Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
34 1929 december 2$, szerda. K&ztíAZMiSílcr' Ífefj!^^3i»grag»gggg«igg^^ A fiszfi£üéiteS@n versenyről szőlő csehszlovák törvény Irta: iffj. LŐSZ 1,0 ÁRPÁD dr. rekelt a Mladé Slovensko, Prágában a Svoje látta meg a napvilágot, később ugyanitt kel föl a Dav vörös napja s közben ott őrködött ; strázsán a matrcai Slovenské Pohrady, majc feltámadt a Prúdy és a Hlas. Ma csak a Po hl’ady, a Prúdy és a Hlas él a rendszertelen idő közökben megjelenik a Dielo, —• lapok, amelyek nem a fiatalokéi, csak szives vendégjO' got nyújtanak nekik. Hová tűntek a többiokí A harcosak és frissek? Közönybe, magáraha- gyatottságba fulladtak és irodalompolitika hínárjába vesztek. Uj nevek ragyogtak föl álló csillagok fényével ezekben a lapokban, de a fény idővel kihunyt <s a csillag lehullott. Megtörtént a természetes szelekció s ma tucatnyi név jelenti az ifjú szlovák literaturát, jólosengő, karakterisztikus nevek, de standard-munkák bástyasora nem mindeniküket védi a múlandóság enyészete elől. A hiba és az ok nem bennük keresendő. Hanem magukrahagytottságukbaa, a lelki diaszpórában, amelyben élnek. Az újjászületés nagyszerű ígérettel indult s haki az ígéretet nem váltotta be, ne magára vessen. Hiányzott a kéz, amely a kritika vasmarkával összefogja a sz-ertehullókat, nem volt, aki kévébe kösse a még gyönge kalászokat, nem akadt, aki fórumot emelt volna eléjük, nincs bölcs és jóságos vezető, aki nevelné őket és utat mutatna. Annál értékesebb ezért a tucatnyi toll mindegyik vonása, mert eredendő tehetségről tesz tanúságot. Szűz papirt rótt mindegyik s nem pislantott át a másikra, magányos volt vala- mennyiük útja, senki sem támogatta őket, aki útját megfutotta, maga futotta meg. Pedig, ha valaha átfogó és kohézióba olvasztó célt ki lehetett tűzni egy írói nemzedék elé, úgy ezt a háború utáni szlovák generáció tehette volna meg. Kaleido&zkópikusan sokszínű az uj szlovák irodalom, de a generáció, amely megteremtette és műveli, nem egységes, diffuzus. Ismerik, olvassák, vitatják, értékelik egymást az uj szlovák irók, de nem akar mind egyet. Külön-külön frontokon harcolnak a fellegvárért, holott mennyire könnyebb közös lobogó alatt hadakozni s a közös cél követése mennyire nem jelenti az egyéni ut föladását. Egy pezsdülő, szűz erővel, újfajta virágba pattanó rügyezé&sel meginduló valóság hullámzott az uj szlovák irói nemzedék előtt: az uj szlovenszkói. élet. Ezt kell megírni. Az áliamfordulat jegyében született generációnak nem szabad más föladatot ismerni, mint a kortársit. A művészi alkotás nemcsak azt jelenti lényegében, hogy — Ibsen szavaival élve — itélőszéket tartsunk önmagunk előtt, hanem vallomást kell tennünk a korról is, amelyben élnünk adatott. Az uj életet, az uj kort kellett volna s még ma is -kell az uj generáció zászlajára Írni, hiszen művészi formába öntésére, művészi alkotókészséggel való megmarkoltára senki sem hiva- tottabb, mint az a nemzedék, amely belőle pattant ki. Ez az a zászló, amelynek lobogásában másmás fegyverekkel, külön szűzi utakon kell ostromolni a fellegvárat. De a szlovenszkói szlovák Tegény még nem született meg s egyre nagyobb sürgősséggel várat magára. Sem Hrusovsky’, sem Gáspár, még Urban sem irta meg, Lukác, vagy Novomesky versei sem tükrözik vissza teljességében a szlovenszkói mát. Lelki diaszpórában élnek, mert hiányzik a Saldák és Osvátok kemény, de jóságos keze, amely egybeterelné őket a fórumon. De nincsen fórum, csak vendégjog s nincsen kiadó. Turóeszentmárton’ már rég föladta hegemóniáját nemcsak politikailag, de irodalom tekintetében is, Pozsony a központ most, de a fiatalok köDyvei Prágában jelennek meg. Egy Mazác nevű prágai kiadó bocsátja ki a fiatalok Írásait a szlovák diákszövetség közreműködésével. Mazác adta ki az utóbbi évek egyik legjobb szlovák regényét, Milko Urban „2ivy bic“- jét s a könyvnek óriási, megérdemelt sikere volt. Az első kiadás elfogyott s az érdeklődés aktuálissá tette a második kiadást. A könyv most megélte .második kiadását is, de ősmét nem szlovák, hanem újból prágai kiadócégnél: a Druzstevni práce-náL Ez egy kis adalék a szlovák könyvkiadáshoz. Mindez azonban csak a kezdet nehézségeinek számlájára iraudó. Tudjuk., tizenegy év alatt nem lehet csodákat művelni s mégis, innen és •onnan is került egy-egy Író, költő, mígnem fölszaporodtak és ma egy teljes irodalmi nemzedéket jelentenek. Ennek a cikknek nem volt más célja és szándéka, mint rámutatni az uj szlovák generáció eddigi küzködéseire és eddigi eredményeire s ha eközben a generációhoz tartozókon kivül álló hibákról is szó esett, ne vitassák el a soroktól a jóindulatosságot és jóhiszeműséget. A hiba nem bennük keresendő, az alkotókban és művészekben, hanem sajátos helyzetükben. Távol áll e sorok írójától, hogy a cseh kritika álláspontjára helyezkedve, csak távoli kisebb jelenségnek vegye a szlovák irodalmat „a köztársaság keleti részéből1* s például Smreket, akinek verseit megjutalmazták az állami díjjal, néhány fölényes szóval a nyolcvanas években élt, könnyedén mélabus cseh Hálek kései kortársának kiáltsa ki, amint egy neves cseh kritikus tette. Az uj szlovák generáció él és lélegzik, a levegő, amely egészséges, bő tüdejébe áramlik, friss és fiiszeres. Lo kell rombolni azt a válaszfalat, amely közte és közöttünk van, föl kell mutatni ennek a nemzedéknek eddigi munkáját, engedni kei!, hogy a belőle kiáradó •sajátos levegő minket is átjárjon. Hiszen a ■Mzlovens/.kói néplélek egy és bízva hisszük, hogy a, kettős Logosznak is csak egy lehet az elrendelte fcése. A tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi magyar törvényt 1927-ben követte a csehszlovák törvény. Négy év uj jogintézményeknél, mint amilyenről itt is szó van, jelentős idő és az újabb törvény tanulságosan szokta mutatni, milyen eredményeket szűrt le a közbeeső joggyakorlat, de azt is mutatja, hogy minő tapasztalatok érvényesítését mulasztotta el az újabb törvényhozás. Az első, ami szembeötlik a két törvény szerkezeti felépítésének hasonlósága mellett, a fo- | galmi meghatározásoknak s az eltiltott cse- | lekm-ények és magatartások nagyjából való | azonossága. A terminológia több helyen eltér: a magyar törvény hírnév és hitelrontását a csehszlovák törvény lekicsinylésnek, a magyar hólabdaszerződést a csehszlovák törvény lavinakereskedésnek, a magyar bitorlást és utánzást a csehszlovák törvény vállalati jegyekkel és vállalati külső berendezésekkel való visszaélésnek nevezi. Saját szerű azonban, hogy a gyűjtőfogalmat a magyar elnevezés mintájára a csehszlovák törvény is „tisztességtelen versenyének mondja, pedig ez nem a békebeli jog fogalma, hanem a magyar törvénytárba e fogalmat a trianoni békeszerződés iktatta be, kötelezvén Magyarországot arra, hogy a tisztességtelen verseny ellen törvényt hozzon. Épp a két törvény összehasonlítása mutatja, mennyire túlzó és sokszor méltatlanul megbélyegző ez a kifejezés. Vannak cselekmények, melyeket az egyik törvény megtilt, esetleg büntet, a másik pedig megenged és viszont. Vannak magatartások, melyeknél a legnagyobb jóhiszeműséggel vitatható, hogy a tilalmazott definíció körén kívül esnek-e avagy belül, amelyeknél nagyon könnyen megtörténhetik, hogy különböző bíróság másképpen ítéli meg, akár a felsőbb bíróság is másképp, mint az alsó bíróság. Az ilyen határon úszó tényállásokra kétségkivül túlságosan súlyos büntetés a tisztességtelenség pecsétje és ebből a szempontból nem mondható üdvösnek a csehszlovák törvény hivatalos magyar kiadásának az a terminológiája, mely a magyar nyelv jogi müszótárába a tisztességtelen verseny kifejezését másodszor is beiktatta. A csehszlovák törvény a magyar és legtöbb külföldi törvényhozással egybehangzóan generális tilalommal kezdődik, eltiltván a gazdasági forgalomban minden olyan cselekményt, mely „a verseny jóerkölcsei- vel“ szemben áll. A definíció alapgondolata ugyanaz mind a két törvényben, a tilalmazott magatartások megvont határvonalai azonban nem fedik teljesen egymást, általában azt lehet mondani, hogy a magyar törvény általános tilalmi köre a tágabb, mig a csehszlovák törvény csupán „a verseny jóerkÖXcseit** tekinti, addig a magyar „az üzleti tisztességen*4 kivül „általában a jó erkölcsöt** is előírja. A csehszlovák törvény szerint, ha a versenytárs el akar tiltatui valamely cselekményt, ki kell mutatnia, hogy az alkalmas az ő megkárosítására, — a magyar törvény szerint erre nincs szükség. Mindkét törvény kártérítési jogot ád a,sértettnek. A magyar törvény általánosítva adja meg a kártérítési jogot és pedig minden olyan esetben, amikor a cselekmény elkövetésében szándékosság vagy legalább gondatlanság megállapítható. A csehszlovák törvény is általában megadja a kártérítési igényt, de csak akkor, ha a sértő versenytárs tudta vagy legalább tudnia kellett, hogy cselekménye kár okozására alkalmas. A magyar törvény 35. paragrafusával egybehangzóan, mely nem vagyoni, eszmei kárért is méltányos pénzbeli kártérítést enged, a csehszlovák törvény 16. és 39. paragrafusai „a szenvedett sérelem és rayéb egyéni érdek fejében*", illetve „a szenvedett méltány- tak. ,iságért és egyéb személyi sérelemért** megfelelő kártérítést ad. Mindkét törvény az 1. paragrafusban foglalt általános tilalmon kívül — amely tilalom alkalmazása mindenkor birói mérlegelés tárgya — további szakaszaiban külön is kiemel számos olyan tényállást, melyet a törvényhozó már eleve közelebbről mint tisztességtelent határoz meg. Itt viszont a csehszlovák törvény szóleeebbkörű. Mindkét törvény egyformán tiltja a .saját árunak szédelgő feldicsérését (tisztességtelen reklám), az áru származásának helytelen megjelölését, a versenytárs árujának vagy vállalatának alaptalan hírnév-, hitelrontását (lekicsinylését), név, cég, jel, rajz, címer bitorlását, utánzását, az úgynevezett hólafbda (lavina) szerződést, az üzleti vesztegetést, az üzleti, üzemi titkok elárulását, jogosulatlan felhasználását, segédszemélyek csalogatását, •hűtlenségét. Szándékosság esetében mindkét törvény büntető szankciót ad. Van azonban a csehszlovák törvénynek két olyan tilalma, mely a magyar törvényben nem szerepel. Egyik a 42. paragrafus, mely szerint a csődtömegből, végrehajtási árverésből és végrehajtásból származó árura, mihelyt e körből kikerült, nem engedi többé ennek az eredetnek hirdetését. Másik a dijügyletekre vonatkozó 44. paragrafus, amely tiltja olyan jutalmak hirdetését, melyek elnyerése kizárólag sorsolás eredményétől vagy egyéb v életlenségtől függ. Egyik legérdekesebb különbség az alkalmazottak falelös&éfcételébeu jelentkezik. Mig a i magyar törvény a rendes büntetőjogi egyéni felelősség szabályát alkalmazza, addig a csehszlovák törvény 38. paragrafusa büntetlenséget biztosit annak az alkalmazottnak, kiről bebizonyosodik, hogy szolgálatból való elbocsátás vagy érzékeny anyagi károsodás fenyegette az esetben, ha a cselekményt el nem követte volna. Meg kell emlékeznünk itt a magyar verseny tör vénynek arról az egész világon egyedülálló intézkedéséről, mellyel az ilyen ügyekben a törvényszékek vagylagos hatásköre mellett a kereskedelmi és iparkamarák kebelében választott bíróságokat létesített és azokat is felruházta ily ügyekben birói hatáskörrel. A sértett fél választásától függ, hogy a törvényszékhez vagy a kamarai választott bírósághoz fordul jogorvoslásérí. Ezek a választott bíróságok Magyarországon kiállották a tüzpróbát, működésűket a művelt külföld élénk figyelemmel kiséri és előreláthatólag követni is fogja a bevált példát. A csehszlovák törvény nem állít fel ugyan ily bíróságokat, a rendes bíróságok hatáskörébe Utalja a vitás kérdések Ítéleti eldöntését, — azonban a magyar példa hatását látjuk már abban, hogy gazdasági jellegű, testületeket a törvény egyeztető hatáskörrel ruház fel. E testületek rátermettségétől függ, mennyiben tudnak e hivatásuknak megfelelni és az egyeztető hatáskörtől már csak egy lépés választ el az ítélkező hatáskörig. „Csak türelem, kitartás és kímélet segíthet a válsággal küldi keletszlovenszkós gazdasági életen" Sípos Aladár dr., a kassai kereskedelmi és iparkamara főtitkára ismerteti a válság okait és a segités módját Kassa, december VB. (Kassai szerkesztőségünktől.) KeI el szlovén szkó az utolsó hónapokban különösen nyomasztó gazdasági krízis idejét éli. Tartozhatafclanul feltörő válság-bullám ért ide, amely egymásután szedi áldozatait különösen az anyagilag kevéssé megalapozott vállalatok között és nincs nap, hogy két-három fizetésképtelenséget ne jelentenének a kassai polgári törvényszéken, vagy két- három cég magánúton ne kérné hitelezőitől a bíróságon kívüli egyezséget. A krízis okáról megkérdeztük Sípos Aladár dr.-t, a kassai kereskedelmi és iparkamara főtitkárát, aki a következőkben tájékoztatott bennünket: — A köztársaság fennállása óta nem volt kormányprogram, mely oly mértékben helyezte volna előtérbe a gazdasági helyzetet s mutatott volna rá, a fenyegető veszedelemre, mint a mostani. Trmészetes, hegy erre a komoly figyelmeztetésre különös aggodalommal figyelt fel Szlovenszkó és Ruszámszíkó amelynek viszonyairól már a kassai kereskedelmi és iparkamara legutóbbi közgyűlésén elhangzott elnöki beszámoló is konstatálta, hogy jeleníékewyen rosszabbodtak. Azóta letelt hetek neon hoztak javulást s az üzleti körök nagy részének egyik biztató reménysége, a kar&csomyi résár, újabb érzékeny csalódásokat, hozott. Szaporodtak a fizetésképtelenségek és ezekkel kapcsolatban megindult a találgatás, hogyan, kinél fognak folytatódni. Mindennek következni ényeképpen bizonyos idegmség jellemzi ma különösen a köztársaság keletén a gazdasági helyzetet., ez azonban nemcsak nem alkalmas javításra, hanem ok nélkül való súlyosbítását idézheti elő. Árkrízis a mezőgazdaságban *— Le kell szögeznünk, hogy a mutatkozó bajoknak alapoka a mezőgazdasági árkrizis. A gazda a terményeknek világpiaci áralakulása következtében nem tudja megkapni terményeinek önköltségi árát sem, vagy tartózkodik az eladástól, vagy áron alul kénytelen értékesíteni termékeit, ennek következtében általános a föld népénél a pénztelenség s következményei igazat adnak a régi közömön dúsnak, hogy: Ha a gazdának pénze nincs, nincs pénze senkinek! Természetes, hogy oly vidéken, ahol a gazdasági, termelés aránylag sokkal nagyobb jelentőségű, mint iparvidékeknél, a bajnalc fokozott mértékben kell megnyilatkoznia. Hozzájárul mindehhez az időjárás szeszélyes \Vxlta, amely az őszt jóformán karácsonyig terjesztette ki s elrontott minden szezoiíüz- iletet Á válság gyógyszerei — Végzetes hiba volna azonban ebből azt a következtetést vonna le, hogy gazdasági életünk alapjában megrendült. A gazdáké, zönség bajai ismeretesek voltak a múltban, is ’ minden olyan esztendőben, amelyben a tej-e,* més nem sikerült. A kereskedelem és ipar szintén átélt igen nehéz esztendőiket, amelyekben a maiknál sokkal nagyobb bajok fenyegették, de kitartása és önbizalma keresz- tülsegitette azokon. Az alapok, amelyen gazdasági életünk nyugszik, az utolsó esztendőben határozottan megszilárdultak s különösen igen sok téren kapcsoltatott ki a bizonyta- . lanság mindennél veszélyesebb eleme. Az ijedelemre tehát egyelőre ok nincs. Ok van azonban arra, hogy különös mértékben érvényesüljön ebben a nehéz helyzetben az üzleti életben a kitartás, a türelem s a hatóságok — különösen az adóigazgatóság részéről — a kímélet. — A mezőgazdaságnak, iparnak' és kereskedelemnek erőt kell meríteni ebből a tu- . datból, hogy a mostaniaknál nagyobb veszedelmeket élt át. A kormánytényezőknek, a hatóságoknak fokozott jóindulattal s minden lehető támogatással kell melléjük állani a nehéz harcban, amelyet az exísztenoiáért kétségkívül folytatnak. Az adóteher és a szociális teker nyomásának, ha már azonnal nem enyhíthető, legalább elosztódnia kell, meri kíméletlen al- Imlmazása most igazán sok helyen vezethetne összeroppanásra, ahol azt türelem és kímélet, elkerülhetővé teszi. Az ígéretek beváltása — A gazdasági közvélemény már régen sürgeti annak a gazdasági programnak felállítását, amely hivatva volna rendszeri hozni az egész állam ma sokszor hibákba tévedő közgazdasági életébe. Ma látszik meg, hogy milyen rendkívüli szükség lett volna megalkotására még jobb időben, amely a konjunktúra feleslegeiből sokat . átmenthetett volna a depressziónak a régi tapasztalat szerint minden konjunktúrát követő korszakába. Most itt van az ideje, hogy egy kisebb, de jól megfontolt gazdasági programot alkossunk meg a fenyegető krízis ide- . jére is. Megvan minden okunk azt remélni, hogy ez csak átmeneti lesz és nem lesz mélyreható, azonban minden esetre számíthatunk azoknak az áltál dm osságban tett Ígéreteknek betiltására, amelyet a kormány elnök enunciációja, mint terveket és szándékokat — habár egyelőre csak ádtalanoaságbaa t» — bejelentőit*.
