Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-17 / 13. (2234.) szám
nMnfc* JL Mai niamh 12 ®ffSk g^kmSr^J^L % IX. évf. 13. (2234) szám » Péntek > 1930 január 17 ^m<WARfíTmvAi> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő; DZURANYl LÁSZLÓ FORGACfi GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te* lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Prahc Az első hágai siker A HÁGAI KONFERENCIA EREDMÉNYES Megegyezés a német, elnapolás a magyar ügyben Szombaton ünnepélyesen aláírják a Young-szerzOdést — A kisantant feltételes hozzájárulása - A keleti problémák „holt pontja" - A kettéválasztott optánsügy Áprilisban, vagy azonnal ui keleti konferencia lesz Hágában? (sp) Prága, január 16. Szombaton délben, amikor a hágai e*lső kamara diiszit eremé ben Curtius, Moldemhauer, Wiirtih és Sdhímidt aláírják a második hágai konferencia zárójegyzőkönyvét, amely a német jóvátételek végleges rendezéséről és a Young-szerződés életbeléptetéséről szól, bizonyára rengeteg ember akad a birodalomban, aki igy kiállt: Végre! Szombat ünnepnap lesz a birodalomban. Évek óta várnak a polgárok és a proletárok arra a pillanatra, amikor a rossz emlékezetű vesaililesi békeszerződés katonai és politikai szankciói elijesztik erejüket és a birodalom. Buirópa egyik legnagyobb és leggazdagabb állama, visszanyeri szabadságát és szuverénül bevonulhat a világ népeinek közösségébe. A történelmi pillanatot megelőző hosszú huza-vona után alig vagyunk tudatában fontosságának. Ki gondol ma visz- sza 1919 sötét napjaira, amikor a berlini kormány jóformán nap-nap után kapta a szuronyok áegyéai balanszírozott jegyzéket, ki gondol a Ruhir-megszátlás szörnyűségeire és a szankciókra, melyek a tönk szélére kergették Németországot, ki gondol a francia-zuluk Raj- na-vidéki garázdálkodásaira, ki gondol Foeb demarsaira és az ellenőrzések nyomasztó masinériájára, amely hallatlan rafinériával volt kitervezve egy heítvenimilliós nemzet fojloga fására ? A vers a illési hatalmak az aláírás után katonai és gazdasági szankciókat nem alkalmazhatnak többé a birodalom ellen s ha mégis alkalmaznának, bűn volna és háborúkat vonhatna maga után. Néhány hónap múlva az utolsó francia katona is elhagyja a német földet s a jóvátétel, a háború szörnyű maradványa, ezentúl kommerciális államadósság marad, melyet a meglévő pénzügyi üzanszok szerint lehet és kell törleszteni. Tagadhatatlan, hogy a jóvátételek összege igy is óriási. De ha meggondoljuk, hogy Németország az infláció alatt megszabadult valamennyi belső és magánadósságától, nem szabad túlbecsülnünk nagyságát. Ha a birodalom belső adósságait törleszteni akarná, — a hadik ölesönöket. az állami papírokat — és fölértékelné a német polgárók bankokban elveszett pénzét, bizonyára ugyanakkora megterheléssel kellene számolnia, mint most a Young-szerződés elfogadása után. Egyszóval a teher nem nagyobb, mint a rendes állami terhek lenni szoktak. A szombati aláírás jelentősége tehát tisztán az marad, hogy a német adósság megszűnik politikai kérdés lenni és áthelyeződik a csendes és békés gazdasági atmoszférába. Az öröm méltán nagy a birodalomban. A lapok és az intézmények kegyeletesen emlékeznek meg azokról az államférfiakról, akik előkészítették és megvalósították a nagy munkát. Az ország pontosan öt évvel előbb szabadult fel a gondok alól, mint a versaillesi szerződés előrelátta s ez az öt év olyan erőrezervoár lehet, olyan előnyt és handicap-et biztosi that a birodalomnak, hogy következményeit egyelőre nehéz előrelátni. A munka Stresemann munkája. A nagy német államférfiu, mint Mózes, csak az ígéret Földjét tudta megpillantani s meghalt, mielőtt elvégzett munkája megtermelte volna gyümölcseit. A német delegátusok Hágában az aláírás pillanatában kegyelettel fognak adózni Stresemann emlékezetének s a birodalom legtöbb polgára lélekben csatlakozik hozzájuk. Szabadság, szuverén itás, egyenrangúság, a nyomasztó terhek és fenyegetések megszűnése: csupa olyan tétel, aminek méltán örül a birodalom valamennyi polgára. Uj éra kezdődik és semmi, köze nem lesz Versailleshez. A francia hadsereg Hága, január 16. A konferencia a vége felé közeledik. Tegnap jelentettük, hogy az első (Jaspar) bizottságban teljes a megegyezés, mig a második, vagy Loucheur-bizottságban, amely, mint ismeretes, a keleti jóvátételek ügyéről tárgyal, a helyzet az utolsó pillanatig bizonytalan maradt. A Young-tervezet pénzügyi rendelkezéseit 1929 első hónapjaiban Párisban már kiszabták s az első hágai kon- fererencián tisztázták, most csak az életbeléptetés modalitásairól és az úgynevezett technikai kérdésekről (terminus, moratórium, mobilizáció) volt szó. Az összegek körül bizonyára nincs differencia a hitelezők és Németország között, de mivel a hágai tárgyalások eddig titkosak voltak,- . pontos adatokat egyelőre nem ismerünk. A hágai konferencián ezek az adatok különben is másodrendű szerepet játszottak -s az érdeklődés az úgynevezett szankciós klauzulára koncentrálódott. Ezt a kényes pontot sikerült mindkét fél megelégedésére rendezni. Tegnap a német delegáció és a francia delegáció között jegyzékváltás történt, amely után a hágai konferencia első bizottságának tárgyalásai csupán formálisak, mert a meri- torikus munka be van fejezve. A szankciókról szóló francia jegyzék mindenekelőtt megállapítja, hogy az „Uj Terv“ a kölcsönös jóakaraton és bizalmon nyugszik. Általa a jóvátételi kérdés egyszer s mindenkorra megoldottnak tekinthető és a háború utolsó következményei is elmúlnak. A Young-tervezet életbeléptetése napján a jóvátételi bizottság megszünteti munkáját és ezzel elesnek azok a szankciós határozatok is, amelyek a jóvátételi bizottság munkájával eddig e^vüttjártak. Mindazonáltal a francia kormány kénytelen arra az eshetőségre gondolni, ho"^ mi történik akkor. ha egy későbbi német kormány bármely oknál fogva szabotálná a Young- szerzödést. Ebben az esetben a jóvátételi bizottság automatikus szankciói nem léphetnek életbe, ellenben az ii~” a hágai legfelső nemzetközi bíróság elé kerül, amely eldönti a vitát. A döntést a német birodalom kötelezőnek ismeri el, a hitelező államok pedig a reájuk nézve kedvező döntés után visszanyerik teljes cselekvési szabadságukat. A francia jegyzékre a német delegáció azonnal válaszolt. A válaszjeevzék sajnálattal állapítja meg, hogy a hitelező államok arra az esetre is gondoltak, amely német fölfogás szerint egyáltalán nem következhetne be, de elismerik Franciaországnak' hiába áll őrt a Rajnáinál, joga nincs többé, hogy büntetlenül átlépje a német határt! A territoriális rendelkezéseken kívül a versaillesi szerződésnek egyetlen nyomasztó része van még Németország számára. A birodalom lefogy vérzett, de a körülötte lévő hatalmak állig fegyverben állanak. Ez a különbség eltorzítja az egyenrangúság viszonyát s nem csoda, ha a birodalom százszázalékos energiával törekszik az általános lefegyverzés előmozdítására. Követeli, hogy az antanthatalmaik tegyenek eleget a versaillesi parancsnak s mivel a helyzetet sierre vonatkozó jogát és elfogadják a vitás eseteknek a franciák által ajánlott rendezési módot. Ezzel a jegyzékváltással a kényes probléma elintézettnek tekinthető. A hivatalos német Wolifí-iroda a tegnapi eredménnyel kapcsolatban rekapitulálja a szankciók alkalmazásának eddigi módját. A versaillesi békeszerződés 17., 18. és 430. cikkelye alapján a jóvátételi bizottság eddig egyoldalúan állapi tóttá meg, vájjon Németére? '.%<■-vétett-e a jóvátételi szerződés ellen vagy sem. A megállapítás után a szövetségesek konkrét formában .szankciókat. léptethettek életbe,, nyelveket Németországnak él kellett tűrnie, anélkül, hogy ellenséges aktusoknak tekinthette volna azokat. A hágai határozat alapján a versaillesi szerződés szankciói megszűnnek. A technikai szankciókat ezentúl a baseli nemzetközi bank gyakorolhatja (kamatemelés, kölcsönmegtagadás, árfolyam- csökkentés stb.), mig a politikai szankciókat a hitelezők csupán a legfelsőbb hágai nemzetközi bíróság döntése után léptethetik életbe. Ea az eredmény Németország szempontjából rendkívül örvendetes. Első következménye az lesz, hogy a franciák nyomban kiürítik a Rajna-vidéket, mert a Young- szerződés életbeléptetése után a megszállásnak nincs értelme, sőt egyenesen jogtalan. A jóvátételi bizottság, amely tíz év óta nyomasztóan nehezedett a birodalom politikájára és többek között a Ruhr-meg- szállásnak is szülője volt, feloszlik és a birodalom a katonai ellenőrzés megszüntetése után a pénzügyi ellenőrzés alól is fölszabadul. Németország a szó szoros értelmében a háború után csak most nyerte visssa szuverenitását. A versaillesi békeszerződésnek ideiglenes rendelkezései mind megszűntek s csupán az általános érvényű határozatok maradtak meg, igy a*, hogy Németországnak nem szabad hadsereget tartania, nem erősítheti meg határait — és természetesen a területi eltolódások. A háború likvidálása nagy munkájának következő lépése a lefegyverzés problémájának elintézés© lesz, vagyis az, amikor a régi antanthatalmak hadseregeiket leszállítják körülbelül arra került pacitfizálmi, szereljenek le. A londoni konferencia nem rossz kezdet ebben az irányiban és nyilvánvaló, hogy a világpolitika legközelebbi problémája a leszerelés lesz. Ha Franciaország, Anglia és Olaszország nem rendelkezik többé nagyobb hadsereg felett, mint a birodalom, a paritás az utolsó viszonylatban is helyreáll és a világháború eltűnik a történelem hatóerői közül. A Y oung-szerzödés élebbel ép telesekor és a j teljes szabadság visszanyerésekor a biroda-j lom várva-várja ennek az utolsó nagy pillanatnak eljövetelét, az állományra, amelyen a német hadsereg áll s igy a birodalom és az antanthatalmak között létrejön a teljes egyenrangúság. A versaillesi békeszerződésben erről a lépésről is intézkedtek, amely a kontinens teljes pacifizálása után léptetendő életbe, azaz most, amikor valamennyi más differenciát kiküszöböltek. A keleti jővátéteiek üg$e Miközben a hitelező államok és Németország végérvényesen megegyeztek, tisztázódott a második bizottság munkájának sorsa is. Bebizonyosodott, hogy a keleti jóvátételek ügyét a rövid ideig tartó hágai konferencián nem lehet megoldani. Viszont a tárgyaló felek jó szándékát senki nem vonhatja kétségbe, úgyhogy a tárgyalásokat folytatni lehet és folytatni kell. Loucheur kompromisszumos javaslatot dolgozott ki, amelyek alapján a kisantanthatalmak hozzájárulnak a Young-tervezet életbeléptetéséhez, de azzal a kikötéssel, hogy záros határidőn heliil a keleti jóvátételek kérdését is rendezni fogják, vagy pedig, ha ez békés utón nem érhető el, a nagyhatalmak a terminus letelte után pressziós eszközökkel kényszerítik Magyarországot a kisantaníha- talmak követeléseinek elfogadására. Tudvalévő, hegy a kisantanthatalmak eredetileg nem voltak hajlandók aláírni a Young-szer- ződést, ha vele egyidejűleg a keleti jóvátételek ügyét nem rendezik. Magyarország szempontjából tehát sikert jelent, hogy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia kénytelenek aláírni a nagy szerződést, anélkül, hogy a keleti jóvátételek ügye rendeződött volna. Viszont a hágai konferencia után meginduló külön tárgyalásokon remény van arra, hogy Magyarország és a kisantantállamok mégis kiegyeznek. A differenciák ma elsősorban technikai és pénzügyi jellegűek és igy áthidalhatók. Magyarország hajlandónak mutatkozott a Brocchi-terv elfogadására, azaz helyesnek tartotta annak a közös alapnak megteremtését, amelyből az optánsokat kártalanítanák. Viszont a magyar delegáció — mint tegnap jelentettük — elválasztotta az od- tánsok ügyét a főhercegek és a kollektív vagyonok kártalanítási ügyétől. A magyar kormányt az opíánsok felhatalmazták, hogy a nevükben tárgyaljon és szükség esetén kompromisszumot kössön. A főhercegek és a kollektív vagyonok intézői nem adták meg Magvarországnak ezt a jogot. így tehát magyar felfogás szerint a problémát két részre kell osztani. Az opíánsok követelései körülbelül 310 millióra rúgnak és ezt az összeget a Brccchi-alap fölhasználásával törleszteni lehet. A főhercegek, az egyházi vagyonok, a magánvasutak és a szövetkezeti vagyonok értéke körülbelül szintén 300 millió aranykorona. A főhercegek és a kollektív vagyonok tulajdonosai nem mondanak le arról a jogukról, hogy a békeszerződés 250. paragrafusa alapján egyenesen a kisantantállamok kormányaitól követelték az elkobzott birtokaikért járó kártalanítást. A kisantant ezzel a magyar fölfogással szemben kitart azon álláspontja meTIeif, hogy valamennyi elkobzott vagyont a Brocchi-alapból kell pótolni, azaz olyan Uul csőt kell találni, amelynek alapján a
