Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-31 / 296. (2221.) szám
^ííáíüAÍ-í y tAtkiíAR-BijkbÁi? litóá deceauobf Üi. kedd. Pacelli, a nagy főpap, a diplomata, az univerzális süliem, a charmeur — Gasparri utóda a társadalmi és politikai életben — Berlin, december 30. Kevés ember tudja nagyobb gráciával és több méltósággal viselni a bíbort, mint Pacelli, a pápa volt berlini nunciusa és pár nap óta a Vatikán külügyminisztere, Gasparri utódja, az államtitkári székben. Végtelenül finom, szellemes arca aszkótikusan sovány és mégis csupa óletvi- dámság, lenyűgöző szívélyesség. Először Münchenben volt a pápa követe és néhány hónap alali oly tökéletesen megta- , miit németül, hogy számos alkalommal költői szépségekben bővelkedő beszédeket tudott rögtönözni. Csak kiejtése maradt mindvégig olaszos és igy egészen különösen hatottak ennek a nagyszerű papnak szájából a német szavak, amelyeket etmuzsikált olaszos ritmusával és minden mondatnak, minden fordulatnak sajátságos, megvesztegető hanglejtést adott. Iátokon. Az újságíró tudja, hogy a világ és emberiség fejlődésének értelme nem a gyűlölet, hanem az egység, a megértés és a béke. Kevés beszédet köszöntött olyan kirobbanó lelkesedés, mint ezt a negyedórás mesteri szónoklatot. És kedves jelenet volt, amikor a pápai nuncius teljes díszében leült az egyik kis asztalhoz és a távirati" ügynökség szerkesztőivel együtt, át javítgatta a kéziratot. A nuneius a reSriámkongresszuson Pár hónappal később a reklámkrogresszu- son jelent meg. Itt is órákig időzött, nem maradt egyhelyben ülve, nem tartott cerclet, hanem körülsétáilt a teremben csoporttól csoporthoz és meglepő szakértelemmel vitatkozott a reklám különböző módozatairól és hangsúlyozta, hogy a világ minden tényezőjének ma egyformán fontos fegyvere a propaganda. Érdekes volt együtt látná Pacelli numerust az amerikai busines sámánokkal s mi sem bizonyítja jobban az uj pápai államtitkár nagyszerű tájékozottságát, mint bpgy ezekkel « tőle oly távolálló emberekkel is megtalálta a közös beszélgetési alapot, a gyors kapcsolatot. így érthető, hogy amikor még csak annyit tudtak további helyzetéről, hogy fontos külpolitikai megbízatás vár rá, . . a protestáns Berlin fejedelmeknek kijáró tisztelettel búcsúzott el ettől a minden izében modern és népszerű főpaptól. Az uccán iskolás gye rek ek álltak sort, a pályaudvarra az összes miniszterek, nagykövetek, követek kivonultak és nem szertartásos ünnepélyességgel, hanem minden pártálláson felülemelkedő szeretettel kísérték szalonkocsijához a volt nunciust, aki ma, mint a Vatikán leghatalmasabb embere fogja érvényesíteni tudni rendkívüli képességeit. A WiiíeSsbacís-ház ^átfordulása Természetesen mindig a háttérben maradt. De politikai befolyását, diplomáciai ügyességét a szénfeketehaju főpap úgy Müncheniben, mint Berlinben érvényesíteni tudta. Nem kis mértékben az ő működésére vezethető vissza, hogy a Wibtelsbaoh-ház, mely egy ideig kokettáit a szélső jobboldali törekvésekkel, egyre jobban visszavonult Hitlertől és híveitől, mig végül — hat héttel ezelőtt — a népszavazás kérdésével kapcsolatban végleges szakadásra került a sor a fajvédőfront és Rupprecht trónörökös között. Ugyanezen a változáson ment keresztül Faulhaber bíboros, München hercegérseke is, aki az 1920-as években a legelveteuiedet- tebb bűnnek bélyegezte a német forradalmat, de néhány évvel később már nemcsak kibékült az uj rendszerrel, hanem szavának súlyával nem egyszer támaszt adott a republikánus Németországnak. Ugyanilyen irányban működött Pacelli Berlinben is. A szociáldemokrata vezetés alatt álló porosz kormány hosszú hónapok tárgyalásai után aláírta a konkordátumát, mely a német katolicizmusnak olyan jogokat biztosított a köztársaságban, melyekre a császári uralom alatt gondolni sem mertek. És Pacelli még Berlinben érhette meg, hogy egy hónappal ezelőtt ünnepélyesen bevonulhatott a német birodalom fővárosába évszázadok után Berlin első katolikus püspöke, dr. Christian Sebreibe/r, aki még néhány esztendővel ezelőtt a paderborai teológiai akadémián tanította a filozófiát, azután Meissen püspöke és végül a berlini katolikusok főpapja lett. És dr. Schreiber, aki meisseni működését azzal kezdte meg. hogy hetenként kirándult Lipcsébe és ebben a száz százalékosan protestáns német városban Kantról tartott előadásokat az egyetem hallgatóinaik, első megszólalását felhasználta arra, hogy hitet tegyen a köztársasági szellem és a demokrácia mellett. Pacelli fontos szerepet játszott Berlin társadalmi életében. Fiatalos, szemüveges feje látható volt minden nagyobb eseménynél fi nem volt ritka az a látvány sem, hogy a nun- cius, mint a diplomáciai kar doyenje, kedélyes beszélgetésbe elegyedett a rangidősségben soronikövető szovjetnagykövet feleségével, vagy KresztinszkyveJ magával is. „Az újságíró az igazság lovagja" Különösen szivén viselte a sajtóval való érintkezést. A külföldi sajtó bankettjeit egyszer sem mulasztotta el. meglátogatni. És nem maradt a hidegen feszes reprezentációnál, hanem módot és alkalmat keresett arra, hogy a 1 egkülönbözőbb kérdésekről beszélgessen a különböző nemzetek újságíróival, akiknél sohasem érdeklődött pártállásuk, vagy világnézetük után. 1929 májusában egy nagy beszédben méltatta a sajtó tevékenységét. Még akkor ott ü3t mellette Stresemamn is, aki sok fontos kérdésben kérte ki a pápuái követ tanácsát. Talán ez a beszéd szemlélteti legjobban Pacelli gondolatvilágát: — Az újságíró csak az igazság szolgája, az igazság keresése az újságírói munlca alapja és célja. Az újságíró lovagi szolgálatot teljesít az igazságért és ezt a szolgálatot alárendeli testvér- és emberszeretet mindennél maga- .sebb fejedelmi parancsának. A testvér- s emberszer,etet nem ismeri a nemzeti és faji különbségeket, átszárnyal a. nemzeti és faji korfiz áliampolgánági törvény javallatát a kormány a jövő évben sem fogja beterjeszteni a nemzetgyűléshez Prága, december 30. Az egyes minisztériumok a műit napokban küldték meg a lapok szerkesztőségeinek az 1929. évben végzett munkásságuk beszámolóját és a jövő évi terveiket. Bennünket közelebbről érint azt unifikációs minisztériumnak a munkaprog- J ramja, ^mely szerint a polgári perrendtartásról szóló törvény j javaslata a jövő év tavaszán kerül a parlament elé. A csehszlovákiai egységes polgári törvény- könyvön több minisztérium dologozik egyidejűleg az unifikációs minisztérium vezetése alatt, ezek a munkálatok azonban nagyon lassan haladnak, miután előbb házi használatra kodifikálni kell a Szlovenszkón és Ruszinszkón érvényes szokásjogot. Nem várható tehát, hogy ez a hatalmas jogi munka a jövő évben elkészüljön s igy annak parlamenti tárgyalására sor nem kerül. Előrehaladottabb állapotban van a büntetőtörvénykönyv és a büntető perrendtartás novellája, amelyen az igazságügyi minisztérium már 1920 óta dolgozik. Az unifikációs minisztérium munkaprogramja szerint ezek a javaslatok ugyancsak 1930 őszén kerülnek a parlament elé. Bennünket szlovenszk óinkat a minisztérium jelentésének ama része érdekel legjobban, amely az állampolgársági törvényről szól. Ez a bekezdés szó szerint a következőképpen hangzik: ■— Ami az idegenek jelentkezéséről, továbbá a névváltoztatásról s végül az állampolgárság és községi illetőség megszerzéséről szóló törvények javaslatait illeti, ezeket a törvényeiőJcészitésí munkálatokat az unifikációs minisztérium teljesen önállóan végzi s a csehszlovák állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló javaslatot már régebben elkészítette. A községi illetőségi jog megszerzéséről és elveszítéséről szóló törvény javaslata ugyancsak már régebben elkészült s megérett arra, hogy kormány javaslat legyen belőle. Mint a fentiekből kitűnik, az unifikációs minisztérium jelentése az egyes törvényjavaslatoknál határozottan kimondja azt, hogy a kormány bemyujtja-e azokat a törvényhozás- hoz, vagy nem. Az állampolgársági és illetőségi javaslatoknál a munkaprogram erről mélyen hallgat, amiből arra kell következtetnünk, hogy az uj kormánynak sínes komoly szándéka arra, hogy ezt az égetően fontos kérdést fl- jövő évben rpidezze. Gsak röviden ismételjük meg itt azt az állításunkat, hogy az állampolgársági kérdés mai állapota ellenkezik az alikotmánytörvény- nyel, amely kimondja azt, hogy a csehszlovák állampolgárság egy és egységes. Már pedig az állampolgárság megszerezhetésének kétféle módja nyilván ellentétben áll az állam- polgárság egységének a fogalmával. MŰSORON KÍVÜL írja: MÁSAI SÁNDOR (Utianyoml* tüo»! AZ EMBER SZERÉNY LESZ A standon járnak fel és alá az emberek és árulják a fenyőfákat. A vevők settenkedve ólálkodnak a szalmába bilincselt karácsonyfák körül, szemre válogatják a nekík- valót, hosszadalmasan és körültekintően megkötik az üzletet. Ijedelemre semmi ok, nem karácsonyi hangulatképet mérünk ki utótag az olvasónak, valami másra hívom fel szives figyelmét. Egy ilyen stand előtt megálltam és néztem az embereket, ahogy karácsonyfát vettek 6 egyszerre elcsodálkoztam azon, de nagyon alaposan, hogy milyen rettenetesen szerény lett az ember ezekben az évekbenÉrzem, hogy ezt nehéz lesz megmagyarázni, úgy, hogy ne tűnjön szentimentálisnak, se nagyon banálisnak. Se túlzottan sötétnek. Nehéz éhhez a szerénységhez hozzáférni szavakkal. Nem úgy értem, hogy igényeinkben lettünk szerények, mert ez természetes. Nem arról merészkedek itt andalognl, hogy az emberek spórolnak a karácsonyfán, mert ez nem érdekes. Pont a karácsonyfán ne spóroljanak? Annyi baj legyen. Megdöbbenve figyeltem magamban az Pontos órák, ékszerek, részletre is Kondiméi, Kosice, Srobár ueea 3. Államvasutak szállítója. egész csomag csodálkozást: elcsodálkoztam azon, hogy milyen szerény lettem. Szerény, magammal szemben, azzal szemben, amit az emberektől várok, amit róluk feltételezek. Megdöbbenve és feszengve vettem észre magamon, hogy jólesik látnom, amint az emberek karácsonyfát válogatnak. Ilyen szerény lettem. Ez megijesztett. Itt talán mégse tartunk? Ennyire talán mégse szegényedtem le. Eny- nyire dúvad mégse lettem ezekben az években, hogy már bizalommal és reménykedéssel töltsön el egy ilyen sablonos tünet? Mentői tovább figyeltem magamban, amit láttam s amit az kiváltott, annál inkább megdöbbentem azon, hogy jólesik, felemel, bizalommal tölt el. Bizonyos elégedettséggel tölt el az, hogy az emberek megállnak a sötét uccán s van szivük és kedvük ilyen kedves fölöslegre, mint a karácsonyfa. Egymásra gondolnak s nem álallanak óc^orogni és alkudozni és vásárolni valamit, aminek semmi értelme nincsen más, csak az, hogy jelét adják egymás iránt jóindulatuknak, gyöngédségüknek, ©gy bizonyos tudatos és szándékos naivitásnak. Egyszerre módfelett tetszeni kezdett ez nekem. S nem döbbentem meg, hogy már itt tartok. S nagyon drukkoltam, hogy ez a megdöbbenés nemcsak az én 1 aláírná nyom, nem személyes valami. Hogy kikoser©dósban, fáradtságban, leKOrio tompultságban, kilátástalanságban már többen tartunk itt, a szerénységnek ennél qz egészen alsó fokánál. Nem mintha különösen rosszat tételeznénk fel egymásról. Csak éppen nem tételezünk fel semmit. S a gyöngédség és emberiesség legkisebb jele, gyufaszálnyi fénye már elég ahhoz, bovy örülni tudjunk neki. Nekem már jólesik az, ka valaki meglöki karomat a villamoson és azt mondja: „Pardon". 1 Örülni tudok annak, h.a a rendőr udvariasan int, hogy várjak, amig átengedi a gyalogjárókat. Pirosbetüs nap, ha az állomáson a hordár emberséges hangsúllyal köszöni meg a borravalót. Nagy ünnep, ha azt látom, hogy az emberek egy pár gyöngéd ötlettel még ünnepre készülődnek. Nagyon szerény lesz az ember. Csak eny- nvit merek erről megjegyezni. Pardon. Szlovenszkői alkotmányosig ma: vnmzm tarfománygjfASÉsi képviselő Állítólag Kramár és Hlinka megegyezésének köszönheti Sz’ovenszkó a tartományrendszert. Azt hisszük, hogy a kettőből csak Kramár tudhatta, hogy mii cselekszik. Szlo- venszkó parlamentjének szokták nevezni az országos ‘képviselőtestüieíet. De miféle parlament lehet az, melynek keze-lába gúzsba van kötve, törvényeket nem hozhat fi legcsekélyebb határozatai csak a prágai belügyminisztérium jóváhagyása után jogerősek? Hogy a képviselőknek nincs immunitásuk, szabad véleménynyilvánitási s interpellálá- sj joguk, mert például Országh alelnök ur bármikor szanz-són félbeszakítja a szónokot s ő, Országh szónokol helyette hosszan, kijelentve végül, hogy a felszólaló indítványát nem bocsátja szavazás alá — erről nem is beszélek. Lefelé tehát mégis csak van valami joga az országos elnöknek, nevezetesen neki, a kinevezettnek, az egyenként 35.000 választó által választott képviselőkkel szemben. Felfelé azonban aránylag kevesebb a joga, mint a zsupánoknak volt. Igaz, hiszen deputációzhat a választmány tagjaival Prá- gábaá a miniszteri referenseknél. Kérhet s kap — ígéretet. Ne de az országos képviselőtestületben lehet igen értékes gondolatokat „termelni", sőt álmodni is lehet Szlovenszkó önkormán y zatáról. Akik naivul elhiszik, hogy a tartományi rendszer összes bajai csak „a kezdet nehézségeiből" erednek, azok olvassák el figyelmesen a törvényt Hiszen a választmánnyal együtt dolgozó tisztviselők elsőrangú erők, kikben megvan a tudás s jóakarat, megértők s a bukdácsolásban kölcsönösen a kópv. testülettel segítik egymást. De mind hiába, mert a hiba a törvényben van. Fadugós játékpuskával verebet sem lehet lőni. A választmány még csak elcsépeli a néhány asztag sovány árpát, de a plénum már csak szalmát csépelhet Talán ezért nem tartják érdemesnek gyakrabban összehívni e ezért engedik át az öregek a szónoklást az újoncoknak. Lehet kicsit kifelé beszélni, a pártsajtó továbbítja. Tág tere nyilik a disputának az országos hivatal, a választmány, a képviselőtestület hatásköre kérdésében is, ugyanígy a járásokban a hivatal, a választmány s a plénum hatáskörében. Van p o. járási hivatal, mely hivatkozva az 1927. évi 125. törvény 4. és 99. szakaszaira, a saját hatáskörében vybor nélkül intézi el a községeknek rendkívül fontos határozatát az építendő elemi iskola jellegéről. Szak értők informálása alapján megjósoltuk az összes bajokat, valamint a chaoszt már a zsupák temetésekor. Hányszor fordul elő például, hogy egy központi fotisztviselőliek keletre kell kiutaznia valamely ügy megvizsgálására, ahol minden ismeretlen előtte, rá van utalva téves információkra, hinnie kell... A jő adminisztráció máris sírja vissza a nagy-, illetve kis megyéket. Azért Írom ezt, hogy a kőzöuség ne éljen illúziókban. Nem azért, hogy adjuk fel a harcot. Ellenkezőleg, küzdonünk kell minden morzsáért az adott alkotnianyosdj keretben addig is, mig a tőrvény megváltoztatását elérjük.
