről s Bethlen gróf s .vele együtt valamennyi magyar bizonyára a konferencia után sem fogja, mezszüntetni az ellenünk és a kisantant ellen folytatott világpropagandáját és továbbra is szövetségeseket fognak keresni a revánsháborura azokkal szemben, akik megfosztották őket a más nemzetek fölötti uralomtól. Ez a valóság s minden egyéb az álmok országába tartozik. Rcforma (iparospárti): Vegyes érzelmekkel beszélhetünk arról a döntésről, amely Magyarország, a köztársaság és má> kis- aní.autálilamok reparációs kérdéséire vonatkozlk. Bizonyos, hogy Bethlen gróf Budapestre nem térhet vissza tarsolyában mindazzal, amit Hágában mint győztes akart megvédeni és kiharcolni, * hiába igyekezett el nem ismerni a kisantant álláspontját, amely azt akarta, hogy Hága véglegesen és világosan intézze ei a keleti reparációkai. Bethlen Hágában feladta a magyar kormány eredeti álláspontját és a kisantant döntő sikert ért el azzal a kívánságával, hogy Magyarországgal fennálló vitáját végleges érvénnyel és kellő garanciákkal intézze el. Nem kárhoztatjuk és nem illetjük szemrehányással azokat, akik Hágában érdekeinket képviselték és védelmezték. Meg vagyunk győződve arról, hogy helyesen képviseltek s utolsó erejük latba vet ésével védekeztek. A részleges eredményekért ezért őszinte köszönet illeti mind-annyiukat. Egyébként azonban sehol nem láttunk okot arra, hogy az elért eredmény fölött külön ö- sebbeu örvendezzünk. Elveszést szimpátiák Národ (cseh nemzeti demokrata): A hágai konferencia eredménye nem olyan, hogy okunk volna az ujjongásra. Mi is fogunk jóvátételt fizetni, még ha azt „felszabaditási illetéknek** novezik is. Nem járunk jobban, mint a legyőzött államok, mint Magyar ország, Ausztria és Bulgária. A fasiszta Mussolini és a szocialista Snowden kéz a kézben támogatták Horthy Magyarországát. Az olasz delegáció egyenesen Magyarország exponensének a szerepét vállalta. Olaszország és Anglia plda- lán annyi szimpátiát veszítettünk, mint amennyit Magyarország nyert. Kinek a hibájából? Elvitathatatlan tény az, hogy a köztársaság fennállásának tiz esztendeje alatt diplomáciánk egyetlenegy ügyben sem győzedelmeskedett és Hágában a mi ügyünk sokkal kedvezőbb elintézést nyerhetett volna, hogyha külügyminisztériumunk az elmúlt években kellőleg előkészítette volna, Siwwáen a „császári generális" Vecer (agrárpárt!): Hágában a falhoz szorítottak bennünket. Főleg Anglia szocialista kincstári minisztere, Snowden volt az, aki alaposan megéreztette velünk kemény öklét. Ördögöt törődött ö azzal, hogy Csehszlovákiának olyan kormánya van, amelyben szocialisták is ülnek, sem azzal, hogy a szociális törvényhov zás terén a mi államunk a leghaladóbb és sok tekintetben. Csehszlovákia egyenesen mintául szolgálhat. A szocialista angol miniszter nem törődött végül azzal sem, hogy a szociális gondoskodás terén nem egy tekintetben magát Angliát is megelőztük. E szempontok helyett a szocialista angol miniszter egészen Vilmos generálisának, Hoffmannak a mintájára, ököllel csapott az asztalra s miként ez a császári tábornok, úgy a szocialista miniszter is igy szólt: „Úgy lesz, ahogy én akarom.** És nem az internacionále érdekébeu toppantott lábával, hanem teljesen az angol állam érdekében és igy kettős blamázs érte szocialistáink táborát, Éiőször is az 'angol munkáspárt kor- mányralépto fölötti nagy ujongásukkal blamál- ták magukat, mert hisz az angol szocialisták bebizonyították, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A másik blamázs abban rejlik, hogy a nemzeti szocialista sajtó sikernek hirdeti, hogy 2.900 milliót 4.800 millióra „csökkentettek**. Slovák: Ezt az eredményt bizony nem mondhatjuk hágai delegációnk sikerének. Inkább azt mondhatnék, hogy azért az egy millióért, amennyivel a reparációnkat csökkentették, nem is volt érdemes Hágába utazni s ott három hétig éjjel-nappal 'verekedni. Figyelemreméltó, hogy a magyaroknak sikerült elérniük a teljes pénzügyi szuverenitásukat. Példának okáért szabadon dönthetnek állami kölcsöneik dolgában. Annyi kölcsönt vehetnek föl és olyan ösz- szegben, amennyit és amilyent akarnak. Nem tudjuk, hogy a kisantant ráeszmélt-e arra a veszedelemre, amely a magyarok pénzügyi szuverenitásában rejlik. Hágában a csehszlovák delegáció csaknem izolált maradt és a saját erejére volt utalva. Amíg a mások segítségére szorult egyéb államok protekciót találtak meglehetősen majdnem minden oldalon, nekünk nem volt senkink. A magyarok ma dicsekednek, hogy nagy sikereket értek el főleg Anglia, Olaszország, sőt Franciaország és Németország segítségével, melyek szerintük falankszként állottak a magyarok mögött és támogatták a magyarok kívánságait. Ha ez az állítás, nem is szószerint igaz, mégis el kell ismerni, hogy a magyarok alaposan előkészítették hágai útjukat és a konferencián való helyzetüket minden irányú diplomáciai összeköttetéssel támasztották alá. A mieink még a franciák jóindulatát sem tudták megnyerni. A szocialista Benes miniszternek a legnagyobb akadályokat éppen Snowden szocialista miniszter rakta útjába. így fest a második internacionále a gyakorlatban. „Még nem szenvedtünk nagyo&b veyeséoet" Poledni List (Sfribrny lapja): Az állam fennállásának tizenegy éve alatt Benes politikájával még nem szenvedtünk nagyobb vereséget, mint éppen Hágában. Ez nemcsak pénzügyi, hanem politikai vereség is. Egyedül Franciaország kelt pártunkra az is nehézséggel... Snowden, az angol szocialista, egyenesen kihívóan viselkedett s hiáha kérdenék: hát a mi tehetséges londoni követünk, Masaryk János nem tudta az angol ridegségét enyhíteni velünk szemben?... Közvélémér nyiink elégedetlenkedik, sajtónk tiltakozik. Egyedül Benes személyi lapja, a Ccské Slovo mer sikerről írni. Hogyan? Hiszen Magyarország ujjong s ott az egész sajtó győzelemről ir. Talán mind a két fél nyert? Talán mégsem. A magyarok uijon- ganak, csupán szocialista lapjuk, a Népszava nem. De az sem azért, mert a magyarok keveset kaptak volna. Csak azért, FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (10) — Igen! — mondja, egy kicsit zavartan, a kapitány. De a nő nem tágít. Huncutul nevet. — A férjem veszedelmes ember a nőkre. S a maga feleségének igen udvarolt. — Nocsak, nem? — kérdi féltréfásau a kapitány, de kezdi belül kényelmetlenül érezni magát. Hagenné beszúrja a tüt: — Mindenki beszéli! A kapitány most már komolyabban óhajtana érdeklődni. Felvillan valami előtte, valami sejtés, hogy talán nem is hamisan beszél ez az asszony. Próbálja mentegetni a dolgot. — Beteg voltam, feküdtem. Az ura. Attila, kiborított a sáncról. Nagyon természetes, hogy a feleségem nem ülhetett egész nap mellettem, még őrültem, hogy kísérője akadt. A nő most nem szólt semmit. Egyáltalán semmit. Csak halban, kuncogva, elnyelve s mégis gyönyörűen kidolgozott módon apró nevetést hallatott. Apró, pici, kedélyes kacaj. Kacaj-embrió. Aztán kezet nyújtott, már búcsúzott is, sok a dolga. Elment. A kapitány megállott az ajtónál. Pár pillanatig magába meredt. Aztán bel épeit a hallba. A hall távolabbi sarkában ült Eszter és Hagen. Hagen éppen yalam! uj pasziánsz játékot magyarázott és szörnyen lobogtatta a káró nyolcast. Irta: SZOMBATHY VIKTOR ii Félix, ketrecbezárt oroszlán, csak járkált fel s alá. Eszter érdeklődve nézte. Nemigen látta még ilyennek. Este, váratlanul azt mondta a férfi: — Haza kell mennünk, Eszter! Eszter kedvesen hajtotta félre a fejét. — Nono! Miért ilyen sürgősen? — Elég régen vagyunk itt. Sok a dolgom otthon tavaszig 1 A kaíonaügyem ic rendezetlen ... Pár pillanat múlva hozzátette: — Es egyáltalán. Haza kell mennünk. — Valami bántja, úgy látom. Félix idegein rázla az ujjait. — Semmi nem bánt. Csak vágyom már haza. Eszter kérlelte: — De mikor itt oly gyönyörű! Maga sincs egészen rendben a karjával és odahaza nem is oly szép a tél... — Érzelmi momentumok! — hessegette él a maradás gondolatát a kapitány. — Nem is tudtam, hogy maga ilyen hirtelen ember -- tűnődőit Észter — erről az oldaláról még nem ismertem. — Ugylálszik varázsprizma vagyok. Feltűnően ingerlékeny volt. Eszter hagyta. Később vacsorát proponált, Félix át sem Öltözőit, hallgatva ment le a lépcsőkön. Hagenné ott ült, egy tükör alatt, megszokott társaságában, mint egy biuz. Félix egy fél-meghajlással köszön főtte s azonnal az óllapot kezdte forgatni. Francia rákot kívánt, ami nem volt. Morgott. Eszter halvány mosollyal ült mellette. Hagen Attila, mint egy sejthetetlen villám, odapattant. — Megengedik? — és már ült is le. Köszöni, ő már vacsorázott, de hogy itt látta kedves barátját és bájos feleségét, nem mulaszthatta el... Satöbbi. Félix dühösen pislogott. ügy érezte, Hagenné szeme, a túlsó asztaltól, diadalmasan égeti... — Mi bánt, Félixkém? — hajolt hozzá Attila. — Semmi! — nyomta el rosszkedvét Félix s hirtelen azt határozta, hogy figyelni fogja ezt a kettőt. A. feleségét és Ha gént. Mialatt a vacsorát hozták, azon gondolkodott, nem kellene-e itt maradnia még egy pár napig, hogy jól megfigyelje őket. Rémeket látott. Elképzelte feleségét, amint együtt rohan le a ródlin Hagennel. Vagy mikor a hóban egymás mellé buknak, a sínpályán ... Döfködte az ételt. Eszter csodálkozva nézte. Félix egyenes ember volt, nem igen tudott szint játszani. Valahányszor Hagen kedveskedve szólott a feleségéhez, Fabriczy Félix két szemöldöke összeért. S az az asszony, az a Hagenné, a túlsó parton, a diadalmasok partján ...! Sietve végezte be a vacsorát. Még ültek egy darabig, de Eszter, látva Félix arcát, in- dilent. Hagen sajnálkozva zengte búcsúját. Félix és Eszter sokáig hallgatott a szobában. Végre, jó idő múlva, Eszter nagyon csöndesen csak annyit mondott: ■— Hát ez az? Félix felpattant. — Mi: ez az? Eszter billentett egyet a fejével: — Hagen? Félix kiegyenesedett. De nem jól játszott: — Nem értem. —• Hagen bánt? — Nem! Most ismét hallgattak. Eszter újólag szólt: — Akkor mi bánt? Olyan furcsa vagy ma. Márt kell hazasietnünk? — Azt te nem érted. — Nem értem! Dehogynem. Ha okosan megmagyarázod, mindent megértek. Mi bajod van? Híreket kaptál otthonról, nem jól érzed magad? — Minden jól van. Meguntam itt lenni. Az asszony közelebbment az urához. — Félix. Szeretnék hivatkozni arra, amiben ti, férfiak, nem hisztek, de mégis mindent arra épittek. Az asszonyi ösztönre. Felelj. Hagen? A kapitány felpattant. Szembenézett a feleségével: — Hát igen. Hagen! Eszter ekkor félrehúzta a száját Nagyon sajnálkozó arckifejezést csinált, aztán legyintett egyet a kezével. — Hagen? Szegények! — Kire mondod ezt? — Hagen re, aki azt hiszi, hogv csak egv percig is komolyan veszem s rád is. aki féltékeny vagy! Féltékeny! Rám! Rám — és Hagen re. Nem érzel nnnvi erőt íungaéhmi, hogy versenyre szállj vele? Nem érzed kü- lönibn-°k magad? Istenem! Hagen! Leült a székre és kimeredt szemmel nézte az urát. — Féltékeny! S ha szabad tudnom, mivel adtam okot rá? Hogy néha elmentem ve’e sétálni, inig ie itt bent feküdtél? Nem te kérted még őt erre a szivescégre? Félix kellemetlenül érezle magát. Szorongva válaszolt: — Lomnicon másképp értelmezik. —- Tessék? — Egész Lomnicon beszélik ... Eszter vérvörös lelt. Hideg szeme s/.inle megfogvott eközben. Sziszegve mondta: — Pletykák után járt? TUrekel és értesüléseket szedett? A feleségéről? 2
