Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-19 / 15. (2236.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SZlOVenSzkÓi és rUSZinSzkÓl ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice

negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: 1't'L l ' 12, eme,et Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOÍltlKCLl nCLpiLCLpiQ. felelős szerkesztő: hivatal: Prága lí., Panská ul 12/111. — le*

havonta 38 Ki. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LASXLC FORGACh GbXA lefon: 34184. — Sürgönyeim. Hírlap, Praha

ímofo Nai iiánanb 20 oldal

„A középeurópailikvidálás a™

(ap) Prága, január 18.

A Prager P-reese tegnapi száma vezércikkéiben válaszol Grata Gusztávnak a Pester Lloydban megjelent és a P. M. H.-^ban is ismertetett' cikkére, amelyben a volt magyar külügyminiszter a kisantantállamok és Magyarország viszonyának feszültségéért a magyarellenes kisantant megalapítását teszi felelőssé. A kisantant egyszerű létezésével két ellentétes táborba osztotta Középeuró- pót és ha hozzávesszük a kisantantállamok politikusainak és sajtójának régi keletű ma- gyargyülőletét, beláthatjuk, hogy a fojtogató atmoszférában a közeledés a lehetetlenséggel határos. — A Prager Presse természetesen kétségbe vonja Gratz fejtegetéseinek érvényét s régi szokásához híven megfordítja a dolgot, amennyiben a magyar propagandát és a magyar irredentizmust állítja be minden rossz szülőanyjának és értésére adja a világnak, hogy ilyen körülmények között a kisantant neon tehet mást, mint amit cselekszik.

Előrebocsátjuk, hogy sem harag, sem elfogultság nem vezet, amikor a Pr. Pr. cikké- re válaszolunk. Gratz szellemében mi is a középen répái békét és megértést keressük, annál inkább, mivel ez a béke és ez a megértés a sosó szoros értelmében a mi javunkat szolgálná, mert mi vagyunk a vita szenvedő alanya és helyzetünkben őrültség volna a konkolyhintés. Ha valaki őszintén kívánja az eddigi középeurópai helyzet likvidálását, úgy elsősorban a sokat szenvedett kisebbség az.

De oly módon likvidálni, ahogy a Pr. Pr. szeretné, s a hibákat ott keresni, ahol a csehszlovák külügyminiszter lapja keresi, véleményünk szerint szemfényvesztés és lehetetlenség.

A Pr. Pr. első tétele szerint csehszlovák részről senki sincs, aki Magyarország belső rendjét és tekintélyét aláásni vagy megváltoztatni akarná, mint Gratz állítja. Ezzel szemben utalunk a kormánylapokra, elsősorban a magyar nyel vüekre, amelyek óriási hivatalos támogatással évek óta mást sem cselekszenek, mint mérgezett tollal a magyarországi közállapotokat támadják, gyaláz- zák és hallatlan erőfeszítéssel igyekszenek diszkreditálni a kül- és a belföldön a meglévő magyarországi rendszert és mindazt, ami vele összefügg. Minden egyes soruk fcü- szur ás Magyarország ellen. Ez a példa elég, holott százszámra idézhetnénk: csak az emigráció mesterséges fölnevelésére, a hivatalos tankönyvek magyarellenes dogmáira s a prágai lapok irásmodorára kell utalnunk. De döntő érvnek ez az egy is sok: a csehszlovák kormány magyarnyelvű lapokat tart fönn a magyarországi viszonyok becsmérlésére és az itteni magyarok felböszitésére s ami a legjellemzőbb és a leghünösebb, ezek a lapok nem a lakosság lelkiállapotát tükrözik vissza, hanem mesterséges gyűlöletet propagálnak anélkül, hogy bárki kivárná.

Ez az első tétel azonban mindössze epi- aódjelentőségü. A Pr. Per. főérve a magyar irredentizmus és a magyar propaganda, arnély minden közeledést kizár. — Nem veszi észre a csehszlovák külügyminiszter lapja, hogy a magyar politikának ez az iránya, amennyiben van, csupán következmény lehet? Reakció egy olyan politika ellen, mely a kiaan tan tállá mokba n élő hárommill iónyi magyarságot nemhogy nem dédelgeti és is tápolja, hanem még azokat a jogokat sem adja meg neki, amelyeket a békeszerződés előír? Elkeseredés, kétségbeesés, energikus védekezés a nemzet egy kombattáns részének mámora sorsa ellen. Az anyaoemzetoek

kötelessége és joga, hogy minden eszközt megragadjon és minden módszert, igénybe vegyen addig, amíg aránylag rendkívül nagy kisebbségeit ellenséges atmoszféra veszi körül és nem adják meg neki azokat az elemi jogokat, amelyek a huszadik században minden embert és minden kollelítivumot megilletnek. Egyszóval a mai magyar politika iránya defenzív: minden eszközzel a magyarság egy harmada nemzeti létének megmentésére törekszik. Ezt a jogot vitatja el tőle a Prager Presse? A magyar politika iránya mindaddig agresszív maradhat, amíg a kisebbségek kulturálisan, gazdaságilag és nemeetilég nem válnak megelégedett és biztonságban élő polgárokká. Ettől pedig mesz- sze vagyunk, ezt elsősorban igazoljuk mi és pártjaink, amelyek mögött zárt sorokban áll a magyar kisebbség, mint a választások is megmutatták.

Elérkeztünk a fölvetett probléma punetnm saliens-éhez. A kisantant-magyar viszony megjavításához az nt a kisebbségi kérdés megoldásán át vezet. E tételt nem bagateli- zálhatja a csehszlovák külügyminisztérium, s mi kötelet ségünknek tartjuk, hogy fölemlítsük most, amikor a középeurópai múlt likvidálásáról van sző. Amíg a magyar kisebbségek nem élveznek messzemenő autonómiát, nemzeti követeléseiknek eleget nem tesznek (ki kérdezte meg komolyan őket eddig, hogy mit akarnak?), nincs egyetemük, nincs állampolgárságuk, nincs nyugdijuk és életük a bölcsőtől a korai sírig merő szenvedés és mellőzés, addig senki zokon nem veheti, ha Magyarország — ha el is tudna

Hága, január 18. A ma éjszakai tárgyalások után, amelyeknek tultömöttsége és energiája páratlanul áll a konferenciák történetében, Hágában sikerült a helyzetei tisztázni. Az első nagy problémában, a német jóvátételek ügyébe® és a Young- t érv özet életbeléptetésébe®, teljes a harmónia a nagyhatalmak között. Mielőtt a keleti jóvátételek mindenesetre kényesebb kérdésével foglalkoznánk, a hágta* konferencia első tételének eredményét kell siemügyre vennünk. A szankciók problémáját a P. M. H.-b&n tegnap vázolt jegyzék váltással és a hágai nemzetközi döntőbíróság bevonásával sikerült tisztázni. A technikai kérdéseket, köztük a mobilizációt, a moratóriumot és a terminus- problémát ugyancsak megoldották s and hátramaradt, az annak az óriási arányú kölcsönnek megszervezése és megteremtése volt, amelynek segítségével létrejön aa úgynevezett mobilizáció, azaz Németország megkezdheti fizetségeit a hitelező államoknak. Ezen a ponton lépett a konferencia körébe Morgan, a világibankár.

Németország és Franciaország a kölcsön kérdésében már tegnap délután megegyezett ém % jelenlevő amerikai bankárok

tekinteni a kisantant amúgy is offenzív jellegétől — nem teszi meg az első lépést a közeledés felé. Olyan ez, mintha valakinek a gyermekét ütnék, vernék, s csodálkoznánk, ha az apa mindent elkövetne gyermeke fölszabadítására. Csak akkor békülhet ki a kosztadó az apával, ha a gyermek jó elbánásban részesül. Megtörtént ez? Nem történt megl

Előbb a kisebbségi kérdésben kell arran- geinent-t találni, azután jöhet a többi. A kis- ant$nt-népek az eddigi helyzetben tiz év óta csak nyertek, a magyar nép csak vesztett. A Pr. Pr. hódításokról beszél. A hódítások már megtörténtek, hagyjuk. Az a nemzet, amelynek egy harmada más államokban él, n«m hődiíhal, épugy, mint azt sem nevezhetjük hódításnak, vagy — horribile dictu — imperializmusnak, ha a csehek a régi Ausztriában jogokat és függetlenséget követeltek. Magyarországnak kötelessége, hogy jogokat követeljen és biztosítani tudjon a magyarság leválasztott egy harmadának. Simán és barátságosan elérhette ezt eddig? Nem érhette ell

A kisantant „antimagyar karaktere" és magyarellenes „missziója" mindaddig tény marad, s mindaddig ugyanolyan következményekkel jár, mint Gratz Gusztáv bemutatta, amig a kisantant egyesült erővel folytatja eddigi kisebbségi politikáját és nem adja meg a magyar kisebbségeknek azokat a messzemenő jogokat, melyek megilletik. És ebben az értelemben is tényleg magyarellenes csapás volt a kisantant megteremtése, mert általa Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia mintegy egyesült erővel és nagyhatalmi súllyal gátolja meg Nyugaíeurőpában, hogy a magyar nemzet hathatós eszközöket

ugyancsak azonosították magiakat a tervvel. A hágai konferencia befejezése után megkezdődik a világtörténelem leggiganti- kusabb pénzügyi tranzakciója, amennyiben az amerikai Morgan-bankház Francia- országnak és Németországnak 1200 millió márkát (300 millió dollárt, vagy 10 milliárd csehszl. koronát) kölcsönöz és ezzel lehetővé teszi a jóvátétel! bank munkáját. Németország a kölcsönből 400 millió márkát kap, mig a többi 800 millió márkát a francia kormány veszi át. Németország kötelezte magát, hogy október elsejéig a külföldi pénzpiacon nem vesz fel több kölcsönt. Ha Morgan kijelenti, hogy a kölcsönt 1930 október elsejéig nem sikerült plaszirozni, akkor Németország kölesön- til&lma 1931 április elsejéig automatikusan meghosszabbodik. A nagy kölcsön rövidlejárata hiteleket nem érint ős nem tángálja például Németország és Krenger Ivánnak, a svéd gyulatröszt elnökének, tárgyalásait

A világtörténelem leghatalmasabb banküzlete

Az 1200 milliós Youngrköicf'ön feltételei kör riütoelül ugyanazok, mint hat óv előtt a 800 müfióe D&vec-köloeöa feltételei voltak. A fcütudjon teremteni kisebbségi sorsának meg- enyhitésére.

Végezetül a bukaresti Curentul — jó román lap — egyik cikkét szeretnénk idézni, hogy rámutassunk arra, hogy az előbb elmondottaktól függetlenül és pusztán világ- politikai szempontból mennyi zavart teremtett a kisantant a középeurópai politikában. A Curentul cikkében az olasz-magyar barát- kozás politikai célszerűségének okait keresi és rámutat arra, hogy az „agresszív magyar politikát'', me'yu a Pr. Pr- annyira perbo- reszkál, a valójában honnan fütik és kik erőszakolják.

— A magyar revizionizmüs bátorítása annak az olasz törekvésnek egyik eszköze volt, —- írja a Curentul — hogy minél jobban megnyerje Magyarországot á kisálltántellenes szervezkedésnek. Olaszország azért karolta föl Magyarországot, mert a kisantant francia érdekek jegyében alakult.

E^yszóvad a Ourentuíi ezt akarja mondani: ha nem lett volna kisantant, melynek hatalmi erejét túlbecsülve számos európai hatalmasság ellenszervezkedést igyekszik nyél beütni, a magyar revizionizmüs sem vált volna ennyire jelentőssé, mert nem talált volna talajra és proíektorokra egyes nyugati államokban. Magyarországot a kinsantanttól félő hatalmak egyenesein fölszólítják az agresszív poliLkára, hogy igy uj és uj erőforrásokra tegyenek szert a középeurópai „nagy"-hatalmi alakulat ellen. A kisantant nélkül minderre nem került volna sor, s a magyar politika nem vált volna oly zárkózottá a többi utódállammal szemben, mint amilyen zárkózottságra most kényszerül.

Azt hisszük, mindezt a Prager Presse is belátja.

lönlbség mindössze az, hogy most nem egyedül Németország veszi fel a kölcsönt, hanem Németország Franciaországgal együtt szerepe! az adósok között, de természetesen a francia részt idők folyamán a német jóvátételből fizetik vissza. A két féd nyomban megkezdi tárgyalásait a Morgau-hanikházzal, amely a kölcsönt folyósítani fogja.

Hogy milyen gigantikus anyagi eszközök állhatnak az amerikai bankár rendelkezésére, az kitűnik abból, hogy egymaga képes két’ európai nagy ha tálam szükségleteit fedezni és nélküle a Young-megegyezés szinte elképzelhetetlen volna. Morgan ezek után a szó legszorosabb értelmében világbankár lesz és Európa még az eddigieknél is nagyobb mértékben az Euneriföai pénzpiac függvényévé válik.

A kölcsön átvétede a márciusban megalakuló, nemzetközi jóvátétel! bank edsö munkája, első nagy tranzakciója és üzlete lösz. A jóvátétel eleő traoche-inak mobilizálását egyedül Morgan gigantikus kölcsöne teszi lehetővé.

Ezzel a szabályozással a ha Urnák elérték a második hágai konferencia praktikus célját.

Moldemhauer pénzügyminiszter kitűnő ádlamfér- fiúnak bizonyult és a jóvátételek politikai problémáját aSterOlt végérvényesen üzleti kérA KONFERENCIA MEGHALT, ÉLJEN AZ UJ KONFERENCIA!

Drámai finis Hágában

A delegátusok tegnap délutántól ma délig egyhuzamban tárgyaltak - Snowden „konklévéja" kudarcot vallott — A nagyantant és a kisantant ellentéte - Teljes a harmónia a német kérdésben - Morgan szerepe

— A világtörténelem leghatalmasabb banktranzakciéja küszöbön áll —