Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-18 / 14. (2235.) szám

*9-V 'PRi\<GAI-AWi^AR-H 1 ÜLAt* 1980 január 18, szombat —«» IMI IIIIIIWW szükségesnek. Snowden angol kincstári ál- lair.titkár tegnap ebben az ügyben sokáig tárgyalt Fjanciaország és Olaszország nieg- tmctlaival. Ma délelőtt a nagyhatalmak de­legátusai folytatják a garanciák kérdésének vitáját. Snowden a mai plenáris ülésen ex­pozét mond a helyzetről. Ha a nagyhatal­mak békítő szándéka ellenére a kisantant és Magyarország nem egyezik meg, a kon­ferenciát egy közös nyilatkozattal zárják le, amely magán fogja viselni a szerződés jel­legét Ebben a nyilatkozatban az érdekelt felek kötelezik magukat, hogy a közel jövő­ben Párisban a Hágában hozott határozatok alapján folytatni fogják a tárgyalásokat és hat hónapon belül föltétlenül megegyeznek. Jóliniorirált körök szerint a keleti jóváté­telek második párisi konferenciája tizen­négy napig fog tartani. A Petit Journal. Loucbeur egyik lapja, ngy értesül, hogy7 a keleti jóvátételben ér­dekelt hatalmak képviselői a második hágai konferencia befejezése után keddig a hol­land fővárosban maradnak, hogy elvi meg­állapodást kössenek a jóvátételek kérdé­sében. A Matin szerint a főhercegek vagyonáról szóló tárgyalásoknál nagy nehézséget okoz a trianoni békeszerződés francia és angol nyelvű szövegének különbsége. A két ver­zió között lényeges különbség van, ameny- nyifcen a francia szöveg szerint az „uralko­dó család4* tagjai nem tarthatnak igényt kártalanításra, mig az angol szöveg szerint csupán a „császári család** tagjai. A főher­cegek a békeszerződésekkel ellentétben azt hangoztatják, hogy vagyonuk nem császári és nem uralkodói vagyon volt, hanem ma­gánvagyon, amit nem az államtól kaptak, hanem a saját erejükből szereztek. A ma- gánvagyont nem szabad összetéveszteni a császári vagyonnal, amely államvagyonnak j számíttat. A Matin szerint e súlyos problé-; mát jogilag két nap alatt aligha lehet tisz- ! tázni. Loucbeur helyzetképe Hága, jamuár 17. A ma délelőtti ülésen Ijüu-öheur, a második bizottság elnöke, a kel­leti jóvátételek ügyében a kővetkező meg­állapítást tette: 1. Az osztrák kérdésben az a nézet ural­kodik, hogy a jóvátételi kötelezettségeket egyszerűen törölni kell. Valamennyi részr létkérdés egyelőre nincs tisztázva. 2. A bolgár ügyben alapjában véve vala­mennyi nehézséget sikerült kiküszöbölni, kivéve Bulgária magánjogi követeléseit Gö­rögországgal és Romániával szemben, vala­mint a döntőlnröságpknák ezzel összefüggő' kérdését. 3. Ami Magyarországot illeti, a földre­form kérdésében sikerült bizonyos elvi szabályozást elérni. Arra a kérdésre, váj­jon Magyarország hajlandó-e valamennyi olyan kérdésről tárgyalni, amely a triano­ni békeszerződés 250. paragrafusát érinti, a magyar delegáció kijelentette, hogy né­hány ide vonatkozó kérdést technikai okok miatt Hágában nem lehet fontolóra venni. A kisantant viszont kitart az álta­lános likvidálás szükségességének elve mellett. A Habsburg-birtokok ügyéről Magyarország politikai okokból nem tár­gyalhat. A helyzetjelentés után Loucbeur azt ajánlot­ta a kisantant delegátusainak, hogy egyezze­nek bele a kérdések elválasztásába és elő­ször tisztázzák a földreform ügyét, később pedig tárgyaljanak a 250. paragrafusból származó ügyekről. Magyar helyzetjelentés Hága, január 17. Loucbeur tegnap délután előbb a kisantant, majd Magyarország delegátu­saival tárgyalt, amelynek eredményeképp kény­telen volt megállapítani, hogy az általános meg­oldást nem sikerült elérni. Az óriási kérdés- komplexum megvitatására és megoldására leg­alább is három hónap volna szükség. Ilyenfor­mán arról beszélnek, hogy a kérdéseket egyen­ként hat hónap alatt letárgyalják és likvidál­ják. Az egyenkénti likvidálás esetén az első pont az agrárkérdés. A tegnapi tanácskozások­ból leszűrhető eredményeket nem fogják tisz­tázni. Hága, január 17. Leuchetír és Brocchi köz­vetítő munkájának eredményeként a keleti jóvátétel ügye megbizható információk sze­rint a következőképpen áll: Az a benyomás ! dominál, hogy a kisantant elejti azt a köve­telését, hogy a 250 szakasz alapján a döntő­bíróságok előtt folyt összes pereket egyszer­re egy pénzügyi megegyezés alapján zárják le. Ha a feltevés beválik, akkor az esedékes pénzügyi megállapodás csak az agrárperekre vonatkozik majd úgy, amint azt magyar rész­ről követelték. Ez ügyben bizonyos közeledés állapítható meg, jóllehet, hogy a végleges megértés még távol van. A nagyhatalmakkal való megbeszélés során szóba jött, hogy Ma­gyarország mily engedményekre hajlandó a kérdések gyors és dikeres megoldása érdeké­ben, feltéve, ha 1943-an túl nem fizet semmi­féle jóvátételt. Az e kérdésben folytatott ta­nácskozások arra a következtetésre enged­nek, hogy a megegyezés útjában nem lesznek áthághatátll n akadályok. A román kívánsá­got, hogy a 250 szakaszt módosítsák, soha­sem terjesztették formálisan a magyar dele­gáció elé, annál kevésbé, mert a magyar de­legáció a szakasz fenntartását coditio síné qua non-ként szegezte le. A vegyes döntőbí­róságok tehát folytatják majd működésűket az összes nem agrárperekben és amennyiben ezekben nem kerül sor megegyezésre, úgy az agrárperekben is. A magyar delegáció hang­súlyozta, hogy az agrárperekre szóló meg­egyezés előfeltétele a döníőbirósági elv ép- ségbentartása úgy a most folyó, mint a jövő­ben megindítandó agrárperek tárgyalásában, amelyek nem az utódállamok agrárreformjai­ból eredtek. Mindazonáltal könnyen lehetsé­ges, hogy a megegyezést ideiglenes egyez­mény formájába öntik és a részletek kidolgo­zását egy későbbi, szőkébb konferenciának A kisantant delegátusai kijelentették, hogy az anyag kettéválasztásába csak abba® az esetbe® egyezhetnek bele, ha határozott garanciát kapnak arra vonatkozóan, hogy a hátraimaradt ügyeket hamarosn letárgyalják és a kisantant államaira nézve a késedelem semmiféle financiális hátrányt nem jelent. A hágai konferencián a jelen pillanatban e garanciákról tárgyalnak. Délután négy órakor plenáris ülés lesz, amelyen a nagy­hatalmak a kisantantállamok delegátusait értesíteni fogják állásfoglalásukról. A kisebbségi kérdés az európai sajtóban Hogy Európában mily „tökóleiesen" oldották meg a kisebbségi kérdéseket, mi eem illusztrálja azt jobban, mint a világsajtó nap-nap melletti beszámolói a kisebbségi népek megnemszünö szen­vedéseiről és égbekiáltó sérelmeiről, íme, a nagy európai napilapok egyikét heti számaiból futólagosam az alábbi csokrot lehetett összeállítani. engedik át. Tardien kijeletefte, hogy szomba­ton a magyar kérdésben is lehetne egy elő­zetes jegyzőkönyvet aláírni, tehát a francia álláspont etekintetben megegyezik a magyar állásponttal. Megold EaU tan... Paris, január 17. A reggeli lapok szerint a ke­leti jóvátétel kérdését Húgában már nem lehet megoldani, annál kevésbé, mert Snowden angol pénzügyminiszter nem hajlandó a kisantant ál­tal követelt garanciákat vállalni. A Matin és a Petit Journal azt Írják, hogy a keleti jóvátétel kérdését Párisban tovább tárgyalják. A Matin szerint az optánskérdést elintézettnek lehet te­kinteni. Ha az egész keleti jóvátétel csak ebből állna, akkor szombatig el lehetne intézni, azon­ban egyéb ügyek miatt elintézbetetien. Ha az akadályok leküzdhetetleneknek mutatkoznak, akkor oly eljárást ajánlanak, amely szerint a kisantant és a hatalmak aláírnának Hágában egy agrárperekre vonatkozó megegyezést, amit azonban csak akkor ratifikálnának, ha a többi pontiban is létrejön a megegyezés. Perfijaax pssscimizffiasa London, január 17. Pertinax a Daily Tele- graphban kijelenti, hogy minden oldalon belát­ták, hogy a magyar jóvátételt nem lehet Hágá­ban elintézni és az összes nem német jóvátéte­lek függőben maradtak. A kisantant államok, hacsak nem kapnak a nagyhatalmaktól garan­ciát, nem Írják alá a hágai egyezményt, sőt Csehszlovákia sem járul hozzá a liberációs fi­zetésekhez. Mindaddig viszont Snowden nem hajlandó megadni a kért biztositéfcot. Hz amerikai delegáció teiüilss érleett Az olasz Lapok decemberi szamaiban csupa ilyen címeket olvashattunk: „Macedónia, a könny és vér országa*', ,_A horváíok üldözése**, „Tizenhárom hor- váit politikus letartóztatása, egy horvát kereskedő és egy horvát nyomdász haíáliraik inzáea**, ,, Ho rvát or­szág a szerb járom ellen**, „Áltamiliag támogatottko- mitácsisaervezetek a kisebbségek terrorizálására**. A Deutsche AHgemeine Zeitung december 24-iM számában Kari C. vou Loeech dr. a következőket írja: „Jugoszláviában 600.000 német honfitársunk ék összes közoktatási intézményeiket megsemmisí­tették, s a kulturális önsegélyt még saját költségeik­re sem engedélyezték. Egész nemzedékek marad­nak ilymódon német oktatás nélkül s elvesztik nem­zetükéi való összes kulturális kapcsolat alkat A Bund című berlini újság szerint a Maniuhoz fű­zött várakozások súlyos csalódásokat hoztak Romá­nia kisebbségeire. Az erdélyi székelyek és szászok kulturális autonómiája, valamint a kisebbségi nyelv használatának kérdése a közigazgatásban és tör­vénykezésben mind a mai napig nincs megoldva. Amit a kisebbségeknek mostanáig adtak, az alig volt több hitvány alamizsnánál. Különben, hogy milyen sorsuk lehet a romániai kisebbségeknek, az a legfrappánsabbanv Rudolf Rrandseknak, az erdélyi szászok vezérének a Man­chester Guardian 1929 XI. 28-iki számában megje- ■' lent panaszkodó cikkéből domborodik ki. Brandsoh : ut ugyanis sok szép sző és frázis után arra konklu- dél, hogy ha a Maniu-kormány be nem váltaná a kisebbségi kérdésben tett ígéretét, ez — tiiz évi ha** zudozások és igéretszegések után — katasztrófára vezetne. Köztudomású dolog, hogy Brandsoh volt az, aki legelsőnek sietett a bevonuló románokat üdvö­zölni. Ha tehát a románok igy bánnak Brandsoh Rudolf ur népévei, a szászokkal, akik mindig egyest kaptak magaviseletből és első eminensek voltak Románia nemzetiségei között, akkor könnyen fogal­mat alkothatunk arról, hogy miiyen lehet a többi kevésbé „favorizált** romániai nemzeti kisebbségek sorsa. Erről különben részletesen beszámolnál: a Corriere della Sera és a Popolo d*Italia 192-9 XII. 12-iki számai a kolozsvári és temesvári diáíktíimr- tésekkel, magyar üldözésekkel'; pogromokkal és nyomdarom bórátokkal kapcsolatban* A Popolo dTtaüia XII. 15-iki számában hosszú cikket közöl Rnszinszkó súlyos gazdasági helyzete- , ről s á nép nagy nyomoráról. A cikk elismeréssel Pírm ön ti), január 17. Státuson ara erikái állam ti tikár és a londoni fi of fakó nferencia amerikai delegációja ma délben a George Washington gőzös fedélzetén Angliába ér­kezeti. A delegátusokat a kikötőben Da- wes amerikai nagykövet, Plymouth város polgármestere és a helyőrségi parancsnok fogadta. említs ínég, hegy a- magyar idegben a ruszinok ..jó&ér.^, ! térő! a Darányádgnáer Égán. Ede és..Bariba Miklós^/, j kezdeményezésére -feláPitott hegyvidéki kirendelt? I ségek gondoskodtak, ahol akkoriban virágzott az 'állattenyésztés és rengeteg embert foglalkoztató fa- laierme'ő telepek voltak üzemben. Végül a Manchester Girard'&n 1929 XII. 11-íki számában D. Mitrauy ur szerb részről beismeri,.'' hogy a jugoszláv közigazgatási reform célja eltöröl­ni a térképről minden nyomát azon vonalaknak, amelyek a szerbeket a horvátoktól és szlovénektől elválasztják. FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (6) — Legfeljebb a maga gáláns kalandjairól lehetne néhány sikerült történetet csinálni. A kapitány megrázta a fejét: — Ezt pedig jóialésü ember nem mondja el z feleségének. Eszter felállott s odalépett Félixbez. — Legjobb szeretném, ha ezután is a leg- szürkóbb módon folytatódna a mi történe­tünk, Ahogy indult. Higyjeel, az a legszebb történet. — ftn is azt hiszem,...— bólintott az ember s feli’0*1. Érdekesek voltak ezek a beszédek, de csak keveset szeretett belőlük. Mar ment is kifelé, lábait szétvetette a veranda előtt és hangosan szólította magához a kocsist. Az őszi szántásnak vége van, de Félix szerette ezeket a földeket s bolyongott körülöttük, mint egy örök szerelmes. Később, hogy leesett az első hó, mégis elhatározták, hogy elír aznak valahová. Ek­koriban nem igen lehetett nehézség nélkül külföldre menni, útlevél, vizűin: ekkor jött divatba s a takarékos Észtet különben is azit ajánlotta, hogy ne igen költekezzenek. Vala­hány pénz annyiféle, kék és fehér, pecsé­telt és csempészett. Ezek a pecsétek is sok­szor hamisak; a mrult héten talált av tanító százszámra bankókra való pecsétbélyeget a földön, állítólag egy repülőgép szórta el őket. Kom lehetett tudni sémán j biztosat. Hírek úsz­káltak titokzatosan a levegőben, elrongyolt katonák érkeztek még mindig a falvakba, ki tudja, rm re Félix ék nagynehezen külföldre érnek, ér-e valamit a piros bélyeggel Jepe- n-altéit hu :/,koroná■ bankó? De, hogy a hó fehérre festette a tájat s az / Irta: SZOMBATHY VIKTOR első karácsonyt lo egyedül töltötték kettesben, elhat" Ak. hogy egy kis zajt keresnek s az újévi hidegek előtt felutaznak a Tátrába. 7 Azon a télen gyönyörű lett a Tátra. Amerre a szem ellátott, fehér volt minden. Fehér . . . fehér ... A fenyők ágait hatal­mas hódunnák takarták, a völgyekben s a csúcsokon mindenütt a frissen leszakadt bo­ciba, napközben az égi korong hidegen ra­gyogott, olvadt egy kicsit, este, éppen újév kö­rül kékesen, mélán bolyongott a hold tá­nyérja. Félix Lomnicra akart menni, régi dicsősége sziehelyére. A lomniei vansenyípályán futtatott ő is, s még bábom alatt is, ha tehette, fel­szökött a bofefpályák miatt. Az uj álltam berendezkedése egy kicsit meg­forgatta a rendet: a Palace-Hotel bútorai ez- időben vasúti állomások vagonjaiban álmod­ták. fényes életüket, egy kicsit kopott és meg­viselt volt ez a fürdőhely, ám a háború, utána fékevesztett jókedv előredobta fényét s a Lomnic-száll ó esti teáin már vanszteppet jár­tak francia tisztek, néhány odaszédült kurti­zán és a kiváncsiak érdeklődve álldogáltak a fényes üvegablakok körül, bokáig taposva a terrasz havát. Petiié tábornok, joviális öreg- ur, pezsgőket bontatiott s a friss reggeleken engedelmesen tanulta a skin való elnyúló lé­péseket, amiket jó, rossz franciasággal muto­gattak' neki a régi bobpálya oldalában, bri­ós eszbe bujtatott nők. A tábornok nagyokat nevetve engedelmeskedett ezeknek a paran­csoknak. / Félix nem találta itt társaságát. Uj arcok, akiket nem öemert. Ám újév napján erősen fagyott, a bobpálya emberei jegesre öntözték a fordulókat s oly­kor le-iezuhant roppant zakatolással a vasból és kötélből összeszerkesztett bob. Félix ráültette Esztert, az szorongott is eledelmese® a rohanó szerszámon, de nem igen tetszett neki ez a fékevesztett száguldás. Félt. Vadul indult meg a zörgő alkotmány, aztán azok a fordulók állították el lőlekzetéb néha azt hitte, fejjel Lefelé röpül, mikor egy megépített kanyaron zúgtak át, mint a menny­dörgés. És három, négy ilyen forduló egymás után, mégis, alig telt bele pár perc, már lent siklottak a kifutón. Eszter támolyogva szállt le. — Bolond mulatság! — rázta a fejét s ne­kidőlt egy fenyőtörzsnek. Fent, a magasban sizők bukfenceztek a két ugrósáncról. A kapitány döraiögőtt. — Csak örömet akartam magának szerez­ni, Eszter, — ingatta busán a sapkáját, de ar­ca pii'os volt és boldog. Egy kicsit felvillant előtte régi élete. Eszternek elég volt egyszer ás. — Partnert- kell keresnem í — elégedet­lenkedett a kapitány estefelé a teája mellett. — Úgy szeretném, ha nem menne! *— kér­te az asszony, összetöri, magát! — Bolond beszéd! — nevetett Félix s hát- r adobta magát a székbe®.. — Minek néz ma­ga engem? Olyan ügyetlennek? Eszter még nem ismerte Félix taktikáját. Csak most kezdte tanulmányozni az urát. Félixnek nem volt ennyi gyötrődése az asz- szonya miatt, ő soha nem vizsgálódott. Ezért hát Eszter belenyugodott a kapitány szavá­ba. Úgy gondolta: egyelőre ez a leghelye­sebb taktika. Mert hogy taktikáznia kell, ezt tudta az első naptól. Csak még a módszereit nem dönthette el. Másnap a kapitány otthon maradt, har­madnap azonban már fészkelődéit s lement a bazárba, venni néhány holmit. Este diadalmasan jelentette: —■ Van már partnerem! Régi kedves is­merősöm, valamikor majdnem együtt szol­gáltunk 'Nyíregyházáin, ő azonban egy hó­nappal hamarább került el onnan. Lelkesen tette hozzá: . — A legkitűnőbb bobsleighes. Eredeti ember: húsz éve majdnem minden idejét a Tátráiban tölti, de még a Zertse szállónál fel­jebb nem jutott. Olyan, mint Bónicz János bácsi, aki a keszthelyi partokat őrzi. Hetven éves, de csak egyszer fürdőit a Balatonban, akkor is a vihar forditóttá be a csónakokat a tihanyi domb alatt. Eszter bólintott. Helye®. Már ment is a kapitány, fehér halinaesiz- máiban, Eszter utána, de csak egv éles for­dulóig, a hideg, csípős reggelen. Félix barát­ja Truzatta fölfelé a sodronnyal a szánkót, akadt harmadik is és vad iramban szágul­dottak a barlangiigeti útig. Eszter magára maradt. A férfiakon gon­dolkodott, ezeken a nagy gyerekeken, akik minden játékért oly szívesen teszik kockára az életüket. Megállóit a magas forraszon. A hidegen ragyogó napsütésben szikrázott a szepesi síkság. A lomniei vonat dobogása, pö~ fögése végigvisszhangzott az egész Poprád- vötgyöa, de mostanában mindig kevés utast hozott valahogy.1 Elszánt sizők csatolták deszkáikat, ezt már szívesebben próbálta meg Eszter. A templom dombon gyerekek ródliztak nagy visongással. Eszter egyedül sétált a megsöpört utakon. Dél volt, Félix még mindig nem került elő. Néha-néha hallatszott egy bob zakatolása. Az egyik szán rohanása azonban hirtelen abbamaradt. A kormányos lvövebben vette a fordulót s a szán túlfutott, lebukó!• forogva a mellvédről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents