Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-08 / 254. (2179.) szám
^PACM-MaG^AR-HIRLAP 1929 november 8, póntek. Törzsasztal a Kis Pipában irtás Tichy Kálmán Pesth, ezemyolcszázhetvenhárom, Parragh Kis Pipája a Három gránátos uccában, este nyolc óra, langyos ételszag a kis szálában, békésen pillogó lámpák. Falvi Jenő és Zilahy barátja már ott ülnek a figyelő asztalnál az írók törzsasztala mellett. Az első nevezetes érkező nem író, nem is művész, de az egész társaság kedvence, amolyan házi bútor: ,,Mohácy báci“. Rettenetes szuszogások között döcög be, leül és úgy fújtat, majd elfujja maga elől az asztalt. Három mázsát nyom a jó ember, de hogy füllentésben ne találtassam, tegyük hozzá: három akkori mázsát, amely nyolcvan fontjával számítódott s így Mohácy báci mai értékelésben százhúsz kiló. Ez- is elég volt a recsegő széknek, amelyre leült. Valahol a még akkor nem létezett mai Vámház tájékán lakott s mn'g onnan bedöcögött a Kis Pipáig, hatszor is stációzott útközben. A mindennapos útvonalon jól ismerték 6 ahogy valahol pihenni kívánt, máris ugrott a boltból a segéd és rakta alá az tizet legerősebb szókét. Azon kiszuszogta magát s tolatott tovább. Furcsán illett rettentő tömegéhez, hogy a ,7es“-t mindég „c"-nek selypítette. 'Ezért hívta egész Pest Mohácy nácinak. Bérkocsis pedig nem találtatok az egész székvárosban, aki őt hacsak rövid fuvarra is elvállalta volna. Szegénynek ezért kellett örökétig gyalog fújtatnia. Jött aztán valaki. Valaki, egészen nagy7 vével. Zilahy könyökével olda’ba bökte Falvit: Néző csak! Kck szemű, merengő férfi, oldalán magas, kicsit fáradtnak látszó asszony, valahai nagy szépség nyomaival. Jókai volt a fe'eségcvel, Laborfalvi Rózával. A Nemzeti Színház iegcscdá'alosabb Gertruöisa akkor már visszavonult a színpadtól és csak otthonának, háztartásának élt Jenőke nem tudott hova lenni örömében, begy szemlől-ezembén láthatja őket. Akkor még nem sejtette, hogy közelebbi találkozása is lesz a nagy mesemondóval. Mikor Jókai Gömörben járt s a Löc-ei fehér asz- ezony anyagát gyűjtögette, Kraszna-Horka Váraljái ói szép nyári reggeleken sé.aképen nem egyszer bejött Rozsnyóra s a Váraljai kapunál pár vei, akire Zilahy hamarjában azt hiitte, hogy Kem- pelen Riza, a korábban elhunyt Írónő, Tóth Kálmán nővére, mert Tóth Kálmán is megérkezett mihamar a fiával, áz akkor siheder Bélával, a Boldogasszony dervise későbbi szerzőjével. Majtbé- nyi Flóra, valahai szép asszonya, akkor már Spanyolhonban élte a maga külön életét. Most teljes az asztal, teljes a zsivaj, mindenki egyszerre beszél. Parrngh uram személyesen felhordja, remekbe készült harapniva’.őit, a Spieluhr- ból szaporán jönnek az ita'szá Ili Imán yok, rövid, közép és hosszú szárú pipákból száll a füst, hogy mihamar vágni lehet. Bulyovszky Lilla harsányakat kacag, nagyszerű kedve van és tréfás csókjaival üldözi szomszédjait, akik menekülni igyekeznek a cuppanó barátság elől. Ha úgy egy évtizeddel fiatalabb volna ez a Ophélia?... Lanka Guszti anekdotázik, Tóth Béla pedig olyan rama- zurit csap egy pár gazdátlan székkel, bőgj’ az apja alig bir vele rendet csinálni. Végül is egy kutya menti meg a helyzetet: a kutya és az írótársadalom legifjabb bimbaja összemelegednek s azon túl nem veszé’veztetik a közbiztonságot Jenőke és kartársa szorgosan figyellek, hogy minél többet lássanak, haljanak. Mohácy báoi a maradékokat fogyasztotta ijesztő étvággyal: ez az ő rendes szerepe volt. A társalgás' elég komolyra kanyarodott, csupa tudományos, meg irodalmi témára, de utóbb megint Lauka vette át a szót, s attól kezdve nem szűnt a kacagás. Ifjú felfedezőink különösen egy vidám témát jegyeztek meg, mikor szóba került, hogy a balatonfüredi Rapsch-vendóg- ő házi szarkáját hogyan házasították össze a Széchenyi vendéglő háziszarkájávaL A Rapsch beli volt a férfi, a másik a nő Eme két jelesség szorgalmasan lopta gazdáit, loptak minden lopható!, s minekutána összelopkod'ak egy teljes háztartásra valót, annak rendje s módja szerint egybekeltónek. Násznagynak pedig meghívták Bizayt, a szabó- legénybol lett ,,fürdőbolondot", akit Ecsy László, Balaton-Füred igazgatója tartott az urak muiatta- 'ására. Ez a vitéz szabó 9zemrevaló, daliás szép legény volt, aki a csinos képét, hetyke alakját ugyan jól tudta kamatoztatni. Füreden ingyen kosztot kapott, ingyen szállást, feredést, teljes szabadságot, még azt is büntetlenül megengedhette magának, hogy ha a mágnások a kaszinóban kártyáztak, ő mögéjük állt s mikor legtelibb volt a kassza, belemarkolt, megtömte a zsebeit bankókkal s szépen eltépett. Nagyot nevettek rajta s fűlni hagyták. Szó sincs róla. Bizavnál, — aki B. Zaynak szerette magát aláírni, begy bárónak sejtsék. — méltóbb násznagyot nem keríthettek volna a ..szarkáknak". Ugyanezen B. Zoy halála után annyi összelopott drága holmit, értékes csecsebecsét találták a lakásán, hogy az maga megért, egy kis taparékpénztárt. * Parragh uram már a lámpákat ojlógatta, mikor Jenőkéék is észrevették magukat s indultak hazafelé. Jóval éjfél után volt Végignézték a törzsvendégek oszlását is. S a fél századnál régebbi élmény úgy él ma is egy nyolcvan éves ember szivében, mintha csak tegnap étté volna át. Ragyog a szeme, míg ró’a beszél, kincsként őrzi és szeretettel adja tovább. ni nr mii mi —a—HM—Bg——s—WWK—MB—H— h— —é . M KRORAT OH f“ ® Jjtt <£ áíá a uS ™ *$iía£ir jMr'pi* ti rÜte ^ && Min Mas MÁRM SÁNDOR Tudniillik lassan az élet, a legegyszerűbb élet is, valami varieté-mutatványra kezd emlé* keztétni, a trükkök és ügyességek olyan bonyolult kötéltáncára, hogy az ember, ha odanéz. i önkénytelenül összeveri a tenyerét s a kortársnak odakiáltja: ..akrobat, oh!” Nagyon keveset segít ezen. de hozzátartozik, hogy az Illus- trated London News s a Graphic úgy mutatják be az uj „R 101” léghajó külsejét és belsejét, hogy az embernek elered a nyála. Vaunak a porondon persze artisták, átmenet a zenebohócok és az istállófiuk között, akiknek állandóan peehük van. Például nekem: a Zeppelin itt re* pült el Budapest felett s mig barátaim látták és hallóztak és hurráztak, egy körúti kávéház vad- regényes magányában ültem merengve s a rádiótól nem hallottam a Zeppelint. A rádió ezt énekelte: Sonny Boy s megint alkalmam nyílt csodálkozni azon, mit tudnak csinálni az emberek az ő halhatatlan lelkűk ötleteiből és találmányaiból. Az ember elmulasztja a töiténel- mi pillanatokat. Ila orosz lennek, azt mondanám most, hogy ez azért van, mert minden em* berben van ugyan valami Krisztusból, de van valami Pilátusból is, aki Francé megállapítása -zerint hatvanéves korában nem emlékezett vissza egy Krisztus nevű ,.politikai forradalmárára. Az idők, melyekben élünk, állítólag oly nagyok, hogy a közönséges ember elve-z'ti minden tájékozódási érzékét s nem tudj i már. mikor unatkozik csak, vagy mikor él át egy unalmas történelmi pillanatot. Mindent meg lehet szokni, a történelmi pillanatot is. Ha a műsor csupa nagy sláger, az ember unatkozni kezd s enyhe türelmetlenséggel várja a ezünetidő ténfergő pihenését. Például unalmas, oh. akrobata, ez a sok sláger az öngyilkosságokról és tönkremenésrő' é- boldogtalanságról, — várom a szenzációs híradást, intervjut a boldog emberről, aki arról nyilatkozik, hogy minden rendben van 6 az é'et figyelemreméltóim kellemes. Biztos, él valahol egy ilyen is, mért nem szerződtetik? Mikor a Zeppelin világkörüli utján bolyongott, több cm* berrel találkoztam Budapesten, a körúton és a kávéházakban, akik meghatott szemhunyo”ga- tással ezt mondták: ilyenkor látja az ember, hogy mégis érdemes élni. A körúton mentem, ragadós, nyári éjszaka volt, a nyitott ablakok mögött álmatlan és megkínzott emberek éjieli- szekrénylámpái égtek, a város ég és föld között lógott verejtékes reménytelenségében 6 öreg kávéházi kibieek lelkesedve és boldogan gondoltak arra, hogy érdemes élni. mégis ezép az élet, mert kitalálták a Zeppelint, mely most a világűrben repül. Van benne valami megható és elérzékenvitő, ha kibieek — szinte mindegy, hogy alsósjátéknak kihicelnek-e vagy a kor nagy partijának —, kifizetetlen váltókkal a zsebükben, betegségekkel a szivükben, a maguk megnyomoritott manézsában, szivszoritóan veszedelmes életmutatványuk közben ráérnek lel* kesedni azon, hogy az emberiség halad. Mennyi önzetlenség van ebben: tudni, hogy az emberi ség halad s nem vonni tudomásul közben, hogy mi külön-külön, az emberek, legjobb esetben helybenjárunk vagy lefele megyünk. Mert ha Oberth ur holnap valóságosan kilő egy rakétát a Holdba vagy Opel ur tényleg-een elrepül rakétái segítségével a világűrbe, a ki bicén ez nem segít. A mi életünk, külön-külön, tartalmatlanná vált és elromlott abban a pillanatban, mikor nem élhettük többé a magunk kis idejét, e reggeltől estig a nagy időket kellett élnünk. Az n bábom előtti élet istenbizony elég poshadt, pállott, Ízléstelen, ténfergőén esc* mónytelon ók általában vidékies volt. — tagadhatatlan, hogy ma sokkal öntudatoéabbnn. több nyugtalansággal g itt-ott több felelősségérzettel, s tölbééle irányban ólünk, — csak éppen nap a eppen ram jenoneK aiíKor mar önálló bolt iái, amely egyebek közt arról1 iá nevezetes veit, hogy gazdája már sötét hajnalon nyitotta ki, takarította s szellőztette. Jókai nem egyezer beköszönt ide egy jőreggellel e leült az üveges szekrény e’ótti székre, — Falvi bácsi ma is meghatóban mutatja: „Ezen a 6zent helyen ült, kérem. Törülgette a homlokáról a verítéket, pihent, keveset beszélt, nézelődött, aztán rendszerint az érte jött váraljai kocsival ment vissza. De be soha nem jött, csak gyalog. Egyszer megkérdezte, ki itt a polgárme6ler. Mondom: Sthymmel Sámuel, de ha nagyságod beszélni akar vele, németül tessék. Nem akart tő’.e semmit, csak érdekelte. Egyszer meg én kérdeztem, hogy megvan-e még a blfflMon füredi villája, (a szép bástyás, várszerü villa, még fából maszkírozott ágyuk is voltak a lőrésein, a nagy bohém tartozott rá s elárverezték a feje felől: báró Döry Ödön, temesi földbirtokos vette meg 6 visszaajándékozta Jókainak) — bizony nem volt az meg: — Eladták másodszor is!“ Két javakorbeli férfi jön Jőkaiék után, Zilahy referálja: a két Vértessy. Arnold és az öccse Imre. Arnold a „Fekeie leves" élclap indítója, többszörös rednktor, a Per". Hírlapé is. meg a Képes Világé Kisfaudy, Petőfi társaság tagja. Különben ahány ide jön, majdnem mind tagja az irodalmi társaságoknak. Érdekes, jellegzetes magyar fej: Degré Alajos köszön be. A valahai nyalka jurátus, még most is szép tartásai férfi az ötvenhárom évével, a hős negyvennyo'cas huszárkapilány. Világos után puszták bujdosója, most nevezetes regényíró. Még egy regényíró: Szattunáry Károly, Erdély fia, de jönnek még többen is erdélyiek. Szathmáry egyenest Jósika utódja a magyar történelmi regényírásban. Vele jön Lanka Gusztáv, ama Lauka Gusz’áv, kinek pikáns bumorizálására Lévai olyan dühös volt s oly keményen pattogott ellene Pákh Alberlnek írott leveleiben. Bernálh Gazsival együtt bizonyosan összekötve szerette volna őket a Sajóba dobni. Ha tudta volna előre, hogy ugyanez a Lauka Gusz'áv még Ferencz József rendje'et is kap irodalmi érdemei elismeréséül a negyven *éves írói jubi'eumán. meg ezüst bográcsot Szöged városától és ezüst tinta tartól a szatmári hölgyektőll És hogy a jubileumáig — bámulatos termékenységgel háromszáznál több novellát ír meg és 56 év alatt 89.00!) akkori forintot keres, világ csodájára, tisztán novellákból! Itt a Kis Pipában minden felvidámodott, amint ő bevonult Hangosabb, derűsebb lett az asztal, ki nem fogyott a tréfa, móka, adomázás. Zilahy megint oldalba böki Falvit: l^gy érkezik, korra elég veszedelmes, termetre szintén És szintén Erdély 6zü'ö‘te: Bulyovszky Lilla, a külföidjáró nagy drámai művésznő, aki Borosz'ó, Hamburg, Weimár, Drezda udvari színháza után végre itthon telepedett meg. A világvárosi színpadok sokat emlegetett Júliája. Opheliája, Or’eansi szüze most kicsit ter- me'es már s a kedélye végkép nem drámai. Csernálony Lajos nyit be most, Kossuth negyvennyolcas titkárja, akit Haynau halálra keresett 6 helyette a szerencsétlen Csernust akasztatta fel abban a hiszem.ben, hogy Csernátonyval végez. A volt Garíbaldisla hadbíró ennek köszönheti, hogy él, a Hon főmunkattársa, az Ellenőr szerkesztője. Egyébként színién erdélyi földi. Még vannak üres székek s még egyre jönnek. Olyanok is, akiknek nevét Zilahy nem tudja, de itt az egyik sem akárki. Nó, Vachot Imrét ismeri, Sándor öccsét, meg Kriesch János urunkat, aki n tudományos rendet képviseli a bohém asztalnál. A nagy méhész, halász, szaklapok a'api lója és szerkerztője, akadémiai leve'oző tag, Vitéz és Bugát díjjal lcilünteteü jelenség. Itt reá is elragad a bohém hangulat Meg míg egy redaktor: Nagy Sándor, a Szegedi Hírlap szerkesztője, a leleségé■ abban az egyirányban nem élünk, amely a háború előtti élet természetes iránya volt, a magunk életének együgyű direktívái felé. Ezen már Voronoff se segít, aki szintén melléfogott, hiába akadnak optimisták, akik az hl-zik. hogy az életet meg lehet gyógyítani, ha ugyanazt az utat gyorsabban tesszük meg, vagy ha ötven esztendővel meghosszabbítjuk az aktivi= tását mindannak, amitől általában e rövidebh időtartam alatt is eleget szenvedünk. Biztos, hogy Byrd az emberi haladás érdekében ül a Déli Sarkon. De ez nem segít Kelemen uron, aki nosztagliával nézeget a Éeréz-köruti lakásban házbérnegyed idején a gázcsap felé. Életünk mutatvány. Akrobaták vagyunk, bűvészek, kardnyelők. — Azzal az ügyességgel, találékonysággal, az önvédelmi harc kiváltotta tehetséggel, amely a legegyszerűbb élet lebonyolításához elkerülhetetlenül szükséges feltétel, ötven esztendővel ezelőtt emberek nagy karriert csináltak, hires bankárok, feltalálók, nagy zenészek fejlődtek így. Kezdve azon, hogy több energiát kell ma elpazarolnom óvatosságban és önvédelemben, ha az ucca egyik oldaláról át akarok menni a másikra, mint száz év előtt egy természettudományi felfedezésre, egészen addig, hogy a nap minden órája telítve van olyan feladatokkal, amelyeknek hiba nélküli megoldásához egy hadvezér kö* rül tekintésére, egy hivatásos pszichológus mély emberismeretére, egy művész koncentrációjára, egy bűvész effektusaira van szükségem, a tehetségnek és az élet-akaratnak olyan pazarlásával kell élnünk, ami régebben az olvasókönyvekbe került volna. Egy négygyermekes családapa úgynevezett exisztenciáj i olyan elképzelhető bűvészmutatvány, ha közelebbről megnézed, hogy tapsra verődik a kezed. — 8 nemcsak a banális értelemben; nemcsak a házbérnegyed, koszt, kvártély, ruha- és kuturigény* értelemben. Életünk bonyolult, frontmögötv csatározások között zajlik le, a megélhetés nagy frontja mögött kezdődik az emberi, családi szexuális, erkölcsi, baráti vonatkozások zflrza varos, átláthatatlan kisebb frontja, állandóan résen kell lenni, Jancsi és Juliska ügye hosz- szabb ideig románc volt, ma hivatalos tantárgy ideggyógyászati klinikákon, a négyéves Józsika viszonya a papához sötét és izgalmas tanul mánytéma s mindez nem mesterségesen, hanem valóságosan igy van. Hogy mindig igy volt? sírjuk vissza azt a bódulatot, a béke pállott * narkotikumát, mely lebunkózta apáinkban e problémák élét. Mi véresre ütjük magunkat, ahogy bukdácsolunk közöttük. Ha egy tizennyolcéves, érettségizett fiú ma odaáll édesapja elé,, akinek elegáns ügyvédi irodája, elegáns orvosi rendelője vagy mondáin férfidivatüzlete van a Belvárosban a azt mondja: papa, elhatároztam, hogy a Tüzfö dre utazom, tollakat tűzök a hajamba, bőrnadrá got öltök, kést veszek a fogaim közé a meg* hódítom az utolsó indián törzset — akkor az apa, szive mélyén egy kis csalódással, hogv mennyire nyárspolgárias ez a gyerek, mert ő az apa, ebben a korban, bizony merészebb dolgokat akart, ügyvédnek, vagy férfidivatkereskedőnek készült, de mégis apai megnyugvással egyezik bele a tervbe s elmennek együtt termoszt venni, inog tüzföldi vízumot s ami még kell, hogy utazhasson a gyerek. Tossék ezt a mindennapi értelemben venni, ahogy naponta lejátszódik: a diplomás apa érettségizett fia, aki családi áldással utazik el munkásnak Francia országba, vagy parkottáncosnak Amerikába s a család megnyugodott lélekkel beszél róla, hogy a gyerek végre valami reálisra szánta el macát, ahelyett, hogy vadregényes kedvében itt óhajtott volna megélni Budapesten. Ma az a polgári, a megfontolt, a korabölcs, ami Tüxíöid és elutazás és tolikereskedés vadakkal és exo- tikum és parkettánc Dakarban — abból lehet valaki, aki az itthoni kalandot felcseréli az exo* tikus idegen realitásával. A vadregény, az a papa élete marad, ő nyargalászik majd a félvér 3-as autóbusz nyergébeu friss pecsenye után a cselekkel és hurkokkal megtömött aszfalton, ő harcol lesből és buhelyről félóra hosszat Csengető végrehajtókkal, kapualjban várakozó részletfizetési ügynökökkel, ő hareoi a félvad magmával, aki lovagol, mint egy törzsfőnök s a nagymamával, aki éjjel exotikus táncokat lejt s a törzs fiatalabb nőtagjaival, akik Bacchus- ünnepeket rendeznek a lefoglalt és árverésre váró zongora alatt s analízisről haza jövet leves és f;' között félálomban olyan szavakat m- k maguk elé. melyek hallatára felsírni. ' iéd. A papa, tudja, hogy aranyat ásni Ala.-.i:ában sokkal reurü-ny teljesebb vállalkozás, mint aranyplombát csinálni Pesten. Hadd menjen a gyerek, ha ilyen fantáziái lan. Ő a papa, már nem bir e regényes és izgalma- és csapongó életmód nélkül meglenni — neki. aki tudja, mi az, egy váltóval körvadászatra in fűlni az Erzsébetvárosban ultimó előtt, persze nem mond sokat, ha a fiú bölényvadásznak megy el Dél-Amerikába. Bizonyos nagyfokú izgalma jóságát az életnek éppen úgy meg lehet szokni, mint az életveszélyéé.narkotikumokat. Aki t gy- szer rászokott, nem tud többé nélküle. Aki megszokta, hogy trapézon lengve szundikáljon ebéd után. az unja a hintaszéket. Akrobat, oh! Vegye meg a Képes Hét legtágabb számáé, me'y Herczeg Ferenc tetszetős elbeszélésének és Wallace izga más regényének további folytatásain I kívül Tamás Isíváu Sz'ovenezkóban lejátszódó 1 novelláját és Egri Viktor pompás és szellemes je- : lenelét közli. Az uj szárú szenzációja egy nagy- i szerűen illusztrált terjedelmesebb közlemény, ; mely a nyaralás mérlegéi állítja fel okosan, iiumo- í rösan, az emberi gyengeségeket elnéző fölényes bölcselkedés szemüvegén át. Ottom&r Starke a szerzője ennek a brill'áns írásnak, ugyancsak ő rajzolta a kivá'ó karikatúrákat is hozzá. Tájékoztatásul hadd áljen itt néhány sora a cikknek: „Nos láthatjuk, a kéjittazó nem supán kedvtelésből hazudik, ő, nem fisz‘án a -olás kedvéé’ü, sportból élvezetből, a kis bűnözés iránti vágyból. Kellemetlen emberek azt állítják, ugyan, hogy „proccol", fontoskodik, de végeredményben meg kell neki bocsátani apró túlzásait, mert csak boni- tását, hitelképességét védelmezi a polgári életben. Mert a társadalom tudni akarja, hová teszi a pénzt, amit keres, látni akarja, hogy szüksége van a pihenésre és üdülésre, azt akarja, hogy a szomszédja azt mondhassa: ,,Ma találkoztam Kerekessel; nem ismeri? A Linkózcy és Kerekes cég tulajdonosával, divatáruüzlet, Deauvitteban volt, na ja aa üzlet príma primissima ...“ O'vasta az újságban, hogy dr. Schulz visszaérkezett? És tudja, hol volt? Majorkában! Ehhez szóljon!" A rovatrészben Kartthy Frigyes a budapesti színházi válsággal kapcsolatban ir ötletes g’os.z- szát. Márai Sándor az európaii pénztel nségről ir. Aki ismeri Márai stílusát, ki'aláhat.ja. nmnnyi cikázó gondolatot, mélyreható megfigyelést tartalmaz ez a közlemény. Laczkó Géza novellának s bei'lő írása, „A mesgyén tu!“ a nagy magyar iró legfinomabb verelü alkotásai közül való. Komlós Aladár irodalmi nap'óiából megtudjuk, milyen könyveket hoznak majd a piacra a legnagyobb magyar könyvkiadó-vállalatok. A Társaség-Divat-rovatot egv magát megnevezni nem akaró szlovenszkói hölgy ötletes cikke vezeti be melyben a szerzőnő azt állítja, hogy a nők a divat szerint változnak. „Kis kutya — nagy ku*ya" a cime Cs. Ilona szenzációs kutya-riportjának, me’yben a leghűségesebb háziállat, nagyszerű barátairól és barátnőiről esik szó Ezt a cikket különben számos artiszíikue rajz élénkíti. A legújabb bársonyrnha-divalról egy illusztrált közlemény Tájékoztatja az érdeklődőket A szerkesztői üzenetek közt a szokottnál is bővebb felvi'ágosifásokat és a kedvelt grafológiai elemzéseket találjuk. A Képes Hét kereszUzó- re.jtvényci közismerten a legjobbak, legötle’e- eebbek. legintelligensebbek. Ez alkalommal egy kü'önösen nehéz rejtvény kerül a megfejtők elé. Az uj szám képanyag tekintetében nem kevésbé változatos. A be kő címlapot Ti. A. Bazovdcy, hires szlovenszkói festőművész „Gyetvai hangulata" disziti. Egy sikerült fotográfia Umberto olasz trónörököst ábrázolja, aki ellen eljegyzésének napján anarchista merényletet követtek el. További érdekességek: A „Do X" hires német aerop'án, mely 169 személlyel .megterhelve 50 percig repült. — Orbán Janka, szlovenszkói magyar kőllőnő. — Arányi Baba, aki elhatározó sikert aratott prágai hangvensenj én. — Maurice De- kobra Budapesten és Prágában. — Radoszlavov, a Berlinben elhunyt bolgár politikus. — Szt. György szobra a prágai ILradzsin udvarán. — Newyorki kép: templom a felhőkarcolók között. — Raquel Torres, a legszebb hálu amerikai nő. — A párisi rikkancs standja, ahol mindennyelvü újság kapható. — Tornallyny Islván vadász-zsákmányával. — Portugália elnöke Madridban. — Edison utóda. —. Az uj angol óriásléghajó komfortja. — MacDonild part rászállt Angliában. — Magyar fényképész uj portréja Mussoliniról. — Erzsébet belga királyuö, a párisi uői divat híve, stb 6tb. Az uj szám az amatőrpályázat pályamüveit is hozza. Ne mulassza el megvenni a „Képes Hét" legújabb számát! » ..........
