Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-15 / 11. (2232.) szám

szerda. J?RSCTMA6l£ÄR-mPM» I népszövetségi tanács keddi tárgyalásai {Jeni, január 14. Henderson angol kűlügy- minitzter még ma el akar utazni Géniből s ezért a népszövetségi tanács ma, épp úgy, mint tegnap, két ülést tart. A ma délelőtti ülést jogi és gazdasági kérdések töltötték ki. A tanács elhatározta, hogy a népszövetségi alkotmányban elvégzi azokat a változtatáso­kat, amelyeket a Kellogg-paktum elfogadása tett szükségessé. A részleteket bizalmas ülé­sen beszélőik meg. Elh akasztották az optáns ügyet Genf, januar 14. A népszövetségi tan ács ma délelőtti ült-lésén sor került az optánsügy elha­lasztására, amihez úgy a magyar, mint a ro­mán delegátus hozzájárult. Felfogadott francia nő a biarritzi Navratil Hedvig? Egy brimni nagykereskedő lerántja a leplet egy marseillei ügyvéd okmánylopásáról s az életrekelfett Navratil Hedvigről, aki szót sem iád csehül, sem németül A P. N. H. sajtópőre a Národny Denmk-kel Pozsony, január 14: A pozsonyi kerületi bí­róság kmet-tanácsa, amelynek elnöke Pollák, referense Mazal és szavazó bórája beeid volt, tegnap tárgyalta Dzurányi Lászlónak, lapunk főszerkesztőjének Smida dr., a pozsonyi Ná­rodny Dennik felelős szerkesztője ellen inté­zett sajtóperét. A 9ajtópör anniaik kapósán ke­letkezett, hogy Dzurányi László 1928 őszén cikksorozatot közölt a békési szlovákok életé­ről és SimkLa lapja válaszképpen támadásban részesítette s azt álMtotba, hogy békési útját a magyar kormány finanszírozta. A tegnapi tárgyaláson a vádlott Smida az­zal védekezett, hogy cikkében nem nevezett meg lapot, sem személyt, nem állott szándé­kában megsérteni Dzurányit, de meg kellett szólalnia olyan cikkek ellen, amelyekben ál­lamellenes tendenciát látott, nem ugyan bün­tetőjogi, hanem csak publicisztikai értelem­ben. Konkrét bizonyltékíképen Smida védelmé­re a támadás' után egy esztendőved később, a budapesti Népszava 1929 november 17-iki számában megjelent cikket terjesztette elő, amely állítólag azt közölte volna, hogy a P. M. H.-ot Budapest finanszírozza. A bíróság a vádlottat felmentette azzal az indokolással, hogy cikke nem lépte túl az uj- sáirói kritika határát s abban több jóhiszemű, mint büntetendő momentum jut kifejezésre. Szilárd Marcell dr. ügyvéd, Dzurányi László képviseletében sem miségi panaszt jelentettbe az elsőfokú ítélet ellen s így az ügy a felső bíróságot is foglalkoztatná fogja. A tárgyalással kapcsolatban egyes lapok nem mulaszthatták el az alkalmat, hogy a sajtójogi felelősség paragrafusai között buj­kálva alantas módon támadják a P. M. H.-t s a Slovensky Dennik kommentárja, amelyet egy fellebbezés alatt álló, nem jogerős ítélet­hez fűz, csak a SÍ. D. már ismert arculatát mutatja meg még hivebb és teljesebb világí­tásban. Rémes rablógyilkosság a bukaresti Cityben Bukarest, január 14. Az elmúlt éjszaka borzalmas rabiógyilkosság történt Bukarestnek abban a negyedében, amelyben a régi és uj gazdagok laknak. Az áldo­zat egy ötven esztendős úri asszony, Schwartz Hermanne bukaresti kereskedőnek a felesége. A szerencsétlen asszony az előző napon temette el az édesapját és a temetőből hazatérve, fogad­ta a rokonait és kondoleáló ismerőseit, akik es­te 11 órakor távoztak el a lakásból. Hogy az­tán mi történt ott, azt az eddigi nyomozás nem tudta megállapítani. Miikor éjjel 1 óra felé Schwartz Hermann, a férje a szomszéd uccuban levő üzletéből haza­tért, a hálószobában hatalmas vértócsában meggyilkolva találta feleségét. Hirt adott a rendőrségnek s a nyomban megin­dított nyomozás megállapította, hogy rabló­gyilkosság történt. A rablók brutálisan végez­tek az asszonnyal s feltörve a szekrényeket, minden értéket elraboltak. A rendőrorvosi vizsgálat az asszony testén huszonnégy késszurás helyét találta, amelyek közül egy is elég lett volna ahhoz, hogy az éle­tét kioltsa- A jelek szerint az asszony védeke­zett és dulakodott támadóival. A bordatörése­ket és a hátgerincnek három helyen való elté­rését fejszefókával okozták. A rablógyilkosság Bukarest egész közönsé­gét izgalomban tartja. A rendőrség lázasan nyo­moz a tettesek után. — A Toldy-kör megalapítója huszonöt év­vel ezelőtt halt meg. Pozsonyi szerkesztősé­günk jelenti: Január 13-án volt huszonöt eve annak, hogy id. Vutkoyich dr., a Toldy-kor megalapítója meghalt, ő volt egyutal a po­zsonyi Híradó megalapítója is. Az évforduló­val kapcsolatban vasárnap délben a bzem András temetőben összegyűltek Vutkovich Sándor dr. barátai és tisztelői, hogy a halott emlékének áldozzanak. Jeszenák Gábor ka­nonok imája után Arkauer István főszerkesz­tő, a Híradó nevében, Rajcsányi Gyula dr. nyug. tanfelügyelő néhai Vutkovich Sándor dr. tisztelői és Aixinger László dr. a Toldy- kör nevében helyezett koszorút a^ sírra A kegyeletes ünnepségen Vutkovich Sándor dr. egyetemi magántanár a Vutkovich-család ne- vében vett részt. Prága, január 14. A biarritzi Navratil Hed­vig váratlan főltünése után a Gaby Deslys sokmilliós hagyatékáért pörlekedő Navratil- örökösök erős kételyüknek adtak az irányban kifejezést^ hogy a párisi Journal fölfedezettje örökhagyó leányukkal lenne azonos. A köz­vélemény szintén kifejezést adott ebbeli ké­telyének « ezért a világsajtó is — tisztára va­lószínűségi és logikai meggondolásokból — tartózkodással fogadta a biarritzi hivatalos identifikálást. Elsősorban is az a körülmény késztet okadatolt meggondolásra, hogy tíz éven keresztül folyik az egész világ nyil­vánossága előtt egy por, mely páratlan a maga nemében s akkor az a személy, aki világosságot deríthetne az ügyre, tiz éven át hallgat és csak az utolsó pillanatban áll elő elveszett, de megkerült okmányaival, szembajára hivatkozva, amely akadályozza őt a hírlapok olvasásában .., A közvélemény hitetlenségének most ha­tározott és meglepő formában egy brünni nagykereskedő adott kifejezést, aki szintén kilépett az aréna porondjára, amelyen kétmil- íiódolláros örökségért folyik az elkeseredett küzdelem válogatatlan fegyverekkel. Az uj harcos koronatanúja lesz még a pörnek, ha ugyan a francia bíróságok a bírói emelvény elé engedik. Az uj tanú egy Eugen Weigl nevű brünni fanagykeTeskedö. aki évekkel ezelőtt Prerau- ban lakott. Felsőmos-tenice közvetlen közelé­ben. Weigl sokat, utazott üzletileg Franciaor­szágba, különösen pedig Marseillebe s amikor 1920-ban értesült. Gaby Deslys—.Navratil Hed­vig haláláról, felötlött benne a gondolat, hogy széleskörű összeköttetései és pompás fran­cia nyelvismerete révén elvállalhatná a jo­gait kereső Navratil-család érdekeinek hat­hatós védelmét. Felsőmostenicben. miután megkapta a család meghatalmazását, beszerezte Navratil Hedvig illetőségi bizonyítványának másolatát s a ke­resztlevél másolatát is. azonkívül meghatal- mazáSft kapott Hedvig hatvani apjától is a por szorgalmazd sara. Azután elutazott Marseil­le be s ott érintkezésbe lénett Dupont ügyvéddel, a ha­gyatéki gondnokkal. Az ügyvéd hajlandó lett volna kiegyezni a Na wattt-örökösökké 1 és sze inmelálhatőan meg volt győződve Navratil Hedvignek és Gaby Deslysnek az azonosságáról. A beszél­getés befejeztével még megkérte Weiglt, hagyja nála a miagával hozott okmányokat s ő majd néhány hét múlva értesíteni fogja a továbbiakról. Weigl mit sem sejtve, eleget tett az ügyvéd kérésének. Weigl elutazott s hónapokig semmi hint se kapott a marseillei ügyvédtől. Egy nap azon­ban isimét dolga akadt Marséi lieben s ekkor ismét felkereste Dupont. Az ügyvéd, aki az első látogatás alkalmával roppant előzékeny és udvarias volt, ezúttal fagyosan fogadta s mindjárt azzal kezdte a legridegebb hangon, hogy a Nav­ratil-család hagyatéki igényei teljesen jogo­sulatlanok, mert az igazi Navratil kisasszony él s most vé­letlenül Marseilleben is tartózkodik. Ameny- nyiben Weigl ur látni kívánná, telefonon azonnal el leihet hívni az irodába. Weigl meg­lepve kérte az ügyvédet, szembesítse Navratil Hedviggel s valóban kevéssel rá megjelent az irodában egy korosabb, felette élénk, kistermetű és barna hölgy, akiről leritt a délfrancia faj minden sajátszerűsége. Weigl megrökönyödve nézett as, asszonyra, mert úgy tudta, hogy Gaby Deslys magaster- metü és szőke volt. A kereskedő megszólította a hölgyet — németül, de az a&szony szót sem értett a német beszéd­ből. Weigl erre csehül szólította meg, de az asszony ekkor még inkább megzavarodott és mélyen hallgatott. A kereskedő ekkor franciául megkérdezte, ho­gyan van az, hogy anyanyelvét elfelejtette? ^Navratil“ kisasszony eure azt válaszolta, hogy már annyi ideje él kuliöld ön, hogy nem csoda, ha mindent elfelejtett már. Weigl ekkor még egy utolsó kísérletet tett. Megkérdezte az ügyvédet, hogy a hölgy tud­ja-e magát Navratil Hedvigként igazolni. _ Természetesen — válaszolta az ügyvéd — kérem, kisasszony, mutassa meg okmá­A hölgy erre különböző dokumentumokat szedett elő táskájából s átnyújtotta Weigl- nak, aki legnagyobb megdöbbenésére észre­vette, hogy , . a személyazonossági okmányok ugyanazok, amelyeket hónapokkal azelőtt szivességbol átadott az ügyvédnek. . A kereskedő most izgatottan kérdést intézett az ügyvédhez, hogy mi módon jutott a hölgy ezen okmányok birtokába. Válasz helyett azonban az ügyvéd haragosan kijelentette, hogy nincs fölösleges ideje vele tárgyalni, számára a Navratil-ügy és minden, ami ezzel összefügg, el van már intézve. Weigl döbbenten távozott Dupont-tól s mi­vel üzleti ügyei sürgősen Amerikába szólí­tották, áthajózott az újvilágba, ahol az egész ügyről megfeledkezett. Csak most, hogy az egész világsajtó foglalkozik a miszteriózus üggyel, elevenítette fel marseillei kellemet­len és gyanús emlékeit. Weigl most meg van győződve, ho*^ az akkori „Navratil kisasszony“ és a mostani, aki Biarritzban tűnt fel — ugyanaz a sze­mély, de semmiesetre sem az igazi Navra- til Hedvig, aki kétségtelenül azonos volt Gaby Deslyssel. Weigl, hogy a tőle eltulajdonított okmányok utján történt embercserét bebizonyítsa, haj­landó mindenkor eskü alatt vallomást tenni a bíróság előtt. A brünni nagykereskedő közlései, aki tel­jesen hiteltérdenilö személy, a pörben még fontos szerepet játszhatnak s a francia örök­ségigénylők sötét manővereit leleplezhetik, hogy az igazi örökösöket jogos tulajdonuk­hoz juttassák. Paris, január 14. Már a francia fővárosban is olyan hangok hallhatók, hogy a biarritzi táncosnő a Caire-örökösök által felfogadott személy. A biarritzi Navratil kisasszony holnap, szer­dán érkezik Párisba, hogy a vizsgálóbíró kihallgassa. Már most megállapították az ál­lítólagos Hedvigről, hogy a francián s némi tört angol nyelven kívül más nyelvet nem be­szél, sem a cseliet, sem a magyart, sem a néme­tet nem bírja, de még a spanyolt sem, ho­lott saját bevallása szerint tizenhat éve San Sebastianban él. A nő egyébként kijelentette, hogy öreg nap­jaira teljesen nyugalomba vonult, ezért nem tud már táncolni sem ... I Nagyarányú kommunista tüntetések Románia nagyobb városaiban — Közel kétszáz kommunistát tartóztattak Ee — Bukarest, január 14. Vasárnap folyamán az ország nagyobb városaiban csaknem kivétel nélkül voltak kommunista tüntetések. Kolozs­váron a kommunisták és munkanélküliek be­nyomultak a lezárt munkásotthonba, annak ajtaját föltörték, majd ki akarták üríteni a helyiséget, azonban a rendőrség a tüntetőket szétverte és harmincat közülök letartóztatott. A hazsongárdi temetőben vasárnap délután a kommunista, ifjúmunkások és a női szervezet .tagjai gyáiSzünnepsóget rendeztek, amelynek során az lnternaeionálét énekelték. Fegyveres rendőrség vonult ki a helyszínre, de a tömeg a rendőrség felszólítására sem akart oszlani, sőt megrohanta a rendőröket. I Öíven tüntetőt letartóztattak, ! akik közül tizenötöt szabadon bocsátottak, harmincötöt pedig az ügyészség fogházába ki­sértek, akik rögtön éhségsztrájkba kezdtek, Bukarestben a kommunisták tegnap engedély nélkül tartottak gyűlést. A gyűlést erembe a rendőrség benyomult és hetvenhárom embert letartóztatott. Ploestiben kommunista tüntetők benyomultak a szociáldemokraták gyűlésére és ott véres verekedést provokáltak. A verekedésnek a rendőrség vetett véget és tizenkét verekedőt letartóztatott. Jassyban szintén volt tüntetés, amely hét le­tartóztatással végződött. A mamutkoaliciő megijedt Hlinka és Stribrny szövetkezésétől Benes és Stunda sajtóié veszélyt lát ott is, ahol semmi sincs A köztársasági elnök államellenes okmányt irt alá? Prága, január 14. Az uj nemzetgyűlés el­ső üléseinek napjaiban jelentettük, hogy Gajdja képviselő, a HUnka-pánt képviselői klubjának hospitánsa lett. Ugyancsak közöl - lük azt is, hogy a „Liga“ három képviselője a parlamenti bizottságok választásakor részi­vé 't abban az ellenzéki blokkban, amelyet a szlovák, magyar és német ellenzéki pár­tok a házszabályok jobb kihasználása s ki­zárólag a bizottságok választása céljából al­kottak. Az ad hoc alakított blokk segítségé­vel Gajda a nemzetvédelmi, Pergler a kül­ügyi bizottságban szerzett tagságot. Hogy ez az alkalmi szövetkezés jól bevált, annak igazolásául elég arra hivatkoznunk, hogy ennek a blokknak köszönhető az is, hogy a mi pártjaink a pari cement és szenátus csaknem valamennyi bizottságában rendes tagsági helyekei kaptak, amely helyek kü­lönben — szövetkezés nélkül — a többségi pártoknak jutottak volna. A dolgok ilyen alakulása természetesen egy­általán nem volt a többségi pártok kedvére, amelyek azóta is minden leshető és lehetetlen módon ki akarják kezdeni a bizottságválasz­tó bioinkban részfcvett pártokat. így legutóbb az agrárius Slovensky Dennik intézett tá­madást a Hlinka-párt szövetségese, Stribrny ellen. Ezt a cikket természetesen azonnal átvette a cseh nemzeti szocialista párt esti lapja, a Veoemi Ceské Slovo, amely Stribrny államellenes akeió élén hangzatos cim alatt ezeket írja: Sbriibruy a Hlmka-párttal szövetkezett a kormány s főképpen Benes ellen. Hilinkának arra kötelezte magát, hogy harcolni fog az alkotmány törvény ellen, a pittsburgi szer­ződésért. A pittsburgi egyezmény számunkra a köz­társaságnak cseh és szlovák államra való tén-yieges megosztásán jelenti, autonmiát jelent az elszakitásig. Stribrny arra köte­lezte magát a néppártnak, hogy Tuka eme követeléséért a végsőkig fog harcolni. Klinikának igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a külföld előtt úgy állíthassa be a dol­got, hogy enn ek az állaim ellenes akciónak élén cseh és ne szlovák ember álljon. Hlin- kának Strübrnyivel kötött egyezsége hosszú- lejáratú. Sőt azt is elhatározták, hogy a legköze­lebbi választásokban az egész állam, terü­letén közös cégér alatt vesznek részt. Aki Stribrny György gyűlölködését ismeri, annak számára nem újság ez az egyezmény. Az agrárápárt belső viszonyaira jellemzői hogy amikor a párt szlovenszkéi lapja ezt a leleplezést közli, ugyanakkor a prágai agrár sajtó Stribmyi magasztaló cikkeket hoz. így ír Benes lapjának esti kiadása, amibe* csak a régi szlovák közmondást fűzhetjük: a félelemnek nagy szemei vaunak. Az idézett cikkből azonban azt is láthatjuk, hogy Renes és szvittje mennyire megijed az ellenzéknek már csak egy alkalmi — bizottságválasztási — szövetkezésétől is, és nem hagyhatjuk emlités nélkül a következőt sem: Benes és érdekszférája egyenesen remeg egy olyan nagyobb elelnzéká pártszövetkezéstől, mint például az őslakos, vagy autonomist a blokk volna. A hazafias szocialista sajtó mentalitásá­ra jellemző az a körülmény is, hogy ez a sajtó nem átallja államéi len esnek bélye­gezni annak a pittsburgi egyezménynek a végrehajtását, melynek aláírói között uras cseh kiválóságok társaságában ott látjuk a köztársaság elnökének, Masaryk G. Tamás­nak a nevét is. Ehhez aztán igazán nem kell kommentár.

Next

/
Thumbnails
Contents