Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
1020 december 25, szerda. A Prágai Magyar Hírlap irodalmi melléklete BUDAPEST JÖVŐJE A Prágai Magyar Hírlap számára irta: SíPőCZ JEMő dr., Budapest székesfőváros polgármestere kapcsává » árucseréjének természetes középéZÉP ERNŐ: 21 Nemsokára tíz esztendeje lesz annak, hogy a magyar kormány a kényszernek engedve, aláírta a trianoni békeszerződést s ezzel az ezeréves magyar állam területe egy negyedére csonkult, és népessége égy harmadára apadt le. Mellőzve a békeszerződés ha tilsának politikai következményeit, most. röviden csak arra kívánok* reámutatni, hogy a békeszerződés hatása miben nyilvánul! meg Magyarország fővárosára gazdasági tekintetben és a jelenlegi viszonyok között hogyan képzeljük el Budapest jövőjét. A trianoni béke első tíz esztendeje úgy Magyarországra, mint Budapest fővárosra nézve- a megváltozott téuylege.- helyzethez való alkalmazkodás ideje volt. Ez a művelet sok vkintetbeu fájdalmas műtét hatásával jelentkezett: Igen sok családot fosztott meg kenyered a közigazgatás kereteinek szűkítése és a megmaradt országrészhez való arányosítása, de talán még a-agyohb a száma azoknak, akik a megváltozott közgazdasági helyzet folytán, Magyarország és különösen Budapest kereskedelmének és iparának tagadhatatlan visszafejlődése során maradtak kereset nélkül. A legfájdalmasabb első évek keserűségét növelte még azon, százezrekre menő menekültek szomorú sorsa, akik a Magyarországtól elcsatolt részekről menekülni voltak kénytelenek s így növelték a megmaradt országrész keresetnélküli lakosságának nyomorát. Ezen a válságon ma már túl vagyunk s az első évek nópvándorlásszerü mozgalmai a ma talán már megértőbbé vált nemzetközi hangulat folytán megismétlődéssel nem fenyegetnek. De mindenesetre tény az, hogy ezeknek a százezrekre menő szerencsétleneknek sorsa jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország és szomszédai között hosszai időn át megértőbb és ti ékesebb atmoszféra kialakulni nem tudott. A menekültek, kik hosszú időn át vasúti kocsikban, kereset nélkül nyomorogtak, ma már emberhez méltó- lakásokban elhelyezve, többó-kevésibé kenyérkeresethez is jutottak s igy az ország ezt az első válságot szerencsésen átélte. De természetes az, hogy az aránylag kicsiny Magyarország nem függetlenítheti magát az európai gazdasági helyzet álakulásaitól és természetes az is, hogy állami és társadalmi életünk ma még nem szilárdult meg annyira a 'trianoni béke keretei közé, hogy egy európai gazdasági válságnak a hatását ne éreznők meg fokozottabb mértékben, mint más szerencsésebb államok. Nem lehet tehát tagadni azt, hogy ma gazdasági válságot élünk át, — olyan válságot, mely helyzetünket súlyosabbá teszi Európa más államainak gazdasági helyzeténél s ha ezen a helyzeten rövidesen enyhülés ’ nem •következik be, képtelenné válhatunk arra, hogy eddig vállalt kötelezettségeinknek is eleget tudjunk tenni. A magyar közvélemény teljesen egységes abban, hogy ezt a válságot elsősorban olyan külső tényezőknek tulajdonítsa, amelyeknek bekövetkezése részünkről semmiféle kormányintézkedéssel elhárítható nem volt. E külső tényezők elhárítása is csak olyan eszközök segítségével lehetséges, amelyek kölcsönös jóakaratot tételeznek fel nemcsak a mi részünkről, hanem más érdekelt államok részéről is. ^ndapest székesfőváros, az ország ideg- rendszerének központja, természetesen elsősorban reagál az ország általános gazdasági helyzetének minden változására. A válságos helyzet hatása tehát itt érezhető leginkább. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz feladat előtt áll az, aki Budapest főváros jövőjének alakulását kívánja megjósolni. Tisztában vagyunk azzal, hogy csak a saját erőnkben bízhatunk és csak a saját erőforrásainkra támaszkodhatunk jövő sorsunkat illetőleg és igy mindenekelőtt azokat a tényezőket kel] számba venni, amelyek rendelkezésünkre állanak. S ezek között elsősorban a magyar fajnak arról a csodálatos ős- erejéről keli megemlékeznünk, amely ezer év minden vihara között képessé tett bennünket arra. hogy nemzeti jellemvonásainkat megőrizhettük s önálló államiságunkat. Európának ebben a viharsarkában — többke vénebb változással - fenntarthattuk. A .világháború óta történi stilisztikai felvételek bizonyítják, hogy ez az őserő unpdtíi) nemzeti szerencsétlenség ellene re ie érintői-* lenül megmaradt. Fajunk expanzív képessége ma is olyan, mint volt a világháborút megelőző években. Megőriztük a kultúra iránti - szeretettül két és áldozatkészségünket is, aminek bizonyítéka az, hogy a világháborút megelőző években éppen a. legjobban elhanyagolt magyar vidékek kultúrájának emelésére ma is talán erőnkön felül költünk. A másik rendelkezésünkre álló tényező a természeti kincsek régebben kellőképpen ki nem használt bősége, amelyekkel országunk ma is- rendelkezik, amelyek kihasználásához azonban tőke szükséges. Sok iparágunk sorvadásra vau ugyan ítélve, de ezzel szemben újak keletkezésére vannak lehetőségek. Nem vehette el tőlünk végre a békeszerződés kedvező földrajzi fekvésünket, amely Mapontijavá leszi. Ezek a tényezők határozzák meg Magyar- ország és Budapest jövőjét. Természetes, középpontja lesz Budapest továbbra is az expanzióra képes, életerős magyar nép életének és különösen kultúrájának, központja az ország — a változott viszonyokhoz képest mindenesetre átalakuló — iparának és közvetítője a Keletre irányuló árucserének. Ezt a folyamatot, mely ezer év óta változatlanul fennáll, mesterséges akadályokkal meg lehet akadályozni, de csak rövid időre. Az egy ezredéven ót a természeti viszonyokhoz tökéletesen hozzáidomult gazdasági és kulturális összeköttetéseknek egy merész műtéttel való szélvágása elképzelhető volt, de a tartós elszigetelés, egy életerős népnek tartós gúzsbakötése lehetetlen. Kölcsönös jóakarattal talán el lehetne érni, hogy azt. a feszültséget, amely ma, a bábom befejezése után egy évtizeddel még műidig fennáll, olyan helyzet váltsa fel, amelyben minden érdekelt nép megtalálja a maga gazdasági boldogulásának feltételeit FÜST Mink itt semmit se sejtünk: közben folyik a Imre odaát Amerikában a dohányzás ellen. Ugyanazok a száraz keresztes hadak vonultak fel <7. füst elten, ugyanazok, amelyek az alkohol felett győzedelmeskedtek. Kiütötték Amerika szájából a snapszos poharat; most már a pipát, szivart, cigarettát is ki akarják verni az emberek szájából. Az egész emberiség szájából, avval fenyegetőznek. Egy Üres száraz vezér dörögte Chicagóban a múlt héten egy gyűlésen, hogy azt mondja, nem nyugszanak, míg az egész világot egészségessé nem teszik. Borzalmas fenyegetés. Vacog az ajkam közt a cigar ettem, hogy olvasom az angol lapban ezt a sok minden friss akciót, amivel ezek a dühös füsttelenek o: mi drága édes betegségünk ellen törnek. Egy mistress Cray, az USA női mértéktetess égi ligájának elnöke, sorba járja a hivatalokat, beszédeket tart a kispipát szopogta- tó tisztviselők előtt. Az eszme érdekében zokogni is szokott, mint a könyvügynök, mikor behatol a vidéki családhoz a magyar iró gyűjteményes kiadásával. Másik hölgy, miss Mill. aki Brooklynben tüzel a füst élten, lesbe áll az uccákon iskola, után és gyújtó, pardon, eloltó szónoklatokat intéz a cigarettái vonuló nagyobb diákokhoz; a diáklányokat meg a rövidebb diákokat meg is támad,ja s ha vissza nem verik, kikaparja a szájukból, a kezükből a cigaret- tet. Azonkívül a füsttelen hitü egyesületek téli ragasztják a hirdetőoszlopokat, a vendéglők, klubok falait az agitációs kis cédulákkal. Ne dohányozzatok, ne tűrjétek a mások füstjét, küzdjetek ti is a dohány ellen. Massachusetts állam Lynn városában Mr< Bauer polgármester azt az indítványt hozta a- városi közgyűlésre, hogy bojkottálni keU azt a filmet, amelyiken fiatal emberek és fiatal, nők dohányoznak. Mr. Bauer különben nem, enged Lynnben olyan plakátot kiragasztani, amelyen szivarokat vagy cigarettpapirt magasztalnak. Édes istenkém, ha jól meggondolja az ember, micsoda majomság is ez a dohányégetés, füstnyelés és füstfuvás az ember életében. Ha soha senkitől se láttam volna, nem is álmodtam volna ilyen szenvedélyről is, ugyebár? Nem és most nem hörögnék minden reggel egy verset a tegnap élemésztett ötven darab cigarettemből kifolyólag. Hanem mit gondoljak arról az úgynevezett vademberről Afrika közepén, meg a lég- dugodtabb óceániai szigeten, aki illatot, izt adó gyökeret rág egész nap, hogy munka vagy semmittevés közben az ízlését, a szaglását, a türelmetlen idegzetét, a jótékony bódulatot kívánó eszméletét mulattassa? S mit gondoljak a dohánylevél felől, amit a teremtő Teremtés ide tett nekünk a földre a növényzet közé, mint a bonbont a karácsonyfa sűrűjébe. Azt mondja a, magyar, mikor borral kínálja a szomszédot, azt mondja: igyuk mán meg ezt a kis szőlőlevet, embernek adta az isten, nem kutyának. Kutyának is, embernek is oda rejtette a füvek, virágok közé a maga orvosságát. De hiszen, ha istenáldás volna a, dohány, mindenkinek dohányozni kellene, nem? mini, ahogy mindenkinek szeretni kellene az istenadta aranyos, meg bíbor kortyokat. Nem tud, itt az ember olyan könnyen eligazodni. Érdekes (ezt is most olvastam), hogy ugyanakkor, mikor Amerikában ilyen szén- védélyesen attak irózzák a dohányt, sőt úgy látszik ugyanezért, szinte ellentámadás gyanánt, egy kis spanyol város, Ayamonte, anzt kérvényezte a spanyol szivar gyárak szövetségétől, hogy tétessen emléktáblát Don Rod- rigó de Jerez ottani szülőházába. Ki volt ez a; jeles spanyol? Ez Columbus Kristófnak volt egyik utitársa, ő volt az első ember, akit szivarozni láttak, mikor Columbusék hazajöttek. A félesége félholtra ijedt és elszaladt a háztól örökre, mikor Don Rodrigo, kedves meglepetés gyanánt, a szeme közé fújta a füstöt. Ezért az ördöngösségért aztán tíz esztendeig ült a börtönben. Mártír volt. Egy francia, M. Charles Clerc, az meg azt az indítványt tette minap Paris községtanácsúban, hogy állítsanak szobrot Nicotnak, aki a. francia hit szerint megismertette Európát a » ’ kofán izével, most lesz 400 esztendeje. 5 hagy Írassák rá a szoborra: az emberiség jótevőjének. Jő, hogy miss Mill olyan, messze vau, kitépné a haját M. dereitek, ha ugyan nem kopasz véletlenül a rajongó nikotinista. gyár országot a Nyugat és a Kelet összekötő m,ecs £aszlo: Zevél 3sten háta mögül*) így élek én barátaim: szegény legény, szegény regény. — Allhatnék most Rómában is, a San Pietro tetején és hallgalnám zűrzavart, a világ szive hogy dobog, hogy kavarog a keverék: a múzeumok — s templomok, test-lélek, jó-rossz, mult-jelen: minden keresztény és pogány: Vagy állnék Judia felett a Himalaja homlokán és nézném, hogy a Szerelem, a Káma-isten mit mivel: hogy száll a pille pároson, szerelmes nő a férfivel, patak patakkal párosul, virág virággal vétkezik, a lét a csókban lép tovább és csóktól csókig érkezik, kezdetben volt a Szerelem az öntudatlan Föld felett, igy szültél ihtetet-, tudást, világ bölcsője, Napkelet. Egyptomban a sphynxeken nézném, a vakszem mit dadog s tagadnám költött titkait, csak egy titok van: én vagyok! A földön nincs más tragikum, csak egy: a kmzó öntudat álmodni vágysz s az öntudat álmodból mindég felugat. / , " . Megkérdeném Moszkvában a vörösre festett vén Napol, való-e a jövendölés, mit papoltak az új papok? A vörös .napfény több kényért s ezerjófüvet nőtetett? Kevesebb lett a börtön ott? Több lett a jóság, szeretet? Nem hal meg ottan senkisem? Nem fáj a kínzó öntudat? Az Eiffel torony tetején nézném hogy Paris hogy mulat, hogy hazudnak a franciák, hogy hazudnak az angolok, milyen biztos a háború s a béke milyen bitang dolog. Lehetnék itt, lehetnék ott. — S elzár szegényes paplakom. Hét méter hosszú a szobám. Ha kinézek az ablakon, koporsókészitő lakik az ucca túlsó oldalán, cégér kell a halálnak is: koporsó lóg a ház falán; ezt látom ősztől májusig, midőn nincs függöny kertemen: a kertemet sövényező bokroknak ága meztelen. De májuskor kinő a szép zöld-lila függöny: orgom s nem néz velem farkasszemet a koporsó s a babona. így élek én barátaim. Szegény legény, szegény öröm. Házam táján a szemverést valahogy mégis megtöröm. — De itt a lelkem: fölfeszült, mint csillagvizsgáló torony, csupa-ablak volt, fényivé, messzire néztem egykoron. A fantázia, távcsövén hányszor láttam Utópiát: gyöngyöt szedett korának a lyukas zsebü szegény diák. A történelem távcsövén bejártam elmúlt korokat, ittam görög nép örömét, római borsolt borokat. Gyerekszememmel néztem a, mindennél édesebb jelent, hogy folyók, eszmék, feüegek vérkeringése mit jelent. Imádkoztam, hegy úgy legyen: szebb jövőt lásson a szegény, minden faluba jusson fecske, minden leánynak vőlegény, a kerteket cukrozó Isten úgy ossza el madarait, több jusson a szegény kertjébe s dalolják el a gondjait, minden virágnak jusson harmat, minden gyereknek szeretet. így éltem az üveg-toronyban, mely fény-szemekkel nevetett. ^ Én nem tudom mi van velem, de üvegtornyom megvakult. Földszinti. vacok a szobám. Az életem homályba hullt. Folyton farkasszemez velem a koporsó s a bobona és nincs tavasz, vitágnyilás, nincs lila-függöny: orgona. így élek én barátaim. Ne vessetek reám követ. Én nem hiszek már a tavaszban, de várok egy mentőövet szel tébolyt, amely kiemelne, mint a sok őszi vadludat és ragyognának újra mind a tájak, tornyok és utak! * Mutatvány a szerzőnek „Vagyunk“ című kötőből, mely januárban jelenik meg a Kazinczy-Tórsasásr- kiadásában : S '
