Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-27 / 270. (2195.) szám

4

T^<M/V\AfiSAR-HlRI1AP

1929 november 27, s&erd*.

A kassai keresztényszocialista párt- szervezet első tiz éve

Fleischmann Gyula beszámolója a jubileumi diszgyülésen

Jelentettük tegnapi számunkban, hogy az országos keresztényszociaJis-ta párt kassai szervezetének tiz éves jubileumát ünneplő vasárnapi diszgyülésen Fieiecb nmn-n Gyula dr. tartománygyülési képviselő érdekes beszámolót mondott a pártélet tízesztendős fejlődéséről. A közérdekű beszámolót kivonatosan alább közöljük:

Amikor tiz évvel ezelőtt megalakultunk eb beu a tereimben, egészen más viszonyok voltak, Hosszadalmas volna beszélni azokról a harcok

rój és nehézségekről, amelyek a fejlődés folya mán tiz év alatt állandóan utunkba gördültek. A mai hatalmas pártszervezet, amelynek törvényhozói, reprezentánsai, erősen kiépített szervezetei vannak egész Szloveuszkón. kicsiny kezdetből indult ki.

1919-ben a megalakulás idején még forradal mi időket éltünk. Alig bukott meg a magyaror szági proletár-diktatúra, a háborúból visszatértek lelke forrongásban volt és Oroszország részéről a világforradalom árja hömpölygőit végig Európa minden országán. Ebbeu a forrongó korszakban nekünk is tenni kellett, valamit. Védekezésre voltunk kényszerítve, mert éreztük, hogy e nélkül megsemmisülünk.

Legsürgősebbnek találtuk a politikai szervezkedést. Ehhez azonban egy olyan alapra volt szükségünk, amely a széthúzó erőket egyesíteni képes, amely az idők követelményeinek világ nézeti és szociális fejlődés tekintetében megfő lel, amely alkalmas egyesíteni az itt élő nemzetiségeket ég amely a történelmi országokkal szemben a mi szlovenszkói érdekeik védelmét a legjobban tudja szolgálni. Lelket kellett önteni a megrémült polgári osztályba, amelynek szavát elnémította a bolsevik! terror, meg kellett védenünk városunkban a keresztény munkásságot, amelyet meggyőződése miatt kiüldöztek munkahelyeikről a kommunisták.

Ennek a politikai mozgalomnak alapjául a lég helyesebbnek tartottuk a keresztényszocializmust, amely eszmei tartalmával és gyakorlati programjával az akkori viszonynak a legjobban megfelelt. A legtöbb ember előtt újak voltak még azok az eszmék, amelyek ma mán programunkban közismertek a akkor emberfölötti nehézséggel járt a forrongó és nyugtalan emberek tízezreinek leikébe beleesőpögtetni a keresztényezocialista eszmének tanait.

Azóta

a keresztényszociális mozgalom nemzetközi

vonatkozásokban is diadalmasan tör előre,

Ausztriát a, forradalomtól és a pusztulástól a keresztényszocialisták mentették meg. A ma gyarországi proletárdiktatúrát a keresztény öntudat ereje döntötte meg. A németországi politika tengelye a katolikus centrumpárt és a keresztényszociális munkásszervezetek. A szabadgondolkozó Franciaországban a katolicizmus ma hatalmas politikai tényező és az olasz fasizmust íeru lehetett volna megvalósítani a.z olasz néprétegek mély vallásossága nélkül. — Mindezekből láthatjuk, hogy a keresztény szociális mozgalom, ha külön elnevezések alatt is. az egész világon fejlődésben és erősödésben vau ős ma a különböző országokban százezrek, milliók esküsznek zászlajára.

Ilyen politikai program alapján indultunk el mi is 1919-ben, hogy először keresztény polgárságunk, intelligenciánk, munkásságunk c« földműves népünk lelkét megóvjuk a forradalmi tanoktól, népünk gazdasági érdekeinek védelmezői és szószólói legyünk, a magyar kisebbség jogainak előharcosaivá váljunk, hirdessük a nemzetiségi békét és követeljük Szlovenszkó autonómiáját.

A nagy politikai szervező munka mellett, amely rövidesen egész Keletszlovenszkóra kitér jedt, majd minden éven egy-egy választással kellett megküzdenünk.

Kassa városának és lakosságának az érdekeit különösen a várospolitikában igyekezett megvédeni kassai pártszervezetünk. Tiz év óta ma is Kassa város legerősebb pártja vagyunk. Ezt programmunknak és várospolitikai tevékenységünknek köszönhetjük, amely úgy elhalálozott első polgármester helyettesünk Pollák Gyula dr. idejében, mint most Tost Barna pre- láfcus polgármester helyettessége alatt ennek az önzetlenségnek a jellegét viseli magán. E mellett éppen itt Kassán nagy kulturmunkát is vé geztfink pártunkban, szakszervezeteinkben, a sajtóban, tudományos és műkedvelő előadások kai, felolvasásokkal, népszerű füzeteknek kiadásával.

1925. óta, amióta pártunk élén Szül'lő Géza dr. nemzet-gyűlési képviselő áll, intenzivebb politikai életet élünk és ma mi vagyunk Szloven- ezkd legkövetkezetesebb, leghatározottabb) ellenzéki pártja. A viszonyok úgy hozták maguk kai, hogy folytonosan nehéz harcot kellett vívnunk a kormányhatalommal szemben, úgy az országos politikában, mint itt Kassán is.

Nekünk azonban nemcsak emlékeznünk, hanem a jövőbe tekintenünk is kell. Gondosko- nunfc kell arról, hogy a párt a jövőben is erős legyen és teljesítse hivatását. Ha a jövőre gondolunk, akkor

a legnagyobb problémának az ifjúságnak, az uj generációnak, a gazdasági, társadalmi és politikai életben való elhelyezkedését kell tekintenünk.

Ez az uj generáció az elkövetkező tiz évben már szintén belép a közéletbe és nekünk kell

I.

„Harry Russei Borsán" haditudósitásai mellett ez az uj könyvé az, mély valahogy eláépi- ti, igazolt földi alapokra fekteti Szömory Dezső egész művészetének fantasztikus csipke- csúcsaival oléríietien szférákat verdeső, alapzatában veleneeszenmi) imbolygó vizekre épített, álomkonstrukcióját. Ebben a könyvében szinte kirándul a földre- ,,Nagy zenekarom pihen, szabadságolva s csak házi gitárom pengetem, a lehető legszerényebben, ba tudom", — jegyzi meg kedvesen. A futamok, melyeket o házi gitáron vesz időnként, olyan erescendókba és fortissimókba ragadják, melyekből révülteu tér magához, köhint, egyet, s nagy önuralommal folytatja csendesen ott, ahonnan a crescendo elragadta. Pórfy cilindere, Apponyi, Jászai Mari, Reményi, Tűit István. Wekerle, Bertha Sándor, Magsonet, az öreg Daudet, Mirbeau, Munkácsy, Ivánfi, Justh Zsigmond, Rippl-Ró- nai, Lemaitre igazán csak kellékek és statiszták ebben a regényben, mellékfigurák, akik át- lézengenek a lapokon. A regény hőso egy fiatalember, akinek nincsen pénze és magyar írónak készül Parisban. Ezt az állapotot többen ismerjük; azoknak, az akkori s egy későbbi generációnak, akik valaha pénz nélkül magyar írónak készültek Páriában, különösen kedves lesz ez a könyv,

n.

Az ifjúság regénye.

Páthosza közvetlen, természetes. Az ilyesféle visszapillantó könyvek csak akkor élvezhetők maradék nélkül, ha az olvasó érzi, hogy az élet és emlékezés sterillé tisztítottak minden emléket, s annak, aki elmondja, a történtekből nem fáj már semmi. Egyetlen futamra olvasom el,, egy vendéglőben kezdem, átviszem egy kávéházba, reggel felé készen vagyok vele. Az ember fáradt lesz tőle. ügy szabad csak olva.srii, mint a verseket: egypár oldalt, egy por sort naponta. A kifejezés tehetségének ez a pazarló gazdagsága, lenyűgözi az olvasót. Minden pillanatban készen állok a meglepetésekre, a csodálat fölkiáltásával üdvözlök képeket. jelzőket, egész képtömegeket, melyek oly bőséggel, pazarlón, egymást. íökdösve tolakodnak, mintha szerzőjük félne, hogy a végtelen választékot föl sem tudja sorolni mind, s aggódik, hogy valamit kifelejt. Nem spórol, mikor így gitározik. Beszámolva róla, még a könyv hatása alatt, kísértésbe esik az ember, hogy egyes megállapításokat ne is mondjon el másként, mint az ő szavaival. Szomory-köny- vekről és színdarabokról irott beszámolókban önkénytelenül visszatérő fordulat ez: „ahogy ő mondaná ...“ Tudniillik sokkal különbül, sokkal pontosabban nehéz elmondani valamit, •mint ahogy ő már egyszer elmondta. Szinte megható, mennyire fegyelmezi ebben a, könyvében magát. Ez az, amit ő úgy mond, hogy „nagy zenekarom pihen“. Erőszakkal tartja vissza, kényszeríti logikus trapba az emlékeknek elvadult száguldásban előtörő quadriga- ját. Színeket dob el, bölcs önmérséklettel, s a sajnálkozás egy könnyű és tehetetlen sóhajával, az összhangzat érdekében lemond kedvenc hangszereiről, s pauza után beéri egv fuvola rózsafahangu magányos nyitányával, pedig szive szerint állandóan harminchat hegedűvel dolgozna legszívesebben. Mint a nagyon érett jellemek, nem bizonyít többé, csak kijelent. Ki hát a költő? Aki állandóan ugyanabból az atmoszférából kifelé beszél, a maga világának határai mögül, rögeszmeszerü következetességgel, megingathatatlanul. Ez a költő egy életen át kiengedte a hangját, állandóan a magas cél felé repült, akkor is, ha olyasmit mondott, hogy este van. Most, mikor megkísérli fegyelmezni magát, érezni, mi lappang lefojtott kifejezési energiában tudatos tartózkodása mögött. Skálája, miután minden hangot kiadott, egy uj hanggal gazdagodott, a.z óvatosság szordinójával. A homályosodé szoba szürkületében beszél igy ;r/. ember, csendesebben, hogy jobban hallják.

előkészítem számukra az utat, hogy hozzánk jöhessenek és hogy az életben a mi segítségünkké] megtalálják a boldogulásukat és elhelyezkedésüket.

A jövőt illetőleg ne legyünk kishitüek és ne féljünk. Ne féljen senki a kereszténytízociaüsta párttól. Mi nem haladunk illegális utakon. Mi nem folytatunk földalatti szervezkedést, mint az egykori orosz forradalmárok, néni hajigáíunik bombákat a középületekre, mint a.z írek, nem lövöldözzük le nyílt uccáu ellenfeleinket, mint. a délszlávok, — hanem a törvények alapján állva követeljük minden polgártársunk számára és minden pártldvüuk részére a jogegyenlőséget és az egyenlő elbánást a kormányhatalom részéről.

Amikor ma az elvégzett munka után a soksok emlék hatása alatt uuegilletődvc Istennek hálát adunk, hogy megsegített eddig bennünket, nézzünk bizalommal a jövő elé, s egymást szeretve, támogatva és megbecsülve folytassuk a reánk bízott munkát szeretett városunkért és ennek polgárságáért és munkásságáért, dolgozzunk összes párthíveinkért, nemzetünkért és drága, szép földünkért, SzlovenszkóérfIII.

Huniévá magával ragad, mert tiszta é& minden idegébe feíszivódottan franciás, A magyar irodalomban o?t a tiszta, a mondanivalói fonákságából természetes jókedvvel és élet-okossággal felbuggyanó francia humort Holtai Jenő adja még csak igy, ennyire első kézből. Csak a franciák tudják ezt, művészetükben és életükben, csak ők tudnak ilyen kenetteljesen disz- nólkodni. ilyen választékosán káromkodni, Ilyen magasztosan és emelkedett trágársággal tartózkodónak maradni, ilyen csalhatatlan tapintattal keverni állandóan életben és művészetben az alacsonyrendüt és az istenit, azt a kettős habarcsot, amely minden emberi szemléiét- alkotóeleme. Ez a humor soha nem bánt, .soha nem fáj, soha nincs utóizo, mert abból a felismerésből táplálkozik, hogy emberek vagyunk, tehát végtelenül t-iezta és elmondhatatlanul mocskos lények, s ez a kettőssége természetünknek már önmagában vége tiagikó- mikus. A francia nem hajlandó az embert merőben tragikus lénynek látni, ahogy az ember bukását felfogja, abban van valami abból a primitív nevetésből, mely mindannyiunkat elfog, ha szemünkláttára cilinderes ur pocsolyába csúszik az uccán. Van valami türelmes szkepszis ebben a humorban, s ha, nagyon ritkán, torzít is, mindig emberi marad.

Nem igaz, hogy nyelve, előadási modora. — „stílusa, ein Stilist!“ — franciás. Szomorvs, nem franciás. A francia a legmerevebb nyelv, hagyományokban, konvenciókban kivasalt, kristálytiszta logikával, félreérthetetlen szabályokkal és engesztelhetetlen törvényszerűséggel felépített nyelvezet, melynek gazdagságától az idegen elszédül, s csak később tudja meg, hogy minden végtelen lehetősége mellett nincs még egy nyelv, mely annyira guzsba- kötne az iró kezét, mint éppen a francia. A legkisebb önkényesség halálos bűn e nyelv törvényeivel szemben. Micsoda boldogság magyarul írni, s miféle lehetőség, egy gazdag, erős, még nem teljesen kész-, forrongó és alakuló nyelv 'szabadságában dúskálni, ezt Szomory írásainak minden sora lelkendezi! Nem, ez a nyelv együtt él azzal, amit mond: a francia nyelv már régen csak kifejezi, tökéletesen, kifejezi és prezentálja a mondanivalót. Nőm halmoz, nem lényegéig tisztit és kihámoz. Szomory nyelve csodálatos vegyülóke a legtisztább magyar szókincsnek, az argót grammatikájának, s az ■ő különös, egészen sajátos, csak az ö műhelyében előállítható, barokk, impresszionista, neo-primitiv, budapestiesen frivol és aranyjá- nosian üde, zengő, édes magyar szavaknak, s mindeneníelül annak a valaminek, amit ö ad •hozzá, s amit ne is akarjatok ellesni tőle. Ez az ő titka; minden művész titka.

IV.

A könyv néhány jelenete a zsúfolt anyagból élesen válik elő, mintha egy képtáron sétáltál volna végig, a múlhatatlanul emlékedben marad két-három miniatűr. A zálogházjelenet az Amatival! Madame Genevióve az Operában! Mirbeau a kertjében, cest un bon Iivre, vra.i- ment! S az ucealeány, ez a gőgösen tudatos és egyszerű befejezés, akitől megkérdi a síró regényhős:

„Tetszem neked? Miért,?"

„Mert sírsz."

Fáris, végtelen méreteivel, szelíden adja meg keretét a történetnek, mint az égbolt egy nyugtalan tájnak- Néhány egyszerű szó is megmarad belőle, a sok crescendo és fortissimo után, azok a ritka szavak, mikor alany és állítmány a maguk öntudatában lemondanak már minden jelző segítségéről.

önmagában lezárt művészet ez a könyv, nincs műfaja, nem hasonlít senkire. Szerzője ismeri a legnagyobb titkot-, minden életközösség és minden elsőrendű művészi hatás legnagyobb titkát: lenyűgözi a másikat, anélkül,

hogy intimmé lenne vele.

„A PÁRISI REGÉNY"

Irtai MARAI SÁNDOR

Asztaüosmühely és butorraktár

Bláha Jan, Praha-Kosire

Pizenská 312. Telefon: 403-47.

Magyarul beszélRégi és tíf

Az összes érzéki benyomások közölt a szaglás utján szerzettek a téglartoáabbak. Csak úgy magyarázható meg, hogy valamely virág, gyümölcs, vagy moUleplo erdő illata, lehullott falevelek, régi bútorok sajátságos illata, eltemetett emlékeket, letűnt világokat varázsolnak újra elénk.

A szaglásnak a gondolatkörrel való eme bensőséges összefüggése már az ősidőktől fogva in-dühaí- la az embert arra, hogy a kellemes illatot állandósítsa, felkösse a természetnek ezt a gazdag, bár rövid ideig tarló ajándékát. Már a régi időben is megkísérelték, hogy a virágok üde balzsamát olajba, kivonatokba, sűrítsék. Kelet, amely az illatok kínzásának: a rózsának hazája, az iilaiszer- készitésben már hosszú idő óta az első helyen all. A héberek is sokra becsülték az illatszert. Mózes törvényeiben számtalan adat vonatkozik az illatos olajok használatára. A „ru:rdus"-olaj használata Keléiről származott. A régiek ezzel az olajjal kenték be magúkat a lakomák után. A fűszeres illatot a keletindiai „nardus" növény gyökeréből készítették és mint drága illat-szert igen kedvelték. Az áotbra. is hasonlóan kedvelt illata volt a régieknek, amelyet egy növény balzsamából készileUek- A mai ámbra alatt a teuger felszínén úszkáló olajat értjük, a „szökető" hal termékét, amelyet szélcsendes időben hálóval le fölöz.-ok. Ugyancsak állati illatszer a mogusz, amely az ámbrával egyelem ben a legtartósabb illatRégi kultusz szerint a halottakat balzsamozták és irántuk való tiszteletből ketteniee illatú növényeket égettek eh. Vallásos összejöveteleknél, áldozatoknál illatos folyadékot permetezlek széjjel és az izzó parázsra balzsamot vagy gyantát hintettek. A régi egyiptomiak is ismerték e szokást, amelyet később az indusok átvették A mi templomainkban is a magas boHbajtásokig száll a föm- jénfüst. Az ember testi és lelki mivoltának felel meg az a mód, ha Istenhez emelkedő lelkű leiéi a legnemesebb érzéki benyomásokkal jelképezi, mint ahogy a ieggyengédebh érzelmeit is a természet pompás virágillataival hason htja össze.

A görögök is szerették az illatszereket. Sokrates — nem egyszer — komoly szavakkal kelt ki e fényűzésük ellen. Solon törvénye a férfiaknak megtiltotta, hogy illatszert használjanak. Romában, Li- cináus Cra&suá kojyzuWága alatt hasonló törvényt, léptettek életbe. Ezt a fényűzést a mindinkább gyarapodó birodalomban nem lehetett megfékezni, mert a távoli Kelettel élénk kereskedelmi összeköllel és állott fenn.

A női lestkuHusznál, a fürdőknél az arénai mulatságoknál sok-sok illatszert, és illatosított vizet használtak. Az a sok különös alakú váza és fiola, amelyet az eltemetett Pompejiben és Hereulanum- ban találtak, bizonyára illatos olajok tartójául szolgáltak. A római birodalom bukása után a germán harcok viszontagságos kultúrája ezeket a kifinomodott szokásokat a múltba seperte. Csák Bizáncban, Kelet kapujában, a bizánci udvarban maradt mindebből valami kevés. Míg Nyugat — a közelebbi keleti kapocs révén a keresztes háborúk idején — a régi toileUmüvészetet uj ismeret gyanánt támasztotta életre.

Az anyagi jólét növekedésével, valamint a tengeri kereskedelem kiterjedésével a külföldi illatszerek egyre nagyobb tért hódítanak- A XVI-ik és a XVIJ-ik században a parfüm már nem ritkaság. Shapespeare is jól ismeri. A gyilkos Machbet asszony a lelki isme rét súlya alatt testileg, lelkileg elgyötörve, igy kiált fel: „Még Arábia illatszerei sem mossák tisztára e kis kezet!" Az csali természetes, hogy a francia császár udvarában, a hilfi- nomodott tá-rsaséletben. a parfüm rendkívüli kelendőségnek örvendett. XV-ik Lajos alatt az volt a szokás, hogy a gava'lér azt az illatot használta, amelyet az imádott hö’gy kedvelt.

A „kölni viz“ gyártása Németországban néhány évtizeddel nyúlik vissza. Még ma is élénk versengés folyik azért, hogy e nemes gyártmányt ki készít ette elsőnek.

Bologna már évtizedekkel ezelőtt azon fáradozott, hogy az „Aqua di Feleina" a kölni víz vetély- tárea legyen. A florenci pompás illatszer nem más, mint a sárga Írisz gyökeréből őrölt por. amelyet ibolyaillat néven árusítanak.

Franciaország a délvidéki narancsligeteivel és virágerdőivel a legfinomabb parfümök monopóliumát vivta ki magának és e téren legfejlettebb az ipara.

Németországban az illatszer kémiája nagy leudfiié ttel haladt. A laboratóriumokban állandóan újabbnál újabb illatanyagot fedeznek fel a parfüm- kereskedők legnagyobb örömére.

A mai parfümöt hosszú, komplikált és a laikus szemében cseppet sem rokonszenves kémiai formulák előzik meg s a tüneményes csodát azután a legszebb névre keresztelik. A kőezénkátrányipar sok természetes illatot helyettesit. A legelső illat, amelyet ily módon kitermeltek és a piacra bocsa tottak, az ibolya illatához hasonlított.

Milyen messze estünk attól az időtől,, amidőn még nagyanyáink rózsalevelet és levendulavirágot raktak a ruha közé!... A szekrényekből a két nö vény összevegyült illata áradt felénk, amely borongásán őszi, de mégis üde illat volt és annyira jellemezte az akkori asszony képét...

A mai üres szekrényekből a remegő, hófehér vászonosudák eltűntek. Tarta’mát pamulféltV el müselyemmel éppen csak, hogy jelezzük. A mai szekrényekből hiányzik a levendula ..

Az illatszer készítésénél használt virágerdők a múltba tűntek, helyüket a re torta ős az izzólámpa foglalja el. Mégis, a természetes virágillat az, amely üdeségében a nemesebb kedélybangulalta 1 a fog jobb összhangban tíL fl.