Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-17 / 287. (2212.) szám
CTHiniWllllllllilllli'll ***** IfcÁfcC A'l Á JKÍiA^ EGY LÁTNOK, AKI NEM LÁTTA ELŐRE A VÁDLOTTAK PADJÁT Erik HansHamumén? ismeri ieíepáia ma ált ía biinSetelé Csalás és csalási kísérleteinek vádja ellen keli a bajbajutott hipnotizőrnek védekeznie —• Mit mondanak az ellenlábas szakértők? Leitmeritz, december 16. A leitmaritzi kerületi bíróság büntetőt anácsa ma kezdte meg óriási érdeklődés mellett Erik Hans Ha- nussen, a Szlovenszkón is ismert telepata és hipnotizőr pőrének tárgyalását. A pör iránt oly nagy érdeklődés nyilvánult meg már hetekkel ezelőtt, hogy a főtárgyalás színhelyéül a kerületi bíróság tágas esküdtszék! termét jelölték ki. A tárgyalásra több mint húsz újságíró érkezett meg s a hallgatóság túlnyomó többsége a bajbav került látnok elszánt híveiből áll. A Hanussen-pör izgalmasb és órdekfeszitő szenzációkat ígér, mert a természetfölötti titokzatos erőket fogja lehúzni a misztikus magasból a bírói asztal lapjára és szakemberek meggyőződése fog fölöttük összecsapni csattogó vitákban. Maga a bíróság ugyan nem fogja mérlegelni ezen titokzatos erők súlyát vagy könnyűségét., nem fogja kutatni, kiválasztott kedvemce-e Ha- nussen rejtélyes hatalmaknak, a bíróság csak arról fog dönteni, vájjon nem csapta-e be tudatosan az embereket, hogy magasabb képességeinek kifejtését busásan megfizettesse. Hanussent annakidején a csendőrség tartóztatta le, amely figyelte tevékenységét s az államügyészség csak azután állította ki ellene a vádiratot, amikor már összegyűjtötte mindazok tanúvallomásait, akik károsultaknak érzik magákat. Északcsehországi, és za km orv a országi és sziléziai németek tömege ez, akiknek szolgálatába állitóttá a csodálatos Hanussen még csodálatosabb képességeit. Olyan hatalmas anyag gyűlt össze ebben a pörben. hogy a vádirat a többi periről tat együtt több mint kétszáz oldalt tesz ki. „Hinni vagy nem hinni*4 — ez itten a kérdés Igen nagy azonban Hanussen vak híveinek a tábora is, akik izgalommal eltelten megingathatatlan hittel várják a szakértői véleményeket az okkult dolgokról. A tudomány négy képviselője fog felelőssége teljes tudatában nyilatkozni a „hinni vagy nem hvrmi“ nagy problémájáról, továbbá arról, hogy ezek a természetfölötti, titokzatos erők, akár hiszünk bennük, akár nem, megnyilvánulhatnak-e halandó embernél. A ma délelőtt kilenc órakor megnyitott főtárgyalás elnöke Scihalek dr., a vádat Hav- liesek dr. államügyész képviseli, Hanussen védői pedig Margulies dr. és Wahl dr. leitan eriizi ügyvédek. A bíróság még a vizsgálat folyamán szakértőkul fölkérte Forster dr. és Seraoky dr. prágai egyetemi tanárokat. A védők kérték még bécsi és német birodalmi szakértőiknek a beidézését is, de a bíróság az indítványnak nem adott helyet, ellenben beidézett még további két szakértőt is: az ‘ okkult tudományokban ugyancsak jártas . és tudományos meggyőződésükben az okkultizmus felé hajló Fischer Oszkár pi'ágai egyetemi magántanárt és Simsa dr. prágai orvost. lyü férfiainak állítólagos nyilatkozatait kol- portálták, akik megerősitették volna a Hanus- senről széles világon elterjedt csodálatos híreket. Verekednek a „hívők*4 és „foiteSlerjek** Amikor azonban már az egész környék vakon hitt Hanussen természetfölötti képességeiben, Teplitzben több orvos beleavatkozott a tömegpszichózisba s nyilvánosan vitába szálltak a telepatával. Folyt a 'Sajtóháboru, amely rövidesen tettleges hadakozássá fajult. Hanussen ellenfelei behatoltak előadásaira, úgyhogy a „hívők44 és „hitetlenek44 között csakhamar parázs verekedésekre került a sor, amelyek a rendőrségnek is sok munkát adtak. Az államügyészség végül is az anyag gondos összegyűjtése után, különösen pedig húsz bűnvádi följelentés alapján letartóztatta Hanussent, Hanussen hívei mindenáron rajongott vezérük kiszabadításán fáradoztak s néhány hét után valóban szabadlába is helyezték őt 40.000 korona óvadék ellenében. A bécsi kudarc Igen érdekes Hauussen-Steinschneider pályafutása a vádirat tükrében. Steinschneidcr 1889-beu született Becsben, prossnitzi illetőségű s foglalkozására nézve színész. Abban a beadványban. amelyet a vizsgálat folyamán a bírósághoz intézett, élénk színekkel ecseteli mozgalmas múltját, különösen pedig azokról a szolgálatokról emlékezik meg, amelyeket még a régi monarchia idején a hadseregnek és egyes hivataloknak tett volna csodálatos képességei révén. Tarka múltjáról az első objektív jelentést a bécsi rendőrség adta ki 1928-ban, amikor bekért átiratában közölte a csehszlovákiai hatóságokkal, hogy Hanussen már 1922-ben és 1923-ban föllépett a bécsi Apollóban, mint te- lepáta és egy fiatal nő volt a médiuma. Azonban föllépte hamarosan fölháborodást váltott ki, amikor a közönség észrevette, hogy becsapták, vagy amikor kiderült, hogy hipnotikus produkciói veszélyeztetik a médiumként fölajánlkozott emberek biztonságát és testi épségét. A kriminalisztikában sohasem ért el sikereket, noha ezzel sokszor dicsekedett. A bécsi rendőrség végül is megelégelte Hanussen produkcióit, azokat betiltotta s a „művészt" tíz évre kitiltotta az osztrák főváros területéről. A láttok magánrendelője A vádirat Erik Hans Hanussent, akit családi nevén Steinschneider Hermannak hívnak, csalás és csalási kísérlet bűntetteivel vádolja, amelyeket egyrészt hamis név és foglalkozás föltüntetésével követett el, hogy a rendőrséget és a hatóságokat félrevezesse és tévedésbe ejtse, másrészt pedig különböző személyek ellen irányult cselekedeteivel. 1927 végén és 1928 elején Északcsehország ipari vidékein óriási föltünést keltett a Közép- európa különböző országaiban már régebbi idő óta működő, Hanussen nevű telepáta és hipnotizőr fellépte. Föltűnő plakátok és kitünően megszervezett, sajtópropaganda megtették a a magukét és Hanussen előadásaira csak úgy tódult a nép. De nem csak nyilvános előadásait keresték föl az emberek tömegei, hanem magánordináció- ját is, amelyen Hanussen jó fizetség ellenében bölcs tanácsokat osztogatott és jövendőt mondott. A kritikátlan tömeg hitt és rajongott, ahol pedig a reklám csődöt mondott s az előadás eltévesztette hatását, közbelépett, Hanussen két titkára: Juhn és Simáé .vek, akik a közönség körében ügyes módon a környék nagytckiníéA mester „m ndenf tud4* Hanussen ekkor Csehszlovákiába jött s 1927 júliusában Prágában is föllépett. Produkciói alkalmával okkultistának adta ki magát, aki a grafológiáról és a clíiromantiárót ad elő, sorsot olvas, jellemet és jövőt az emberi tenyérből, bemutatja a fakirok bűvészeiét teljesen tudományos alapon s amennyiben csak időpontot és helyet közölnek vele, hajlandó minden kérdésre pontosan válaszolni, vonatkozzék az akár a múltra, akár a jövőre is. Zsúfolt előadásain magas belép ti dijat szedett, úgyhogy egy-egy este súlyos ezreseket eredményezett neki. De azért őt is be Sebet csapni Hogy milyen fajtájnak voltak telepatikus produkciói, arra jellemző fényt vei ‘ tepliiz- sohömaui esete. Az előadáson jelen volt egy Tomsehik nevű gyáros, aki egy papír szeletre felírta a nála egy nappal azelőtt történt kasszafurás időpontját és helyét. Megkérdezte Hanussen titkárát, Juhot, hogy a mester fog-e foglalkozni a felírt esetlel, de a titkár azt felelte, hogy az eset nem érdekes, nem érdemes vele foglalkozni. De az ugyancsak jelenlévő Harcsák csendőr kapitány megjegyezte, hogy az eset igenis szerfölött érdekes, hiszen az éjjeli őrt is megsebesítették s emberi vér folyt, a csend őr ség maga is annyira fontosnak találta az ügyet, hogy kutyával is nyomozott. Hanussen erre valóban foglalkozott az üggyel és amikor transzba esett, leírta az egész támadás lefolyását. Hirtelen hajába kapott, arca eltorzult s fel sík oltott: „Vér, emberi vér, az éjjeli őr halott!" Majd rögtön utána: „Nem, nem halott, csak megsebesült!" A csendőr kapitány azután leleplezte a telepátát: Tomsehik gyáros páncélszekrényét ugyan kifosztották, de sebesülésről, rendőrkutyáré! szó som volt. A csend őr kapitány csak lépre akarta csalni a telepátát ezzel a mesével, amelyet a titkárral közölt s amit a titkár buzgón bemondott a mesternek. „Száz vagy százötven koronás jóslatot parancsol ur^ságotí?** Eigyéb esetekben is otromba tévedéseket követett el a mester. Produkciói alkalmával rendszerint felszólította hallgatóságát, hogy ha meg akarják ismerni jövőjüket, jöjjenek el magán-rendelésóbe. Ezt a magánordináció- ját rendszerint szállóbeli szobájában tartotta s a rendelésnek legtöbbnyire ilyen lefolyása volt: Gablonziban egy Scharsaoh nevű kereskedő elment a telepatához s megkérdezte, mit tegyen, mert sehogy sem prosperált az üzlete. Hanussen rövid, de velős szóval válaszolt: „Oszlassa fel!" / Ezért a válaszért és még két másikért háromszáz koronát kért s a tenyérjóslásért további hetvenöt koronáit. Más alkalommal Ha- nussen egyenesen megkérdezte a látogatót: „Száz vagy százötven koronáért kivánja-e a jóslást?" S addig nem is jósolt, iáig a pénz a kezében nem volt. Egv Sohöéller nevű gablonzi. ember három óra hosszat yárt, amiig be tudott jutni Haoussenhez. Amikor lefizette a száz koronát, Hanussen megragadta a jobbkezét, majd felkiáltott: „Itt nem látok semmit!" — Majd megfogta balkezét: ..Ahá. megvan". Azután azt jósolta Schöellemek. hogy egv éven belül megházasodik s jólmeuö üzlete lesz. i A látogató erre megdöbbentőn jegyezte meg, hogy már nyolc éve házas és hat éve van üzlete, amel ysehogy sem megy. Hanussen erre rosszaién szólt rá a látogatóra, hogy hagyjon neki békét, ki van amúgy is merülve. A gfcmboloy-jal sem lehetett előre látni a vádat? Hanussen azonban sokszor nem elégedett meg a százasokkal, elfogadott ő ezreseket is jóslásai fejében. Produkciói alkalmával egy különös füzért is használt, amit gornbo- loy-nak nevezett. Huszonöt egymáshozfüzötit fagolyóból áll a gomboloy, amelyet állítólag az indus takaróktól kapóit s amelynek segítségével helyezi magát transzba, hogy gondolatokat tudjon olvasna. A pör több mint három napig fog eltartana s több mint száz tanút hallgatnak ki. Az érdeklődés középpontjában azonban nem a kárvallott tanuk vallomása, hanem az ellenkező nézeteket képviselő szakértők várható összecsapása áll. A bíróság ugyanis mindkét tudományos táborból két-két vértezett képviselőt hivott meg, hogy teljes objektivitásra tegyen szert. A vádirat azonban azt állítja, hogy Hanussen produkciói semmiben sem különböznek a megszokott varietémutatványok- tól. A vádlott nem tud az okkultizmusról tudományos alapon beszélni. A tudományos pszichológia nem ismer természetfölötti látnoki képességeket. Vannak ugyan bizonyos jelenségek, amelyeket még nem lehet a mai tudományos eszközökkel megmagyarázni, de nem lehet őket könnyen előidézni vagy pedig állandóan ismételni. A vádlott — folytatja a vádiirat — sohasem olvasta ki azt a tenyérből, amit már nem tudott volna. Tomsehik gyáros esetéből nyilvánvaló, hogy a közönséget pénzért becsapta. Mivel azonban ezzel ellentétes vélemény is várható, a gondolatolvasó látnok csalási bün- pöre szenzációkat ígér. Nem lehetetlen, hogy Hanussen kérésének eleget tesznek / a vádlott a bíróság előtt be fogja mutatni valamely produkcióját is. A 9 órakor megkezdődött, főtárgyalásra a szabadlábon védekező vádlott autón érkezett meg felesége 'társaságában Teplitzből. Nem a vádlottak padjára ültetik, hanem egy székre, amelyet a bírósági emelvény elé állítottak. Közvetlenül mellette áll egy asztalka, amelyet roskadásig raktak meg különböző, Hanussen produkcióiról és szeánszairól szóló jegyzőkönyvekkel. A zsúfolt hallgatóság soraiban élénk feltűnést kellett Köpfer dr.-nak, az insterburgi telepáta-pörből kifolyólag ismeri berlini pszichológusnak az alakja. A látnoki haszonrészesedés A vádlott személyi adatainak felvétele után felolvasták « vádiratot, amely 34 csalással és 6 csalási kísérlettéi vádolja Hanussent. A vádirat ismerteti mindazon eseteket, ame- í ilyekel fentebb felsoroltunk, azonkívül fel- 1 1 31 férjének a fülébe súgja az asszonyka ... , ir—~- 3iogy a legszebb nyakkendőket jMarkovicsnát kapja l | ® Pozsony, I . sF i Halászkapa 3. említi még, hogy Hanussen nagyobb összegeket is kifizettetett magának. Közvetlenül letartóztatása előtt megjelent nála egy Riedl Leó nevű férfi, akinek apja még 1923-ban eltűnt. Hanussen 150 korona előleget adatott magának, azután kijelentette, hogy Riedi apja egy erdőben holtan, meggyilkolva fekszik. További háromezer koronát kért, melynek ellenében hajlandó lett volna a hullát megtalálni. Azonban erre már nem került a sor, mert időközben a csendőrség Hanussent letartóztatta. Egy Modry Alajos nevű földműves három kulcsot örökölt apjától, amelyerői feltételezte, hogy páncélszekrény kulcsai. Hiába keresett a páncélszekrény után, végül is Hanussenhez fordult aki kétszáz korona előleg átvétele után kijelentette, hogy a páncélszekrények egy északcsehországi városban vannak. Garantálta, hogy tizezer korona és a kasz- szában őrzött ékszerek s egyéb értékek tiz Százalékának ellenében megtalálja a páncélszekrényeket. Azonban a földműves nem állott kötélnek s igv az üzlet meghiúsult. Hanussen még két másik esetben is kért 10--10 ezer korona látnoki dijat. A vádirat felhozza továbbá, hogy Hanussen védekezése szubjektív körülményekre vonatkozik. Bevallja, hogy az összegeket átvette, de azt álltja, hogy valóba]) birtokában van niagas- foku telepátaképességekuek, de csak akkor, ha az ehhez szükséges lelki diszpozíciót érzi magában. Ami látnoki kudarcait illeti, mindegyiknek a mentségére igyekszik valamit felhozni, s azt állítja, hogy nemcsak a jóslást, de a kíváncsiságot is megfizettette az emberekkel. A tudósok kéíeikedaek A vádirat végül felhozza, hogy az állam- ügyészség a vizsgálat folyamán a prágai cseh egyetemíiez fordult szakértői vélemény beszerzése végett. Az egyetem filozófiai fakultásán tanított pszibológiai tudomány alapelvei szerint látnokságról nem lehet szó. Seracky és Forster tanárok szakvéleményükben kijelentik, hogy a Hanussen-eseíben nincs egyébről szó, mint ügyes kombinációról, nagy emberismeretről és detoktivszerü ügyességről. A vádirat legvégül megemlíti, hogy a Juhn titkár elleni vádat az államügyészség elejtette, mert eléggé valószínű, hogy Hanussen képességeiben hitt. Ami a hamis bejelentést illeti, a vád arra a tényre épül fel, hogy a vádlott Hanussen tanárnak adta ki magát. A telepáta múltja Ezután Hanussen állott fel és összefüggő beszédben mondta el apológiáját. A bíróság nagy érdeklődéssel kíséri tempera mén kimos kijelentéseit. A vádlott elmondja, hogy negyven éves koráig mozgalmas életet élt. Előbb színész volt, különböző ripacs társulatoknál, később nagyobb városokban is. Tulajdonképpen ellenzője veit az okkultizmusnak és csak később kezdte tanulmányozni azt, amikor Becsben megismerkedett egy cirkuszi bohóc utján a különös tudománnyal. A háború alatt alkalma volt felfedeznie okkultista képességeit, amidőn összeakadt a gorlicci kapitánnyal, aki buzgó okkultista volt. A háború alatt vette fel a Hanussen nevet is. Az okkultista pályára végleg akkor lépett, amikor eszéki nagybácsija felfedezte benne ezen képességeit. Egy időben uj sági r óskodott is, egy eszéki német kormányiapnál, de aztán Becsbe ment és kizárólag okkultista irodalom mai foglalkozott. A konkurrencía áldozata Hanussen azután a bécsi kiutasítással foglalkozik. Kijelenti, hogy akkoriban a bécsi jegy nyomdában rendszeres tolvajlá- sok történtek és ö 4.000 munkás közül kinyomozta a tolvajt. A bécsi rendőrség kőnkurremein! látott működésében s ezéad kiutasította öt. Az elnök kijelenti Hanussen vallomásához, hogy a bíróság nem kételkedik képességeiben, de a telepatikus jelenségek magyarázatát kívánja, mivel az államügyész azon az állásponton van, hogy a vádlott nem tudja állandóan iparszerben értékesíteni „lelki diszpozícióit". Hanussen erre kisebb előadást tart képességeiről s azzal vezeti azt be, hogy, igen nehéz olyan problémákról beszélni, amelyekkel a maii tudomány még nincs tisztában. — Nagy derültség közepette jegyzi meg, hogy Németországban törvényszéki hites szakértő volt azért, amiért ma vád alatt áll.. Ami telepatikus képességeit illeti csak annyit mondhat, hogy állandó lelki izgalomban él és meg van győ-
