Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-17 / 287. (2212.) szám
1339 december 17, kedd. 5 H a5dre arról, hogy minden feladatnak meg ted fekAni, Tudomány és tapasztalat ’AmtAn kisebb véleméray kicserélésre kerül s sor a vádlott és Seracky tanár, szakértő kő- sött, aM azt a megjegyzést teszi, hogy hisz Ha- zrassen képességeiben, de ugy véli, hogy a vádlott neon képes minden körülmények között értékesíteni tehetségét. Hanussen megjegyzi erre, hogy e tekintetben a tudományos megismerést már évtizedekkel ezelőtt megdöntötte a tapasztalat. A vádlott azután grafológiáról és psailhografológiáróO beszél, majd Sdhermannra tér át. Azután megkezdődött a tanúkihallgatás. Érdekes, hogy Mokry, — az a bizonyos három- kulcsos ember, — kijelenti, hogy Hanussen, amikor megjelent nála, mindjárt tudta, hogy Mokry mit akar tőle. Azonban olyan hatalmas összeget kért, hogy a tanú azt hitte, be akarja csapni. Hanussen erre vonatkozólag kijelenti, azért kérte ezt a nagy összeget, mert a feladat igen megerőltető és időrabló lett volna. Mokry tanúnak a vallomása csaknem mentő vallomás. Amidőn kifelé indul a teremből, megáll Hanussen előtt és szerényen mondja: — Bocsásson meg, ön engem nem károsított meg. Azután a tárgyalást délutánra halasztották. ■ MPlDm—MT\ MAGYAR SZÜLÖK, LEGYETEK RÉSEM r gzlovensskó, december. Nem ie olyan régen volt, hogy kis diákokról referáltam, akik egymásközt levelezve igy érdeklődtek a hogy lót iránt: „Pista, hoú’ vaf?“ Ugyanakkor tettem említést egy felsőgimnazista diákról, akivel történetesen különböző mértani testekről beszélgettem 6 a szegény fin minduntalan akadozott a kifejezésekben, a kúpot, gömböt, hasábot nem tudta magyarul megnevezni. Röste'ked- ve mondotta: „Pedig tudom, miről van sző, szlovákul megmondom pontosan, de a magyar nevére nem emlékszem." Nem uj és nem meglepő az sem, amit most szóvá akarok tenni és azt hiszem, ha a magyar szülők országszerte kissé bélénézege‘nének gyermekeik hasonló dolgozataiba, vagy leveleibe, kazalt rakhatnának össze ezekből a dokumentumokból, melyek mind annak fenyegető bizonyságai, hogy a mai iskolapolitika mellett rövidesen nem lesz birtokában a magyar nyelv helyes ismeretének a hatat generáció. Egyelőre csak a helyes ismeretének és tudásának. Később rosszabb is következtetik. A tünetek megvannak, mert az apró népek már nemcsak szlovák helyesírással írnak — magyarul, de sslovákossá torzított magyar szavakat is használnak, a mondatszerkesztésük is kificamodik. Régen, 6ok helyütt és sokféleképpen szóvá tettük, hogy ezen a bajon csak a szülők segíthetnek, éppúgy, mint a földrajz- és történelem könyvek szintén közölt ferdített adatainak mérgén, melyek szülői ellensúlyozás nélkül éppúgy beleszivódnak a puha fiatal telkekbe, mint ahogy anyanyelvűnk helyesírását is felcserélik a szlovákéval. Bármily fáradt, túlterhelt, gondsujtott az a szülő, kell idejének jutnia arra, hogy gyermekével ezirányban is foglalkozzék, magyar helyesírásra, mondatszerkesztésre tanítsa s a magyar múlt, a magyar történelem igazságait is tisztán állítsa a hamis képek helyére. Miért küzd, kínlódik, nélkülöz és szenved az a száz bajjal sújtott magyar szülő? Nem a gyermekei jövőjéért? És akarhat, kívánhat azoknak más jövőt, mint magyart? Nem azonos-e hát a két küzdelem: az élettel és az iskolapolitika rombolásai ellen? Ezt gondoljátok meg azok, akik azzal intézik el ezt a sokszor elhangzott figyelmeztetést, hogy az életharc nem enged időt még erre is. Ez a „még" — nem „még", hanem maga a lényeg, maga a jövő enélkül a többi harcnak sincs értelme. Amely szülő gyermekeit idegen jövőnek adja át, akár velük együtt temet- kozhetik el. Tegyük most ide újabb emlékeztetőnek egy pa- rázsszemü kis magyar nebuló dolgozatát, szivet el- szoritó dokumentumát annak, mivé lesz a magyar nyelv a mai iskolában: „„Byzonitran KiS JánoS FelSöpatak. 28. november regei föl keltem meg moSako- tam eS bejöt apuka eá kozön- tem neki. ö visa kösön nekem ö meg borotvalkozot a kor már föl kelt a felverem ö i § meg mo§akodot es ötöskötü mikor föl őtöeköstük a kor kimentünk a kon haba meg regelistünk a te§tverem Apu el mentek Barfiara mi iá el mén tem a iákolab aamoltunk irtunk eá olvaátun mikor hazajötem meg ebedeltem délután mikor a JS kólóba mentem ealatam mer késő- vöt bementem aSikolaba mikor hazajötem a baratomal jaoo tart “ így ir Kis Jancsi, szinmagyar gyerek, az Ur 1929-ik esztendejében- Ha igy folytatja, mi lesz, mire felnő? Magyar szülők, nézzetek ebbe a ijesztő torz- tükörbe és vigyázzatok, jól vigyázzatok, mint az őrizők a vártán. Nagy kincset őriztek és jaj nekünk, ha nem lesztek résen! —y. un i 11 iiiuii—i ■mi—■ ii moMwauDraiRr-■ mr?aunarzj.wj iijmimwwnnmnmm—m—tmrmmumi Pontos órák, ékszerek, részletre is KencBinél. KoÜice, Srobár ucea 3. Államvasutak szálbtpja. KÖTÉLÁLTALI HALÁLRA ÍTÉLTÉK GRUJBÁR LUDMILA GYILKOSÁT A derék szlovák tisztviselőnő bestiális gyilkosa apalihushallgatásba süppedve állt az esküdtszék előli A lötárgyalás szenzációs nyitányaképpen ellopták a bűnjelek egyrészét Prága, december 16. Ma állott bírái elé Luk- sik Ferenc, Grujbár Ludmillának, a bestiális módon megölt szlovák hivatalnokleánynak gyilkosa. Ritkán látott érdeklődés mellett kezdte meg reggel kilenc órakor a prágai es- küdtbiróság a pör főtárgyalását. A tárgyalás elnöke Soucek dr., a vádat Novotny dr. állam- iigyész képviseli, a vádlott védője Skrizinsky dr A tárgyalásra tiz tanút idéztek be. A vádirat tiz oldal terjedelmű. Ellopták a bűnjeleket A főtárgyalás előestéjén a kerületi bíróság épületében betörés történt, amely a pörrel tényleges, bár nem logikai összefüggésben áll. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka ismeretlen tettes behatolt a kerületi biróság épületébe, álkulccsal fölnyitotta a 40. számú szoba ajtaját s az ott elhelyezett nagy vasládát kalapáccsal, harapófogóval s fejszével föl akarta törni. Azonban kísérlete kudarcot vallott s igy a ládában lévő, nagyértékü bírósági letét sértetlen maradt. A betörő érintetlenül hagyta a vasláda mellett átló páncélszekrényt is, azután bement a szomszédos irodahelyiségbe, ahol föltörte néhány Íróasztal fiókját, majd betért a birói tanács- kozószobába, amely az esküdtszék! terem mellett van. Az asztalon már a mai tárgyalásra előkészítve ott feküdtek egy bőröndben a Grujbár Ludmilla meggyilkolására vonatkozó corpus delicti-k, amelyeket szombaton hoztak át a pankráci fogházból. A betörő elvitte a vadonatúj bőröndöt s annak tartalmát: Grujbár Ludmilla értékes csatiját, egy kisebb női koffert, amelyet Luksik vásárolt a zsákmányból, a Krizsan- cég bevérezett pénztári könyvét, a szerencsétlen leány pénztárcáját, a gyilkos véres sálját, bevérezett fehérneműjét, a leány kalapját és kabátját. Ki volt a tettes? A rendőrség két nyomot követ a betörő földerítésére. Az egyik nyom szerint a tettes a Lazárska-ucca felől hatolt be az épületbe, amelynek a Lazárska-uccai kapuját reggel nyitva találták. A rendőrségnek az a föltevése, hogy a betörő pénz után kutatott s a corpus delicti-ket csak azért vette magához, mert nem tudta, hogy a koffer mit tartalmaz és pénzt, meg ékszert sejtett benne. A betörő pontosan kiismerte magát a sokszobás, teker- vényes folyosóju épületben & ez a körülmény ébresztette föl a rendőrség gyanúját más irányban is. Szombaton ugyanis megszökött a kerületi biróság épületéből egy fogoly, akit padlósurolással foglalkoztattak. Valószínűnek veszik, hogy a fogoly még szombaton elrejtőzött az épületben s valahonnan fejszét, kalapácsot és harapófogót szerzett, amellyel megkísérelte a vasláda föltöré&ét. A nyomozás a titokzatos és póruljárt betörő kéz- rekeritésére erélyesen folyik. A közvélemény háborgása Ez az epizód természetesen semmiképpen ■sem hat ki a főtárgyalásra ® csupán annyi hátrányt jelent, hogy a gyilkos rémtettének kiáltó bizonyitékait azon véresen és tópotten nem tárhatják az esküdtek elé. A betörés egész Prágában nagy föltünést keltett, mint minden esemény, amely a Grujbár-esettel összefüggésben áll. Évtizedekig nem foglalkoztatta bűntény a nyilvánosságot olyan intenzitással, mint Grujbár Ludmilla esete. A Sríovenszkóról Prágába felkerült hivatalnoklány állati módon történt meggyilkolása csak betetőzte azt az idegességei, amelyet az utóbbi években annyira felszaporodott büntettek a közvéleményben előidéztek. Tizenötezer ember kísérte utolsó útjára az áldozatot s kevés hájjá volt, hogy a gyászlkö- zömség felvonuljon a pankráci fogház elé, ahol a gyilkost őrizték. A sajtó felháborodása is alig ismert határokat s egyhangúan követelte a bíróságok által hozott halálos ítéletek végrehajtását, a megke- gyelmezé8eknek mellőzését, azonkívül statáriumnak az elrendelését Ilyen auspácramofc között, alig egy hónappal a borzalmas bűntett után állt bírái elé Lakisik Ferenc. Az apatikus gyilkos Reggel kilenc órakor nyitotta meg Soucek elnök a tárgyalást. Kisorsolják az esküdteket, alkuik .közé négy nő kerül. Félti /kor lép be a zsúfolt tereimbe Luksik két fegyőr kíséretében. A középtermetű, sovány beesett arcú, rezignált tekintetű ember apatáikuáan ül le a vádlottak padjára. Mereven szegezi tekintetét a földre. Szürke fegyencruhában van, nem reagál a környezetére és tompa beletörődéssel mered bemaró san eldőlő sorsa elé. Tiz óra 35-kor belép a terembe a biróság s megkezdődik a főtárgya- lás. Az elnök sorra veszi Luksik személyi adatait. Alig hallható szaggatott hangon válaszol a vádlott. A kérdésekre elmondja, hogy 29 éves, Csehbudejovicban született. Elemi iskolát és két polgárt iskolát végzett. Katona volt. Elmondja, hogy volt már büntetve, legelőször 15 éves korában akadt össze a törvénnyel s még ugyanabban az évben négy hónapot kapott lopásért, egy évre rá hat hónapot, egy évvel később ismét hat hónapot ült le. Mikor bevonult katonának, tovább folytatta az üzelmeit és igy a hadosztálybiróság nyolc hónapra, majd újabb hat hónapra, végül pedig negyed Eél évre ittélte el. A rablógyilkosság vádja Azután felolvassák a vádiratot. A vádirat azzal vádolja Luksik Ferencet, hogy „november 9-én Smiehovban Grujbár Ludmilla hivatalnok nőt hátulról, tehát orvul kalapáccsal többször fejbe sújtotta azzal a szándékkel, hogy megölje és igy hatalmába kerítse a Krizsan és Társa cég által a leányra bízott ötezer korona készpénzt, ami által a rabiógyilkosság bűntettét követte el, mely a büntetőtörvénykönyv 134. 185. számú paragrafusod alatt büntettetik." A vádirat indokolása nem terjedelmes. Minden stilisztikai eirkalmazás nélkül sorolja fel a legfontosabb tényeket, amelyek igy annál megdöbbentően hatnak. Úgyszólván minden mondat mögül felmerüli lelki szemeik előtt a szerencsétlen szlovák leány tragédiája, öt hét telt el a gyilkosság óba, de a szörnyű dráma még ma is annyira uralja a lelkeket, hogy nem is szükséges a minden részletében megrázó vádiratot teljes terjedelmiében ismertetni. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Vádlóit: Alig hallható hangon, inkább a fejővel intve, merev szájjal mondja: Igen. Elnök: Hogyan jött arra a gondolatra, hogy Grujbár Ludmilát megölje. A vádlott nem felel. Elnök: Beszélt valakivel arról, hogy mit akar elkövetni. — Nem. Elnök: Tudta azt, hogy szombaton pénz lesz Grujbár Ludmilánál? Vádlott: Mindig volt ott pénz. Elnök: Mikor gondolt arra, hegy a bűntettet végrehajtja. Vádlott: Délután. Az elnök kezébe vesz egy kalapácsot és felmutatja: Ilyen kalapácsot vett? Vádlott konokul, állhatatosan hallgat és ugyszóván csak minden negyedik, vagy" ötödik kérdésre ad egy-két szavas választ. Elnök: Jól célzott? A vádlott hallgat. Elnök; Emlékszik arra, hogy valami ruhadarabot az áldozat feje köré csavart? Hallgatás. Elnök: Mikor vette észre, hogy a leány m egszünt 1 él egzen i ? Mély csend. Véres hozomány Elnök: Sajnálja, amit elkövetett? A vádlott lehajtja a fejét és hallgat. Elnök: Miért ölte meg? A vizsgálat folyamán azt mondta, hogy meg akar házasodni, i El akarta venni kedvesét, Levinszkynét, mihelyt az asszony elválik urától? Talán ezért tette? Luksik némán félig beleegye zol eg int a fejtévéi. Elnök: Ártatlan leányt ölt. meg! Aztán befejezte tervét? Mennyi pénzt vitt el? Vádlott: Nem tudom. Elnök: Ma nagyon szűkszavú, nem ugy, mint a rendőrségen. A vádlott hallgat. Elnök: Viszonya volt Grujbár Ludmiléval? Vádlott: Nem.' Elnök: De a rendőrségen igy mondotta. Vádlott: Nem igaz. A Grujbár Ludmilla női becsülete Elnök (emeltebb hangon): Ennek a leánynak a becsületét bepiszkolták. Mint a biróság elnöke objektíve konstatálom, hogy a gyilA gyilkos és áldozata November 10-én a Moldva smiohovi tutajkikötőjében gyanútlan halászok kihúzták a Kni- zsán cég véres pénztárkönyvét, majd egy elszakadt női kabátot. A nyomozás megállapította, hogy bűntény történt, amely a Krizsán cég fatelepében játszódott le. A gyanú Luksik Ferencre, a cég segédmunkására irányult, akit még az éjszaka elfogtak. A gyilkos az elébe tárt bizonyítékok súlya alatt a bűntettet bevallotta, s másnap a helyszíni szemlén megmutatta azt a helyet, ahol a leány holttestet a Moldva hid járói a vízbe hajította. A szörnyen megcsonkított tetemet fél érás keresés után kihúzták a vízből. A gyilkos részletes vallomást tett s elmondotta, hogy előre készült a bűntettre és a leányt azért gyilkolta meg, hogy a kézipénztár tartalmát, ötezer koronát, eltulajdoníthassa. A bűntény után, amelyet szombaton délután követett el, a városba ment, bevásárlásokat végzett s el akart menekülni Prágából. Mielőtt elutazott volna, egy prostituálttal szállóba ment, azután lakása közelében egy korcsmába tért, ahol már várakoztak rá a detektívek. Hét halálos kalapácsütés A leány holttestének felboncolásakor megállapították, hogy a ayihcos hétszer sújtott a kalapáccsal áldozata fejére. Mindegyik ütés halálos volt az orvosszakértők megállapították a gyilkosról, hogy a bünteti időpontjában beszámítható állapotban volt. A vádirat felolvasása után felolvassák a vádtanács határozatát, amellyel a Luksik elten egyéb bűncselekmények (lopások) miatt folyó bűnvádi eljárást a maitól elválasztják és önállóan folytatják ie Azután sor kerül a vádlott kihallgatására. kosság után az újságokban különbözőképpen írtak Grujbár Ludmiláról és nem csodálatos, „ ha ennek, valamint a maga kijelentéseinek alapján olyan sorok láthattak napvilágot az újságokban, amelyek a közvéleményt joggal felháborították. Az elnök kijelentése nagy hatást vált ki a nézők soraiban, akik között ott van a Grujbár család képviseletében a meggyilkolt leány bátyja is. A vádlott mereven, némán hallgat és a további kérdésekre is csak fejbólintás- sal, vagy vállvonogatással válaszol. Az előbbi az igent jelenti, az utóbbi a nemet. Elnök: Amikor a bűntett után a pénzzel hazafelé ment, beszélt Levinszkynévéi? Igenlő fejbólintás. Elnök: Elmondta neki, hogy most már egybekelhetnek? Vállrándítás: Nem. Elnök: Amikor a prostituáltat otthagyta a szállodában, autón visszatért a gyilkosság színhelyére. Éjfélig ott maradt. Miért? Csönd. Elnök: Azután átmászott a kerítésen és mi volt tovább? Vádlott? Bementem az irodába és mindent felnyaláboltam. Elnök: Hogy-hogy mindent. Mit legelőbb? Vádlott: Legelőbb őt. Elnök: Azután karjaiban elvitte. Mit csinált vele? Vádlott: Bedobtam a Moldvába. Elnök: Figyelte, hogy zuhan? A viz megcsobbant? Vádlott: Igen. Elnök: Sokáig nézett utána? Vádlott: Nem, menekültem onnét. Bűntény után vigalom Elnök: Szombatról vasárnapra virradó éjszaka meddig aludt? Vádlott: Félkilencig. Elnök: Amidőn vasárnap a moziba ment, szándékosan választott valami vígat vagy izgalmasat? Vádlott: Mindegy volt az. Csak mozit akartam látni. Elnök: Igen vig volt a moziban. A társaságában lévő nők semmit nem vetfck észre. Nem voltak lelkiismeretfurdalásai? Vádlott hallgat. Elnök: Miért tette azt? Vádlott hallgat. Védő: Nem akart egyszer öngyilkos lenni? Vádlott: Mint gyermek Budweisban, amikor elítéltek, de a fogházör levágott a kötélről. Védő: Amikor a kalapácsot vásárolta, szándékában volt a leány meggyilkolása? Vádlott: Hallgat. U A gyilkos hallgatásba burkolózik *
