Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-12 / 9. (2230.) szám
10 ^^GAI-A\mAaRH1RIiAP 1930 január 12, ▼maira*?. Gyilkosság, sirdomb és börtön a határkövei a nagyidat magyar gazdacsalád tragédiájának Helyszíni szemlén a huszonegyéves apagyilhossal — Nem a gyilkos, az áldozat a bűnös? Nagyida, január 11. (Kassai szerkesztőségünk, tői.) A kis magyar falaiban egy zsupp- fedeles ház tórnáoa elé összefut a nép, szomszédok, ismerősök, kiváncsi érdeklődök. A kassai törvényszék bizottsága helyszíni szemlét tart a Komjáthy-család portáján. A hivatalos bizottság: Luc-ky Isvtán dr. vizsgálóbíró, Káberle dr. államügyész s a gyanúsított, akit csendőrök vezetnek, kiszáll az autóból és bevonul a Romjáthy-hajlékra. A vádlott mellett védőügyvédje, Kászonyi Gyula dr. halad. Huszonegy éves, szelidarcu legény a fiatal Komjáthy Pál, akinek a szeméből inkább a fiatalság szelíd gyermekségé sugárzik, mint egy rettenetes bűntény zotrdsága. Mert nagy a 'bűne: apagyilkosság! Még az októberi napokban történt. A Kom- játby-család legjobb módú nagyidai gazdaosa- ládok egyike, amelynek házatáján azonban a dolgok nem mentek rendben. A falu nagy szánalommal nézte, hogy az öreg Komjáthy a családjával tulerélyesen bánt és sokszor verte fel a szomszédok nyugalmát a Komjáthy- ház felől hangzó asszonyi és gyermeksirás. A nagyid alak osalk annyit mondtak ilyenkor: „Megint rájött a napja." i dóséitól, ami magyarázatát adja az október 8.-i este véres történetének. Etöre meglontolt szándék? — Most végzek veled! — ezt hallották a tanuk, tiógy ezt ki mondotta, az apa-e, vagy a fiú, az örök titok marad. Néhány tanú at est sötétjében a dulakodás azon pillanatait figyelte meg, amikor a fiatal Komjáthy az utolsó csapásokat mérte apjára, aki már a földön kevert. Az ügyészség feltevése adott okot a helyszíni szemle megtartására. Nevezetesen az ügyészség képviselője a vádból előre megfontolt szándékú emberölést kíván konstruálni, amit arra a tényre alapit, hogy a verekedés kezdetén a család valamennyi tagja elhagyta a házat, melyből azt a következtetést vonja le, hogy az apa meggyilkolása előre megbeszélt tervek alapján történt. A hélySzini kihallgatás erre nézve is azt a pozitívumot produkálta, hogy a hasonló családi összetűzések idején tanácsos volt ma- pokig nem mutatkozni a családtagoknak. — Ezzel magyarázzák meg a szomszédok a család szétlutását. Az egész rémhistőriából egy nyomorúságos családi élet kálváriája bontakozott ki, melynek kulisszái mögül egy idegbajos apa, egy siró anya, egy szenvedő mártirasszony, hat szepegő gyermek area tűnik elő, aminek a vége egy sirdomb, a börtönajtó és egy család hónapokon keresztül felzaklatott élete határolják. Az áldozat bűne A földes uccai szobában az ajtó és ablak között a padlót helyettesitő döngölt földön gyalogutszerü mélyedés vonul végig. Mintha itt esztendőkön keresztül valami bezárt rab fel és alá sétálással töltötte volna el rabsága hosszú óráit nmnMnrvMHHMH A Rote Fahne szerint az antibofsevista hadműveletek terve a német hivatalos kfirfik tudtával és a Reichswehr közreműködésével készült A gyilkosság Október 8-án este már sötétedett, amikor a Páli gyerek hazajött a mezőről, a trágyahordásból. Az öreg Komjáthynak aznap ismét „rossz napja" volt. A házban található edényeket már összetörte, minden szétzuzhatót szétzúzott. Ekkor érkezett meg a mezőről a Rali gyerek. Szidalmakkal fogadta a mitsem vétő fiút és lekapva a kocsi ülósdeszkáját, akkorát vágott vele a fiúra, hogy a deszka kettétörött. A továbbiakat már a vizsgálat jegyzőkönyvei igy Írják meg: Az apa ezután egy fejszét hozott, mellyel fiára támadt, dulakodás támadt apa és fiú között s minthogy a ház népe a veszekedés kezdetén elmenekült, a további fejleményeknek nem akadt szemtanúja. így csak az ismeretes a fiú vallomásából, hogy verekedés közben atyjával a földre zuhant s eközben az öreg Komjáthy maga vágta be a fejét a fejsze élébe. A dulakodás hevében a fejsze a fin kezében maradt, aki még néhány fejszecsapást mért atyja fejére, melynek következtében az id. Komjáthy Pál holtan maradt a verekedés színhelyén. „Nem kelteti volna igy tenni“ Kezdetét veszi a kihallgatás. A fiú részletesen rekonstruálja a verekedés lefolyását. Minden egyes mozzanat helyét megjelöli s kissé megilletődötten mondja, hogy: „édesapa okozta az egész tragédiát, nem kellett volna ennek igy lenni. Ha életben maradt volna, már én feküdnék régen a temetőben, meg az édseanyám, mert mindig fenyegetett, hogy megöl." Berlin, január 11. A Rote Fáhne mai számában feltűnést keltő leleplezéseket közöl cservonec-per hátteréről, de ezeket a közléseket politikai okokból fenntartással kell fogadni. A kommunista lap állítása szerint az az irat, amelyet Karumidze védője a zárt tárgyaláson a bíróság elé terjesztett, a bajor Reichswehr-parancsnokság által kiállított igazolvány, amelyet Kress vezénylő tábornok irt alá. Ennél a tábornoknál, aki annakidején parancsnoka volt a kaukázusi német megszálló hadseregnek, egy egész sor megbeszélést ' rtottak, amelyen résztveti Stokes angol tábornok is, akinek csapatai 1919 ben leváltották a Kaukázust megszállva tartó német haderőket. Ezeken a megbeszéléseken Karumidze ée a ge orgiái emigránsok is részt vettek és fel kell tenni, hogy a német hadügyminiszter is tudott rólak. A Rote Fahne vádjait Mterjeszti a német külügyi hivatalra is. A most vád alatt álló Schmiedt felszólítására a külügyi hivatal két tisztviselője Münchenbe utazott s az ott éló ukrán emigránsokkal az anti- bolsevista akciók módozatairól tárgyalt Held dr. bajor miniszterelnök fia 1927 augusztusában, tehát abban az időben, amikor a oservo- nec-hamisitást már felfedezték, egy szófiai szállóban összetalálkozott a cservónechamisitási bünpör későbbi vádlottjával Béliéi, akivel hosszabb eszmecserét folytatott. Bár Held nem állott diplomáciai szolgálatban, mégis diplomáciai útlevéllel utazott és csak diplomatát illető személyazonossági igazolványokkal rendelkezett A fiatal Held pontos információkat kapott Belitől, majd visszatért Németországba. A továbbiakban azt á Hit ja a Rote Fahne, hogy az antibolsevista akció finanszírozásában jelentékeny részt vállalt a Dresdener Bank, amelynek a háború alatt nagy érdekeltségei voltak a Kaukázusban. Ez a bank viselte Hoffmann tábornok londoni utazásának költségeit, amelyek Schmiedt vádlott vallomása szerint 5000 márkát tettek ki. A német hivatalos körök — írja a Boté Fahne —- nemcsak tudtak az antibolsevista akcióról, hanem közreműködtek a részletes tervek kidolgozásában. A felvonulási terv például német tisztek müve volt és a hadmozdi ’ ‘ok bárom támpontjául Batumot, Erzernmot és Traperzuntot jelölték ki. Ezeken a területeken elő kellett volna készíteni az országutakat és a terepet az antibolsevista hadsereg felvonulására. A terv szerint a német tiszteket tömegével Vitték Volna a níéerVölt vonalszakaszra, ahol eleinte technikusokként szp-epeüek volna csak akkor öltöttek volna nn' >rmist, mikor az antibolsevista hadsereg talpon áll és támadásra kész. Még akarták nyerni a b’^^nfai korrmtácsn bandákat is, a hadi anyagot pedig bolgár kikötőkön át szállították volna. A cser nec-affér időnek előtt napvilágra hozta az egész tervet, amelyet el kellett ejteni. A kommunista lap állításai nagyobbrészt valószínűt lenül, sót hihetetlenül hangzanak 6 különösen azokra a vádakra vonatkozik ez, amelyek a német külügyi hivatalt érték. „A takarékoskodást nyugaton kezdjék és bőkezűbben invesztáljanak a köztársaság keleti részében" Még a legcentralistább szlovák lap is megütközik azon, hogy Englis egy szávai sem említette expozéjában Szlovenszkó és Ruszinszkó különleges igényeit Majdnem siróvá válik a hangja. Édesanyja, aki a pitvar ajtajából hallja fia vallomását, hangosan zokog. A falu menti a gyilkost Jönnek a tanuk. Mindegyik mond valami mentőt a fiai számára. Különösen a közeli szomszédok, akik nem egyszer szem- és fültanai voltak a legrémesebb családi perpatvaroknak, melyeket az elhunyt rendezett. Arra is akadnak tanuk, hogy a meggyilkolt gazda az utóbbi időben teljesen fiaira hagyta tekintélyes birtoka kezelését, a jövedelemből azonban egyetlen fillért sem adott. Sőt még kisebb gyermekeinek bérét is elvette, akiket jómódja ellenére a szomszédokhoz küldött napszámba. Jaj volt annak a gyermeknek, aki nem számolt el lelkiismeretesen a munkabérrel s a pénzt nem szolgáltatta be neki. Hetekre elzavarta öt gyermekét, ha ideges órái rászakadtak, akkor még feleségét sem tűrte a ház körül. Sokszor elkergette családját egy szepsi melletti kis pusztán fekvő másik birtokára, de ide is utána jött családjának s alig egy-két napig volt gyermekeivel, áruikor újra kitört rajta a beteges cezarománia, mellyel családját üldözte. A szomszédok sokszor figyelmeztették őt, hogy bánásmódja felülmúl minden emberi elképzelést, melyet családja nem bir elviselni, de ezeket a jóaka- ratu figyelmeztetéseket mindannyiszor gőgösen utasította vissza: — Semmi közötök hozzá, hogy miként bánok én el az én házain népével! Kétségtelenül megállapítható, hogy az elhunyt tragikus halálának előidézője elsősorban az őrültség egy neméhez sorolható ke- gyetlenkodési ösztöne volt, amitől a Kom- játhy-porta egyetlen nap nem élhetett békességben. A gyermekek gyakran látták édesanyjuk mártír szenvedéseit, de ezt érezték saját bőrükön i«, féltek a szigorú apa kegyet len kePrága, január 11. A pén ziügym in isz tor is- fcolaügyünk hipertrófiájáról beszélt. Szerinte sok az iskola, sok ember kerül ki belőlük, akik aztán nem kapnak állást. Lehet, hogy a miniszter urnák igaza van, ha a történelmi országrészek tanügyi viszonyaira gondol. De ha tekintetbe vesszük, hogy Szlovenszkón még mennyi gyermek marad elemi iskolai oktatás nélkül, hány olya® körzetünk vau, ahol nagyon sürgősen polgári iskolát kellene felállítani, akkor aggodalom fog él, hogy a nemzeti iskolaügy kiépítését kérő követeléseinket nem fogják meghallgatni, mert a pénzügyminiszter takarékoskodni akar a tamiügy terén. Azonkívül itt a szlovák egyetemmel való keserűségünk is. Egyelőié csak ideiglenes és ki nem elégítő az elhelyezése, néhány betöltetlen padsor látható benne, nincs meg az abszolúte nélkülözhetetlen természettudományi fakultása és nincs műegyetemünk. Még el sem múlt két hónapja annak, hogy a tarthatatlan viszonyok miatt a diákság tüntetett és akkor azt a reményt tápláltálk, hogy a magas kormány mindent elkövet a szlovenszkói egyetem kiépítésére. És most a miniszter ur azzal fenyeget meg, hP'gy a mi jogos óhajaink és követeléseink nem fognak teljesülni. Englis minisztert úgy ismerjük, mint aki nem sok megértést tanúsított Szlovenszkó irányában, amikor a körmöd pénZverőintézetről volt szó. Bepillantva mostani expozéjába, nem találunk egyetlenegy szót, benne Szlovén szívóról. A konmánynyilatkozai legalább egy mondatot szentelt nekünk, melyben azt az Ígéretet kaptuk, hogy a konmány lépéseket fog tenni a mi országrészünknek a aseli országrészekkel ugyanígy gazdasági és kulturális színvonalra való emelése érdekében. Attól tartunk, hogy a miniszter ur megfeledkezik a mi különleges helyzetünkről s .a maga feladatát csak az állapi egésze sjteipp álltjából kívánja elvégezni, tekintet A meggyilkolt gazda kis tizennégy éves leánykája fel világosit: — Kérem, es az édesapánk nyoma, itt szokott lel alá járkálni napokhosssat, ha kivert minket s a háznál nem volt senki. Ugyancsak ez a kisleány mutogatja meg az edényeket, melyeket az apa dühe tett tönkre, s amelyet később a fiuknak kellett helyre kalapálni így jutott el a nagyidai házikó az októberi estében lefolyt tragédiához, mely a börtönbe sodorta az egyébként talán jószándékn fiút A sors a huszonegyéves, vidámkedélyü fiút a legsúlyosabb bűnbe sodorta, s amint most az őszinteség látszatával igyekszik felvilágosítást adni a vizsgálóbírónak a rémtett lefolyásáról, szinte úgy tetszik, nincs is tisztába bűne horderejével, de könnye csillog, valahányszor siró édesanya jára pillant, mig testvérei igyekeznek mellé férkőzni, hogy végigsimitsák a ruháját, ha a szigorú csendőrszemek nem riasztják vissza őket az egyszerűen megmutatkozó ösztönös szeretet megnyilvánulásától. A vizsgálóbíró jegyzőkönyveket készít, babonás tisztelettel kisérik ceruzája minden vonását, mely nekik ebben a rájukszakadt tragédiában a könnyek kiapadhatatlan forrását jelenti. A báz elcsendesült. A fiút a csendőrök elvezetik, a megtört anya már nem is sir, csak értetlenül és zsibbadt rae* { mekkel néz utána a tovarobogó autónak..» I 6. J. nélkül a mi különleges igényeinkre és elbán y agait gazdasági és kulturális viszonyainkra. Jól budijuk, hogy az áiHa/m fordulat óta a történelmi országrészekben sok minden olyat fölépítettek, ami nem volt szükséges és ezért most azt óhajtanék, hogy az esetleges takarékoskodást nyugaton kezdjék meg és bőkezűbben invesztáljanak a köztársaság keleti részében. A miniszter ur hiába takarékoskodik Szlovén szkóm és Ruszinszkóbau, mert más utanmódon majd kétszeresen ráfizet a dologra ez a takarékossági rendszer. Amit az invesztíciók terén elvonnak tőlünk, azt aztán majd nem kapják vissza polgáraink adófizetőképiességének csökkenése folytán. Szlovenszkón és Ruszinszkóban semmit nem invesztállak fényűzéssel és ha szükségleteinknek: az útépítésnek, vasutak, iskolák, egyetemek építésének stb. a teljesítését kérjük, nem kívánóink mást, mint a legszükségesebbet, ami az éhség első csillapításához nélkülözhetetlen. Nagyon szerettük volna, ha Englis expozéjában külön fejezetet találtunk volna Sf lo- . * rr- venszikóról és Ruszinszkóról. Ez nem jelenti azt, hogy szeparatizmust ápolunk s a közös állam keretében külön testnek tekintjük magunkat. Ellenkezőleg, épp azért kívánunk különleges figyelmet, hogy egyszer végre valahára eljöjjön az ideje, amikor a pénzügyminiszter a mi oldalunkról jövő kifogások nélkül beszélhessen majd úgy, ahogy ma beszél. Csehszlovákiában még mindig külön kell szólni rólunk és pedig azért, hogy lassan, de biztosan elmúljanak azok a különbségek, ameljek gazdasági és kulturális téren ma még léteznek. Reméljük, hogy Szlovenszkó törvényhozói módot találnak a pénzügyminiszter expozéjában mutatkozó eme hiány megvilágitására és hogy az általános takarékossági törekvés mellett Szlovenszkó részére ki fognak tudni eszközölni annyit, hogy a mostani költség- vetési időszak alatt is legalább valamicskévé! előbbre juthassunk azon az utón, mely Szlovenszkónak és Ruszinszkónak a történelmi országrészekkel egy színvonalra való emelése felé vezet." Ezeket a sorokat nem mi irtuk, hanem egy szlovák lapból idézzük őket. Az idézet azon részeit, ahol nean szlovák, hanem szlovén szkói szemszögből szól Englis költségvetéséhez, akár mi is írhattuk volna. De a Legértékesebb ebben az idézetben az, hogy nem is ellenzéki, hanem egy kormány- párti orgánum vezércikkéből van. Ráadásul centralista, sót a 1 ^centralistább lap egész Szlovenszkón: a Károdul Dannik, Ivánka lapja irta azt. És Prága gazdaságpolitikája ezt a kormánypárti és Legoentralistább lapiot arra készteti, hogy Szlovenszkó különleges kívánságait kifejtve egyenesen mentegetni kénytelen magát, hogy „nem szeparatizmust ápol", amikor Szílovenszkó spieciális aspirációira mutat rá. íme a legszebb bizonysága ez a cikk annak, hogy Szlovenszkó minden rétegének, az au topom istáktól kezdve a legmntralis- tálbh csoportig bezárólag, nagy vonásokban voltaképp egy a gazdasági programja: egy szJlovenszkól szemszögül gazdaságpolitika. ElbbŐI a távlatból csak üdvözölhetjük a centralista koptnánylap cikkét.
