Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-03 / 2. (2223.) szám

I

birodalom és az Unió együtt dolgoznak, a lehető legközelebb álltnak egymáshoz, Morgan és Schacht barátsága megtermetté gyümölcsét, a két iegfeltörőbb gazdasági hatalom együtt van és azt teheti a többi állammal ökonómiai téren, amit akar. A jó Isten tudja, mit kezd Hága a napokban keletkezett uj hatalompárral.

A második nehézség formai. A meghívó hatalmak (Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország, Belgium és Japán) és a meghívott hatalmak (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország, Görögország, Portugália, Ausztria, Magyarország és Bulgária) azon vitatkoznak, hogy elég-e, ha a Young-tervezetet csak a meghívó hatalmak szankcionálják, vagy a meghívottak aiáirása is szükséges az okirat végén. Ez a kérdés a keleti jóvátételek szempontjából fontos. Ha a hat meghívó hatalom aiáirása elég, a Young-terv esetleg életbeléphet a többi aláírás és a keleti jóvátételek végleges rendezése nélkül is, ha nem, a keleti problémát gyorsan meg kell oldani. A békeszerződés egyik paragrafusa elegendőnek ismeri el a meghivó hatalmaik aláírását, viszont a meghívottak — elsősorban a kisantanthatalmak — azzal érvelnek, hogy ebben az esetiben az utóbbiak a békeszerződés jóvátételi rendelkezéseit kénytelenek magukra nézve érvényesnek elismerni (más hijján), ami áthidalhatatlan ellentétet és káoszt teremtene a Young-terv és a másik mód kivitele között. E kérdésben a jogi szakértők segítségével bizonyára köny- uyü lesz megegyezni.

A harmadik nehézséget Schacht legújabb memoranduma okozta. A Birodalmi Bank elnöke kijelentette, hogy — közbejött akadályok miatt — Németország mai helyzetében képtelen a Young-tervezet Párásban elfogadott pontjait teljesíteni. Ezek a „közbejött akadályok11: az angol—német háboruelőtti vagyon kedvezőtlen rendezése és a lengyel—német jóvátételi nehézségek, melyek a keleti jóvátételekkel állnak összefüggésben és azoknak tárgyalásainál merültek föl. Schacht szerint a párisi és az első hágai megállapodásokat reformálni kell. Franciaország és Anglia erről hallani sem akar e abban az esetben, ha Németország renitens marad, uj szankciók bevezetését s a Rajnavi- dék uiramegszállását helyezi kilátásba. Ha így történik, mindennek vége, Németország fő- vágya a Ram a vidék időelőtti teljes kiürítése és a szankciók lehetőségének megszüntetése, amit a valódi háborulikvidálás tényleg meg is követel. Ha nem valósul meg éz a kívánság, a birodalom visszasüllyed passzív rezisztenciájába, kilép a népszövetségből, föladja a diplomáciai harcot s az ökőljog megérheti második virágzásának idejét.

A negyedik nehézség végre a keleti jóvátételek ügye.

*

Itt sok támadás érte Magyarországot, mert & budapesti kormány még Bulgáriánál is merevebben elzárkózik a jóvátételek fizetése elől, továbbá azt az álláspontot képviseli, hogy a jóvátételek politikai ügyét nem szabad az op- támsügy jogi és gazdasági kérdéseivel egybekapcsolni. Amiben különben a hágai vegyes- bdróság is igazat ad Magyarországnak.

Nem akarom a magyar álláspont jogi helyességét és helyzetét részletezni, erre bizonyára lesz még alkalom. Néhány általános tételt kívánok csak megemlíteni, olyat, apa iné k a hágai konferencia praktikus és erkölcsi sikere szempontjából óriási jelentősége van. A valódi likvidálás szelleme megköveteli, hogy a világ békéjének sorsa ne egy nép végleges kizsákmányolásán múljon, azaz a nagyhatalmak ne mondhassák, hogy a Young-tervezetet Magyarország gáncsolta el, amennyiben nem irta alá az öngyilkos* szerződést. Másutt kell engedni s nem szabad a „béke érdekében44 kényelmesen föláldozni egy nemzetet, kitépni a .szivét s áldozati t-üzibe vetni, mint hajdan Montezuma korában a mexikói szüzekét. Az emberáldozatok régen megszűntek, most a nemzetek föláldozását akarják bevezetni? Gyönge lábon áll az a nagy kibékülés, aminek megpecsételésére egy országot Földönfutóvá kell tenni.

Ez az egyik tétel. A másik kevésbé érzelgős. A helyzet az, hogy a jelen pillanatban a népek aeTopágusa előtt Magyarország védi éf* vallja a döntőbiráskodás érvényének hitét, azaz annak az intézménynek álláspontjára helyezkedik, amelyet a modern humanizmus vívmányaként éppen a nyugati hatalmak teremtettek és most meghazudtolnak. Nagy elvi kérdésről van szó: érvényes-e a hágai bírói ítélet, amelynek elismerését a nyugati hatalmak a megjózanodott világ érett és rangos vívmányának tartották, vagy sem és továbbra is megmarad a Macht geht vor Recht elve. Magyar- ország a döntőbiráskodás oldalán küzd, s a hágai konferencia emberöltőkre kiható szégyene lenne, ha elbukna álláspontjával.

S miért törvény az, hogy végig a magyarságnak kell engednie? Most fog eldőlni, vájjon a kisantant komolyan veszi-e a középeurópai atmosszféra szükséges megjavításáról szóló szavalatait. Középeurópa gazdasági léte szempontjából tényleg elemi szükségszerűség ennek a „kedvező atmoszférának44 megteremtése. De elképzelhető a gazdasági közeledés akkor, ha Magyarország legprimitívebb életjogait megnyirbálják? Az egyik oldalon gazdag és drága szociális é« hatalmi berendezésekkel rendelkező államcsoport áll, a másik oldalon koldus nemzet, amely hallatlan gazdasági krízissel küzd és többok között mindenkinél jobban érzi ti,z általános mezőgazdasági dekonjunktúra bajait. Miért viselje a béke teljes tehertételét éppen a szegény állam? Most fog kitűnni, vájjon a kisantant — először létezése óta «• hajion^— ii ■ , n' ■ n.itiít Hr-imnziDirDanin^^ ___________________________________

Hlinka: Nem a csehek s szlovákok kormánya kormányoz, hanem a csehek és Rémetek kormánya

A csehszlovák politikusok ulévi nyilatkozatai és újságcikkei — Hlinka az autoaomista blokkról

Nasaryk elnök nem mond le nyolcvanadik születésnapján

Prága, jármi ár 2. Újév napján sok cseh politikus nyilatkozott a sajtóiban. Maga Masa- ryk köztársasági elnök a cseh nemzeti szocialista Ceské SÍ óvónak adott nyilatkozatot. Az -elnök elsősorban Prága főváros missziójával foglalkozik nyilatkozatában és kijelenti többek között, hogy Prága az uj állaim valamennyi nemzetiségének a fővárosa, cseh város, de kell, hogy csehszlovák várossá legyem, amelynek falain belüli valamennyi polgár otthon érezze magát.

A sportra térve azt hangsúlyozta, hogy az egész testnevelés reformja pénzügyi föltételektől függ. A fiatalság testnevelésére a jövőben nagyobb összegeket kell áldozni, mint eddig.

A legérdekesebb a köztársasági elnök nyilatkozatában az utódjára vonatkozó kijelentése. A lap munkatársa azit kérdezte az elnöktől, igaz-e az a hír, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmával le akar mondani. Masaryk erre a kérdésre a következőket válaszolta:

— Ilyesmit nem határoztam el és nem is tenném meg az állami közigazgatás és a politika első funkcionáriusainak megkérdezése és hozzájárulása nélkül. Ha olyan államférfit prezentálnának nekem, akinek politikai képessége és jelleme biztosíték volna arra, hogy a köztársaságot ama politika szellemében vezetné, amely nemcsak az államfordulat utáni tizenegy évben, hanem a négy háborús év alatt is bevált, akkor hivatalomat minden kétkedés nélkül és azonnal átadnám utódomnak. A Hrad- rsiiift azonban nem azért hagynám el, hegy nyugalomba vonuljak, hanem azért, hogy irodalmi és publicisztikai téren ténykedhessek, amit csak az egyszerű polgár szabadságával élve tehetek meg. Ittlétem tartamának nem vagyok ura és ezért tovább dolgozom az állam jövőjéért abban a reményein, hogy a köztársaságban van elegendő tisztességes és értelmes ember, akik utánam éppen úgy fognak dolgozni, mint most dolgoznak velem.

A köztársasági elnök fönti szavaival kétségtelenül Benes külügyminiszter személyére tett célzást, akit szívesen látna utódjának.

A kormány többi tagjai közül is számosán nyilatkoztak, igy

Slavik Gyfirgy belügyminiszter

a Venkovban politikai kérdésekről, a Slo- vensky Dennükben pedig a közigazgatásról. Slávik a belpolitikai helyzetről többek között ezeket mondotta:

— Nem lehetünk teljesen optimisták, nehéz megegyezések napjai következnek.

Az a nagy többség, amely a gazdasági koncentrációs kormány mögött áll, nem homogén és nem érzelmi alapokból nőtt ki.

Az állami szükségletek elintézése, a jövő évi költségvetés talán lehetővé teszi azt, hogy egy békés hangulat létesüljön és elősegíti a közeledést a jelenleg egymással szemben álló pártok közt. Az állam szükségletei talán rábírják azokat a pártokat is, amelyek eddig ellenzékben voltak, hogy a mezőgazda- sági krízist ne pártszemponlok, hanem az állam érdekének szempontja szerint segítsenek megoldani.

A Slovensky Denniklben a közigazgatási reformról Slávik beismeri azt, hogy ő maga állást foglalt a közigazgatási reform ellen, amely 1927 julius 1-én lépett életbe. A másfél év még igen rövid idő ahhoz, hogy az uj rezsimről végleges véleményt mondjunk — ltja Slávik. — Közigazgatásunk a kezdet nehézségével küzd és gyerekcipőkben él, azonban már ma sem lehet letagadni, hogy mily előny, hogy az egész köntársaság köz- igazgatása egységes. Szlovonszkó igyekszik bebizonyítani, hogy közigazgatási tekintetben nem akar a történelmi országok mögött maradni. Nem lehet letagadni azt az előnyt sem, hogy

Szlovéniáké minit egységes országrész lép lel

és az elosztásnál követeli a saját aránylagos részét. Tény azonban az, hogy ezek az előnyök még nem érvényesülhettek teljesen. A járási önkormányzat még nem tudott eléggé kifejlődni, szükségesek lesznek még külön* böző fejlesztő kormányintézkedések. Egyébként véleménye szerint minden közigazgatás jó, ha céltudatosan és taktikusan hajítják végre és kvalifikált emberek állnak a hivatalok

zott. Englis azt állítja, hogy a két kérdés között nincsen semmiféle összefüggés, amely bizonyos junktiimot tenne indokolttá. Egyrészt azért nem, mert

szó sem lehet arról, hogy a mezőgazdasági krízist az állam zsebéből, vagyis szubvencióval oldják meg.

Nem lehet összefüggés még abban az értelemben sem, hogy a fizetések alacsony volta miatt csökken a fogyasztók vásárlási képessége és megakad a termelés.

A mezőgazdasági kérdés elsősorban termelési probléma, az alkalmazottak problémája pedig főként szociális kérdés. Az állami tisztviselők helyzetének a javítását tehát nem további adósrófokban kell keresni, hanem az állami közigazgatás tárgyi és személyi ökonomizálása által,

Dürer iskolaügyi miniszter

a Právo Liduban az iskolakér délekről értekezik. Csehszlovákia iskolarendszere két típusból nőtt ki: a történelmi országokban

az úgynevezett országos, illetve állami iskola volt, Szlovén szkón és Ruszin szk óban a tisztán állami tényezők vezetése alatt álló is- kolarendisrzeir. A történelmi országokban — Írja Dérer — az iskola a nemzet kezében volt, míg Szlovenszkón és Ruszinszkóban olyan tényezők kezében, aJkik szisztematikusan elnemzetlenütötték a szlovákságot. Csak az egyház bizonyos demokratikus rendszerének köszönhető, hogy a szlovákság és a szlovák nyelv megmaradt egyes iskolákban. Szlovenszkón olyan irányzat uralkodott, amely feladatul tűrte ki maga elé a szlovákok nemzetiségének teljes kiirtását. (?)

A köztársasági iskola további kiépítésénél a történelmi országokban bevált rendszer alapjára kell helyezkedni Ez a rendszer mentette meg a nemzetet a pusztulás elől és ez fogja fenntartani a jövőben is. Az elv a következő legyen: Az iskola nemzeti ügy és a nemzetnek nem szabad megengedni, hogy azt a kezéből kivegyék. Szükséges állandóan hangsúlyozni aa iskolaigazgatás demokráciáját.

Nelssner IgazságQgyminiszfer

Benes külügyminiszter

a Neue Freie Pressében nyilatkozott arról, hogy milyen lesz Európa képe ölvén év múlva.

— Szilárd meggyőződésem az Európai Egyesült Államok lehetősége — mondta többek között Benes — és azt hiszem, hogy ebben az irányban mozgunk is.' ötven évig is eltarthat, amíg odáig jutunk, hogy ennek a mozgalomnak az eredményét az „Európai Egyesült Államok44 vagy ehhez hasonló névvel illethessük. Már most is állást foglalok az „egyesült államok44 elnevezése ellen, mert ez mindig az Amerikai Egyesült ÁHalmokra emlékeztetne. Ellene vagyok a föderációs elnevezésnek is, mert ez könnyen félreértése© adhat okot és a jövő Európát talán Svájccal hasonlítják össze. A mai stádiumban még nem lehet megmondani art, hogy a politikai Európa milyen formát vesz fel. Az a tény, hogy minden más ut katasztrófára vezetne, reményt nyújt arra, hogy Európa az általános testvériség iránya felé hajlik. Az egyre n övék tő technikai haladás következtében az államok annyira közelednek egymáshoz, hogy végül is csak közigazgatási határok lesznek köztük.

wmmmaaamaammBmammmmmammmammmmmmmmmm

dó-e némi (« a hatalmi berendezés fokozott leépítésével szinte észrevétlenül elérhető) engedményt tenni a középenrópai béke érdekében, vagy pedig a „közeledésről44, „jóakaratról44 szóló sok fejtegetés szófiaheszéd marad s csak addig ér, amíg minden kár Magyarországra., minden haszon a kisantantra hárul?

Ha a kisantant jóakaratot mutat, akkor, de csakis akkor, szó lehet az igazi likvidálásról. *

L i k vi d ál ni, likvidál n i?

Mossák a békeangyal fehér ruháját, rizsporozzák arcát, pirosítják ajkát, zöldre festik ob- ligát olajágát, de mi haszna, ha tövist hagynák az angyal talpában. A tövist úgy hívják, hogy igazságtalanság és rosszakarat. Amíg ez a tövis — a. sok tövis — ott van. hiába mosás, vasalás, mázolás, a békeangyal nem tud járni és nem is fog járni tudni egyhamar.

élén.

Bradács fö'dmlvelésögyl miniszter

a Venkovban részletesen foglalkozik reszortjának programijával és többek között ezeket állapítja meg:

— Megelégedéssel állapítom meg, hogy mezőgazdaságunk nehéz viszonyai fölkeltették a nem mezőgazdasági tényezők figyelmét is.

A mezőgazdasági válság megoldása lesi a

jelenlegi politikai konstelláció próbaköve.

Rradáos a Národni Politikában ugyanerről a kérdésről még ezeket is Írja:

— Nem titkolom art, hogy ennek a válságnak a megoldása nem lesz könnyű és kellemes, de a megoldás útját a legsürgősebben meg kell találni. Nem fogjuk egymás előtt letagadta! azt sem, hogy ezt a krízist nem oldja meg csak maga a mezőgazda, mint termelő, hanem meg kell oldania a fogyasztónak is és mindakettőnek az állam segítségére kell sietni.

Englis pénzügyminiszter

a Lidové Novinyben a pénzügyi kérdésekről irt cikket és polemizál Franké postaügyi miniszterrel, aki párhuzamot von az állami alkalmazottak és a mezőgazdasági krízis ltöHlinka András, a szlovák néppárt vezér© saját lapjában és a Národni Politikában is irt újévi cikket. A Slovákban többek között ezeket írja:

— A szlovák nemzet az elmúlt év alatt Tuka Béla dr. tanár és képviselő perének nyomasztó hatása alatt állott. Ez a per abszorbeálta klubunk, szerkesztőségünk és egész közvéleményünk ténykedését.

Hlinka válaszol Kordács prágai érseknek a Cecilben megjelent cikkére s azt írja, hogy a szlovák néppárt mindég hajlandó volt a katolikus blokkban dolgozni. A jóakarat meg volt hozzá. Eliben az értelemben már nyilatkoztak Tiso, Mederly, Buday és Salát képviselők, de ebben az irányban a másik oldalon

reszortjának programjáról ir a Právo Lidu- bam. Elsősorban is a dón tőbiróságok reformját akarja megvalósítani. Azonkívül gyorsítani kell a földreform telekjegyzőkönyvezését A minisztérium a biróhiányra való tekintettel egyes nyugalomba vonult bi ráírat föl fog kérni arra, hogy mint szerződéses bírák vegyék át az egyes bíróságoknál az előkészité- si munkálatok végrehajtását. Szaporítani fogja a bíróságok irodai személyzetéi és technikai munkaerejét, hogy gyorsabban hajthassák végre a munkát.

Bechyne közélelmezési miniszter

vezércikket írt a Právo Liduba. A vezércikkben annak a nézetének ad kifejezés hogy a köztársaság legyőzte az irredentizmu 1 és a negalivizmust, de legyőzte a bolsevizmust és a szlovák néppárt szeparatizmusát is. Ma tehát már nem kell a államért küzdeni, hanem csak az állam demokratikus kormányzásáért. Elsősorban is az igazi parlamentarizmust kell megvalósítani. Nagy fontosságot 'tulajdonit valamennyi szocialista párt szolidaritásának. A cseh és német szociáldemokraták ma már közös utón haladnak s ez a tény a szocializmusnak az államban való további fejlődése szempontjából nem maradd hat hatás nélkül.

csak Pauly prelátus. Vais tanár és Myslivec képviselő dolgozik. A néppárt várja az eredményt. Hlinka el tudja képzelni valamennyi katolikus pártnak nemzetiségi különbség nélkül való kooperációját. Ha meg tudtunk egyezni a német katolikusokkal és a magyar keresztényszocialistákkal, valamint Gajdáék- kai is, — Írja Hlinka — miért ne tudnánk a hozzánk legközelebb álló tes vérek kel megegyezni. Hagyjuk el a féltékenykedést.

Mondjunk le az asszimilációé intenciókról és az egységes nemzetről.

Ezt átengedjük Stefáneknek, aki az egységes nemffSt fantomjából nem talál kiutat. Mi megértjük egymást a csehekkel és morvákkal is auólíkül, hogy, a mi nemzeti jellegünket éti

Hlinka András nyilatkozata