Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-31 / 296. (2221.) szám

7“ Primo de Rivera nyugatabba vonul A diktátor minden pillanatban lemondhat — A diktatúra szomorú mérlege — A pezeta zuhan — Ili alkotmányos éra küszöbén? £999 december 3? kedd. imiminmui ssísocí- ^ vrr.■rt.-sxsssjrzsi’jxsva KOMMENTÁROK i * SCHACHT KÖRÜL Bemard Shaw Morgan bankárról mintázta „Amerika császárjának14 alakját. Morgan a vb Mg é« a trezorok ura s tán nem túlozunk na­gyon, ha azt állítjuk: Morgan egyetlen arofin- torától függ Európa sorsa. A bankár Európába küldte famulujsát, Owen iYoungot, hogy megkösse az itteni népekkel a Young-szerződést, amely tulajdonképpen Mor­gan szerződése és Párisban tavaly háromszáz (szakértő é« háromszáz politikus leste a new- yorki császár intését, amely elengedett, vagy fölszámított milliókat és milliárdokat, népek, nemzetek és államok munkájának véres verí­ték ót. A császár kegyenget és kedvencet talált a kontinensen. Nem a győzők között találta, ha­nem a legyőzőitek között, ahol a kegyenc megmutathatta,, hogy mestere a modern kapi­talizmus világokat szülő aritmetikájának és magára vonhatta a vezérek vezérének figyel­mét. A bankár Hjalmár Sohaohtot — hogy úgy mondjuk — kinevezte földi helytartójának és ráfbizta a német birodalom pénzügyi irányí­tását. Amióta Morgan kitüntette Söhachtot, a Bi­rodalmi Bank elnökének minden sikerül. Mű­ködésével a nagypolitika megkapta valódi szi- nét-izét: az előtédbe egy bankár került. Tudó­sok, jogászok, papok helyett bankár, méltó demonstrálására annak, hogy korunk Hermes isten jegyében áll. Évekkel ezelőtt az iparos — a mérnök, a gyáros — kísérelte meg, hogy elfoglalja az őt megillető helyet az államférfiak asztalánál (Németországban kísérelte meg, a modern ka­pitalizmus, legmodernebb európai államában) és Stinnes a Buhr-megszállás előtti zavaros időben pozitív lépéseket tett Berlinben a dik­tátoráig felé. D’Abernon németországi angol nagykövet csodálatosan szép emlékirataiból tudomást szerzünk céljairól, tetteiről — és bukásáról. A nagybankok megették a nagy­iparost s a három német D-bank elgáncsolta Stinnest. A pénzügyi manipulációk — az ész —• dinamikája nagyobbnak bizonyult, mint az ipari teljesítmények — az erő — súlya, s mi­ként Amerikában Morgan a General Motors­szal legyőzte Fordot, az iparost, miként Bel­giumot egyszer meg akarta vásárolni Loeven- stein, a bankár, úgy hullt vissza Stinnes is, hogy helyet adjon az esszenciális pénzembe­reknek. Mert a kapitalizmust nem a nagyipar jelenti, hanem a nagybankok. Eléri Schacht azt, amit Stinnes nem tudott elérni? ,\ Mindenesetre megkísérli és Morgan gyámo- litja. Az a Morgan, aki . nagyszerű orrával talán elsőnek érezte meg, hogy a korhadt Európa egyetlen népe, amely amerikai szemszögből nézve kegyelmet érdemel, a német, mert fulmináns eneTgia rejlik benne és az energia végkifojlődések éppen gyönyörű biznisz. Az amerikai bankárok behálózták a birodalmat és hálójukon a csomó ^Schacht lett. Szívesen látnák, "ha ő lendülne az élre, akár mint diktá­tor, mert a modern kapitalizmus biztos em­bert üdvözölhetne egyik legfontosabb pozíció­jában. Schacht, a vékonyarcu, furós nézésű, so­vány, szikkadt aszkéta-ember, mindent meg­tesz, hogy az amerikai bankárok kívánságá­nak és saját temperamentuma féktelen vágyai­nak eleget tegyen. Szenvedélyossége elragad­ja, de soha annyira, hogy ne cselekedne zse­niálisan. Ellenségeit elsöpörte, mint Hilferdin- get és a biedermanni Müller-Franken-kormány az ő szellemi igája alatt görnyed. Schacht ke­gyetlen, kíméletlen és rettenetesen tud. Hat év alatt szanálta a birodalmat; semmiből, mint az Isten, megteremtette az aranymárkát, biz­tosítani tudta Amerika föltétien bizalmát és tavaly Párisban a hülledező franciáktól a szó legszorosabb értelmében kicsikarta a Young- tervezetet. Vilmos császárhoz hasonlítják, nem hiába, könyörtelen legázolási vágya, politikai nézetei, önérzete, határozottsága, temperamen­tumának kitörései az excsászár mintájára for­mált északi porosz junker legtipikusabb kvali­tásait juttatják eszünkbe. Csak éppen zseniá­lis, ravasz és szívós. Csak éppen óriási stilusu bankár, a papír és ceruza biztos embere. A német birodalom politikáját hetek óta ő determinálja. Az ország közvéleménye guel- fekie és guibeilinekre oszlott. Schacht mellett, vagy Schacht ellen a jelszó. Évek óta nem állt a történések középpontjában annyira egy em­ber, mint most ez az — egyszerű bankár. Po­litikusok, államférfiak hajlonganak előtte. Egyetlen ádáz ellensége van: Curtius, a Stre- semann-utód. ő ia ökonómus, ő is energikus. A Hilferding—Schacht-párviadalt a birodalom közvéleményének lélegzetvisszafojtott izgalma közt Schacht nyerte meg, mi lesz a világbaj­nokság második fordulójával, a Sohecht—Cur- tius-párbajial? Egyelőre mintha Curtius előnyt szerzett volna ■— Schacht nem megy Hágába —, de a kocka hamarosan fordulhat. A világ érdeklődve és érdekelve várja, mi lesz az eredmény. Mit akar Schacht? Mit tud Schacht? Hová jut Schacht? Vagy diktátor lesz — az első nyílt bankárdiktátor, uj típus a nagyranőtt hadvezérek és népszerű politiku- isok érdekes sorában, — vagy elbukik és meg­elégszik egy óriásbank. vezérigazgatóságának szürkeségével? Az ut elő van készítve, Schacht neve váltópénz a német birodalom jobboldali tömegei zászlójukra "arrták Hjalmár Schacht- ,n*.k> a biztos!: .v/i / mVlónak ét az energikus Madrid, deoeonber 30. Primo de Rivera az ABCd>en érdekes cikket irt, amely általános feltűnést keltett rezignált hangjával, mely úgy hat, mintha a csalódott diktátor saját halálos Ítéletét írná alá. Primo többek kö­zött igy nyilatkozik: — Becsületes véleményem szerint a diktatúra nehéz helyzetbe került, neon c®ak azért, mert az idő vasfoga megrágta, hanem árért is, mert állandóan harcolni kénytelen a kis ellenfelek aláaknázó mun­kája ellen. Arra kell gondolni, hogy a diktatúrát a jövőben valami átmeneti kormányzással helyettesítsük. Amint a király aláirja az eléje terjesztett javaslato­kat, az ország is megtudja, hogy mit ter­vezek. Az eljövendő korszak még az alkot­mányon kívül áll, mert zavartalanul kell dolgozni. Az Union Patrioticára nagy fel­adat vár a jövőbem. Romén, december 30. Normandiának évek óla nem volt olyan rejtélyes és véres szem zációja, mint most. Egy 18 éves, mindig mo­solygó, barnahaju, vidám fiatal leánynak a holtteste fekszik a bonoolóasztalou. Az orvo­sok a már félig feloszlott holttest felboncolá­sa alapján próbálnak fényt deriteni arra, hogy milyen eszközökkel, mimódon és mikor gyilkolták meg a szép Aliee Lemoine-t. Egy­előre teljes homály fedi, ki lehetett a gyilkos. A fiatal lány, aki Elbeuf egyik magasrangu városi tisztviselőjének gyermeke, nagyon sok fiatalemberrel tartott fenn barátságot. A szép Alice moíorbiciksire ül Még julius végén történt, hogy Alioe Lo­momé, aki az egyik elbeufi mezőgazdasági gépgyár irodájában volt tisztviselőnő, a szo­kottnál korábban távozott el a hivatalból. — Azt mondta egyik barátnőjének, hogy rosszul érzi magát, annyi baja van az életben, valaki rutul becsapta és nagyon szenved. A barátnő vigasztalta Alicet s faggatta, mi baja, de a lány, aki nagyon zárkózőtt termé­szetű volit, egy szóval sem árulta el mi tör­tént. Késő este ment csak haza szüleihez, akik szemrehányást tettek neki, miért nem volt otthon ebéden. A lány azonban nem felelt, nem is vacsorázott, bement a szobájába és szülei többé nem látták. Korán hajnalban távozhatott el hazulról Alice Lemoine. Szenvedélyesen szerette a motorbiciklit és ép azért vállalt állást, hogy motorbiciklit vásárolhasson és azt a maga ke­resetéből üzemben tartsa. Alice nagy túrákat tett motorbiciklijén, de majdnem mindig má- sodmagával. ő vezette a motorbiciklit és hátul a kis ülésen mindig egy-egy udvarlója fog­lalt helyet. Sohasem engedte, hogy férfipajtásai vezes­sék a motorbiciklit. Elbeufban és Rouenban, ahol szintén jól ismerték a motorkerékpáros szép fiatal lányt, sokat mosolyogtak rajta és udvariéin. Hainali iram Roaen felé Azon a júliusi hajnalon is felkapott motor­kor ékpár jár a a fiatal lány ée nem tért többé vissza. Nyár óta hiába kutatták Alicet és a motorke­rékpárt. Két tanú jelentkezett csak, két gazdálkodó, akik korán hajnalban lát­ták, hogy Alice Lemoine motorkerékpárján sebesen hajt Rouen irányába. Egész Franciaországban körözték a fiatal lány fényképét és szemólyleirását. A határ­ion possumuis“-hangoztatónak nevét. Elég vonzóerő van benne. Bárhogy lesz, a hágai konferencia fölött két nagy név presztízse lebeg. A tárgyalásokra két olyan férfin fogja rányomni bélyegét, aki ott sem lesz: az egyik Pierpon Morgan Ameri­kából, a másik Hjalmar Schacht Németország­ból. , FULGOR. Benfentesek véleménye szerint Primo de Rivera az eddigi polilikamenles Union Patrioticát politikai párttá alakítja át és ön­maga áll az élére. Jellemző az idők változá­sára, hogy a Debate nevű klerikális lap, amely eddig a diktatúra leghiibb támasza volt, tegnapi vezércikkében a d’ktatura el­len nyilatkozik. A cikk szerin '• a hatévi munka megtörte a diktatúra erejét és Primo de Rivera ne gondolja, hogy föltétlenül szük­séges az ő személye abban a munkában, amely az országot a diktatúrából átvezeti az alkotmányos életbe. Primo de Rivera idejé­nek befellegzett. A cenzúra a vezércikket átengedte, amiből egyesek arra következ­tetnek, hogy Primo de Rivera feladja a har­cot és hamarosan lemond. A „!as*n karmámra Madrid, december 30. A spanyol dikta­túra szempontjából az év aligha feicződhe­állomásokon szolgálatot teljesítő hatóságok fi­gyelmét felhívták, hogy ha egy motorkerékpá- rois nőt találnak, tartóztassák fel. Attól tar­tottak ugyanis, hogy a kalandos természetű különös lány motorkerékpárján világgá ment. Hogy mennyi pénz volt nála eltűnésekor, azt senki sem tudta. Mint önálló és független lány, valószínűleg összegyűjtött magának egy kis tőkét fizetéséből és ezt ií< magával vitte. Szo­bájából azonban csak egy kis bőrönd tűnt el, néhány darab fehérnemű, egy ruha és egy pár cipő. A jelek szerint tehát Alioe Lemoine valami titokzatos okból el­szökött hazulról s nyilván bizonyos ideig nem is akart visszatérni. Holttest az avarban Két nappal ezelőtt egy Tassét nevű posta­alkalmazott feldúlt arccal jelentkezett az el­beufi rendőrségen. Elmondta, hogy egy nőis­merősével kirándult a Mars-erdőbe. Ez az er­dő néhány kilométernyire van Elbeuftól. Az erdőben bolyongtak kettesben, járatlan ösvé­nyeken sétálgattak, amikor Tassét a téli falevelek alatt félig eltakarva egy mozdulatlan testet pillantott meg. Botjával megpiszkálta a faleveleket és meg- dermedten látta, hogy egy félig feloszlott női holttest fekszik az erdőben. Gachet rendőrbiztos azonnal autóba ült és Tassé t-vel s három rendőrrel kirobogott a Mars-erdőbe. Az erdőszélen leszálltak az autóból és Tassét vezette tovább a rend­őröket. Csakhamar ráakadtak arra a helyre, ahol félig behavazva a női holttest feküdt.. A rendőrbiztos a helyszínen megvizsgálta a félig feloszlott hullát. A ruha félig le volt tépve róla és egyik alsóruhája néhány lépés'- nyire hevert egy fa tövében. Rövid kutatás ulán korhadó faágak és sárga falevelek alatt találtak egy női retikült. A retikülben egy kis tükör, egy puderdoboz, egy ruzspálcika s egy selyem zsebkendő volt. A zsebkendő sar­kában a következő monogramot látták: A. L. A holttest arca már felismerhetetlen volt, de Gachet rendőrbiztos jól sejtette, hogy a júliusban elünt Alice Lemoine holttestét ta­lálták meg. A rendőrfőnök emlékezett, hogy a lány motorkerékpárján tűnt el hazulról. A hónapok óta tartó eredményleien nyomozás során ép az volt a legszembeötlőbb, bogy nemcsak a leányt, de a motorkerékpárt sem sikerült megtalálni. A rendőrbíztos valószínűnek tartotta, hogy a motorkerékpárnak is itt kell lennie a közel ben. Három rendőrét elküldte, hogy kutas­sanak a sűrű erdőben. Csakugyan néhány perc múlva az egyik rendőr visszatért és je­lentette, hogy egy sürü vadrózsabokorban van elrejtve a motorkerékpár. Két mély seb A helyszínen részletes’ jegyzőkönyvet vet­tek fel, a hullát, a motorkerékpárt és a ta­lált tárgyakat beszállitolták Elbeufbe. Louis Lemoine, az apa megjelent a hullaházban és alig pillantott rá a hol 1testre, zokogva felki­áltott: — Ez ő, ez Alioe! tett volna be rosszabb nappal- mint a teg­napi volt. A pezeta tegnap katasztrofáli­san zuhanni kezdett. Az angol font Mad­ridban 36.5-ro emelkedett. Néhány hónap­pal ezelőtt a pozétát a font 28-as árfolya­mával kényelmesen stabilizálni lehetett volna, de a diktatúra elmulasztotta a szük­séges rendszabályok bevezetését. A diktá­tor egy spanyol újságíró előtt kijelentette, hogy a kormány pénzügyi politikája hely­telennek bizonyult. Az 1929-cs év a spa­nyol közgazdasági élet fekete éve volt és a helyzet ma sem jobb. A lapok szerint a politikai élet annyira kuszáit, hogy máról- holnapra a kormány lemondásával és egy uj miniszterelnök kinevezésével lehet számolni. Primo de Rivera december 31-én a király elé terjeszti uj programját, mely­ben vázolja a „lassú átmenet'4 bevezetésé­nek módjait. Az első orvosi vizsgálat megállapítása sze­rint Alice halálát két mély seb okozta. Az egyik a nyakon, a másik pedig a szív fö­lött van. Hogy milyen késtől származott ez a halálos seb, azt már bajosan lehet megálla­pítani, a hulla annyira feloszlott. Ezekután az elbeufi rendőrségnek az volt a feladata, hogy megállapítsa, ki a gyilkos és Alioe Lemoine miért ment az erdőbe. Arra a helyre, ahol a holttestet megtalál­ták, motorkerékpáron nem lehet behajtani, tehát nyilvánvaló, hogy a fiatal lány betolta a keskeny ösvényen motorkerékpárját. De az sem lehetetlen, hogy valaki erőszakkal hurcolta be az élő vagy a meggyilkolt lányt az erdőbe. A cinikus szerető Ki lehetett az a férfi, akivel a tragikus nap reggelén együtt volt Alioe Lemoine? Ele­inte mindenki a lány vőlegényére, Bailleul fiatal kereskedőre gyanakodott. Bailleult nyomban megidézték és faggatni kezdték, mi­kor volt együtt utoljára Alice-zal. A fiatal­ember, aki 21 éves, közönyösen viselkedett akkor is, amikor megmutatták neki Alioe holttestét és amikor kivitték a Mars-erdőbe arra a helyre, ahol a halottat megtalálták. — Négy évig barátságban voltam Alice-zal, — mondta Bailleul — de már untam és ami­kor hallottam, hogy eltűnt, nem is búsultam utána és nem törődtem vele. A boncolás azt is megállapította, hogy a lány áldott állapotban volt meggyilkolá­sakor. Amikor ezt a fiatalember szemébe mondták, Bailleul még közönyösebben igy válaszolt: — Négy év alatt nagyon sok fiúval barátko­zott Alice és az utóbbi időben ép azért akar­tam szakítani vele, mert rajtam kívül még volt vagy három-négy barátja. Igazán nem tudom, ki a felelős a szegény Alice akkori állapotáért. Ez a közönyös és cinikus viselkedés még inkább svanussá tette Bailleul szerepét. A lakásán házkutatást tartottak, hátha találnak valami terhelő dokumentumot. A Mars-erdő­ben újabb helyszíni vizsgálatot folytattak és ekkor az egyik fa alatt egy csomó levelet talál­tak. A levelek azonban annyira eláztak, hogy egyetlen szót sem lehet kibetüzni belőlük. Az elázott levelekkel szemben, amelyek talán a rejtélyt megoldanák, tehetetlenül áll a rend­őrség. Most felküldték a párisi rendőrség ve­gyészeti laboratóriumába, hogy szakértők re­konstruálják a levelek szövegét. Ebben a re­konstrukcióban azonban nem nagyon bíznak. Tizennégy gyanúsított fiatalember Az egész nyomozási során az a legfeltű­nőbb, hogy eddig 14 fiatalembert hallgattak ki, akik mindannyian bevallották, hogy bizalmas viszonyban voltak a meggyilkolt Alioe Le­A FRANCIA KRIMINALISZTIKA LEGÚJABB REJTÉLYE Egy vidám, kalandos fiadat lány holtteste a rouen-t Mars-erdőben ■ Féléve nyomozza az elbeufi rendőrség, ki gy'lkolta meg a zajos szerelmi életei élő Alice Lomoméi, akinek holttestéi csak most találták meg

Next

/
Thumbnails
Contents