Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-04 / 276. (2201.) szám

4 'P^GAI’/VVVGfcVR-HrRLAP 1929 december 4, Merd*. A pápai jubileum ünnepségeinek programja Az olasz királyi pár pénteken tesz látogatást Vatikánban — December 21-én mondja el a pápa aranymiséiét — Zelenyák János dr. (1860-1929.) „Emléke át fog ragyogni időn, enyészeten.** Megvitattam. És velem együtt megsiratták tíz­ezren is, azok a,z ezreik, akik valaha igénybe vet­ték az ő természetes gyógymódját, amely sok­szor ott segített, ahol már vége volt az orvosi tu­dománynak. Mert hiszen legtöbbször kük özönlöt­tek hozzá? Nem éppen csak „az egyszerű néposz­tálybeliek keresték fel Zelenyákot“, hanem osz­tályt ülőn bség nélkül rendszerint azok, akik elő­zőleg otthon, majd a vidéken, vagy a fővárosok­ban kerestek s nemi találtak gyógyulást, akikről orvosok, professzorok lemondtak, akik aztán „a lekéri pap egyszerű gyógyszereibe vetették min­den reményüket" és igen sokan meg Í6 találtak gyógyulásukat. Betegei között megfelelő számban minden osztály képviselve volt s akiknek sorait nem kisebb személy, mint Fischer-C-olbrie Ágoston, Kassa püspöke is díszítette, aki — mint tudom — két ízben is magához hivatta öt. Csak be kellene tekinteni gyógykezelési naplóiba s legott a leg- bámulatoea.bb . adatok tárulnának a vizsgálódó szemei elé, akár a betegek minden képzeletet fe-! liilmuló száma akár azoknak osztálybeli megosz- j tódottsága, akár gyógyítási sikerei tekintetében. Száma sincs oly eseteknek, amikor a páciensek egyetemi tanárok kezelése után hozzá folyam cd- | tak orvoslásért. Többek között egyik unokaöcsém akiről az orvosok és tanárok lemondtak, akinek irtóztató szenvedései után már csak halálát vár­ták, Zelenyák elévült májbajából kig\ ógyitoíta úgy. hogy 1 és fél évi háború és 4 ég fél évig tartó hadifogság minden szenvedéseivel meg tu dot-t küzdeni. Így nem volt csoda, ha Lekéren né­ha 170 idegen szekér is volt elszállásolva s a be­tegek olykor napokig kénytelenek voltak vára kozni, amíg rájuk került a 6or. A betegeket leg­többször nem n kérdezte: hogy mi a bajuk, hanem bajuknak és fájó -Imáiknak felsorolásával fogadta azokat. Aki ilyen diagnoszta, az, kivált a-z ő óriási kép­zettségével. orvos is. Az ő orvosi tudománya azonban a természetes gyógymód felé hajolt, amely a füvekben, a vízben, a napsugárban találta meg a szenvedő emberiség fájdalmaira a gyógyirt. Pomologia-i tudománya alig állt mögötte a világ­hírű Linné Károly svéd természettudós tudomá­nyának, mert míg Linné az összes növényeket bi­béjük, porzóik, nemük stb. szerint rendszerbe, úgy­nevezett Linné-rendszerbe foglalta, addig Zeie- nyák az összes növényeknek gyógyhatá&ait kutat­ta ki e az emberiségre oly fontos használati mód­ját állapította meg. Népszerű munkái közül nagy közkedveltségnek örvendett: „A vé redőnyei me­szesedé® óa kezelése", s „A gyógynövények ha­tása és használata", mely utóbbit aztán közel öt­száz oldalas kötetben, néhány száz gyönyörű szí­néé illusztrációval gazdagítva a „Természetes gyógymód" cimü orvosi tudományát feltáró nagy munkája követte, amelyet a tudományos világ szá mára adott ki. S mégis egy-két hónappal ezelőtt, amidőn egy nagyhírű paptársa meglátogatta, vic­celődve mondta oda a már beteg Zelenyáknak: „Medioe! curate ipsuml" S a nagy orvos, aki annyi ezreken segített, keserű megadással adta meg a mindent magában foglaló feleletet: „Non possum!" Néhány évtizeddel ezelőtt több nyarat töltött Wönásho-fenben, ahol Kneipp páternek vendége, illetőleg tudományának alapos megfigyelője és kö­vetője volt. Kneipp páter gyógymódja iránti lel­kesedése annyira vitte, hogy a szlovenszkói gyö­nyörű fekvésű Brusznón második Kneippiánumot létesített, melynek addig, míg nyaranta maga ügyelt fel a betegek kezelésére, volt is számtalan ven­dége, amelynek java-része a papság soraiból ádó- dott. , * , 1910-ben egyszer én is voltam Zelenyák dok­tornál, túlhajtott munkától és mélységes gyásztól megviselt idegekkel. Azzal a kedves kijelentéssel fogadott, hogy semmi bajom sincs, azonban aján­lotta, hogyha tehetem, menjek néhány heti pihe­nésre Wörishofenbe. Szótfogadtam. Fel is készül­tem a nagy útra meleg harisnyákkal, lábvédővel, hócipővel, de mily nagy volt a meglepetésem, mi­kor Kneipp páter szak beli tanítván}# és utóda, hasonlóan az ottani magyar orvos is rámparan- , csolták. hogy csak vessem le a cipőket és 6zan dalban járjak — február 10-én Oly jóizüt nevet- ( tern a lehetetlennek látszó utasítás felett, hogy szinte inegbotráakoztak. De mivel láttam, hogy a ' többi üdülők is mezítláb járnak s kutyabajuk sincs, másnap az első öntés után már én is Kneipp ' táborába sorozódtam. t At ottani magyar orvos főleg arra oktatott, ■ amint mondta: „Mi azt akarjuk, hogy mindenki a maga orvosa legyen. Mindenki maga tudja, hogy mikor, hogyan alkalmazza gyógymódunkat, hogy : annál kevesebb gyógyszerrel kelljen élniök." S én azóta ie Kneippista vagyok. Évenként többször . hajnalonként hideg vízben állva végig mosom ma­gam. Nyaranként a szünidőben öntéseket veszek. ^ Hideg őszi esték után akárhányszor elsétálok az udvaron mezítláb. Télen hóban sétálok, sőt haj- i nalonként ruha nélkül meghem pergők a hóban , Tavaly fogadásból egész télen iskolába menet téli kabátot sem öltöttem, azzal a feltétellel, hogy még csak náthám sem lesz sem a hófürdőtől, sem a ( könnyű öltözőétől. És hála Istennek Wörishofen- , ben tanult eljárásom fokozza élet- és munkaked­vemet, sőt azt mondhatnám, hogy valóban meg- , if irtott, mint ahogyan mindenki öcséim öccsónek , tekint. i Ezeket azonban nem azért Írom, hogy bárki is < nekimeré zkí'djr'fk fentebbi eljárásaim bármelyiké j. nek, mert amily hasznosak az említett edzési mű­veletek az előiráéo* betartás mellett, ép oly ve­Róma, december 3. Vasárnap délelőtt kez­dődtek meg azok az ünnepségek, amelyek az egész december hónapot a pápa ötvenéves papi jubileumának szentelik. Ezeknek az ünnepségeknek a középpontja a Szent Péter bazilika lesz. Most fejeződtek be a bazilika restaurálási munkálatai s ezenkívül a többi előkészülete­ket is megtették a jubileumi ünnepségekre. A szentélyt már kellőképen berendezték azok­ra a nagy ünnepségekre, amelyek során de­cember 15.-én a VIII. Henrik, Erzsébet és II. Károly uralkodása alatt vértanúhalált halt an­gol hitvallók százait a boldogok sorába iktat­ják. A királyi pár vatikáni látogatásának határ­napját péntekben, december 6-ban állapítot­ták meg. A királyi pár látogatására már megtörtént minden előkészület. Az uralkodó­kat hatvan magas udvari méltóság kíséri el a Vatikánba. Umberto herceg és Mária Giovan- na hercegnő december 7-én látogatja meg a Vatikánt, december 26.-án az aostai herceg tesz látogatást feleségével és gyermekeivel, Bées, december 3. A Hohenegg klinikán a múlt héten próbálkoztak elsőidben egy uj műtéti metódussal, amelynek alkalmazása fé­nyes sikerrel járt. A módszer a sebészetben korszakalkotó jelentőségűnek mondható, amennyiben az operációt ezután sebészkés nélkül hajt­hatják végre. A kísérleti műtétet már uj módszer szerint végezték és kés helyett elektromos szikrákkal tárták fel a testet. A készülék erőforrása egy közönséges diaiér­ól La-apparátus, amelynél az egyik elektrón egy nagy ólomlemez, a másik pedig egy vé­kony tű. A beteget az ólomle mez-elek trónra fektet­ték, azután bekapcsolták az áramot. Amikor a sebész a vékony tiivel a beteg bőréhez ért, az áramkör bezárult. Minthogy az érintési felület igen csekély, többezer voltos fe­Gyüjtósem anyagából a következő jelentékte-1 len újabb adatokat tárhatom fel: láttam éjjel i egy pincért, aki a kávéház lavabojában dugva cigarettázott. A kávéház la-vaboja az a hely, ahol mintegy kulisszák mögött zajlik le a ká* vóház sztárjainak és diszletezőinek magánélete, továbbá az a hely, ahol Pesten, az itt divó utá­latos szokás szerint, meg kell vesztegetni a fe- lügyettel megbízott hölgyet, hogy adjon külön szappant, mert a porcellán aquamanileből nem csorog a híg szappau és adjon kézmosáshoz külön törülközőt, mert vannak emberek, akik elvesztik életkedvüket arra a gondolatra, hogy a falra akasztott közös törülközőn vadásznak nedves kezükkel szárazon hagyott törlőterüle­tekre. Itt állott a pincér, féllábával a küszöbön 6 kémlelt az ajtórésen kifelé, a kávéház felé, ahol a rettenetes füstben aquáriumszerüen nyü­zsögtek a kávéház lényei s félkezében dugva tartott egy cigarettacsutkát, melyből időnként mohón és szomjasan egy nagy slukkot vett fel. Ezt a mozdulatot, ahogy a pincér a cigarettát mutatóujja és hüvelyujja közé csiptetve a ciga­retta tüzét a tenyér felé rejtve, kezelte, min­denki ismeri, aki valaha katona, fegyenc vagy szedehnee lehet azoknak nem szakszerű alkalma­zása. * Megfelelő öntésekkel s a gyógymód betartásának ellenőrzésével] már én is higyógyitottam olyan bete get, aki 3 héten át egyáitalában nem tudott aludni. Azóta az illető is hive a Kneippolásnak. S én hive maradok mindenha annak a nagy halottnak, aki engem „Kneipp“-hoz küldött. Azon tízezrek imája nyissa meg neki a mennyek ajtaját, akiknek a nagy orvos — ingyen visszaadta egészségét, áldott le­gyen emléke! Köbölkút, december eleje. Stampay János. 28.-án pedig a genovai herceg fiaival. Ezek­nek a látogatásoknak pontos szertartását is n.egá’lapították már. Umbertó trónörökös láto­gatása természetesen nagy ünnepélyességgel megy végbe. . . Az ünnepségek során december 14-én a Museo Lapitarioban megnyílik azoknak az egyházi edényeknek kiállítása, amlyeket a pápa ötven éves papi jubileumának megün­neplésére ajándékoztak. Később külön kiállí­tás nyílik meg azokból az ajándékokból, ame­lyekkel a Szent Atyát az olasz iparvállalatok nagykereskedő cégek elhal mgzták. December 20.-a az a nap, amelyre a pápa pappá J ifidéi és ének ötvenedik évfordu­lója v Ezen a napon a Corson levő Sant Carno temlomban és a Lateranban lesznek fényes ünnepségek. December 21.-én mondja el a pá­pa arany-miséjét a Szent Péter bazilikában, amely szintén csendes mise lesz. mint a ju­biláns ünnepségeket bevezető vasárnapi mi­se volt. szuitseg keletkezik, melyből villámszerű szikrák pattannak. Ezeknek az a sajátsága, hogy ahol a testet érik, finoman, mint egy éles műtők és, felvág­ják a bőrt. A módszer egyetlen hátránya az a veszede­lem, hogy a villamos szikra meggyujthatja az altatáshoz használt étergőzt. Ezen is lehet segíteni, úgy hogy kisebb tech­nikai módszer változtatások révén az operatőr kése egyszer és mindenkorra kiküszöbölhető lesz a sebészetből. Nagy előnye az uj módszernek, hogy a sebfertőzés úgyszólván teljesen ki van zárva. Ezenkívül azt is előnyére írhatjuk, hogy a vérzés aránytalanul enyhébb, mint a kés­sel végzett operációnál. Ez különösen mójbefeg és sárgaságban szen­vedő emberek esetében könny itt meg a mű­tétet. | diák volt. Az ember kimegy a lavabóba, mind- , egy, hogy kaszárnyában, börtönben vagy isko* lában-e, szóval azokon a helyeken, ahol az em­bereket, arra kényszeritik, hogy természetes vá­gyaikat fékezzék, s mohón, tenyérbe rejtett staubból slukkol egyet. Régi iskola. De a pin­cérről azt hittem, hogy szabad ember, aki vá gyai szerint élhet. A pincér idősebb ember volt, haja őszült, szemei bágyadt izgalommal pillog­tak ki a kávóház felé s mikor beléptem, a ci­garetta teljesen eltűnt tenyerében s ártatlan pofával nézett reám, mintha csak azért jött volna ki ide, hogy utánagondoljon annak. Proust volt-e sznob, vagy csak azok, akik ol­vassák? Ártatlan pofával nézett, de orrán ál szivárgott a füst. Ezen nevetni kezdtünk, azzal a kínos nevetéssel, ami akkor esedékes, ha raj­takapjuk egymást valami olyan dolgon, ami kompromittálja emberi méltóságunkat. A pin­cér gyáván és bizonytalanul nevetett s mutatta a tenyerébe rejtett égő csutakot s bátorítást kért, mert nem volt biztos benne, nem vagyok-e áruló, nőm csapok-e lármát s nem hozatom-e az őrjáratot, moly elvezeti a kávéház törvény­széke elé, ahol azonnal nyolcévi lavabora és politikai jogainak felfüggesztésére ítélik. Szóra­kozottan és rosszkedvűen néztem reá, mert tud­tam, hogy az ítélet, melyet a pincérre kiszabtak, ennél is súlyosabb, életfogytiglani kávéházra van ítélve s politikai jogait már régeu felfüg­gesztették. A pincér felderüit, tovább slukkolt s megmagyarázta, hogy kiszökött egy pillanat­ra, mert nem bírja tovább cigaretta nélkül. — Pardon, de ezt minden délután megcsinálja négyszer-ötször s nagyon kell vigyázni, mert szolgálatba,n nem szabad elhagyni az őrhelyet s ha a, kávés észreveszi, azonnal a fejét veszi s ezenfelül kirúgja. Álltunk a lava-boban és bó­Nagy karácsonyi kelengyevásár. Telyes menyasszony kelengyéké: G490. mely áll a kit 12 drb. kézzel hímzett nöiing mosott siffonból 6 „ „ „ színes kombiné 6 » * „ fehér „ 3 „ La-vable kombiné kézimunkával 3 „ „ hálóing' „ 6 * színes hálóing 1 „ 6 szem. lehér selyem asztalgarn, ajouros 1 M 6 „ színes „ „ „ 3 „ 6 „ fehér damaszt ebédlő gam. 3 „ 6 „ színes szélű kávés abrosz 1 „ kombinált lendamaszt ajouros gam. mely áll a köv. 1, 6 szem, 1, 12 szem abrosz 12, nagy és 12 kis szalivétábol 12 drb. ajouros tiszta len ’öröiközö 120 cm hosszú 12 „ frotier törölköző 12 „ I.a. lepedő 220 cm hosszú S 2 damaszt angol áoy’nuzat 2 angol vászon „ 2 kézmunka diszágy 2 selyem kloth paplan gyapjú töltéssel 12 )ár selyem harisnya 12 lentörlö 24 a ouros batiszt zsebkendő 1 selyem py ama. Í Az isszes anyagok mind e'sörendü garantált 2 minőségűek és a (ehérnemüek a megadott méret | után a legizlésesebb kivitelben készülnék el 2 kiván&tra dijmentns ajánlat it küld kü földié is „Lioiii*4 spe.cal-s kelengye -vá!allat Kosice, F3 utca 125. Oetefon 781. lógattunk és néztünk egymásra, az öreg pincér vigyorgott ée én is vigyorogtam, de kínomban. Ez az ember miket álmodhat? Micsoda szörnyű­séges félreértések, tilalmak, drótakadályuk kö­zött folytatjuk elemi harcunkat életünk ér vá­gyaink szabadságért? A pincért nem jelentet­tem fel a kávésnak, de az emberiséget ezennel feljelentem a pincérnek. A Belvárosban egy autóüzlet előtj, csoporto­sulás: benn az üzletben vevők próbálnak ki egy nagy. csukott batári. Csöpörgő esőben áll a kirakat előtt a tömeg s bepn, az üveg mögött, egy idősebb hölgy és leánya elhelyezkednek az autó hátsó ülésein zötyögni kezdenek rneuer- séges erőlködéssel, kísérleteznek, hogy elég pu­ha-e az ülés. Közben a papa. egy szemüveges és keménykalapos idősebb ember, a kormány- kerékhez ül és dudál. Azután meggyujtja a lám­pákat. Aztán, mert egyébhez úgysem ért. ki­mászik a kocsiból, körüljárja és a fejét csó­válja. Valósziniileg nem tetszett neki a duda hangja. A két hölgy változatlanul zötyög. ne­kik tetszik a kocsi. Időnként felemelkednek az ülésről s teljes testsúlyukat visszaejtik. Az ülés párnája ruganyosán dobja vissza őket. Ezt néz­zük, a szemelő esőben, egy kendős asszony kis gyereket tart a karján, mindketten elmerül ten figyelik az autóvételt, a gyerek kezével az ab­lak felé kapkod s a za&szony halkan ezt mond­ja, ütemesen, valahányszor mama és leánya az autóban zötyögnek egyet: „hopp, hopp". Ma­gának mondja, vagy a gyereknek? A járókelők megállnak, az esemény mindenkit érdekel, ez valami, amiről a mozik és képes folyóiratok mesélnek, távolság, nagyvilág, pompa, csillogás, autóvétel, kéjgáz a valóságban. Senki nem ne­vette el magát. Évek óta mondom, hogy a szó tehetetlen s a történetírónak át kellene térnie a fotografálásra. Ezt a jelenetet, az ácsorgó embereket Pesten egy autóüzlet előtt- s a há­rom vevőt, akik a kocsiülés puhaságát próbál­ják, tanítani lehetne egy jobb kor iskoláiban. Másik kirakat-találatom: nagy bútorüzlet va­sárnapra diszkirakatot rendez egy megdöbben­tő, aranyozott, fekete ébenfa-utánzat hálórzo- 'bából, Ezt a démoni hálószobát, amelyben álló- lámpák hintettek szét sejtelmes fényt, emberek százai nézték, főként vasárnapi párok, legény és leány, megdöbbent elfogódottságban. A rend­kívül Ízléstelen fekete hálószoba felkavarta minden ember vasárnapi nyugalmát, aki arra ment és látta. Az enyémet is, mert az ember nyugodtan bírja a legnagyobb megpróbáltatá­sokat, háborút, dögvészt, hazugságot és nyo­mort, de aztán elég néha valami jelentéktelen és kis bosszúság, valami félreértés vagy kelle­metlenség, hogy nyugalma felboruljon s tájté- kozva önálló vállalkozásokba bocsátkozzon. Is­merek tárgyakat és jelenségeket, melyek ko­runk Ízléstelenségét nagyobb érővel fejezik ki, mint nevezett hálószoba, de az ember soha nemi tudja, mikor telik be éppen nála a mérték, — Mégis volt valami vigasztaló abban, ahogy a párok ezt a hálószobát nézték. Fehér párok, ki­simult arcvonásokkal, merengve. Igen. ebb- az ágyba befeküdni: s a szemek fényesebben ván­doroltak tovább a ködben. Az ember néha megél a kirakatokból. Van­nak kirakatnapok az életben, ktllönöser idegen városokban, mikor sétálás közben csodálatosan ostoba nyugtalanság fogja, el az embert, vá­gyódás és izgatottság, melyből aztán néhány napig megél. Emlékszem, Londonban egyszer egy kirakat jóvoltából napokig azon törtem a fejem, hogy a motorcsónakot, melyet láttam, fehérre festessem-e, vagy hagyjam meg barná­nak? Meghagytam barnának. A fekete hálószo­ba a pesti kirakatban néhány száz különnemű ■embernek adott az álmaiba egy kis szint. Va­lami feketét, arannyal. Nevükben kérem a. bol­tost fogadja köszönetéin. MŰSORON KÍVÜL Írjai MÁRAI — EMBEREK ÉS (Utánnyomás Kitünően sikerliit az első késnél!mii operáció Vittamosszikrák helyettesítik a miíSőhést — Hz u\ módszer kizárja a sebfertőzés lehetőségét r

Next

/
Thumbnails
Contents