Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-21 / 265. (2190.) szám

T>Ra;GAI -AVaGYAT!- HI RliAP 1929 november 21, csütörtök. A lelkiismeretSurdatása veronai roncsolta idegzetét év óta és vitte most sírba KZsigmondoS Budapest, november 20. A Pesti Napló a kö­vetkező érdekes cikkben emlékszik meg Kunfi Zsigmond haláláról: Hétfőn délben rövid jelentés érkezett Bécs- bői Budapestre, hogy az emigráció egyik Bécs- beu élő vezére, Kun.fi Zslgmond délelőtt 10 órakor váratlanul meghalt. A híradás nagy föltiinést keltett annál is inkább, mert minden valószínűség amellett szól, hogy az alig 50 esztendős szocialista vezér, akinek idegrend­szerét az elmúlt tíz esztendő eseményei súlyo­san megviselték, nem természetes halállal halt meg. A tanárságtól a népbiztosságig Kunfi 1879-ben Kolozsvárt született. A ko­lozsvári egyetemen szerzett bölcsészeti dokto­rátust, majd Temesvárra nevezték ki reálisko­lai tanárnak. Résztvett a szociáldemokrata mozgalmakban és ezért 1907-ben távoznia kel­lett állásából. Budapestre jött, belépett a Nép­szava szerkesztőségébe, rövidesen a Lan he­lyettes szerkesztője lett és 1910-ben a válasz­tójogi mozgalmak idején már vezérszerepet ját­szott. 1914-ben Károlyi Mihállyal együtt részt vett az amerikai agitációs* kőrúton s vissza jö­vet — közben kitört a háború — Franciaor­szágban Károlyival együtt internálták, de ké­sőbb szabadon engedték. Hazatért Magyaror­szágra. rövid ideig katonáskodott, azután foly­tatta politikai tevékenységét A Nemzeti Ta­nács tagja volt és a Károlyi-kormányban elő­ször a népjóléti és munkaügyi, maid a közok­tatásügyi tárcát vállalta. Amikor kitört a pro­letárdiktatúra, közoktatásügyi népbiztos lett és ezen a ponton kezdődött meg idegeinek öez- szeomlása, I K ufifí szembe fordul Kun SéSsvaJ Típusa volt a sokat dolgozó, külsőleg na- j gyón energikus, de belsőleg nagy gátlásokkal j küzdő férfinak, akinek nagy lendületét és munkabírását idegei állandóan akadályozták. Már a kommün legelső idejében többször szem­behelyezkedett Kun Béla akaratával, mondo­gatta, hogy őt egy világ választja el a diktál toroktól és május 1-én a Népszavában Írott vezércikke kifelé is látható jelét adta énnek az állásfoglalásának. 1919 junius elején a szov­jetkongresszuson éles összeütközésekre került sor a szakszervezetek és a népbiztosok kormá­nya között. Kunfi nyílt ülésen fordult szembe Kun Bélával és nagyon energikus szavakban ostorozta a szovjetház dőzsöléseit. Azt köve­telte, hogy ugyanakkor, amikor az ország egész lakossága éhezik — tökhöz, gcrstlihez alig tud jutni —, a szovjet vezérei ne rendez­zenek pezsgős dáridókat a Hungáriában, ha­nem ugyanazt a kosztot egyék, amolyet a gyá­rak munkásai Ez a beszéd nyílt szakadást jelontett Kunfi és a népbiztosok között. Egy kitűnő idegor­vos, aki akkoriban is jól ismerte, így nyilat­kozott róla: ■— Ebben az időben Kunfi izgalmakat, csa­pást, veszélyt már nem tudott idegerővel le­győzni, nagy befogadóképességű agya és rossz idegei nem találták meg az egyensúlyt. Sze­rek nélkül sok éjszakát töltött álmatlanul, míg végre a Veronáihoz folyamodott, hogy éjsza­kai Dyugalmá.t biztosítsa. A veronál A veronál először gyakori vendég, később állandó utitárs lett ettől kezdve Kunfi Zsig- mond életutján. Már nemcsak esténkint na.rko- íizálta magát álomba, hanem narkotikumok­hoz folyamodott akkor is, ha előadást kellett tartania, vagy nagyobb beszéd előtt állt. Ideg­rendszere még igy is gyakran makrancosko- dott és sokáig állandó félelemben járta az or­vosokat, Attól tartott, hogy paralitikus, mert beszéd közben hetüket és szótagokat hagyott ki. Az orvosok megnyugtatták, hogy mindad­dig. amíg ezt a hibát, észreveszi, nincs oka fél­ni, de ez a megnyugtatás sem volt elegendő abhoz; hogy a narkotikumoktól szabadulni tudjon. A szovjetház urai és Kunfi között történt űyilt szakítást nemsokára, a. külvilág számára is megpecsételte az a hir, hogy Kunfi lemon­dott a közoktatásügyi népbiztosságról. Ekko­riban már nem volt egyetlen nyugodt perce sem és tudta, hogy Kun Béla a proskribáltak listájára tette. On'ryilkouságl kísérlet a pozsonyi ligetben Közvetlenül a kommün bukása előtt Kunfi Budapestről Pozsonyba utazott, amolyet ak­kor már csehszlovák csapatok tartottak meg­szállva. de hivatalosan még Magyarországhoz tartozott. Itt érte a kommün bukásának híre és közvetlenül ezután követte el első öngyil­kossá gi kísérletét.. Nem tudta, hogy m!t hoz számára n jövő, hogyan fogják szereplését megítélni: kiment a pozsonyi ligetbe, leült egy pa/lra és a nála lévő hatalmas mennyiségű Ve­ronáit mind bevette. Meg akart halni. A.z öngyilkosság nem sikerült- Egy kéáői járókelő felfedezte r mozdulatlan, de még meleg testet ős orvost hivott, A pozsonyi or­vos, aki azelőtt sem, azóta sem látta Kunfit, megmentette az életnek és két teljes hónapon át házában tartva, gyógykezelte. Miután tud­ta, hogy betege állandóan izgató szereket szed, a tudomány minden eszközével igyekezett azokat fokozatosan elvonni tőle, hogy igy visszaállítsa idegeinek teherbiróképességét. Két hónap múlva úgy látta, hogy munkája si­kert ért el és beleegyezett Kunfi távozásába. Kuni! Becsbe ment. Az emigráció többi ve­zetőinek hitével szemben, akik abban bíztak, hogy rövidesen visszatérhetnek Magyaror­szágra, tisztán látta az eseményeket és ezért igyekezett exiszt-enciát teremteni magának. Bécsben találkozott feleségével és leányával is. Az asszony egy fogorvosnál mint asszisz­tensnő dolgozott, Kunfi pedig az Arbeiter- zeitung szerkesztőségében jelentkezett mun­kára. Nagy nyelvtudása segítségére volt és a legutóbbi időkben már az osztrák munkáslap külpolitikai rovatvezetője lett | „Úgyis igy halok raegM Közben meghalt az édesanyja, akit nagyon | szeretett s ez újabb csapás után a veronál is- i mét megkezdte romboló munkáját Kunfi szer­vezetében és az elmúlt három esztendő alatt két ízben is olyan súlyos mérgezési tünetek j között, találtak rá, hogy élete igazán csak j hajszálon függött. Egyszer, amikor murához1 tért, megkérdezték tőle, hogy öngyilkos akart-e lenni. — Nem tudom, — felelt Kunfi — csak azt tudom, hogy nagyon ideges voltam és sok Ve­ronáit szedtem. Addig szedtem, amig csak egészen el nem kábultam. Különben nem is fontos az egész, mert ha újra ilyen idegálla­potban leszek, megint csak szedni fogom a Veronáit, ha meghalok, meghalok. Ar. orvosok dolga lesz, hogy a halál okát megállapítsák. A legutolsó halálos veronáladagot 1929 má­jusában vette be Kunfi Zsmmond és erre ba­rátai a Iainzi gyógyintézetben helyezték el. Három hónapot töltött ekkor Kunfi zárt inté­zetben, ahol lassan ismét elvonták tőle a nar­kotikumot és júliusban gyógyultan bocsátot­ták el. ismerőseinek ekkor is pesszimisztiku- san nyilatkozott: — Most egészséges vagyok, — mondta — de rajtam úgy sem lehet segíteni, úgyis az lesz a vége, hogy igy balok meg, Vezek’o álmok Ebben az időben Kunfi még mindig rosszul aludt éjszakánként és kínzó álmai voltak. Ál­mában állandóan azokkal az emberekkel ta­lálkozott, akikkel aznap valami összetűzése volt és ezek az emberek mindig börtönőri egyenruhában jelentek meg és nyakánál fog­va ugyanabba a börtöncellába cipelték. Kunfi maga is megriadt ennek az álomnak törvény- szerű ismétlődésétől és felkereste Fteini pro­fesszort. A pszichoanalitikus professzor meg­állapította, hogy az emigráns szocialista vezér tudat alatt bűnhődni és vezekelni akar valamiért, mindaddig nem is tud megnyugodni, amig ez a szándéka tett formájában kielégülést nem nyer. Forró sikerű kezdődön meg a prágai daimi éleiének müvészesttel magyar diákság társa­m szemesztere Uj tehetségek feltűnése, nagyszerű művész program és reggelig tartó táncmulatság: a prágai magyar egyetemi és faiskolai hailgatóh ismerkedési estje Prága, november 20. A prágai magyar diákság, amely az évek folyamán a csehszlo­vák fővárosba került magyarság összekötő té­nyezőjévé nőtte ki magát, tegnap este ismét felejthetetlenül szép és kellemes estét szer­zett önmagának és a prágai magyar kolóniá­nak. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (MAKK) a prágai Weinbergén lévő Cseh Korona intim színháztermében rendezte meg szokásos évad­nyitó estjét művészi nívón megrendezett hangverseny és táncmulatság keretébeu. A termet ezúttal is zsúfolásig megtöltötte az ér­deklődő közönség, amelynek soraiban Masi- revicb Szilárd meghatalmazott miniszter ma­gyar királyi követfel az élén a prágai magyar követség tisztviselői és családtagjaik is meg­jelentek. Az est védnökei között ott volt Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, továbbá ott voltak Dzurányi László főszer­kesztő és Forgáck Géza felelős szerkesztő ve­zetése mellett a Prágai Magyar Hírlap szer­kesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdá­jának tagjai és azok családjai. Ott láttuk mind a két magyar leányotthont Szakai! Hajnalira és Irmann Klára dr. vezetése mellett és a Prá­gában mar régebben élő magyar kereskedő­családokat is. A finom ízléssel összeállított műsort ezút­tal a magyar zene, tánc és ének jellemezte. Valamennyi előadott szám azt bizonyitóttá, hogy a prágai magyar diákság a művészi ön­képzés terén is hatalmas haladásról tud be­számolni. A prágai magyar diákok előadásai mindenkor olyan értékeket hoznak a felszín­re, amik a nagy nyilvánosság teljes elsimeré- sére és a szakkörök dicséretére méltók. Áll ez elsősorban is a prágai magyar ifjúsági zenekarra, amely ma már olyan tökéletes együttes, amin kifogásolni valót a legszigorúbb kritikus sem találhat. A Brükk Sándor szakavatott és ener­gikus vezetése alatt, álló diákzenekar a leg­teljesebb fegyelmezettséggel és összhanggal nyitotta meg Kéler Béla „Magyar vígjáték nyitányá“- val az estét és fejezte be azt egy pattogó indulóval, hogy azutáD a hajnali órákig húzza a táncoskedvü ifjúság talpa alá valót. Szinte csodálatraméltó volt, hogy az éj folyamán csak úgy a közönség soraiból ugrottak ki a legkiválóbb zongoristák, akik Brükk Sándor, majd a neves nőtaköltő, Miliola Gyuszi vezetése mellett a legmoder­nebb láncokat és a régi magyar csárdásokat egyforma szépséggel és tudassa! játszották. Kellemesen hatott, hogy a zenekart a modern hangszerekkel is kiegészítették, ügyjiogy az a mai tánc minden követelményének megfe­lelt. Az esi műsorán a zenekar előadásain kivüLl négy m/öryörü magánszámot élvezhettünk. Mülzor Alico magyar táncszólója a Gömörből Prágába származott tehetségnek öntudatos, az amatőr nívót messze felülmúló produk­ciója volt. Mölzer Alice, akinek annak idején a szakértők nagy művészi jövőt jósoltak, való­sággal a leikével éli át táncprodukcióit. Ma­gyar szólója a közönség megérdemelt tapsait l váltotta ki. Mölzer Alicet zongorán Veress László ki­sérte, akinek azután zongorán előadott ma­gyar dalai az est egyik legértékesebb számát képezték. A fiatal, már Budapesten is nevet szerzett zongoraművészt és zeneszerzőt a ter­mészet mellett a családi hagyományok is mű­vésszé avatják. Egy igazi tehetség tudását és képességeit tárta az előadásával betelni nem tudó közönség elé. A naturalistából tökéletes zongoraművésszé fejlődött Veress László gyö­nyörű magyar dalai lélekből fakadtak és cso­dálatos technikával nyertek kifejezést a zon­gora billentyűin, amelyek kacagtak és sírtak a szebbnél-szebb magyar nóták életrekeltésó- nél. Veress László nagy sikerét betetőzte sa­ját szerzeményű, szivbeható „Régi csókra vá- gyok“ című dalával. Az ünneplés központja volt az éj folyamán is, amikor közkívánatra a csárdást táncolok zongoristája szerepét vállal­ta. Veress László Budapest után immár Prá­gában is — beérkezett. Lélekhez szóltak és szivet gyönyörködtettek a poprádi Rcchnitz Erzsébet által előadott Kacsóh-dalok is. A természet olyan gyönyörű hanggal és lelki szépséggel áldotta meg Reeh- nitz Erzsébetet, amellyel kárpótolta mind­azért, amit a sors más oldalról reá mórt. A fiatal leány olyan hatalmas és tökéletes kolo- raturával rendelkezik, amellyel a legnehe­zebb ének-feladatoknak is tökéletesen meg tud felelni. Kacsőh-dalait ráadással kellett megtoldania és a hibátlan technikával, kifo­gástalan dinamikával előadott dalokat a kö­zönség viharos tapsai kisérték és honorálták. A zongorakiséretet Dcnesdy Pál látta el al­kalmazkodó művészettel. A magyar tánc igaz dicséretére vált két fiatal diákleány: a pozsonyi Hornyák Lonci és a beregszászi Makk Etus által előadott toborzó. A két. táncost mintha csak az Alföld valame­lyik szinmagyar falujából ragadták volna ki, olvan temperamentummal és művészi kész­séggel járták a „verbunkóst**. Meg is nyerték érte a közönség legteljesebb elismerését A táncot Rakoítyay Miklós tanította be művészi érzékkel, a kíséretet zongorán Fényes István János adta tökéletes harmóniával. Az amalőrnívót magasan meghaladó prog­ram meglepetése Rudolfi Re7>ő mesternek, a kiváló magyar dalszerzőnek váratlan vendég- szereplése volt. Rudolfi tegnap átutazóban volt Prágában és készséggel ajánlotta fel pá­ratlan tehetségét a diákestnek Olyat is pro­dukált, amiben még nem volt része a prágai — a magyar zenei kultúrát amúgy is csak ritkán élvező — magyar közönségnek. Ru­dolfi egy speciális hangszeren: a kóneert­citerán játszott operarészleteket és saját szer­zeményű müdalokat nagy művészi készség­gel. Dalait meleg baritonján kísérte és a kö­zönség Szűnni Uem akaró tapsaira több rá­adással tette felejthetetlenné prágai „beugrá­sát". Ezzel a prágai magyar diákok ismerkedési Kunfi emigrációjának egész ideje alatt szo­ros kontaktust tartott fenn a II. internacioná- léval és éles harcot hirdetett a III. interna- cionálé, a bolsevisták ellen. Esztendők óta állandó jelöltje volt a II. internacionálé főtit­kári állásának, meri Adlerra, aki ezt a pozí­ciót betölti, az osztrák szocialistáknak otthon lett volna szükségük. Amikor az idén nyáron kijött a Iainzi intézetből, az osztrák szocialis­ta párt levelet intézett hozzá, amelyet Bauer és Adler irt alá és amelyben arra kérték, hogy a köz érdekében vigyázzon magára, igyekezzék egészséges és munkabíró maradni, mert a II. internaciaonálé erkölcsiekben és szellemiekben is vezérének tekinti és mun­kásságától sokat var. Erre a levélre tette Kunfi" azt a kijelentést, hogy ő már nem tud magán uralkodni, ha ismét szükségét fogja érezni, ismét csak a Veronáihoz fog nyúlni. — Á verouálos dobozt már álmomban is megtalálom, — mondotta — akárhányszor fel sem ébredek rá, csak reggel látom, hogy mennyi altatószert használtam el. Az utolsó veroná'adag A legutóbbi időben Kunfit, aki megtartotta magyar állampolgárságát, a felelősségérzet. egyre jobban kínozta és idegeinek ellentálló- kepessége már szinte a minimumra csökkent. Hosszabb idő óta betegeskedett, az Arbeiter- zeituugfól is betegszabadságra ment, amikor nemrégiben meghűlt. Nem lehet megállapíta­ni, hogy a sok veronaitól legyengült szerve­zetének milyen része volt a legutóbbi beteg­ségében, csak annyi bizonyos, hogy tüdőgyul­ladás támadta meg és az utolsó napokban óriási kínokat állt ki. Ismét csak a veronál volt egyetlen segítőtársa a kínok leküzdésé­ben, míg végre vasárnap este olyan adagot vett be. amelytől örökre elaludt. estélyéről szóló reíerádánk ki is merült. Hi­bát követnénk el azonban, ha az elismerés szavaival néni emlékeznénk meg az estélyt rendező MAKK vezetőségéről, akik egy estére virágos tavaszt varázsoltak a telet váró prá­gai magyar lelkek be. A tegnapi est bebizo­nyította, hogy a prágai magyar diákság öntu­datosan vállalja azt a nehéz kötelességet, amelyei az idők és a sors reá róttak. A ma­gyar ifjúság, amely szívvel és lélekkel t.ud mulatni és mulattatni akkor, amiden ezzel a magyar kultúra rögös útjait egyengeti simá­ra, mindnyájunk háláját., szeretetét és párt­fogását. érdemli meg. Jelűnek Ferenc. Brehm íöriéneíe a harangozó hutyáról A kutyák értelme, érzelmei, sőt humora? Hát ez is van? — kérdheti csodálkozva valaki. A ta­pasztalat azonban igazolja ezt a állítást. A kutyák­nak igenis van jellemük, tudnak örülni és főként tudják ugratni „embertársaikat'*. Foxlerrierek és a pincsik általában ravaszak, a borzeb szeles és alattomos, vadász- és juhászkutyák prüdek és aia- koskodók. A doggokat és a palikat úgy ismerik, hogy valami világot lenéző szarkazmussal kezelik környezetüket. Brehm meséli a következő kutyatörténetet: Szlavóniában, Wehvarenben volt a sekrestyésnek, egyben a kis hegyikápolna harangozőjának egy pincsikutyája. A kutya segíteni szokott gazdájának harangozás közben. Valahányszor a sekrestyés meghúzta a harangkötelet, a kutya is belekapott fogával. Annyira megszerette a harang szavát, hogy később már csak inteni kellett, és ..ön- állóan“ harangozott. És a kis hegyiközségre ettől a naptól kezdve szinte csapás lett a pincsi zene- szeretete. Minden állóimat felhasznált arra, hogy a ha’ottak lelkiüdvére szolgáló harangot működ­tesse. Ez még nem lett vo’m baj, azonban a kutya nem tartotta be a hivatalos órákat. Nem egy­szer éjfélkor is felverte a környéket é6 a félrevert harang tüzet jelzett. A sekrestyés természetesen sok megrovásban részesült emiatt, azonban magá­nyos ember lóvén, ragaszkodott kutyájához. Verés, szoktatás nem használt A kutya harangozott, ami­kor csak lehetett. A sekrestyés ezért bekente faggyúval a harangkötelet és olyan magasra kö­tötte, hogy a ku'ya nem tudja elérni. Egy ideig nyugalom is volt... Nagy ünnepély, volt a faluban. A lövészegyleti elnök megható szavakkal méltatta a falucska lö­vészeinek érdemét. Egyszerre csak — bim-bam — megszólalt a lélekharang. Hangos kacajba fulladt az ünnepi gyűlés, a nép sejtette, hogy ez a pincéi müve. A haragos sekrestyés feTszaIadt a kápolná­ba. ahol különös látvány tárult szeme e.Jé. Kutyája a harang’áb tetején trónolt, azon himbálta magát, a harang zengett és a kutya nekidühödteu ugatott. A sekrestyés zsákba dugta kutyáját és elvitte egy szomszédos faluba. A kutya azonban éjjelente vissza-vissza szökött — harangozni. Végelgyengü­lésben múlt ki a muzikális állat, élete uto’só éveiben azonban már nem igen harangzott: el­gyöngültek a fogai. — A bécsi szabómesterek nyomorúsága. Pécs­ből jelentik: A bécsi szabómesterek tegnap nagygyűlést tartottak, amelyen iparuk ktasz- trofáli'ssá vált pangásával foglalkoztak. Mint megállapították, negyven szabó cég ál! közvet­lenül a tönk szélén. Az utolsó hónapban nem kevesebb, mint 86 szabómester követett el ön- gyilkosságot. Határozatot fogadtak el. .amely­ben felszólítják a kormányt, bogy a rwhab<»bó* zatal elé állítson vámkorlátokat, emelje a beho­zatali vámot 100 százalékkal és ugyanakkoi ts gye szabaddá a. kivitelt.

Next

/
Thumbnails
Contents