Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

KIaAS? í®j T«k8átB®p, Kordács érsek a szocialista és kommunista materializmus elleni tfimiriiésre szólítja fül a katolikus pártokat Suum cuftme: Csehország tegyen a cseheké, Sziovenszfcó a szlovákoké Prága, d>eoe«iiíber 28. A Slováik veeröbö bék­lyón Kordára prágai érsekinek a Cecil hasáb­jain megjelent karácsonyi cikkét közli, mely- bein Kordto a katolikus pártok pariamertti öeszoíogásáuak esukségét hirdeti. Az érde­kes cikkből kiemeljük a következőket: — Az áMaimJorduiat utáai Hlinka képviselő Jdfejerte aggodalmát, — Írja többek között Kordács, — hogy a cseh pokr okárok a szlo­vákoknak szabadságuk visszaszerzése és a csehekkel való államegység© fölötti örömét eü fogják rontani azzal, hogy az ő élő katoli- ozamisökat a pokr okársággal igyekezni lóg­nak „e!kaito!izáilni“. Bebizonyosodott, hogy a cseh haladás a két nemzet umifikálása folya­matának már a legelejém tmiekelWá tette Hlinka aggodalmát. E* a folyamat a forradalmi nemzetgyűlés kuftarklubtábél iindult ki, ahol javaslatokat tettek, hogyan vezessék ki a szlovák kafoii- knsokat eddigi ^maradiiságukból". Hy eszkö­zök közé tartozott olyan könyvtárak alapilfcá- na, melyekben egyetlenegy szlovák könyv se legyen, vándor szánaklati kurzusok rendsze- nesitése, amelyekben egyetlenegy katolikus pap sem vehet részt, pokrokár tanítóknak és idvatalnok csfcn alk Szlovenszkéra való ve­zénylése és ehhez hasonlók Ilyen tanítók, hivatalnokok és a szoMateszka egyrészének végzetes működése lelke mélyében sértette a szlovák katolikus népet, amely elveszítette lázaim át és máig sem viseltetik bizalommal pi morféra baltora ilyen viselőivel evemben 0 esi a bizalma bánságát m agára a prágai kormányra is átvitte. Crane prágai angol kö­vet a cseh pokrokárok eme szlovenszfeói knl- tnrtéuy kedéseiről saját szemével győződött meg s ngy nyöatkorott, hogy SdiormwBkö «*reszett Csehország számára, ha a cseh pokrokárok romboló ténykedé­sét atfg nem Mfűntetík. Teljesem be is de a aép már nem hízott. Az uniífifcáló 'tevékenységnek legelőször ezt a bizalmatlanságot kell elhárítania, az alkal­matlan tanítók és hivatalnokok eltávoilitásá- val. Snnm cnique: Csehország legyen a csehe­ké, Swlovenszkó a szlovákoké s a parla­mentben mindekét önálló egyed szövet­kezzék a* ellenség elleni támadásra. Az iskola minden politikai párt, sőt még a bolsevisták szemében is politikum, vagyis párta fcónpóüás céljából a fiatalság ne vé­li) je. I5pp ezért minden irányú és nemzeti­ségű keresztény képviselő, nevezetesen pedig a csehek és szlovákok nagy katoli­kus pártjai egy egységesem működő blokk­ba kell hogy szövetkezzenek, a hit és az állam védelmére a materi®,lista szocializ- mma és annak torz gyermeke, a bolseviz- mus ellen. A Palesztinái bizottság befelezte arankáját London, december 28. A palesztinaá bi­zottság tegnap befejezte munkáját és üze­netet küldött Palesztina lakosságának, amely­ben elismeri, hogy munkáját Palesztinából állandóan támogatták és lehetővé tették an­nak sikeres befejezését. Karácsonyi amnesztia Bulgáriában Szófitt, december 28. A király ats ortodox karácsony napján egy ukáaaal 232 politikai bűnösnek megkegyelmez, körtük ssáe katonai fegyencaeik i*. Csapán azok az eüStőKek nem réexesttktefe kegyelemben, aká&ei as éá- lam védelméről ásóié törvény alapján itJéBitefe el I i tapasztalata í _V iü^ll ewtm wSmJ - , iNEODERM ntöDinnl minden fiFPRnPHÁ^fTA íf.prgchaskaI tr.rnUuriAöiAft brXgÍie.^1 tubusban PRAGÜB. | ft&nlVuAaSa8 ----------------------------------------i | KR ÉMÉ A tapasztalat — a bölcsesség anyja, különösen a szépségápolás terén. NEODERM A Procháska cég 1847-től szakadat- nappalra) tanul igyekszik toalettszereivel emelni és megőrizni a nő szépségét 82 éves munka, 82 éves tapasztalat. E hosszú évek egydüiálló tapasztalata a Procháska féle Neoderm nappali krém és a Procháska C o 1 d k r é m, gyártásá- nál összpontosul. Minőségük elsőrendű, (L* ö LA/ áruk olcsó. Egy 9.-— Kc-ás nagy tubus ^ 13 1D A M hosszú időre elegendő. Bőre ettől wKl2*Ai*l. felfrissül, ruganyosabb és szebb lesz. (éjjelre) =3 Röntgen tanár ur Irta: Bán Ferenc Röntgen tanár ur már megjárta az élet csúcsát 4a évei kezdték őt lefelé csúsztatni a lejtőn. Ennél­fogva *— úgyszólván hivatalból —- bölcsnek érezte magát és kérkedve hangoztatta, «hogy ax életnek nincs több problémája száméra, megbékélt, bele­törődött ember lett, aki csuszkái, gurigái még cgyideig s azután a semmibe zrcáxan. Különös­képpen sokat foglalkozott a halállal, ax önmaga elpusztulásával és ebből azt a hitet kovácsolta ki önmaga számára, hogy 5 különb a legtöbb ember­nél. Általában szerénynek ismerték Röntgen urat és valóban, ha véletlenül nem volt erőszakos és indaiatoe, úgy csöndesen, mondhatni meglapultan viselkedett. Röntgen ur azonban megfordított sündieznó volt: ő belül viselte a gőg, az elbizottság és a fennhéjázás tüskéit Furcsa egy ember volt: ások közül való, akikből tizenkettő egy tucat, de belül, önmaguk előtt mégis kivételes lényeknek hiszik önmagukat, no és hogy valamely egyénibb tolajdoneágáról is szóljak, hát fölemlítem, hogy ifjúkorában filozófiával is foglalkozott. — Volt idő, amikor a filozófiára adtam magam! — mondta és e kijelentését olyau lendületes gesztussal tudta kisérni, hogy a® avatatlan múl­hatatlanul erre gondolt: Röntgen ur egykor, ha akarja vaia, Spinóza lehetett vo’ .al A filozófiai tanulmányok alatt ugyan nem kell egyebet érteni, mint nehány pszichológiai könyv­nek regény-tempóban való elolvasását, néhány frappáns sornak az emlékezetbe csípését, nagy csomó műszónak gyakori, de annál helytelenebb használását, de mindez nem lehetett gátja annak, hegy Röntgen ur önmagát ne a legelső lélekbúvár­nak tartsa. — Az emberi lelket úgy ismerem, mint a magam tenyerét! — mondogatta gyakorta. Mint mondám, befelé igen büszke volt az egyéb­ként szerényen viselkedő Röntgen ur, de minden nagyszerű tulajdonsága között is léleklátó képessé­gét becsülte a legtöbbre. Gyakran és igen gyorsan ítélt az emberekről. ítéletei néha balul ütöttek ki ugyan, de Röntgen urat sohasem zavarták olyan csekélységek, aminők a kézzelfogható tények. A megdöbbent, vagy írunyra hajlamos embereknek egy-egy balsikerü kijelentés után vakmerőén vág­ta a szemükbe: — Csodálkoztok? Pedig mégis nekem van iga- xam, mert az én szemem az nem csalhat. Ti mindannyian tévedhettek, de ha én egyszer ki­mondottam valamit, hát az úgy is van! Leorrolhat a Gaurizankár, kiszáradhat a Csen­des-óceán, de az, hogy amit Röntgen ur egyszer kircondotr, ne legyen helyes, az teljesen lehetetlen. Röntgen tanár ur egy szép napon megállapította, hogy nem szereti a feleségét Persze eezeégáhan se ▼olt megrongálni, vájjon helyesek és igazak-e az okok, melyek erre a megállapításra késztették. Röntgen ur kimondta, tehát úgy vett. Röntgen ur, miután megállapította, hogy nem szereti a feleségét, készen lett a második megálla­pítással is: elválik tőle. Feleségével egyelőre ugyan nem közölte, ami érthető is, hiszen Röntgen ur papucsban töltötte a házaséletét. Azonban ne­hogy azt gondolja valaki, hogy Röntgen ur beval­lotta önmaga előtt a feleségétől való félezét. Ko­rántsem. A hallgatást ő akként magyarázta, mint nemes lelkének szenvedni tudását, amely nemes lélek, mint ismeretes, százszor inkább marcangolj^ széjjel önmagát, semhogy másnak akármi 1y cse­kélyke kellemetlensége* is okozzon. Röntgen ur, azután önmagával akként egyezett ki, hogy miután eleget gyönyörködött az önmaga lelkének nemességében, mégis bejelenti asszonyá­nak a válást és nem bánja, ha az asszony tönkre is megy bele, se, Röntgen ur egyben azt is el­határozta, hogy soha az életben nem nősül többé. — Neen mondotta magának — a házasélet csak nyűg az olyan kivételes lényre, anrinő én vagyok! — Elhatározásom szilárd s 'megmásíthatatlan! — mondta önmagának még, ment e különben sze­rény férfiú nagyképü is tudott lenni ha úgy vélet­lenül kiszabadult as igazi természete. Már alaposan beleringatta magát a lelki és testi magánoséág gyönyöreibe, amikor egy szép napon alaposan beleszeretett egy lányba. Nem fontos, hogy milyen volt a lány, legyen annyi is elég, hogy a feleségének merő ellentéte volt. Röntgen ur mintán megállapította, hogy szerel­mes lett, rögtön elővette és csiszolgatta léleklátő műszerét... mert 5 bizony nem olyan bolond, hogy vaktában rohanjon bele egy szenvedélybe és esetleg a csalódás ezer fájdalmának tegye iki ne­mes, de egyben a kényelmet és nyugalmat is fe­lette kedvelő lelkét. A csalódást ugyan nem tar­totta valószínűnek, mert hiszen minden nő két­ségtelenül boldogan omlik a lábai, elé, ha ő, Rönt­gen Gábor, a nagy lélekbúvár, a hajlamaival tünteti ki. Mondom, Röntgen ur szere Imi bizonyítékokat kezdett gyűjteni. Előbb persze tudomására adta a lánynak, hogy némi fenenagy szerelem esetén esetleg, netán ő maga, Röntgen Gábor ur is haj­landó lenne a viszou tszerelem re. Addig-addig gyűjtögette a bizonyítékokat és addig-addig tetszelgett önmagának a macska-egér játékkal, amelyben persze a tapasztalatlan lány­nyal szemben ő lett volna a száz szerelmi csatán átesett és minden fondorlattal tudós kandúr, mon­dom, a szellemi feneőbbség vég1'.' odáig juttatta, hogy úgy járt a lány nyomában, mint egy puli- kutya és szenvedett és szenvedett oly rettenetesen, hogy a végén már aludni sem tudott, llgy vélem t Röntgen Gábor urnák némely tisztelője még min­dig szabadon szaladgál és « kiválóságokra való tekintettel tehát egy szóval se árakon el, hogy Röntgen Gábor ur, a komoly és méttóeágos filozó­fus egy tánciskola kapóján is belibbeot a lány mögött és charlestont tanult. Minden kéteégbeeeettoége mellett is szilárd volt Röntgen urban a meggyőződés, hogy a lány mégis szereti őt. Röntgen ur esténként, ha magára ma­radt és nem kellett tartania a felesége nyelvétől, gyakorta kinyi lógatta lelkének ama reteszét, amelyben szerelmi bizonyítékait őrizte. Volt a gyűjteményben mosoly, egy hajszál, amely kihul­lott a lány nyakából és valamiképp Röntgen ur kezébe akadt (Röntgen ur persze úgy vélte, hogy a lány szándékosan tette arra a bizonyos helyre a hajszálat, amelyet előzetesen erőszakos módon tépett ki a fejéből) és sok egyéb osip-ostip semmi­sége® tol a döntő bizonyíték. Ez a bizonyíték pedig a következő volt... de álljon itt a magam szavai helyett Röntgen ur naplójának némely sora: „Ő kétségtelenül sokat foglalkozik * azzal a fiatal­emberrel, sőt túlsókat foglalkozik vele, de éppen ezzel árulta el magát előttem. Nemdebár kétség­telenül azért foglalkozik a fiatalemberrel, hogy az én szerelmeimet szítsa, tehát: éppen az a körül­mény, hogy a lány álandóau azzal a fiatalemberrel foglalkozik, mig az én szavaimra alig ügyel, éppen ez a másokat talán kétségbeejtő körülmény világo­san tárja elém, hogy a lány énbelém szerelmes.“ Tehát Röntgen ur odaálít a lány elé — a lány pedig elcsodálkozott. Még eszeágában se volt arra gondolni, hogy Röntgen tanár ur szerelmes legyen belé. Röntgen urnák leesett az álla, de nem sokkal utóbb magyarázni kezdte a lánynak, hogy nem le­het igaz amit mond, illetőleg talán igaznak érzi, de ennek nem az az oka, mintha nem őt, Röntgen tanár urat szeretné, liánom egyedül az a körül­mény, hogy ö még fiatal és tapasztalatlan, aki nincsen tisztában a maga érzéseivel! A lány csak vállát .vonta, majd annyit felelt, hogy ő éhes. Ez mégis kijózanította Röntgen urat, de csak néhány napra. Azután p-edis megvilágosodott elméjében, hogy miért felelt kegyetlenül a lány. Kétségtelenül annak okából, mert hiszen nem mondotta meg világosan, hogy nem szeretőijének, hanem a feleségének akarja, ügy határozott, hogy legközelebb világosabban szól. Nehéz gyötrelmek után Röntgen tanár ur végre megmondotta a feleségének, hogy ő válik, mert mást szeret, öt pedig nem szereti többé, sőt gyű- 1 lőli ezért és ezért. — Egyetlen pozitív érzés van a szivemben és pedig az, hogy gyűlölőim magát — mondotta a feleségének. A feleség hallani sem akart a válásról és a sok gyűlölködés, ajni a házasélét során a lelkek mélyén szunnyad, íöltámadva fekete seregként tódult a ( napvilágra. A feleség esdefcelt, majd fenyegetőzött de mind­ez hasztalan voR, mert mint mondottam, Röntgen tanár ur kijelentette, hogy feleségének gyűlölete szivében aa egyetlen pozitív érzés, már pedig Röntgen ur, aki másokat oly nagyszerűen ismert, önmagát, mint legrégibb ismerősét már aztán iga­zán. ismerhette. Két napig tartott közöttük a harc. Röntgen hajt­hatatlannak mutatkozott Este is fanyarul vált el asszonyától és nem vette semmibe, hogy szemében a halál vágyát látta meg. Vidáman indult szokott sétájára, de mikor haza­ért, üresen fogadta a lakás. Röntgen ur megijedt és első gondolata ax volt, hogy felesége öngyilkos lett; látta a Duna közepén, látta a villamos kerekei alatt, majd méreg-üveggel a szájában... mondotta ugyan magának, hogy éppen ez a legjobb, meri legalább szabad az útja a lány felé, de sajátságosán a lány képe nem vonzotta többé. A félelem ma­rokra fogta, szivét és kikergette az uccára, mert hátha feleségét megtalálja valahol és a* utolsó pillanatban mégis megakadályozza a készülő őrültséget. Kószált az utcákon, kétszer is megnézett minden nőt, hogy nem a feles ége-e és reménykedve a lehetetlenben ment haza, mert hátha ő ás hazajött azóta. Odahaza volt és as örömön, ami a szivébe sur­rant — megdöbbent Röntgen. Hiszen ő a feleségét szereti! Teháit nem ismeri még r magát eeraf Ez szörnyű volt és fájdalmas Röntgen tora, de ő, a szenvedésre született, a nemes lélek hamarosan talált vigasztalást. Fölfedezte, hogy ő idáig tévedés­ben élt. ügy bizony, mert ő nem léleklátó és nem is bölcs, de költő. Erre pedig akként jött rá, hogy visszatért bol­dogságáról álmodozva a következőket gondolta: — Mint tavaszi égen a felhő, úgy fáj a szerelmein pusztulása, de mint tavaszi égen a felhőt úgy köszöntőm a szivembe visszatérő szerelmet Költői mivoltának megfelelően Röntgen tanár ur noteszában tehát nj ponttal bővült a napirend, amely szólott kővetkezőkéooen: 3^2—M 3 ebéd. 3*8—S újságolvasás, 3—4 gyakor­in‘javítás. 4—7 költemények írása. Azóta jő idő telt el és tekintettel Röntgen tanár ur közismert jellemszilárdságára, bizonyosra ve­hető, hogy rövidesen terjedelmes kőlteménykőtet- tel gazdagítja az irodalmat. a Képes ifiét szépirodalmi képe? hetilap Egye? szám ára 3 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents