Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

31 1999 deeemfoer 35, szerda, ^l«<íairA\A&-feAR-HTíH»a& A baktató sétány zöldjéből íölosillant egy kard és csörgött a katonatiszt és mellette triMaan kacagott a nő. Az orgonamester kitárult szemei meg- akadtak a jelenete®. A nő trillázott, kacagott, futamos pazar- lássál Az orgonista bevonta tekintetét, lehunyta a szemét és hallgatta a megütött szivét:: — A szoprán .. * Á bőség ráfordult a kertre, melengette a rögöt, olvasztotta a fák nedveit, lombok zöldjét vérmes terebéllyel elsötétítette, virá­gok lilája, pirosa, feliére lobbant, föühaeadt kelyhekbol csurgóit a szirup... nyári miséket zenélt az orgonista, a Kyrie halk zúgásában a Glóriára gon­dolt ... sípok, hegedűk, hangok nyáját bóbiskolva terelte a megharsanás elé, megbújt a billen­tyűk mögött és uijjai alól elbocsátotta a kö­nyörgés hullámait.., A lassú imádság csöndje fölött búgott a fáradt esdeklés. Az oltár előtt döbbent oerimónia veszte­gelt. Az üvegszentek zordonan trónoltak a meg­tört világosságban. A súlyos áhítatból fölrepült a szabaduló őröm, az orgonamester fölemelte a fejét, söré­nyét megrázta, márványarcán vidult a mo­soly, ujja inak fölvágó billentyűzetével meg­markolta a hangszert, az orgona dörgölt, a sípok lengették a zengés uszályát, a boltoza­tok megteltek tömjénnel, muzsikával és a hangok felzudult örvényéből kidalolt a szoprán: — Glória... Az orgonista mosolygott... a derű nyugalmába a szája körül, belehasi- tott a vonal, mely gúnyos, ingerült, elvadult volt, a szoprán szebben énekelt, mint valaha... Az orgonista fölemelte sápadt kezét, in­tőit? a női alt a szoprán mellé surrant és rá­fejelte az énekre: — Glória in ©xcelsis Deo... szoprán alt, repkedtek a melódia ormain, az alt szólója elindult, híves szárnyakkal, forralt érintéssel, mint magányos hattyú & képzelet föl tűző vég­telenjén, szikrázott, mint az álmodó oltárkép gyé­mántszive áradt, mint himnusza a misének, mely rengeti a márványt... Hangok lugasában rendült az orgonista és lebukott fővel belesugta a manuálok forgó­jába: — Salvia... — Az alt is másmilyen.. * A szlovenszkói tanfigy probléiti! fiz osztrák szellem eret vett az iskoládon — íz iskolareform nem s®k lét isér p ^ |jj Szlovenszkó, december hő. Nem tudom, helyesen választottam-e meg cikkemnek a címét, .Vajjo-n nem lett volna-e helyesebb ezt a címet választani: A szlovenszkói tanügy csődje? Hiszen a helyzet az, hogy tanügyünk minden magasabb koncepció híjában, a mi viszonyaink, a lakosság kul­turális igényeit és lelki világát nem isme­rő, vagy — ami még rosszabb — megérte­ni nem akaró irányítás mellett olyan, mint az idegen vizekre került hajó, amely kormányos és iránytű nélkül céltala­nul ide-oda hányódik. A modern állam megoldandó problémái között kétségen kívül a legnehezebbek a kultúrára, a tanügyre vonatkozóak . Jogosan merülhetett fel a csehszlovák állam kultúr­politikájával szemben az az igény, hogy mindenben megfeleljen a humanizmus és haladás követelményeinek. Hiszen Masaryk elnök a humanizmus hirdetője és Komensky szellemi örököse. Sokan komolyan hittek benne, hogy a jelszavak nyomában tettek kö­vetkeznek. A szlovenszkói tanügy sorsa azonban Steianek kezébe került, aki mint teljhatalmú diktátor tabula rasa-t csinált. A régi iskolának tökéletes demolálását meg lehetne érteni, ha az, aki rombolt, uj tan­ügyi programot hozott volna magával, amely jobban megfelelt volna a szlovenszkói men­talitásnak, valamint azoknak a magasztos el­veknek, amelyek megvalósítását Masaryk a csehszlovák állameszmény conditio sine qua non-jának jelentette ki. Stefaneket azonban csupán a bosszú indu­lata vezette és igy mindent eltörölt, ami a múltra emlékeztetett, az uj iskolát nem kapcsolta bele a réginek bevált tradí­cióiba. Ma már nem kétséges, hogy egészséges kul- turéletet, virágzó, lélekkel teljes iskolákat csak az itt talált és százados múltra tekintő kultúra és tanügy tekintetbevételével lehe­tett volna téréin leni. - Nem' lett’volna'szabad a huszadik század - kultur igényei vei fellépő uj állam politikusainak Szlovenszkó múltját éppen ezen á téren olyanképpen mellőzni, mintha ez az országrész nem Európa szivé­ben, hanem valahol Afrika belsejében lett volna. Tekintetbe kellett volna venniök, hogy a nyugati kultúra termőtalaján járnak Szlovenszkón is s az itt lévő népeknek mű­veltsége régi és magas. A nemzeti eszme például még nem talált művelőre a kőzépeurőpai szlávoknál. amikor a szlovákok már európai nívón álló férfiak­kal dicsekedhettek. Pékár J., a prágai cseh egyetem tanára tanítja: „Az a körülmény, hogy az újkori nemzetébreszt ők legkiválóbb- jai Szlovenszkóből származtak, igazolja, hogy Szlovenszkőnak mekkora jelentősége volt a csehszlovák művelődési élet szempontjából. Szlovenszkó termékeny alkotó erejét az okozta, hogy a szlovák evangélikus ifjak a német protestáns egyetemeket látogatták, ahonnét hazájukba a nyugati megújhodási eszméket hozták magukkal. A csehszlovák hazafias reformmozgalom középpontja Brati- slava voli, ahol 1815—1825 között Kollár, j Saíárik és Palacky szoktak találkozni, vagy j pedig tanultak. Bratislaváöan 1803-tól fogva az evangélikus líceumban a cseh nyelv és j irodalom tanszéke működött.'4 Ez a példa is bizonyítja, hogy. a nyugat kultúráját Szlovenszkó lakossága közvetlenül vette át. Közvetítőre szüksége nem volt, sőt Szlovenszkó vezető egyénisé­gei voltak termékenyítő hatással a reak­ció hazájának, Ausztriának népeire. Szlovenszkó tehát a múltban a maga lábán járt s egységes kultúrája a múlt században a nemzeti eszme hatása alatt az itt élő népek nemzeti kultúrájává differenciálódott. Szlo­venszkó nemzeti öntudatra ébredt népei te­hát önálló kulturéletre törekedtek és mi ■sem természetesebb, mint hogy ezt az önálló kulturéletet a csehszlovák ál­lam keretén belül is fenn akarják tartani. Több mint tiz esztendő távlatából látjuk, hogy mily hibái követnek el azok, akik a reménység valóra váltását meghiúsítják. An­nak a politikának, amely Szlovenszkó egyé­niségét, ősi szellemét halálra ítélte, kultú­rát, lelki és szellemi haladást megterméke­nyítő hatását sehol sem találjuk. A tabula fását könnyű volt megcsinálni, mert a hata­lom minden fegyvere rendelkezésére állott azoknak a kulinrpolitikusoknak, akik ezt a munkát végrehajtották. Ám teljesen hibás elképzelés volt az, hogy a kultúra fejlődése érdekében mindent megcselekszenek, ha a bevált régi fejlődés helyébe az osztrák isko­larendszert ültetik. ■ Ha. csaknem változatlanul az az iskola- rendszer van érvényben a republika terü­letén, mint a régi Ausztriában. Az osztrák iskolarendszerrel átköltözött az osztrák bürokratizmus is, amely uralkodó hatalom, mert ha jónak lát­ja, szembehelyezkedik miniszterek, kormá­nyok és kormánypártok akaratával is. Már pedig a bürokratizmus elfojt minden egész­séges kezdeményezést, kiöl az emberből minden lendületet, géppé degradálja az alá­rendelt embereket, tárt kaput nyit a strébe­reknek. A centralizmus a bürokráciával szövetkez­ve semmisítette meg a szlovenszkói iskolák szabad szp]1°tnét. A tartományi rendszer ezen az állapoton nem-segített, hiszen az úgynevezett iskolatanácsok Szlovensz­kón még ma sem működnek. Hsak meg kell figyelni a mai tanárok és ta­nítók közszeltem ét. Ennek főjellérn vonás®' a. mindenfajta kezdeményezéstől való félelem, ás az egyéniség teljes megtagadása. Rende­letre élnek és cselekszenek. Gépemberré váltak. ' Egyesületi működésükben ugyanezt tapasztaljuk. Az oly nagy szerepre hivatott szlovák ta­nári egyesület néni tényező a szlovák kö­zépiskolai taniigy kérdéseiben. Mióta az öt évvel ezelőtt elhunyt Murgas Károly, a tanáregyesület első elnöke, elke­rült az egyesület vezetésétől, azóta ez a szer­vezet inkább halott, mint élő intézmény. Ki is merne olyan egyesületben tevékeny mű­ködést kifejteni, amely a kormány politiká­jának nem kedvez? Vájjon a tanügyi kormánynak szándéká­ban van-e tájékozódni afelől,' hogy müven kívánságai vannak Szlovenszkőnak a tervezett iskolai reformmal szemben? A tanügyi kormány egyáltalán nem kezde­ményezett olyan akciót, amely ezt a -tájéko­zódást szolgálta volna, sőt a működő tan­erőkkel és tanügyi szervezetekkel sem is­mertette reformterveit. Zárt ajtók mögött, a va - élettől elszakadva, azt meg nem értve, sőt nem is ismerve dolgoznak a doktriner bürokraták. Ám az élet követel. Mindenki tudja, hogy az osztrák iskolarendszer a mai követelmé­nyeknek nem felel meg s a foltozó munka csak még kirívóbbá teszi alkalmatlanságát, Hod'zsa ezért jelentette be az iskolák reform­ját, Steianek pedig ezért állott meglepetés­szerűen elő tervezetével. Persze a reformot diktátum utján akarta a koalí­ciós pártokkal máról-holnapra végrehaj­tatni. Ez az eljárás a történelmi országokban nem is keltett visszatetszést, hiszen a centraliz­mus éÁ bürokrácia módszerei ;itt megszokott dolgok voltak.. Lassanként bennünket, szlo- vehszkóikat íö arra: kényszeritőnek a viszo­nyok, hogy igazainkat ne' a nyilvánosság előtt keressük, de a zárt ajtók mögötti bi­zottságokban igyekezzünk kivívni s Így az osztrák szellem lassanként Szlovenszkón is elhatalmasodik. Kétségtelen, hogy az általános politikai irányzat szabja meg tanügyi politikánkat. Nehéz, nagyon nehéz itt az iskolareform kér­dését vita tárgyává tenni. Hiszen nem. az a cél, hogy a lakosságnak megfelelő modern iskolái legyenek, hanem az, hogy az iskolák a nemzeti állam törekvéseinek megfelelő eszközeivé váljanak. Az iskolareform ezért a politikai pártok ádáz tusijában az egyik legfontosabb ütkö­zővé vált. A világnézetek harcában az isko­SZLOVENSZKÓI elöljáró beszéddel s a közhasználtaiban lévő fogal­mak szabatos magyarázatával ....és amikor a sophisták tűrhetetlenül el- szaporodának s a szegény görög. bölcsöknek torkára fojtotta a gondolatot a főiburjánzott álnokoskodás, akkoron előállott Sokrates, na­gyot csapott az asztalra és monda: Tisztázzuk a fogalmakat. És a nép beadta vala fogalmait a szpkráteszi gőzmosóba némi tisztázás erá- nyából. A fogalmak kelybébe tiszta tartalmat öntöttek s lön rend és igazság és a sophisták- nak az ő vesztük.... (Egy egykorú króni­kából.) Arról hallgat a krónika, hogy a fogalmak tisztázása boldogabbá tette-e az embert, ami szintén nem lebecsülendő szempont bölcseleti irányok küzdelmében. Mindenesetre: a szellem purgálása jótékony hatással volt az ember testi-lelki egészségére, lévén örök igazság, hogy az ember kellemesebben sziesztái, ha bé­csi szeletet eszik ebédre, mintha három adag obskúrus „als ob“-ot nyel a kategorikus impe­ratívusz mártásában. ,Az antik világkép s a szellemélet klasszikus rendje rég a múltba merült. A kreatúra ma új­ból a fogalmak káoszában bukdácsol és mióta Einstein bemondta a relativitást, azóta semmit sem tud bizonyosan. Az uraságoktól fel- és le­vetett fogalmak zsibvásárán zűrös piaci lárma rikácsol./ Eljött az ideje a rendteremtésnek, mert, mint Goethe mondá, százszor inkább el­viselhetőbb az igazságtalanság, mint a rendet­lenség. E nemes célt szolgálja a szlovenszkói kis lexikon, amelyből itt szemelvényeket közlünk: ADÓ. Közgazdasági fogalom. Szlovenszkói vonatkozásban így definiálható:- Fizetem ón, olvasod te. Olvasnám én? fizetnéd te ... AKNAMUNKA. A politikában és a sajtóban használatos kifejezés és cselekedet. Sűrűn han­goztatott vád a kisebbségek és a kommunisták ellen. Érdemes etimológusok azt állítják, hogy nem a vádlott, hanem a vádló az aknamunkás. ARAB. Népfaj. A közelmúlt évezredben le­telepedési engedélyt kapott Előázsiában. Har­cias nép. ídőnkint fölkel, este lefekszik. Az­előtt földműveléssel és állattenyésztéssel, újab­ban palesztinai zavargással foglalkozik. Sémi­ta, de az nem baj, azért még lehet anti. Heve­sen ellenzi a cionizmust, fanatikus.hive nemzeti és vallási eszméinek, melyekért életet is képes áldozni. Nem a sajátját. A szegény palesztinai zsidó telepesek, életét. ARANYVONAT. Regény, irta: Markovics Rodion. Nem regény — írták a kritikusok. Az iró megrajzolja a Szibériában sínylődött ma­gyar hadifoglyok nyomorúságát. A magáét is. Minő tragédia! Szegény Markovics kénytelen volt Szibéria legfőbb parancsnoklását átvenni. Ami még nem lett volna baj. De hazajött és a könyvkiadók tönkrezaklatják az életét. Itt is. kénytelen átvenni a milliók fölötti parancsnok­iás jogát. Csakhogy itt dollármilliókat boldo­gít. Sovány vigasz neki, hogy a kritikusokat megpqkkasztja könyvének sikere.. i B$KE. Ismeretlen, de elképzelhető állapot. Utópisták kedvenc .témája. Állítólag: rövid művészi pauza két háború között. Gyakran megkötik, de a göb nem tart. Kétfelől húzzák * ha kioldódik, akkor a göb a hibás. Kant meg­álmodta, de azután fölébredt. Coudenhové-Ka^- iergi monopólimba vette. Árfolyama nincs, de azért a fegyvergyárak gyakran megkontremi- nálják. Sikerrel. Az életben két válfaja fordul elő: a rossz és a még rosszabb béke. Normann Angell a világháború előtt megírta a „Rossz üzlet a háború44 című könyvét. És kitört a há­ború. Ha valaki netalán megírná a „Rossz űz- J let a béke44 című könyvét," akkor esetleg . * •. mégis... hátha.. ■* BÜROKRÁCIA. Papírra váltott államhata­lom. Csehszlovákiában nagy népszerűségnek örvend. Az aktaszám mindenhatósága jellemzi. Elve: Minden ember annyit ér, mint az általa mellékelt akták súlya. A bürokrácia nagyha­talom. Legnagyobb ellenségével, a néppel ál­landó hadilábon él. CIONIZMUS. Az egyik zsidó pénzt ad a má­siknak, hogy a harmadikat kiküldje Paleszti­nába. DEMOKRÁCIA. Faguet szerint: a kontárság kultusza. A kontárok szerint: mennyország a földön. Egyesek szerint szükséges rossz, má­sok szerint szükségtelen rossz. Nagy gonosz­tevő lehet, mert némely országban életfogytig­lani fegyházra Ítélték. Angliában szabadon ga­rázdálkodik. Csehszlovákiában üvegburá alatt őrzik és Vencel napján megmutatják a népnek. Könyvekben, memorandumokba®, újságcikkek­ben és parlamenti szónoklatokban is gyakran előfordul. Úriember csak szagtalanítva hasz­nálja. Alfaja az áldemokrácia-. Ezt hétköznap is; mutogatják. .ELLENZÉK. Ismerünk elvi, taktikai és csak- azértis ellenzéket. A két utóbbi jellemvonása, hogy árnig kisebbségben van, addig irgalmat­lanul purifikál és leleplez. Amikor többségre és kormányba, jut, őt leplezik le. Csehszlovákia nagy lepelfogy a'&ztásaról nevezetes. Az ellen­zék a parlamenttől kilépési pass partout kap. FIASKÓ. Azelőtt gyakran találkoztunk vele, de mióta a kommunisták az egész készletet le­foglalták, már csak szórványosan, fordul elő. Azért még akad, ha például szépen megkérik a külügyminisztert... ő mutat... GÚZS. Az igazság megkötésére , használják, Tömegcikk. HÁBORÚ. Az-emberiség természetes létfor­mája külső és belső használatra. Jövedelmező iparág, nincs „engedélyhez kötve, de azért illik, bejelenteni a népszövetségnél. ILLETŐSÉG; Illetőségi 'bizonyítvány., (Állam-, polgárság.) Raffinált kinzási eszköz a modern, bürokrácia: 'kamrájában. Akinek van, annak sincs, akinek pedig nincs, amink pláne... Egyébként: egyszerű papírlap, amelyet össze­tett akciók előznek meg. Kikiáltási időtartam Szlovenszkón: két generáció. A Szvatoplükkal való rokoni kapcsolat kimutatása előnyös, de biztosat akkor sem lehet tudni. Születési hely irányadó. Születési hely nem irányadó. Apa születése fontos, de nem irányadó. Ka a dédája hivatásos zenész' volt-, talán ... KÖZMUNKA. Szlovenszkón idegenek kap­ják, idegenben azonban nem a szlovenszkóiák. ídőnkint nagy közmunka®Mküiiség kap lábra és különösen s-zíovenszkói és ruszinszkói ki­sebbségi iparosok között grasszái. KISEBBSÉG. Jogfosztás!. ösztönök kiélésé­nek objektuma. A háború után gomba-módra nőtt ki a békeszerződések talajából. Vöröspia,j- •básszal csinálták a demokrácia s. az tanrend el­kezdő nevében. A szórakozott. államférfiak el­felejtették megkérdezni, csak úgy elönrendel- kezték. Az uralkodó nemzet rendszerint na­gyon haragszik rájuk. Érthető ie, mert mindig csak bosszantják. Élni akarnak a nyomorultak. MUNKANÉLKÜLISÉG. Csehszlovákiában erősen kultivált foglalkozási ág. Másutt is űzik. Kvalifikáció Dem szükséges. Az állam és a szakszervezet tehetséges munkanélkülit szubvencióval támogatja. Gyakran külföldi ta­nulmányútra küldik őket. (Kivándorlás.) . . WCK-pO—

Next

/
Thumbnails
Contents