Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-07 / 253. (2178.) szám
2 T^<JM-AVAGfe\RHIRI»flP 1923 november 6, ntrllm Beszedovszky szerint mégis hiteles volt a hires Szinovjev-levél: A III. Internationale elnöke azonban nem tudta, hogy mit irat alá vele a titkárnőié ABgMánalv Szovjefcorezághoz vaíő közeledését — aanely annakidején Európaszerte nagy feltűnést keltett volt — tudvalévőén MacDonaíd kormánya, a* első munkáspárti angol kormány kívánta és ütötte is nyélbe. Ennek az elsősorban gazdasági szempontokból létrejött közeledésnek egyik alap- feltétele volt, hogy a szovjet megszünteti az angol- országi bolsevikpropagandát. Mi sem természetesebb annál, hogy Moszkva urai erre vonatkozó ígéretüket egy pillanatig sem szándékoztak megtartani ée valóban nem is tartották meg. Az első MacDonald-kormány ellenzéke, a konzervatívok ezt a* angol-orosz gazdasági megegyezés megszületése után nyomban hangoztatták, azonban parlamenti támadásaiknak helyt tudott állni MacDonaíd mindaddig, míg egyszer csak ki nem rukkoltak a konzervatívok az azóta oly sokat emlegetett Szi.nov- jev-féle levéllel. E; a levél, mely Moszkva egyik vezérembere, a III. Intemaoionále elnöke, Szinov- jev aláírásával érkezett a londoni szovjeíkö vétséghez, utasításokat tartalmazott arra. hogyan kell irányítani az Angliában addig ie folytatott bolsevik-propagandát. Az első MacDonaíd-kormány ugyan hangoztatta, hogy az egész Ssinovjev-féle levél hamisítvány, azonban végül mégis csak ez a levél okozta a bukását. Most azután tisztázódik a kérdés, valóban hamisítvány volt-e a nevezetes Szinovjevlevé!, vagy eem. És nincs minden pikantéria hijján, hogy ez a bizonyító irat reprezentáló leleplezése éppen akkor esik. amikor Angliának újból MacDonald-fkormánya van. A Szinovjev-levél eredetére Beszedovszky, a szovjet kormány párisi kövességének volt vezetője dérit világosságot, — akit tudvalévőén a szovjet csukájának az emberei nemrégiben családostul együtt le akartak tartóztatni és el akartak hurcolni. Beszedovszky ezóta nevezetes ember és mert a szovjettel teljesen szembekerült, természetesen az emigrált orosz-fehérek táborába ment át és mert élnie kél!, és mert Moszkva nagyon sok érdékes titkát tudja, felcsapott újságírónak. A párisi Maiin-be és a londoni Daily Telegraph-ba írja fajikéit. Az angol parlamentben épp most készülnek ádáz harcra a második MacDonald-kormány ama szándéka miatt, hogy Szovjetországgal újból felvegyék a kapcsolatot és igy Beszedovszky leleplezéseit érthető érdeklődéssel fogadják, jóllehet cikkeinek megbízhatóságát némiképp kétségessé teszi, hogy csak a minap hagyta el az ötcsillagos lobogók Ssinovfev nem emlékszik - Három ártatlant kivégeznek Besnedövezky a Szánovjev-levélről azt állítja, hogy az nem volt apokrif, hogy valóban Szinovjev irta alá, de nem tudott róla, hogy aláírta. Oly hivatalos Írásról van tehát szó, aminő más hivatalokból is kikerül, mert bárhol megtörténik, hogy egy hivatalfőnök olvasatiamé aláír valamit, amit az alá beosztott hivatalnok aláírásra elébe tesz. Bősze doszky elmondja, hogy amikor az angol parlamentben a Szinovjev-levelet prezentálták. Moszkvában nagy volt a megdöbbenés és Gsicsgrin külügyi népbiztos é3 Dschershinski, a GPU hírhedt főnöke, Leningrádba hivatták Szinovjevet, hogy nyilatkozzék. Szinovjev elképedve nézte az Írást, amelyet elébe tartottak és azt mondta, hogy nem emlékszik rá, hogy i’yen utasítást diktált volna. De hozzátette, hogy ez az utasítás oly ügyesen van megfogalmazva ós annyira megfelel annak a politikának, amelyet a III. Intemacionále Angliában követ, hogy ha ina elébe terjesztenék, bizonyára aláírná. Csioserin ós Ds^herehinski határozott választ kívántak, de Szinovjev erre nem volt hajlandó és kurtán csak ennyit mondott: — Én nem irtani alá. Több mondanivalóm nincs. Szinovjev kihallgatásának az lett a vége, hogy a III. ínleroaciouále három tisztviselőjét egy-kettőre kivégezték. Köztük egy nagyon szép asszonyt, áld Szinovjev titkára volt és aki vele az ominózus iratot nyilván aláíratta. Dschershinski tudta, hogy a levél nem hamisítás, de valakinek bűnhődnie kellett és igy, mert Szinovjev nem bűnhődhetett, három ártatlan ember vérének kellett hullani. A Li&our-párt a Népszövetségben akarja látni a szovjetet Beszedovszky tehát megerősíti az angol konzervál iveknek évek óta hangoztatott azt az állítását, hogy a szovjet, amint megkötötte Angliával a gazdasági megállapodást, nyomban ujult erővel látott hozzá Anglia bolsevizalásához. A Beszedovszky- féie leleplezés tehát az angol parlamentben, amily mértékben meg fogja könnyíteni a kouzervatíveknek a MacDonald-kormány ellen tervezett támadó hadjáratát, másfelől épp annyira meg fogja nehezíteni MacDonaíd védekezését és a szándék megvalósítását, hogy Szovjetérs-zággal a gazdasági és politikai kapcsolatok újra felvétessenek. Mert az' a föltevés vagy lehetőség, hogy Szinovjev nem í tudta, mit ir alá. még nem fosztja meg a nevezetes forradalmasító okmányt hiteles voltától. Hozzájárul ehhez még az is, hogy Beszedovszky is ugyanazt állítja, ami; az angol tory-k ie hirdetnek, hogy Moszkva változatlanul forradalmasítani akarja az egész angol világbirodalmat ós igy szét- hullajtani és természetesen ezzel a politikájával az angol Labour-partyt. is diszkreditálni. Ezt különben maga az angol munkáspárt is tudja, egyut- j tál azonban vallja, hegy' a szovjet-propagandát j egyáltalán nem lehet megzabolézni, hogy a bolse-i vikokat páriákként kezeljék. MacDonaíd kormányának az az álláspontja, hogy az úgynevezett egészségi védö-öv, amellyel Szovjetországot a többi állam hermetika0-’ körül akarja zárni, naiv ötlet és e helyett sokkal inkább ki lehetne venni a bolsevizmus méregfogát, ha Szovjetországot, mint egyenlőrangu tényezőt, bevennék a Népszövetségbe. Berlin a boisevifei-propaganda főhadiszállása Ám Beszedovszky, úgy látszik, a Labour-parti- nak ezt a reménykedését ne: ikevésbé naivnak ítéli. Mert megirja azt is, hogy a II. Intemacionále PORRÓ MEZŐK REGENY Irtai MÓRICZ ZSI8KONS — Mégis csak ismerős lehetett. — Biztosan olyan ur volt, aki valaha járt * házhoz. — Mért valaha? — Nem vét biztos az útba. Még máskor nem igen járt erre kocsival, ezen az utón. Csak úgy gondolomra jött. Mert nekiment a buckának. A gépje alig bírt benne menni. Pedig ha ismerte volna, könnyű lett volna neki kikerülni. A főbíró nézte a biró arcát. Maga mit csinált a harctéren? Milyen szolgálatban volt? — fen leginkább a telefonosoknál voltam. — Az nehéz volt. — Bizony nehéz volt. Kivált maikor tizenötben Szurmaynál. Műkor oda beosztottak. Iszonyatos nagy hó volt Kalniatieónél. Az I'kva mellett is voltam. Olyan hó volt kérem, hogy ha az ember ott esteledett, ne adj Isten, nem lehetett reggelig eligazodni. Volt, hogy egyhelyben jártunk egész éceaka, mák reggel láttuk, hogy mindig egy kiserdőt kerülgettó ak. De egész éccaka nem volt megállás. — Hót az a kertész hol volt? — Az felderitő-szolgálaton volt. Éppen akkor, ott velem együtt, egyszer össze is tanál- koztunsk. ő mondta meg, hogy merre ménfőnk. — Az Avwry m ie oM volt? — Tgoii, de ő bent volt a főhadiszálláson mindig. Negyven kilométerre a fronttól. S ott ül lek a nyom mellett én az, aki ről bee®jr!lek, már beérkezett a családi kriptába, A főbíró CKOdáUkMndk óraat% hog£ nekik kell itt hármuknak, akik egyikük sem kedvelte, akik talán mind a hárman csak szenvedtek az elmúltnak az élete miatt, itt kell tűnődni s öntudatlan eszközei lenni az igazság kiderítésének. Mintha mindnyájuk felett ott ülne s nézné apró, szemvédő mozgásaikat az Igazság. Az ablakok nyitva voltak a roppant hőség miatt s az uccán egyre-másra zörögtek a kocsik. Az utók búgva mentek el s a kis falu kezdett szokott csöndjébe merülni. —, Kérem biró unr, hozassa be azt a kertészt. — igen, tekintetes főszolgabíró ur. De a maga Lábán mein tud bejönni, mert nincs neki, hanem majd szekeret küldök érte. — Feleségével együtt. — Igende. A biró vette a kalapját s elment. — Biró ur, —szólt utána a főszolgabíró — a kastélyból a Személyzetet rögtön be kell rendelni, mihelyt a nagyságos asszony elmegy. Tudja meg, hogy itt van-e még, de vigyázzon, hogy addig semmi zavaró ne történjen. Felállóit s közelebb ment a bíróhoz. Halkan beszélt, mint az összeesküvőik. — Ezt magának személyesen kell megcsinálni ; valami ürüggyel r énjén be a kastélyba s nézzen szét és — jól figyelje meg — mindenkit,- aki akkor este résztvett a dologban, rendeljen ide. De nagyon vigyázni kell. Csendőröket láttam a temetésen, valahogy mag o* »sia>atodÁ*uaik valamit. Isten őriazonj Az Odol minden más szájiisz- iitó szertől azon különös sajátsága által tűnik ki> hogy a szájüreget öblítés után úgyszólván míkroszy kopikus vékonyságú, de mégis tömör antiseptikus réteggel vonja be, mely még órákig tovább hat. Semmilyen más szájvíznek nincs ily tartós utóhatása. Aki tehát naponta használ Odolt, biztosítja magát a fogakat megtámadó erjedési és rothadási folyamat ellen, Az Odol csakugyan jó. A magyar képviselőház megkezdte az aj katonai büntető' törvénykönyv tárgyalását Gömbös honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a magyar nép nem akar háborút — A szociáldemokrata párt nem vesz részt a javaslat tárgyalásában Budapest, november 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház ina kezdte meg az uj katonai büntetőtörvénykönyv javaslatának tárgyalását. Erődy-Harracb Tihamér előadó a javaslatot részletes és beható is* mertetése során utalt arra, hogy a magyar katonai bíráskodás eddig egy 1855 évben kibocsátott császári pátens alapján történt. Régi kívánság, hogy a katonai bűnvádi perrendtartás jogszabályait a magyar törvényhozás utján rendezzék. A szociáldemokraták részéről Farkas István szóit hozzá elsőnek a javaslathoz. Bejelentette, hogy pártja ilyen katonai törvényjavaslatok tárgyalásában nem vesz részt s deklarációt olva sott fel, amelyben a szociáldemokrata párt tiltakozik az uj katonai büntető törvénykönyv javaslat tárgyalása ellen, amellyel a kormány a külső és belső ellenség ellen való felkészülést szolgálja. Szilágyi Lajos ellenzéki képviselő kijelenti, hogy senki sem akar háborút és amikor a szociáldemokrata párt deklarációjában megállapít* ja, hogy a magyar nép elutasítja magától a háborús szellemet, ezt mindenki elfogadja. De szembeszáll azzal a felfogással, hogy nem kell felkészülni a külső és belső ellenségek ellen. A magyar nép igenis ismer ellenséget Így belső ellenségnek tekinti azokat, akik az országot már egyszer felforgatták és akLk ezt még egyszer meg akarnák tenni. Ezután Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szólalt fel, aki kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt deklarációja nem szolgálja az ország érdekeit mert olyan beállítású, amely inkább sértő az ország érdekeire, mint sem segítene azon. A magyar nép semmiféle körülmények között sem akar háborút és élesen elutasítja magától a háborús szellemnek és gondolatnak még a látszatát is. ■ ügy beállítani a dolgot, hogy ez a kormány, ez az ország háborúra készül, legalább is hazafiatlanság. A honvédelmi miniszter felszólalását a jobboldalon ós a középen tapssal fogadták. Néhány jelentéktelen felszólalás után a képviselpház áttért az interpellációkra. — amely természetese® a szovjetkormánnya! kezet fogva dolgozik — Bécsból továbbtolta Berlinbe európai hadműveleteinek: főhadiszíllását, ahonnan Jaknbovite ée Lenghiel elvtársak mivel sem csökkenő buzgalommal vezetik Európa többi fővárosaiban, természetesen Londonban is, még ma is hangyaszorgalommal dolgozó kereskedelmi társulatok és szovjetbankok munkáját Ée ezek a magánvállalatok csak cégtáblájukon viselnek gazdasági köntöst. Valójában azonban a bolseviki politika főhadiszállásai. * Amint a mai londoni jelentésekből láthatjuk, Besedovsky „leleplezéseidnek legkisebb mértékben sem sikerült MacDonaíd erős pozícióját megingatniuk. hegy idő előtt csendőrök avatkozzanak a dologba. — A csendőrökkel én beszéltem, tekintetes íőszoigabirő ur, azok már elmentek. Ebben a pillanatban kinyílt a terem belső ajtaja, az, amely a lakásba visz s belépett rajta feldúlt arccal s magából kikelve a jegy- zőné. — Tartóztassanak le, tartóztassanak le, — mondta — én ezt nem bírom tovább! Rémültein néztek Tá mindnyájan. Az asz- szony ki volt fordulva szokott hűvös elegáns formájából, haja szétdulva, a szeme szárazon égett s a kezeit tördelte. — Nagyságos asszony, — szólott a főbíró. A jegyző elfordult, nem akart a feleségéről tudomást venni. — Én mindent tudok, — mondta az asz- szony — itt volt nálam szegény, én mindent láttam s nekem szőlani kellett volna, ez lehetetlen, ez borzasztó, ez borzasztó . . . — Parancsoljon helyet, nagyságos asszony. De az asszony nem bírt magával, nem tudott leülni, nem tudott uralkodni szörnyű idegrohamán. — Megöiték, megölték! Egy gazember ölte meg, egy alávaló gyilkos és én tűröm, hogy menekülhessen . . . jaj, miért nem szólottám a legelső perdb m ... de el voltam kábítva, meg voltam fölemlítve, én szerencsétlen vagyok! — Ri az, akire gyanakodik, nagyságos asz- szony? Láttam, láttam, ahogy a szeme villogott, már akkor figyelmeztetni akartam Lászlót, hogy vigyázzon kedves . . . Most le rogyott egy székbe s az arca eler- ny edt és mélyen lih egve l él élezett, Már úgy látszott, zokogásba fog kitörni, de újra magához tért s beszélni kezdett. — Dél utói i tt volt. Tászló s az az ember az uccán ment s ő bek Ml tolta. Bejött. Olyan volt mint agy hiéna, ügy nézett, mint egy átíat, aki rögtön a Lábába harap az embernek. Jaj, rettenetes volt. Az ur megszidta valamiért^ a tehén, egy tehenét ievágott a pásztorral, mert azt mondta, hogy már nem bírt járni é8 nem is várták az állatorvost, széthordták A darabjait. Ezért nagyon leszidta. — Pofonütötte? — Igen . . . Nagyon . . . Ajkkor is gondoltam, hogy hogy meri. Hogy mer ilyenekkel igy szembeszáilani. Hisz ez gyilkos, csak rá kell nézn? az arcára, csak látni kell, milyen alattomosan és ellenségesein áll. Hát az Istenért, hogy meri magára uszítani, hiszen ez & legelső pillanatot felhasználja, hogy lelője ... jaj . . jaj. S elkezdett kiáltani, úgy szakadt ki belőle a sikoltás, már alig volt önuralma, hogy visz- sza fojtsa a hangot. — Jaj szegény, — tördelte a kezét — jaj szegénykém, jaj én ártatlanom! A gyöngéd szavak áradata indult meg s a jegyző az ablakba ment s betette az ablaktáblákat, hogy szégyene és gyalázata legalább ne jusson el az uccán csoportosuló, szájtátó parasztok közié. De még mindig nem sirt a nő, egyetlen könnycsepp nem jelent meg a szemében, fuldokolva s fullad tan zuhogtak belőle a szavak, de könnyet nem hirt ontani. Szivtépően, fájdajomdultao ott ült s érezni lehetett, hogy szégyellj magát a nagy odaadásért s nem bir uralkodni magán, sőt még az is benne volt, hogy szinte dicsekszik a boldogtalanságával. Műkor végre megosiillapodott, a főszolgabíró nyugodt és tárgyilagos hangon mondta: — Nagyságos asszony, kiről beszél. — Antom, Autóm . . . így mondta . . « Anion. A biró megszólalt: — A vadás®. Aki megszökött. Az ur mindig Anionnak mondta. — Megszökött? — mondta a főbíró elit múlva, —• erről még senki sem szólott.
