Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

^i«<mAVa.cA?ar-himiAP 1M9 AaMimber 25, ssorAk fBEB^sraarass átíiasouul a kérésziény ség tő] legtávolabban álló más világnézet is. Ugyancsak csöndes, de annál boldogitóbb Urává válik a családi szentélyeknek: na­gyoknak * k:csínyeknek egyaránt. Osztály­sorsává lesz nemcsak, de szerzője is a leg­intimebb családi örömöknek. Indítója lesz a lég igazibb karitásznak, amelynél a lelki faj- sulv szer in lemérik a jólétemé nyékét, ame­lyek a betlehemi rozoga istállőkiiszöbnél hatványozott értékei nyernek; főleg ped’g fokoznia a családi szeretetnek, amely sok­szor kivert ebként bolyong egyik küszöbtől a másik szomszéd küszöbéig. Csak az a baj, hogy e szent ünnep mintá­val többnyire ismét minden visszazökken a régi ocsmány, eszmény télén, boldogtalan ke­rékvágásba. Eltűnik az édes hangulat, mely ■belelünk is gyermekeket csinált a karácsony­fa tövében. Elvész a kitűnő hatás is, amely alatt szinte isteni át l én végű lésen mentünk keresztül, mintha csak betlehemi játékosok lennénk s nem igazi Krisztus-várók. És az emberek egész tömegükben ismét azokat is­merik el megváltójuknak, akik régen kive­tették Krisztust, vagy be se vették szivükbe, így jön ismét előtérbe az örök intrikus, a sá­tán, még talán keményebb kezelésbe veszi a nyomorult embereket, mint ahogy eddig ke­zelte őket. Legyünk hált azon, akik szomjuhózzuk az igazságot, a szeretetet és a békéb hogy a Ka­rácsony ne legyen többé nrnló tünemény, hanem állandó békeünnepe az emberi lélek­nek, csalhatatlan informátora a kételyek­nek, regenerátora a romlottságnak a vezér­csillaga a révedezőknek. Igyekezzünk mindig a karácsonyi fények­hez, szoktatni látásunkat, karácsonyi szere­tetten megfőrösztenl szivünket, akkor végre kivész a divatból az a lesújtó önkritika, hogy rossz, nagyon rossz a mai világ, ahogy bizony rosszabb talán nem is lehet, de ne is legyen. \ , i 1 magyarság sisrepa i mezőgazdasági válság megoldásába® Irta: Tarián Ödön Az államnak nemcsak nálunk, hanem másutt is segíteni kell, mert a mezőgazdaság tartós válsága az egész közgazdasági és vele együtt a társadalmi élet egyensúlyát is veszélyezteti. Az intézkedéseket, melyek a válság enykité- sésóre, vagy megszüntetésére alkalmasak, két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok, melyek minden különösebb előkészítés nélkül megvalósíthatók. A g&zdatársadalom képviselői elsősorban a be­hozatali vámok emelésére gondolnak, de itt összeütközésbe kerülnek egyéb fontos közgaz­dasági érdekekkel. A mezőgazdasági termé­nyek behozatali vámjának emelése az érdekelt államokat a csehszlovák kivitellel szemben re­torziókra kényszeríti. Ennek pedig gazdasági életünk látja kárát. A ma érvényes behozatali vámok mellett nem tudott Csehszlovákia Jugo­szláviával kereskedelmi szerződért kötni. Az árszabályozás érdekében életbe léptethető intézkedések közé tartozik a kereslet és kíná­lat viszonyának szabályozása. A föntebb említett prágai tanácskozáson kü­lönösen ennek szükségességét hangoztatták a szövetkezetek jelenlévő képviselői. Ennek ke­resztülviteléhez azonban közraktárakkal és nagy tőkék fölött rendelkező szervezetre vol­na szükség. Az a tízmillió korona, meiyet a kormány állítólag kilátásba helyezett-, oeak egy csepp a tengerben. Ezzel az áralakulásra alig­ha lehet befolyást gyakorolni. És itt kisebbségi életünknek ismét egy jel­legzetes tünetével találkozunk. A jelen esetben is csak a történelmi országok gazdaszervezetei jutnak szóhoz. A szlovenszkói mezőgazdasági tanács képviseletében megje­lent Bella Method, akit különben sem fogadha­tunk ei a magyar mezőgazdasági érdekek kép­viselőjének, a prágai tanácskozáson csak a sta­tiszta szerepét játszotta. Tény az, hogy Cseh­szlovákia magyar lakosságának túlnyomó több­sége gazdálkodással foglalkozik, tény továbbá aá is, hogy a csehszlovákiai magyarság sorai­ban vannak elméletileg s gyakorlatilag kivá­lóan képzett, az ország határain túl is elismert nevű gazdák, akikről azonban & hivatalos kö­rök nem vesznek tudomást. A mezőgazdasági tanács tagjainak száma tulkiosiny ahhoz, bogy a többséghez tartozó politikai stréberek igé­nyeit a kormány kielégíthetné és igy mi ma­gyarok nem juthatunk képviselethez. Amint nincs szava és befolyása a közigaz­gatásra, úgy nincs módja gazdasági önvédelmi szerveinek kiépítésére sémi Nem tudja meg­teremteni saját szövetkezeti hálózatát, mert nem tudja azok részére azokat az előnyöket biztosítani, melyeket a többség hasonló intéz­ményei élveznek. De ez csak egy a sok sérelem közül. A- prá-1 gai értekezleten a mezőgazdasági szövetkeze­tek elnöke, Klindera mérnök megállapította azt is. hogy Szlovenezkón és Ruszinezkóhan még sokáig fájó kérdés marad a hosszúlejáratú hitelek ügye, ha csak a kormány el nem hatá­rozza magát ezen kérdés megoldására. De mi is indíthatná a kormányt, ilyen elhatá­rozásra1? A csehszlovák agrárpárt ezlovák tag­jai saját személyükben megelégedettek. Külön­béin is a földműveléshez csak a maradék-birto­kosoknak van némi közük. A párt szlovenszkói exponensei nem a földműveléssel foglalkozók sorából kertiitek ki. A szlovenszkói többi kor- rnánytámogatók pártprogramját a mezőgazda- sági válság közvetlenül nem érinti. A szociálde­mokraták vajmi keveset törődnek azzál, hogy a termelést mennyiben drágítja meg a tetsze­tős. de a versenyképességet komolyan befolyá­soló szociális terőnknek minden más államot megelőző mérlege. Józsneczü emberrel nem lehet, elhitetni, hogy az elmnlt 11 évben, amikor a törvényeket. Prágái ári tuoatszámra gyártották, nem jutott vo!s"! idő ezen kérdések megoldására. A kifo­gásokat, Dinerjük, de viszont, a valódi okokkal i.-i tiszfáhan vagyunk. Az adóelengedések, forgalmi adó eltörlése 1 ti». panáceáiában szintén nem bízhatunk. Kénytelen ok vagyunk tehát, másodrendű pol- i gári mivoltunk következményeit ez esetben is viselni. De a mi kisebbségi sorsban vergődő mező­gazdaságunknak, különösen a, termelés szem­pontjából elsőrangúan fontos középbirtokaink­nak — mert hiszen mező-gazdasági nagybirtok már alig maradt — válságos helyzete egyéb körülményekre is visszavezethető. Nem utolsó szerepet játszik ezek között a földreform végrehajtásával éveken keresztül az agrárpárt, érdekében űzött demagógia. Bele­dobták a köztudatba, hogy a földreformot gyorsan végre kell hajtani, az igényjogosulta­kat földhöz kell juttatni és ezzel abban az idő­ben tartották vissza a közép- és nagybirtokok tulajdonosait a korszerű befektetésektől, ami­kéül vallanunk, hogy gyakorlati értékű Javal­latokban ezen felszólalások nem bővelkedtek. Mindenki megállapította, hogy a mezőgaz­da ság válsága nem helyi jellegű, nem korlá­tozódik Csehszlovák iára, sőt Eurójxára eem, hanem szinte ép úgy érez'eti hatását a aok- ka) gazdagabb Egyesült Államokban is. Ez a megállapítás azonban egymagában aligha elóg arra, hogy a mezőgazdáig hely z-etén segítsen. Nem nyújt elég gyakorlati alapot a mező- gazdasági váliá^ megoldására azon Drágában tartott ankét anyaga »ein, melyen a c*ebor­szági gazdaszervezetek melled különböző szö­vetkezeti érdekeltségek is képviseltet lék 'ma­gukat, s melyen megjelent Be*Ja Methód dr. is, a szlovenszkói mezőgazdasági tar.ács e nő ke. Semmi sem bizonyíthatja J óban kisebbsé­gi helyzetünk mos Sokaságát, mint az, hogy Szlovenszkó magyar gazda társadalma tizen­egy esztendő alatt sem tudott magának a me­zőgazdasági tanácsban képviseletet biztosí­tani. A mezőgazdasági termelés prosperitása még a túlnyomóan ipí-ri jellegű Cseh utóvá- kiábau is a közgazdasági élet olyan funda­mentuma, melynek egészséges fejlődése nélkül a termelés egyéb ágazatai, az Ipar és keres­kedelem sem fejlődhetik egészségesen. Tekintettel arra, hogy a belföldi fogyasz­tás és kivitel aránya minden más európai or­szágnál kedvezőtlenebb, egyenesen a kor­mány gazdasági programjának alaptételévé kellene tenni a mezőgazdaság fogy a erztóképea- ségének emelését. A belső fogyasztás fokozatos emelkedés® függetlenebbé tenné az ipari termelést az exporttól, mert a mezőgazdaság szükséglete­inek emelésével, foglalkoztatásának mind nagyobb hányadát a belföldi piacon biztosít­hatná. Németországban például az össztermelés 70 százaléka belföldi fogyasztás és 80 százalék a kivitel. Nálunk az Ipari termelés 80—85 százaléka kivitel és 15----20 százaléka a bel­földi fogyasztás. Miután pedig nálunk az uralkodó rendszer születési hibájánál fogva az egyéb gazdasági kérdéseket sem tudta eddig megoldani, vaj­fCarácsonflcor Irta: TOBKGLY JÓZSEF tír*, nemzetgyűlési képviselt Karácsonyi ajándékok. iksz©?, esőst és óra-kQldnlcsgeslégek a legnagyobb választékban HANNA. ékszerész, Kassa, F© utca 17. kor a mezőgazdaság az inflációs időkben meg­felelő tőkék fölölt rendelkezett. Akkor, amidőn a világtermeléssel kell mezőgazdaságunknak megbirkóznia, erőkifejtését lényegesen emel­hetné az, hogy ha idejében eszközölhetett vol­na a termelés olcsóbbodását biztosító befekte­téseket. Itt azonban nemcsak segitő kezet nem talált az állam részéről a magyar gazdatár&adalom, hanem a nemzeti állam hóbortját hajszoló kor­mánypolitikának volt kénytelen akarata elle­nére áldozatot hozni. Hogy ez nem csak a ki­sebbséghez tartozó egyes ember, hanem az ál­lam kára is, annyira a mi prágai államférfiaink Látóköre már nem terjed. A későbbi intézkedések csoportjába sorol­hatjuk azokat, melyeknek célja a céltudatos, komoly számításon alapuló gazdálkodásnak minél szélesebb alapokon való kiépítése. Itt elsősorban a magyar földműves- és kisgazda­osztály továbbképzésének nehéz föladatára gondolunk. Az egyénenként való főlvilágositás, a tanítás, a gyakorlati útmutatás nehéz mun­káját kisebbségi sorsunkban teljesen «aiát erőnkből kell végeznünk. Politikai pártjaink e téren eddig is sokat tettek és szép eredmé­nyeket értek el. De még csak a kezdet kezde­tén vagyunk. Miután az állam részéről megfe­lelő támogatást akcióink részére biztosítani nem tudunk, nagyon hosszú, talán évtizedekre terjedő oktatómunkával tudjuk azt a színvona­lat elérni, melyet más, nemzeti életüket teljes függetlenségben élő nemzetek fiai az állam tá­mogatásával sokkal gyorsabban elérhetnek. Minket ezen föl forgatónak egyáltalán nem nevezhető törekvésünkben nemcsak, hogy nem támogatnak, de — mint a királchelmeei és pár­kányi példa mutatja •— még ezen tisztán gaz­dasági tevékenységeinkben is akadályozni igyekeznek. A szlovenszkói magyarság szempontjából te­hát a mezőgazdasági válság leküzdése is ki­sebbségi föladat, melyet túlnyomó részben sa­ját erőnkből kell majd megoldanunk. Nem szabad időt veszítenünk. Háttérbe kell szorítanunk a pártszempontokat. hogy egyesült, erővel foghassunk hozzá gazdasági szervezeteink kiépítéséhez. Céltudatos és ki­tartó munkával kell pótolnunk azt, amit ki­sebbségi sorsunk megtagadott tőlünk. A kormány program fotelt megindult villá­ban sok szó eseti a csehszlová k iá i m ezőgazda­ság válságéról. A törvé nyhozóik pá rtállá soknak megfelelő szemszögből szóltak hozzá a kérdéshez, de be ini kevés a remény, hogy a mezőgazdasági válság megoldásában eredményt tudjon pro­dukálni. A koalícióban ugyanis a legkülönbözőbb vi­lágnézetű és politikai programot hirdető pár­tok vesznek részt. A kormányzás teháí úgy mint a múltban, csak az örökös komprom!sz­azaim ok láncolata lehet. Egészséges, határozott cselekvésre nincs sok reményünk. A mezőgazdasági válság okai különböző komponensekre vezethetők vissza. Mezőgaz­daságunk drágábban termel, mint a nyugat- és a középeurópai mezőgazdaság általában. Míg a tengerentúli országokban a többterme- lést az utóbbi évtizedekben uj szűz területek feltörése árán valósították meg, tehát telje sen extenziv alapon gazdálkoya, nem a te­rületegységre eső hozamot emelték, hanem annak szinte változatlan megtartása mellett, a megművelt terület lényegesen nem növeke­dett, ellenben például Németországban, az összhozamat a lakosság számának emelkedé­sével arányban tudták okszerű gazdálkodás­sal emelni. Mezőgazdaságunknak számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a termelés, különösen a ga­bonafélék termelése, a mai árak és módsze­rek mellett nem rentábilis. Miután pedig a gabonafélék áralakulása bizonytalan és az árak lényeges emelkedése alig várható, me­zőgazdaságunk nehéz elhatározások elé kerül. Meg kell találnia a helyes utat a nagy befek­tetést igénylő belterjes és a kisebb tőkét igénylő külterjes gazdálkodás között, —------^.rwiunD.jwa* »............— ’ A magyar kormány ■ irlsliap feiiAlte álláspontját j Hettdefsoonal j London, december 23. Hondorson kül­ügyminiszter a londoni magyar követ ut­.sápokban jegyzéket intézett a ma­gyar korín:' koz és felkérte, hogy közölje í le a magyar-román agrárperekkel kap­csolatos álláspontját. V magyar kormány pontját ‘ kan részletesen kifejtve küldötte meg Londonba, A Jóságot Isten akaratából kigyultak njr* ; a karácsonyfák kicsiny gyertyái. Fényük be­levilágít újra a jó emberek leikébe és ezek a jó lelkek megint megérzik, hogy valamikor na- . gyou régen megszületett a Megváltói De ezek a jó lelkek a Megváltó megszületését njra éa újra esengve várják. Mert ez a vároakozás azt hiszi, hogy a hajdani megszületés nem volt elég, mert nem hozta meg azt, amit jelentett: a felebarát! szeretet uralmát a földön. A kicsiny gyertyák azonban égnek és ogybo- fogják azt a szeretetet, amit Jézui Krisztii* sunk hivott életre. Tündöklő fényükben ott re­zeg a hála zsolozsmája az Ég felé azért, hogy Isten elküldte az ő egyszülött Piát És es az la* teni fény bevilágítja az összes karácsonyfák zöld színét, hogy ebben a színben meglássa ráindeu hivő szem azt a boldog reményt, amely azt mondja, hogy a Megváltó csak egyszer szü­letett meg ugyan, de az ő megváltó munkája a keresztfa dacára folyik és folyik mindig és mindig tovább, amíg csak szenvedő ember van a világon, amíg a jó le nem győzi végleg a rosszat és amíg az égi Igazság földi igazsággá nem válik. És a millió é« millió karácsonyfa összegyűjti mindazt a sok szeretet-adományt, amely sze­retetet akar életrehivni. A boldogság örömét és az Isten Jóságába való hitet akarja megtea* tesitenl. A mi szegény szenvedő magyar nemzetünk­nek Is van karácsonyfája. Égnek azon is a ki­csiny gyertyák és a szenvedés könnyprizmáján keresztül meglátja a magyar hivő lélek a ka­rácsonyfa bevilágított zöld színében azt a meg­tartó reményt, amely azt hirdeti, hogy a kará­csonyon megszületett Jézus megváltó munkája az ő boldogságáért Is tovább Folyik Isten di­csőségére, Ennek a karácsonyfának Is meg­vannak a maga ezereletadotnányai. De vájjon eljutnak-e ezek a szeretetadományok minden magyar szívhez? Vájjon van-e kellő gondosko­dás arról, bogy minden szegény magyarnak le­gyen Jézuskája? A prágai hideg világban sok-sok magyar ifjú karácsonyfája üres! Még a karácsonyi csa­ládi melegség gyertyái sem juttatják el hozzá­juk a szereteteadornányokat. Pedig a magyar ifjúság részére ni cg gyújtandó kicsiny karácso­nyi gyertyák az eljövendő boldog nemzeti jövő fényét kell, bogy otíavilágltsák arra az útra, amely a magyar ifjúságnak megmutatja azt a nemi-etszeretet által sugallt kötelességet, mely a ml Urunk Jézus folyton folyó megváltó mun­kájában való önzetlen résztvéícire kötelezi őket szenvedő nemzetünk megváltása érde­kében. Van egy mozgalom, amely a magyar Ifjt* Ságnak meg akarja adni a lehetőséget arra, bogy a hideg prágai levegőben is képesek le­gyenek a magyar jövő érdekében tanulni. Men­zát épített ez a mozgalom, ahol a hétköznapo­kon, de a krisztusi szeretet karácsonyán ia megtéríti az asztalt a magyar ifjak számára, hogy a mindennapi kenyér megadása révén is az uj nemzedéket a magyar megváltás hlthfl munkásaivá tegye. És amikor a karácsonyfák kicsiny gyertyái égnek, én a nagy szere tet-Iény mellett nem tu­dom behunyni úgy a szememet, hogy meg ne lássam azt a szomorú tényt, hogy a nemzeti karácsonyfa alatt lévő szereíetadományok nem gondolnak arra, hogy a prágai magyar ifjú­ságnak a magyar menzán karácsonykor és ka­rácsony után nincs megtérítve elégséges asztal és nincs kellő gondoskodás arról, hogy a ma­gyar ifjúságnak gondokkal sújtott része ne le­gyen kizárva a magyar boldogabb jövő érde­kében szükséges megváltó munkából. Égnek a magyar karácsonyfák kicsiny gyer­tyái. Kicsinyek és nagyok érzik alatta azt a boldogságot, hogy Jézus megszületett. Látom az isteni fényt, de látom a keresztfát Is és lá­tom az én llramat. Jézus Krisztusomat megfe­szítve és látom, bogy a könnyei végigperegnek szent orcáján, hogy nem tud még szenvedése révén se mindenkit, aki érdemes reá, megvál­tani. És én ezeken a szent könnyeken keresz­tül meglátom a magyar ifjúság szenvedését és kiválik lelkemből a könyörgés: óh ti, kik a ka­rácsonyfa fényében örültök és ha pillanatnyira is, de boldogok vagytok, gyújtsatok gyertyát a Prágában szenvedő magyar Ifjúság részére Is és törjetek !e részükre is egy-egy fenyőgallyat és juttassatok nekik a nemzeti jövő érdekében karácsonyi szeretetadomány gyanánt terített asztalt. Oh én tudom, hogy a karácsonyfát nem hiá­ba küldötte el a magyar szivekhez a Jóságos Isteni Égjetek kicsiny gyertyák, hiszen Jézusunk felebarát! szeretetének az útjait világítjátok be! ísnwsBnar: mmsm lywmanHwwv mnsMmwiHMwaMt Felhívás Több kérdezőiek ödés folytán közlöm mind­azokkal, akik a Prágát Magyar Diákmenza javára önkéntes adományt óhajtauak tenni, hogy önkéntes adományukat a Rimaszombati Bank Rimaszombat, vagy Tömöri János dr. Prága, Parlament címre méltó?,lássanak el­jut látni. Rimaszombat, 1029 december 28. * Törköly Jóssof dr., • Prágai Magyar DiAkmenza Igazgatóba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents