Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

A mi karácsonyfánk! Irta: FORGACH GÉZA Amikor & keresztény világ legszebb. teg- igazibb ünnepén: az élet és az öröm ünne­pén a kunyhók és a paloták millióiban fel­ragyog a karácsonyfák fénye s kigyulladnak a Jézius-iiittól megdicsöüií ember szeretet gyertyalángocskái, próbáljuk meg mi is sze­gény, elgyötört kisebbségi, életünk kará­csonyfáját feldisziteni. Mert a mienk is a Karácsonyi Mert nemcsak a boldogok, a gazdagok, a megelégedettek, a beteljesült élet magaslatain járók számára hozta a bet­lehemi Istenember a Karácsony hitót és a Karácsony valóságát, hanem a szegények, ti akdma radottak, az igazságtalanságot szenvedők, a földi hatalmasságoktól megtá­madottak, * megcsufoltak számára is. Sőt el­sősorban ezek számára! A kisebbségi magyarság karácsonyfájának tetejébe a nemzeti újjászületés hitének ra­gyogó csillagát tegyük föl. A nemzeti újjá- fflJÜletés hite: rajongó, meggyőződéses hit abban, hogy kisebbségi sorsban is nagy nemzeti és nagy emberi hivatás vár reánk, j hogy a nagy feladatoknak megy nemzethez S méltóan meg fogaik tudni ízlelni, hogy ki- többségi nemzeti létünk elernyedt erőforrá­sai iámét hatalmasokká, kimer i theietienek ké duzzadnak s a kisebbségi magyar is erős, boldog magyar leezi Karácsonyfánk minden igára a magyar kötelesség teljesítés tudatának örökké égő gyertyalángjait gyújtsuk föl! A mérhetetle­nül megnehezült életkörülmények példáik­on! nehéz feladatok elé állítanak mindany- nyiunkat A mi Karácsonyunk nem lehet az elmúlt évtizedek gondtalan lel­ki megipihenéee; a mi Karácsonyunk csakis az újabb erőgyűjtésnek, a' mélységes önma-j gtmkra eazanélésnek, az újabb erőfeszítések­re való elszánt neki indulásnak, szent neki­lendülésnek komoly, ünnepi órái lehetnek. A karácsonyfa áhitatos fényében magunk mögött kell látnunk az eddig elvégzett mun­ka gyarlóságát és elégtelenségét « magunk eíőtt kell látnunk, a több, a jobb, az önfelál­dozóbb munkafeladatokat, amelyeket a jobb; jövő kikényszerítéséért vállalnunk és telje- j istenünk kell. Karácsonyfánk legdrágább ékességeiből gyermekeink, az uj magyar nemzedék iránti végtelen, aggódó szeretetünk sugározzon, A ragyogó kincsek fényében ott remegjen min­den magyar szülő fél bő könnyének visszfé­nye és mindannyiunk szent. Ígérete hatal­mas szimfóniává egyesüljön: Gyermekeink magyarságát megmentjük! Gyermekeinket öntudatos, becsületes, müveit és munkás magyaroknak neveljük! Gyermekeink .ma­gyar lelkét megoltalmazzuk a lélekmérgező, a lélekgyilkoló kisértésektől! A kisebbségi magyarságnak az így földi- \ szitett karácsonyfája körül állva halljuk meg: végül a minden időknek és minden em.be- j reknek egyenlően szóló karácsonyi szózat 1 Igazi értelmét: Dicsőség mennyben az Is-! fennek, békesség főidőn az embernek! Az Isten dicsőségét is csak akkor szolgálhatjuk, ha előbb békét teremtünk egymás között. A békétlen emberek nem a Karácsonykor szü­letett Istenember országából valók és nem méltók a Szeretet ünnepére. A család kará­csonyi békéjét állandósítsuk a kisebbségi magyarság egyetemében; ez a magyar test­vérbéke előkészítője Mén dicsősége mellett a ffzázej:. rszer megcsufolt magyar dicsőség me®te-I'jesedé9ének és egyik alaptéglája az általános emberi béke, az Igazság százmil­lióktól sóvárgott templomának. VOX HUMANA Irta: DZVRÁNYl LÁSZLÓ A ialovenszkói politika a® Advent idejét éH. A forradalmi viharokban wétszakJtott szlovenszkói lélek megváltásra vár. A roanbadőli oltárok helyett — jaj! — nehéz újat építeni. És a megesalódott lélek sötét­jében nehéz felgyújtani az uj hit fáklyáját. De mégis ott izzik már a fénynek kicsiny magja. A Kálvária borúja árnyékolja be a mi életünket, ó, mennyi stációt megtettünk már! És milyen kevés lett a kenyerünk, és milyen árvaságra jutott a szlovenszkói lélek... De a nagy árvaságban már íöl-föllobban az egymásra találó árra testvémeanzetek egy- akarata. Szlorenszkó népei élni akarnak b igazságot tenni elsőben önmaguk között, hogy azután vállvetve küzdjenek a közös Igazságért, a közös kenyérért Az nj Betlehem fölött már kigyult a csillag. Jöjjetek, három királyok, jöjjetek, pásztorok és melengessétek a kisdedet. Ajándékot ne hozzatok, de vessétek ki tarisznyátokból a bizalmatlanságot, a szeretet!eneéget és ves­sétek ki knfáT vágyaitokat, az életünket oly sokáig megrontott Mammon-imádatot. Tiszta szít etek legyen az egyetlen ajándék. Ke kelljen már sokáig várnunk, hogy a Tátra fölött felgyűljön a nagy szlovenszkói karácsonyfa és Szent Karácsony valóban a szeretet ünnep éré magasztosuljon — a szlová­kok, magyarok, németek és ruszinok ajkán fölzengő hozsánna szent harmóniájában. A görögtüses nacionalizmus kántorainak már vége. És mi haszon volt belőle? Az ön­imádat behunyja a szemét s nem látja, hogy közben egy céltudatos akarat — dolgozik. Hangozzék föl végre a mi sorainkban i« a szlovénekéi egysége* akarat és testvéri munka himnusza! A mi nagy karácsonyrárásunkhsn biztatóan hangzik föl a szlovák néppárt vezéreinek jósíWüdékia nyilatkozata, amely arról irss bizonyságot, hogy megértették az idő szavát. De legyem szabad fölidéznem egy sírjában nyugvó, igaz szlovák politika* tiszta emlé- bét: Mndrony Jánosét, a nagy Mndrony Pál m élté fiáét. Hét esztendővel ezelőtt, 1922 augusztusában volt vele Sriiácsfürdőm találkozásom. Az őslakosfrontról folyt a beszélgetés s elegendő egyszerűen idéznem eszmecserénk­nek — akkoriban naerv nort kavart % ma sokszoros erővel ható — ezt a részletét: snonyt, a gazdasági kapcsolatok megteremtését, litert Magyarország és Szlovéneké egymásra vannak n taJra. A Szlovénekét fojtogató gazdasági politika nagy kérte réseiről beszélgettünk még, ami külö­nösen parancsoló rá teszi az őslakosság összefo­gásának szükségességét. Mndrony szenátor felemelkedett, hangjában ab ünnepi meggyőződés here Izzott, kinyújtott kar­jában egy becsületes férfinak testvéri ölelését éreztem. — Mi szlovákok é« magyarok kössünk baráti egyezséget, — mondotta. — Az idő komoly. A nemzetek nem tanultak az ötéves bábéra bor­zalmas áldozatai bél. Pedig kell, hogy ezekből az áldozatokból valami erkölcsi érték, valami áldás is szülessék. Legyen ez az áldás az itt lakó szlovákok és magyarok testvéri szövetsége az ezeréves közös mtilt alapján. Mutassuk meg, hogy tanú fiunk a múltból, hogy a nagy tapaszta­lások után együtt tudunk haladni. A magyarság bízzék a szlovákság igazi vezéreiben, bízzék Hünkában, aki jót akar a Szlovenszkón élő ösz- 8*es nemzeteknek. Karácsonyi fiit Yfáwnk Irta: DOBRAüSZKY JÁNOS nemzetgyűlési képviselő Soha jobban nem fényiéit ax Isten arc* e Midőn, mint a karácsonyi éj sötétjében. Nincs még egy oly ünnepe a világnak, amely az emberiség egész pszichéjét úgy meg tudná fogni, amely szentebb és boldogi- tóbb érzés tudattal képes volna körülfonni a mai lelki ürességet, minit a karácsony ün­nepe. % Ezen az ünnepen az emberiség szinte be­olvadt az istenségbe, szinte összefolyik az is­teni szeretettel, amely úgyszólván tekény- szeriteííe az Istent a földre, kicseréltette ve­le az örök Bíró szerepét az irgalmas Megvál­tó szerepével, * Ez az ünnep a maga örök ,.Pax“-áva] vég­re legyűrte a gyülölséget, a maga örök fé­nyévéi eloszlatta a pokoli sötétséget és mi­vé] a betlehemi istállóban nemcsak a Meg­váltót, de az édes és vérünkből való testvért is nyertük végíhetetlen értékű ajándék gya­nánt, ezáltal szinte önmagához emelt fel bennünket édes testvérként a porból, & mos­toha sorjából, a bűn rabságából. Igen, az őszi szeplőtelen áBaipoWxM ott a paradicsomi tudásfa alatt kizökkent s pokaH mélységekbe lesújtott rabszolgát ismét viex- szatökéleteeitette önmagához és régi maga­sabb hivatásához, amely nem e világból va­ló, bár az előkészítő '.munkának itt kell le­folynia a?-önlegyőzések összes resszoríjdn át, hogy tökéletesek legyünk, mint ahogy a mennyei Atyánk is tökéletes. Ment a férgek szomorú áldozatja és sok­szor pokoli bűnök és szenvedélyek rabja csak úgy válik haliba lattanná, csak úgy juthat örök magaslatokra, ha a krisztusi szereiéi­ben átistenül, áthasonul ahhoz, aki. bünnél- kfü való, aki betlehemi csecsemőségében is oly mérhetetlen nagy, amilyen mérhetetlen nagy a hatalma, a szeretető, az irgalma. Ma az emberhez nem méltó indulatok még ott is visszahúzódnak sötét odújukba, a hol egyébként makacs féktelenséggel szoktak tombolni kivált a gyűlölködő s más embert, aljas'iftó szenvedélyek. Mert a megesni olt kol­lektív emberi testvérteégiet a híres Treuga Dei. jelszava soha jobban nem tudja megfog­ni a leikéket, mintáé szent napon, amikor az Ég fátyolt borított büneülyedésükre, megfe­ledkezett a paradicsomban kihirdetett bor­zalmas átkára s jóatyánkként béke jobbot nyújtott a bünbenfogant lázadóknak. A messiási eszme jna szuverén módon uralja a lelkeket, még azoknál is, akik kér­lelhetetlen harcban állnak vele szemben, akik a judási árulásnak pokoli iombolteá- gukban szobrot emelnek. Ez az eszme mindenkié, mert a saeretetet így vagy úgy, de mindenki áh Hozza. Még az oké is, akik benne nem hisznek, akik vele szemben örökös tagadásban élnek s a meg­váltás nagy szent müve ellen örök harcot vívnak. így is a világ örökké e két sark kö­rül forog, amelyet egymással a betlehemi sarkcsillag és a kereszt köt össze. Má valahogy az emberek egész észrevétle­nül kicserélődnek s farkasokból bárányok lesznek, csak a patkányokon neon fog semmi sem. Ma valahogy megszelídül, megnemeeül még az i«, aki előtt semmi sem szent, aki örökké forrong. Ma az önmagával mégha s ontott emberiség fölött a betlehemi pásítorvirraszt ókkal együtt virraszt a messiás] békeeszme. És ez eszméhez szinte akaratlanul és öntudatlanul lAjwim.v.nnönn’r vtr aucMai.iurx****'*® •letelten hitével menjünk tovább a magyar -•ö le]ességteljes illés utján: a Karácsonyt kö- v'" ” Hu svét felé!... , — Mai számunk 40 oldal ­Ara 2 kor. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ká; külföldre: .» 12, ÍL emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős &ecfosztó. hivatal: Prága II., Panská ui 12/111. — Io> havonta38Kő. E^yes száza ára 1*20Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FOR6ACU 6tZA lefon:34184.-Sürgönyeim:Hírlap,Praha —, ügy vélem, szenátor ur, hogy au auíonoinle- ta harchoz nem csupán a szlovákság össz^Iogá- sira, hanem ax őslakosság kósös politikai fellé­pésére volna sxüksóg. A kóros harcnak termé­sre tesen a régi, aróta teljesen sréthnIK harmó­nia vissraállitása lenne na előfeltétele. Szená­tor Ur politikai mattja, ahogy én tudom, a srie- vák-magyár megértést és harmóniát svolgálta. Nem tudom, a mai helyseiben... — Teljes erővel dolgosom ma is rajta. A legki- vinatosabbnak tartom, hogy együttműködjünk. A s ovim sinust messslre el kell kerülnünk, ha az autonóm Selovensskót mintaállammá akarjuk kiépíteni, ahol nemseti ée felekezeti különbség nélkül mindenki egyformán boldoguljon. A re* setést terméssetesen magunknak kívánjuk bisto- sitani, áronban a magyar vidékeken m össses hivatalokat hajlandók vagyunk a magyaroknak átadni. Két feltételt szabunk ehhes. Feltétlen hűséget a* államhos és a sslovák nyelv isme­retét. A csehek ne avatkozzanak a szlovák-ma- gyár kérdégbe, ahogy mi nem avatkozunk a cseh-német kérdésbe. Kívánatosnak és srüksé­rMn.t tartATn « MjuJTarnrafÁirvat tjiM Utí. .. Mint dühödt viharban a szélcsend pillanata- mint a gyűlölködés orch észterében a rox bántania tiszta föl bugása, mint a szenvedélyeik korlátolta látóhatárok fölött az Igazság nagas horizontja: úgy visszhangzik, úgy tükrözik vissza a lelkemben Mndrony János ne nes politikai és emberi hitvallása. Az első igaz megnyilatkozás, amely csak befelé néz, i nemzetek jobbik leikébe és amely a forradalom tömegszenvedélyein, a politikai cél- ütás konjunktura-deszkáin túl, a nemzetek mindent kiegyenlítő konstruktív erejét je­lenti. Ma még csak egy hang, ma még csak érv testvéri fÖl támlás ... ami kor mindenki­nek romboló csákány van a kezében... Az ítélet a rombolókra marasztaló lesz... A léplélek — nagy megnyugvása után — fölszabadul a jelszópolitika pórázáról és a maga lei tisztaságában megtalálja az igazságot, megtalálja a maga meztelen, keserves igazságát, i maga nemzeti csalódásait és meglátja a mi fájdalmainkat is... És amikor a szlovák nemzet a maga jobb jövőjéért, a demokrácia föl törő, igazi erejével, egészében meg­indult az autonómia utján, testvéri kezét felénk is ki fogja nyújtani, hogy meggyógyítsa a mi sebeinket is ... A szlovenszkói őslakosság templomában már elsőt harangoztak ... Ha majd harmadszor szól a harang, a vox hu manóra az egésa szlovák nemzet kórusa fog felelni.. Hét esztendővel ezelőtt írtam ezeket a torokat Mndrony Jánosról s bátor hitvallásáról. Mit tehetek ma hozzá? A szlovenszkói őslakosság templomában azóta már másodszor harangoztak .., A vox humánt kristályos bugására már mcsszemorajló visszhangot vernek a szlovén- szkói hegyek. A lelkek vasárnap! ünneplőbe öltözötten várják a harmadik csenditést. Csak ne szólaljon meg későn a karácsonvi harang!... K ieifcibségi magyarok, test* vérek, a ka rá' ■o.uyi Létek mindent moggyőzö és rnindon. i'Qryőáő er-eiével, az uiiiászületés mogrendit

Next

/
Thumbnails
Contents