Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-17 / 13. (2234.) szám

2 /930 január 17, péntefc. £} külügyi bizottság elfogadta • a Tiíütországf a! kötötött kereskedelmi modus vivendit — Az ülés egyetlen fölszólalója Szfillö Géza voK — Brocchi-alap aránylag alacsony összegéből mindenki kap valamit. A két fölfogásból egyik fél sem enged s a Loucheur-bizottság tárgyalásai holtpontra jutottak. Mivel a de­legációk a főhercegek birtokainak és az egyéb kollektív vagyonok adatait nem is­merik, hosszabb időre van szükség, amíg a kérdést rendezni tudják. A tárgyalásokat most nem lehet folytatni. A magyar delegáció arra kérte a meghívó hatalmak delegációit, hogy a tárgyalásokat balasszák el és a második hágai konferen­cia után részletkonferenciát hívjanak össze, körülbelül április havára, amikor a problé­mát megoldanák. A hitelezők körében meg­van a hajlandóság ennek a kívánságnak a teljesítésére. Tervek és kombinációk A helyset tehát ngr alakulna, hogy a Young-tervezet aárójegyzökönyvét a hatal­mak szombaton ünnepélyesen aláírnák. Az okiratot a kisantanthatalmak delegációi is ellenjegyesnék, de írásbeli biztosítást kap­nának arról, hogy a keleti jóvátétel ügyét hamarosan dűlőre viszik. A nagyhatalmak államférfiai elutaznának részben London­ba, részben, haza, míg a kisantant-hatal- mak és Magyarország delegációi esetleg Hágában maradnának, vagy később ülné­nek össze, hogy folytassák a nehéz techni­kai tárgyalásokat Azaz a keleti jóvátételek kérdésében Ugyanúgy egy második konfe­renciára kerülne sor, ahogyan sor került a német jóvátétel ügyében az első hágai kon­ferencia után a másodikra is. Közeledés a magyar ügyben? Hága, január 16. Tegnap délelőtt és dél­után foglalkoztak a magyar kérdés megoldá­sával. Késő délután megszakították a tárgya­lásokat és a bolgár ügyet vették elő. A ma­gyar kérdés megoldására irányuló tárgyalá­sok különböző követelések és ellenkövetelé­sek sommázására vonatkoznak és igen nyu­godt mederben folynak. A franciák azt hi­szik, hogy az értekezlet legkésőbben szomba­ton befejeződik és a magyar kérdés végleges megoldását későbbre halasztják. A keleti jó­vátételekkel foglalkozó bizottság mára ple­náris ülést tervez, hogy az eddigi eredmé­nyeket összegezze.­Megbízható helyről hangsúlyozzák, hogy az optánskérdésben közeledés állapítható meg. Prága, január 16. A képviselőház külügyi bizottsága ma délelőtt Tonnások képviselő el­nökletével ülést tartott és a Törökországgal kötött kereskedelmi szerződés tárgyában az állandó bizottság jelentését tárgyalta. Sveilik előadó rámutatott arra, hogy ezt a kereskede­lempolitikai modus vivendit 1929 szeptember 19-én Írták alá Angorában. A vita egyetlen felszólalója Szüllő Géza dr. országos keresztényszocialista párti képvi­selő volt, aki csupán azt kérdezte az előadó­rólag az optánsügy és a 250. paragrafus kö­rül forognak. A jóvátételi iigy érdemlege­sem nem kerül szóba. Az optánskérdés be­vonását főleg Titulescu szorgalmazta, aki ezt személyes ügyének tekinti, de a nagy­hatalmak is szívesen látták volna az op­tánskérdés elintézését, hogy ezzel kikerül­jék a döntőbirósági elv teherpróbáját, mely alatt a döntőbíróságok eszméje összcros- kadna és világra szóló botránnyal végződ­ne, ha Románia és a kisantant megtagad­nák a marasztaló ítélet végrehajtását. A magyar delegáció előzékenységet tanúsított akkor, amikor a nem ide tartozó optáns­kérdés tárgyalásába bocsátkozott. Hir sze­rint a kisantant tizenkét tételes számlájá- j bán tizenkét milliárd aranykoronát követel i Magyarországtól, amivel szemben a magyar! delegáció tiztételes ellenszámlát adott át, körülbelül ugyanekkora összegről. Az a vé­lemény alakult ki, hogy a delegációk csu­pán az előzetes tervezetben igyekeznek megállapodni, amelynek alapján a konfe­rencia befejezése után, ha a konferencia keretében nem sikerülne a megegyezés, folytatják a tárgyalásokat. Mekkora lesz a Brocchi-alap?: Hága, január 16. A magyar kérdés megöl-1 dúsára irányuló tárgyalások ma egész nap j folytatódtak. A nagyhatalmak előzetes terve-1 tói, vájjon ezt a modus vivendit is úgy hajt­ják-e végre, mini a Vatikánnal kötött modus vivendit. Az előadó erre a kérdésre meg­hökkent és választ adni nem tudott. Az ipari és kereskedelmi bizottság ma dél­előtt Netolicky képviselő elnökletével tár­gyalta a Törökországgal kötött kereskedelmi szerződést, valamint a vámmentes gépbehoza­talra vonatkozó törvény javaslatot. A. bizottság többsége mind a kést törvényjavaslatot elfo­gadta. zetet dolgoztak ki, amelyben hír szerint meg­jelölték, hogy a létesítendő külön alapnak mekkora összegre lenne szüksége, hogy az agrárköveteléseket kielégíthessék. A. nagy­hatalmak délelőtt a kisantanttal, délután pe­dig a magyarokkal vitatják meg az előzetes tervezetet. A kisantant ultimátumot intézett a nagyhatalmakhoz? Hága, jan. 16. A helyzetet ismerők sze­rint a magyar probléma tárgyalása való­színűleg nem fejeződik be és ez csak a ké­sőbbi időben történik meg. Ma már azon tervek körül folynak a csatározások, ame­lyek megnehezítik a kisantantnak a fele­lősség alól való kibújását azért, mert a bé­kés megegyezésnek mé?r mindig akadályai vannak. A kisantant mindenképpen igyek­szik ezt a felelősséget elMritaani macáról, ügy a kisantant, mint a magyar delegáció változatlanul fenntartja eredeti álláspont­ját. Hir szerint a kisantant tegnap este ul­timátumot intézett az öt nagyhatalomhoz erkölcsi és anyagi garanciát követelve arra nézve, hogy a naervhatalmak elintézik a magyar kérdést. Loucheur a kisantant-de- legátusokhoz intézett levelében a nagyha­talmak nevében vállalta a garanciát. Mind­azonáltal nincs kizárva, hogy a közeli na­pokban kompromisszumos megoldást nyer a magyar ügy. n Minthogy Magyarország semmikép sem vál­lalja a nagy objektumok igényeinek fedezé­sét, továbbá a garancia nélküli döntőbírásko­dás további fenntartását, ezért a fáradozások inkább a tárgyalásoknak későbbi folytatásá­ra, sem mint az értekezlet keretében való megegyezésre irányulnak. Eddig nincs végle­ges tervezet az optánsok kártalanítására vo­natkozó fedezetnek az utódállamok közti megoszlására. Számlák és elienszámlák Hága, január 16. Megállapítható, hogy a magyar ügyben folytatott tárgyalások kizá­A Sfribrny-saftó Seriesnek Hasábé! való visszaparancsolását kívánja Prága, január 16. A Národni Politika mai száma vezető helyen foglalkozik a csehszlo­vák delegáció hágai szerepével. A lap a kö­vetkezőkben összegezi a delegáció által el­fogadott koncessziókat, illetve a delegáció követeléseit. — A delegáció — írja a lap — 1. hozzájá­rult az osztrák reparációk törléséhez, 2. be­leegyezett a Brootíhi-fél© alap létesítésébe. Kompenzációk gyanánt követeli: 1. a tényle­ges hadiköltségek rendezését, beleértve a föl szabadi tás i dijat, melyet mellékvágányok­ra tereltek, 2. kezességet kíván, hogy Ma­gyarország fizetési kötelezettségeit és ed­digi panaszainak visszavonásával a nemzet­közi jogi kötelezettségeit betartja, 3. hogy FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (5) — Nézze, — mondta lassan Eszter, — tud­ja kit vesz el? Egy idős leányt, aki túl van a harmincon, túl a romantikán, aki négy évig gazda volt és férfit 'pótolt, hideg és reális, azt mondják, tuljózan. — Tudom. — Tudja, hogy nagyon szerettem a vőlegé­nyemet. ő volt az első nagy szerelmem? Ma­ga már nem lehet az, akit először csókolok meg, de maga lesz a férjem, támaszom, gon­dozóm. Ennek örülök, most, egyszer már én is lehetek valakinek pártfogoltja. Tudja-e ... — Tudom, tudom, — szorította meg kezét Félix, — azt is tudom, hogy szeret engem egy kicsit, józanul, okosan, szeretni is fog. Mindezzel számoltam már, hisz én se mond­hatom azt, hogy maga az első ideálom. De ne mondjuk azt, hogy máris kiábrándulva mentünk bele ebbe az uj életbe. Ez az uj élet legyen friss, erős, kedves. Én katona vagyok, most is, mindig is, amolyan kóborgó ritterek utódja. Most nyugdíjazni szeretném ritteri mi­voltomat, család kell, család, otthoni meleg annyi év után. Elhallgatott. Minek is annyit beszélni? Később, hogy a nap lehervadt a horizont­ról, Eszter felnézett a kápolna hőcimerére és mosolygott. — Mire gondol? — Hogy talán nem hal ki egészen ez az éri fajtám ... Lassan alkonyodon, az akácosban utói sót rílínkóztak a madarak. Lent a faluban meg­tért ember, jószág, hangos kurjongatások, gágogá® és pattogás, szekér zörög, falusi est®. Irta: SZOMBATHY VIKTOR ügy mennek le a dombról, kéz a kézben. Az esti lámpa körül pillék remegnek, korod­nak. Ma este ünnep van. S holnap is. A kapitány szeretné mondani: mindig. Szeretik egymást. 5 Az eljegyzést csendben ülték meg. Nem valami vigasságos napok ezek a mostaniak s ha egy emberpár összekerül, minek azt ország-világ dobján pörgetni? A kapitány örült, hogy a család csendes révébe ér. Ezekben a napokban igyekezett önmagát mindjobban meggyőzni arról, hogy szüksége van már megérdemelt nyugalomra. Negyven éves múlt, Eszter harmincon túl van: éppen egymáshoz illenek. Ahogy a na­pok múltak s csendes boldogság méla fénye ígérkezett, egyre jobban örült a kapitány en­nek a döntésnek, mert önmaga sorsát illetően egy kicsit lassudad volt mindig, ha nem ka­landos vállalkozásról volt szó. Ámbátor, ha úgy véljük: kell-e különlegesebb kaland, mint egy házasság? Eszter, mint minden nő, boldognak látszott, hogy bizonytalan női sorsát végre egy férfi­éhoz kötheti. Noha az évek rászoktatták arra, hogy a maga ura legyen, független és önálló, most, hogy a kapitányt a maga sorsának ren­delve látta, nem tagadhatta, amit eddig tit­kolt: biztató és megnyugtató mégis egy férfi jobbján haladni. Ezek a napok a boldogság hálójának szövö­getésében tellek. Mindent kitervelitek pontosan. Félixíhez fognak átköltözni: a Félix lakása bővebb, tá­gasabb, a park is nagyobb, mint az Eszteré, viszont roppant elhanyagolt a képe, ezt majd Eszter rendibeszedi. Egyik birtokot sem ad­ják bérbe, nem oly sok úgysem az egész, kö­zel is van egymáshoz. Félix megkezdi a gazdálkodást, Eszter gazdasszony lesz a ház­ban. — Azt kell hinnem, komoly szerződő fe­lek vagyunk és nem jegyespár — mosoly­gott Eszter egy ilyen megbeszélés után. A kapitány már a gazdaságnak örült, ha­lastavat tervezett és fegyverengedélyt ké­szült kérni, amit ebben az időben nehezen adtak még vadászoknak. — Maga itthon is kalandozik — csóválta fejét Eszter. Ősz volt már, vadilibák gágogtak a levegő­ben. Eltisztult a határon túl a bolsevikok nyári zápora, ügy látszott, most már rend­ben megy minden. Gyönyörű palettája volt az ősznek zöldből, pirosból, víg sárgából és szomorú barnából. Az esküvő sem ment hangos dlmom-dá- nomnial. Nyugodt, úri egybekelés volt, csak a legközelebbiek jöttek el Eszter házába, hogy onnan Félix átkisérje feleségét a Fa- briczy-kuria oltalma alá. Méla magyar ősz volt. Eszter bevonult Fólixhez és elfoglalta helyét. 6 Eszter menyecskésen fölkőtött kendővel járta l>e a szobákat, A zárt verandán téliker­tet csinált magának a pálmáiból, az őszi nap ide ragyogott. l>e legkedvesebben, szerették ezl a helyet s ha napközben együtt akartak beszélgetni, rendszerint ide ültek, hatalmas k o sá rszókekbe. Az asztalon hatalmas ernyőlámpa Alit, majd a villanyáiraimat is idevezetik n unalom­ból. E lámpa alatt hámywaor hajolt meg Bsz­Csehszlovákia teljes jóvátételt kapjon az 1919-es károkért, 4. hogy ezt a jóvátételt közvetlenül Magyarország fizesse, ne pedig a Brocehi-féle alapból térítsék meg, mely szükség esetén megfelelő összeggel emelen­dő. Ügyeink ilyen állása mellett fölmerül a kérdés, hogy döuthebe egyáltalában a mi hágai delegá­ciónk, illetve a Hágából informált kormá­nyunk? Kérdés, nem volna-e reánk nézve előnyösebb, ha a jóvátételi problémánkat Hágában nem oldanák meg? Nem volna-e jobb, ha ennek elintézését későbbi idő­pontra halasz tanúk? Poincaré volt köztársasági elnök, Franciaor­szág politikai és pénzügyi szaktekintélye, tegnap a közvélemény előtt intette a szövet­ségeseket az utolsó napok meglepetései miatt az improvizációtól és a kétélű formu­láktól, melyek kegyetlenül megbosszulhat­ják magukat. S ez a figyelmeztetés Németor­szág reparációira vonatkozik, melyeket éve­ken át tanulmányoztak és vizsgáltak. Meny­nyire inkább érvényes Poincaré intese a ke­leti jóvátételek kérdésében. Ezeket már a párisi előtauác9kczásokon is megtárgyalták, de Hágában ez az elaborátum már majdnem tönkrement és már egész más irányban ha­ladnak. Azonkívül Hágában az idő is nyo­mást gyakorol a tárgyalásokra, mert a genfi és a londoni konferenciák megnyitásához nagyon közel vagyunk. Olyan komplikált pénzügyi és reánk nézve nagyon fontos kér­désről van szó, hogy minden sietség azzal a veszéllyel jár, hogy a gyors döntés majd megbosszulja magát. A Národni Politika © cikkéhez Síribrny lapja, a Poledni List „Visszahívni Benest Hágából" címen a következő kommentárt fűzi hozzá: — Ebből a hangból legjobban látható, hogy hágai delegációnk szerencsétlen össze­áll itásu. Követelnünk keH a konferencia elhalasz­tását, hogy a leendő konferenciára már olyan férfiakat delegálhassunk, akiknek fontosabb az állam érdeke, mint a hajbá kolás. Benest vissza kell hivni Hágából, mert eddig egyetlenegy tudósításból sem láttuk azt, hogy határozottan helytállóit volna ügyeinkért. Ha nem képes azoknak., az adósságoknak a törlését kívánni, ine-.j lyeket maga irt alá, akkor ott semmi helye. — Meghalt Jakabffy Imre dr. volt magyar államtitkár. Budapesti szerkesztőségünk tele­fonálja: Jakabffy Imre dr. nyugalmazott állam­titkár, valóságos belső titkos tanácsos, a par­lament volt alelnöke 80 éves korában mevhalt. Jakabffy a nemzet! munkapárt idejében vezető szerepet játszott és az egyik budapesti kerület képviselője" volt. ter okos, komoly, szép tej©, mikor olvasott­a kapitány apró bajuszt növesztgetett, fe­kete hajában előlopakodott néhány fehér szál. Pontosan számontartotta őket. — Én is őszülök; — kiáltotta egy reggel boldogan a felesége, a tükör előtt. Kitépte az áruló szálat s telcsavarta az ura kabátjának gombjára. A kapitány elégedett arccal járkált a gaz­daságban, átlovagolt Eszteré k birodalmába is, örült ennek a családi életnek. — Minden regény házassággal végződik rendszerint, már az olyan regény, amit re­gényolvasó koromban olvasgatni szerettem, — mondta egy reggel, amint a kis télikert kosárszékében nyuzióztatta lábait. És az em­ber mindig kiváncsi, mi történik azután? Bol­dogok lesznek-e, akik megtalálták egymást, szerencsétlenek-e? — A regények rendszerint a szerelmesek egymásratalálását, gonosz emberek intrikáit bánatot és boldog csókot jelentenek. Addig érdekes, amíg egymásra találnak. Azok az apró veszélyek, kétségek, titkos örömök . . . — fűzte tovább csendesen az asszony. A férfi felnevetett: — Na! A mi egymásratalálásunkból nem igen 1 ehetne épkézláb történetet faragni. A lehető legszürkébb história. Nem volt senki, aki kellemetlen módon közbelépjen és nem volt veszély. Egy véletlen heccből lett az egész — latja, — nevetett az asszony, — az már romantikusabb lett volna, hogyha akkor ón a bátor férfinak karjaiba vetem magam s el- k iá ttom tied vagyok, hős lovag! De még ez sem történt meg! — Nemi —■ nevetett a kapitány, — még az som. Lehetőleg kerültünk mindent, ami ba­nális. — Hogy annál jobban banalitásokba es­sünk. Eszter sokáig nőm szóit. Aztán huncut kod- va nézett az arára:

Next

/
Thumbnails
Contents