Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-08 / 254. (2179.) szám

^PACM-MaG^AR-HIRLAP 1929 november 8, póntek. Törzsasztal a Kis Pipában irtás Tichy Kálmán Pesth, ezemyolcszázhetvenhárom, Parragh Kis Pipája a Három gránátos uccában, este nyolc óra, langyos ételszag a kis szálában, békésen pillogó lámpák. Falvi Jenő és Zilahy barátja már ott ül­nek a figyelő asztalnál az írók törzsasztala mellett. Az első nevezetes érkező nem író, nem is mű­vész, de az egész társaság kedvence, amolyan házi bútor: ,,Mohácy báci“. Rettenetes szuszogások között döcög be, leül és úgy fújtat, majd elfujja maga elől az asztalt. Három mázsát nyom a jó em­ber, de hogy füllentésben ne találtassam, tegyük hozzá: három akkori mázsát, amely nyolcvan font­jával számítódott s így Mohácy báci mai értéke­lésben százhúsz kiló. Ez- is elég volt a recsegő széknek, amelyre leült. Valahol a még akkor nem létezett mai Vámház tájékán lakott s mn'g onnan bedöcögött a Kis Pipáig, hatszor is stációzott út­közben. A mindennapos útvonalon jól ismerték 6 ahogy valahol pihenni kívánt, máris ugrott a bolt­ból a segéd és rakta alá az tizet legerősebb szó­két. Azon kiszuszogta magát s tolatott tovább. Fur­csán illett rettentő tömegéhez, hogy a ,7es“-t min­dég „c"-nek selypítette. 'Ezért hívta egész Pest Mohácy nácinak. Bérkocsis pedig nem találtatok az egész székvárosban, aki őt hacsak rövid fu­varra is elvállalta volna. Szegénynek ezért kellett örökétig gyalog fújtatnia. Jött aztán valaki. Valaki, egészen nagy7 vével. Zilahy könyökével olda’ba bökte Falvit: Néző csak! Kck szemű, merengő férfi, oldalán magas, kicsit fáradtnak látszó asszony, valahai nagy szép­ség nyomaival. Jókai volt a fe'eségcvel, Laborfal­vi Rózával. A Nemzeti Színház iegcscdá'alosabb Gertruöisa akkor már visszavonult a színpadtól és csak otthonának, háztartásának élt Jenőke nem tudott hova lenni örömében, begy szemlől-ezembén láthatja őket. Akkor még nem sejtette, hogy kö­zelebbi találkozása is lesz a nagy mesemondóval. Mikor Jókai Gömörben járt s a Löc-ei fehér asz- ezony anyagát gyűjtögette, Kraszna-Horka Váral­jái ói szép nyári reggeleken sé.aképen nem egy­szer bejött Rozsnyóra s a Váraljai kapunál pár vei, akire Zilahy hamarjában azt hiitte, hogy Kem- pelen Riza, a korábban elhunyt Írónő, Tóth Kál­mán nővére, mert Tóth Kálmán is megérkezett mihamar a fiával, áz akkor siheder Bélával, a Boldogasszony dervise későbbi szerzőjével. Majtbé- nyi Flóra, valahai szép asszonya, akkor már Spanyolhonban élte a maga külön életét. Most teljes az asztal, teljes a zsivaj, mindenki egyszerre beszél. Parrngh uram személyesen fel­hordja, remekbe készült harapniva’.őit, a Spieluhr- ból szaporán jönnek az ita'szá Ili Imán yok, rövid, közép és hosszú szárú pipákból száll a füst, hogy mihamar vágni lehet. Bulyovszky Lilla harsánya­kat kacag, nagyszerű kedve van és tréfás csók­jaival üldözi szomszédjait, akik menekülni igye­keznek a cuppanó barátság elől. Ha úgy egy év­tizeddel fiatalabb volna ez a Ophélia?... Lanka Guszti anekdotázik, Tóth Béla pedig olyan rama- zurit csap egy pár gazdátlan székkel, bőgj’ az apja alig bir vele rendet csinálni. Végül is egy kutya menti meg a helyzetet: a kutya és az írótársada­lom legifjabb bimbaja összemelegednek s azon túl nem veszé’veztetik a közbiztonságot Jenőke és kartársa szorgosan figyellek, hogy minél többet lássanak, haljanak. Mohácy báoi a maradékokat fogyasztotta ijesztő étvággyal: ez az ő rendes szerepe volt. A társalgás' elég komolyra kanyarodott, csupa tudományos, meg irodalmi té­mára, de utóbb megint Lauka vette át a szót, s attól kezdve nem szűnt a kacagás. Ifjú felfedezőink különösen egy vidám témát jegyeztek meg, mikor szóba került, hogy a balatonfüredi Rapsch-vendóg- ő házi szarkáját hogyan házasították össze a Szé­chenyi vendéglő háziszarkájávaL A Rapsch beli volt a férfi, a másik a nő Eme két jelesség szor­galmasan lopta gazdáit, loptak minden lopható!, s minekutána összelopkod'ak egy teljes háztartásra valót, annak rendje s módja szerint egybekeltónek. Násznagynak pedig meghívták Bizayt, a szabó- legénybol lett ,,fürdőbolondot", akit Ecsy László, Balaton-Füred igazgatója tartott az urak muiatta- 'ására. Ez a vitéz szabó 9zemrevaló, daliás szép legény volt, aki a csinos képét, hetyke alakját ugyan jól tudta kamatoztatni. Füreden ingyen kosztot kapott, ingyen szállást, feredést, teljes szabadságot, még azt is büntetlenül megenged­hette magának, hogy ha a mágnások a kaszinóban kártyáztak, ő mögéjük állt s mikor legtelibb volt a kassza, belemarkolt, megtömte a zsebeit ban­kókkal s szépen eltépett. Nagyot nevettek rajta s fűlni hagyták. Szó sincs róla. Bizavnál, — aki B. Zaynak szerette magát aláírni, begy bárónak sejt­sék. — méltóbb násznagyot nem keríthettek volna a ..szarkáknak". Ugyanezen B. Zoy halála után annyi összelopott drága holmit, értékes csecsebe­csét találták a lakásán, hogy az maga megért, egy kis taparékpénztárt. * Parragh uram már a lámpákat ojlógatta, mikor Jenőkéék is észrevették magukat s indultak haza­felé. Jóval éjfél után volt Végignézték a törzs­vendégek oszlását is. S a fél századnál régebbi élmény úgy él ma is egy nyolcvan éves ember szivében, mintha csak tegnap étté volna át. Ra­gyog a szeme, míg ró’a beszél, kincsként őrzi és szeretettel adja tovább. ni nr mii mi —a—HM—Bg——s—WWK—MB—H— h— —é . M KRORAT OH f“ ® Jjtt <£ áíá a uS ™ *$iía£ir jMr'pi* ti rÜte ^ && Min Mas MÁRM SÁNDOR Tudniillik lassan az élet, a legegyszerűbb élet is, valami varieté-mutatványra kezd emlé* keztétni, a trükkök és ügyességek olyan bonyo­lult kötéltáncára, hogy az ember, ha odanéz. i önkénytelenül összeveri a tenyerét s a kortárs­nak odakiáltja: ..akrobat, oh!” Nagyon keve­set segít ezen. de hozzátartozik, hogy az Illus- trated London News s a Graphic úgy mutatják be az uj „R 101” léghajó külsejét és belsejét, hogy az embernek elered a nyála. Vaunak a porondon persze artisták, átmenet a zenebohó­cok és az istállófiuk között, akiknek állandóan peehük van. Például nekem: a Zeppelin itt re* pült el Budapest felett s mig barátaim látták és hallóztak és hurráztak, egy körúti kávéház vad- regényes magányában ültem merengve s a rá­diótól nem hallottam a Zeppelint. A rádió ezt énekelte: Sonny Boy s megint alkalmam nyílt csodálkozni azon, mit tudnak csinálni az em­berek az ő halhatatlan lelkűk ötleteiből és ta­lálmányaiból. Az ember elmulasztja a töiténel- mi pillanatokat. Ila orosz lennek, azt monda­nám most, hogy ez azért van, mert minden em* berben van ugyan valami Krisztusból, de van valami Pilátusból is, aki Francé megállapítása -zerint hatvanéves korában nem emlékezett vissza egy Krisztus nevű ,.politikai forradal­márára. Az idők, melyekben élünk, állítólag oly nagyok, hogy a közönséges ember elve-z'ti minden tájékozódási érzékét s nem tudj i már. mikor unatkozik csak, vagy mikor él át egy unalmas történelmi pillanatot. Mindent meg le­het szokni, a történelmi pillanatot is. Ha a mű­sor csupa nagy sláger, az ember unatkozni kezd s enyhe türelmetlenséggel várja a ezünetidő ténfergő pihenését. Például unalmas, oh. akrobata, ez a sok slá­ger az öngyilkosságokról és tönkremenésrő' é- boldogtalanságról, — várom a szenzációs hír­adást, intervjut a boldog emberről, aki arról nyilatkozik, hogy minden rendben van 6 az é'et figyelemreméltóim kellemes. Biztos, él valahol egy ilyen is, mért nem szerződtetik? Mikor a Zeppelin világkörüli utján bolyongott, több cm* berrel találkoztam Budapesten, a körúton és a kávéházakban, akik meghatott szemhunyo”ga- tással ezt mondták: ilyenkor látja az ember, hogy mégis érdemes élni. A körúton mentem, ragadós, nyári éjszaka volt, a nyitott ablakok mögött álmatlan és megkínzott emberek éjieli- szekrénylámpái égtek, a város ég és föld kö­zött lógott verejtékes reménytelenségében 6 öreg kávéházi kibieek lelkesedve és boldogan gondoltak arra, hogy érdemes élni. mégis ezép az élet, mert kitalálták a Zeppelint, mely most a világűrben repül. Van benne valami megható és elérzékenvitő, ha kibieek — szinte mindegy, hogy alsósjátéknak kihicelnek-e vagy a kor nagy partijának —, kifizetetlen váltókkal a zse­bükben, betegségekkel a szivükben, a maguk megnyomoritott manézsában, szivszoritóan ve­szedelmes életmutatványuk közben ráérnek lel* kesedni azon, hogy az emberiség halad. Mennyi önzetlenség van ebben: tudni, hogy az emberi ség halad s nem vonni tudomásul közben, hogy mi külön-külön, az emberek, legjobb esetben helybenjárunk vagy lefele megyünk. Mert ha Oberth ur holnap valóságosan kilő egy rakétát a Holdba vagy Opel ur tényleg-een elrepül rakétái segítségével a világűrbe, a ki bicén ez nem segít. A mi életünk, külön-külön, tartalmatlanná vált és elromlott abban a pilla­natban, mikor nem élhettük többé a magunk kis idejét, e reggeltől estig a nagy időket kel­lett élnünk. Az n bábom előtti élet istenbizony elég poshadt, pállott, Ízléstelen, ténfergőén esc* mónytelon ók általában vidékies volt. — tagad­hatatlan, hogy ma sokkal öntudatoéabbnn. több nyugtalansággal g itt-ott több felelősségérzet­tel, s tölbééle irányban ólünk, — csak éppen nap a eppen ram jenoneK aiíKor mar önálló bolt iái, amely egyebek közt arról1 iá neve­zetes veit, hogy gazdája már sötét hajnalon nyi­totta ki, takarította s szellőztette. Jókai nem egy­ezer beköszönt ide egy jőreggellel e leült az üve­ges szekrény e’ótti székre, — Falvi bácsi ma is meghatóban mutatja: „Ezen a 6zent helyen ült, kérem. Törülgette a homlokáról a verítéket, pi­hent, keveset beszélt, nézelődött, aztán rendszerint az érte jött váraljai kocsival ment vissza. De be soha nem jött, csak gyalog. Egyszer megkérdezte, ki itt a polgárme6ler. Mondom: Sthymmel Sámuel, de ha nagyságod beszélni akar vele, németül tes­sék. Nem akart tő’.e semmit, csak érdekelte. Egy­szer meg én kérdeztem, hogy megvan-e még a blfflMon füredi villája, (a szép bástyás, várszerü villa, még fából maszkírozott ágyuk is voltak a lőrésein, a nagy bohém tartozott rá s elárverezték a feje felől: báró Döry Ödön, temesi földbirtokos vette meg 6 visszaajándékozta Jókainak) — bizony nem volt az meg: — Eladták másodszor is!“ Két javakorbeli férfi jön Jőkaiék után, Zilahy referálja: a két Vértessy. Arnold és az öccse Im­re. Arnold a „Fekeie leves" élclap indítója, több­szörös rednktor, a Per". Hírlapé is. meg a Képes Világé Kisfaudy, Petőfi társaság tagja. Különben ahány ide jön, majdnem mind tagja az irodalmi társaságoknak. Érdekes, jellegzetes magyar fej: Degré Alajos köszön be. A valahai nyalka jurátus, még most is szép tartásai férfi az ötvenhárom évével, a hős negyvennyo'cas huszárkapilány. Világos után puszták bujdosója, most nevezetes regényíró. Még egy regényíró: Szattunáry Károly, Erdély fia, de jönnek még többen is erdélyiek. Szathmáry egyenest Jósika utódja a magyar történelmi re­gényírásban. Vele jön Lanka Gusztáv, ama Lauka Gusz’áv, kinek pikáns bumorizálására Lévai olyan dühös volt s oly keményen pattogott ellene Pákh Alberlnek írott leveleiben. Bernálh Gazsival együtt bizonyosan összekötve szerette volna őket a Sajóba dobni. Ha tudta volna előre, hogy ugyanez a Lauka Gusz'áv még Ferencz József rendje'et is kap iro­dalmi érdemei elismeréséül a negyven *éves írói jubi'eumán. meg ezüst bográcsot Szöged városától és ezüst tinta tartól a szatmári hölgyektőll És hogy a jubileumáig — bámulatos termékenységgel háromszáznál több novellát ír meg és 56 év alatt 89.00!) akkori forintot keres, világ csodájára, tisz­tán novellákból! Itt a Kis Pipában minden felvidámodott, amint ő bevonult Hangosabb, derűsebb lett az asztal, ki nem fogyott a tréfa, móka, adomázás. Zilahy me­gint oldalba böki Falvit: l^gy érkezik, korra elég veszedelmes, termetre szintén És szintén Erdély 6zü'ö‘te: Bulyovszky Lilla, a külföidjáró nagy drá­mai művésznő, aki Borosz'ó, Hamburg, Weimár, Drezda udvari színháza után végre itthon telepe­dett meg. A világvárosi színpadok sokat emlegetett Júliája. Opheliája, Or’eansi szüze most kicsit ter- me'es már s a kedélye végkép nem drámai. Csernálony Lajos nyit be most, Kossuth negy­vennyolcas titkárja, akit Haynau halálra keresett 6 helyette a szerencsétlen Csernust akasztatta fel abban a hiszem.ben, hogy Csernátonyval végez. A volt Garíbaldisla hadbíró ennek köszönheti, hogy él, a Hon főmunkattársa, az Ellenőr szerkesztője. Egyébként színién erdélyi földi. Még vannak üres székek s még egyre jönnek. Olyanok is, akiknek nevét Zilahy nem tudja, de itt az egyik sem akárki. Nó, Vachot Imrét ismeri, Sándor öccsét, meg Kriesch János urunkat, aki n tudományos rendet képviseli a bohém asztalnál. A nagy méhész, halász, szaklapok a'api lója és szerkerztője, akadémiai leve'oző tag, Vitéz és Bu­gát díjjal lcilünteteü jelenség. Itt reá is elragad a bohém hangulat Meg míg egy redaktor: Nagy Sándor, a Szegedi Hírlap szerkesztője, a leleségé­■ abban az egyirányban nem élünk, amely a há­ború előtti élet természetes iránya volt, a ma­gunk életének együgyű direktívái felé. Ezen már Voronoff se segít, aki szintén melléfogott, hiába akadnak optimisták, akik az hl-zik. hogy az életet meg lehet gyógyítani, ha ugyan­azt az utat gyorsabban tesszük meg, vagy ha ötven esztendővel meghosszabbítjuk az aktivi= tását mindannak, amitől általában e rövidebh időtartam alatt is eleget szenvedünk. Biztos, hogy Byrd az emberi haladás érdekében ül a Déli Sarkon. De ez nem segít Kelemen uron, aki nosztagliával nézeget a Éeréz-köruti la­kásban házbérnegyed idején a gázcsap felé. Életünk mutatvány. Akrobaták vagyunk, bűvészek, kardnyelők. — Azzal az ügyességgel, találékonysággal, az önvédelmi harc kiváltotta tehetséggel, amely a legegyszerűbb élet lebo­nyolításához elkerülhetetlenül szükséges fel­tétel, ötven esztendővel ezelőtt emberek nagy karriert csináltak, hires bankárok, feltalálók, nagy zenészek fejlődtek így. Kezdve azon, hogy több energiát kell ma elpazarolnom óva­tosságban és önvédelemben, ha az ucca egyik oldaláról át akarok menni a másikra, mint száz év előtt egy természettudományi felfede­zésre, egészen addig, hogy a nap minden órája telítve van olyan feladatokkal, amelyeknek hiba nélküli megoldásához egy hadvezér kö* rül tekintésére, egy hivatásos pszichológus mély emberismeretére, egy művész koncentrá­ciójára, egy bűvész effektusaira van szüksé­gem, a tehetségnek és az élet-akaratnak olyan pazarlásával kell élnünk, ami régebben az ol­vasókönyvekbe került volna. Egy négygyerme­kes családapa úgynevezett exisztenciáj i olyan elképzelhető bűvészmutatvány, ha közelebbről megnézed, hogy tapsra verődik a kezed. — 8 nemcsak a banális értelemben; nemcsak a ház­bérnegyed, koszt, kvártély, ruha- és kuturigény* értelemben. Életünk bonyolult, frontmögötv csatározások között zajlik le, a megélhetés nagy frontja mögött kezdődik az emberi, családi szexuális, erkölcsi, baráti vonatkozások zflrza varos, átláthatatlan kisebb frontja, állandóan résen kell lenni, Jancsi és Juliska ügye hosz- szabb ideig románc volt, ma hivatalos tantárgy ideggyógyászati klinikákon, a négyéves Józsika viszonya a papához sötét és izgalmas tanul mánytéma s mindez nem mesterségesen, hanem valóságosan igy van. Hogy mindig igy volt? sírjuk vissza azt a bódulatot, a béke pállott * narkotikumát, mely lebunkózta apáinkban e problémák élét. Mi véresre ütjük magunkat, ahogy bukdácsolunk közöttük. Ha egy tizennyolcéves, érettségizett fiú ma odaáll édesapja elé,, akinek elegáns ügyvédi irodája, elegáns orvosi rendelője vagy mon­dáin férfidivatüzlete van a Belvárosban a azt mondja: papa, elhatároztam, hogy a Tüzfö dre utazom, tollakat tűzök a hajamba, bőrnadrá got öltök, kést veszek a fogaim közé a meg* hódítom az utolsó indián törzset — akkor az apa, szive mélyén egy kis csalódással, hogv mennyire nyárspolgárias ez a gyerek, mert ő az apa, ebben a korban, bizony merészebb dol­gokat akart, ügyvédnek, vagy férfidivatkeres­kedőnek készült, de mégis apai megnyugvással egyezik bele a tervbe s elmennek együtt ter­moszt venni, inog tüzföldi vízumot s ami még kell, hogy utazhasson a gyerek. Tossék ezt a mindennapi értelemben venni, ahogy naponta lejátszódik: a diplomás apa érettségizett fia, aki családi áldással utazik el munkásnak Francia országba, vagy parkottáncosnak Amerikába s a család megnyugodott lélekkel beszél róla, hogy a gyerek végre valami reálisra szánta el ma­cát, ahelyett, hogy vadregényes kedvében itt óhajtott volna megélni Budapesten. Ma az a polgári, a megfontolt, a korabölcs, ami Tüxíöid és elutazás és tolikereskedés vadakkal és exo- tikum és parkettánc Dakarban — abból lehet valaki, aki az itthoni kalandot felcseréli az exo* tikus idegen realitásával. A vadregény, az a papa élete marad, ő nyargalászik majd a fél­vér 3-as autóbusz nyergébeu friss pecsenye után a cselekkel és hurkokkal megtömött aszfalton, ő harcol lesből és buhelyről félóra hosszat Csen­gető végrehajtókkal, kapualjban várakozó rész­letfizetési ügynökökkel, ő hareoi a félvad mag­mával, aki lovagol, mint egy törzsfőnök s a nagymamával, aki éjjel exotikus táncokat lejt s a törzs fiatalabb nőtagjaival, akik Bacchus- ünnepeket rendeznek a lefoglalt és árverésre váró zongora alatt s analízisről haza jövet le­ves és f;' között félálomban olyan szava­kat m- k maguk elé. melyek hallatára felsírni. ' iéd. A papa, tudja, hogy aranyat ásni Ala.-.i:ában sokkal reurü-ny teljesebb vállal­kozás, mint aranyplombát csinálni Pesten. Hadd menjen a gyerek, ha ilyen fantáziái lan. Ő a papa, már nem bir e regényes és izgalma- és csapongó életmód nélkül meglenni — neki. aki tudja, mi az, egy váltóval körvadászatra in fűl­ni az Erzsébetvárosban ultimó előtt, persze nem mond sokat, ha a fiú bölényvadásznak megy el Dél-Amerikába. Bizonyos nagyfokú izgalma jó­ságát az életnek éppen úgy meg lehet szokni, mint az életveszélyéé.narkotikumokat. Aki t gy- szer rászokott, nem tud többé nélküle. Aki meg­szokta, hogy trapézon lengve szundikáljon ebéd után. az unja a hintaszéket. Akrobat, oh! Vegye meg a Képes Hét legtágabb számáé, me'y Herczeg Ferenc tetszetős elbeszélésének és Wallace izga más regényének további folytatásain I kívül Tamás Isíváu Sz'ovenezkóban lejátszódó 1 novelláját és Egri Viktor pompás és szellemes je- : lenelét közli. Az uj szárú szenzációja egy nagy- i szerűen illusztrált terjedelmesebb közlemény, ; mely a nyaralás mérlegéi állítja fel okosan, iiumo- í rösan, az emberi gyengeségeket elnéző fölényes bölcselkedés szemüvegén át. Ottom&r Starke a szerzője ennek a brill'áns írásnak, ugyancsak ő rajzolta a kivá'ó karikatúrákat is hozzá. Tájékoz­tatásul hadd áljen itt néhány sora a cikknek: „Nos láthatjuk, a kéjittazó nem supán kedvtelés­ből hazudik, ő, nem fisz‘án a -olás kedvéé’ü, sportból élvezetből, a kis bűnözés iránti vágyból. Kellemetlen emberek azt állítják, ugyan, hogy „proccol", fontoskodik, de végeredményben meg kell neki bocsátani apró túlzásait, mert csak boni- tását, hitelképességét védelmezi a polgári életben. Mert a társadalom tudni akarja, hová teszi a pénzt, amit keres, látni akarja, hogy szüksége van a pi­henésre és üdülésre, azt akarja, hogy a szomszéd­ja azt mondhassa: ,,Ma találkoztam Kerekessel; nem ismeri? A Linkózcy és Kerekes cég tulajdo­nosával, divatáruüzlet, Deauvitteban volt, na ja aa üzlet príma primissima ...“ O'vasta az újságban, hogy dr. Schulz visszaérkezett? És tudja, hol volt? Majorkában! Ehhez szóljon!" A rovatrészben Kartthy Frigyes a budapesti színházi válsággal kapcsolatban ir ötletes g’os.z- szát. Márai Sándor az európaii pénztel nségről ir. Aki ismeri Márai stílusát, ki'aláhat.ja. nmnnyi cikázó gondolatot, mélyreható megfigyelést tartal­maz ez a közlemény. Laczkó Géza novellának s bei'lő írása, „A mesgyén tu!“ a nagy magyar iró legfinomabb verelü alkotásai közül való. Komlós Aladár irodalmi nap'óiából megtudjuk, milyen könyveket hoznak majd a piacra a legnagyobb magyar könyvkiadó-vállalatok. A Társaség-Divat-rovatot egv magát megnevezni nem akaró szlovenszkói hölgy ötletes cikke vezeti be melyben a szerzőnő azt állítja, hogy a nők a divat szerint változnak. „Kis kutya — nagy ku*ya" a cime Cs. Ilona szenzációs kutya-riportjának, me’yben a leghűségesebb háziállat, nagyszerű ba­rátairól és barátnőiről esik szó Ezt a cikket külön­ben számos artiszíikue rajz élénkíti. A legújabb bársonyrnha-divalról egy illusztrált közlemény Tá­jékoztatja az érdeklődőket A szerkesztői üzenetek közt a szokottnál is bő­vebb felvi'ágosifásokat és a kedvelt grafológiai elemzéseket találjuk. A Képes Hét kereszUzó- re.jtvényci közismerten a legjobbak, legötle’e- eebbek. legintelligensebbek. Ez alkalommal egy kü'önösen nehéz rejtvény kerül a megfejtők elé. Az uj szám képanyag tekintetében nem kevés­bé változatos. A be kő címlapot Ti. A. Bazovdcy, hires szlovenszkói festőművész „Gyetvai hangula­ta" disziti. Egy sikerült fotográfia Umberto olasz trónörö­köst ábrázolja, aki ellen eljegyzésének napján anarchista merényletet követtek el. További érdekességek: A „Do X" hires német aerop'án, mely 169 személlyel .megterhelve 50 percig repült. — Orbán Janka, szlovenszkói ma­gyar kőllőnő. — Arányi Baba, aki elhatározó si­kert aratott prágai hangvensenj én. — Maurice De- kobra Budapesten és Prágában. — Radoszlavov, a Berlinben elhunyt bolgár politikus. — Szt. György szobra a prágai ILradzsin udvarán. — Newyorki kép: templom a felhőkarcolók között. — Raquel Torres, a legszebb hálu amerikai nő. — A párisi rikkancs standja, ahol mindennyelvü újság kapha­tó. — Tornallyny Islván vadász-zsákmányával. — Portugália elnöke Madridban. — Edison utóda. —. Az uj angol óriásléghajó komfortja. — MacDonild part rászállt Angliában. — Magyar fényképész uj portréja Mussoliniról. — Erzsébet belga királyuö, a párisi uői divat híve, stb 6tb. Az uj szám az amatőrpályázat pályamüveit is hozza. Ne mulassza el megvenni a „Képes Hét" leg­újabb számát! » ..........

Next

/
Thumbnails
Contents