Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
1929 december 25, szerda. 33 SZOMBATHY VIKTOR: Paródia a kellemetlen arcúról A nő felállt és szemébe meredt a férfinek. Aztán rettentőt sikoltott. Szeme elé kapta a kezét s a földre hullott. (Barátom itt egy jót húzott a hűsítő italból, hosszan maga elé nézett.) Mert képzeld, — folytatta később a baráEzt a trténetet egy nagyon kalandoskedvi barátomtól hallottam, aki éppúgy otthonos vök Tokió papirfalai között és Stokholm öbleiben mintahogy Délamerikában is értette módját, mi lyénforma versenyfutással kell a gyémánt.mező kön letüzni a kis botot, mely az ásási határ! jelöli. Múltkor, hogy régi emlékeinket ujitgat- tűk, ötlött fel benne ez a história a rösszárcr emberről. Akkoriban egy amerikai filmgyár segédren- dezoje voltam, — dőlt hátra székén a barátom. ■ — tömegjeleneteket vettünk föl már napok óta. valami társadalmi drámáról volt szó a filmben közepes szöveg, de jó fényképezéssel rengeteget lehetett rajta javítani. A rendezője ennek a filmnek Hogarth volt, a nagy J. W. Hogarth. akit bizonyos közelálló lapok másfél évig rendező-zseninek kiáltottak ki, mig aztán egy perui nő véget nem vetett egész karriérjének s legutoljára már a Tüzföld körül bolyongott valami halászhajóval. Nos, az én időmben még zsenisége zenitjén lebegett, tekintélye a film társaságában ellentmondást nem tűrő volt. Három napja forgattuk már a filmet. Hogarth mindegyre elégedetlenebből. Harmadik napon szó nélkül emelte fel a telefonkagylót. Pár pilla t-natig még maga elé meredt, aztán gyorsan felhívta Wiíliamsonf, a társaság legügyesebb artistaszerző ügynökét. — Halló, Williamson, — kiáltotta a telefonba, — nem vagyok megelégedve ma-fával! Isten bizony meg akadok, ha nem küld megfelelő embert azonnal. Williamson hangja kaparászott a kagylóban. Hallhatólag érdeklődött. Hagarth visszabömbölt: — Egy rosszarcu embert szállítson, azonnal! Dupla dijat adok! Rosszarcu embert, érti? Ne jegyen gyilkos, ne legyen bandita, de legyen olyan rossz arca, amilyen rossz arcot még Willy King se tudna maszkírozni magául Ha ügyes ügynök maga, megkapom az embert! Williamson valamit felelhetett megint. — Hogy három is van a raktáján? Akkor egy sem az igazi! Olyat küldjön, amiből másodpéldány csak akkor lesz, ha viaszba mintázzuk a (Carnegie-muzearm számára! Megmondtam! Harmadnapra megjött a Williamson embere. ■Az ügynök csodát müveit! Az ember, az ügynök igazolóirásával a kezében megállt valami nyekergő deszkahamgon kérdezősködött a rendező után. A rendező leült egy oldaittámasztott létrára e ttgy szemlélte az élő küldeményt. — Ez az! '— ceettemtett hosszas bámulkozás után. Nem volt ez az emíber ge vak', se nyomorék, se piszkos, de tiszta se. Csupa tagadás volt, tagadása a szépnek, de tagadása a rútnak is, nem volt megjelenésében egyetlen igenlés, egyetlen biztató pont. Csupa jelek és utálások, esetlegességek s véletlenek játéka volt ez az ember. Bal arcán vörös forradás, rövid sárgás szakálla összefonódott a bajusszal, ügy tűnt, egyik szeme a másikat kergeti, szürke, vizenyős szemek, kopottas haj, behúzott nyak s valami végtelen undor, unalom vonásai az arcán. Talán csám- pás, talán suta, úgy állt ott keskeny szájaszé- iét fogai közé szíva, az ember tenyere viszketett, ha meglátta ezt az alakot. A rendező ráförmedt. Lehetetlen volt erre az emberre jószivvel nézni. — Nem, uram, még nem! — Játszott már gép előtt? — Akkor először is próbát forgatunk! Gyorsan a gép elé cipelték a mi emberünket és járva, álva, mozdulatlanul és beszélgetve, jobbrél- fcalról fényképezni kezdték. Egy óra múlva már vetítettük is a kész képet a házimoja vásznára. A hatás elementáris volt. A rosszarcu ember csodákat müveit, öntudatlanul is úgy mozgott, játszott, gesztikulált, ahogy azt sokkal előkelőbb sztárok hónapos munkával sem tudták magukévá gyűrni. Ámde Hogarth nem az az ember volt, akit romantikus kitörésekre ragadjon egy ismeretlenből bukkant uj csillag. Kelleténél is savanyúbb arccal állt a rosszarcu elé:-— Néhány napig foglalkoztatni tudom.... — mondta, holott akkor már tudta, hogy a rosszarcut semmik épen sem engedi át más gyárnak s ha a rosszarcu epizódszerepe sikerül, talán egy egész filmet is fog rá építeni. Ez azonban nem tartott vissza bennünket attól, hogy az uj embert szívből ne utáljuk. A női partnerek igazán c-sak a hivatás lázában s a gázsi reményében álltak egy képbe vele, holott a rosszarcutól semmiképen sem lehetett elvitatni a rutint, melyből napról-napra többet szerzett. ő maga is észrevette, hogy szerepe s jelenléte egyre fontosabbá válik. Belső Öntudat fütötte csupán, külsőleg éppoly hideg, szinte kocsonyás maradt, mint a béka, külön járt, külön étkezett, alig állt szóba valakivel e a rendező utasítását szinte gépszeriien követte. Nem is kell. mondanom a film jól sikerült, a rendező a rosszarcu számára néhány önállóbb jelenetet is íratott felvétel közben s mikor lepergettük a kész dolgot, az igazgatóság egyetértőén határozta el, hogy a rosszarcu embert szerződteti s nagyobb szerepet irat neki. A rosszarcu bandzsal mosollyal vette ezt. tudomásul, másnap elutazott s csak egy hét múlva tért vissza. Állítólag San-Fran- cískóban járt, ahol egy kínai nőt rázott le a nyakáról, utolsó emlékéit hajdani életének. [ A filmvárosban már mindenki ismerte. Uj- ; jal mutattak rá és irigyelték. Őbenne semmi , művészi büszkeség nem lakozott. Rossz, kellemetlen arcát, mint egy cégért hurcolta, ennek köszönhette sikerét, ennek a férfiatlan rútságnak, ó, nagyon jól tudta, hogy visszataszító mivoltával szerezte a pénzét, a pénzt, amivel most nem tudott mihez kezdeni, mert, ösztönösen, mint egy bélyegzettet, mindenki elkerülte. A nők, nos, a nők mindenesetre. így esett aztán, hogy a filmre, amelyet egyenesen az ő rossz arcára írattak, nem találtak női partnert egyhamar. Szinte csodálatraméltó ez, a pénznek és tülekedésnek abban a zsibvásáréban, ahol a legkisebb szerepért s a legpiszkosabb dollárért ezrek /és ezrek tolongtak, de a meztelen igazság mégis az volt, hogy a kiszemelt női játékosok mindenféle ürüggyel halasztgaíták a szerződés aláírását. A rosszarcura hivatalosan ráütött rutsági bélyeg erősebb taszítás volt, mint a pénznek vonzása. Hogarth dühösen tépte a haját. Nagy sikert várt a filmtől, elsőrangú iró irta a szenzációt és sehol egy nő, aki a rosszarcu ember partnerjául jelentkezne. A rosszarcut láthatóan bántotta az eset. Eddig is szófukar volt, ezután azonban em- ! bergyülölő lett. Lejátszotta a film próbajeleneteit, aztán hazavonult a lakásába, valami bérház negyedik emeletén. A nő, aki végül vállalkozott a rosszarcu partnerévé s még a csókjeleneteket is vállalta, egy szép, szőke orosz nő volt, Hogarth szerzeménye. Tudja isten, az is honnan került elő, állítólag egy európai stúdióból hozatta a rendező, akinek szívügye lelt a rosszarcu ember filmje. Az orosz nő megnézte a rosszarcut s annyit mindenesetre tudott angolul, hogy all right! Mindig is mondtam, hogy az emberi lét legszebb szenvedéseit az oroszok bírják leginkább. Nagy lendülettel kezdtünk ehhez a filmhez. A rosszarcu az első napokban rosszul játszott. Láthatólag befolyásolta őt az eddigi sikertelen partnerkeresés, és most, hogy az orosz nő mégis partneréül szegődött, jó pénzért, ez megzavarta Csetlett-botlott és számtalan felvételt kellett Hogarth őszine dühkitörései mellett ujraismételni. Lassan azonban elsimultak az egyenetlenségek. Sőt, a második hét vége felé bizonyos lírai eLlágyulást is lehetett a rosszarcun észlelni. Szívesebben beszélgetett, közvetlenebb akart lenni, boldog volt. Valami érdekes változás esett rajta, amit mi annak tulajdonítottunk, hogy örül. örül, hogy végre partnernőre akadt. Elvégre ő is férfi volt. Játéka egyre meggyőzőbb lett. Sőt tuljó. Hogarth elégedetlenkedett is. — Tulszépen játszik, az arcához viszonyítva. Nem egészen igy gondoltam. A rosszarcu a vállát vonogatta. Nem tehet róla, felszakadnak belőle önkéntelenül ezek a játékfigurák. Szemmelláthatólag zavarta a női közeliét. Sokkal zárkózottabb volt azonban és sokkal kevésbé volt valaki is barátja neki, minthogy bizalmasabban nyilatkozhatott volna ama belső folyamatokról, melyek úrrá lettek az érzésein. ügy egy hónap múlva rákerült a sor egy nagy s fölöttébb hatásos jelenetre, amelytől Hogarth igen sokat várt. A csókjelenet volt. A rosszarcu ember kábulttá csókolja a nőt. Napok óta izgatottan tárgyaltuk egymás közt a kérdést: hogy fog viselkedni a férfi s vonakodni fog-e a nő? A nagy jelenetre a nő tüneményes bálira- hát öltött. Illatozott pompás szőkeségében. A férfit kopott ruháiban játszatta a rendező, szánalmas figura vol. Már a lámpák rájuk dobták fényüket. Az operatőr forgatni kezdett. — No, szépen, rajta! — vezényelte Hogarth. A nő behunyt a szemét. Áldozat. A rosszarcu feléje indult. Ahogy a szerep diktálja. Aztán, először, lopva megcsókolja a nőt. Ez azonban egyelőre nem sikerült. A nő félre- huzódott. Hogarth csendesen káromkodott. No, újra. A férfi, mint egy éhes him, feléje kúszik. A nő behunyja a szemét. A férfi a háta mögé lopózik- S most valami különös történt. Nem, mint ahogy a szerep előírná: nem húzta magához félve a nőt. Nem. Vad erővel karolta át és csókoűni kezdte. Hirtelen, minden rendezői intés, beleegyezés, előkészület nélkül, nem törődve géppel, emberekkel, sikollyal, lármával, csókolta, ölelte veszettül. Minden visszafojtott érzését ott csókolta el a gép előtt Szegény nő kétségbeesetten sikoltozott, próbálta eltaszitani magától a férfit, Hogarth egyideig forgatta ugyan a gépet, de ők egyre távolodtak a lencse köréből, már dulakodtak, a nő ruhája kettérepedt s a rosszarcu, mint egy vámpír, szíttá szájáról a csók- nedüt. — Állj! .— ordított Hogarth és közibük ugrott. ügy kellett szétválasztani őket. A nőt görcsös sirás rázta, végigterült egy pamlagon, úgy élesztgették. A férfi tompán bámult maga elé, kezét ökölbe szorította, nem szólt egy szót sem. Hogarth eléje állt. — Barom! — süvöltötte, — nem azért szerződtettem magát. Intim ügyeit intézze el családi körében. A rosszarcu sokáig hallgatott. Nagysokára szólt csak) v — Éppen azt tettem! S még mielőtt megmagyarázta volna, amit mondott, sarkonfordult. Beszaladt az öltözőjébe, ajtaja félig nyitva maradi s most nagyon különös dolgot láttunk hirtelen. A rosszarcu ember letépte a szakállát. Aztán a bajuszát, majd hosszadalmasan, de dühös erővel kezdte zsírozni, kenui, gyúrni a képét. Mért húzzam hosszúra a doJgot? Igen, a rosszarcu ember bemaszkirozta magát. A sebhelyet, a forradást, szeme rútságát, kellemetlen arcvonásait, mindent. A maszkirozás zsenije volt. Két hónapig vezetett orrunknál fogva bennünket, két hónapig hitette el velünk, hogy a természet remeibe alkotott rútsága ő. Dollárért volt az egész. Minden rendben lett volna, ha nem jön ez a nő. Dekát tovább nem bírta a rútság iszonyát s kitört belőle a férfi Elképzelhető, micsoda arcot vágott Hogarth, mikor a mi emberünknek arcát meglátta. S még hozzá egész kellemes arc volt. Egy nem éppen fiatal férfi kellemes arca. Zsebre- vágta a kezét s megállt Hogarth előtt. — Nem játszom többet! — De a film... — húzta félre száját Hogarth. Az idegen azonban szót sem szólt, A nő elé állt és szembenézett vele. Kár, hogy ilyen pompás alkalmat nem szoktunk lefényképezni. Tudja Isten, néha az életet kiszalajtjuk a felvevőgép lencséjéből. Mert ez, ami itt történt, élet volt. tóm, — nem érdekes, hogy az ember éppen egy filmvállalat műtermében találkozik a feleségével? Mondom, vannak érdekes véletlenek az életben s az életet a művészettel, az ólmot a valósággal csodálatosan összekeverni, igazán nem tudják, csak az oroszok! Mert semmi kétség, mindkettő orosz volt és most már késő volna a találgatás, mért hagyta el a nő a férfit, mért bujt el a férfi a rútság álarca alá s milyen csodálatos körülmények folytán kellett, találkozuiok ismét egy amerikai vállalat stúdiójában, mikor nem is sejtették már. Mindebből legkülönösebb, hogy a férfi milyen sokáig tudta magát felesége előtt is a rútság álorcája mögé rejteni, ura volt önmagának, de persze csak egy ideig, igen, egyideig s csak akkor veszítette el sámsoni erejét, mikor a hő ajkát megérintette. Nos, de ezzel többé-kevésbé mindnyájan úgy vagyunk. A film persze, az abbamaradt, csonkán. Nagyszerű alkotás lett volna pedig belőle. Hogarth majdnem buskomor lelt. A két ember eltűnt. Mondják, hogy visszatértek Moszkvába, de lehet, hogy őróluk szólt a hír, hogy fönt, a Rockv Mountain hegységben egy szőke nőt meg egy oroszos formájú férfit halva találtak. Ki tudja, mi végzetből találkoztak újra ezek a furcsa oroszok? Mindig is mondtam, hogy az éleltel nem szabad komédiázni s hiába álcázzuk magunkat, a nő, ha végzetünk, mindenütt megtalál. Azért nem szabad őket komolyan venni. Mondom neked, sohase vedd komolyam őket! Prága, december 23. Egy majdani kulturtörténészre vár a szomorú föladat, hogy megrajzolja és papirmaséba öntesse azokat a pszichológiai és kulturális elváltozásokat, amelyek Középeurópa fölre- pesztett testén állottak be az uj államhatárok megvonása után. Ennek a párjátritkitó plasztikai térképnek föl kell majd tüntetnie az uj kulturális határvonalakat s bizony ki fog derülni, hogy ezek a politikai határokon belül is elhúzódnak. De megdöbbentően fog hatni az a fölismerés, hogy ott duzzadtak föl a legvastagabbra és legmagasabbra, ahol azelőtt alig is lehetett őket sejteni. S nem vigasztaló, de annál leverőbb, hogy a kezek, amelyek már a politikai határokon belül elhordatták a kultúrákat elválasztó régi sövényeket és lázas gyorsasággal betonfalakat emeltek helyébük, nem a kultúra harcosainak kezei voltak. A Szlovenszkót lakó népek egymáshoz való viszonylatában pszichológiai tekintetben tizenegy év óta nem sok változás esett. Évszázados békét és békülékenységet nem lehet kiirtani a néplélekből, amely csak téves és néha bűnös látszatra amorfikus, viaszszerüen formálható anyag. A néplélek csalhatatlan és megosztha- tatian. Csodálatos fluidum árad belőle s ema- nációja megolvaszt minden mesterségesen elébe fújt áfiumot, hogy megtermékenyíthesse az egymásrautaltság természeti törvényei szerint tőle való fogantatásra áhítozó másik népleiket. Szlovenszkói népekről beszélünk, de ha nem etnográfiai megkülönböztetés a célunk, csak egy és oszthatatlan szlovenszkói népietekre gondolhatunk. Pszichológiai vonatkozásban tehát a plasztikai térkép Szlovenszkón nem fog határokat vonhatni. Mégis magasra húzott határvonal fogja elválasztani a szlovenszkói néplélek kulturális megnyilatkozásainak gócait, a szemlélő megdöbbentőn fogja észrevenni, hogy a kulturális határon innen és túl föltüntetett kulturacsoportok nem is tudtak egymásról, mert már nem sövény emelkedett közöttük, amelyen egymáshoz nem lehet látni s barátságosan elbeszélgetni, hanem betonkerités, mely oltompit minden kifelé tűrendő hangot s megtör minden tekintetet. A néplétek tehát egy és oszthatatlan, de tetteiben kettő és megoszlott. Mert irodalom és művészet is tett az a legmagasabb értelemben, az Ige, a Logosz értelmében, amely [ lefordíthatatlan szót Goethe tett-nek fordított Faust-jában. A Logosz ma kettévágva ég bennünk, mint egy kettéhasitott kanóc s ide-oda ingva lobog a szélben. A szlovák Ige magyarul még el nem hangzott, senki nem hallatta még sajátszerü hangjait. A szlovenszkói magyar olvasó jobban ismeri — valljuk meg őszintén — a dán, vagy spanyol irodalmat, mint a szlovákot, amely kéznyujtásnyira fekszik előtte. Holott teljesedő arcok ők, a szlovák költők és irók, tnind- egyre jellegzetesebb profilok, amelyek el nem tóveszthetök. De túl vannak a betonfalon s nem látni őket, pedig láttatni szeretnék magukat minden bizonnyal. Történtek ugyanis kísérletek, alkalmi és ötletszerű vállalkozásuk, amelyek föl-fölragad- tak egy-egy szint a szlovák palettáról. Azonban a festék- és firnisz-szag mellett valami más illat is volt érezhető itt, titkoscélu megrendelő, vagy leplezetlenül önös szándékú kul- turaspekuláns karriér-, vagy pénzszaga áradt a magyarul lenyomtatott szlovák sorokból — tisztelet a tiszta szándékú kivételeknek. Már pedig az Igét igy terjeszteni nem lehet. Lassú, sokoldalú munkával kell lerombolni a mesterséges betonfalat, aztán minden szint fölmutatni, minden arcot megvilágítani s minden hangot megszólaltatni. Mert érdemes. Nem az államfordulattól datálódik a szlovák irodalom, múltban fakadt értékei ma is eleven értékek. De a mai olvasót elsősorban az uj nemzedék munkája érdekli, tizenegy év reneszánsza. Egyedülálló tere nyilt az államfordulattal a szlovák Íróknak, egy egész ország szűz talaját adták alájuk: Nézzetek körül, lássatok és dolgozzatok. Hviezdoslav halálával szinte szimbólikusan zárult le a literatura régi korszaka s a fiatalok elindultak uj utak keresésére. E sorok irójának*alkalma nyílott közvetlen kortársnak és ámuló figyelőnek lenni ebben a reneszánszban, amikor soha nem sejtett telkekből költők születtek és apostoli szegénységben folyóiratok alakultak. A semmiből nőttek ki a legtisztább szándékú lapok, hogy azután ismét a semmibe vesszenek. Csodálatos volt a mámoros tántorgása a fiatal szlovák költőknek s megrendítő némelyik későbbi letörése. Többnyire diákok voltak s a. diákság filléreire támaszkodtak lapjaik is. Egymásután született meg Rózsahegyen a Vatra, élot___j Be tegvizsgáló és gyógyintézet á sjw A módéra technika minden í ö ^ vívmányával felszerelt | x Kérjen magyar prospektust | Mr a fiirdoigazgatóságtól. ••• § Podíbrady gyógyítja a legjobban. 1 Jrta: Mm PÁL
