Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

ltS> fewmfcBf 91, Kopernikusva Nem Kopernikus fedezte fel az uj naprendszert, hanem a Mátyás udvarában élő Galeotto Marzia — Egy fiatat magyar tudás olaszországi kutatásának eredményei Pécs, december bő. Csak nemrég' a vattáik fel Rómában a Coli égi uim Hungaricumot, a fiatal magyar tudósok és művészek római akadémiáját A magyar kultuszminiszter cél­ja az ilyen külföldi intézetek létesítésével az volt, Rogy kutatók és művészek egyrészt magyar vonatkozású idegen forrásokhoz job­ban hozzáférhessenek, másrészt a fiatal ma­gyar müvészgeneráoió a külföldi uj művészeti Arán yoldkal m egismerk edhessék. Az év első kiküldötted közül a legszenzá­ciósabb eredményt Kardos Tibor pécsi szigor­ló bölcsész érte el, kj a római intézetbe kijutva, egy év alatt jutott hozzá azaokboz az ada­tokhoz, melyek uj szempontokat nyújtanak a mátyáslioni magyar szellemtörténet kutatód számára. — Voltaiképpen két irányban folytattam kutatásokat — mondja nekünk Kardos. — Az egyik Mátyás király udvarának szerepe a kopernikuszi kozmológia kiulakauMsábm-, a másik pedig: hogy a nagy magyar király alakja mennyiben inspirálta Biumacorsi Fulöp lengyel kancellár praemacchia- vellisia Íratott. A Vatikán könyvtárában, valamint a firenzei Savrenoianaban folytatott kutatásaim közben bontakozott ki előttem min dákét kérdés megoldása. Az első problémára vonatkozólag döntő adatokat szolgáltatót Galeotto Marzio- nak „De promiscua doctrima" című müve, melynek egyik fejezetében nyíltan az uj naprend­szer mellett foglal állást. Minthogy a mü 1488-ban íródott, több mint egy évtizeddel megelőzte azt az időpontot, amikor K&per- nikus naprendszerének megalkotásáról még csak gondolkozni is kezdhetett. Ez a mü magyarországi könyvtárakban nincs meg, sót Olaszországban is igen ritka. Én a fi­renzei eredeti kéziratot és a római Ribüoteea Angolkéban egy nyomtatott vulgáris fordi­| Mirigy és bőr baj oknál] I Kérje 8 csúcí jód-bróm kúrák használati utasítását. 5 Csizffirdő, | s>f&*Eizme3*w WBftguuua ai uralmi j'üww.ij fi tűsben olvastam. Érdekes, hogy Ábel Jenő, á kiváló magyar filológus, aki megírta magya­rul Galeotto M&rzio életrajzát, nem vette ezt észre, mert egyébként bizonyára nem lett vol­na hajlandó az olasz tudós jelentőségét úgy alábecsülni. Hogyan jutott az uj naprendszer gongola- tára Galeotto? Az indító erőt kétség kívül olvasmányai adták, Különösen pedig egy mü, melyet első magyarországi tartózkodása alatt megismert Vitéz János vagy Csermioey János könyvtárában. És ez Martianus Caipellának, a Ka*, u. IV. századbeli római írónak De mysti- cis Merourii et Filológiáé cimü regényes és verses lexikona. E lexikon a középkorban tanításra szolgált, de a humanista Galeotto lelkülete kellett ahhoz, hogy benne az uj élet kiinduló pontját megtalálja. Martianvus Capella szerint ugyanis nem minden bolygó kering a Föld Icörül, hanem csak kettő. A Verrns és a Merkúr például a Nap körül keringenek. Galeotto ebből építette ki tulajdon megfi­gyelései segélyével az uj rendszert. Eszközei a budai csillagvizsgáló abban a korban kiváló műszerei lehettek. Galeotto megállapitásai az apály és dagály magyarázatában is korszakai­két óak. Felismert-e ugyanis a Hold vokozásának sze­repét az apály-dagálynál. (1488-ban!) Gar leotto egyébként az uj naprendszer meg­állapításában társa a renais sáncé egyik leg­nagyobb gondolkodójának, Nicolaus Cusa- nusnak. Azonban Cusanus iratai 1502-ig csak kézirat­ban forogtak közkézen, ő maga pedig metafi­zikai nézeteinek szükségszerűségeképpen ju­tott az uj naprendszerhez. Ezzel szemben Ga­leotto gondolkozásának útját olvasmányain keresztül pontos figyelemmel kieérh etjük. Mit mondhat el a Mátyás királyról keletke­zett praemackiavellifota iratokról? Ezek szerzője Buonacorsi Fülöp tulajdon­képpen olasz ember. Tarka óletviszón tagsá­gok után III. Kázmér lengyel király udvará­ba jutott, ahod csakhamar kancellárrá lett és 1479-tól haláláig, 149ödg Kelet-Európa po­litikájának egyik főirányi lója volt. Mint ilyen, több mint egy évig Mátyás udvarában tartózkodott. Eddig haladt a magyar filológiai kutatás, amely elsősorban Husztj József sze­gedi egyetemi tanár nevéhez fűződik. Buona- oortn 1492-ben a trónralépő fiatal János Ad­óért lengyel királynak Goasilia óimén politi­kai tanácsokat a<L A tanácsok ugyan azt e szellemei, felfo­gást és módszert tartalmazzák, mini cane­Ipeket os 15í4-bm Íródott MmcMmm&i könyvének, az B Principc-nek « tartalma. Csakhamar igaooShaiWnak látszott sas a fiaifce-. vésem, hogy Mátyás volt az a személyiség, aki­ben Buonacomi eezméiiaek megtestesítőjét látta. És dolgozatomban, kimutatom, hogy ál­lamelmélete fejlődésének minden fázisában Mátyás királyhoz kapcsolódik s hogy végűd a Consiliában Mátyás politikai módszerei és 1486-i'ki törvényikönyve . erősem érvényesül­nek. Kovács József. BAB1CS MIHÁLY: AZ ÁLOM KIVETETT Engem ma a hallgatag álom kivetett hangos partjaira. Sárban görgetett, sziklához ütött, mig ssemaiyesem és fájva kiáltottam kedvesemnek: „Mente meg, k ed vesemi" Ma reggel, miikor elsőt csilingeltek a vfHaimoeok, oly csöndes volt még, lehetett hallani a szomszéd apácák kiás teáméból hogy kondiul imára a kis harang. Kedvesem kinyújtotta karját — ő maga is az álom hajótöröttje volt, s a Valóság szennyes és sziklás partjain találkoztunk, mint szegény Robinsonok, kiknek most majd el kell indulni valami barátságtalan idegen föld belseje felé, ahol a Törzsek laknak s idegen, féltékeny szemekkel néznek meztelen és vadai? Mint indián faluhoz érve, esíHngelés, faarangmuzsika fogad, de majd el vész a hairci zsivajban; fogságra hátiunk. 8 kínoznak, mig el nem jön értünk az esteli mentőhajó. —t&srw. .rxrr. Napló és fel jegyzés írta: Murai Sándor december vége. AMI PEDIG A LÁNGÉSZT ILLETI, aki Economo osztrák pszichológus szerint mindannyiunkban szunnyad, az nagyon ér­dekes, de nagyon kedólytelen világ lesz, ha egyszer mindannyiunkban felébred és eget kér. Ez a kitűnő illuzionista a washingtoni nemzetközi lélektani kongresszuson bekonfe­rálta az űbermenschet, mint műsorunk elkö­vetkező uj fenoménját, akit nagy áldozatok árán sikerült az 1999. évi szezonra a földre szerződtetni, addig nem jöhet, tökéletesítenie kell a műsort, egyelőre el vau foglalva a to­bozmirigy fejlesztésével. A zseniket tehát az eugenetika módszerével tetszés szerint fog­ják tenyészteni, lesznek telepek, ahol cse­kély dij ellenében zseniket fedeztetnek majd s az eugenetika végső diadala az lesz, hogy csupa zseni fog szaladgálni a földön. Egyelő­re a tobozmirigyen múlik az egész. Mindeb­ben nincsen semmi lehetetlen, minden em­ber tarsolyában hordja a zseni marsallbotjót születése pillanatában, csak később és foko­zatosan hülyül el, egy bizonyos korban mész rakódik le az agyban s akkor már nem tud tovább tanulni s inkább előad. Azt mondta Economo mester, hogy a jövő embere már gyermekkorában az integrálszámítással fog eljátszadozni, olyan könnyűszerrel, ahogy mi gurigáztunk s a relativitási elméletet köny- nyebben fogja megérteni, mint manapság a gyerek az összeadást. Hatéves gyerekek a Rutherford—Bohr-féle atommodellel játsza­nak majd el a karácsonyfa alatt s a pincér integrálszámítással adja össze a két menüt és a hosszulépést. Az eugenetika és a toboz- mirigy jóvoltából mindenféle zsenik végzik majd azokat a. feladatokat, melyeket eddig szánalmas egyszerű emberek végeztek. Ez az optimizmus a washingtoni nemzetközi lélek­tani kongresszus tagjait a legnagyobb lelke­sedéssel töltötte el s mindenki tapsolt a kitű­nő előadónak, aki az Űbermenschet a toboz­mi rigyes patent alapján belátható közelben garantálja az emberiségnek. Mindez nagyon valószínű, kiiilön-külön mind meg vagyunk győződve róla, hogy zsenik vagyunk, amiben van is valami, csak hiba volt az eugeneti­kánk körül. De mi lesz a bélmosókkal? Ha ilyesmit hallok, mint Economo mester elmélete, mindig a bélmosókra kell gondol­nom, Derschinszky mester, a Cseka, később a Gyepű hóhérja, azt mondta szelíd papir- szi varkas zó mellett Duhamelnek, mikor az künn járt Oroszországban: „Azért vállalkoz­tam erre a szerepre, mert nagyon megalázó s mert vannak munkák, melyeket el kell a társadalomban végezni valakinek." Ismétlem, mi lesz a bélmosókkal? Látták mér önök bél­mosókat munkában? Minden nagyvárosban élnek ilyen kevéssé ismert szektariánusok, mint például a bélmosók, akiknek a munká­ját szintén ei keU valakinek végezni. Egyidő- ben tanulmányokat folytattam a berlini vá­góhídon, ahol többszáz ember foglalkozik a bélmosá9saL Rendkívül kellemetlen munka, a legkedélytelenebb munkák egyike, amit va­laha is láttam s nyugdíj sem jár érte s nem is fizetik valami különösen. Mármost én tu­dom, hogy a bélmosó is zseninek született és nagyon szívesen foglalkozna a bélmosás he­lyett például integrálszámítással vagy kama­razenével. De ha azt hallom, hogy az ember már ott tart, hogy a holdba röpül, drót nél­kül telefonál s legközelebb már beretvaéles lesz mindenkinek az elméje, mindenki jósá­gos és bölcs lesz a nagy belátástól és kineve­zik az űbermenschet, első gondolatom a bél­mosó, hát azzal mi lesz? tudniillik nem látok az orromnál tovább s rettenetesen sürgősnek tartom, hogy minden emberből valóságosan ember legyen, mielőtt Übermensch lesz be­lőle. Egyelőre, az eugenetika és tobozmirigy segítségével, gyerünk el talán valamennyien embernek. Aztán majd meglátjuk, A SZAKALOM A LEGSZEBB ERÉNY, különösen, ha energikusan és idejében gya­korolják, de ez n szapora híradás a szamari­tánusokról, akik fejbelőtték a mamájukat vagy a férjüket vagy a nővérüket, mert nem bírták tovább nézni annak szenvedéseit, már igazán túlzás. Nem, mintha abban kételkedne az ember, hogy a legnemesebb irgalmassógi szándék vezetné ezeket a modern szamaritá­nusokat, de az a gyanúm, hogy a tippet egy­mástól hallják, egyik agyonverte a papát, mert már paralitikus volt és nem bírta nézni, az esküdtek felmentették, a másik rögtön fej­belőtte a férjét, mert iszákos volt a féltette a deiirium tremen&től, nem bírta nézni. Ezt ie felmentették. Valami itt nincs rendben. Például magam is iszákos vagyok, de előre és nyilvánosan óvást emelek az ilyenfajta irgal­masság ellem • felszólítom kedves rokonaimat és szerettei mot, hogy deiirium tremens ece­tén ne bunkózzanak le, mert nem tudom elő­re, csakugyan olyan kellemetlen lesz-e a de­iirium tremens, lehet, hogy egészen jól fogom magam érezni a csakis nekik lesz kellemet­len. Az ilyesmit be kell várni A halált, szá­nalom ide, irgalom oda, be kell várni a roko­noknak, egyezzünk meg ebben, jó? A halált a rokonoknak, még ha bele is szakad a szi­vük, legalább addig illik bevárni, amíg az ér­dekelt is bevárja, e* már illemkérdés. Na­gyon nehéz azt az ágy mellöl meghatározni, hogy annak számára, aki az ágyban fekszik, mikor igazán megváltás a halál A háború után Béesben elvittek egyszer azoknak a rok­kantaknak a menhelyére, akik kéz és láb nél­kül szereltek le a háború végén, úgy értem, hogy nem volt se kezük, se lábuk, egy fél se, csak a törzs maradt meg és a fej s egyeseknél az utóbbi is csak részben. Délben jöttem, mi­kor éppen etették őket s ha arról olvasok, hogy a civilizált világ rettegéssel kísérte a műkincsekkel megrakott „Leonardo óa Vin­ci" útját a viharos tengeren, aRes, nur nícht die műkincsek, vagy arról, hogy Remarque vagy Werfel urnák megszakad a szive arra a gondolatra, hogy a lovak, pontosan az ár­tatlan lovak mit szenvedtek a háborúban s más ilyen émelyegtető hipokrata smoncákat, akkor eszembejut ez a két tucat kortárs a bécsi asylban, ahogy szürcsölik az ápoló ke­zéből a levest, mint a fókák, mint valami kü- lönös és titokzatos élőlények, kéz és láb néU-1 kül, egy fauna, amilyet csak ez a csillag tud kitenyészteni — s ilyenkor megint nem lelem egyidőre a helyemet, szégyellek enni és szé­gyellem magam a műkincsek előtt, mert nem lehet és nem szabad és nem érdemes bele­nyugodni az élet rendjébe addig, amig távoli olajforrások és kereskedelmi kikötők érdé-- kében embereknek joguk van levágatni ma­gukhoz hasonló emberek mindkét kezét ém mindkét lábát, hogy másról ne is beszéljünk^ Ami már most ezt a két tucat törzset illeti* láttukra a szánalomnak igazán gyönyörű al­kalma volt akcióba lépni — s ha eszembe jnt az életvidor sziircsögés és csámcsogás, amely- lyel a két tucat törzs kebelezte befelé az ételt — szép idő volt, a Práterben forgott az óriás­kerék —■ s ahogy semmi, de semmi kedvük nem volt meghalni, ellenben kértek még le* vest s minden megmaradt idegükkel, odasző-1 gezve egy tolőszékbe, éltek és élni akartak, — ba erre gondolok, akkor nagyon szkeptL kus leszek azzal a kissé ^Ökeres irgalmas^ sággal szemben, mely merő szánalomból ön­kényesen, állapit ja meg, hogy mikor kell egy embert megváltani a szenvedéseitől? Egy fél­tucat ilyen kegyes gyilkosságról halló! tünk nem is hosszú idő alatt, valamennyit felmen­tették, egy szamaritánus százat csinál. Sajnos, nem látjuk sehol azt az egészen határozott és fellebbezhetetlen határvonalat, ahol egy em­ber számára elviselhetetlen az élet. A rákbe­tegnek is vannak apró örömei, sajátságos, de igy van: néhány hónap előtt egy rákbeteget látogattam meg, aki enni már nem tudott, de élénken érdeklődött égy közös ismerősünk autóvétele iránt. Két nap múlva meghalt. Tu­dom, hogy óriási önzetlenség megölni vala­kit és megváltani szenvedéseitől, sokkal na­gyobb áldozat, mint például egy gyógyítha­tatlan beteget néhány esztendőn át gondosan ápolni, körülötte lenni, emelni és mosdatni és eteni és szórakoztatni, mikor már úgyis mindegy neki. Nagyobb áldozat megölni a gyógyíthatatlant s mégis, van itt valami, ami­be, higyjük el, csak a gyógyíthatatlannak van beleszólása. (Ne higyjél neki, mikor könyö­rög: „öljél meg!" A pillanat elmúlik s a ha­lott később felhúzza az orrát és eipanaszolja, hogy megölted. Az emberek hálátlanok.) Egyezzünk meg talán abban, eivflhaszná- latra, hogy a halál minden esetben magán­ügy, a Természet éa a haldokló magánügye s nincs jogunk fejbelőní a nagypapát, még okkor se, ha megszakad a szivünk. Hogy ha­zabeszélek? Feltétlenül. Engem ne szánja­nak, én élni akarok, pontosan azzal a kis idő­vel is tovább, amit a szamaritánus már nem engedélyez nekem. — Egy bécsi tudós értékes antropológiai folfedesései Afrikában. Bécsböl távtratozzák: A természettudományi muzeum egyik őre, Lebzelter Viktor dr. értékes előadást tartott az Afrika belsejében végzett antropológiai kutató útjáról. A tudós előadásában azt Állí­totta, hogy felfedezte a legrégibb ember nyo­mait és megállapított egész sor eddig isme­retlen kultúrát. Délnyugati Afrikában három prehisztóríkus fajtára bukkant: a broskop­fajtára, a busefeldi-fajtára ée a rodhesiai-faj­tára. Ezen ősnépek olyan magas kulturfokon állottak, aminőre Európa és északi Afrika népei csupán a végi kokórszak végén jutot­ta*, vagyis ezt a kulturfokot középső Afrika népei nyolcezer esztendővel korábban to­lók ei I BM szlovák ékszer-, arait v- és ezflstvvár m FAROSTIG TESTVÉREK, Bratlslava, Eladási hely: Mihály ucca 6 sz. tel. 1602 K Gyár; Ferenciek tere 1 sz. tel. 57. Karácsonyi és I újévi ajándékok! Sj Legnagyobb választék ékszer és órákban, valamint arany és /­ezüstáruban, rendkívül jutányos áron. HH |

Next

/
Thumbnails
Contents