Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-09 / 229. (2154.) szám
2 «preg^-AV\Gtoft-WTKiifiP lMtMwl, A volt parlament halálát nekünk azonban semmiképpen tincs okunk megsiratni, sőt mindem okunk megvan ahhoz, hogy még a csendes részvél; kifejezésé tői is tartózkodjunk. Nincs mit siratnunk ezen a parlamenten, amely az oszmicska révén a miniszteri felelősséget nullává süllyesztette, amely a híréi hatalom alkuimén ybiztositéka jellegét megszüntette, amely még annyi energiát sem fejtett ki, hogy az állampolgársági jog tekintetében a belügyminisztérium részére 1926-ban adott utasítása teljesítését kikövetelje, amely a kulturális és gazdasági tekintetben semmit sem tett arra, hogy a nemzeti kisebbségeket megillető szabadság tényleg érvényesüljön. A feloszlatott nemzetgyűlés koporsója mellett az elparentáló beszéd nem térhet ki annak az igazságnak a megállapítása elől, hogy a kimúlt nemzetgyűléssel szemben mindenki elégedetlen volt- Elégedetlen volt az államfő, mit igazol az a tény, hogy a nemzetgyűlést minden különösebb indoknak szokássáéin felhozása nélkül oszlatta fel. Elégedetlen volt vele szemben a köztársaság mező- gazdaságának, iparának és kereskedelmének mindennemű képviselete, mert a kétségtelenül jelenlevő válságuk megoldására nem tett semmi eredményes intézkedést. Elégedetlenek voltak a hontalanok, az elbocsátott tisztviselők, a nyugdíjasok, mert még az érdekükben kimondott határozatainak sem igyekezett érvényt szerezni. Elégedetlenek voltak a nemzeti kisebbségek, mert a kimúlt nemzetgyűlés semmit sem tett a végből, hogy a nemzetközi szerződések által nemzetközi védelem alá helyezett jog követelései teljesítessenek. A minden vonalon megnyilvánuló általános elé- gületlenséget azonban a házfeloszlatás nem szüntette meg. Az továbbra is megmarad, ám az állam érdeke megkívánja, hogy ezt megszüntessék Magyarok akarunk maradni Mi nyíltan megmondjuk, ahogy eddig is megmondottuk, hogy mi magyarok voltunk, azok is akarunk maradni és boldog magyarok akarunk lenni. Ezt a jogot csak az Isten veheti el tőlünk, vagy az ön rendelkezési jogunkról való kifejezett lemondásunk, amire sohasem voltunk és sohasem leszünk hajlandók. Mi a felettünk impériumot gyakorló csehszlovák köztársaság törvényeit respektáljuk, állampolgársági kötelességeinket még akkor is teljesítjük, amikor az állampolgársági jogokat nem szolgáltatják ki nekünk a miniket megillető törvényes mértékben, természetesen a minket megillető jogkövetelések erejéig való teljes jogf en tartás mellett. Azonban a magyar szív törvényének rendelkezéseit is kőtelezőknek tartjuk magunkra nézve. Sorsunk javulását óhajtjuk, jobb jövőt kívánunk, de ezt úgy tesszük, hogy óhajunk, kívánságunk elérését célzó követeléseink, cselekedeteink sohasem lehetnek áUamellenesek és azokat mindig a csehszlovák hivatalos akarat nyílt és kifejezett hozzájárul ás ár ál akarjuk megvalósítani. És ötülünk, ha óhajtásaink és kívánságaink teljesülnek, de úgy. hogy azok magukkal hozzák az államalkotónak nevezett másik szlovén szk ói népnek, a szlovák népnek és a többi nemzeti kisebbségnek sorsjavulását is, boldog nemzeti jövőjét, általános emberi jóllétét, a népek testvériségét és az igazi békétKmémutmBl bekepolltikát gazdasági alapon I Mi csak a. béke politikáját tartjuk jogosultnak s ennek szolgálatában fölvesszük a har- * cot minden erőszak ellen, nevezzék azt a szuronyok háborújának, nyílt erőszakos elnem- zetlenitésnek, vagy elburkolt, ravasz asszimilációnak. De fölvesszük a harcot a gazdasági háború ellen is, amely végeredményében a maga rejtett utjain a szuronyok háborújára vezet és az egész Középeurópa gazdasági megsemmisítését idézné, vagy idézhetné elő. Mi egyik legfőbb célkitűzésűnknek a gazdasági béke megteremtését tartjuk. Mert ez a béke önmagától megold minden kérdést, még a nemzeti kisebbségek és a nemzeti ön- rendelkezés kérdését is. A gazdasági válságot, hat meg akarjuk Qld&ni, akkor a csehszlovák köztársaságnak föl kell hagynia eddigi elzárkózási politikájával. Egy egységes gazdasági vezetés alatt álló nagy gazdasági terület részesévé kell lennie, amelybe® közbeeső vámok nincsenek, amelyben megszűnik a cél és irány nélkül való "gazdálkodás, amelyben a mezőgazdasági problémát a termelő és fogyasztó szervezetek együttműködése oldja meg, amelyben az ipari termelés, ipari egyesülések (kartellek) által szerveződik meg és megszűnik az ipar és kereskedelem terén az egyensúlyzavar. A gazdasági béke eléréséig vaunak fokozatok. A gazdasági szolidaritás kiépítése érdekében a szomszédos államokkal először is uj kereskedelmi szerződéseket kell kötni. Azután Középeurópában egyes tényeket kell megteremteni, amelyek az egyöntetű eljárásban már együttműködést jelentenek, például azonos kartelltörvényt, kartellszerződése- ket, a munkanélküliség ellen közös védelmet, közös valutát, a mezőgazdasági hitel egyforma szabályozását, egyforma ingójelzálogtörvényt, a szövetkezetek egyforma kiépítését. Ezek az egyöntetű tények a középeurópai gazdasági szolidaritást fogják jelenteni, aminek alapján kiépül Középeurópában a vámszövetség, a vámunió, megoldódik a szabadforgalom és a közös pénz problémája, létrejön a gazdasági teljes együttműködés, végűi kialakul a Közép- európai Egyesült Állam, mint államszövetség^ amelyben a közgazdasági érdek általános jólétet teremt és olyan légkört hoz, amelyben a szabadság és az Igazság uralkodik s a népek nemzeti önrendelkezési joga s nemzeti önkormányzati joga teljes mértékben érvényesül. A Középeurópai Egyesült Államok eszméje Masaryk köztársasági elnök mondotta a napokban egy újságírónak, hogy: „Az utolsóelőtti nagy hábotu után negyven évig béke volt. Most, amikor senkinek sincs pénze, a békének nagyobb intervalluma következik. Ezt az időt Európa azér; kapta, hogy a kisebbségi problémákról és Európa fölosztásának hibáiról megegyezzen. Az őszinte emberek mindig meg tudnak egyezni.*4 Fogadjuk el ezt a jóslást és ar békének nevezett intervallumot, használjuk föl a gazdasági béke megteremtésére. A kis nemzetek harmonikus együttélését kell biztosítani a nemzetiségi kérdés és a gazdasági kérdés megoldása által. A gazdasági béke megoldja magától a nemzetiségi kérdést. Ahogy a szuronyos háborúnak is az indító oka az egyes államblokkok gazdasági érvényesülésének a kolliziója volt, úgy az igazi békét csak a nemzeti gazdaságok szolidaritása teremtheti meg. Mi ennek a szolidaritásnak az érdekében dolgozunk. Mi rá akarjuk birni a csehszlovák hivatalos akaratot arra, hogy a gazdasági béke érdekében tegyen meg mindent nem csak azért, mert ez a magyar kérdés végleges és békés megoldásához vezet, nemcsak azért, mert „Európa fölosztásának hibái" csupán ezen az utón reparálhatók, nemcsak azért, mert a népek önrendelkezési joga ezúton tényleg érvényesülni fog és a kisebbségi jog egyöntetű, szabályozást nyer, nemcsak azért, mert mi, itt élő magyarok ezúton meg fogjuk találni nemzeti boldogságunkat és jólétünket, — hanem azért is, mert énéitől elvész az államalkotó nép és a többi nemzeti kisebbségek nemzeti boldogsága és általános jóléte. A mi résztvótelünk a gazdasági béke hóekében való munkában tehát semmi tekinfoén nem államellenes, hiszen a mi elgondolásunk szerinti Középeurópa! * Egyesült Államokban csak független boldog nemzetek lesznek s azok között olt kell lennie a köztársaság államalkotó nemzetének is. Nem államellenes a mi törekvésünk, hiszen minden sikerünkhöz a csehszlovák hivatalos akarat által akarunk eljutni. Erőnk csekélysége nem riaszt el minket, hiszen: Gutta ca- vat lepidem! A kis vízcsepp addig csepeg a kőre, amíg végre Mvájja. Mi is addig dolgozunk szellemi fegyvereinkkel, amíg egyszerre csak megszületik az a csehszlovák hivatalos akarat, amely reparálja mindazt, amit repa- rálni kell. Dolgozni fogunk azon, hogy a gazdasági felkészültség és megsze r ve z e 11 s ég megteremtése legyen a kormányzat legfőbb gondja, mert ha ez megvan, akkor az többet ér egy milliós hadseregnél, akkor jöhet a lefegyverzés, akkor jön a hadügyi költségek térén a nagy megtakarítás, a közterhek és adók csökkentése, a szabad légkör, a testvéries megértés. Addig is azonban, amíg a gazdasági béke megszületik, mindent megteszünk nemzeti életünk teljes kiépítéséhez. Szlovenszkótsalt területi aetonémiát és a magyarság részére személyi autonómiát! Nemzeti élet nélkül nincs élet. Mi a nemzeti elv alapján állunk s ugyanazt valljuk, amit a köztársasági elnök, aki azt mondja, hogy ,.a nemzetet és nemzetiséget a társadalmi törekvések céljának, az államot pedig eszközének kell tekinteni." Vindikáljuk magunknak az önrendelkezési jogot, mert mi is' nép vagyunk és Masaryk tanítása szerint egy népre sem lehet, rákényszeríteni oly kormányt, amely nem a néptől és a népért van. Csak a kormányzottak beleegyezése alapján való kormányzás lehet jogosult Mi a nemzeti autonómia alapján állunk és pedig Szlovenszkó teljes területi autonómiáját kívánjuk, amelyen belül teljesen érvényesüljön a magyarság személyi, nemzeti autonómiája és a nemzeti kisebbségek kulturális önkormányzata. Álláspontunk precízen azt jelenti, hogy az iskolaügyro, a közigazgatásra és az igazságügyre vonatkozóan a törvénvhozá9 és a végrehajtó hatalom a szlovenszkói önkormányzatot illeti meg. A nemzeti személyi autonómia ezen belül azt jelenti, hogy minden magyar embert, tekintet nélkül arra, hogy hányadmagával lakik egy helyen, megilleti a magyar nyelv teljes használatának joga a hatóságok, a bíróságok előtt és a magánéletben s a gyermekét magyar nyelven iskoláztathatja. A kulturális autonómia azt jelenti, hogy a nemzeti kultúrát nyíltan szabad szolgálni és fejleszteni és annak eszközei az óvodás iskolák, művelődési intézetek, jóléti és emberbaráti intézmények, továbbá a kulturális szükséglet anyagi fedezetéről való gondoskodás a nemzeti kisebbség kulturális szerveire vannak bízva. PORRÓ MEZÓK * REGÉNY 0) Irtás MÓRICZ ZSIOMOÜD — Mért? — Barátom. Valamibe® sántákéi. — Hogyhogy? — Autót bérelt. — Autót?! — De igen. Mariska rajtakapta s letagadta. — Mit? — Autót vett fel 6 elküldte a benzínkut- hoz. — Ne mondd. — ö maga pedig haza sietett, fogta a puskáját s elment. Nem tudom, mi van emügött? — Beült az autóba? — Nem. Mikor a Kerekes uocán átmentem, akkor láttam messziről, hogy ment lefelé a Homok uocán. Puska volt a vállán. Azt állifolta, hogy az autót Sándor bácsinak vet- te. De Sándor bácsi ott ebédelt Marieíkáék- Ttál, hát nem tudom milyen Sándor bácsinak orcán! a az autót? Az egész asztal ősszehatflott, mindenki nagy érdeklődéssel merült bele a tanácskozásba. Csak a vendég, Avary, ült szótala®, s a pohár sörrel volt elfoglalva, amelyet a rendes szokás szerint megvizsgált, aztán egy hajtásra kúttá. —• De hova mehetett?- Énnekem az a véleményem, mondta a?, előadó, — hogy megrendelte valahová az autót s ott ült be. — Talán vadászni megy Cserkészni. A fiatalember ebben a percben ismerte ftel Avaryt, aki jwurró* wseantnel nézett rá, amint a sört kiitta s a poharat letette. — Szervusz Laci bátyám — mondta neki kissé megzavarodva. Avary nem szólt. — Hogy van a nagyságos asszony? — kérdezte minden átmenet nélkül a fiatalember. Avary fakón s legörbitet! ajakkal nézett rá, mire ő dadogni kezdett: — Bocsánat, ha szabad érdeklődni... Avary mereven nézte. — Semmi rosszat nem akartam mondaui — szólt a fiatalember, egyire jobban belezavarodva. — S mi közöd van az én dolgaimhoz? — kérdezte Avary kellemetlen éles hangon. — Pardon. Tovább egy szó sem volt. Az egész asztalnál csönd lett. A pincér újra megjelenít, a fiatalúr halkan megrendelte nála a vacsoráját. Mig a pincérrel tanácskozott s alaposain megbeszélte, hogy á sertés sül thöz kovászos uborkát kér, de hámozva s jegelve, folyton magán érezte az Avary pillantását, amitől ludbőrözött a háta, mintha a golyót érezné máris a nemesebb belelő részeiben. Egy üde fiatal fiú jött « sző nélkül, meghajlással sorra köszönt a társaság minden tagjának. Ez végre felvillanyozta őkel. — Holnap mégy a vizsgára? —• Igen. — Az éjjeli vonattal? ’ vem • Szóval 24 óra múlva egy doktorral gazdagabb lesz a megye. — Igen. Ezen nevettek. . Aztán tovább diskuiráltak. Mindnyája® ettek, Avary is evett Foglyot evett szósszal s .megivott hozzá egy félliter vörös bort. De miatta igen nyomott s hangulattalan maradt a társaság. Igyekeztek egészen közönyös dolgokról beszélni, de megkönnyebbülés volt, mikor Avary felállott s szó nélkül, s kalap nélkül kiment az udvarból, ugyanazon az ajtón, amelyiken bejött, a hotelszobák folyosójára. Mikor elment, kevés csönd után megszólalt az egyik ur. — Érdekes ez a Laci. 'Egészen úgy tesz, mint a török. A tanfelügyelő mondta, hogy mikor Konstantinápolyiban volt, egy bőrök főember volt a kalauza. Egészen rendes, modern gondolkozás® úri ember volt, mindent megmutogatott, az volt mellé kirendelve, mert valami tanulmányi utón volt, a kultuszminisztérium megbízásából. De mikor este azt kérdezte a töröktől, hogy: „és a kedves családja?... őnagysága, a felesége?" Akkor a török hirtelen egészen átalakult és azt mondta: „Mi köze önnek az én nemi élelemhez? ...? Nagyon nevettek. — Hát: neki a házasság a nemi üzeni. — S a feleség az üzem ti tok. Nevettek. — így tesz a Laci is. Hogy mondta: „Mi közöd van ...“ Nem emlékszem, mihez? — Az én ügyeimhez. — Nem. Jobbat mondott. — Az én dolgaimhoz. Azt mondta — Tényleg. — Nelu Vilma „az ő dolga?" Nágyén nevettek. — Mindenesetre jó kis dolog. YJaki hozzátette:-- Édes kis portéka. — Via Pistának esze volna ... Újra nevet.lek. — Nagyon gyanús nekem ez az autóügy... Az ajtó félé lestek, ijedten, nem jön-e vigasza hirtelen Avary. Vacsora után újabb asztaltársaik jöttek, akik otthon végezték el a táplálkozást, csak ejtőzni kívánkoztak egy kicsit a társaságban. Némelyek sört, mások bort rendeltek, kis mennyiségben, mert csak a sok beszéd volt az éjszaka célja. Most az asztalon az Ábris bácsi hallgatása mellett Sípos Lekszi, a központi szolgabiró vitte a helyettes törzsfán öki szerepet. Kedves fiú volt, pirosarcu, könnyen nevető s ügyes viccelő. S azt hiszi, hogy mindig neki kedd a szót vinni. Nagy örömmel üdvözölték Várberky Imrét, a második járás főszolgabiraját, aki úgy közeledett az éjszakában, mint egy tengeri hajó. — Szervusz Imre! — rajongták körül. — Szervusztok, — legyintett kedvesen, kövéren a főbíró s senkivel kezet nem fogott, hanem sietve leereszkedett a legelső szabad székre. — Mgfogytál, Iniréceke. — szólt Lekszi, az óriást becézve. — Kicsit. —' Mennyit? — Negyvenhataot, — Ne beszélj már; uegyvonhat, kilót? — Igen. — Nahát, az már szép! . . . Harsányan t> hangosan nevettek. Meg se látszott rajta. — Mennyi vagy most? — Százn egyvenhat — Gyermeksuly. , Nem is látszott abnonmisnak a kövér óriás, feje nem is volt feltűnően nagy, inkább derékban tudott elszélesedni. Egymásnak ismé telték c!, hogy milyen karszéket csináltatott otthon magának s hány collos vaspánlókkal van a szék megerősítve. (Folytatjuk.) föMímAtmficcii wmmk /mMkchmöx a/mjnak.
