Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-03 / 2. (2223.) szám

likvidálni, likvidálni Irta; Szvatkó Pál A hágai Central Stationon megérkeztek a ti­zenöt meghívó és meghívott állam delegációi és holnap délután öt órakor összeülnek a hol­land második kamara palotájában, hogy meg­nyissák a Yönng-tervezet záró konferenciáját, talán a legfontosabb konferenciát, amit a kon­tinens Versailles és Trianon óta látott. Nem szabad a konferenciáikat lenézni. Az újságolvasó középeurópai polgár megszokta, hogy fölényes mosollyal tegye le a lapot, ha öles betűk jelzik az államférfiak uj összejöve­teleit; fölösleges pénzpocsékolásra gondol, po­litikusok kéjut-azásaira, kaviáros reggelikre, frakkos estélyeikre és szócséplésre, amiből úgy sem! jön ki semmi okos dolog. A földi dolgok rendje, hogy mindenben rengeteg fonákság van, bizonyára a konferenciázásban is, de az a sötét és baljós művészet, amit diplomáciának nevezünk, elvonhatatlan a mai Európa struk­túrájából. Valamikor a sok katolikus zsinat szabta ki a világ rendjét. A tizenkilencedik század res­taurációját a sokat gúnyolt bécsi kongresszus alapozta meg. A berlini kongresszus — a zse­niális Bismarck müve — megszülte a hánnas- szöv éhségét. S megfeledkeztünk arról, hogy Vilmos császár Németországának vesztét a diplomácia lenézése okozta? Mig Hetedik Ed- várd — éppen egy párisi kaviáros reggelin, frakkban és kéjben — összekovácsolta az an­tantot és diplomatáival végigutazta Európa szállodáit, addig a birodalom az erőben biza­kodott a szó helyett, — s a vég ismeretes. Versailles és Trianon is csak konferencia volt. Mennyi végzet rejlik bennük, nem kell fejte­ge tnL Fejünket nem fordíthatjuk el a hágai konfe­renciától sem. Mi, a kisebbség, a béke és a háború szeizmográfjai vagyunk: elsősorban a mi hátunkra csap le az ostor, ha a népek kö­zött differenciáik vannak, s a mi terheink vise­lése könnyül meg, ha sikerül egy-egy kézfogás. Kétszeres éberséggel kell figyelnünk az euró­pai politika útját, mert aminek kihatását nem érezheti meg a párisi polgár biztos reggeli apé- rója mellett, sem a weék-endező angol, sem a berlini munkás, akinek fontosságát és jólétét a gigantikus német erő determinálja mindörök­re, — azt hajfrzálfinoman megérzi a nyugdij- taian nyugdíjas, az iskolátlan iskolásfiu és az állampolgárságnélküli magyar. Mirólunk, az áldozatokról van szó, ha föl­hangzik a jelszó: likvidálni, likvidálni a hábo­rút. Mi lélegzőnk föl, ha néhány hét múlva Londonban fölkiáltanak: leszerelni, leszerelni. És háromszorosan mi kerülünk előtérbe, ha ennyi előkészítés után, amikor a békemunkát önállóan vonagló konferenciákra szabdalják, mint az esőgilisztát, végre az általános megol­dást is szemügyre veszik s az érett atmoszfé­rában kiadják a yégső jelszót: igazság, igaz­ság! * Likvidálni, likvidálni. A hágai fehér sisakos rendőrök, az Indiából visszatért nyugdíjas cukorültetvényesek, a tiszta város és a békés nép áhítattal fogadják a háború fölszámolóit. A Mauritiushuis kin­cseitől a Gtoös© Kerk tornyáig mindenki meg­bámulja az érkezőket, Briandt, aki „lelkében a békét hordozza", az ismeretlen Tardieut, a bi­cegő Snowdent, az uj Curtiust, a fekete Gran­dit, a hajlitbatatlan Bethlent. Mi volt ehhez a konferenciához képest valamennyi régi konfe­rencia, ahol a szándék nem volt más, mint pro­vizóriumokat kötni, mert a végleges rendezés­hez senki nem mert nyúlni? Mi volt Spaa, ahol Stinnes haragja tombolt, Cannes, ahol Briand jóakarata megfeneklett, Genua, ahol Rathenau és Maltzzabn orosz—német szerződésével a bi­rodalom kicsúszott Nyugat rosszakaratú öle­léséből, London, ahol csak öt évre mertek pro­vizóriumot kötni a Dawes-javaslat formájában, mi volt akár a nagy Locaroo, ahol a szükség következmény te len baráti fogadkozásra kény­szerít ette a hatalmakat, Thoiry, ahol Francia- ország ée Németország szerelmet vallott egy­másnak, de a szerelem plátói maradt, vagy Genf, ami nem volt más, mint ünnepi aktus? Előkészítés^ előkészítés, az esőgiliszta egy-egy vonagló darabja, éppúgy, mint Lugánó, a pá­risi .szakér tők onf epénél a és az első hágai össze­jövetel is. A koronát erre a tizenegyéves munkára a hágai zárókonfercncia akarja föltenni. Provi­zóriumok helyett nyélbe akarja ütni az egy és oszthatatlan Young-.,szerződést, az örökkévalót, a Jikvidálót, amely után nem szabad többé a világbéke legveszélyesebb daganatáról, a jóvá­tételről, beszélni. Kik jöttek el a nagy aláírásra? A két legin­kább érdekelt államát: Franciaországot és Né­metországot uj ember képviseli; az előbbit Tardieu, az, utóbbit Ourtiua Ki számi thatatlan, miben nyilvánul meg a két bemutatkozás za­matja, éppúgy, mint kiszámíthatatlan volt, amit az első hágai konferencián a bemutatko­zó Snowden miveit. Anglia jónak látta, hogy ismét ..az éles angol mustárt", Snowdent küld­je. mig a „jó angol karácsonyi pudding" Hen­Páris, január 2. A francia rendőrség teg­nap három olas* emigránst letartóztatott és azzal vádolja őket, hogy bombamerény­leteket terveztek. A letartóztatottak sze­mélyisége és a vád olyan, hogy a letartóz­tatás az elsőrendű politikai szenzáció ere­jével hat. Az egyik letartóztatott Tarehiani, a Corriere della Sera volt főszerkesztője, a második Cianca, a Mondo és a Risorgi- mento volt főszerkesztője, a harmadik Sardelli volt képviselő, aki még ma is tag­ja a második internacionále vezetőségé­nek. A három letartóztatottnál állítólag hét csomag robbantóanyagot találtak, számos gyutacsot, több méter robbantózsinórt és más oly anyagot, amiből bombákat lehet gyártani. A letartóztatottak állítólag leve­gőbe akarták röpíteni a genfi olasz dele­gáció palotáját. Ezenkívül összeköttetésben álltak a Brüsszelben letartóztatott Bernieri tanárral, akit ugyancsak fasisztaellenes összeesküvéssel vádolnak. A hárotm letartóztatottat már hajdan Olaszországban betöltött állásuk miatt is a párisi antifasiszta kolónia vezéreinek kell tekinteni. Eddig nyugodt és mérsékelt poli­tikusoknak ismerték őket. Tarehiani liberá­lis volt, Cianca demokrata, Sardélli pedig világélet ében a szocialista párt jobboldali szárnyához tartozott. Feltűnő tehát, hogy a rendőrség ..három olasz anarchista" letar­tóztatásáról beszél. A párisi rendőrség a le­tartóztatást különben az olasz nagykövetség dersom külügyminiszter, a jelentéktelen genfit 'konferenciára megy. Ez alkalommal Francia-1 ország is „éles szeszt" küld: Tardieut, és nem érdektelen, hogy a likvidáló végkonferencián Párisi CJemenceau volt versaiilesi hóhérsegéd- je képviseli, aki annakidején vadabb volt gaz­dájánál is. A francia tigrisfióka és az angol oroszlán között nehéz munkája lesz Ourítus­nak, aki mint kezdő jön s minden szem reá- tapad, mert méltóan pótolnia kell a halott Stresemannt. A seregszemlét folytathatnék, de lehetetlen, hisz’ száz államférfim háromszáz szakértő, ezer újságíró jön Hágába, mely valóságos kis Ver­sailles lesz. Elvégzi-e pozitívan azt a tökéletes munkát, arait Versailles annakidején negatívan m ege s él e k ed ett ? * A program és a kilátások? Tulajdonképpen a hatalmak aláírni és nem tárgyalni gyűltek össze. De miként a világháború befejezett té­nye után nehéz volt a békeszerződéseket ösz- >szekovácsolni, úgy nehéz lesz az előkészítés befejezett ténye után a végleges jegyzőköny­vet aláírni. A forma a Parisban, Hágában, Ba- den-Badenben kidolgozott Young-teTvezet elfo­gadása volna, amely egyszersmindönkorra ren­dezi a jóvátételt s a versaiilesi szerződés vala­mennyi politikai és pénzügyi föltételének tel­jesítése után visszaállítja a népek rendes és kérésér© eszközölte. Az olasz követség há­rom hónap óta magán rendőrökkel és magán­detektívekkel figyelt© a gyanús politikuso­kat és a panasz beadásánál rengeteg bizo­nyító anyaggal rendelkezett, levelekkel, táv­iratokkal és számos rejtélyes tartalmú cső- postaíkártyával. A letartóztatottak lakásában a rendőri jelentés szerint rengeteg siffrirozott leve­let találtak és több lepecsételt ládát. Ezekből az írásokból állítólag az tűnik ki, hogy nagyarányú antifasiszta összeeskü­vésről van szó, amelynek több mint száz­ötven tagja van. Közülük való volt di Rosa is, aki tudvalevőleg néhány hónappal ez­előtt revolvermerényletet követett el Brüsszelben az olasz trónörökös ellen. Ezenkívül egy világszerte ismert bankár is kompromittálva van, akinek neve, ha kitudódik, nemzetközi szenzációt fog jelen­teni. Ez a bankár pénzelte az antifasiszta mozgalmat. A párisi lapok a szenzációról Páris, január 2. A három antifasiszta párt­vezér letartóztatását a francia közvélemény szkepszissel fogadta. A lapok szerint nem valószínű, hogy a három józan politikus az j eljövendő genfi tanácsülésen az olasz dele- j gáció meggy Okolás át tervezte és egyéb sötét bombamerényleteket készített elő. Turatti J Filippo. az olasz emigránsok PáTisban élő; vezére, nyilatkozatot közöl gz egyik reggeli! lapban és ama meggyőződésének ad kiíeje- j zést, hogy a három letartóztatott nem tervez- ■ , hetett vérszomjas merényleteket már azért I egyenrangú szuverenitását, azaz likvidálja a háború következményeit, s ami probléma a nagy rendezés után mégis marad, azt egyrészt politikai térről átviszi üzleti térre (ez a híres ikommercializálás, amennyiben gazdasági kér­désekről van szó) és egy nemzetközi — úgyne­vezett jóvátételi — bank munkájára bizza,\ másrészt politikai térről átviszi diplomáciai térre és a teljes államdemokrácia, alapján mű­ködő népszövetségre bízza. Időközben azonban akadályok merültek föl, számszérint négy. Az első abból támadt, hogy Németország és Amerika, december 28-án kü­lönszerződést kötött a jóvátételek visszafize­tésének ügyében és Németország megkapta azt a jogot, hogy newyorki tartozásait a tervezett baseii bank nélkül egyenesen a Wallstreetre küldje. Ezzel a, jóvátétel egy része kikerül a nemzetközi ellenőrzés alól, ami fölborítja a rendet, mert a baseii bank képtelen megálla­pítani, mennyit fizetett már a birodalom, mennyit nem. A német—amerikai szerződés hire bombaként hatott Parisban és Londonban. Az egyenes német—amerikai érintkezés tech­nikai következményeit még-még kiküszöböl­hetnék, de sokkal nagyobb az a megrökönyö­dés. amit. az egyenes német—amerikai érint­kezés politikuma, váltott ki. A helyzet ma az, sem, mert az olasz emigráció jobboldali szárnyához tartoztak. Taraohiani valamikor konzervatív politikát követett és az ©migrá­cióban is hajlott a mérsékelt jobíboldatóság felé. A szindikalista Sardelli és a demokrata Cianca sem lehetnek bűnösök. Turatti sze­rint az antifasiszta emigráció elvileg ellenzi a terrorista eszközöket és csupán a propa­ganda és a fölvilágosi tás segítségével igyek­szik az olaszországi fasiszta kormányzatot megdűtnJtemá. Védik a királyi vonatát Brüsszel, január 2. A United Press je­lentése szerint a párisi antifasiszta össze­esküvés fölfedezése Belgiumban óriási szenzációt keltett. A hatóságok minden in­tézkedést megtettek, hogy az olasz királyi vonatot, amelyen a belga hercegnő család­ja kíséretében holnap Rómába utazik az esküvőre, megvédelmezzék. A vasútvona­lat Brüsszeltől a határig katonaság őrzi. Amikor az olasz vonat tegnap a pályaud­varra érkezett, az állomást teljesen elzár­ták a külvilágtól. A vonatot azóta is kato­naság őrzi. A belga rendőrség megfigyelés alatt tartja a Belgiumban élő olasz emi­gránsokat, akik egyetlen lépést sem tehet­nek anélkül, hogy a rendőrség tudomást ne szerezzen róla. A francia hatóságok El­zászban. amerre az olasz vonat áthalad, szintén messzemenő intézkedéseket foga­natosítottak. hogy Németország és Amerika a nagyhatalmak háta mögött, gazdasági szövetséget kötött. A Parisban az olasz emigránsok összeesküvést szőttek a genfi olasz delegáció szállodájának és az olasz- belga királyi vonatnak levegőberöpitésére Három olasz emigránsvezér letartóztatása - Összefüggés a belga és a francia összeesküvők között — Turaii védekezik M&Í Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, j\ szlovenszkói és ruszinszkól ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská uiice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: i 12, 11. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlUlKCLl napilap/O Felelős szerkesztő. hivatal: Prága 11., Panská ui 12/1IÍ. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára I*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACh GÉZA lefon:34184. —Sürgönyeim. Hírlap, Prahz

Next

/
Thumbnails
Contents