Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-06 / 252. (2177.) szám
2 'P^GM-Mao^ARHTRWÖ? 1929 november 8, Hérán, zambaálliitás és az abszolút értékű erőmegál- üaipitás lehetőségét. De mégha valami veszteség származott volna is. ahogyan nem származott, akkor is igaza van Szüllő Gézának, aki azt mondotta Zsolnán: ..Egy mandátum nem ért volna annyit, mint amennyit ér az az atmoszféra, amit megteremtettünk azzal, hogy kéz a kézr be®, egymást megértve tudunk egymás céljai megvalósításáért küzdeni. Mert nekünk egyedüli célunk most — s a napi politikában mindig csak a mát kell néznünk — az és nem is lehet más, mint nemzetünk fön- Sartása. Nekünk ma nem kicsinyes szempontok kihegyezése által való széfcforgácsolás, de együttes megértéssel való, átfogó, erős nemzeti politika az egyetlen célunk.” És mélységesen igaza van akkor is. amikor megállapítja, hogy: „• • • a mi mai szorongatott helyzetünkben a párt eszköz lehet, de nem cél". # De érdemes végigmenni Franoiscy sajtójának egész politikai arzenálján. Nemcsak hogy negálja a választási > összefogás minden előnyét, holott, ennek csodálatos erkölcsi hatása mutatkozott — Nyugaton magam is tapasztaltam — éppen az egyszerű tömegekben, de a részletekben egyenesen úgy érvel, aminek legföljebb az ellenkezője lehet, az igazAzt inja a Nyitiramegyei Szemle, hogy például azért is nagy elkedvetlemedést keltett a keresztén yszocialista pártnak a magyar nemzeti párttal létesített választási egyezsége a párt szlovák és német hívei között, mert a inagyar nemzeti pártot sovinisztának tartják s ezt a hangulatot ugyancsak kihasználták „a szlovák, csehszlovák és német pártok kortesei”. A másik öregágyu a vallási szempont. Itt meg azt használták ki az .^ellenséges pártok kortesei”, hogy a 98 százalékában katolikus keresztényszocialista párt olyan párttal szövetkezett, amelynek élén csupa evangélikus és református vallásu ember áll. Átlátszó, olcsó rabulisztika. Hogy sorjában menjünk, a magyar nemzeti párt sohasem volt soviniszta, hanem egészséges nemzeti programját mindig becsületes összhangba hozta a szlovenszkói testvérnemzetek törekvéseivel, amit az a tízesztendős tény igazol a legjobban, hogy a legszorosabb fegyver- barátságban együtthalad a szepesi németség pártjával. De olyan abszurd ez a föltevés, •*, .hogy még a tájékozatlanságánál csak rosszindulatában prononszirozottabb prágai sajtó- bán sem találkozunk vele. A kortesek sok mindenre lehetnek képesek, de tízesztendős értókmegállapiíásokat és mindenki előtt nyilvánvaló sajátosságokat még az ő hazugságaik sem képesek ellenkezőre fordítani, a legjámborabb tömegeik soraiban sem. (Különben is, ha tömegigazságokra súlyt helyezünk, akkor éppen arra mutathatunk rá, hogy a köztudatban — miért, miért neon — éppen a keresztényszocialista párt szerepel intranzigeneebb pártiként.) De nem is riasztotta él szlovák testvéreinket a magyar nemzeti párt részvétele az autonomista szövetségtől. Sőt ellenkezőleg, sohasem hódítottunk még annyi szlovák szavazatot, mint ezen a választáson, amely már komoly jelentőséget adott a keresztényszocialista párt szlovák osztályának. Ha logikusan gondolkozunk, a hódításnak éppen a választási szövetség volt a kulcsa. Mert micsoda vonzóereje lehetett volna egy olyan őslakospolli ti kának, amely széles, átfogó keretekre törekszik, de valójában a legelső, elemi lépésre, az egymásrautalt magyarság összefogására sem képes?! A vallási szempont sem hozott ártalmat. De nem is hozhatott, mert a keresztényszo- oialista párt nem katolikus párt, hanem^ keresztény párt. Az igazi kereszténység pedig nem szeparál és nem izolál, hanem a türelem és a szeretet erejével kiegyenlít és ösz- ezekovácsol. Aminthogy az autonóm irta szövetség táborát nem is gyöngítették a nemzeti és vallási különbségek, hanem összekovácsolta a szent kenyér közős hitvallása és a legnagyobb öszr széfoglaló erő: az őslakospolitika gondolata. # „.... önző, személyes érdekekkel szemben minden érvelés hiábavalónak bizonyult” ■— irja végezetül Franci scy lapja. Nos, mi Franoiscy Lajos jóhiszeműségét és önzetlenségét nem vesszük tagadásba, de a jóhiszeműség és önzetlenség elösmerését hasonlóan megköveteljük azok számára is, akik továbbdolgoznak az ügyért, amelyet a volt szenátor hajlithatatlan merevségében és oktalan sértődöttségében cserbenhagyott. Tudja meg Frandscy Lajos, hogy itt senkit sem vezetett önző. személyes érdek. Hogy itt senki nem ért el egyéni előnyt hanem mindenki csak áldozatokat hozott. Mert a nagy eszmék, a nagy célok mindig megkövetelik a maguk áldozatait Aki emelkedett ember és akit igazán lelkében hevít a nagy cél, az szívesen meg is hozza ezeket az áldozatokat. A mieink is szívesen hozták meg mindkét részen. Nem hiába. A 2-e« lista győzött, még akkor is. ha a nyiirai pesszimizmus vereségei olvas ki az ide-oda forgatott számoszlopokból. Győzött, mert vannak győzelmek, amelyek nem mérhetők föl matematikai mértékkel, hanem erkölcsiekben van a zsinórmértékük. Az erejök pedig föliartóztath a tlanul munkálja a jövőt. Nekünk idegen a pesszimizmus, mert mi élni akarunk. És nem kellenek a dogmák, a megkötöttségek, mert mi szabadon — egyedül nemzeti lelkiismeretünkre hallgatva — akarunk szárnyalni az uj hajnalhasadás felé. FORRÓ HBZÓK RÉSÉN V (24) irtai m6rici zsiCKONi — Uj cipő, — mondta. A jegyző oda sem pillantott. A főbíró is alig nézett oda. Mind a ketten felzudult érzéseikkel voltak elfoglalva. — Mért nem tett jelentést erről, jegyző ur? — mondta a főbíró. A jegyző hallgatott. Aztán azt mondta: — Nem tartottam időszerűnek.. Bocsásson meg főszolgabíró ur, de lehetetlennek tartottam, hogy ünneprontó legyek. A főbíró hallgatott. — A halottnak már úgyis nagyon mindegy. Ezt oly Különös, megvető, keserű hangon mondta, hogy a főbíró megborzongott. — Nem a halottról van sző, — mondta szárazon — hanem az igazságról. Hallgattak. Úgy ültek ott, szinte lesújtva, összetörve. A jegyző nagy szippantásokat szívott a cigarettából s a füstöt az orrán beszivta. A szemét lehunyta. Rossz színben volt s nagyon kedvetlen. A főbíró egy pillantást vetett rá, aztán elfordította a szemét. — A sarka le van törve, — mondta a bíró, aki kitartóan viszgálta a cipőnyomot — valahol kőbe vagy vasba lépett s Levágta a sarkának a szélét. A főbíró rábajolt a nyomra s nézte. A bírónak igaza volt Tisztán lehetett látni, hogy a cipő sarkának a belső szélén rojtos gyűrődés volt. Valami éles tárgy felhasi tóttá s rajta maradt még a gumi rongya a sarkon. — Látná a gyár védjegyét is egy kicsit. — mondta a főbíró. — Az ott a gyári jegy hely*. Ovális körben bettik wMk, ét * betűket nem lehet kivenni . . . Nincs egy nagyítója, jegyző ur? — Van, — mondta a jegyző. Előkereste a fiókból a celluloidkeretbe foglalt lupát s a főbíró kezébe adta. Ez ráhajolt a nyomra e véggivizsgálta. — A talpat is végigmetezette az a kő vagy vas, ahogy maga mondja, — mondta a bírónak. Odaadta a nagyitót s a bíró is nézte. ö visszaült a helyére s szívta a szivarját. Hallgattak. A jegyző nem érdeklődött a vizsgálat iránt, nem volt kiváncsi a nyomra. — Uj, mondta a bíró — még ebben a cipőben keveset jártak ... És egybe van a sarok meg a talp . . . Egy darabból . . . — Igen, az úgy szokott lenni, — mondta a főbíró — Nekem is van ilyen cipőm. — Az i* ilyen rovátkás? — Igen, azt hiszem. — Az ie uj? — Uj. Nem szeretem, mert nem lehet benne jól lépni. Puha. Olyan puha a lépés, mintha az ember sárban járna. — Mikor ránehezedett, az egész teste ezen az (így lábon volt. Alighanem ebben a pillanatban adta le a lövést, — szólt a bíró. A főbiró megborzongott. Szinte ijedten nézett a nyomra. Úgy érezte, mintha e pillanatban találkozott volna a merénylettel. Vájjon miért lőtt az illető? . , ; Hangosan is kimondta:--De vájjon miért lőtt? — Bosszú, — mondta a l>i ró. Erre hallgattak. A jegyző **t mondta. JI ffimvcn-éfimrinccn ......■#---------------if iatós teitséget kö a hajnak Rádl professzor a magyar és a kisebbségi kérdésekben tájékozatlan (seb közvéleményről Prága, november 5. Rádl Emánuel, a kiváló cseh egyetemi tanár, aki a német—cseh viszony kérdéséről korszakalkotó könyvet irt, a Pragor Tagblatt mai számában vezércikket közöl a cseh irodalomról és a C9eh közélett bi- zonyosfoku tájékozatlanságáról. Abból indul ki, hegy a kommunista Írókat a közelmúltban kizárták pártjukból és ezzel a cseh irodalom és intellektuális élet utolsó része is visszavonult a közéleti problémáktól. Az írók elefántosont toronyban élnek és sem ők, sem az általuk nevelt intelligens közvélemény nem törődik a társadalompolitikával, holott éppen az íróknak és az intettek!netteknek volna feladatuk, hogy a politikai retortákon keresztül félrenevelt publikumot őszintén tájékoztassák. A cseh irók „kényesebb kérdésekhez” nem mernek őszintén hozzászólni és engedik, hogy politikai agitátorok gyűlöletei szítsanak a közönségben. Az ilyen kényesebb kérdések alatt Rádl j többek között a következőket érti: Az anti- i militarizmus, a radikális pacifizmus, a ma- * gyár kultúrához való viszony és a nemzetközi kisebbségi probléma. Rádl szerint a cseh közvéleménynek ezekkel I a kérdésekkel az irók és az intellektuellek segítségével többet kellene törődniük, hogy mindenben tiszta képet nyerjenek és téves előítéletük megszűnjön. Trockij után Bucharin! Komo, november 5. Moszkvai jelentés szerint Bucharin kijelentette, hogy a kommunista párt végrehajtó bizottságának ellene emelt vádjai alaptalanok. Igaz, hogy megengedte magának a párt politikájának kritizálását, most azonban, nézete szerint ez a politika a Szovjetunió politikai és gazdasági csődjére kell, hogy vezessen. óva int e politika továbbfolytatásától, mert ez feltétlenül a helyzet rosszabbodására vezet. Megtorló intézkedéstől nem tart. Moszkvában rendkívül elégedetlenek Bucharin magatartásával és kijelentik, hogy ha nem hagyja abba a jobboldali ellenzék érdekében való agitáoióját, ugyanúgy fognak vele elbánni, mint a Trockij-íéle ellenzékkel. Csankaiszek legyőzte Penget? Sanghai, november 5. A legújabb jelentések szerint Csankajszek döntően megverte Feng- jnsziangot a Jangtse völgyében. FetŰgjusziang keresztény tábornok csapatait úgy koncentrálta, hogy az egyik- szárny Nankingot, a másik Hankaut támadta meg. Csankajszek a centrumban áttörte Feng vonalát és az arány-' lag gyönge erőt több kilométerre visszavetette. Ha ez a hír megfelel a valóságnak, a kínai polgárháború befejezését jelenti. A Kínából érkező jelentőseket mindenesetre föntartással kell fogadni, mert- naponta ellenkező tartalmú hirek érkeznek. Elnapolták a lengyel parlament üléseit Varsó, november 5. Moscicki, a lengyel köztársaság elnöke a parlament megnyitását egy dekrétummal harminc uappal elodázta, A dekrétumot Svitalski miniszterelnök Daszynski szejmmarsallnak ma délelőtt tizenegy órakor, azaz egy órával a pár, lament megnyitása előtt adta át. Varsó, november 5. Svitalski dr. Szyman- skinak, a szenátus elnökének elnöki dekrétumot nyújtott át, amely a szenátus megnyitását harminc nappal elodázza. Pánik a szófiai operában Szófia, november 5. A Nemzeti Színházban tegnap Gounod Faustjának előadása közben tragikus jelenet játszódott le. A földszint első sorában egy fiatalember ült, aki az előadás megkezdése után azonnal magára vonta a figyelmet. Rendkívül egzaltáltan viselkedett, nem törődött a színpadon történő eseményekkel, állandóan irt és gesztikulált, A harmadik fejvoa násban, Valentin haldokló jelenete közben hirtelen revolvert rántott és kétszer mellbe lőtte magát. A publikumban pánik tört ki, mert a legtöbben politikai merénylettől tartottak. A szívós fiatalember a két lövés után tört rántott zsebéből és mellébe döfte azt, A súlyosan sebesült fiatalembert a közeli kórházba szállították. Az öngyilkosjelölt egy vidéki bank hivatalnok, aki szerelmi bánatában követte el tettét. Fizessen elő a ww Képes Hit-re Előfizetési ára H évre 36.— Kés. Minden újságárusnál kapható — Meg lőhet érteni. Voltaik emberek, akik nem sajnáltak volna tőle egy golyót. — Rossz ember volt? A biró szólt. Egyszerű paraszt szóval: — Rossz. Nem rossz. Nem volt rossz émber. Aki gyerekvékát ad, az jó ember ... De nagyon jó . . . Minden oselédembernek ko- menció-fizetéskor minden gyerek után egy véka rozsot adott Hallgattak. — Van is gyerek! Az uradalomba. Sok. Egyiknél Öt-hat, nyolc is. Szerette a gyereket. Az embert. Nem sajnálta. És mindegy volt, akár fiú, akár lány. Mind után kiadta. A vékát. — Mégis volt ellensége. A jegyző szünet után sóhajtott. — Volt. A főbiró ránézett a jegyzőre. Az komoran ült e maga elé meredt. — Magának nincs ilyen cipője, jegyző ur? kérdezte. — Nincs. A feleségem mondta, hogy vegyek, éppen azért beszéltünk erről a gumitalpas cipőről a ... az Avary úrral ... De 6 leintett 8 nem vettem. Újra hallgattak. — Pedig jó cipó lehet, — mondta a biró. — Nem megy bele a víz. A gumin. — Itt homokon jó* de ahol sár van, ott nem jó, — mondta a főbíró — nagyon ragad rá a sár. — Lehet, mert széles a széle, — mondta a biró. * Újra hallgattak. — Miért mondja jegyző ur, — szól a főbíró — hogv sokan vannak ellenségei? — Már nincsenek. Halottnak nem lehet az ember ellensége. — Maguk jó viszonyban voltaik! — Igen. — Még mikor legutóbb itt voltain? — Még Mikikor igen. 1 — Történt valami? — A, dehogy. Mi történt volna. — Hogy igy megfordult a véleménye. — Bocsánatot kérek főbiró ur, engem tetszik gyanúsítani? — kiáltott fel a jegyző remegve. — Én?! . . . — Semmi részem benne! Ha én akkor Indok mindent, ón nem orvul, hátulról lövöm le. Rejtekből! Hanem máskép! A főbiró hallgatott s figyelte a jegyzőt Annak fel volt dúlva az arca ée egész testében reszketett. — Történt valami? — mondta aztán. A jegyző hallgatott. — Nem beszélhetek róla . . . Halála után hallottal valamit . . . Gazember volt . . . Ezzel megtörülte a szemét. A szemében könnycsepp volt, aztán az orrát fuvogatta sokáig. A biró úgy nézett, mint aki nem figyel az urak beszédére. Nem tartozik rá. — Azért ügyes ember ez a lábatlan, — mondta csöndesen. —• Ilyen ügyes volt, hogy volt neki annyi esze, hogy mésztejjel öntötte le a nyomot még akkor éccaka. Mért én mm elmentem, meguéztem a helyet. Nem látszik már ott semmi. A gyürőnéí is voltam. Ott sincs már semmi. A homok olyan, az szétfolyik. Azért egy kicsit látni vót még az autó kerekének a nyoma. — Mit nevez maga „gyü.rő‘*-nek? A kis földvárnál? — Igen. Aztán a bíró art mondta: — Azt még meg lehetett látni, hogy az autó belement a tarlóba. Nem ment körül, hanem át a lucernáson. Az olyan gyenge, hogy alig takarja a homokat, lehetett látni, hogy egy vadkörtofánál kiment az országúira. — Akkor a?, ismerte itt a járást. — Hajazolt hozzá.' Hallgatta^.
