Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-22 / 292. (2217.) szám
4 1929 deeemfoer 28. nsinxip. T^GM-MAfií^KlRtíAP HHBaiIBiBtaflEBrjSölSEUIi Először, másodszor, harmadszor- Egy délelőtt az árverési csarnokban — Irta: KARINTHY FRIGYES 1929. december. Ezt is meg kell egyszer tapasztalni, még pedig személyesen, magadon próbálva ki a licitálási láz tüneteit, különben soha nem fogod megérteni. Tehát habozás nélkül követein Imrét, aki autón jön értem a város másik hafKarácsonyra férjemet .... Nyakkendővel lepem megJ Markovics Testvérek |£ .jg| férfi és női divatáruháza- Pozsony, Halászkapu 3. (tórából, s könnyedén, de észrevehető módon leplezett izgalommal mutogat valami katalógust, amelyben az áll, hogy egy százötvenkötetes könyvtár kikiáltási ára busz pengd, érdemes megnézni az ilyet, mondja Imre, könnyedén és érdektelenül, nem mintha venni akarnék, semmi szükségem, elég nagy könyvtáram van, esek érdekel maga az árverés, újságírói szempontból, különben nincs is nálam pénz. Ebben megegyezünk és az autóban ilyen ált alános Ságban csevegünk, milyen nyomor van, kérlek, mindenki elad mindent, szörnyű ez a gazdasági válság, kérlek, ez egy korfü- net, az egész világon, kérlek szépen, mondja Imre, nagyon igazad van, amit abban a losonci cikkben írtál, hogy a magántulajdon csak (függvénye annak az erőnek, amivel meg tudom védelmezni — hiába, ezt a kényes fogalmat, a magántulajdont, újra kell fogalmazni, mondom én, de nem a marxi dogmatikával, mert az csődöt mondott, nagyon helyes, kedves barátom, mondja Imre, én ugyebár, mint közgazdász megerősíthetem, egész általánosságban, mondja ő és éppen mint közgazdász hiszem és vallom,hogy a tulajdon fogalma nem gazdasági, hanem igenis lélektani í probléma, az emberi szolidaritás problémája, mondja ő és miiközben ő mondja és én mondom, mindketten arra gondolunk titokban, vájjon mennyi pénz lehet a másiknál és nem volna rossz az a százötven kötet, akármilyen vacak, húsz pengőt, vagy mondd már, harminc, esetleg negy ven pengőt csak megér, ha-1 csak ennek a disznónak (már mint a másiknak) nem fáj rá nagyon a foga. * Pedig kár volt Ilyen csúnyáikat gondolni (egymásról, megérkezve a derűs, hatalmas épületbe, kiderül, hogy Imre elnézte a dátumot, nem ma árverezik a könyveket, hanem 23-án. Imre úgy tesz, mintha egyáltalán nem bosz- szankodna, hisz 5 nem is akart venni és ha már itt vagyunk, nézzünk be a termekbe. * Előbb a földszinten, ahol a zálogházakban visszamaradt lim-lomot árverezik el, szegény- sorsú közönség előtt. A padsorok zsúfolásig megteltek, hátul állva szorong a külvárosi kispolgár. A nagy tömeg példás rendben várakozik, pisszenést se hallani, hangos licitálás nincs, ahogy elképzelné az ember. Egy hivatalnok, az emelvényen, mint valami bíró, komoly s ünnepélyes, felolvassa a tárgy számát, jellegét és kikiáltási árát, amit aztán a teremszolga magas asztalkára helyez, hogy láthassák. Ujfelmnita- tással jelzi a közönség az egységekben növekvő különbözetiét, a biró kalapácsa kecses mozdulattal, mint á karmesteri pálca, táncolva ugrál a felemelt ujjak felé — ha öt másodpercig nem jelentkezik ujaibb ujj, a kalapács lehanyatlik s diszkrétet koppan az asztalon: — És bárom pengő — harmadszor! Bizony, három pengő, sőt két pengő és egy pengő öt ven, harmadszor s& több, mert, a kikiáltási ár igen gyakran ennél is kevesebb. De látni kell ezt a holmit, mert ilyet nem lehet elképzelni. A Babits „Invalidus-bazár" oimü szép verse ködük elé, valahonnan a múltból, vagy Dickens Old Curiosity Shop-ja, Tíz perc alatt, amíg bent tartózkodunk, el- hülve és szótlanul, a kövebkező tárgyak kerülnek kalapács alá. Egy karos rézgyertyatartő, zöld patinával, a : lecsöpögöbt gyertya nyomaival. A napoleon- korabeli estélyeken igen jól hatott volna, viszont a szakácsném bizonyára felmondana, ha a cselédszobájában el akarnám helyezni. Mégis elkel. Még licitálás is van, egy pengő ötven- ről kettő ötven,re verik fel áz árát. Kávédaráló, az a rendes régi fajta, emlékeztek, milyen élvezet volt, gyermekkorunkban, ha jő anyánk megengedte, hogy forgassuk egy kicsit, befelé nyomkodva hüvelykujjunkkal a szagos pörkölt kávét, hogy recsegve és nyikorogva elnv..ujek a zuzókere- Jtek — kis fiók van rajta, alul, amiben össze- gyül a barna őrlemény. Egy tucat zsebkendő, aárgazöld alaptó- nusu. Egy színes férfiing, két gallér, egy szalvéta, egy törlőrongy, összecsomagolva. Minősítés: vegyes fehérnemű, k ét pengő öt ven. Férfibekecs, rettenetesen tönkrement béléssel — ha ugyan nem a bekecs maga volt az, •mit béléinek néztem. Két vizespalack. Nem kancsó, csak palack, amilyenekben bort szoktak felszolgálni nyári kisvendéglőkben. Ötven fillér. Akad vevője. Végre: egy kalap. Egyedül, magánosán, egy zöld kalap, kopott szalaggal, zsi Holtokkal a karima mentén. * Ez a kalap lebeg és bólogat és hajbókol előttünk, gúnyosan köszön felénk, miközben kitárna!ygumk a teremből. Alászolgája, köszön utánunk a magános kalap, nem parancsolnak megvenni, méltóségos uram? Pedig éppen megfelelne a bőségem, igazán csodálom, hogy nem tetszem m-éltóságtoknak — a régi gaz- j dámnak tetszettem, sokáig állt és tűnődött a zálogház előtt, nézte a kirakatot, miközben ott ültem a fején: aztán hirtelen mégis elszánta magát, benyitott és levett a fejéről és nem is tett vissza többé, otthagyott, otthagyott egy pengőért, elfordította a fejét és nem nézett rám és 'kiosont, elfordított fejjel, mint az anya, aki a lelencház kosarába helyezi gyermekét — zseb re tel te a pengőt és hajadon!ott kiment és annyit láttam még, hogy a czél vígan belemarkol kócos hajába, ahogy tántorogva megindul a legközelebbi kocsma felé, belemarkol és jól megcibálja, a könnyelmű gyermek haját... Én pedig itt.maradtam, magános kalap, mindenki kalapja — hát nem kellek? olcsón adom magam, bizonyisten, jól fogja magát érezni, méltóságos uram. 4c Erről a kalapról beszélünk, miközben az emeletre ballagunk fel, ahol az előkelő árverések folynak, jelenleg művészi festmények kiárusítása — micsoda nyomor, kérlek, mondja Imre, hogy valaki zálogházba vigye, nyilván egyetlen kalapját, bizony, kérlek, mondom én, nem is lehet elképzelni az ilyet, az embernek megszakad a szive, mondja ő és Alapítva 1833. Telnfoa U \J S > ^ 1 dfsnmfl A ing, por céllá* nagykereskedése. q ■ a. KOSICE, Fő-utca 19.'^ Nagy választék. Jutányos árak. van. Nevetségesek ezek az árverők. És amikor egy pillanatra elfordulok, felhasználva az alkalmat, vaktában, oda se nézve, hogy miről van szó, feldugja az ujját. Aztán harciasam körülnéz, ki mer többet mondani. Ugyanazzal a tekintettel, amivel nyolc éven át egy világváros sajtóját tartotta sakkban. Pecbe van. Győzött. —- Száz pengő — harmadszor! — hanyatlik le kecses mozdulattal a kalapács. A teremszolga valami képet cipel felénk. Imre szó nélkül fizet. Aztán ránézünk a képre. Aztán összenézünk. Az én tekintetemben néma megdöbbenés — azt hiszem, az állam is leesett. Az övében alázatos, könyörgő, szükölő, szinte farkcsóváló kérés, — izé... nézd kérlek ... egész érdekes kép, biztosan ... tudod, én nem értek festészethez... az ember köny- nyen téved, igy, első pillanatra... nem kell a felületes látszatra adni ... Vásároljon praktikus ajándékot Wilnrotter éra és ékszerházban, KOSICE. Fű UTCA 12. „Oexa“ 145.-, „Omega*4 190.-, „Zenith44 195.— körönétől kapható. Olcsó különlegességi ékszerek. figyelted ezt a közönséget, hiszen ez ugyanabból az osztályból kerül lei, amelyik eladja ezt a kalapot és gyertyatartót és kávédarálót, ugyanezek mennek az árverésekre is, visszaveszik talán, vagy mi, nem is értem, mondja ő, nem, kérlek, mondom én, ezek közt azért van anyagi és osztálykülönbség, amit mi nem veszünk észre, a vevők, akiknek tíz pengővel, vagy húsz pengővel több a jövedelmük, mint a teljesen nincsteleneknek, magas társadalmi osztálynak érzik magukat előbbiekkel szemben, mondom én, ezt te hogy tudnád elképzelni, akinek legretteuetesebb katasztrófád az volt, hogy két autódból egyet el kellett adni, bizony, mondja ő, igaza van Zolának és Ger- liart Hauptmanmak, mondom én és közben mindketten arra gondolunk titokban, hogyha a másik nem lett volna ott, meg lehetett volna venni két pengőért azt a darálót, gyermekkorunkban mindig szereltünk volna egy ilyen darálót, saját használatra, külön, de nem volt rá pénzünk és most meg lehetne kapni, most már van 2 pengőnk és csak azért nem vettünk eddig, mert a feleségünk kidobott volna vele, hogy megvagyunk-e őrülve, de most lett volna alkalom a kifogásra, hogy ugyan kérlek, két pengőért vettem, viccből, az árverésen, nem ismert ott úgyse senki. * Ez már komolyba megy. Festményeket árvereznek, tiz pengőtől hatezerig. Forgatható állványra kerülnek fel, sorszám szerint, az egyes darabok — jó közönség, nyilván gazdagok is vannak köztük, szemrebbenés nélkül ajánlanák egész csinos összegeket. Mi persze érdektelen szemlélőik vagyunk, ugy e. tidkan, fölénnyel filozofálunk. Ez az olcsóság rögeszméje, magyarázom Imrének — helyesbíteni kell a tételt: a magántulajdon nemcsak annak az erőnek függvénye, amivel védelmezni tudom, hanem annak a vágynak is, amivel meg akarom kaparintani. Ezeket az embereken megőrji'eite az olcsóság vad vágya, amitől a gazdagok mentesek legkevésbé — a gazdag ember szeret legjobban dicse •kedni, hogy ő milyen olcsón vásárolt. Egy ilyen árverésen aztán kidühönghetik magúikat. Enyim, enyim, enyim legyen az az olcsó kép, mindenáron enyim, a szó szoros értelmében minden áron, — akármennyibe kerül, ha ráfizetek is, de enyim legyen, nem azért, mert tetszik, de azért, mert olcsó. Lehet drága Ls, csak olcsó legyen. Ez az árverés lélektana. Imre heveeeu bólogat, hogy milyen igazam1 Szótlanul vonulunk ki a teremből. Nem fordulunk vissza, pedig valakit fel kellene pofozni, aki röhögni merészel a hátunk mögött. * — Pardon, — szólalok meg óvatosan az uccán — izé ... véletlenül... itthagytad a izét.., a képet... — Ja... nézd milyen szórakozott vágyóik ... Perc múlva megtöröm a csendet. — Hová mész? — Haza kellene... — Üljünk autóba, nem vihetjük igy. — Igazad van. * Percnyi hallgatás után az autóban 5 szólal meg. könnyedén. — Izé... ha jól emlékszem — neked holnap születésnapod van, nem? — Dehogy... csak júniusban .. Miért? — Gondoltaim, neked adom a képet... — Nincs születésnapom. * Perc múlva. — Senkinek sincs nálatok születésnapja? — Senkinek. Évekig nem lesz most senkinek születésnapja náluuk. Perc múlva. — Hová vigyelek ? — Elkísérlek, hazáig... — Hun ... Nekem előbb be kell nézni... izé ... a kőbányai izé,., gödrök miatt... a temetőbe és ki akartam ... Mi ez? El akarja ásni? Obó, azt nem engedem ! El kisérem hazáiig, a lépcsőházban még utánanézek, hogy felviszi-e csakugyan. A lakásba már nem merek bemenni, a felesége otthon van. * Tegnap reggel megkaptam a képet, érzelmes levél kíséretében, melyben Imre kifejti, hogy neki nincs születésnapra szüksége, hogy irántam való régi, szemérmes szeretetét végre kinyilatkoztassa. * Ma este sétálni vittem a képet. Egy kicsit levegőzni, este, egy ilyen képnek is kell néha egy kis levegő. A ligetbe vittem, sétálná. * A becsületes megtalálót kérem, tartsa meg. Nagyon jó kép, bizonyisten, csak én nem értek hozzá. KOMMENTÁROK * Kálix-koncert, igen vagy nem? Egy-két nappal ezelőtt egy szlovenszkói művész zongorázott Prágában — ha a szokott és kellemetlen attitűddel akarnék beszélni, azt mondhatnám: szlovenszkói művész — s hogy úgy mondjam, hangversenye a „WeltmaBs-ta-b" szempontjából sem volt rossz. Városaink és falvainli intellektusai között szívesen dobá- lódzunk ezzel a lovaggá ütő német mértékjelzővel és véleményünk szerint alig van toliforgatónk és nótaköltőnk, aki nem ütné meg, mint ahogy a világháború vége felé alig volt férfi, aki nem ütötte meg a katonai mértéket annakidején. Nos, Kálix Jenő testvérünk — nevezzük igy és tegezzük le abban a pillanatban, amint besorozzuk arcképcsarnokunkba — weltmaBsta- bos ember, nem azért-, mert annak tartjuk, karnem azért, mert a nagyvilágban annak tartják. Nem azért, mert a koncertjén az urak szmokingban jelentek meg. nem azért^mert ott volt a német követ, a magyar követség, néhány volt herceg, gróf, báró és egyáltalán az estély képe kellemesen emlékeztetett arra, amit * nagyvárosokban „társadalmi eseménynek" neveznek, hanem azért, mert valamennyi kritikus nagyon komolyan veszi a hallottakat, a program pedig zenei csemege volt, több a művész egyszerű koncertjénél: iránykiszabás, elv, egyéni vonás, — ha akarjuk — premier. Különben lapunkban erről avatott kritikus beszélt, a magam részéről csak a következőket: Kálix Jenő művészetére — a szlovenszkói hdír lyi szokásoktól eltérőleg — nem kell semmiféle. relatív mértéket alkalmazni. Sem a nívójának,* eldöntésénél, sem a politikai hovátartozandóság pikáns kérdésében. Kálix Jenő egyszerűen euró- oai muzsikus, aki a nagy kontinentális impresszárióknál úgy van elkönyvelve, mint a modern magyar muzsika egyik legjobb inter- pretátora és európai szószólója, aki véletlenül nyitra-i születésű, tanár a prágai német zene- akadémián és harmincéves. De Kálix Jenőt Szlovenszkó nem igen hallja. Akadt már sok város — egy-kettőtől eltekintve —, amely fontosnak tartotta volna, hogy „szlovenszkói magyar kultúránkénak ezt az értékét meghallgassa? Annyi öntömjénezés, szóbeszéd és daliás folyik szellemi életünkről, hogy a rengeteg reklám után már árut is szeretne látni a mélyen tisztelt- szlovenszkói közönség, árut, arai szolid és betartja a reklám ígéretét, a WeltmaBstabot. íme, árunak itt van Kálix Jenő szavatolt- művészete. Miért nem viszik Szlovenszkóra? Miért nem rendeznek hangversenyeket Szlovenszkó városaiban? Senki sem kiváncsi a magyar zenére, amiben rengeteg propagativ erő van nemzeti szempontból is, mi több, tanítás, lelkesítés és a szellemi horizont emelése? A prágai német zeneakadémia professzorait a csehországi és morvaországi német városok kötelességszerüen hívják meg évente többször, hogy a német lakosság halljon jó német zenét és ezzel is őrizze meg a nívót; — lehetetlen ezt magyar kisebbségi viszonylatban megtenni? Avagy a mi közönségünknek nem kell komoly zene? Mesebeszéd, épp úgy, mint az, hogy nem kell könyv! Csak bizonyos fajú könyv nem kell. A mai Szlovenszkó területén fekvő városok a hajdani Magyarország legjobb kultura- fogyasztói voltak s ez az állapot nem változott meg máról-holnapra, amiről meggazdagodott könyvügynökeink tanúskodhatnak. Itt látom a P. M. H. kiadóhivatalában, hogy jó áru a magyar könyv. Százával megy el a Szabó, a Móricz, a Karinthy, a Markovich, a magyar Re- marque, Wells, Papini (ez utóbbiak ezrekben is), mert jó áru kell, semmi más. ÉPP igy menne Kálix Jenő jó művészi áruja is. Miért nem hivják Szlovenszkóra? Miért nem tudják, hogy ő a magyar zene legjobb tanító interpretátorai közé tartozik, akinek játéka Prágában, Récsben, Budapesten művészi esemény. FULGOR. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képet hetilapja a Képes Hét Gazdag tartalommal elenik me» minden csűtSrtSkS® Pontos órák, ékszerek, részletre is Kendinél, Koiiee, 9h>bir ncca 3. Államvasutak szállítója. I
