Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-21 / 291. (2216.) szám
2 Andal Ernő Tengertánc Andai uj regénye a kisvárosi * szinészéletet írja le, amelyet a szerző saját tapasztalataiból kitünően ismer. Andai ebben a könyvében is érdekes tne- seszövönek és a finom hangulatok mesterének bizonyul. Ara Mi 31.20 vászonkötésben Hf 44.20 Kapható a P. JVL H. könyvosztályában Praha II., Panská 12. BajMMmiMJiUi—HOWITOMBHMIÍflHTMWBMMWMBMBWWraKfc>: . tetni fogja. De nem mondja, hogy gyorsan be fogja fejezni, aminthogy nem is fogja. De azt is meg lehet mondani, hogy miért. Azért, mert az alkotmány az uj állások rendszeresítése alkalmából megengedi a bírák áthelyezését, vagyis a bírói függetlenség kormányoz- haíóságát. Ezt az alkalmat mentői hosszabb időre felhasználhatóvá teszi, mely szintén az elnemzeíietlenitő politika eszköze, mert az a bírák egy részét, akiknél az anyagi sors a lelkiismeretnél erősebben esik súlyba, erősen kézben tartja. Van különben erre még egy jó eszköz, a más bírósághoz való beosztás. Erre az igazságügyi minisztériumnak az elnemzetiitlenitést űző technikusai, a Kre- pinskyek és hasonló mentalitású embertelen emberek azt mondják, hogy ez nem áthelyezés. Pozsonyból a járásbíróságtól beosztani embereket a besztercebányai törvényszékhez, illetve kerületi bírósághoz, és ez nem áthelyezés. A tendencia eddig az volt és mivel ezt a politikát akarja folytatni a jelen kormány, az lesz ezután is, hogy a bíróság ne legyen Ufói) december 21, szombat. független, hanem a cseh nemzetállam meg- j valósításának egyik eszköze legyen, amely különösen a büntetőjogi Ítélkezés te-! rón a megfélemlítés fegyverét a nemzeti ki-' sebbségekkel szemben különösen a büntetőjog terén való jogkiterjesztő magyarázat és az alaki jog ad abszurdum való alkalmazása által biztosítja a végrehajtó hatalom kedvének és törekvésének. Ezért nem sürgős a bírák fizetésjavitása, mert a felsőbb bíróságoknál úgyis jól vannak fizetve a bírák, tehát itt a helyzet nem rossz semmi tekintetben,! az alsóbb bírák Szlovén szíton, ha nem szlo-1 venszkóiak, valamely címen pótlékot vagy j pótlékszerü javadalmazást élveznek, de meg-1 szenvedhetik azok a szlovénszkói bírák, akik j hozzá voltak szokva ahhoz, hogy csak az igazságot nézzék s a nagy angol birák példáját kövessék mindenben. Ezeknek az igazságügyi politika azt sugja, vagy megtörtök, vagy megszöktök. Hogy a történelmi országok bírái szintén szenvednek a kis fizetés folytán s hogy az anyagi függetlenség hiánya ott is igazságügyi kárt jelenthet, az nem okoz gondot, mert, úgymond, az uralkodó politikai morál, a nemzetállam kedvéért hoznak áldozatot. Ezért van az, hogy a kerületi bíróságnak a régi táblabirói rangban levő biráit, ha magyarok, egy-két éves fiatal cseh birákkal szorítják ki oly tanács vezetéséből, amely dotációt is jelent. Ezért van az, hogy például a rimszombati törvényszéknél három bírói állás van üresedésben, azonban de iure be van töltve mind a három állás csehszlovák birákkal, pardon, a szellemükkel, mert a nevezett urak már több mint egy éve tényleg nem jöttek el betölteni a megüresedett állást. És ezt tervszerűen tűri az igazságügyi minisztérium. Az alkalmazott kerületi bírósági csehszlovák birák jó része — igazán tisztelet a kivételnek — nem jó biró, sem fejben, sem lélekben. A magyar jogot nem ismerik, a büntetőjogot félreismerik. A legtöbb bevándorolt biró fiatal, újonc, minden élet- és jogi tapasztalat nélkül, avagy Boszniából Szloven- szkóra került öreg állami tisztviselő. Bírói utánpótlás nincs, a magyar nyelvet értő bírósági joggyakornokok és jegyzők nincsenek és nem jönnek. És igy óriási teher nehezedik a mellőzött kiváló magyar bírákra. És megvalósulatlan álmok teszik tönkre szegényeknek az éjszakájukat. Álmodnak tehermentesítésről és nyugodt megélhetést biztositó fizetésről. De le is szállították a bírói állás méltóságát akkor, amikor közönséges kortesekké tették őket, beléjük oltván azt a hitet, hogy a jó biró feladata a kormány javára korteskedni s ezért biztos előmenetel jár. Veszélyben a bírói függetlenség Hogy itt a bírói pártatlanság van kockára téve, nem törődik azzal senki. Az ilyen tekintélymegölés szüli aztán azokat az eltévelyedéseket, hogy akad biró, aki spicliskedésre, a feljelentő nemtelen szerepére vállalkozik, nyilvánosan erkölcstelen életet él és semmi so tör&«£uJabS> . C«lif#r»U» k4ssKmé»ye!nbi ^Vv' Poppy" „Black Tulip“ Parfüm, Parfüm, Eaa de CoiognO, Toalettpuder, Krém — Púder, Mattkrém Brillantm és szappanok. Vezéritírynökség * C. S, R, részére: Ervin Kieiml, Mór. Oitravfc ténik vele, mert politikai szolgálataiért még előléptetik. Én még olyan csehszlovák minisztert, ak! a nekem adott Ígéretét megtartotta volna, nem láttam. Éppen ezért nem sokat bízom a miniszteri Ígéretekben. Azonban a mostani igazságügyi miniszter urnák tudom egy tényét, azt, hogy akkor, amikor a lex-Dérer-—Szent-Iváuy-t ki kellett küldenünk, a leghathatósabb eréllyel állott igazr súgunk mellé. Olvastam, hogy mit ígért a bíráknak, remélem tehát, hogy az a tény, hogy magvar birák is vaunak s a külön bírói státusba ők is bele kell, hogy7 tartozzanak, nem fogja feszélyezni Ígéretének beváltásában. Az ügyvédi kamara autonftmiéja Dehát mi van a szlovenszkói ügyvédséggel? A demokrácia nagyobb dicsőségére törvénynyel vették el tőlük az autonómiát, az ügyvédi szabadságot. Kinevezett és bármikor elmozdítható választmányt ültettek a nyakukra, egyetlen kamarába sűrítették őket, amelyben 12 évig cgyotlen egyszer sem volt szabad gyűlést tartani, de fizetni kellett a nagy kamarai illetéket, amit önkényesen vetett ki a kinevezett választmány. És mindezt azért, mert a magyar ügyvédek nagy többségben vannak a szlovák ügyvédek felett. A polgári koalició ebben intézkedni akart és pedig úgy, hogy két kamarát akart felhasználni, de az elnöknek, a titkárnak és a választmány felének csak szlovák nemzetiségű ügyvédnek lehetett volna lenni. Törvény előtti egyenlőség és egyenlő elbánás az alkotmány fő jogszabályai. A történelmi országokban a német nemzeti kisebbség nincs ilyen nemzeti megtisztelem nek alávetve, ott a német mivolt nem im- pedimentum a hivatal, a kamarai tisztség viselésében. Hogy lőhet tehát a magyar ügyvéddel másként elbánni? Kérdem, vájjon a demokrácia bizonyságául a többség akaratának a megnyilvánulását teljesen elzárni, ez Is azon megkezdett feladatok közé tartozik-e, amelyeknek megoldására az uj kormány vállalkozott? Javításra kész a kormány, — úgymond, — hirdeti a nemzeti egyenjogúságot Hát nem tiszta koutradikció lesz-e az, ha a magyar ügyvédek nemzeti elnyomását tény okben folytatni fogja? Mert az autonómia felfüggesztése, illetve egyszerű elkobzása, az ügyvédi szabadság megsemmisítése nem egyéb, mint erőszak, elnyomás, a demokrácia nyilt megcsúfolása, az uralkodó jogegyenlőtlenség kiáltó bizonyítéka. FÉLHOLD BLATT Ida: ETHElí GIKJLA 1. A töröklő! beszáguldott területnek határát tönk-: reégett falvak szegélyezték. A sötét gerendák kö-; zott pirost téglákból véres felkiáltójeleket festett; az egykor fehér falakon végigcsurgó eső. Mintha1 az Úristen figyelmeztetné a feneketlen utakkal küz- ködő vándorokat, hogy emeljenek kalapot a patakként ömlő magyar vér tiszteletére. A veszélyeztetett vidék nemesi udvarházaiban csak Imitt-amoU füstölgőit egy kémény, a fiatalság szinejava a végvárakban forgatta a kardot. A pusztulás letarlott mezején busán nézett végig Generoeue Dorninus Petrus Szelezsényi de Nagyszelezsény uram rongált portája. Maga a vitéz- lő ur már megtért őseihez; elvitte az a tüdőgyulladás, melyet Érsekújvár alatt szerzett a pogánnynl való hadviselés közben. Árvaságra jutott a felesége Hecsey Katalin asszony, itt maradva a siralom völgyében viruló leányával Erzsébettel. Kettesben búsultak az idők folyásán, ami nem csoda, mert a vigasságot hozó fiatal férfinép legközelebbi biztos állomása a katonai táborokban vala. A közel szomszédban csak holmi kiöregedett tüskeszakállu legények akadtak, aki nem bírta a hadiszolgálatot, mert már végigharcolt legalább hé* háborút. Az ilyen mustra gavallérok között első helyen állott Bélády Márton uram nem csupán származásánál, hanem vagyoni állásánál fogva. Csak három lábon bírt járni — mint maga mondogatta -- megemelve a levegőben harmadik lábbá kinevezett jókora csomós fütykösét. Most őszre hajlott unalmában jutott eszébe valahogyan az, amit eddig elfelejted megcselekedni — a magháza sód ás! Díszes szekerére kapaszkodva gyakran betért a nagyszelezsény! kőházba, melynek menekülésre alkalmas titkos folyosói elég biztonságot, nyújtottak a gyngébb nem részére török portyázás esetéu. A környék vénasszonyai hamar nyelvükre vették a dolgot, hogy nézze meg az ember, az özvegy Sze- lezsényi Petemé nemsokára második férjet szerez magának, míg más csinosabb nőnek egyezer is alig akad szerencséi*. Bélády Márton pedig a valóságban egészen má6 ; véleményen volt. Úgy gondolta, hogy minek neki : egy már kopásnak indult özvegy asszony, mikor itt j van a leánya az Erzsiké. Csapta a szelet erősen, j de hiába mutogatta minden gazdagságát és azt az olajfestményt, mely húsz év előtt való állapotában ábrázolja török pasával győzelmesen vívott párviadala közben. Erzsiké szivébe már régen befészkelte magát vitéz Kálnay György, a király ő felsége lévai végházának lovaehadnagya. Kálnay György fiatal volt és neves katona, de semmiféle uradalmak nem kapcsolódtak messzire- nyuló családfájához. Az ilyen kérőt nem sokra becsülte a sors csapásaitól annyira megpróbált Sze- lezsényi Péterné, maga is Bélády Márton pártjára állott. Anyai ékesszólásának minden erejével lelkére beszélt a titkon másfelé epedő Erzsikének. — Ritka szerencse az. hogy ilyen derék tapasztalt emberáakar élete társává tenni, mint ez a Bélády Márton! Hogy sánta? Nincsen azon semmi, hiszen a . haza védelmében áldozta testi épségét. Édesapád bele is halt és ugye büszkék vagyunk rá mindaketten. Hogy kicsit öreg? Az ilyen zivataros időkben jő az öreg a háznál; kipróbált nyugodt embernek mindig helyén van az esze, azután meg az olyan ifjak nagyon csélcsapok, hamar rávetik szemüket más kívánatos fehérszemélyre. A ml Mártonunk a nagyvezirrel is ősmerős Konstantinápolyban, mivel pedig az ördögnek jó gyertyát gyújtani, ez a protekció se megvetendő. — No rle édes jó anyám a tavaszt az őszhöz kötni minden nyár nélkül ha talán előnyös is, de nem természetes dolog! — védekezik Erzsiké. — Eltaláltad mikor kell természetes dologról beszélni, mintha bizony most a világ folyása valami rendes mederben szaladna. Felfordult a dolgok iránya egészen ebben a törökkel tarkított, keserves világban. Erzsiké beszüntette a hiábavalónak látszó vitat- 1 hozást, hiszen jó az Isién, majd eligazít az min- ! dent. Nemsokára lónyeritéa. hallatszott az udvaron J 6e egész váratlanul Kálnay György ugrik le a paripáról, kezébe nyomva a kantárszárat lovászának Smetanovsky Jankónak. — Kedves Erzsiké látja ugye, hogy mégis csak kivágtattam Léva várának kapuján; — mondja nevetve a hadnagy. Meg akartam csókolni a kezét, mielőtt Újvárba megyek Forgách Ádám uram parancsa alá. Erős vtlézn próbák elölt állunk, ki tudja mi lesz a dolog vége? Ha Isién rendeléséből meg kell halnom, kérem küldjön fejfát sirhalmom fölé ilyen irattal; Nagykálnai Kálnay Györgynek a haza szebb jövendőjéért derékon letört életefája nyugszik e rögnek alatta. A vitéz meghal, a hon örökké él! Ha pedig csontjaimat se tudnák megtalálni, mondasson egy misét a plébános úrral bűnös lelkem üdvéért. — Ugyan ne beszéljen Gyurka ilyen szomorú dolgokat, hiszen házunk fölött örökös gyász leng. — Még nem vagyok a végén Erzsikéi Azt is tudni akartam, hogyha megfordítva lenne minden, lehet-e reményem vág lakodalomra. Odavezelhe- tem-e az oltár elé életemtársául magát?... Erzsiké földre sütötte szemét és izgatottan szorongatta hófehér kötényének sarkát — Erre nem voltam elkészülve... szivem a magáé, hogy a kezemet adjam, ahhoz anyám jóváhagyása kell... De soká tereferéltek itt az udvar közepén, —. szakítja meg a párbeszédet a szorgoskodó anya — miért nem vezeted be a vendéget Erzsi? A sürgető felhívásra fürge léptekkel siettek a nagyterembe, hol a ház asszonya vallatóra fogta a váratlanul érkezett katonát. Milyen szél hozta errefelé ilyen hirtelenében György uram? — Mielőtt átvonulok az újvári őrségbe fel akartam még nézni Szelezsénybe, hol ebben a régi kúriában boldogult Péter bátyámnál annyi kellemes órát töltöttem. Könnyen nagy csatákra kerülhet a dolog és ki tudja eljöhetek-e még egyezer? — Bizony veszedelmes világ ez, — bőlinlgat Katalin asszony — szerencséje György uramnak, hogy nőte'en. Ne is házasodjék meg, mig rendesebb kerékvágásba nem jut az ország szekere. Ma a családalapítás csak idősebb embernek való, aki nem jár folytonosan a csatákba; van szomorúság elég, minek azt jajgató özveggyel siró-rivó gyerekekkel tetézni. Kálnay György szótlanul tekintett a páncélos ősöket ábrázoló megbarmult képekre, kiknek elején olt vezet SzeWsényi Gáspár uram, a ghymesi eziklafészok várnagya. Kard meg a sarkantyú so-1 ha sem kerülhet le a magyar ember lábáról, de azért mégis családapákká váltak a kardforgató elődök. Ha élne a jó Péter bácsi, az etludná mon- deni, hogy milyen jói esik a tábori élet után a családi olthon melege. No, de nem jó lesz Kati néninél a régi sebeket feszegetni, mert az ilyen elkeseredett asszony meg azit süti ki, hogy a házasság semmi egyéb immár, mint a hadirokkantok menhelye. Erzsiké ezalatt uzsonnára terített, asztalra került a finom tej-vaj és ropogós cipó. — Látja Gyurka, miért nem üzente, hogy eljön, készítettem volna valami jó kalácsot, de igy meg kell elégednie vékony kamránk szerény készletével. — Mondhatom, hogy aoha jobban nem Ízlett nekem uzsonna, mint ma, bár nem azért jöttem, hogy lakornázzam — folytatódik a párbeszéd. — Egy nappal öregebb lettem, valamit pedig tudok, amit eddig csak gondoltam ... Erzsiké észrevette, hogy az udvaron kimondott igenlő szavára céloz a gavallér. Rögtön pirulva intette !e szemével, hogy hagyja abba a dolgot. György urfi belátta, hogy nem :ó, ha idő előtt jár el az ember nyelve, azért hamarosan a kilátásban levő rossz szüretre terelte a beszédet. Ilyen tárgyak körül forgott a társalgás, mig csak el nem jött az indulás órája. Vérvörös sugarakat szórva készült nyugovóra a ghymesi hegyek fölött a fáradt nap, utolsó pillantása sárga csikót vonva játszott az udvarház előtt ál'ó paripák szerszám csalijain. A lovak füleiket hegyezik, hallják gazdájuk szavát és kardjának csörgését, amint közeledik a sima kőlapokkal kirakott hosszú folyosón. Az asszonyok gyorsan pergő beszédéből komoran hangzik ki egy férfi hang. — Kezüket csókolom, a viszor''átásra! A lóra pattant két vitéznek kardja nagyot zör- dült a fényes kengyelen, a patkók kopogása mind halkabban hangzott az elhagyott udvarház felé. Erzsiké édesanyjával kiült a kert apró’evelü öreg hársfája alá, némán nézte a szenlmártoni domb ködében eltűnő harcosokat. A szomszédos árpádkori templom kis tonnából harsányan kondid az esti harangozó, a két nő srivében felvillan a magyar ifjúság hárcl küzdelmeinek véres or- szágulja. önkén'elenül egyszerre hangzik ajkukról a,fájdalmas sóhajtás... — Szegény jó fiuk! r (Folytatjuk.)
