Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-06 / 252. (2177.) szám
7 I Mflflll PESSZIMISTA Irta: MURAmi LÁSZLÓ A 2-es lista — ellenségeink sem veszik tagadásba — becsülettel és autonomista szövetségünk komoly erőgyarapodásával került ki a választási küzdelemből. Nem vett rajta erőt sem ellenfeleink ármánya, sem az eltévelye- deít komáromi csoport árulása. A magyarság és szdovenszkói nemzettestvérei az őslakos autonomista politika méltó győzelmének nyugodt és fölemelő tudatában vonhatták be a harci lobogót, hogy most már tizenöt törvényhozónak adják át a további harcot. Az öntudatosságában megacélczódott és céljai fölismerésében megvilágosodott kisebbségi fronton zengőn szárnyal a Te Deum, a hála és a dicséret, hogy az újabb súlyos próbatételben győzött a nemzet vitalitása s a fegyelem ereje megteremtette végre a harcban és munkában mindenfölött szükséges egységet is, amelynek eddig híjával voltunk, amely nélkül pedig — önmagunkkal viszálykodva — sohasem lehetnénk képesek, hogy eredménynyel küzdjiink a jövő nagy céljaiért. A testvéri küzdelemben megtisztult s a fölemelő erkölcsi eredményekkel megszilár- ditott uj atmoszférába mégis disszonancia té- —Köpök követk^zr^gséggel hr^^anak föl választási szövetségünkkel és eredményével szemben a pesszimizmus hangjai Fran- ciscy Lajos dr. prépost-kanonok Nyitramegyei Szemléjében. A hang, a probléma nem uj. Többesztendős. A különbség csak az, hogy amig azelőtt politikai életünk belső mozgalmaiban keltett zavart, addig most már leplezetlenül a közvélemény előtt jelentkezik. A múltban a gáncs volt és mert ez nem járhatott sikerrel, ma már a diszkreditálás a célja. Semmi ok, hogy kitérjünk előle. # MacDonald Amerikában áililőlass titkot tzerzddési kötött Hooverrel Pertinax leleplezései — „Anglia megalázta magát"! — Zavarcsinálás az angol külügyi vita előtt — pap és korának egyik legfanatikusabb katolikus politikusa. Ezzel szemben Franciscy volt szenátor semmilyen formában sem akart tudni a magyar nemzeti pártról, csak azért, mert az volt a j „bűne", hogy becsületesen és nyiltan egy uj i úttal próbálkozott meg a nemzet érdekében, de amikor látta, hogy ezen az utón is csak a kisemmizés lenne a sorsa (aminthogy ez érte utói a németeket is), rá sem lépett, de végeredményben mégis elért annyit, hogy megszerezte a tanulságot és egyben fegyvert is a különböző kormányok mindig fölkisértő szirénhangjaival s azok igazi erkölcsi értékével szemben. # Közben telt-mult az idő, pártjaink közeledéséből mi sem vált valóra, ellentétben a parancsoló szükséggel és a politikailag érett magyar közvélemény követelésével, amelynek — éppen keresztényszocialista oldalon — olyan súlyos egyéniség adott többek között hangot, mint Bujanovics Gyula volt sárosi főispán. Már csaknem a választások küszöbéig értünk, végre a választási egyezség s legalább annyit sikerült elérnünk, hogy erkölcsi és anyagi erőinket nem kellett többé szétforgácsolnunk s esetleg, egymás ellen fordítanunk a harcban. Pártjaink egész őslakos tábora nyílt örömmel fogadta az egyezség hírét. Franciscy Lajos dr. szenátor pedig lemondott mandátumáról. Eljárásától nem vitatható el a következetesség és az önzetlenség. Fölfogásával magára maradt, fair módon levonta hát a konzekvenciákat és visszavonult. Ezért csak dicséret illetheti a volt szenátort. Kár, hogy mindarról, ami ezután következett, nem mondhatjuk el ugyanazt. # Franciscy elvonultsága nem sokáig tartott s elégedetlensége már a választások alatt aktív formát öltött. Lapja, a Nyitramegyei Szemle lett a volt szenátor politikai pesszimizmusának fekete harsonája! A pesszimizmus csakhamar rosszhiszeműséggé változott s éppen a napokban cáfoltuk meg Franciscy lapjának azt a — választás idején — fölröppentett, merőben. valótlan gyanúsítását, hogy a keresztényszocialista párt elvesztette minden önállóságát s már a jelöltjeit is a magyar nemzeti párt diktálta. A választási egyezmény vonatkozó passzusának szószerinti idézésével szállítottuk ezt az állítást kellő'ért ékére. De viszont hipokrizis ezek j? NyitjaÉlőre kell bocsátanunk, hogy Franciscy kanonok jóhiszeműségében pillanatra sem ké- telkedünik. Kipróbált, régi önzetlen harcosa a szlovenszkói kisebbségi frontnak. Kötelességtudásában fáradhatatlan, munkakészségében komoly érték, nagymüveltségü, tudós ember. De e megbecsült kvalitásai mellett hiányzik belőle a politikus taktikai érzéke, hajlékonysága. Merev és dogmatikus, aki életre-halálra kitart a politikai dogmái mellett — egészen az elvakultságig és a gyűlölködésig. Amikor az elmúlt parlamenti ciklus alatt elősző* került szó pártjaink között a koope- rálás és kollaborálás bizonyos formájáról, Franciscy Lajos a legélesebben opponált meg minden ilyen kísérletet. Az ok az volt, ami számára a magyar nemzeti párttal való együtt- haladást „lehetetlenné" tette, hogy ez a párt megpróbálkozott az úgynevezett aktivizmus- sal. Szinte kényszerítő erővel tolul föl itt bennem egy analógia — Molnár apátról, a régi magyar néppárt vezéréről, akit igen jól és közelről ismertem. Harcos pap volt, megalkuvást nem ismerő katolikus, aki olyan meg- mozdithatatlanul állt Zichy Nándor programjával, mint a szobor s még az egyházpolitikai törvények revíziójának — már anachronizmus- sá vált — követeléséből sem volt hajlandó engedni. De, — itt a nagy különbség — taktikai kérdésekben fölolvadt a merevsége, itt már a sztratéga lépett előtérbe, aki csak a pillanat legfontosabb érdekeit és legcélravezetőbb útjait nézte. És Molnár János fölment a Tisza-ellenes választójogi blokk harcos idejében Károlyival, Lovászyval, sőt — uram hocsá' még Garamival és Kunfival is egy pódiumra. Ezt tette Molnár Jánoe, az aszkéta erkölcsű Páris, november 5. Az Ectoo de Paris mai számában Pertinax szenzációs leleplezéseket közöl MacDonald és Hoover állítólagos amerikai titkbs megegyezéseiről. Pertinax amerikai barátjától magánlevelet kapott, amelynek autenticitása kétségbevonhatatlan és amelyben barátja nyilvánosságra hozza a virginiai megállapodás titkos klauzuláit. A titkos szerződés Angliában nem téveszthet célt és bizonyára óriási szenzációt fog kelteni. Október 5-én és 6-án Hoover carapjában, egy kis folyó partján, hetven mérföldnyire Washingtontól a két államférfin fontos megbeszélést folytatott a tengerek szabadságának kérdéséről. MacDonaldot az amerikai lelkes fogadtatás teljesen levette lábáról és mindenbe beleegyezett, amit Hoover kívánt. így szó nélkül engedett abban a tradicionális elvi konfliktusban, amely évtizedek óta kisért Amerika és Anglia között, s a tengerek szabadságának kérdésében csaknem teljesen elfogadta Amerika álláspontját és föladta a régi angol tézist. Hajlandó volt egy olyan szerződést aláírni, amely 1. lemond Angliának arról a jogáról, hogy háború esetén nyilt tengeren ellenőrizhesse a semleges kereskedelmi hajókat, s 2. lefegyverzl a halifaxi és esqulnoi angol flottabázist. Mielőtt MacDonald aláírta volna ezt a szerződést, tájékoztatta tervéről a Foreign Office két szakértőjét, Sir Vaasitart és Leslie Craigiert. akiket az angol kormány kísérőül adott melléje. A két szakértő azonnal Londonba táviratozott, ahol.akkor Snowden helyettesítette a miniszterelnököt. Amikor Snowden értesült MacDonald terveiről, telefonon azonnal érintkezésbe lépett az Amerikában lévő premierrel és kijelentette, hogy sem Anglia, sem a domíniumok közvéleménye nem egyezik bele Anglia tradicionális jogainak megkurtításába. Snowden azonnali lemondásával fenyegetőzött és a leghevesebb módon megtámadta MacDonaldot s a ezó legexoroeibb értelmében megbosszulta magát azért a híres táviratért, amelyet augusztusban MacDonald küldött Snowdennek Hágába és amelyben erélyesen rendreutasitó szavakkal mérséklésre intette a jóvátétel kérdésében hajthatatlan angol pénzügyi kancellárt. Mindezek a kritikák és a kanadai miniszterelnök álláspontja, aki ugyancsak határozottan a tervezett szerződés ellen nyilatkozott, arra ösztönözték MacDonaldot, hogy ne írja alá a szerződést. Az adott szót természetesen nem lehet visszaszivni s Így Anglia, anélkül, hogy aláirta volna a kérdéses szerződést, bizonyos tekintetben lekötelezettje Amerikának és MacDonald kénytelen lesz szavát betartani. Az Echo de Paris leleplezései fantasztikusan hangzanak. A francia reakciós sajtó az angol Labour-kabinettet állandóan üldözi gyanúsításaival és ellenségeskedéseivel, innen magyarázható, hogy Pertinax is szenzáció? anyagot akart Szállítani a londoni ellenzéknek. Az angol kormány a jövő héten kezdi meg komplikált külpolitikai vitáját. Pertinax valószínűleg azt kísérelte meg, hogy megnehezítse az angol premier helyzetét az alsóháziban. A német kolonisták kivándorolnak Szovjetoroszországból Tarthatatlan helyzet — 7000 szovietnmszf útban kanadáisa — Sztálin politikájának csődje — Moszkva, november 5. Az United Press jelentése szerint a szovjetkormány megadta az útlevelet annak a háromezer német ko- lonistának, aki Szibériából Kanadába akar kivándorolni. A német kolonisták, többnyire egyszerű földmunkások, akik a háború után törpebirtokokat kaptak Szibéria termékeny részein és az művelhetve éldegéltek, a legújabb parasztellenes szovjetrende- letek miatt, amely a kisbirtokok kommuni- /,áfását rendeli el és bevezeti az úgynevezett kollektív gazdálkodást, elhatározták, hogy föladják a tarthatatlan helyzetet és uj hazát keresnek. A szovjet kénytelen-kelletlen megadta a német munkásoknak az útlevelet. Természetesen azzal a föltétellel, ha előbb megfizetik hátralékos adójukat és vagyonukat szovjetbankokban deponálják, mert a rubeleket tilos Szovjetoroszországból exportálni. Naponta több mint, száz paraszt kér útlevelet Szibériában. Jólinformáll körök szerint mostanában több mint hétezer német paraszt gyűlt össze Moszkvában, aki mind Kanadába akar kivándorolni. Szibéria más részéről és a Volga-parti német szovjet köztársaságból ugyanilyen hírek érkeznek. A néniét kolonisták mindenütt likvidálják vagyonukat és kivándorolnak, mert helyzetük Sztálin uj politikája következtében tarthatatlanná válik. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, ^ Szlovenszkói és ruszinszkól ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre t /. .» . 12, fi. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlltlKCLl nQ.plLQ.pjQ felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te* havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ki DZURANYJ LÁSZLÓ FORGÁCfi GbZA lefon:34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha negyei Szemlétől, hogy az autonomista szövetség nyitrai -- különben alig. háromszáz szavazatot tevő — gyöngülését a választási ígyezmény számlájára Írja. Holott egész' nyugodtan írhatja az önmaga számlájára, ha már igyszer nem átallotta valótlanságokkal misz- ifikálni saját, szükebb közvéleményét. # Az a fekete mérleg, amellyel a Nyitrame- yyei Szemle harmincezer szavazatveszteség- :>en erőszakolja a közös lista „kudarcát" megalapítani, önmagában nem érdemli meg a ko- noly figyelmet, de annál fájdalmasabban Megérdemli a szándék, amellyel ez a meg- iöbbentésre szánt „eredmény" leiródott. Igazolt tény, hogy pártjaink közös listája a most lezajlott választáson több mint 20.000 szavazat erőgyarapodási ért ei az 1925. év vá- asztási eredményével szemben, amikor pártjaink külön-külön mentek a küzdelembe. Nem lehet helyénvaló az a módszer, mely- yel Franciscy lapja s akkor is eltúlozva iolgozik, amikor más választások erednié- íyeit vonja bele a számításba. Mert nemzet- gyűlési választási eredmények csak nemzet- gyűlési választási eredményekkel vethetők ügyibe. Más választásnak mások a komponensei, mások a harci eszközei, minden körülményei, amelyek -r- különösen kisebbségi relációban — kizárják a helyénvaló párton-
