Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
30 a *TyRA(?AT-A\\G^AR-HYRIiAI> 2929 december 25, sser&au HANGOK, Irta: RÉVÉSZ BÉLA LELKEK A kertész és az orgonista őgyelegteik a parkban. öreg cimborák, megjelölve mindegyik a mesterségétől, szelídek, odaadok, olyan igyekezettel, hogy a fázós Fejedelem, ha sétafikái az üvegházban, nyakat szagoljon csikorgó télben, olyan áhítattal, hogy a jámbor Fejedelem szeráfok danáját hallja a kórusból, ha a lila szagossággal füstölik fehér fejtei az arany baldaohin alatt. összeboronált öregek, elvonaikozva a vámosban zajló másszinü emberektől, frissültem lépegették a tavaszi fák alatt, a kert megujjongott körülöttük, mint már annyiszor szolgáló életükben, a lombok kikerekedtek, smaragd bokrétájuk virított a fényben, a tlhuja-bokrok bogyói megpattantak és lehelték tij kedvüket a nedves levegőbe, a muskátli, a fuxia kacéron megnyúltak és ágaskodtak a nap felé, a parázna csigák önfeledten kitákarództak és elvonszolták magukat ágra, útra, füvek szőnyegére. Teli tavasz volt, a két öreg botladozott az áradó park ágboga s sűrűjében, a gesztenyések bóbitás glédái mellől ösvények nyíltak, harsány pineák felbukkant erdejében jázminlugasok j rezegtek, .. ' •- kertész megzökkent, megállt, tüskéshaju, kerek fejét fölkapta, fonnyadt arcocskáját megemelte, apró, kék szemeit szaporán hu-1 nyorgaíta, fölizgult élénkséggel a iázminbok- i rok felé fordult, föllriálioit:- Hallod?... Az orgonista mosolygott.., . A nagy csöndet beszélgetéssel nem igen zavarták, csak lépegettek egymás mellett, csak üldögéltek egymás mellett és velük; ment halkan ifjúság, öregség, két testvéri lélek, akik az emberi idegen-: ©égben magukban lobogtak, megszokták egymást és nem bolygatták egymást, összefonódó közelségben magukban társaikodtak. Az orgonamester csontos nagy kezeivel hátrasimitotta deres sörényét és mosolygott, a kertész topogott, izgult, a fejét, tűiét a jázminbobrok felé hajtotta és fölkiáltott: — Hallod?... — Hogyan énekeli.. a — Fehéren énekel... Az orgonista mosolygott... mindig mosolygott ... Ezzel az együgyü derűvel a ©ima arcán, érkezett meg hajdanában, amikor még a Fejedelem Is fiatal volt, fölment a hegyre, odaült az orgonához, mely az ő keze alatt úgy megzugott, hogy énekeltek a bazilika márványfalai is, mindig orgonáit, ha nem volt mise, nem volt litánia, az orgonista magában ült a kóruson, .csontos, nagy ujjai futkározíak, téve- deztek, földobbantak a billentyűkön és keverte. kavarta a hangokat, mosolygott... feszült arca ragyogott, mint a márványfalak a bazilikában. így bolyongott az orgonista a völgyben is, a városka apró uocáin, magányosan, fődet-! len fővel, repkedő sörénnyel, a kávéháziján egyedül ült, megdőlt, boltozatos fejét neki támasztotta a falnak, nem beszélgetett, mindig a távolságot j szemlélte, kitartóan, révülve, csupasz szája; körül a széledé, ki nem alakult mosoíjrgássalj bort ivott, a négy-öt fröccsöt megitta, aztán [ zajtalanul fölállt és ment ki a kávéházbóL Veosernye élőt a zenés ember a kórussal ] próbált, a női énekeseket szerette légin-' kább, a mezzoszoprán hangokat gyűjtötte, j miséit a szárnyaló női hangok vitték magas- • ba, az alt zengő mélységeibe, a próbák alatt egy-egy hangot sokszor külön-külön meg- dal..Itatott, zen dűlt a manuál, az ifjú nő megnyitotta a meleg száját, az orgona elbocsátotta szüremid skáláit és az ifjú nő elröpitette az imádságot : — Glória... A billent vük mögül az orgonamester föl-j emelte a fehér kezét, intett és a másik éne-! ! hősnő szája is megnyílt, a kitárt piros sövényen átrebbebt a hang, fátyolosán, mint a gordonka felső zengése iveit a szoprán mellé, lejtett, letakart ércesen, mint a titkolódzó gyönyör, a hangok összesurrantak, együtt szálltak és hirdették az imádságot: — Glória... • ; Az orgonista mosolygott:... deres sörénye belehullott a homlokába, sima, megfeszült arca ráhorgadt a mellére, muzsikált, félrehajtott fejjel az ének felé fordult5 figyelt, hallgatődzott mosolygott ; és beleeugta a zúgásba: — Jázmin... A karmester egyetlen társa a sünfejü őre- gecske kertész volt akivel muzsikálás után összeült a langyos üvegházban, magányos társalgásait egy életen át mosolya? szolidaritással elhallgatta, olykor „az ázsiai hercegnő" elé járultak és a kertész a mennyezetverő pálmára mutatott, melynek ölelkező ezüst levelei bólintottak, pedig szellő se réz-; zent a szomorúság bántja.. „ a tróipikus cserepek előtt virgoncán szökdécselt a kertész és arról fecsegett, hogyan ágaskodnak a virágok, kikukucskálnak a zuzmarás ablakon, mint a gyerekek... máskor bokrokat emelt ki a meleg föld porhanyójából, gyomláló, éltető fekete kezével megkotorta a párázó sűrűséget, kihajtotta maga elé a cikcakos ágakat és leiken-! dezett: — Mint a madár.. * ; — Itt hajlik a feje, a csőre, itt válik ai szárnya, a farka — Mint a madár... Parkon innen, virulástól fonnyadásig, a virágok közé elvonult emberke tenger bizalmasságot tudott regélni hallgatag társairól, az árvácskáról, mely lehajtja fejét, zivatar közeledik bizonyosan... és litániára harangoznak mindjárt, mert a harangvirág már összecsukja szirmait... A hallgatag társ, aki nem tudott beszélni, mert teli volt a muzsika zajlásával, akinek az élete összecserélődött a melléje helyezett cimborával és az helyette is repdesett, szajkó-kiáltásokkal riogatta a kimondhatatlant... az orgonista pirosodva mosolygott, rostokolt a kertész mellett, ösvények, lugasok, nyíló, záruló erdőcskék, terítették eléjük a parkot, nyári illatok záporoztak a fákról, 'zúdultak a rózsaligetek felől, szökőárral szökkentek a virágágyak megindult síkjáról..„ A kertész kalaíyolt, dünnyögött, az orgo* nista meg-megrázta üstökét, sima arcán pirult a mosoly, i ■ a hárs rálehelt forró homlokára, hangok illatát hallotta ... szegfű, rezeda szagossága bolyongott mögötte, női altok, diskantok rányitották virág- áramlásukat . „ „ A kert megbuzdult, cserjék alól, lombok örvényéből, porzók helyűéből, gyantának, olajnak ütköző kavargásából permeteztek az illatok skálái, ugyanúgy, mint amikor az orgonista a kóruson hangokat próbál... a női zengést fülelte s a hang bársonyát mosolyog izgalommal szaglászta, a szoprán iTámlását a kifeszült horizontig fölhajszolxa és az éneklő fénynek izét, fűszerét titkosan ki ízlelt©. Cserkésző mendegéléssel kibukkantak a platánok alól, a tisztáson sálvia-boglyáfe lángoltak, a tölcséréé piros virágok, mint a dárdák hasították a verőfényt, habzottak, lobogtak egymás fölött, a kertész elkapta az orgonista karját a tüskés fejét lesunyta, égő szemecskéit a bánytorgó máglyákra rányilazta, kiáltott: — Hallod?... — Hogyan énekei... Emberek közül a két megszállott ember, összehajtották a megjelölt életüket, ujuló flórák színe, ize kicsendült, mint a csendülés, mely flórák illatát sodorta, a hangok szárnyain... Virágoktól különböző világokat fölgyüjtŐ két öreg zarándok támolygott, tévelygőit a bokrok előtt, melyeknek piro© nyálábai úgy lobogtak, mint. a megőrzött, kigyulladt titkok ... A kertész forgott, mint a pergetett motolla, kiáltozott, elhallgatott, mordult: — Félek... - • - v « — Ilyenkor mindig félek...;, — Jön a kánikula és mindennek vége..* A thuja-sor csipkéi mögött nesz hallatszott. A karcsú sövény embereket takart. BQancaraMBOi Hétfőn reggel Irtó: 3CHRLTCHÍ& SÁ&Ü Kemény hideg van. Recseg, ropog a hő lépteim alatt. A szél éleseket elvit s érzem, amint kabátomon, ruhámon keresztül csontjaimat is megtapogatja. Kemény hideg van. Gyorsan megyek, vállaimat összehúzom, fejemet mélyen behúzom kabátom gallérjába. A szél szemem közé csapja a havat. A hideg csípi orromat és szemem könnyes. Nagyot fújok örömömben, mikor a műhelybe érek. Nagyott korán jöttem, csak a % inas: Jánosi van ott Éppen tüzet rak a vaskályhába. Rámnéz és köszön, mikor belépek. Leverem kabátomról a havat: ~~ Hüh, de hideg van — mondom. Felveszem munkaköpenyem e közbeü-kőzben erélyesen dörzsölöm lila, kemény, meggémbere- dett ujjaimat A tűz már ég. Vígan lobog, pattog a fa, a lángok barátságosan integetnek, hívnak. A kályhához huzom az egyik piszkos, kis 6zéket, felhúzom lábamat s ott gubbasztok dideregve a kályha mellett —■ Hogy vágy Janis!? — kérdem a gyerektől, csakhogy éppen mondjak valamit. A fiú egy kelt, rongyos ronggyal — valamikor talán kötény lehetett — a port törli. Illetőleg nagyokat csapkod maga körül s az asztalokról, polcokról csak úgy lebben a por. A gyerek kérdésemre megáll, rámnéz, ujjaival anegkotorja haját: — Hát... — mondja vállatvonva, azíán nagyot oeap rongyával a vágógépre — ... úgy. Nyílik az ajtó. Krajnyik ur jönKrajnyik ur a legelegánsabb a munkások között Igaz, hogy hétköznap egy kopott, régi kabátban jár, de vasárnap szép, fekete, prémes bundát hordKrajnyik ur mérges. Mindig mérgéé. Most a hidegre haragszik, meg arra, hogy hétfő van és egy egész hét előtt állunk. Morogva, mogorván köszön. Amint leveszi kabátját és munkaköpenyét húzza, rákiált Jancsira; — Már megint későn jöttél, a fene * pofádat! Most gyújtottál be, mi? Az ember majd megfagy ebben a veszett hidegben!... Olyat rúg a lába előtt levő seprőbe, hogy az messze röpül Jancsi *rre magában morog valamit — Mi bajod? — kiabál Krajnyik. — Majd ké-‘ pentőrüllek, ha nem hallgat**!. — Mit mérgelődöl? Mit veszekedsz korán reg-] gél?... kiáltja egy kedélyes, jóízű hang. Andricsek ur érkezett meg. An .oek ur tréfás kedves ember. Nős, de szeret eltréfálni a Iá-: nyokkal, asszonyokkal Takarékos ember, de nagyon jószivü. Most is mosolyogva állít Be. Krajnyik ur magában dohot? tovább. Andricsek ur is közei jön a kályhához. Megpiszkálja a tüzet, ő is leül a kályha mellé. Krajnyik dohogva. de kicsit enyiiiiltebben mondja: — Fene hideg van, oszt mindig hétfőn jön későn ez a büdös kölyök, mikor tudja, hogy úgyis úgy kihűl ez a nyavalyás műhely két nap alatt. Andricsek nyugodtan vesz elő mellényasebébőí. néhány puha, töredezett cigarettát, Elém tartja, meg Krajnyik elé: —- Kicsit összetörtek, de nem baj. Mindhárman rágyújtunk. Andricsek miközben lassan gombolja munkaköpenyét, így beszól a mérges Krajnyikhoz; — Először is nem két nap, csak egy... Krajnyik izgatottan vág-közbe; —■ Kettő — mondja felhúzva. A szombat nem számit?* — Szombaton fütünk délig. — Nyavalyái! Mindig káromkodik az öreg, hogy nem érdemes délig tüzelni. — Másodszor — folytatja Andriceek — úgyis kihűl, mert fene hideg van. — Jó reggelt! Jő reggelt! Jutf, de hideg van! Brrr! Az orrom majd lefagyott Két lány jön. Boróka és Juliska. Frissen, pirosán, nevetve. Andricsek mindjárt beszél vetni kezd velük: — Jő reggelt, jő reggelt^No, Juliska szép volt-e a mozi? Juliska felhúzza a vállát: — Nem is voltam moziban. — No, do Boriska csak volt? — Én se! — AJ, akkor nem láttak eemmííf — mondja Andricsek. Hosszan fújja a füstöt és nagyot legyint kezével Juliska érdeklődve jön közelebb: — Adjanak egy kis helyet a kályha mellett. Maga volt moziban Andricsek ur? Mit adtak?— Persze, hogy voltara A sárga rózsa szereimét adták. Gyönyörű egy fűm, mondhatom. Harry Liedtke játszott benne. — Nem is igaz! Már megint hazudik! — diadalmaskodik Borlska. — Nem te adták ezt Csak kitalálta. Éri tudom, hogy mit adtak, mert Böske volt a moziban. — Melyik — A szomszédunkból — De nem abban, amelyikben én voltam. S most folyik a szó. A lányok vasárnap tánciskolában voltak, vagy nem is. Krenohenen. S most élénken, boldogan tárgyalnak erről — Hát Mariska nem volt ott? — kérdi Andricsek. Mariska a harmadik lány, aki itt dolgozik. — Nem. De tudja ki volt ott? Az a szőke lány a. Kísstől, aki a múlt héten, mikoris? talán szerdán* olyan sok perforálni valót hozott ide. Emlékezik? — Aha, aha, az a magas, szeplős? Most Boriska is megélénkül: — Az, de tudja, hogy milyen jól állt neki az a kék ruha? Egészen szép volt. Juliska íelbiggyeszti ajkát: — Hát olyan. Liberti volt A varrása is olyan volt. A Mariskáé szebb volt Egymásután érkeznek a munkások ás munkás- nők. Az asszonyok is. T’xek mind lihegve jönnek. Mind sietnek. Nekűc több a dolguk, mint a lányoknak, mert reggel még a gyerekeket is rendbe kell hozni, tehát mindig kicsit később indulhatnak el és nagyon eleinek, hogy el ne késsenek.Ezek a gyerekekről beszélgetnek egymás között, meg a főzésről . Andricsek nr velük fs ©Itréfálgat, elbeszélget. — Hogy van Kárászné asszony ? — kérdezi az egyik sápadt, szőke, sovány kis asszonytőL Az felsóhajt: — Nem jól A kis Pisti beteg. Lázas szegényke. Be van dagadva a torka. Szombaton éjjel azt hittük, hogy megfullad. A% aludtam — fáradtan legyint és kék, egészen világos szemével szomorúan néz kifelé az ablakon az uccán táncoló hó- pelyhekre. — Orvos volt? — kérdi Andricsek. — Tegnap elvittem hozzá. Haza nem hívhatom, mert drága. — Mért nem hívja a betegsegélyzői orvost?-r Betegsegélyző?!... — mondja bánatosan az asözpny.. Szája kesernyésen billen. Bodnárné Hrabkőnéval tárgyal élénken: —r Még szombaton megfőztem a káposztát, úgy hogy vasárnap már nem is volt jóformán dolgom. Egy kis kolbászt főztem hozzá. Azzal se volt papos. Hrabkőnó más véleményen van: — No, én nem igy csinálom. Az ember égés? bélen úgyis csak olyan kapkodott ebédet eszik, hát legalább a vasárnapi legyen rendes. Paradicsom levest főztem, aztán disznók a raj volt babbal Zölddel. Tudja a nyáron eltettem öt kilót- A fér- lém anyjától tanultam, aki Fényes ügyvéd ékbe* jár mosni, ott látta. De nagyon jő volt Néhány bukiát is sütöttem. Egy ujságpapiroő csomagot bont ki és meg* kínálja Bodnámét; — Kóstolja meg. Bodnárné kivesz egyet, beleharap, megnézi a- belsejét: — Milyen lekvár? — Alma. De jó, nem? Bodnárné bólint és jóízűen eszik. A lányok is meg — megkínálják egymást tegnapi tésztával. Úgy nyüzsög a műhely, mint egy hangyaboly. Mindenkinek van mondanivalója,. kérdezrtivalója. Sóhaj keveredik kacajjal, szomorúság nevetéssel Gere ur, a munkavezető megnézi óráját Erre többen is felnéznek a műhely órájára, öt perc múlva nyole- Gere megszólal: — Jancsi igazítsd meg az órát Jancsi ugrik. Mindenki les, hogy mi lesz; előre, vagy hátra? Jancsi már fent áU, tartja ujját Gere komolyan néz órájára: — Két perc múlva nyolc. Halk moraj. Most senkinek sem tetszik az előre- igazitás.. Majd tetszik dé'ben. Hirtelen nyílik az ajtó. Rohanva, lihegve toppan be Benesik ur. '' Arca piros, nagyokat fuj. Első pillantása az órára esik. FeUélegzik. Még két perce van. — Majd elkéstél — mondja Andricsek. Benesik mosolyog. Arca ragyog. Hirtelen dobja !o kabátját, kapkodva bújik köpenyébe: — Fiam született az éjjel — mondja oly hangosan, hogy majdnem mindenki meghallja. Erre érdeklődve gyűlnek köréje a többiek. ö áll középen ragyogó arccal, beszélni kezd. Fiatal házas. Az első gyerek. Gere mély hangja végigharsog: — Nyolc óra! Mindnyájan sietve megyünk a helyükre. Dolgozni kezdünk. A hangos beszé’getéenek vége. Krajnyik ur mérges arccal áll a vágógéphez # halkan káromkodik a hideg miatt. Bodnárné sietve tömi szájába a buktA utolsó falatját, Kárászné nagyot sóhajtva kezd hajtogatni. Andricsek uj. halkan dudoráéi. , A. lányok suttogva össze-összesúgnak és oldalról lesik Gerét, hogy nem látja-c ókét a néha felvihognak. .., Dolgozunk. ..
