Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-03 / 250. (2175.) szám
T MSf november fi, vasárnap. fPKww-MactaitmRöHi* DAVÍES ASSZONY ESETE A PESSZIMISTA RÁDIÓVAL A rádió sok mindenre jó. Falun mily szép az est! — ilyen megállapításokat ma senki sem hisz el, csak akkor, ha rádiója van falun és egy óra alatt Páris és Berlin, London és Budapest közt bekóborolhatja a hullámoktól hangos sötét légürt. A rádió győzött: a távolságokat legyőzte, de okozott egy nagyszabású, ezidőszerint még csak csirájában leledző bajt, azt, hogy közvetlen közeibe hozta egymással a legtávolabbi embereket, az emberi gondolatokat és érzéseket. Egészen frissen kapod X költő ur eszmemenetét, sőt az előadó baritonja szivbemarkoló hullámrezgéssel úgy siklik Londonból falusi füledbe, hogy meggyőző erőnek veszed, ami érzéskvanturaot a leadóállomás készpénzben megfiztt és igy történik meg veled Davies asszony esete. Davies asszony angol vidéki volt. Rövid özvegység a pesszimizmus iránt tette fogékonnyá a lelkét, bár a visszaemlékezés arra, ami boldogság volt azelőtt, optimizmussal tölthette volna el, mert Davies asszony fiatal volt és nagy jövőt jósoltak neki még azok is, akik nagy múlttal rágalmazták meg. Ez azt jelentette, hogy az egyik zöld angol grófságban élő Davies asszony fiatalsága és szépsége révén nagy értéket jelentett a családnak, amely bár jellemileg Galsworthy patríciusának a tisztaságát lehelte, vagy tán éppen ezért, nem állt anyagilag oly jól, ahogyan patríciusnak állnia kell, hogy az maradhasson, ami: patrícius. A család ezért sokat és kombináltan gondolt Davies asszonyra, akinek a vagyon- és életmentés közismert, drámákban és regényben földolgozott és mindig nagy hatást keltő szerepét szánták. Fiatalsága és szépsége, gondolta a patríciuscsalád nesztora, még egyszer bearanyozza a családit, még egyszer meghozza az ősök hatalmát modern formában, pénzből. így gondolkoztak a zöld angol grófság egyik mezővároskájában élő és gondolkozó családtagok és a maguk szempontjából igazuk a ködös londoni napnál is világosabb volt. Élt és gondolkozott Londonban egy ismeretlen költő, akinek sorsát semmiféle pár- >' huzam nem kötötte az angol családéhoz, ha csak nem az a sors, amely üres óráiban egy- egy szeszélyével arra pályázik, hogy tokiói számításokat breznóbányai számításokkal és viceversa keresztülhúzzon, bizonyítván ezzel, hogy itt a földön minden atóm a másikkal! kellemes, vagy kellemetlen, hasznos, vagy káros relációban áll, vagy ilyenbe kerülhet A költőt Róbert Nicholsnak hivták és a költő pesszimista volt. Joggal, mert az ismeretlenség homálya oly mértékben vette körül, hogy bár dúsgazdag ember volt, nem tudott az irodalmi fórumon érvényesülni. Elkeserítő ez még a dúsgazdag ember számára is: érthető elkeseredés. Analógiája annak, hogy az irodalmi fórumon érvényesülő költő is pesszimista, ha költészete nem hoz semmit a konyhára, még csak egy kis hétköznapi dusgazdagságot sem. A kétféle pesszimizmus közös forrása pedig a költő lelke, amely a világrend rendetlenségével sohasem tud megbarátkozni. Róbert Nichols könyveit nem vették; csak azok, akiknek ajánlással odaajándékozta őket. Gazdag ember helyett sok más ember szokott gondolkozni és igy történt, hogy egy helyette gondolkozó barát azt tanácsolta neki, terjessze rádió utján a verseit. Nyomtatott betű elavult Lindbergh korában, rádión egy este százezer városban milliók hallják majd az eredeti Nichols-verseket és a költő egy csapásra meghódítja magának a világot. Nichols azonnal megvásárolt egy londoni leadó-félórát és egy uj londoni Újházi észbontó hangon vibráltatta szerte félórahosszat a világon Nichols lírai pesszimizmusát. Voltak, akik bosszankodtak ezen, voltak, akik nevettek: Rothschild színházat épít Párisban, Nichols rádióztatja a verseit. A tőke az irodalom szolgálatában csak változata a régi témának: az irodalom a tőke szolgálatában. Davies asszony mindezekről mitsem tudott. Fehéren asszonyias keze unatkozó-ál- matagon csavarta a rádió kerekét és ráhibázott Nichols pesszimizmusára. Ezen a ponton tragédiába bukott a kettős játék: az asszony szivére vette a pesszimizmust, a londoni Újházi észbontó éterbaritonját és — öngyilkosságot követett el. A család remény- veszetten felhördült és temetés után megtört szívvel kártérítést követelt bíróság előtt a költőtől, mondván: szépség és fiatalság fokusában elevenedő jövő megér ennyit, meg ennyit. Költő fizess! Nichols költő nem fizetett. Szívesen fizetett volna, elérte a legnagyobb sikert, ös9zeroppantott egy női szivet. Azonban költői presztízsről volt szó és ezért nem fizetett. Azzal védekezett, hogy már Goethe is megmondta: a madár szabadon dalol és egyébként fölfelé megy borban a gyöngy. A bíróság hosszas tanácskozás után azt mondta: „Jó! teszi!’* Bár a bíróság nem ismerte Vörösmartyt. Elmarasztalni csak a rádiót lehetett. Ezért jfÖgérvényesen kitiltották a rádióból a pesz- szlmizroust egy és mindenkorra Anglia területéről. A dominionok területéről íia. A Az erdélyi „fekete autó“ hét közismert beregszászi polgárt is magával rántott a börtönbe Fantasztikus bűnügyi regénnyé növekedett a beregszászi Duna* bankban történt betörés nyomozása — Három országban követett el sötét bűnöket a volt beregszászi detektivlőnök Beregszász, november 2. (Saját tudósítónktól.) A városban, pár nappal ezelőtt szenzációs letartóztatások történtek, melyekre egy Tordán letartóztatott haramiavezér letartóztatás adott alapot Ez a vallomás egy évekkel ezelőtt történt xuszinszkói bűnügyet elevenítet; föl és állított ismét a közvélemény érdeklődésének homlokterébe. A P. M. H. téves romániai jelentések alapján összefüggésbe hozta a letartóztatásokat a pár év előtt a ezolyvai falepárolóipartelep igazgatói irodájában történt kasszafurássaL Mint most kitűnt, nem erről a bűnügyről van szó, hanem a beregszászi Dunabankban történt betörésről, amelynek nyomozását szenzációk felé hajló mederbe terelte a Tordán őrizetben tartott Somogyi Ferenc vallomása. A Ruszinszkószerte bombaként ható fordulat s a nagy meglepetést keltő letartóztatások, égy, a köznapitól eltérő, rendkívüli bűnügy fantasztikus kontúrjait vetítik elénk. Lapunk beregszászi tudósítója erTŐl a valóságos de- tektivregényről az alábbiakban ad részletes jelentést A rettegett »fekete autós Romániában is, ahol a betöréseik és rablások szinte megszokott eseményekké váltak, általános rémületet váltott ki a „fekete autó“ utasainak vakmerőbbnél-vakmeröbb rablásai. Ahol a hírhedt „fekete autó“ keresztülrobogott, bizonyos volt, hogy rablás történik és a hatóságok tehetetlenül álltak a veszedelmes banda garázdálkodásával szemben. Mig végül is a nemrégiben Máramarosszigeten történt postarablás alkalmával — ahol a banditák gyilkosságot is követtek el —, rajtavesztek és a jól megszervezett társaságot leleplezték. Kiderült, hogy a bandának állami alkalmazásban lévő tisztviselők is tagjai voltak és parancsnokhelyettesük egy Somogyi Ferenc nevű ember volt; aki Tordán a járásbíróságnál mint tisztviselő működött Somogyit sikerült is elfogni és & rablógyilkossággal vádolt ember — akit a ceehszlovákiai és magyarországi hatóságok már régóta keresnek — sok bűnét beismerte, többek között bevallotta, hogy az 1925. évben a Dunabank beregszászi fiókjánál elkövetett betörésnek ő volt a tettese. Előadta azt is, hogy a betörésnél egy detektiv- fölügyelő és a bank pénztárosa segédkezett neki. Ki az a Somogyi Ferenc? A romániai hatóságok Somogyi előéletét kinyomozva, megállapították, hogy a veszedelmes ember az 1918—1920. években Magyar- országon előbb a vörös forradalomban, utóbb az ellenforradalomban tevékeny részt vett és egyik oszlopos tagja volt a budapesti Bri- tannia-szállóban fészkelt társaságnak. Mint emlékezetes, a Britannia-beliek garázdálkodását a magyar kormány annak idején erélyes beavatkozással megszüntette, amire a társaság nagy része megszökött. A megszököttek között volt Somogyi Ferenc is, akiről a magyarországi hatóságok megállapították, hogy rablógyilkosságot követett el és azóta körözés al att all Somogyi álnév alatt Csehszlóváklába szökött és az itteni hatóságokat megtévesztve, sikerült neki a beregszászi államrendőrségnél alkalmazást kapnia. A veszedelmes ember a detektivosztály vezetője lett és példátlan komédiázással állandóan megtévesztette jóhiszemű hivatalnoktársait s följebb- valóit, akik eleinte teljesen megbíztak benne. A Dana-banki betörés Több, mint négy évvel ezelőtt történt, hogy a Dunabank beregszászi igazgatósága névtelen levelet kapott, amelyben egy Ismeretlen közölte, hogy a bankot ki akarják rabolni. Az ismeretlen állítólag a vonaton kihallgatott egy beszélgetést és megtudta, hogy két németül beszélő ember akarja a bankbetörést elkövetni. A bank igazgatója a névtelen levelet fölvitte a rendőrségre, ahol az ügy megvizsgálását a detektív osztálynak adták ki és Somogyi ajánlatára a bankigazgató elhatározta, hogy a bank helyiségeit őriztetni fogja. Az őrizetet főleg Somogyi látta el, aki heteken keresztül a bank egyik helyiségében aludt. többi földrészen nem az angolok viselik á felelősséget. Az emberi szív pedig önmagának a. leadó-, fölvevőállomasa... Neabauer Pál. De miután hat hét alatt a betörésre semmiféle kísérlet nem történt, ai őrizetet megszüntették. Röviddel ezután a betörés megtörtént s mint emlékezetes, a bankból körülbelül 350.000 koronát raboltak el. A betörést rendkívül ügyes módon hajtották végre: a pincéből áttörték a padlót és a betörőknek a kasszát fúrás nélkül sikerült kinyit- niok. Blecha dr. jelenlegi munkácsi rendőrkapitány, mint a beregszászi rendőrség akkori vezetője, nyomban megindította a nyomozást, amelynek irányítója Somogyi Ferenc volt A nyomozás teljesen erdeménytelen maradt, bár az Adria-biztositóintézet — amely a bank kárát megtérítette — 50.000 korona jutalmat j tűzött ki a betörők kézrekeritőjének. Somogyi eltűnik A betörés után néhány hét múlva Somogyi eltűnt. Az eltűnés oka ismeretlen volt, de a beavatottak szerint Blecha kapitány gyanút fogott 'ellene s a ravasz ember jónak látta megszökni Blecha, akit elsőrendű kriminális- tának ismernek, a szökés által gyanúját megerősítve látva, tovább nyomoztatott és utasításai alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a danában ki betörést Somogyi Ferenc követte el. Ugyancsak ráterelődött egy akkoriban történt ékszerrablás tettességének gyanúja is, amelyet Hausmann beregszászi kereskedő kárára követtek el. Itt egy délután, amikor a család nem volt otthon, ismeretlen tettes mintegy 100.000 korona értékű ékszert rabolt el s nyomtalanul eltűnt. Blecha rendőrkapitány a megszökött Somogyi egész tevékenységét rekonstruálta és arra a meggyőződésre jutott, hogy a Dunabanknak küldött névtelen levél Írója is Somogyi volt, aki igy akarta a terepet megvizsgálni és amint kiderült, a fölügyelet elrendelése alkalmával a kasszát is több Ízben megvizsgálta. így vált érthetővé, hogy a betörést kassza- fúrás nélkül követték 5. A rendőrkapitány ugyancsak megállapította, hogy Somogyi gyakori látogatója volt a Hausmann-féle üzletnek és alkalma volt a helyet jól kiszemlólni. Ezen gyauuokok alapján körözőlevelet adtak ki Somogyi ellen. A bandita szemérmetlen levelei A megszökött Somogyi levélben Strausz- mann József dr. ügyvédet bízta meg képviseletével és közölte vele, hogy hogy családi okok miatt távozott el • a betörésekhez semmi köze. Egy nyiltlevelet is küldött Blecha dr. rendőr- kapitányhoz, amelyben az egész vádat faniaea- tikusnak mondotta és kijelentette, hogy a betörést csak olyan esetben hajthatta volna végre, ha a kassza készítőjével, vagy valamelyik tisztviselővel összejátszik, and pedig elképzelhetetlen. Blecha dr.-t időközben Beregszászról Munkádéra helyezték át és az ottani rendőrség főnökévé nevezték ki, ez azonban nem akadályozta abban, hogy a Somogyi-Ügyet állandóan aar pirenden tartsa s most, hogy Somogyit rablógyilkosságért Romániában letartóztatták, mint a helyzet ismerőjét, őt bízták meg a nyomozás végrehajtásával Somogyi vall és vádol Somogyi a román hatóságok előtt kijelentette, hogy a dunabank! betörést ő követte el és ebben Petrics Lajos detektivfölügyelő és Rosenfeld Oszkár pénztáros segédkeztek neki, akiket a rablóit pénzből jutalomban részesített. Ennek alapján Blecha dr. detektívek kíséretében a két megvádolt embert átvitte Romániába, ahol szembesítették őket. A szembesítésnél Somogyi kijelentette, hogy a vádját föntartja és állítása szerint Petitesnek harmincöt, Rosenfeldnek pedig kilencezer koronát adott. A megvádoltak kérték Somogyit, hogy ne tegye őket és családjukat tönkre, hiszen rajta az nem segít, hogy őket meghurcoltatja és ártatlanul vádolja, de a rablógyilkos nem akarta vallomását megváltoztatni. A gyanúsítottakat tetartóztatják A szembesítés után Blecha dr. rendőrkapitány jelentése alapján az ungvári rendőrigazgatóság elrendelte Petricsnek és Rosenfeldnek letartóztatását, akiket vizsgálati fogságba helyeztek. A letartóztatás és az egész vád óriás meglepetést, okozott, mert mindkét megvádolt ember ismert polgára volt a városnak. Petrics jómódú ember volt, akinek felesége és gyermekei vannak. Rosenfeld igen Jó családból származó fiatalember, aki közszeretetnek örvendett, rendkívül szerény körülmények között élt és ő tartotta el családját. A letartóztatottak védekezésével szemben áll Somogyinak, a rablógyilkos banditának vallomása, aki mindenáron azt szerette volna elérni, hogy az ügyben Csehszlovákiának kiadják, és azok a körülmények, amelyek ezideig nem kerültek nyilvánosságra. Munkában a magánnyomozók és találgatok A rendkívül érdekes betörés ügye — egyrészt bonyolultsága, másrészt a megvádolt személyek miatt — egyre nagyobb izgalmakat kelt, amit még fokoz, hogy egyes lapok — romániai jelentések nyomán — kissé fantasztikus híreket közölnek s a hírek alkalmasak arra, hogy a megvádoltakat az esetben is töokretegye, ha a bíróság nem őket találja bűnösnek. Részletes hivatalos jelentést ezideig nem adtak ki, csupán Petrics Lajos detektivföl- iigyelőnek és Rosenfeld Oszkár pénztárosnak letartóztatását közölték, miután a rablógyil- kosságért és rablásokért, elfogott Somogyi mint. tettestársakat nevezte meg őket. Hogy ezenkívül milyen más bizonyitlkok merültek föl a bűnösségük mellett,, azt a hivatalos jelentés nem közölte s talán ez az oka, hogy a bonyodalmas ügyről a legfantasztikusabb hírek keringenek. A város lakossága detektivnek csapott, föl r mig egy részük a letartóztatottak bűnösségét akarja bebizonyítani, másik részük az ártatlanságuk mellett tart ki. A „magánnyomozók" szerint a pénztárnokot már akkor gyanúba vették, amikor a betörés megtörtént, de bűnösségére nem voltak bi*o- nyitékok. A gyanúra az adott okot, hogy * betörés,olyan napon történt, amikor nagyobb összeg — 350.000 korona — volt a pénztárban s a kasszát kulccsal nyitották ki. Mint egye* „jószimatuak“ kiderítették, Rosenfeld egy beregszászi kávéház félreeső helyének falára irta föl a pénztárállományt s mikor Somogyi látta, hogy nagyobb ösz- szeg van a kasszában, végrehajtotta a betörést és pedig azzal a kulccsal, amelyet a Rosenfeld által átadott minta után készített. Petriceről pedig azt derítették ki, hogy a nyomozást annakidején Somogyival egyetemben tévútra, vezette s olyan kis tolvajokat gyár nusitott meg, akikről ilyen nagyszabású betörés nem is tételezhető föl. Ezzel szemben az objektivebbek hivatkoznak arra, hogy Somogyinak, aki beteken keresztül őrizte a bankot, bő alkalma nyílt a terepet, megismernie. A kasszát- többször megvizsgálta, tehát módot adtak neki, hogy a kulcsról lenyomatat vegyen. Somogyi szökése után ügyvédének írott, levelében fantasztikusnak írja a vádat, de főleg azt, hogy ő a bank’ F1" 1 -------------- ----------------“— -----------------— Mi nőségek: • ^ Smpa, Pursla. . Ö ** Dcrtódf csomózással; n csehszlovák technika legnagyobb atományat
