Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-08 / 280. (2205.) szám
TORCttA\ACfe\RHmiiAJ? 9 ítSS december 8, Felvonulnak a janowilzi kastély tragikus éjszakájának tanúi a hirschbergi törvényszék előtt Keresztély gróf a szerencsétlenség után nem volt eszénél - Titokzatos kapcsolat és titokzatos levelek, amelyeknek igen sok közük van a rejtélyhez Hirschberg, december 7. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától.) A jannowitzi dráma tegnap délelőtti tárgyalása Stolberg-Wernigerode Keresztély grófnak kihallgatásával telt eL A délutáni tárgyalás kezdetén az elnök bejelentette, hogy a vádlott négy fivére nem él tamuáai jogával. Jellemző az is, hogy a vádlott nagybátyja, Karoly gróf, aki Ausztriában, él « akinek a vádlott édesanyjával való viszonyáról a tárgyalás folyamán idáig is említés történt, a tanúvallomást szintén megtagadta. A tárgyalás folytatása alkalmával Keresztély grófot a tett után tanúsított magatartásáról hallgatták ki. Azt a régebbi kijelentését, hegy atyjának holtteste mellett letérdelt és megcsókolta a kezét, a mai tárgyaláson visszavonta. Elnök: Mit tett azután, hogy látta, hogy édesatyját eltalálta a golyó? Vádlott: A szobából a fürdőszobába szaladtam, hogy vizet hozzak. Lábaira azonban hirtelen fölmondták a szolgálatot és ö&szeestem. Csak jó :idó múlva tudtam összeszedni magam. Volt kertészünk özvegyének házába siettem, amely a várnak közvetlen közelébén van. Keresztély gróf ezután megerősíti, bogy első vallomása alkalmával betörőkről beszélt, akik atyját meggyilkolták volna, most azonban nem tudja megmondani, miként jutott ez a dolog eszébe, mert érzékei akkor teljesen fölmondták a szolgálatot. Az elnök ezután azt kérdezi tőle, hogy nem ő nyitotta-e ki előzetesen a gazdasági udvar hátsó kapuját. A vádlott kijelenti, hogy ma imár erre nem emlékszik. A kertész özvegyétől nővérének, Antóniának szobájába ment és ott hosszabb ideig ült az ágyon. Ezt az éjszakát nővére és édesanyja Eberbard gróf szobájában töltötték. Elnök: Mi történt azután? Vádlott: Amikor derengeni kezdett, már nem volt világos előttem, hogy én lőttem-e. Egyáltalán sémire sem emlékeztem világosan. Ezután a szobámba mentem és átöltözködteim Azt mondták, vegyem fel sötét ruhámat. Még most sem tudom, miért mondták ezt. , Elnök: Miért mondotta el vallomásaiban ismételten az ön ellen elkövetett támadás meséjét? Vádlott: Nem tudom megmagyarázni. Igazán nem tudom, hogy jutottam erre a gondolatra. Elnök: Komolyan hiszi, bogy egy normális ember toljes nyolc napon át ismét és ismét elmesélje, hogy megtámadták, mig önben az eseményeknek már teljesén tisztán kellett élniök, tudnia kellett, hogy az, amiket elmond, nem igaz. Vádlott: Azt kell mondanom, amit azelőtt mondottam, még ma sem tudom, hogyan jutott az eszembe ez az esztel enség. Az elnök most fölhozza, hogy egy harmadik ■személyt is belekevert a gyilkosság gyanújába, még pedig Wabitz kertészt. Vádlott: Közvetlenül nem vádoltam őt, csak különböző kifejezéseket használtam ellene és amiatt szidalmaztam, hogy atyámról a szerencsétlenség után rosszakat mondott. Ezzel befejezték az apagyilkossággal vádolt fiatal gróf kihallgatását és rövid szünet után megkezdették a bizonyítási eljárást. Az egész tárgyalóterem nagy izgalma közben lépett a biróság elé a vádlott nővére, Antónia grófnő, Ohnesórge gróf felesége. Az elnöknek arra a kérdésére, vájjon vallani akar-e, halk hangon mondja az igent. A vacsoránál végbement eseményeket ugyanúgy adja elő, mint vádlott fivére. Úgy az asztalnál, mint később atyjának dolgozószobájában építési terveket beszéltek meg. Ezután aludni tért. Hirtelen zajt hallott. Az ablakhoz szaladt és látta, hogy fivére a ház előtt a köveken fekszik. Nyögött és értelmetlenül mormogott. Elnök: Mit mondott a fivére? Tanú: Ezeket a szavakat hallottam: „Segítség. segítség! Megtámadtak! Valaki fojtogatott! Egyikük benn van!“ Elnök: Mire gondolt, amikor ezeket hallotta? . , Tanú: Hogy idegenek vannak * házban. Anyámmal azonnal az alsó helyiségekbe siettünk és láttuk, hogy a-tyám élettelenül fekszik a kereveten. Fivérem még az éjjel hozzám jött. Elnök: Nem mondta-e önnek, hogy valamit elkövetett? Tanú: Nem. A* volt a benyomásom, hogy rendkívül kétségbe van esve. Elnök: Egy szóval sem említett*, hogy 6 ejtette a gyilkos lövést? Tanú: Nem. Elnök: Megkísérelte, hogy fivérét megnyugtat*? Tanú: Igen. Elnök: Édesanyjuk nem adta-e fivérének azt a tanácsot, hogy menjen a paphoz é* mondjon el mindent? Tanú: Ezt már nem tudom. Az elnök ezután az elégetett levelekről beszól, amelynek hulladékát rögtön a tett fölfedezése után találták meg. Mégkérdezi a tanútól, hógy tudott-e arról, bogy Károly nagybátyját intim viszony fűzte édesanyjához. A tanú igenlőleg felel erre a kérdésre. Elnök: Nem tartja-e lehetségesnek, hogy édesanyjának szerepe lehetett ebben az ügyben? Talán megfigyelte, hogy a kérdéses estén édesanyja a fegyver szekrény mellett volt? Tana: Nem. Elnök: Fivére igazmondó-e? Tanú: Igen, de gyönge jellemű. Az elnök újból a vádlott makacs tagadására és félrevezétési szándékára tereli a szót. Megkérdezi a tanútól, hogyan magyarázza meg ezt? Tanú: Egyáltalán nem tudom megmagyarázni. Elnök: Hisz-e neki, mikor ezeket mondja: ,.A lövés gondatlanságból eset,t?“ Tanú: Igen, ezt elhiszem neki. Elnök: Beszéltek-e valaha a családban arról, hogy jobb lenne, ha atyjuk nem élne? Tanú: Nem. Arra a kérdésre, vájjon tudóit-e arról, hogy édesanyja és Károly nagybátyja között élénk levelezés volt ,s tudott-e arról, bogy édesanyja ezeket a leveleket megőrizte és a vádlott is hozzájuk férkőzhetett, a tanú kijelenti, hogy a levelezésről tudott, de arról nem volt tudomása, hogy anyja meg is őrizte a leveleket. A tanúvallomások további folyamán Stief kertész özvegyét és leányát hallgatják ki, akik elmondják, hogy a végzetes éjszakám lakásuk ajtaján kópógtak. Fömyitohták az ajtót és Keresztély gróf rohant a szobába. Egészen meg zavar odottoák látszott és mindkettőjüknek az volt a meggyőződésük, bogy sokat ihatott. Kávéval kínálták , meg, de a gróf ezt visszautasította. Sohulz kovács a kritikus éjszakán állandóan segély kiáltást hallott. A ház elé sietett és ott találta a fiatal grófot, amint a ház falához támaszkodik. A gróf elbeszélte neki, hogy megtámadták és állandóan azt kiabálta, hogy meg kellett halnia. A tanú ez után a gazdasági udvaron át a. .gróf dolgozószobájába ment. A padlón szétszórva több üres töltényhüvely feküdt, azután egy vadászfegyver, egy orresiptotőnek darabjai és egy állkapocs részei. A kereveten ült, Eberbard gróf, akit teljesen elöntött a vér. A tegnapi tárgyalás befejezése után a bíróság este hat óra tájban helyszíni szemléi tartott. A helyszíni szemle eredménye igén kedvező a vádlottra. Megállapították, hogy a fegyver töltése közben egy lapangó töltény nagyón könnyen kilökhette magából a halálos golyót. Szombatón délelőtt folytatták a tanúkihallgatásokat, Panitz, egészségügyi tanácsos akit a kritikus éjszakán a kastélyba hívtak, rendkívül fontos tanúvallomást tett Elmondotta, hogy Keresztény grófot rendkívül felizgatott állapotban találta. Szive rendkívül hevesen dobogott Olyan benyomást tett, mintha nem volna eszénél s hányási ingerrel küzdött. Az orvos és Gompert jószágigazgató között a következő beszélgetés alakult ki: Gompert: A grófot tartja a tettesnek? Pánit* dr.: Igen. Gompert: Magam is. Gompertet az elnök kikérdezi erre a beszélgetésre vonatkozólag, a jószágigazgató azonban nem emlékszik rá vissza. Panitz dr. azt is hallotta, hogy Keresztély gróf ezeket mondja: — A gazemberek, akik atyámnak annyi pénzzel tartoztak, most megölték őt. A doktor gyanúját ez a kijelentés még inkább fokoztá, mert úgy tűnt fel neki a dolog, hogy a fiatal gróf másokra akarja tolni a bűnt. Másnap reggel még inkább megerősödött gyanúja, hogy á betörőkről mondott történet csak kitalált mese. Azt mondták, hogy Keresztély gróf a szuperintendensnél volt. Mindenki megegyezett abban, hogy vallomástétel céljából volt ott. A doktor elmondta a grófnőnek, hogy Keresztély grófot tartja a tettesnek és azt is mondotta, hogy a lövés ta&án véletlenségből dördült el. Talán leUomáflPa lehetne bírni a grófot. A grófnő ■ ebbe először bele is ment, később azonban ezt mondotta: — Semmi sem lesz belőle. Ha a gyerek egyszer valamit a fejébe vett, akkor azt senki sem veri ki onnét. A Stolbergek mind ilyenek. A tanúnak azonban az volt a véleménye, mintha a grófnő ezeket akarta volna mondani: — Csák nem keverem bele fiamat a dologba? Drámai párbeszéd Most drámai párbeszéd fejlődik ki az elnök és Panitz dr. tanácsos között. Elnök: A vádlottat gyerekkorától ismeri. Blbiszi-e tanácsos ur, hogy a gróf meggyilkolta édesatyját? Tanú: Erre elsősorban semmi okot nem látok. Elnök: Már gyakran megtörtént, hogy a fiú édesanyja miatt súlyos konfliktusba keveredett atyjával s ebből azután tragédia lett. Tanácsos ur tudja, hogy ebben az esetben térj és feleség között rossz viszony uralkodott. Tanú: Ez az én tudomásom szerint már régen megszűnt. Azonban azt nem tudtam, hogy milyen természetű volt ez a konfliktus. Elnök: Akkor hát félreérthetetlenül kell beszélnem, ön csak megfigyelhette, hogy az elhunyt fivére és a vádlott anyja között viszony volt? Tanú (vonakodva): A férfi és asszony között bizonyos differenciák voltak a spgor miatt, ez a történet azonban már régen megszűnt, a házastársak közötti viszoiiy tűrhető volt s akár jónak is mondhatnám. Amikor a gróf 1928-ban súlyos betegségen ment át, lóról lezuhanva koponyaalap] sérüléseket szenvedett és bosszú időn keresztül öntudatán kívül feküdt, felesége szeretetteljesen ápolta b ekkor a viszony közöttük igen megjavult. A szobalány és a szakácsnő kerülnek ezután sorra. Zolié] Heléna szobalány több mellékes körülmény között fölemlíti, hogy a végzetes estén neki. kellett a parkba vezető ajtót elzárnia. Ezt meg is tette és később, amikor az udvarra jött, rendkívül csodálkozott, hogy az ajtó nyitva van. Ez annyira föltűnt; neki, hogy a ddlgot elmondotta barátnőjének, a szakácsnőnek, még pedig pontosan emlékszik rá, hogy ez félkileuc előtt tíz perccel történt. Még egyszer becsukta a* ajtót. Reggel azonban ismét nyitva volt. Elnök (igen szigorúan;: Mi volt azzal a beszélgetéssel ön és a grófné között a levelek miatt? Tanú: A gróf halfák a keddre virradó éjszaka. történt. " Ez a, dolog pedig korán reggél íMMwiwgwwwMiwagBawMr Nedves falak szárazzá tétele ^áramló levegőu módszerével. Teljes jótállással vállalja, íelvilágosi- tással és díjtalan költségvetéssel szolgái: Schulv. göztéglagyárak r. t speciális osztálya, Bratislava, Lorénztorgasse 6. veit. A grófné hivott engem. Átadott egy csomagot, amelyben a levelek voltak és meg párán csel la, hogy égessem el. El íb égettem a szobámban. A levelek egyébként ártatlan természetűek voltak ,.. Elnök (hirtelen rácsap): Hát el is olvasta valamelyiküket? Tanú (egészeD mogzavarodva): Nem, nem, Isten őrizz! De hiszen a gyerekszobában voltak. A grófné nem hagyta volna ott leveleit, ba titkolni váló lett volna betfüük. Elnök (szigorúan) Jól erőltesse meg az emlékezetét! Egy levelet sem olvasott el? Ha ez így volna, akkor ön a szobaleáuyok példaképe lenne, akiről szobrot kellene mintázni. A tanú az elnök kérdésre mindnagyobb zavarba jön és a végén hebegve mondja: — Nean emlékszem, lehet, nem tudom... talán egyet... nőm emlékszem. Elnök: önnek eskü alatt kell vallomást tennie. Tehát egyetlen levelet som olvasott? Tanú (most már egészen vérvörösen): Az* nem merném mondani. Elnök: Figyelmeztetem önt, hogy ha valaki valamit elhallgat-, bűnrészessé get követ el. Más leveleket nem égetett el? Tanú: Nőm. Elnök: Kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a grófné eteket mondta önnek: „Gertrud, ne szólj semmit, ha az tirak Idejönnek vizsgálatra. Égesd el a leveleket!* Hány levél lehetett? Tanú: Nem tudom. Nemcsak levelek vcfltak, hanem számlák és más dolgok is. A szobaiéány után a szakácsnőt, Erűével asszonyt hallgatják ki. Megerősíti, hogy a szo- baleány elmondotta neki, hogy a hátsó ajtót kétszer zárta be. Elnök: Mi történt kedden? Tanú: A grófné korán reggel hálóköntösbes izgatottan szaladt ki a konyhába. Egy köteg levelet, hozott. Előbb oyölc-tiz levelet elégetett szobájában, a többit pedig a mi szobánk* bah égette él. Hogy mi volt a levelekben, nem«, tudom. Ezután fölolvassák a jegyzőkönyvet, amelyet a szakácsnő kihallgatása alkalmából vették föl. Ebben a szakácsnő azt mondotta, hogy a grófné reggel, amikor a konyhába jött, így szólt hozzá: „Mari, maga semmiről sém tud, tegyen úgy, mintha sémiről sem tudna, tartson ki meE leftem, ne tegyen semmit ellenem. Nekem most már műiden mindegy. Ennél jobbza nem lehet engem a gyalázatba rántani * Miután a vádlott most hirtelen roesznl lesz és bejelenti, hogy nem tudja figyelemmel követni a tárgyalást, az elnök szünetet rendéi el. Egsiakadás, földindulás... Szigetek süliednek, az óceán feneke emelkedik Riasztó hírek egy indiai-óceáni és egy adriai sziget sorsáról Páris, december 7. Rendkívül nagy aggodalomra ad okot St. Paul szigetének sorsa, amely a Jó Reménység-foka és az Indiai- óceán között a rendes hajójárat utjától távol esik. A sziget a francia állam tulajdona és husi kivándorolt breton lakik rajta mindössse, akik ott kemény gyarmati munkával, főleg állattenyésztéssel keresik meg élelmüket. Október 9-ike óta semmi hir nincs a szigetről. Tudományos körök véleménye szerint nem lehetetlen, hogy a sziget, amely vulkanikus természetű, amint az vulkanikus eredetű szigeteknél történni szokott, egyszerűen eltűnt a föld felszínéről és a tenger hullámaiba süllyedt. Egyelőre megvan az a remény, hogy talán a sziget rádióküldőjében van valami zavar s emiatt nincs hir St. Paul szigetéről, amelyet a külvilággal csupán a rádiókapcsolat fűz egybe. Róma, december 7. Korfuból érkező jelentések szerint riasztó hirek érkeznek a kicsiny Halottak Szigetéről, amelyről Böck- lin világhíres festményét készítette. A* nibán parton fekvő kis sziget süllyedőben van. Egyes lapok közlik a szigetről érkező segélyhívásokat és azt írják, hogy a szigetet, félmillió líra felhasználásával meg lehetne menteni. Halifax, december 7. November 18-án földrengés pusztított Amerika északkeleti partvidékén. New Foundland szigete és az amerikai partvidék között. Ez alkalommal a kábel Is megsérült. Az a hajó, amely most n kábel javításának munkálatait végzi, megállapította, hogy az északi Atlanti Óceán talaja sok helyütt jelentékeny, mértékben megváltozott. A tengermérés egészen uj tengermélységeket eredményezett. A kábel különösen Halifaxtól délkeletre 400 mér- földnri távolságban sérült meg. Több helyütt a kábelvezeték teljesen eltűnt, Rombold éjszakai förgeteg Pérls és London felett Paris, december 7. Tegnap egész Nyugat- európa felett, valaníint az Atlanti Óceánon és a partvidékeken hevés vihar tombolt, amelyet mindenütt fedhőszakadás kisért. A francia lapok riasztó híreket hoznak azokról a károkról, amelyeket a vihar francia, angol, spanyol területen s a Földközi tenger kikötőiben okozott. Az esőzésektől megduzzadt folyók áradásai is pusztító következményekkel jártak. De meg- sinylétték a vihart az utón lévő nagy óceán- járók, amelyek a dühöngő szélben csak erősen mérsékelt sebességgel tudtak haladni és jelentékeny késésekkel érkeztek meg. A kisebb gőzösök, melyeket a nyílt tengeren lepett meg az ítéletidő, óránként segélykérő szikratáviratokat küldtek szét Tegnap éjszaka Páris felett is elvonult a vihar 9 a szél száz kilométeres óránkénti sebességgel sepert át a francia fővároson. A tomboló elem nagy károkat és két tűzvészt okozott. London felett az éjszakai órákban emelkedett tetőpontra a vihar ereje. A színházak és a szórakozóhelyek közönsége nem tudott hazatérni és reggel bárom óráig kellett várniok, amíg az scó&cs, merészkedhettek,
