Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-31 / 296. (2221.) szám
A HINDU BIRODALOM ELSZAKAD ANGLIÁTÓL? A laboréi koegreitsus elhatározta India forradalmositasát 1 ferit intpérium - őriisi Jelentőségű változáséit elüt — A hindu nseionalisták ultimátuma — Bojkott, erőszak, rezisztencia, fegyver As isidiai szabadságmozgalom történésé Prága, december 30. Távol a brit szigetek mesterkélt nyugalmától, ahol ma humanisták ülnek a kor- raányrudnál és doktriner módon vitatkoznak a háború likvidálásáról, a tengeri leszerelésről, távol „old merry England“ boldogságától, a britek legnagyobb és legértékesebb gyarmatán, Indiában, olyam események vannak készülőben, melyek, ha netalán megvalósulnának, nemcsak az empire, hanem az egész világ nyugalmát megzavarhatják. A háromszázötvenmilliós India forrong, függetlenségre törekszik s megmozdulása ez egyszer általános, energikus és főleg azért veszedelmes, mert a lázadás — hogy úgy mondjuk — időhöz van kötve. A lahorei hindu nemzeti kongresszus, amely most ülésezik, a szó legszorosabb értelmében ultimátumot intézett Angliához s ha a londoni kormány nem teljesiti a követeléseket, a két- ezerhatszáz hindu képviselő kiadja a jelszót a lázadásra s Anglia a jelen körülmények között nem igen akadályozhatja meg az általános indiai fölkelést. Amióta Holitscher a Nyugtalan Ázsiáról "Szóló könyvében lerántotta a leplet az igazi Indiáról, mely valahogy Hans Heinz Ewers torzitó tükrében élt addig előttünk, a kö- zépcurópai ember is megtudhatta, hogy a hinduk megértek az önálló politikai életre, készülődnek, terveznek s amint az a provizórium, amit Anglia 1919-ben adott tiz évre a protektorátusnak, lejár, nagy dolgok megtörténtére készülhetünk el Indiában. Nos. a tiz év lejárt és egyre fenyegetőbb hírek érkeznek keletről. India könnyen leválhat Nagybritannia testéről, vagy legalább — s ez, látszik az adott körülmények között a minimumnak — önálló domíniummá válik, ami magában véve elég nagy esemény ahhoz, hogy megrázkódtassa az empire-t és figyelmessé tegye Európát. Indiában ma csak két párt van: az, amely a teljes függetlenséget követeli, s az, amely messzemenő domlnhtmí autonómiát kiván Angliától. Mindkettő veszedelmes, annál inkább, mert Anglia, a legújabb indiai fejlemények hatása alatt, egyikről sem akar hallani. Könnyen kenyértörésre kerülhet a sor, ami, ha megtörténik, kétségtelenül az 1930-as év legnagyobb világoolitikai eseménye volna. A hindu mozgalom vezetője, mondhatjuk diktátora, Ghandi, az indiai nép hires sza- badsáirhőse. Tekintélye óriási, de sokszor még ő sem tudja visszatartani a hindu nacionalisták szélsőséges kitöréseit. Ghandi az aránylag mérsékeltebb hindu vezetők közé tartozik, aki megelégednék a home rule-Ial, a dominiumi statútumokkal, de kénytelen meghajtani fejét a szélsőségek elementáris ereje előtt. Ghandi érdeme volt, hogy a két párt<-?• a függetlenségit (akik teljes önáló- *ágc követelnek) és a kong^essznsnáríot fa bnme rule híveit) egyesíteni tudta és igv megvalósíthatta a nagyjelentőségű lahorei kongresszust. A kongresszuson nem ő efnö- WH, » szerepet átadta Nehrunsk, a függetlenségiek elszánt vezérének, de a kulisszák mögött Ghandi bölcsessége uralkodik s az ő kompromisszumos határozati javaslata volt, amit a delegátusok ma elfogadtak. Hogy megértsük, mi is történik a távoli Indiában, szükségesnek tartottuk a helyzet összefoglal > képének megrajzolását. törd Irwin könnyelmű ígérete Az angol munkáskormány rengeteg gondjátf koz újakban veszedelmes méretekben hozzájárul a hindu nacionalista mozgalom váratlan és nagyarányú föllobbanása is. Néhány nap előtt az elégedetlenek merényletet követtek el Lóid Irwin alkirály vonata ellen. Az az értekezlet, melyet Irwin az öt nagy hindu párt vezérével tartott, rövid kétórás beszélgetés után teljes csődöt mondott és fölborult. Tegnapelőtt nyilt meg Laboréban a pánhindu kongresszus és határozatait, melyek aligha kedveznek az angol fölfogásnak, óriási jelen- tőségüelmek kell tartanunk az angol világbirodalom előindiai részének fejlődése szempontjából. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az angol közvéleményt a hindu probléma jobban nyugtalanítja, mint nyugtalanitotta tavaly az angol—egyiptomi kérdés újszerű és brit szempontból nem éppen diadalmas rendezése. A váratlan komplikáció akkor keletkezett, amikor az alkirály két. hónappal ezelőtt a munkáskoTmánnyal egyetértve a delhii kormány hivatalos lapjában bejelentette, hogy az indiai alkotmánytervezet természetes célja Indiának a brit domínium rangjára való emelése fesz. (India eddig tölbb-kevesebb önkormányzattal rendelkező protektorátus volt és nem az anyaországgal egyenrangú dominium, mint Kanada, Délafrika, Írország, Ausztrália és Ujzéland.) Londonban ez a bejelentés óriási izgalmat keltett és az alsóházban és felsőházban heves vitákra adott okot. Politikai körökben főleg azon ütköztek meg, hogy az alkirály és a munkáskormány ezt a formális ígéretet a Simon-bizottság meghallgatása és a bizottság munkáján fölépült konferencia határozatai előtt tette meg. A hindu pártok természetesen győzelmüket, és kívánságaik teljesitéét. látták Irwin hejelenté- •Stíben, mert a dominiumi rangra való emelés a maximuma annak, amit Anglia Indiának megadhat. Előttük a domíniumok statútumaiba való fölvétel hazájuk teljes függetlenitése utjának egyik fontos lépését jelentette. A hindu politika vezérei Irwin bejelentése után természetesen jottányit sem engednek és Laboréban teljes nyomaték-kai követelni fogják az ígéret beváltását. A londoni kormány azonban, nem utolsó sorba,n a kiváló indiai specialistákkal rendelkező ellenzék fijj eJmeztotéeei alapján, amelyek rámutattak azokra a végzetes követkéz- i menyekre, melyeket a hindu alkotmány elsie-1 tett megadása vonhat, maga után. megijedt saját ígéretétől és az elrontott helyzetiben mindenekelőtt időt akar nyerni. MacDonald bejelentette, hogy a kormány végleges határozatot csak a Simon-bizottság meghallgatása és a Londonba összehívandó vegyes angol—hindu bizottság munkáinak befejezése után hozhat. A nagy felháborodás Ez a második bejelentés fölháboritotta a hindu nacionalistákat, akik csalánt és képmutatást emlegetnek, mert a londoni kormány megfutamodott két hónap előtt tett kijelentése elől. A puskaporos atmoszférában, Lahoréban most azon tanácskoznak, vájjon egyáltalán résztvegyenek-e a londoni angol—hindu vegyesbizottság tárgyalásain? Lord Irwin nyomban veszedelmesnek látta a helyzetet és magához kérette az öt legbefolyásosabb hindu pártvezért, hogy tisztázza az ügyet, de mindössze annyit ért el, hogy sikerült precizirozni az angol és a hindu álláspont közti kiilílribségeket. Az öt hindu leador most már conditio sine qua non-nak állította föl, hogy a londoni vegyesbizottság a hindu dominiumi alkotmány kidolgozásával foglalkozzék, azaz az alkirály nyilatkozatát alapul véve és tekintet néikül a Simon-bizottság zárókonferenciájának eredményére, eleve elismerje India dominiumi voltát. Lord Irwin erre vonatkozólag nem adhatott Ígéretet és a laboréi konferencia előtt tartott értekezlet eredménytelenül végződött. As 1919-es provizórium lejári Nem valószínű tehát, hogy a lahorei kon- greszus fölhatalmazza a hindu politikusokat a londoni vegyesbizottság munkájában való résztvétebre és a Simon-bizottság jelentésének figyelembevételére. De még ha a tárgyalások meg is valósulnak, aligha oldják meg a problémát, mert a hindu nacionalisták az elmérgesedett szituációban megerősödött határozottsággal fognak kitartani követeléseik mellett. Tiz év óta. amióta a hindu alkotmány reformját elhatározták, a munka egyetlen lépéssel sem haladt előre, mert minden alkalommal ugyanazokba a nehézségekbe ütközött. A háború után Anglia meg akarta hálálni a hinduk lojalitását és részleges adminisztra- íiv autonómiát biztosított az impérium e részének: az alkirály egy olyan minisztérium együttműködésével kormányozott, melyben a hindu etem is képviselve volt és törvényhozó hatalmat a választott „nem- zetgyülés“ meghallgatásával szabályos mi- •isztertanáes gyakorolta, — de az empire érdekeit érintő döntéseket Indiával kapcsolatban is csak a londoni parlament hozhatta meg. , Ez a reform csupán tiz évre s/kiló provizórium volt, amely után — mint, az akkori dekrétum hangoztatta — meg kell vizsgálni, mennyiben lehet a- meglévő rendszert praktikusan megjavítani, állandósítani és a hindu nép autonó- misfca törekvéseinek eleget tenni. Sir John Simán bizottsága A kísérletet 1919-ben kezdtek még, a decen- nium lejárt és India kormányzásában va-cuum iuris állt be. Dönteni kell a jövőről — és a helyzet szörnyen elmérgesedett. Sir John Simon vezetésével Angliában már tavaly bizottság alakult, amelynek föladata a helyzet tanulmányozása és a végleges rendezés —- alkotmány — javaslatának megtétele lett volna. A hindu nacionalista elemek nem igen könnyítették meg Sir Sirn'on munkáját. Attól a naptól fogva, hogy a bizottság Bom- bayba érkezett, a nacionalisták mindent elkövettek, hogy bebizonyítsák és demonstrálják Simonnak, hogy a hinduk teljes függetlenséget akarnak. A nemzeti agitáció föllobbant, és a közeli döntésre való tekintette! gyakran forradalmi méreteket öltött, aminek legborzalmasabb kifejezése a delhii parlamentben néhány hónappal ezelőtt elkövetett véres merénylet volt. A hindu élet- nyugalmát, számos, tisztán politikai jellegű sztrájk zavarta meg. az uszítás teljes hévvel folyt, a nép megtagadja az engedelmes- i.séget « a vezérek a teljes függetlenséget követelik. Nem csoda, ha Anglia ilyen körülmények között húzódik az 1919-es reform logikus következményét jelentő dominiumi rang megadásától, — ámbár MacDonald kormánya szívesen adna politikai jogokat a hindu népnek, — mert attól fél, hogy India a domíniumok statútumai által biztosított függetlenséget fölhasználná arra, hogy végleg elszakadjon az impériumtól. Hit követel Anglia? A hindu nacionalisták aligha elégednének meg a dominiumi ranggal. Hamarosan teljes függetlenséget követelnének és fönntartás nélkül elszakadnának Angliától. Viszont, a hindu nép zavaros konglomerátuma nem igen alkalmas a függetlenségre. Sír W. Yoyson-Hiek, Stanley Baldwin konzervatív kormányának belügyminisztere, a közelmúltban bátran kijelenthette, hogy abban a pillanatban, amint a brit uralom megszűnik Indiában, az ország visszasülyed a középkori káoszba, ami politikai, higiéniai szempontból és a hinduk saját szempontjából, világveszedelniet jelentene. India alkotmányreformjánnk problémája a londoni kormány legnehezebb és lóg veszed ek xnoeebb erőpróbája. A Lobon r Pariy eseti ego* \ Előfizetési ár: évente 300, felévre 150, /l szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: l'i L 1 12, H- emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlltlKQl napilapja tetető* szerkesztő: hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke DXURANYJ LASzíLO FORGÁ Ch GÉZA lefon:34184. —Sürgönyeim: Hírlap, Prahe Mai Hámunk 13 sídal
