Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-07 / 253. (2178.) szám

2 T^<JM-AVAGfe\RHIRI»flP 1923 november 6, ntrllm Beszedovszky szerint mégis hiteles volt a hires Szinovjev-levél: A III. Internationale elnöke azonban nem tudta, hogy mit irat alá vele a titkárnőié ABgMánalv Szovjefcorezághoz vaíő közeledését — aanely annakidején Európaszerte nagy feltűnést keltett volt — tudvalévőén MacDonaíd kormánya, a* első munkáspárti angol kormány kívánta és ütötte is nyélbe. Ennek az elsősorban gazdasági szempontokból létrejött közeledésnek egyik alap- feltétele volt, hogy a szovjet megszünteti az angol- országi bolsevikpropagandát. Mi sem természete­sebb annál, hogy Moszkva urai erre vonatkozó ígéretüket egy pillanatig sem szándékoztak meg­tartani ée valóban nem is tartották meg. Az első MacDonald-kormány ellenzéke, a konzervatívok ezt a* angol-orosz gazdasági megegyezés megszületése után nyomban hangoztatták, azonban parlamenti támadásaiknak helyt tudott állni MacDonaíd mind­addig, míg egyszer csak ki nem rukkoltak a kon­zervatívok az azóta oly sokat emlegetett Szi.nov- jev-féle levéllel. E; a levél, mely Moszkva egyik vezérembere, a III. Intemaoionále elnöke, Szinov- jev aláírásával érkezett a londoni szovjeíkö vétség­hez, utasításokat tartalmazott arra. hogyan kell irányítani az Angliában addig ie folytatott bolse­vik-propagandát. Az első MacDonaíd-kormány ugyan hangoztatta, hogy az egész Ssinovjev-féle levél hamisítvány, azonban végül mégis csak ez a levél okozta a bukását. Most azután tisztázódik a kérdés, valóban hamisítvány volt-e a nevezetes Szinovjevlevé!, vagy eem. És nincs minden pikan­téria hijján, hogy ez a bizonyító irat reprezentáló leleplezése éppen akkor esik. amikor Angliának újból MacDonald-fkormánya van. A Szinovjev-levél eredetére Beszedovszky, a szovjet kormány párisi kövességének volt vezető­je dérit világosságot, — akit tudvalévőén a szovjet csukájának az emberei nemrégiben családostul együtt le akartak tartóztatni és el akartak hur­colni. Beszedovszky ezóta nevezetes ember és mert a szovjettel teljesen szembekerült, természetesen az emigrált orosz-fehérek táborába ment át és mert élnie kél!, és mert Moszkva nagyon sok érdékes titkát tudja, felcsapott újságírónak. A párisi Maiin-be és a londoni Daily Telegraph-ba írja fajikéit. Az angol parlamentben épp most készül­nek ádáz harcra a második MacDonald-kormány ama szándéka miatt, hogy Szovjetországgal újból felvegyék a kapcsolatot és igy Beszedovszky le­leplezéseit érthető érdeklődéssel fogadják, jóllehet cikkeinek megbízhatóságát némiképp kétségessé teszi, hogy csak a minap hagyta el az ötcsillagos lobogók Ssinovfev nem emlékszik - Három ártatlant kivégeznek Besnedövezky a Szánovjev-levélről azt állítja, hogy az nem volt apokrif, hogy valóban Szinovjev irta alá, de nem tudott róla, hogy aláírta. Oly hi­vatalos Írásról van tehát szó, aminő más hivatalok­ból is kikerül, mert bárhol megtörténik, hogy egy hivatalfőnök olvasatiamé aláír valamit, amit az alá beosztott hivatalnok aláírásra elébe tesz. Bő­sze doszky elmondja, hogy amikor az angol parla­mentben a Szinovjev-levelet prezentálták. Moszkvá­ban nagy volt a megdöbbenés és Gsicsgrin külügyi népbiztos é3 Dschershinski, a GPU hírhedt fő­nöke, Leningrádba hivatták Szinovjevet, hogy nyilatkozzék. Szinovjev elképedve nézte az Írást, amelyet elébe tartottak és azt mondta, hogy nem emlékszik rá, hogy i’yen utasítást diktált volna. De hozzátette, hogy ez az utasítás oly ügyesen van megfogalmazva ós annyira megfelel annak a politi­kának, amelyet a III. Intemacionále Angliában követ, hogy ha ina elébe terjesztenék, bizonyára aláírná. Csioserin ós Ds^herehinski határozott választ kívántak, de Szinovjev erre nem volt haj­landó és kurtán csak ennyit mondott: — Én nem irtani alá. Több mondanivalóm nincs. Szinovjev kihallgatásának az lett a vége, hogy a III. ínleroaciouále három tisztviselőjét egy-kettő­re kivégezték. Köztük egy nagyon szép asszonyt, áld Szinovjev titkára volt és aki vele az ominózus iratot nyilván aláíratta. Dschershinski tudta, hogy a levél nem hamisítás, de valakinek bűnhődnie kellett és igy, mert Szinovjev nem bűnhődhetett, három ártatlan ember vérének kellett hullani. A Li&our-párt a Népszövetségben akarja látni a szovjetet Beszedovszky tehát megerősíti az angol konzer­vál iveknek évek óta hangoztatott azt az állítását, hogy a szovjet, amint megkötötte Angliával a gaz­dasági megállapodást, nyomban ujult erővel látott hozzá Anglia bolsevizalásához. A Beszedovszky- féie leleplezés tehát az angol parlamentben, amily mértékben meg fogja könnyíteni a kouzervatívek­nek a MacDonald-kormány ellen tervezett támadó hadjáratát, másfelől épp annyira meg fogja nehe­zíteni MacDonaíd védekezését és a szándék meg­valósítását, hogy Szovjetérs-zággal a gazdasági és politikai kapcsolatok újra felvétessenek. Mert az' a föltevés vagy lehetőség, hogy Szinovjev nem í tudta, mit ir alá. még nem fosztja meg a nevezetes forradalmasító okmányt hiteles voltától. Hozzájá­rul ehhez még az is, hogy Beszedovszky is ugyanazt állítja, ami; az angol tory-k ie hirdetnek, hogy Moszkva változatlanul forradalmasítani akar­ja az egész angol világbirodalmat ós igy szét- hullajtani és természetesen ezzel a politikájával az angol Labour-partyt. is diszkreditálni. Ezt kü­lönben maga az angol munkáspárt is tudja, egyut- j tál azonban vallja, hegy' a szovjet-propagandát j egyáltalán nem lehet megzabolézni, hogy a bolse-i vikokat páriákként kezeljék. MacDonaíd kormá­nyának az az álláspontja, hogy az úgynevezett egészségi védö-öv, amellyel Szovjetországot a többi állam hermetika0-’ körül akarja zárni, naiv ötlet és e helyett sokkal inkább ki lehetne venni a bolsevizmus méregfogát, ha Szovjetországot, mint egyenlőrangu tényezőt, bevennék a Nép­szövetségbe. Berlin a boisevifei-propaganda főhadiszállása Ám Beszedovszky, úgy látszik, a Labour-parti- nak ezt a reménykedését ne: ikevésbé naivnak ítéli. Mert megirja azt is, hogy a II. Intemacionále PORRÓ MEZŐK REGENY Irtai MÓRICZ ZSI8KONS — Mégis csak ismerős lehetett. — Biztosan olyan ur volt, aki valaha járt * házhoz. — Mért valaha? — Nem vét biztos az útba. Még máskor nem igen járt erre kocsival, ezen az utón. Csak úgy gondolomra jött. Mert nekiment a buckának. A gépje alig bírt benne menni. Pe­dig ha ismerte volna, könnyű lett volna neki kikerülni. A főbíró nézte a biró arcát. Maga mit csinált a harctéren? Milyen szol­gálatban volt? — fen leginkább a telefonosoknál voltam. — Az nehéz volt. — Bizony nehéz volt. Kivált maikor tizenöt­ben Szurmaynál. Műkor oda beosztottak. Iszo­nyatos nagy hó volt Kalniatieónél. Az I'kva mellett is voltam. Olyan hó volt kérem, hogy ha az ember ott esteledett, ne adj Isten, nem lehetett reggelig eligazodni. Volt, hogy egyhelyben jártunk egész éceaka, mák reggel láttuk, hogy mindig egy kiserdőt kerülget­tó ak. De egész éccaka nem volt megállás. — Hót az a kertész hol volt? — Az felderitő-szolgálaton volt. Éppen ak­kor, ott velem együtt, egyszer össze is tanál- koztunsk. ő mondta meg, hogy merre mén­főnk. — Az Avwry m ie oM volt? — Tgoii, de ő bent volt a főhadiszálláson mindig. Negyven kilométerre a fronttól. S ott ül lek a nyom mellett én az, aki ről bee®jr!lek, már beérkezett a családi kriptába, A főbíró CKOdáUkMndk óraat% hog£ nekik kell itt hármuknak, akik egyikük sem ked­velte, akik talán mind a hárman csak szen­vedtek az elmúltnak az élete miatt, itt kell tűnődni s öntudatlan eszközei lenni az igaz­ság kiderítésének. Mintha mindnyájuk felett ott ülne s nézné apró, szemvédő mozgásaikat az Igazság. Az ablakok nyitva voltak a roppant hőség miatt s az uccán egyre-másra zörögtek a ko­csik. Az utók búgva mentek el s a kis falu kezdett szokott csöndjébe merülni. —, Kérem biró unr, hozassa be azt a ker­tészt. — igen, tekintetes főszolgabíró ur. De a maga Lábán mein tud bejönni, mert nincs ne­ki, hanem majd szekeret küldök érte. — Feleségével együtt. — Igende. A biró vette a kalapját s elment. — Biró ur, —szólt utána a főszolgabíró — a kastélyból a Személyzetet rögtön be kell rendelni, mihelyt a nagyságos asszony el­megy. Tudja meg, hogy itt van-e még, de vi­gyázzon, hogy addig semmi zavaró ne tör­ténjen. Felállóit s közelebb ment a bíróhoz. Hal­kan beszélt, mint az összeesküvőik. — Ezt magának személyesen kell megcsi­nálni ; valami ürüggyel r énjén be a kastély­ba s nézzen szét és — jól figyelje meg — mindenkit,- aki akkor este résztvett a dolog­ban, rendeljen ide. De nagyon vigyázni kell. Csendőröket láttam a temetésen, valahogy mag o* »sia>atodÁ*uaik valamit. Isten őriazonj Az Odol minden más szájiisz- iitó szertől azon különös sajátsága által tűnik ki> hogy a szájüreget öblítés után úgyszólván míkrosz­y kopikus vékonyságú, de mégis tömör antiseptikus réteggel vonja be, mely még órákig tovább hat. Semmilyen más szájvíznek nincs ily tartós utóhatása. Aki tehát naponta használ Odolt, biztosítja magát a fogakat megtámadó erjedési és rothadási folyamat ellen, Az Odol csakugyan jó. A magyar képviselőház megkezdte az aj katonai büntető' törvénykönyv tárgyalását Gömbös honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a magyar nép nem akar háborút — A szociáldemokrata párt nem vesz részt a javaslat tárgyalásában Budapest, november 6. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A képviselőház ina kezdte meg az uj katonai büntetőtörvénykönyv javaslatának tárgyalását. Erődy-Harracb Tiha­mér előadó a javaslatot részletes és beható is* mertetése során utalt arra, hogy a magyar katonai bíráskodás eddig egy 1855 évben kibocsátott császári pátens alapján tör­tént. Régi kívánság, hogy a katonai bűnvádi perrendtartás jogszabályait a magyar tör­vényhozás utján rendezzék. A szociáldemokraták részéről Farkas István szóit hozzá elsőnek a javaslathoz. Bejelentette, hogy pártja ilyen katonai törvényjavaslatok tár­gyalásában nem vesz részt s deklarációt olva sott fel, amelyben a szociáldemokrata párt tiltakozik az uj katonai büntető törvénykönyv javaslat tárgyalása ellen, amellyel a kormány a külső és belső ellenség ellen való felkészü­lést szolgálja. Szilágyi Lajos ellenzéki képviselő kijelenti, hogy senki sem akar háborút és amikor a szo­ciáldemokrata párt deklarációjában megállapít* ja, hogy a magyar nép elutasítja magától a há­borús szellemet, ezt mindenki elfogadja. De szembeszáll azzal a felfogással, hogy nem kell felkészülni a külső és belső ellenségek ellen. A magyar nép igenis ismer ellenséget Így belső ellenségnek tekinti azokat, akik az or­szágot már egyszer felforgatták és akLk ezt még egyszer meg akarnák tenni. Ezután Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szólalt fel, aki kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt deklarációja nem szolgálja az ország érdekeit mert olyan beállítású, amely inkább sértő az ország érdekeire, mint sem segítene azon. A magyar nép semmiféle körülmények között sem akar háborút és élesen elutasítja magá­tól a háborús szellemnek és gondolatnak még a látszatát is. ■ ügy beállítani a dolgot, hogy ez a kormány, ez az ország háborúra készül, legalább is ha­zafiatlanság. A honvédelmi miniszter felszólalását a jobb­oldalon ós a középen tapssal fogadták. Néhány jelentéktelen felszólalás után a képviselpház át­tért az interpellációkra. — amely természetese® a szovjetkormánnya! kezet fogva dolgozik — Bécsból továbbtolta Berlinbe európai hadműveleteinek: főhadiszíllását, ahonnan Jaknbovite ée Lenghiel elvtársak mivel sem csök­kenő buzgalommal vezetik Európa többi főváro­saiban, természetesen Londonban is, még ma is hangyaszorgalommal dolgozó kereskedelmi társu­latok és szovjetbankok munkáját Ée ezek a ma­gánvállalatok csak cégtáblájukon viselnek gaz­dasági köntöst. Valójában azonban a bolseviki politika főhadiszállásai. * Amint a mai londoni jelentésekből láthat­juk, Besedovsky „leleplezéseidnek legkisebb mértékben sem sikerült MacDonaíd erős pozí­cióját megingatniuk. hegy idő előtt csendőrök avatkozzanak a do­logba. — A csendőrökkel én beszéltem, tekinte­tes íőszoigabirő ur, azok már elmentek. Ebben a pillanatban kinyílt a terem belső ajtaja, az, amely a lakásba visz s belépett rajta feldúlt arccal s magából kikelve a jegy- zőné. — Tartóztassanak le, tartóztassanak le, — mondta — én ezt nem bírom tovább! Rémültein néztek Tá mindnyájan. Az asz- szony ki volt fordulva szokott hűvös elegáns formájából, haja szétdulva, a szeme szárazon égett s a kezeit tördelte. — Nagyságos asszony, — szólott a főbíró. A jegyző elfordult, nem akart a feleségé­ről tudomást venni. — Én mindent tudok, — mondta az asz- szony — itt volt nálam szegény, én mindent láttam s nekem szőlani kellett volna, ez le­hetetlen, ez borzasztó, ez borzasztó . . . — Parancsoljon helyet, nagyságos asszony. De az asszony nem bírt magával, nem tu­dott leülni, nem tudott uralkodni szörnyű idegrohamán. — Megöiték, megölték! Egy gazember ölte meg, egy alávaló gyilkos és én tűröm, hogy menekülhessen . . . jaj, miért nem szólottám a legelső perdb m ... de el voltam kábítva, meg voltam fölemlítve, én szerencsétlen va­gyok! — Ri az, akire gyanakodik, nagyságos asz- szony? Láttam, láttam, ahogy a szeme villogott, már akkor figyelmeztetni akartam Lászlót, hogy vigyázzon kedves . . . Most le rogyott egy székbe s az arca eler- ny edt és mélyen lih egve l él élezett, Már úgy látszott, zokogásba fog kitörni, de újra magá­hoz tért s beszélni kezdett. — Dél utói i tt volt. Tászló s az az ember az uccán ment s ő bek Ml tolta. Bejött. Olyan volt mint agy hiéna, ügy nézett, mint egy átíat, aki rögtön a Lábába harap az embernek. Jaj, rettenetes volt. Az ur megszidta valamiért^ a tehén, egy tehenét ievágott a pásztorral, mert azt mondta, hogy már nem bírt járni é8 nem is várták az állatorvost, széthordták A darabjait. Ezért nagyon leszidta. — Pofonütötte? — Igen . . . Nagyon . . . Ajkkor is gon­doltam, hogy hogy meri. Hogy mer ilyenek­kel igy szembeszáilani. Hisz ez gyilkos, csak rá kell nézn? az arcára, csak látni kell, mi­lyen alattomosan és ellenségesein áll. Hát az Istenért, hogy meri magára uszítani, hiszen ez & legelső pillanatot felhasználja, hogy le­lője ... jaj . . jaj. S elkezdett kiáltani, úgy szakadt ki belőle a sikoltás, már alig volt önuralma, hogy visz- sza fojtsa a hangot. — Jaj szegény, — tördelte a kezét — jaj szegénykém, jaj én ártatlanom! A gyöngéd szavak áradata indult meg s a jegyző az ablakba ment s betette az ablak­táblákat, hogy szégyene és gyalázata legalább ne jusson el az uccán csoportosuló, szájtátó parasztok közié. De még mindig nem sirt a nő, egyetlen könnycsepp nem jelent meg a szemében, ful­dokolva s fullad tan zuhogtak belőle a sza­vak, de könnyet nem hirt ontani. Szivtépően, fájdajomdultao ott ült s érezni lehetett, hogy szégyellj magát a nagy odaadásért s nem bir uralkodni magán, sőt még az is benne volt, hogy szinte dicsekszik a boldogtalanságával. Műkor végre megosiillapodott, a főszolgabí­ró nyugodt és tárgyilagos hangon mondta: — Nagyságos asszony, kiről beszél. — Antom, Autóm . . . így mondta . . « Anion. A biró megszólalt: — A vadás®. Aki megszökött. Az ur min­dig Anionnak mondta. — Megszökött? — mondta a főbíró el­it múlva, —• erről még senki sem szólott.

Next

/
Thumbnails
Contents