Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-03 / 250. (2175.) szám
8 tWI mwilw t, ytffamy. Megnyílt az IRIS PENZIÓ Pozsony, LÖliOGZkapiI ucca 17. Central Passage Modern komfort, Elsőrangú házikonyha. Dr. institonsné tulajdonosnő személyes vezetése mellett. Latin, magyar és német kultúrával itt semmire sem tehet menni, — mondja a viharvert öreg koldus a Tiszapartján NYUGATON A HELYZET MEGVÁLTOZOTT Ezerholdas máramarosi biríohoscsalád tagja Ittlétenként koldulja össze a szalonnáravalót — Étetsors a szeszélyesen kanyargó Tisza tükrében A párisi divatfronton minit egy öl. épe minden csendes és csak most változóit meg gyökerestől a helysei., miután Patou és Paqmn hadvezéreink taktikát változtattak. A divat- stratégiai szempontból mindenképpen történelmi jelentőségű előnyomulásnak már meg is van az eredménye és a ruhászedón-diktá- iorok, fazón-g énéről is ok, plisszé-tüzérek és egyéb glokni-közkalonák diadalmasan fújják meg az őszi riadói: a hosszú szoknya már a kezünkben van! A feminizmus és szábadelvüség zászlóival éke silóit vár bevétele természetesen az ellenzéki vélemények ,becsmérlő kritikák és újságcikkek pergőtüzétől volt hangos, de ez a lárma semmivel sem csökkenti a győzelmet. A Havas-ügynökség híradása szerint a Hosz- tzu-Szoknya bekerítéséért indított harcnak rengeteg férjáldozata van, akik idegsokkal és viharos családi jeleneteiméi szerzett légnyomással kerültek ki az offenzivából, a női ütegek azonban valamennyien Paqmn és Patou, valamint a halcsontos fűző és aszályos szoknya fogságába estek. A foglyok mind kitünően érzik magukat . . . És most komolyan: meg keU állni ennél a hosszuszoknya offenzivdnál, uszály-diktatúránál, mert ez a dolog nem is olyan egyszerű és elmellőzendő kérdés, ami mellett megrez- zenés nélkül lehet elhaladni. Az ember mindenekelőtt vegyen fel egy divatos, hosszú ruhát ehhez a medüáláshoz, mert — ne tessék nevetni — könnyen megeshet, hogy mig kritizál, lecsepül és álmélkodik az uj divat fölött, már nevetségessé is válik a bokorugró toi- leUjében, amit ugyancsak neves nyugati diktátoraink kreáltak a számunkra, hogy politikai és társadalmi jogaink kivívásánál stílszerűen legyünk öltözve. Ma egy igen kitűnő iró cikkét olvastam, aki megbotrdnkozva és elámulva figyeli a nőket, akik a hosszú harcok árán kivivőit rövid szabadságukat gondolkodás nélkül, sőt boldogan cserélik fel egy halcsontos és uszályos börtönével $ miután az uj divattal egyidejűleg a gazdasági kényszerűség alól nem tudják kivonni magukat, a kettőt szerencsétlenül úgy fogják Összeegyeztetni, hogy vállalják az uj módiból eredő ostoba kényelmetlenségeket s az eddiginél sokkal több erőfeszítéssel végzik el a munkájukat, halcsont préssel, akadékoskodó uszállyal, ráadásul még dupla szabószámlával Mikor férfiaktól üyen elégedetlen, berzenkedő cikkeket olvasok, az a rengeteg hirlap- ankél, rövidszoknya- ellenes liga, minisztériumi rendelet, családi vita és viharos zsurtéma jut eszembe, amelyek mind valamennyien az uj divat ellen ágáltak, prüszköltek és rug- kapáUak és minden jobb polgári folyóiratban úgy lengették meg a szegény kis kurta, praktikus, olcsó és csinos szoknyácskát, mint * férjhezmenési lehetőségek és egy boldogabb élet megrontóját. Hogy a rövid szoknyácskár bál két ápolt, selyemharisnyás láb és esetleg, ■— Uram bocsá‘ — egy lenge és gusztusos kombiné szegélye villant ki és a rövid szok- nyácska gazdája keményen és öklözve kereste a kenyerét, ez mind nem volt enyhítő körülmény. Haragudtak, cikkeztek, prédikáltak és gúnyolódtak — nem is tudom már pontosan — tálát öt éven keresztül és most, hogy odafenn, Párisbm talán megunva a hosszú szekirozást, talán csak a változatosság kedvéért földig eresztik le a nőiesség és szemérem lerepdesin lobogóit, talán éppen ugyanazok emelik fel tiltakozó szavukat az uj divat ellen, akik ezelőtt legjobban követelték. Az lehet, hogy ezek az urak időközben f&i'jek lettek és némileg érdek is befolyásolja az ízlésűket, de lehet, hogy csupán annak a furcsa természeti törvénynek a rabjai, amelyik zsörtölődve, szájlátva és elégedetlenkedve fogad mind,en újítást. Abban tényleg van vala,- mi problematikus, hogy a modern nő miképpen fogja ezentúl a munkál és a divatot ősz- szeegyeztetni, hogy mind a kelten jól járjanak, de komolyabb fejtörésre igazán nincs semmi ok, meri könnyen megeshet, hogy a tavaszi nzezónra például már csak egy lila . harisnyakátő tesz a dinit, uszály, halcsont, sőt ruha nélkül. Hogy a divatnál nincs szeszélyesebb nagyhatalom, azt mindenig tud- j ja és az ember ele minden változási mégis úgy' Rahó, október vége. (A P. M. H. munkatársától.) A hosszú ucca, Rakó főuccája az őszi nap szelíd fónyözönében nyújtózik. Dél van. A függőhíd előtt zsibong a gyümölcs vásár, az árusok asztalain gúlába rakva tornyosul az alma, a körte és festői színharmóniában a szőlő. Sok szőlő, dús bíbor, lilás-kék és hamvas- zöld fürtökben. Dél van és csend van. A hegyvidéken a városka álmos delének csendje, amolyan bizsergő csend, amit élesen kontrasztiroz a gyümölcsárusok bódéi felől föl-fölcsapó alkuzsivaj. őskor és civilizáció Benzintöltőállomás és függőhíd, csinos borbélyüzlet. autók, leányok, üdék, szépek, ruhájuk az utolsó divat. A civilizáció. Félmázsáa hagymafonatok, hegyvidéki férfinép, vállukra hulló hosszú, zsíros-fekete hajjal, kopott daráéban. Az első divat. A leges- legelső, amely csak egy lépéssel hagyta maga mögött az őserdőt. Az őskor. A román „fások" rövidnyelü fejszéket visznek a karjukra akasztva, fejükön viz- és jég- álló szalmakalap, szinehagyotf szalaggal. Vannak más „fások" is, pantallóban, elegáns átmeneti kabátban, a karjukon aktatáskával. A fa a vidék kenyere, a fejsze és as aktatáska a kenyérkereseti eszközök. A szőlő hét korona, de hatért is megkapható, a hagymából akkora füzér, hogy szekerén kell elszállítani, 8—10 korona. Mondják, sok bicsérdista lakik errefelé. Függőhíd a Tisza lölőtt A függőhíd a község büszkesége. Kifogtak vele a Tiszán, a nyugtalan, szeszélyes és szilaj vizen, amely áradáskor minden kő- és fahíd lábát elvitte. Most nem adtak neki lábat. A függőhidat drótrudak tartják, melyek a parti favázhoz vannak erősítve. Ha egy ember rálép, már inog és himbál a hid, csak személy- forgalomra használják. A háttérben rőt színekben pompáznak a mi- ramarosi hegyek. Az elmúlás melanchóliája küld a szél postáján vörhenyes rozsdás leveleket, miken az erezet titkos betűivel olyan bu- esuféle állhat, hogy: Alászolgája, viszontlátásra tavasszal... Az őszi nap aranyfátyla alatt tunya élet szundikál. A községet két részre osztja a Tisza... Talán a túloldalon más az élet, talán többet látni a panorámából. A hid raeglendül lépteink alatt... Egytagú expedíciónk már odaát van és a filozófus egykedvűségével állapítja meg, hogy a túloldalon tényleg túloldal van, némelyik háznak az eresze magasabbra épült, mint az innenső oldalon, másé alacsonyabbra, de alapvető és lényeges különbség nincsen. Azaz, hogy ... Koldus a víz pariján A rahói függőhíd túlsó oldalán (kávéházia- san szólva: jobbra az első asztalnál) egy viharvert barna bőrsapka hever. A szakadozott foltos bélésből pénzdarabok csillognak elő, két barna, pergamentbőrü kéz támasztékában ro- vátkás homlok, alatta csomós, ősz szakáll. A fej a hozzátartozó szakállal együtt ide-oda leng a sapka fölött. A koldtis óbégat, hangosan, jajongva, majd elhal a hangja, zümmögésbe fül. Mint a dervis, aki furcsa igéket mormol. „Mellette" béna lába hever, mint egy fatuskó, kinyulásra tőle mankó, mögötte a Tisza, a függőhíd, a hegyek és az ősz. Pénz csörren ... —• Alásan köszönöm, jó uram ... Tiszta, dallamosan hangsúlyozott magyar szó. Megállít. fogadnak, mintha örökidőkre szóló lenne. Ha egyszer baloldal helyett jobboldalon választom el a hajamat, minden barátnőm észreveszi, helyesli, vagy ellenzi, dicséri, vagy ócsárolja, lebeszél, rábeszél, különvéleményt jelent be, egyszóval, úgy foglalkozik vele, mint egy megmásíthalatan újítással. Olyankor, mikor egy uj divat létrejötténél az emberek fel szisszennek, mindig a hazug pásztor és a farkas meséje jut eszembe. Ebben az esetben a hazug pásztor az uj divat és az életmentő falusiak pedig a nagyközönség, amely mindannyiszor felül neki és komolyan veszi. Különösen a férfiak részéről nem értem ezt az ijedt tiltakozást. Ha a poélikus és sze- mérmes asszonyideált vágy Iák vissza., íme, üt van, de meggazdagodva é$ felfrissülve egy szabad, nyílt, tiszta és edzett élet graciózilá- .sávul és önturlaos bájával. Valami bizar és finom, ize van annak, ah jy egy ilyen, nyill- tekinlelü, képzett, ápolt, edzett modern asz- szony belebujüc egy lengő, könnyed, hosszú ruhába és egy szezónban, vagy legfeljebb — Hogy megy a sapkabolt, öreg? Fölszegi a fejét, világoskék szemek, szépen iveit sasorr, értelmes homlok. —« Bár lenne némi okom panaszra, de nem persvad álok- Kényszerű helyzetem megadással tűröm. Most már nem kell kérdezni. Fölegyeoesedik, patakzón folyik a szó ajkairól s csak néha szakad meg, amikor választékosabb ruhát keres mondanivalójának. Fényes múlt és sivár jelen Persze... nem ült mindig igy, bénán, esapzottan, a Tisza partján, voltak más idők is... öt évvel ezelőtt még politikai biztosa volt Máramarosszigetnek, vezetője a katonai ügyosztálynak. Persze ... hosszú története van annak, hogy most a „hid lábát" támasztja s hogy huszfillérenkint gyűjti azt az 5—6 koronát, ami lakásra kell, meg szalonnára, meg itókára... Apja ezerholdas máramarosi birtokos, nagybátyja neves függetlenségi képviselő volt... mindez a múlté, de a bátyja most is nyugalmazott magyar tábiabiró és ügyvéd Budapesten és a családja, ki itt, ki ott, nagy rangot visel. Csak az ő paroliján nincsen csillag. Kilenchónapos korában lett nyomorékká, megbénult a lába. De azért elvégezte a nyolc gimnáziumot, apjának, az ezerholdas Novák- nak akkor még volt pénze, taníttatta. Később szétforgácsolódott, elúszott a vagyon s a nyomorék fin közigazgatási pályára ment. Jegyzőgyakornok, segéd jegyző lett. — Kissé hajlottam a könnyelműségre — mondja —, de jó hivatalnok voltam, szerettek és becsültek a feljebbvalóim ... Húszéves becsületes szolgálat a köztisztviselői pályán ... húsz éven át álltam rendíthetetlenül a nagy- közönség rendelkezésére... Most ülök ... A Tisza partján, ötvenéves vagyok... elhagyatott... nyomorék koldus... a Tisza partján. A Tisza hervadt falevelet visz ezüstösen csillogó hátán. A levél meg-megperdül az örvényekben, eltűnik és ismét fölbnkkan, majd végképp elvész. A koldus utánabök: — Ez az én sorsom is... Vezelőtiszl viselő Máramarosszigeten • • • — A régmúltat hagyjuk — mondja borús hangon —, de visszanézek, 1924-ben még magas hivatali állásom volt Máramarosszigeten. 1918-ban ott talált a forradalom, politikai biztos lettem, majd a fogalmazói státusban a katonai ügyosztály vezetője. 1924-ben egy nap eljött a lakásomra a szigu- ranca vezetője és megkérdezte tőlem: van-e állampolgársági esküm? Nem kértek, nem tettem — mondottam én —, különben is a trianoni szerződés értelmében kozmopolita polgár létemre jogom van akármelyik államhoz csatlakozni. Már másnap este két rendőr állított be a lakásomra, kezükben a paranccsal, hogy tegyenek át a határon. Nem vártam meg, amíg visznek... szöktem ... Nagybocskó felé. Hajsza a kenyér után Ideát első utam Jech zsupánhoz vezetett. — Méltóságos uram — mondám neki —, itt vagyok, ezennel jelentkezem szolgálattételre. — Hol volt mostanáig? — A forradalom a jelenlegi Románia területén ért, ott kellett maradnom. — Magának itt lett volna a helye, tadtunk keltőben, megmutatja, hogy mennyivel kívánatosabb, gusztusosabb és szeretnivalóbb agyond>csért elődjénél. Ha a divatdiktátorok ezúttal türelmesebbek volnának és az idei divat kissé tovább tartaná magát a megszokottnál, nem árt talán, ha felidézem a múltat, amikor nagyanyáink választójog és önálló kenyérkereset, feminizmus és garszonélet nélkül préselték a májukat és „tumür“ nélkül illetlenség volt boldogult Giza néninek kimenni az uccára. Ha így megy tovább a dolog, megint felujulnak a régi, intim családi jelenetek, amikor a bálba készülő leány fűzőjében lefekszik a földre, a bátyja pedig rátérdepel a hátára és úgy húzza be szorosra a zsinórt, hogy Fincike tip-top legyen az uj zsorzsett kreációhoz. Az ortopéd üzletek kirakatmlwn pedig nemsokára újból feltűnnek a petyhüdt guntrni keblek „zum■ mtfblasen“ és Mndamnak ezentúl csak egy boldog perce less a napban, amikor este, végre levetheti a páncélt . . . Ilmem azért ennek az uj divatnik is meg magáról, nyilvántartottuk. —’ Méltóságos uram, én igazolom az alibimet. Nem tehettem másként. —- Mi sem tehetünk másként, nem tudok magának kenyeret adni... Az elnöknél••• — Hová menjek, mit tegyek? Elmentem a köztársaság elnökéhez, Prágába. Nem mondhatok reá rosszat. Bekérte az iratokat, magánkihallgatáson fogadott, meghallgatta a panaszomat. —• Nem tehetek magáért semmit, jó ember, —« mondta. — De, elnök aram, én még élni szeretnék, dolgozni, birom a munkát, vállalom is. —'Nem tudunk magának munkát adni, állami szolgálatba nem vehetjük, nyugdíj nem jár magának, próbálkozzék máshol. — Elküldött. Kaptam tőle ötszáz koronát útiköltségre, de ahogy kiléptem a Hradsin kapuján, észrevettem, hogy egy detektív követ nyomon. Megálltam a Hradsin előtt, keresztbefontam a karom és főifohászkodtam: Hát most hová ... merre... Itt latin, magyar és német kultúrával semmire sem megy az ember... — Pozsonyba utaztam, onnan Nyitóára, a Szepességre, rövid ideig raktárnok voltam egy gyárban, elcsaptak ... visszatértem oda, ahol apám még ezerholdas birtokos volt, félévig éltem atyai jóbarátom, Hkovics jegyző kenyerén. Meghalt szegény, az Isten nyugosztalja... Memento móri... — Azután... mit tehettem egyebet, egy nap leültem ide a Tisza partjára. Azóta itt ülök. A régi barátok, ismerősök támogatnak. Családommal huss éve nem érintkeztem, csak most írtam a pesti bátyámnak őrökségi ügyben. Hogy hogyan élek? Istenem- uram. Én már sok kemencéből ettem kenyeret, nekem már semmi sem lehet meglepetés. Hiszek Istenben és bizom az 5 végtelen jóakaratában. Csak az lehet igaz ember, aki hisz, aki nem hisz, az gazember, nem érdemli meg az Isten napját. Oh, mindent elmondhatnak rólam, csak azt nem, hogy hitemben megtánfco- rodtam volna, hogy valaha is becstelen lettem volna... A koldus kék szemoiből bőven patakzfk a könny. Nagy üggyel-bajjal fölemelkedik, idézi. latinul, a karthauzit. Memento móri, — mondja befejezésül és hozzáteszi: — Tudom, mi lesz az öreg koldus sorsa. Egy nap majd beáll a szúrás az oldalamba és lefordulok, talán bele a Tiszába ... így van rendjén? Bizonyára. Mi igaz és mi nem a koldus életének balladájából. nem tudjuk. A levelek, okmányok bizonyítják szavait. A történet valószínű és manapság igazán nem ritka. FELHÍVÁS A Prágai Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók „Makk" egyesülete ezúton hívja fel mindazon elsőéves magyar egyetemi hallgatókat, akik a Károly-egyetem cseh jogi fakultását vagy a német egyetem orvosi fakultását látogatják, hogy az egyesület által rendezendő tanulmányaikba bevezető ingyenes kurzusra az egyesület titkáránál jelentkezzenek. Jelentkezések és érdeklődések naponta a Magyar Diákmenzán X 1-től 342-ig. Prága, 1929 október 30. Rády Elemér Déne&dy Pál titkár. elnök. van a komoly tanulsága. Nem inkorrektség talán, ha leleplezem nagybecsű nemünket: most derült ki, hosszú évek múltán, hogy a rövid szokv vártak, fiús vonalnak nem volt semmi különösebb jelentősége. Miután a divat egymást követő szélsőségek sorozata, természetes volt, hogy a hosszú ruhát és fűzőt a rövid ruha és a füzőtlen test divata fogja felváltani. És ez a divat éppen jól jött az emancipáció, a jogkivivás korszakában, amikor a nőknek a sleppjükön kívül is ezer akadályba kellett botlaniok. Ehhez a harchoz, ágálás- hoz, mi tagadás, jobban illeti a kurta viganó, szabad test és könnyű kar és mert illeti is, jól is esett, minden ellenkezés dacára téri hódított magának. A divatkreáterek akkor is, mint mindig, meghallották a kor szavát és minthogy a modcllruha nevet kap, az emancipáció éveiben a stílszerüség kedvéé"' ruháknak bizonyára „Első szavazás", ,Jjcrdg Pankhurst álma“ és „Édes jogocska“ nevet adtak a párisi szabók. * As. Nagy Mié.
