Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-06 / 227. (2152.) szám
n 1929 október 6, vasárnap. Francia arisztokraták titokzatos szövetsége elevenen földbe ásta Marquis de Champaabert-t, a francia szélhámosok királyát A párisi bűnügyi rendőrség a világ legszenzációsabb bűnügyének vagy legzseniálisabb rehlámtrükhjéneh felderítésén fáradozik — Egy zseniális francia szélhámos életének borzalmas fináléja Pária, október 5. A párisi rendőrség olyan, nagyszabású bűnügyben folytat most vizsgálatot, amely minden idők kriminalisztikai krónikájában páratlanul áll és olyan szenzációs részletekben bővelkedik, hogy a megfoghatatlan rejtély sok tapasztalt bűnügyi tisztviselőt arra a gondolatra vezérelt, vájjon nem egy óriási misztifikációval áll-e szemben a párisi bűnügyi rendőrség. Anonim levelek alapján indult meg a vizsgálat, de már ezek az anonim levelek is olyan fantasztikus dolgokat adtaik elő, hogy a rendőrségen senki sem akart hitelt adni a bennük foglaltaknak. Amikor azután keteleseiégiszerüen elindultak a névtelen levelek adta nyomokon, az adatok valóságnak bizonyultak. A megjelölt helyem megtalálták a holttestet oly körülmények között, amelyek a feljelentésben meg voltak jelölve, de még most sem bizonyos, hogy bűntény történt-e, avagy rosszul sikerült reklám trükk el állunk csupán szemben. Annyi bizonyos, hogy ha a névtelen levélnek adtatni hűen mondják el a történteket, olyan szenzációs bűnügyi rejtélyt kell megoldania a párisi rendőrségnek, amely mögött egy bűnügyi regény izgalmai, eltörpülhetnek és WaLlac© regényírói fantáziája i:s szégyent vallhat az élet szolgáltatta események hát- borzongató bonyodalmai mellett. B?a névtelen levelek ostromával dérit fel bűntényt A párisi bűnügyi rendőrséget néhány hét óta valósággal megostromolta egy titokzatos alak a névtelen levelek tömegeivel, azonban nemcsak a rendőrigazgatóság cimére mentek ilyen névtelen levelek, hanem egy öreg asszony is kapott belőlük, meg a Matin főszerkesztőjéhez is többet szállított a posta. A rendőrség eleinte ügyet sem vetett a dologra, de elszaladt a hivatalba az öreg asszony és bejelentette, hogy fia tényleg eltűnt s hogy az eltűnt fiúnak ruháit egy párisi pályaudvar ruhatárába küldöttek, ahol ő át is vette. A Matin szerkesztőségében eleinte szintén papírkosárba akarták hajítani a névtelen Írásokat. Szerkesztőségekben ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy . exaltált emberek mindenféle jogcímen névtelen vagy névvel ellátott levélben zavarják a szerkesztőség tagjait. Az egyik a perpetuum mobilét találta fel, a másik a világbékét megteremtő eszméit adja elő, a harmadtik üldözési mániában szenved és arról panaszkodik levelében, hogy a kormány el akarja tenni láb alól, mert feltalálta a mesterséges arany készítésének titkát. A szerkesztőségekben rendesen el sem olvassák az ilyen leveleket, sőt a Mattin szerkesztőségi helyiségeibe a szolga be sem engedi azokat a látogatókat, akik valamilyen találmány ürügyével akarják zavarni a súlyosain elfoglalt újságírókat. A Matin főszerkesztőjéhez érkező levelek azonban olyan világos stílusban voltak megírva, annyi érdekesség veit bennük, hogy a lap szerkesztősége a névtelen levélíróval szemben eltekintett az általában szokásos gyakorlattól. A levelek alján nem volt egyéb, mint egy nagy kérdőjel, az alatt pedig ez a három szó: „Thernds lovagjainak egyike.M Logikus sorrendben tálaltak fel ezek a levelek egy szörnyű bűnügyi történetet és olyan érdekes olvasmányul szolgáltak, hogy a Matin nem akarta őket elvonni olvasóközönsége elől. Themis lovagjai Therais a görög mitológiában az igazság istenasszonyát jelenti, aki bekötött szemmel méri ki a kezében tartott serpenyőn az igazságot. Themis lovagjai egy olyan titkos szervezet — mondja az egyik névtelen levél —* amelyben m igazság bajnokai azért szövetkeztek, hogy megtorolják mindazt a bűnt, ami Franci? aT, megtorlatlanul marad. A Malimnak küldött egyik levél a kővetkezőképpen írja le a titokzatos szervezet oéöiját: A francia igazságszolgáltatás ma már csak üres szóbeszéd, mindenki előtt kompromittálta magát ég nevetségessé vált. Ezért vette fel egyesülésünk Themig lovagjainak nevét. Elhatároztuk, hogy szent keresztes hadjáratot kezdünk és gondoskodunk arról, hogy a szélhámosok és csalók nevetségesen csekély büntetésük kitöltése után . valóban meglakoljanak tettükért, még pedig méltó büntetés: a halál érje őket Megesküdtünk egymásnak, hogy minden árulást egymással szemben szintén halállal büntetünk, összetartunk és hallgatni fogunk, mint a sir. Ma vagyunk a megsértett emberiességnek megbosszuló! és mi vagyunk a szolgálatát felmondó igazságszolgáltatás végrehajtói. Az utolsó levél azután leírja, hogyan szolgáltatott első Ízben igazságot Themis lovagjainak titokzatos szövetsége. Themis lovagjainak első áldozata Miután a névtelen levelek egy részét a Matin publikálta, a rendőrségnek meg kellett indítania a hivatalos vizsgálatot. Tegnap bizottság szállt ki a megjelölt helyre, a ver- neuili erdőbe s ott egy fa tövében ásni kezdtek. Rövid munka után fából való szekrényen akadtak meg az ásók. Kiemelték a szekrényt és fölnyitották azt. Egy ingben fekvő férfi holttestét találták a ládában. Arcán a szenvedés borzalmas kifejezése látszott, nyomban megállapították, hogy fulladás okozta a halált. Az orvos megállapította, hogy a halál a holttestnek megtalálása előtt 48 órával következett be. A tüdő fulladás jeleit mutatja, de a halál tulajdonképpeni okát nem lehet kimutatni. Miután a ?-jellel ellátott levelek. író ja a rendőrségnek, az anyának és a Matinnék irt leveleiben elmondotta, hogy ki az áldozat, az agnoszkálás hamarosan megtörtént. A borzalmas véget ért ember, akit elevenen földeltek el a verneuili erdő egyik fája alatt, egy Possin nevtí híres szélhámos, aki nemrégiben került ki a börtönből, ahol tízéves büntetését töltötte ki. A titokzatos lovagok a tízéves börtönbüntetést nem tartották elég súlyosnak és meggyilkolták áldozatukat. Possinben a bűnöző világnak egyik igen érdekes alakja pusztult el. Annakidején nagyon sokat Írtak a lapok Marquis do Cham- laubert szélhámosságairól. Ez az ál-márki a nőst szerencsétlen véget ért Possinnol azonos. Marquis de Champauberl bűne A pszeudo-mflrquis augusztus elején került ri a fogházból, ahol 10 éves börtönbüntetését öltötte ki. FéAszáznál több azéihámosságot és csalást követett el a nemes marquis, mielőtt lépre került. Megnyerő modorával a legelőkelőbb társaságokba férkőzött be és könnyű szerrel szerzett áldozatokat. Nem is került addig rendőrkézre, mig egy egészen nagyszabású vágással meg nem akarta koronázni eddigi pályafutását. Possin névvel s kispolgári származással természetesen semmire sem viheti egy szélhámos. Arisztokrata névre, ősökre, pompára, szemkápráztató fényűzésre van szüksége, hogy tekintélyt és bizalmat szerezzen. A csaló tehát, mielőtt nagyszabású tervének végrehajtásához fogott volna, fölvette a Marquis de Champaubert hangzatos nevet és a sikkasztásaiból, szélhámosságaiból szerzett tekintélyes összegű pénzből St. Matóban egy pazar villát vásárolt, amelyet előkelő francia arisztokratákhoz méltó módon rendezett be. Süppedő perzsasző- uyegek, velencei tükrök, csillárok, festmények beszéltek arról a hatalmas vagyonról, amely a fiatal arisztokrata birtokában van. A fényűző berendezés mögött a valóságban nem volt semmi. A szélhámos minden készpénzét a villa berendezésére invesztálta. Az arisztokratát, aki előkelőén izolálta magát a környék polgári társadalmától, rendkívül vagyonos embernek tartották, akinek kincseiről és birtokairól saját maga által lanszirozott legendák keltek szárnyra. Midőn hírnevét ilyen módon megalapozta, hozzálátott a fantasztikus csalási manőver bevezetéséhez. Az előkelő fiatal arisztokrata villájában vendégként tartózkodott unokanővére, bizonyos Gosclo de Gisos kisasszony. Kettőjükön kivtíl még csak egy lakója volt a titokzatos villának, a szakácsnő, aki a valóságban a. ezélhá.- rnos törvényes felesége volt. A férj azonban megosztotta kegyeit a felesége és ál-ünoka- huga között. Ez a szerelmi háromszög nem tartozik ugyan a regényes történet cselekményéhez, de mint epizód, érdekesen jellemzi a nagystílű gonoaztévőt. A villa pincéjében egy napon munkások jeszélhámos által összeharácsolt horribilis kincsekre, amelyeket as ál-marquis ügyesen elrejtett a világ szeme elől. Ami ezután történt, arról Themis lovagjainak a párisi sajtó utján nyiléanosságra hozott levelei adnak számot. Hihetetlenül hangzó tények egész sorozatát tárják ezek a levelek « nyilvánosság elé s a rendőrség egyáltalában nem tartja kizártnak, hogy agyafúrt misztifikációval áll szemben, amelyre nézve csak ezután fog fény derülni. A ?-jeles lovag igy adja elő a pszeudo-marquis pusztulásának történetét. Az igazságszolgáltatás mulasztásainak helyrehozásán dolgozó lovagok, akik azt írják magukról, hogy a legelőkelőbb francia arisztokrata családok tagjai, erkölcsi kötelességüknek tűzték ki, hogy véglegesen leszámoljanak a társadalom ellenségeivel. Possint választották első áldozatukul, akiről megtudták azt is, hogy belekezdett emlékiratai megírásába lentek meg, akik a marquis parancsára egy olyan szobát építettek, amely beosztásában nagyjában megfelel a nagy bankok páneél- <szóbáinak. Ezt a szobát, amelybe liften lehetett a villa földszinti helyiségéből lejutni, teljesen elzárták a környezettől és vastag párnákkal bélelték ki, úgyhogy sem kívülről befelé, sem belülről kifelé nem szivároghatott hang. A liften kívül egy gumicsövön át kapcsolódott ez a szoba a külvilághoz. Ez a gumicső, amint később kiderült, azt a célt szolgálta volna, hogy kloroformot fújjanak rajta a szobába, hogy ott a kiszemelt áldozat, vagy áldozatok elbóduljanajk a kábítószertől. Midőn a .szoba elkészült, az ál-marquis körlevelet küldött Páris legelőkelőbb ékszerész és drágakőkereskedőihez, akiket Champaubert .marquis fölszólított, hogy üzletüknek legdrágább és legértékesebb kincseivel jöjjenek el hozzá, mert nagy vásárlást akar eszközölni. Azt irta, hogy unokanővérét akarja meglepni az értékes ajándékokkal, amelyekre egymillió frankot szán. Az arisztokrata neve s a hatalmas összeg megtették hatásukat az ékszerkereskedőkre, akik; a jó üzlet reményében összeválogatták a raktáron lévő ékszereik legszebbjeit és fölkészültek a vidéki kirándulásra. De megtette előkészületeit a szélhámos is, aki gonosztetteinek céljára száz kilogramm kloroformot raktározott fel ds harmadmagával felkészült az * ékszerészek fogadtatására. Valamennyiüket ugyanarra az időpontra rendelte oda, kvázi versenytárgyalást akart tartani, hogy aztán a legolcsóbb ajánlattevőtől vásároljon. Az ékszerészek megérkeztek és magukkal hozták a kis fekete kazettákat, amelyekben a drágagyöngyök, káprázatos fejdiadémok és briUiáns ékszerek milliós értéket reprezentáltak. Az ékszerkereskedők mestersége azonban rengeteg veszedelemmel és kockázattal van szegélyezve. Egész életük csupa előrelátás, óvatosság és harc a szélhámosokkal, akik úgy keringik körül a drágakövektől csillogó kirakatokat, mint a lepkék a gyertya lángját. Érthető tehát, hogy a sokat tapasztalt párisi ékszerkereskedők gondosan szétnéztek a fiatal arisztokrata villájában. Legtöbbjük nem talált semmi gyanúsat, de egyikük ellesett egy titokban folytatott beszélgetést, amely a marquis és unokahuga között ment végbe. Bár a beszélgetésben semmi pozitívum nem volt, a kereskedő gyanút merített és észrevételeit közölte társaival. Az ékszerészek erre megijedtek, valamilyen mondvacsinált ürügy alatt hirtelen faképnél hagyták az előkelő vevőt. Nem felejtették el felhívni a rendőrség figyelmét és igy esett meg, hogy még aznap rendőrök jelentek meg a villában, akik nem törődve a fiatal arisztokrata méltatlankodásával, házkutatást tartottak. Sejtelmük beigazolódott, a pincében megtalálták az ott leraktározott kloroformot és rábukkantak a külvilágtól hermetikusan elzárt szobácskára is. Most már világos volt előttük, miért akart ékszereket vásárolni az állítólagos márki. Letartóztatták a szélhámost s alighogy vizsgálati fogságba vetették, egymásután napvilágra kerültek többi bűnei is. Bünlajstro- mán ötven kisebb-nagyobb csalás szerepelt, amelyekért azután éveken át vezekelt a börtönben. Fiatal arisztokraták a »megtorlása szolgálatában Az igazságszolgáltatási tényezők elvégezték dolgukat a szélhámossal, Themis lovagjai azonban kevésnek találták a csaló büntetését s- különben is olyan adatokat találtak, amelyekből arra következtettek, hogy a rendőrség nem tudta a kezét rátenni a s mint a nemzetközi szélhámosok koronázatlan királya, memoárjaival nagy könyvsikerre számit. A lovagok egyike mint nyomdatulajdonos jelentkezett a szélhámosnál, vállalkozott az emlékiratok kiadására, csalt éppen a részletek megbeszélése szempontjából tartotta volna fontosnak, ha a szélhámos Deau- villébe jön és ott beszélik meg a könyv kiadásának részleteit. Possin gyanútlanul belement a csapdába. Deauvil^ében már vártak rá a Themis lovagjai, akik magukkal hurcolták az egyik lovag birtokára, ott a legválogatottabb kínzásoknak vetették alá. A testi-lelki gyöt- résekkel ki akarták belőle szedni, hová rejtette el a kincseket, de egyben büntetésnek is szánták ezeket a kínzásokat, mert a bírák megtorlását keveselték. Középkori tortúrák modem technikai vívmányokkal A lovagok a Matinhez intézett leveleikben hajmeresztő részleteket közölnek ezekről a kínzásokról. Először a középkorból ismeretes tortúrákkal vették munkába áldozatukat. Tizenkét liter vizet öntöttek a szájába. Azután modern kinzóeszközöket alkalmaztak. Egy villamosszékbe ültették és revolvert adtak a kezébe. Megmutatták neki a 25 méter távolságnyira lévő villamosdrótot, amelyen át magasfeszültségű áram fog jönni, s ha ő revolvergolyóval nem találja el a drótot, menthetetlenül meghal. A eéllövésnek ez a szokatlan módja már maga is a legszörnyübb lelki kínokkal járt együtt, de a lovagok még csak ezután tértek rá a rafináltabb kínzásra. Egy repülőgépre ültették áldozatukat, akinek derekára ejtőernyőt kötöttek. Az ernyő úgy volt megkonstruálva, hogy csak ezer méteres zuhanás után nyiMk ki. A repülőgépen, — írják — 1200 méter magasságba vitték. fel Possint, akit a szédítő magasságból ledobtak. Ezer métert zuhant, amikor az ernyő kinyílott és a csaló a szörnyű légi élmény után baj nélkül földet ért A kínzások sorozatát egy vérbirósági ítélkezés fejezte be: a lovagok halálra Ítélték az ál-marqniat Egy szőnyegszállitásra használt faládát kerítettek elő, az áldozattal együtt kivitték: a verneuiDí erdőségbe, ahol végrehajtották az Ítéletet. Hogy a halálraítélt kínjait meghosszabbítsák, élve temették el és a földbe ásott láda oldalába lyukat fúrtak, amelybe gumicsövet helyeztek, A csövön át levegőt kellett kapnia az élre eltemetett embernek, akinek ládájába egy pár darab csokoládét is beletettek, ördögi tervük az volt, hogy az áldozat átélje az élveeltemetett- ség minden borzalmát és ne fulladás itta! pusztuljon el, hanem az éhség ölje meg. Ahogy kigondolták, úgyis cselekedtek. A ládát egy több méter mély árokba tették. Föléje földet dömöcköltek s a gumicsövet kivezették a fölsőmre. Azután sorsára hagyták az eltemetett embert. Futladásos halál A ládában talált holttest helyzete, a ceokodá- dédarabkák és a gumicső mindenben igazolták a levélírók által közölt tényállás valódiságát. Csak ott tévedtek a lovagok, ahol éhhalálról beszéltek. Áldozatukat nem az éhség ölte meg, hanem szörnyű kínok után megfulladt. Valószínű, hogy a gumicső eldugult és a ládába zárt ember nem kapott levegőt. Végzetes reklámtrükk ? A vernenilli erdő halottja, a misztikus levelek és az egész bűnügyet beburkoló homály a talányok hosszú sora elé állítja a rendőrséget, amely egyelőre a legnagyobb zavarban van. Nem tudja, hitelt adhat-e a Themis lovagjai leveleinek vagy misztifikációnak tekintse-e az egészet. Több kiváló bűnügyi szakértő máris úgy nyilatkozott, hogy szerintük ez a tragikusan végződött bűnügyi regény semmi egyéb, mint egy rosszul sikerült ■ reklámtrükk, amelynek rendeltetése az leli Minőségek: • ^ Smyma, Persla. . j Ö ■ DalócH csomózással. f) csehszlovák technika legnagyobb ofományal
