Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-21 / 291. (2216.) szám
és 1929 december 21, izomba*. 'K^GM-Mac&ARHIRIiAJ? A végrehajtó hatalom megligáija az alkotmány rendelkezéseit De talán a végrehajtó hatalom terén találjuk meg a vígasztaláét? Talán ennek a főkormányzali ágnak letagadhatatlan eupremaciája a másik két fókormáayzati ág felett kárpótol mindent és mindenkit a jogtalanságért, főképpen pedig a népet azért, hogy a valódi akaratának megnyilvánulása, az egész államéletből ki van zárva? A végrehajtó hatalom korlátlansága, amely tojtó ölelésben tartja a törvényhozói ts birói hatalmat, amely illuzóriussá teszi a jogegyenlőséget, ai egyenlő elbánást, amely negligálja as alkotmány rendelkezéseit, amely a tartományi autonómia paródiáját teremtette meg Szloven- szkóban és gátját veti a st. germaini szerződésben elkötelezett rnszinszkói autonómia érvényesülésének, amely a helyi önkormányzatok megcsnfolását is elvégezte, amely hata'omnak a központi keze korlátlanul mozgat pénzt, erőt és hatalmat, feloszlat minden indokolás nélkül, képviselőtestületeket, adományoz a híveinek mindent, licenciát, koncessziókat, maradékbír tokokat, de büntet is még akkor is, amikor nincsen büntetendő cselekmény, mert a modern jogállamok csodájára büntetendő cselekménynek minősíthet hivatalnokai által még olyan cselekményt is, ami semmiféle büntetőjogi kritériumot nem hord magában, ez a hatalmi tnl- tengós a demokratikus önkényuralom jelenlétének a főbizonyitéka. Miért nincs hatásköri törvényi Az alkotmány előirja, hogy a minisztériumokról, illetve hatáskörükről külön törvény alkotandó. Azt képzeli az ember, hogy ezt a törvényt úgy szerkesztenék meg, hogy ez a végrehajtó hatalom korlátlanságának kizárását jelentené. 12 év óta talán azért nem hajtották végre az alkotmány erre vonatkozó parancsát, hogy a korlátlanságról ne kelljen lemondani. A legfelső közigazgatási bíróság számtalan Ítéletében kimondotta, hogy a végrehajtó hatalom a közigazgatás egyes konkrét ügyekben törvénytelenül járt cl, azonban a végrehajtó hatalom nem zavartatja magát ezek által és egyszerűen szabotálja ezeket az Ítéleteket, fenntartja a maga döntését s az abszolutizmnst élő valósággá teszi. Hát mutassanak még egy európai államot, amelyben az alkotmány rendelkezéseit 12 évig nem hajtották végre. Hát az a kormányzati mulasztás, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendeleté az iskola, a vasút, posta, népjóléti, nemzetvédelmi minisztériumok alá tartozó kormányzati ágakra 12 év el- te’te után még ma sem készült el, nem minősíthető joggal úgy, hogy az az asszimilációs politika érdekében a kisebbségi jogok ellenére történt? De a már pár éve kihirdetett részleges végrehajtási rendelete a nyeivtörvénynek annyira törvényellenes, alkotmányellenes és az alaptörvényt képező st. germaini szerződés rendelkezéseit sértő intézkedéseket tartalmaz, hogy a L. K. B. több Ízben megállapította a törvényellenességüket, mégsem módosította a kormánv ezt a végrehajtási rendeletet. Biró=ági járások területének mesterséges és tendenciózus megváltoztatásával, amint azt Sco- tus Viator is nyíltan konstatálta, elvette a kormány a rimaszombati, a kassai és a nyitrai járásié r óságokban a magyarságtól a magyar nyelv haszná'ati jogát. Rimaszombatra vonatkozólag a közigazgatási bíróság kimondta, hogy az igazságügyi miniszter idevonatkozó rendelete törvénytelen s a rimaszombati járásban megilleti a magyarságot a magyar nyelv használati joga. azonban az igazságügyi minisztériumnak eszeágában sincs utasítani az ottani bíróságokat, bogy a L. K. B. döntését akceptálják. il’e'ő'eg a gyakorlatban a ak érvényt szerezzenek s a magyarság továbbra is nélkülözni kénytelen a magyar nyelv használatát, mert a bíróság nem akceptálja azt. Hát ezt a hatalmi politikát is folytatni akarja a kormány? Az iskolapolitika hiánya és hibái De nemcsak a hatalmi politikánál, hanem a kulturális és gazdasági politikánál is fel lehet tenni a kormánynak azokat a kérdéseket, hogy nem lát- Ja-e a kormány, hogy a megjelölt esetben „az igazi és mindenkihez egyformán igazságos demokrácia szegemében a kor és a nép java megfelelő és sürgős intézkedéseket követel"? Az állampolgári nevelésről szőlő törvény Szlovénekén 1920 óta a magyar nemzeti kisebbségekre vonatkozólag végrebajtatian. Ennek a törvénynek a végrehajtási rendelete csak a szlovákokra nézve lépett úgy ahogy tényleges hafá’yba. de a magyarokra nézv i nem. fis ezt nevezik Jogegyen’őségDek. A M. X. P. válallta a munkát és kidolgozott egy pőtvégrehajtó rendeletét, azt a kultuszminiszterhez 1927-ben el is juttatta, Ígéretet is kapott arra, hogy ankétot hívnak ez ügyben ősze. Az eredmény eggyel több, beváltatlanul maradt miniszteri ígéret Vájjon az uj kultuszminiszter meglátja-e azt a szükségességet, hogy szakítani kell a magyarság művelődését tendenciózusan akadályozó kulturális politikával? Vájjon megadja-e a módot azonnal kibocsátandó rendelet által a lehető leggyorsabban arra, hogy a magyarság a törvény mértékéig a saját erejét véve igénybe az állampolgársági nevelésről szóló törvény rendelkezéseit a nemzeti műveltség emelésére fordítsa? Vagy folytatja elődjei példáját és egy nép lelki sötétségét tartja kitermelendőnek az asszimilációs politika diadala érdekében? Dehát ha a kormány a nemzeti egyenjogúság kérdését a megoldandó feladatok sorába iktatja, állja-e a Hodzsa volt kultuszminiszternek a kulturális autonómiára vonatkozó ígéretét? Avagy azt a nemzetállam fikciója nem engedi s itt a felekezeti iskolák kivégzését tartja szükségesnek? Különös. hogy erről a kormánynyilatkozat nem szól semmit. Miért rejtegetik azt az eszközt, amivel a magyarság úgynevezett kulturális szabadságának még létező parányát is el akarják pusztítani. A korfnSftjregiiSk mélym haügat az egihözpolgtikai kérdésein#! De mi van a modus vivendivel, a katolikus egyház vagyonának a visszaadásával? És kérdezem, hogy folytatódik-e a kulturális politikában is az a hatalmi politika, amely egy párt kényekedvére bizza, hogy adjon-e és mikor kongruát a lelkészeknek és engedi, hogy a kongnia korteseszköz legyen? Folytatódik-® az a hatalmi politika, amely életfogytiglan elveszi egy ev. lelkésznek a kongrnáiát azért, mert egy gyűlési jegyzőkönyvet ugv fogalmazott meg, hogy az a magyar kisebbség részéről emelt kifogást, amely egyéni sértést nem tartalmaz, a pöspik magéra nézve sérelmesnek találta és ezért fegyelmitek 200 korona pénzbüntetésre Ítélték? A törvény suíyes erkölcsi vétség esetén engedi meg a kongrua elvonását, hát nem a nemzetiségi üldözés szemüvege láthat csak súlyos erkölcsi vétséget egy fegyelmitek 200 korona pénzbüntetéssel sújtott esetben? Dehát azt a politikát is folytatni kivánja ez a kormány, amit; elődje folytatott az ev. ref. egyház ügyében, amikor évek óta a megegyezéssel elfogadott autonómia megerősítését folyton halogatja? Síiért nem. szól erről a kormánynyilatkozat nyíltan, miért rejtegeti a szándékát? Sstavenszirö, a ntossohss^eriuek Beszélhetnénk arról ifi, hogy7 Süovenszkő gazdasági szempontból is mostoha gyermek, amely az egyen'őtlen elbánás ós az elgyarmatositás kálváriáját szenvedi amellett, hogy a nemzeti önrendelkezési joga is veszendőben van, ha már el nem veszett. Erről sem mond semmit a kormányprogram. tehát valószínű, hogy7 marad „a tört vér fe-1 kete folt". A fő kormányzati ágak szükséges egyensúlyának helyreállítását a kormány nem veszi tervbe,1 nem mondja, hogy az alkotmány parancsait telje-! siteni fogja, a nemzeti kisebbségek jogainak minimumát sem garantálja, a végrehajtó hatalmat nem akarja a mai korlátlanságától megfosztani, hanem csak egy pár frázist dob oda a parlamentnek, hogy annak, akt egy ilyen vérszegény kormány támogatása miatt háborgó lelkiismeretét meg akarja nyugtatni, legyen mibe kapaszkodnia. Ezek a frázisok azonban még csak azért is, mert Tnegtévesz'Ők lehetnek, még csak jobban kelt. hogy fokozzák a bizalmatlanságot minden objektíve gondolkodó ember szemében. A külpolitika Irányvonala marad s ez szobrai A külpolitikában egy határozott rossz nyilatkozatot kaptunk. Folytatni fogják az eddigi irányvonalat. Ez az irányvonal pedig a háborúhoz vezet. A külügyminiszter politikája nem a béke politikája mégcsak gazdasági értelemben sem, mert úgy akarna gaz<tecá*ri békét csinálni, hogy az egyik békülő fél tegye meg azt a szívességet a másik békiüő félnek, hogy egy kicsit halion meg, s ezt komolyan venni nem lehet Mi törekszünk minden olyan tényező létrehozásában részt ven-} ni, amelyek összeadása adja tényekben a megöl- i dást. az igazi békét, a gazdasági együttműködés', j de ebben a törekvésünkben csak a mellőzést talál-! juk. A köaépéurópai együttműködés szlovenszkői! bizottságában egy magyar sincs, lehet, hogy azért, mert féltik, hogy ki találná találni, hogy miképpen j kell az együttműködést és a népek igazi békéjét j megcsinálni. Mi a háború ellen vagyunk minden-j képpen, mert annak áldozatai vagyunk s nem akarjuk sehogyan sem. hogy a következő nemzedék is végigszenvedje azt, amit mi szenvedtünk és szenvedünk! A jogtalanságok megszüntetése, az igazság uralmának a biztosítása a külpolitikában is nemes fc’adat. Ezt kellene a kormán) nak egyik fő feladatéul tekintenie s akkor nem kellene sokáig gondolkoznia, hogy hol takaríthatja meg a népek boldogságát fenyegető válság leküzdéséhez szükséges milliókat. De amikor még a kisebbségi kérdésről is azt vallják, hogy az csak belpolitikai prob'óma 6 a kisebbségi jogoknak nemzetközi szerződésben biztosított nemzetközi védelmét el akarják vitatni, ez az a politika, amely nem bánja, ha el is szakad a húr, de feszíti és feszíti. Ezzel azonban fe'e'ceség ifi jár. A szociáldemokraták a nagy nemzetvédelmi kiadásokat, amelyek elvonják a szociális fejlődé* A pápa ma raggal hagyta al először a Vatikán területét Mise a Lateráni bazilikában - Rámát váratlanul érte az első kikocsizás híre Róma, december 20. Ma reggel Rómában vajmi kevesen tudták és a vatikáni városban sem igen sejtették, hogy XI. Pius pápa végre megvalósítja régi tervét és — először 1870 óta — elhagyja az apostoli palotát. A pápa klkocsizását annyiszor bejelentették és a bejelentéseket annyiszor megcáfolták, hogy Róma lakossága eltompult a kezdetben vár- va-várt esemény iránt és tegnap, amikor az első hírek kiszivárogtak a tervezett útról, senki sem hitt bennük. Rómában két nap óta szokatlan hideg uralkodik, ami szintén valószínűtlenné tette, hogy a pápa ma hagyja el a Vatikánt. A beavatottakat is meglepte, amikor tegnap este hivatalosan értesítették Őket, hogy a pápa ötvenéves papi jubileumának napját választotta az első kikocsizásra. A régóta várt esemény tehát a római polgárságot váratlanul érte. Csak amikor a pápa már elhagyta a Vatikánt, szivárgott ki a hír, de akkor futótűzként terjedt, el a városban és félórával azután, hogy XI. Pius elhagyta a Vatikán kapuját, jóformán valamennyi polgár tudott róla. A pápai autó pontosan reggel hat óra 50-kor futott át a Vatikán kitárt főkapuján. A pápa a lateráni bazilikát látogatta meg, amely a város másik végén fekszik s amely, mint ismeretes, a Mussolinival kötött szerződés alapján szintén az egyházi állam tulajdona. A menet több autóból állott. A vatikáni város kormányzója, a pápai gárda parancsnoka, Cac- cia Dominioni kamaramester és négy titkos kamarás foglaltak helyet az automobilokban. Az olasz hatóságokat egy órával a ki- kocsizás előtt értesítették. Pont hét órakor a pápa misét mondott a lateráni bazilikában, majd megnézte az épületben elhelyezett missziós múzeumot Mint ismeretes, a lateráni, vagy Szent János-bazilika Róma ka- íedrálisa és a pápa ennek a templomnak címzetes püspöke. A jelenlévők a pápát lelkes és mély benyomást keltő ovációkban részesítették. Nyolc órakor XI. Pius visszatért a Vatikánba. London, december 20. A munkáspárt kor- mányrakerülése óta az angol alsóház nem látott veszedelmesebb napot, mint a tegnapi volt. Az uj bányatörvény második olvasásakor sokáig úgy látszott, hogy Mac- donald megbukik, mivel a liberálisok és a konzervatívok, akik egyesülten erősebbek, mint a munkáspárt, nem voltak hajlandók megszavazni a tulon-tul szocialista izü törvényt. MacDonald azonban annyi konocsz- sziót tett a liberálisoknak, hogy Lloyd George emberei végül is hozzájárultak a törvényjavaslathoz és vagy tartózkodtak a szavazástól, vagy MacDonald mellett szavaztak. A legtöbb liberális képviselő mégis a ridegen ellenzékben maradó konzervatívokkal tartott. A tegnapi szavazás után a munkáskormány nyugodtan helyén maradhat a londoni és a hágai konferencia befejezéséig és nagyjeleutőségü külpolitikai Munkájában semmi sem zavarhatja,mert számíthat a ház támogatására, A tegnapi küzdelem az utolsó pillanatig bizonytalan volt. A nagy engedékenység cs a hallatlan erőfeszítés dacára MacDonald alig tudati győzni s mindössze nyolc szavazatnyi többséget kapott. A bányatörvény mellett 281, ellene pedig 278 képviselő szavazott. A kormány megúszta az Őszi szesszió legveszedelmesebb zátonyát és most hónapokig zavartalanul dolgozhat. A tegnapi szavazás korántsem azt jelenti, hogy a bányatörvény megmarad mai formájában. A liberálisok yalószánüleg keresztül viszik, hogy a sziikségtörvényböl hathatós reformtörvény váljék, amely az államnak hatalmas jogokat biztosit és kellőképen védeni fogja a fogyasztókat is. A vita folyamán Churchill, az utolsó ellenzéki szónok kijelentette, hogy a konzervatívok azért szavaznak a javaslat ellen, mert az fölemeli a szén belföldi árát, Azzal vádolta a kormányt, hogy vakon beleesett a bányatulajdonosok ügyes csapdájába. MacDonald kijelentette, hogy a nyolcórai munkaidőt a bányákban 1931-ben amugyis be kellett volna szüntetni és a kormány hallatlan nehézségek közé került volna, ha a munkareduk- rió váratlanul éri. A bányatulajdonosok véleménye szerint a bányaipar helyzete egészséges bázison nyugszik és a hét órai munkaidő nem árthat neki. A mai törvényjavaslatban a kormány hét és fél órás munkaidőt helyez kilátásba, azaz áthidalja a két ellentétes nézetet. A promierniiniszter kilátásba helyezte, hogy a törvényt kellő időben megfelelő klauzulákkal látja el, amint erre szükség mutatkozik. A törvény a bányaiparinak jelenlegi állapotára vonatkozik s amint a bányák másként csoportosulnak, a törvényt is meg kell változtatni. Ha a bányákat nacionalizálnák, ami a munkáspártnak végső célja, akkor ez a törvény arnugyis fölösleges. A kormány rendelkezései tehát átmeneti jellegűek és alkalmazkodniuk kel] a meglévő helyzethez. A szavazás után kitűnt, hogy várakozás ellenére mindössze két liberális képviselő szavazott a kormány mellett, mig hatan tartózkodtak a szavazástól. A kormányt egy nacionalista és egy független konzervatív szavazat támogatta. A Times és a Daily Telcgraph a munkáskormány győzelmét pyrrhusi győzelemnek nevezi. A Daily News szerint MacDonald győzött, de a törvény körüli küzdelem nem ért véget. A lap elég tisztessége* ahhoz, hogy elismerje, hogy a kormány bukása a jelen pillanatban nem kívánatos s ezért a győzelem tulajdonképpen örömmel üdvözlendő. A munkáspárti Daily Héráid egyáltalán nem fűz kommentárt a tegnapi szavazáshoz. Mac Donaíd pynlNMi ^isseim® az angol alsóháziban Nyolc szavazat többség — Miiyen lesz az ui bányatörvény? — Nyugodt külpolitikái munka várható
