Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-01 / 249. (2174.) szám

KMM

1989 november 1, póutolt.

A csehszlovák hadsereg könyvtáraiból kitiltják Remarque háborús könyvét?

A literámf Noviny szerint a besztercebányai hadosztály- parancsnok erről bizalmas rendeletet adott ki saját

hatáskörében

Prága, október 31. A cseh nemzeti szocialista párt délután megjelenő lapja, a Telegraf írja a következőket „Újabb tábornoki puccs" címen:

— Amikor népszerűvé kezdett lenni nálunk Haseknek „Svejk, a derék katona'1 cimü munkája, azonnal kampány indult meg ellene. Há- borogtak a széplelkek, akiknek Hasek túlságosan durva volt, mintha a háború maga nem lett volna durva és háborogtak a tábornokok is, akiknek túlságosan antimiütarista volt, noha gúnyos szatírája, mint forró tűz ömlött alá az osztrák hadseregre, amelyben kényszerből szolgáltunk. EnDek ellenére, ha végigtekintünk Haseknek az egész világon elért sikerén, Hasek pompás föladatot végzett. Nevetésével eltemette a külföld valamennyi illúzióját a régi Ausztriáról, amennyiben még maradtak illúziók.

— Most, amikor a külföldi óriási siker után cseh forditásabn is megjelent Erich Maria Re- marquenak „Nyugaton a helyzet változatlan" cimü munkája,

egyes körök újból Izgalomba kezdenek

jönni.

Németországban a horogkeresztesek izgulása már elmúlt — minden militarista röpirat, minden kifogás ellenére, hogy gyalázza a „legyőzött, de meg nem vert hadsereg“-et, ennek a könyvnek a kiadása egyre újabb és újabb százezres példányokat ér el.

— Remarque nem antimiütarista a harbusei, vagy haseki értelemben. Nem túlságos pacifista sem. Egyszerűen a háború valóságát és természetes borzalmát vetítette ki magából s azt írja le. Annál szörnyűbb, ha arról értesülünk, hogy

a köztársaság egyes részein a magas katonatisztek elrendelik, hogy Remarque háborús könyvét el kell távolítani a katonai könyvtárakból.

A mai Literarni Noviny erről a következőket Írja:

„Besztercebányáról autentikus forrásból úgy értesülünk, hogy Kadlec E. tábornoknak, a X. gyaloghadosztály parancsnokának bizalmas rendelete alapján megtiltották, hogy a katonai könyvtárakban Remarque- nak „Nyugaton a helyzet változatlan" cimü munkáját tartsák. Ha valamelyik könyvtárban a könyvet esetleg már előbb beszerezték, a felelős parancsnokok kötelesek ezt a könyvet a könyvtárból kiselejtezni. A nemzetvédelmi minisztériumban ugyan már hosszabb ideje foglalkoznak Remarqueval, de tilalmat eddig még nem adtak ki. Kadlec generális és vele Zák Milos tábornok is tehát egyelőre csak saját elhatározásából cselekedett,"

— Reméljük, hogy a két tábornok kezdeményezését a nemzetvédelmi minisztérium nem fogja jóváhagyni. Miért ne olvashatnák katonáink a német háborús hadsereg fölbomlásáról szoló könyvet? A famózus cenzori beavatkozást semmi sem indokolja. Ha a katonaságnál el akarnák tiltani Remarquet, el kellene tiltani az egész történelmi háborús irodalom olvasását is. Ezért

szükséges mindjárt az elején tiltakozni hadseregünk reakciósán orientálódott tagjainak ezen újabb puccsa ellen.

Az osztrák hádsereg a háború alatt éppen azért bomlott föl, mert hazugságon épült föl. — fejezi be cikkét a Telegraf.

Podébrady

meggyógyítja a szivét,

de

cukorbajt,

köszvényt

és

az anyagcsere, valamint a belső kiválasztás betegségeit is fényes eredménnyel gyógyítja

Inhalatórium - Egész évi idény — Betegvizsgáló és gyógyintézet Libensky dr. egyetemi tanár vezetése alatt — Röntgen — Elek- trokardiográf - Vegyi laboratórium

Herz professzor a kiváló bérűn szivspecialisía szerint a szívbajok legjobban a iöszezónon kívül időben kezeibe ők.

Kérjen magyar prospektust a fördöígazga óságtól

II

Sokkal veszélyesebbnek tömik tW a sriovonszkói irodalom mai helyzete akkor, ha

hozzávesszük, hogy az igazságtalannak érzett ■közhangulat és érdelclődéstelenség nemhogy ellenállást vagy dacot váltott volna ki az

Írókban, de

minden túlzás nélkül az itteni magyar írók határozott demoralizál ódájáról kell beszélnünk.

A negyedik éve tartott trencséuteplici iró- gyülés óta, ahol utoljára adtak találkozót egymásnak •— osztály, felekezet, világnézeti és politikai különbség nélkül — Szlovenszkó Írói, egyetlenegy kollektív megmozdulás nem történt 6 azok a szálak is, amik írót és írót összefűznek, neon hogy erősödték volna, de egyire jobban szétlazullak. Én azt hiszem, hogy m nem is annyira az írókra vet fényt, mint inkább a szlovenazkói magyar irodalomra s közvetve arra a társadalomra, mely igy olyan fa, amelynek alig van virága. A dilettantizmus letörése után egy erős produktív munka indult meg évekre. Re ezt a tempót azóta már hosszú évek óta elvesztette a szlovenszkói irodalom.

De ennél is jellemzőbb, hogy mig nyolo- tiz évvel ezelőtt a fiatal nevek egész serege állott a srtairíJioz,

a húszévesek generációja irodalmi téren úgyszólván sehol sem jelentkezik:

pillanatnyilag az a helyzet, hogy a már másutt futottak u’téo nincs megtfeleUŐ itthoni szukresaoenoia. Szimptómo, amivel egy- sner érdeme* volna külön fofklfeoem. Ady fiatal újságíró korában egyszer azt mondotta, hogy kisejóaoefi babérokért igazán nem érdemért magyar írónak lenini, Aat hiszem, nem tévedek, ha a nálunk fiatalabb irógene- náció jelentkenéoéneUr hiányát ott kereeem, a mi meUőzötteégünk táján: joggal mondhatják, hogy ilyen babérokért igazán nem érdemes egy életet áldozni és végigvergődwi a művészet orraságutján, amit sokszor csak a lesajnálás és a félreérté# szegélyez.

És eawj a vigasztalan állapoton nem sókat szőpit aar. sem, hogy a vidéki kislányok füzetekbe gyűjtik a napilapok bán megjelen t Írásainkat, hogy hébe-hóba egy főleg társadalmi pireszU/zsel összeterel ődölt hallgatóság egyeseknek lífpewaeLliőt, másikunknak t.aps- ttfcáat jattal Non a mpi M hitoynljnkr,

TÉL ELÉ

Irta: N. Jaezkó Olga

Valami ősi atavizmm nyilvánul meg abba* •hogy az emberek nekikészülnek a télnek Nem a kötelességszerü. múlhatatlanul szűk séges ellenségekre gondolok, mini például télikabát és néhány metermázsa koksz vág bükkfa a fáskamrdbon, hanem azokra i tzimpíotnákra. amelyek őseink ösztönéből én

dúlva, sokszor szinte fölöslegesen, talál akaratunktól függetlenül ütnek át a kor é szükségszerűség rétegén é$ néha komiku alakban bukkannak elő. Készülünk, mint < medve, mely leszemette az aulolsó fekete sze derbogyát is, beleszagol a hervadó levelektő fanyar levegőbe ég elindul megfelelő barlang után szimatolni. Mindenki nekifekszik énnél a készülődésnek; azok is, akiknek rendsze rini nem tartozik a kötelességükhöz bárminő létföntartásrói való gondoskodás vagy egészei más a működési területük, mint ahová mos kiveti, őket az az ősi ösztön, mely szerint len niök kell valamit avval a mord fenyegetéssé szemben, mely feltartóztathatatlanul lappang és közeledik a természetben, mindjárt a sárgi ég bíbor szinti fater élrajzok poézise mögött.

Legyünk udvariasak és kezdjük őnagysá- gán, akinek egyébként annyiban merül k< egész háziasszonyi ténykedése, hogy a furára késs oviéról, vagy az uj toalettet pazarul visszakápráztató (ökör elől kecsesen „bánom is én“-t int a háztartási intézkedések felől érdeklődő szakácsnénak. Szeptemberben érdekes változáson megy át ő nagysága lelkiismerete és szorongó érzésekkel küzd, ami-g nem lát a kamara polcán néhány tucat szurkoltnya- ku paradicsomosüveget, noha régen megállapított tény, hogy megboldogult Jani bácsi óta senki sem kedveli a családban a paradicsom- levest és az őszi büszkeséget képező üvegek tavasszal mint fölösleges lom és kélesértékil ajándék fognak átvándorolni a mosónő, a cseléd családjához.

Vegyük a gyermeket, akinek tudatosságától oly messze vm még a Utf öntartás gondja: ha csak módjában áll közvetlenül hozzáférni a természet ajándékaihoz, boldogan fogja újságolni, hogy százharminc diót gyűjtött télre és irigyli máskor lekicsinyelt, szegény sorsú iskoláiénál, akinek nincsen ruganyos ágya, ellenben naspolyát puhíthat « szalmazsákjában....

A mucsai földesur, aki máskülönben a vizslájánál való, nem éppen kecsegtető és veszélytelen barátságra idolja a bekopogó „vígé- cehet", miután bevermelte a krumplit, rneg- mártogatja a fokmérői a mustoshordókban, leereszkedően kezel a könyvügynökkel, odaka- nyaritja nevét az első jegyzési ívre és megrendeli Zohokkét harminc kötetben vagy a Révai lexikont vagy akármit. Mindegy, jó lesz a télre, mikor a kályha mellé szorítja esz emberi a zimankó. Elégedetten törli szét a bajuszát, mintha évezredek előtt est mondta volna: •Nő asszony, elejtettem azt a fenevadat is, amelyik ott üvöltött éjjel a nádasban, ennek a gerez- íiája biztosan megvédi a* barlang száját a szellői!“ Bár a gereznakereslet nemcsak mini az ősi múltból átülő impulzus, hanem mint korszerű, tényleges szükséglet is meglehetősen fontos, még inkább súlyos szerepet tölt be a féli készülődésnél. Az ősember megvetően lekicsinyelné ugyan a beszerzés nehézségeit, mert mi sem könnyebb, mint bezúzni a köfo- kossaÁ azt a nagyon engedékeny átlátszó valo^ mit és megfosztani mögötte prémjétől az ellenállásra képtelen, hoUszerü bábot, De a mm esaUdfön\artó esetleg szívesebben és köny- nyebben húzná le a bundáját az ingoványbám ordító fenevadról, mint a kirakatüveg mögött tehetetlenségében is a vágyakat a bűn mértékéig felhajtó viaszbabáról....

Az ősember egybeken is elcsodálkoznék; bizonyára nem férne a fejébe, miképp tartozhat ik az okvetlen téli szükséglelek közé a színházak uj repertoárja, egy uj és fényes- csUlámu név a hmgversenyiródák naptár á- brm, az uj mixter a bárban és a szobamázolő mester modem patronjai, melyekkel friss színeket tidÁt a lokálok és otthonok falára. Ősi elődünk nem értené, de azért mégis úgy von, hogy ezek a jelenségek az ő éleiével született ösztönnek kései unokái. 4 tüMsaeskók, melyekben hársfa és bodzaillalot lenget a forró gőz falusi, vénasszonyok tűzhelye fölött, a drogériák napyobbarányu Forman-készlele, a színházak, hangver senyir odók műsora, aa uj bárikdreceptek egytől-egyig legfrissebb ivódé- Jcai annak az igyekezetnek, amellyel ö lesett az íngovány vadjaira, fűzte hajlékony vesszőre a szárított hatat. Mindezeknek mélyén ott toppan,g az ösztön, mellyel az ember védekezik a természet változásának testet és telket dep- rümAló hatása ellen,.

ml^etlílí

szépirodalmi képe* hetilap.

Egye# #aá« ára I tarm

aa fáj, hegy a szivünk mélyén éresnüuk kell,

hogy a magyar társadalom neon ismeri el a

művészet és irodalom jelentőségét, mint egyik összetevő faktorát az egységes magyar életnek, amelynek csak egy-egy ága a politikai, a gazdasági, a kultura-terjesztő kulturális és a társadalmi élet e Így a magyar írókat is csak a maga szerepének és feladatának szemüvegén bírálja el és méri le és nem a művészet szemüvegén. Az fáj, hogy azt hissmk, hogy visszhangtalan levegőben élünk és a mi tisztán művészi irodalmi munkánk, a mi hitünk, a mi lelkesedésünk és a mi szenvedésünk számára idehaza nincs elég megértés, nincs elég méltánylás és nincs elég szeretet.

□

Most a „Magyar Könyvhét" alkalmából az akció rendezői felvonultatják a nagyközön- ség elé a magyar írók itt megjelent munkáit: tíz eeDteudő kemény é» heroikus küzdelmének bizonyságát. A magyarság megmutathatja, hogy túlzottak é» sötéten látók az én előbbi megállaip.i'tása.iiin és erkölcsi és anyagi melléállással elsöpör mindén kishitűséget, ha ugyan a mi keserűségünk és küzdelmünk nem inkább erős hit, minit Idejűt Mikor az általam nagyon méltányolt válla] kopáshoz a rendezőknek sákert kívánok ég a közönségünk megértő szeretőiét kérem, amit őszintém bevallva fájdalmasan nélkülözünk, a többször ért kudarc dacára is újból megpendítem azt u esőmét, aminek valéraréltáaától Tárom a mai dósp éráit és lehetetlen állapotból való kivezető utót: a legjobbak összefogását és mege»erre*é»ét n snlorenszkój magyar irodalomért!

Erdély Helikonjára gondolok, ahol egy magyar gróf és egy magyar báró a Szécbe nyiekbea méltó elhatározottsággal ée a napi élet és napi politika fölé vauló emelkedettséggel álltak az erdélyi írók mellé és vitték győzelemre aj erdélyi Irodalom olyan ki- vlrágzáflát és eMemertetősét, hogy az ma már többet jelent és adott, mint kulturhietórial tényt és irodalomtörténeti fe$e®etait: adott komoly és a# idők múlása fölött álló magyar nemzeti crtéMermelésíf.

Es az évtiwodeh jönnek ás elmúlnak. Erdély politikai és gazdasági élethalálharcában a veeeUik egymás fogják fölváltani aa áldozatos munkában. De némáéi jobbos wrahiah

az évek, az uj politikai és gazdaságpolitikai vezérek annál jobban elmossák a régiek emlékét, mert a politikai és gazdasági élet belső törvénye a jelennek a törvénye, de a kultúrateremtő vezetők neve annál jobban fog kifényesedni, mennél nagyobb perspektívából tündöklik elő, mert a művészetnek belső törvénye a jövő és az örökkévaló törvénye. Báuffy Miklós és Kemény János neve akkor is ott. lesz a magyar múlt egén, amikor mai politikát, gazdasági és társadalmi vezető társaikról már csak a történelem poros sorai fogják őrizni fontos, nagy, de sajátságánál fogva mindig ujjal felváltott s igy könnyen feledésbe tűnő tetteiket.

H® azoknak az Irodalom- és művészetbarát magyar egyéniségeknek a tekintélye alatt, akik már eddig is több esetiben mutatták meg az irodalmi és alkotómüvészi teljesítményt értékelő megértésüknek s az írók, mint .írók, megbecsülésének a jelét, csak tíz magyar íérfisziv határozza el ilyen akaratát, akkor meglesz a mag, amely körül megindulhat az a cirkuláció s ez kialakítja magából az itteni irodalmi életet. S ebben az irodalmi életben és ez élet által megteremthetik Szlovenszkó magyarságának lelkében azt a levegőt amiben az alkotó magyar művész- munka megbecsülést és elismerést kap: éltető oxigént, hogy nagy szerepét be tudja tölteni. Szépirodalmi lap, erkölcsi és anyagi támogatás sorban megoldáshoz jutnának.

A magyar irő és a magyar könyv nagyhete akkor lenne tökéletes, ha ezekben a nemes irodalombárát férfiakban felébresztené az akaratot és a sneretetet a magyar művészet szlovenszkói talajon jelentkező értékeinek megbecsülésére, illetve ennek a megértésinek és támogatásnak reális megszervez zésére a magyarság egészében, először itthon és azután máeutt is, ahol magyarok élnek. Az irók lehetnek „hálátlan náció" támogatóikkal szemben, de az irodalom még sose volt hálátlan a nemzettel szemben.

Ne az Írókért és aztán az irodalomért:■ az irodalomért s benne a magyarság szellemi értéknöveléséért jöjjön el „ama nap" és az a liz magyar férfiszáv és adja rae? nekünk: a mi Báuffy Miklósunkat és * mi Kemény Jánosunkat.

Fegyenc a törvényszéken

Most fegyencet kísérnek végig a folyosón most ő is emberek között van, kiknek -uhujukon még a szabadság végtelen lehe, illata: ó, hogy nyeli el Nxeméve! az ajtók fordulását, a láthatatlan széles uccát, ahol kóborogui lehet nagy, üdvözítő szabadságban.

MI akkor nabbá lettünk, mikor megszülettünk, mert meghalt a Tisztaságunk: emberek vagyunk! szabad fegyencel eplla-óletünknek, — hb»: egyszer a* őrök megdicsőülésben tisztává szabrdul az éther-végtelon i>znhadságos, nj'iodott Rabja: bűnös, vétkezett ember, aki már megváltott halott.

V * Mtfcáqr Hágó*

v * É •• f •• •• * ifO| lionyi^i fcozofisc^ ■' Szlovenszkón

irta: Gyóry Dezső MH párak a Könyvhéttől t