Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-12 / 9. (2230.) szám
*&• ' s Ka: síérBR!: 2© clöaí évf. 9. (2230) szám » Va#AW**P^ 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke : külföldre: évente 450, félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ke. £«gyes szám ára l *20 Ke A sziovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Fetetős szerkesztő. DZURAMY1 LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága ti., Panska ulice 12, 11. emelet telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — le- lefon: 34184. — Sürgőnvcivn. Hírlap, Prahs A leioh&zoit Szlovenszkó a túlméretezett költségvetésben Irtai DZl/RÁNYI LÁSZLÓ Prága sztovenszkiái politikájának — fölül íöMős államié rílak nyilatkozatain, fölül kortespolitikuáok szirénhangjain é3 a prágai centralista sajtó problematikus értékű ba- ibusgatásain — kétségtelenül a legtisztább és lega-bszolaitabb dokumentuma az állam jköilségveté&e a maga rideg szám oszlopaival. Hogy ezek a számoszlopok Szlovenszkó számára nem jelentik a testvéri osztókezet, sőt inkább a megrövidítést, annak bizonyságaival bőségesen találkozunk a szlovák sajtóban. Éppen mai számunkban ismertetjük Ivánka pozsonyi lapjának a költségvetés fölött gyakorolt őszinte kritikáját, amely az egészséges sziovenszkói patriotizmus följaj- dulása. Keserűen jellemző, hogy még a centralista törekvéseket leghívebben kiszolgáló nemzeti demokrata orgánumnak is meg kell állapítania, hogy a pénzügyminiszter ex pontjában egyetlen szó sem foglaltatik Szloven- Bzkóról, amelyről szinte megfeledkezik s egyáltalában nem mutat hajlandóságot, hogy különleges igényeit honorálja s föladatát csupán az állam egésze szempontjából kívánja elvégezni, tekintet nélkül Szlovenszkó elhanyagolt gazdasági és kulturális viszonyai- iwl Végezetül pedig nyíltan kifejezi azt a Bzlovenszkói kívánságot, hogy a pénzügyminiszter nyugaton kezdj.© meg a takarékoskodást és bőkezűbben invesztáljon a köz társ a- •ág kelteti részéiben. A Národny Dennik komoly állásfoglalását mi is aléinhatjiuk, de aláírhatja Szlovenszkó minden polgára. Az ilyen költségvetési alkalmak mindenesetre jók arra, hogy legalább egy-egy rövidebb periódusra föltárnád az egységes szílovenszkói kenyérpoliti- fca szelleme és ilyenkor azokkal a Szloven- szkón idegen gyökérrel átplántált irányzatokkal is megtaláljuk a szolidaritást, amelyek az esztendő többi munkaperiódusában rövidlátó módon alátámasztják a centralizmus sziovenszkói munkáját s reánk, akik következetesen és céltudatosam igyekezünk szolgálni a sziovenszkói politika igazi érdekeit, kigyót-békát kiáltanak, sőt a szeparatizmus és az irredenta vádjával- igyekeznek gyöngíteni bennünket a küzdelemben, amelyet minden sziovenszkói őslakos s igy az ő kenyerükért is folytatunk. Súlyos mementó lehet azon jóhiszeműek számára is ez a költségvetés, akik balga módon úgy hiszik, hogy az erők fölső rak ozása és a törvényihozásban is egységesen jelentkező sziovenszkói politika organizmusa nélkül, holmi szolid kapáéi tációval és kis kijárásszámba menő egyéni ügyeskedésekkel tudják megszerezni azt, ami Szlovénszkónak és Szlovenszkó) nemzeteinek, köztük az uralkodó szlovák nemzetnek is kijár. Alkatom följajdulások ebihez nem elegendőek, ebihez prágai relációban is ugyanolyan frappánsan jelentkező demonstratív szolidaritásra és az erőket összefogó politikai emelkedettségre: nagykorúságra van szükség. A centralizmus megtévesztő módszereihez tartozik, hogy már a költségvetésben is lehetőség szerint elíburkolja a Snlovenszkót flflető adatokat, de ami igy is kiolvasható a költségvetésből, az is éppen elegendő, hogy tisztán láthassuk Szlovenszkó százalékszerü- «n kimutatható nagy meg rövidítését. A szlovák sajtó egyöntetűen elismeri Szlovén szkó hátrányos helyzetét az iskolaügy terén. Folyton visszatérő panasza, hogy a Ko- ■oeoakyHegyetemnek nincs meg a szlovák nemzeti jellege, nincsenek nemzeti tradíciói, sőt ilyenekre a jövőben sincs kilátás, mert hiszen az egyetem fejlődése teljesen csehszlovák irányban történik. Hogy ez mit jelent a szlovák nemzeti kultúra és a fölnövek- vő uj generáció szempontjából, amely már minden vonalon a csehszlovákiamusnevelte tanárok kezébe kerül, azt fölösleges bővebben magyarázni s azt éreznie kell minden jó lelkiismeretű szlováknak. Engiis túlméretezettnek tartja az iskolaügyi költségvetési A hadügyi büdzsé-monstrumról nincs meg ez a véleménye. Úgy látszik, a pénzügyminiszternek, akt mellesleg egyetemi tanár is, több az érzéke és a szive a militarizmus, mint a szellemi kultúra iránt. Holott éppen mint egyetemi profesz- szornak tudnia kellene, hogy a kultúrára fordított pénz, bármennyi volna is, sohasem sok, sohasem elég. De nézzük közelebbről ezt a túlméretezett költségvetést és ássuk ki azokat a boldogító adatokai arr elyek végre a mi számunkra is meghozzák' a sok minimummal szemben a maximumot. Sajnos, amit mi kiástunk, az egészen más. A költségvetés adatai szerint a csehországi egyetemeikre közel 49 milliót, a morvaszjilé- ziaiaJkra 20 és egynegyed milliót, tehát a történelmi országrészek egyetemeire több mint 69 milliót irányoz elő a költségvetés, miig Szlovenszkó egyetemére összesen 8,424.400 koronát. Szlovenszkó részesedése tehát mindössze 11 százalék a történelmi országok 89 százalékával szemben. Megemlítésre méltó még, hogy a költségvetésben abszolút nem szerepel a sziovenszkói műegyetem és a pozsonyi egyetem hiányzó természettudományi fakultása. A középiskolák büdzséje országrészenként a következő képet mutatja: Csehország 145 középiskolája pár ezer korona híján száz millióval szerepel, Morvaország, Szilézia 75 középiskolája 47 és fél millióval, míg Szlovenszkó 45 középiskolája 29 millióval, Ruszinszik ó 7 középiskolája pedig nem is egészen 4 millióval. A középiskolák 180 milliós büdzséjéből tehát 82 százalékot visznek el a történelmi országok, mig a kárpáti országrészeknek mindössze 18 százalék jut. Túlméretezésről tehát mi nem panaszkodhatunk, sőt az a tény, hogy Szlovenszkó tanügye még egy túlméretezettnek minősített költségvetésben sem tudott kielégítést találni, a leghívebben jellemzi helyzetünket. Hlinka még nemrég azt jelentette ki, hogy az uj államkeretben a szlovákság kulturális előrehaladást mutathat föl a gazdasági téren szenvedett hátrányokkal szemben. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a könyvelési tétele sem volt helyes: Szlovenszkó nem kapja meg az öt megillető részt a kulturális oldalon sem. A súlyos adóterkekben befizetett milliók csak részben csörgedeznek vissza Szlovenszkó iskolaügyére s ez természetesen kihat a gazdasági élet cirkulációjára is. De nézzük most már, hogy ebben a nagy túlméretezésben hogyan mérettünk meg mi, magyar kisebbség. És ha összefoglaltuk a mi iskolakultúránkat érintő szomorú adatokat, akkor a sok chimérával szemben megkapjuk a csehszlovák kisebbségi politika hü tükörképét. Magyar egyetem — nincs. Magyar főiskola — nincs. Magyar nyelvű állami tanítóképző — nincs. Ha pedig a magyar középiskolák büdzséjét tesszük mérlegre, akkor bebizonyosodik, hogy a hét magyar középiskolára, amelyek azonban javarészt csak féliskolák, mindössze ötmillió jut a mi számunkra. — Százalékban kifejezve a magyarság pontosan 2.8 százalékkal részesedik a középiskolák büdzséjében, Holott a magyarságnak a legri- gorőzusabban is 5.8 százalék jár. Tehát nem kaptuk meg a felét sem annak, ami bennünket jogosan megillet. Szomorúan jellemző adat még az is, hogy a tanítóképzőkre előirányzott 20 millióból nekünk a pozsonyi magyar „pobocska" számára sanyarú 77 ezer korona jut. Tehát 0.36 százalék! j Egy rövid ciikik neon szolgálhat keretül a költségvetés minden részletére kiterjedő kri- | tika számára. így csak néhány adatot ragadunk ki az 1930. évi beruházási programból. A sziovenszkói országos hivatal pozsonyi palotája részére, amely körülbelül 40 milliós költséggel fog épülni: 200 ezer koronát vett föl a belügyminiszter. Az igazságügyi tárca 17 milliós beruházási előirányzatából nem is egészen 2 és fél millió jut Szlovenszkóra. A kultusztárca 74 milliót költ 1930-ban építkezésekre és egyéb beruházásokra: a 74 millióból 9 jut Szlovenszkóra. A föl dmiv elésügyi tárca 7 és egynegyed milliójából Szlovenszkó mindössze 270 ezer koronát lát! A gazdasági tárcák gondosan elburkolták, hogy az általuk előirányzott összegek miként oszlanak meg az egyes országrészek között. Bizonyára neim ok nélkül. Elegendő Tarján Ödönnek az őslakosblokkról írott decemberi cikke gazdaságpolitikai adatait idéznünk. Tarjáin milliárdokra teszi azt a többletet, amellyel Szlovenszkó ipara és kereskedelme a vasúti fuvarokat az elmúlt évek folyamán tulfizette. Egyedül a sziovenszkói cukorgyárak egy kampányában körülbelül 30 millió koronát tesz ki ez a túlfizetés. De kimutatja ezt a túlfizetést és aránytalanságot egyéb vonatkozásokban is, mert hiszen ,-az állami beruházások megközelítőleg sem érik el Szlovenszkón és Ruszinszköban a jogosan megkívánható hányadot". Az állami beruház zások a történelmi országokban nem csekély- nrértékben sziovenszkói adófillérekből történnek s igy a szudéta-országrészek egyre gazdagodnak és erősödnek nem utolsó sorban a sziovenszkói termeléstől elvont összegekből. Az 1930. évre szóló költségvetésben mi nem láthatunk mást, mint újabb dokumentumot Szlovenszkó pauperizálódásáról, a közös kenyér veszedelméről és kisebbségi sorsunk változatlan mostohaságáról. Ez a költségvetés meggyőzheti a tévelygőket és a tétovázókat, hogy Prága kérlelhetetlen henge- móniájával szemben mi gyengék és kiszolgáltatottak maradunk mindaddig, amig a fel- ösmerést nem követik a tettek: a védekezés igazi politikája, Szlovenszkó politikája, amelyben becsületesen össze kell fognunk, ha élni akarunk és nem elpusztulni. Az angol admiralitás statisztikát közölt a nagyhatalmak flottáiról A londoni lefegyverzési konferencia előtt — Anglia megelégszik 50 cirkálóval — Az eshetőségek London, január 11. Alexander, az angol admiralitás első lordja, sheffieldl beszédében először nyilatkozott hivatalosan a küszöbönálló flottakonferenciáról és az angol álláspontról. Alexander szerint az admiralitás hajlandó az angol cirkálók száma minimumának az ötvenet elfogadni, amit MacDonald miniszterelnök washingtoni tartózkodása alatt megígért. E minimum elfogadása természetesen a többi tengeri hatalmasság hasonló engedékenységétől függ. Eredetileg Anglia hetven cirkálót követelt s az uj minimum örvendetes lépést jelent a lefegyverzés felé. A Kellog-paktum és számos más nemzetközileg garantált biztonsági intézkedés az angol admlralltást Is megnyugtatja és arra a meggyőződésre juttatta, hogy a közeljövőben fegyveres konfliktusra nem igen kerülhet sor.. Az ötven cirkáló természetesen Anglia legutolsó ajánlata s ebből a számból egyetlen egyet sem engedhet. Anglia kiterjedt birtokai miatt békében is kénytelen nagy flottát tartani, anélkül, hogy agresszív céljai volnának. Az angol flotta a gyarmatokon és az európai vizeken számtalanszor kénytelen bizonyos incidensekbe beavatkozni, hogy a békét garantálhassa. Ha a nemzetközi helyzet idők folyamán elromlik és a most érvényben levő nemzetközi biztonsági szerződések átütőereje meggyöngül, akkor az angol admiralitás kénytelen lesz mai álláspontját revízió alá venni. Az admiralitás első lordjának nyiltakozatával kapcsolatban az angol flottaparancsnokság sematikus táblázatot közöl a nagyhatalmak flot- táiról.Anglia 16 csatahajó, 58 cirkáló, 134 torpédóüldöző és 53 tengeralattjáró fölött rendelkezik. Az amerikai Egyesült Államok flottája 16 csatahajóból, 13 cirkálóból, 309 torpédóüldöző- ből és 122 tengeralattjáróból áll. Japán flottája 6 csatahajó, 41 cirkáló, 106 torpédóüldöző és 64 tengeralattjáró. Franciaország 9 csatahajó, 17 cirkáló, 58 torpédóüldöző és 52 tengeralattjáró fölött rendelkezik, mig a londoni konferencia ötödik helyezettje, Olaszország 4 csatahajó. 13 cirlkáló. 63 torpédóüldöző és 43 tengeralattjáró fölött Természetesen csak a modern, azaz 1915 után épült hadihajók vannak föltüntetve. Flottarthatnak még Német- és Szovjetoroszország, de e két állam a londoni konferencia szempontjából nem kerül számításba. A Daily Telegraph a londoni konferencia lei- látásait a következőkben foglalja össze: A francia és az olasz álláspontot gentleman-szerződés segítségével valószinüleg összeegyeztetik. Anglia, Amerika és Japán háromhatalmi szerződést kötnek a csatahajók jövőjéről. A harmadik vitás pont a tengeralattjárókra vonatkozik, amely kérdésben Anglia és Amerika teljeséin megegyeztek és mindketten a tengeralattjárók hajónemének eltüntetését követelik, de Franciaország, Olaszország és Japán, (főleg az utóbbi) saját szempontjából szükségesnek tartják a tengeralattjárók megtartását. A hatalmak valószínűleg elfogadják Japán kompromisszumát, amely a tengeralattjárók számának és nagyságának jelentékeny csökkentésére vtr átkozik. Japán az amerikai cirkálóllotta h íven százalékát követeli, ezt a problémát azonban megoldják Japán és Amerika közvetlen tárgyalásai segítségéve].
