Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-06 / 227. (2152.) szám
10 Strandfürdőket terveznek a Tátrában, tenger színe felett ÍOOO méter magasságban Az automobilizmus a Tátrához kapcsolta Sztovenszkó legfontosabb idegenforgalmi pontjait — Szükség van a meteorológiai hálózat kiépítésére Prága,- október 4. Tátrai cikk, amely már Prágában íródik, még pedig interjú, tehát az újságírásnak az a műfaja, amelynek csak akkor van értelme, ha az interjúvoló újságírónak van mit kérdeznie, a meginterjúvolt alanynak pedig van mit válaszolnia. Ez az interjú azonban nem a kérdés és felelet szokásos katekizmus-formájában készült, amikor a kérdező és felelő egymással szemben letelepszenek, az újságíró nagy ív papirost és cenizát készít elő, a kérdezett pedig minden szót megrág, mert tudja, hogy szavai az ezerszemü Cézár, a közvélemény elé kerülnek s az elkészült interjút át is olvassa, hogy esetleg töröljön belőle, vagy hozzáírjon valamit. Guhr Mihály doktort, Tátra-széplak igazgató-főorvosát ilyen módon meginterjúvolni nem volt alkalmam, mert amikor megkérdeztem, hogy interjú irányában mikor szakit-hat kis szabad időt számomra, kiderült, hogy ebédidőig nem lehet, mert a főorvos ur rendel, vacsoráig megint csak nem lehet, mert ugyancsak betegeket inspiciroz és rendel. Különben is, figyelmeztetett kedvesen, én sem azért töltök két hetet a Tátrában, hogy dolgozzam, hanem hogy pihenjek. így hát ez az interjú nem is egyfolytában készült el, hanem szaggatottan, sok részéről a főorvos ur nem is sejtette, hogy a nyilvánosság elé kerül, majd itt. majd ott fogtam el őt néhány percre s tettem föl ártatlan arccal kérdéseket az ő Tátrájára, amikre gyanútlanul válaszolt s igy kerekedett ki kéthetes apró társalgási szilánkokból ez a cikk, amely véleményünk szerint a Tátra híveit, sok tekintetben élénken fogja érdekelni. Az idei szezon mérlege Az első obiigát kérdés természetesen a Tátra idei szezonjára vonatkozott. — A Tátra idei nyári szezoiyja nem volt minden fürdőhelyre való vonatkozásban egyforma. Egyes fürdőhelyek jobbnak mondják, mások viszont rosszabbnak a múlt évinél. Ha az abszolút számadatokat vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy a Tátra látogatottsága az idei nyáron a a szeptemberi szezonban jobb volt, mint 1928- ban, viszont rosszabb volt az 1927, évinél. Általában az 1927-iki szezont a Tátra látogatottsága szempontjából rekordidénynek mondhatjuk. Az időjárás az idén igen kedvezően alakult, az egész idényben jó -és kellemes volt a kiima, amelyet igy jellemezhetünk: meleg nyár és meleg ősz, amelybe rövid viharokkal* egybekapcsolt, pár órára terjedő esők hoztak változatosságot. —> A hőmérséklet viszonyai olyan kedvezően alakultak, hogy a Csorbatóban is csalogató fürdötemperatura mutatkozott. Általában a nyári idényben g kora ősszel a Csorbató felszíni rétegeinek temperaturája 8—10 C. fok körül mozog, az idén azonban jelentékeny hőmérsékletemelkedés következett be, amennyiben a felszínen 14—15 fokos hőmérsékletet is mértek, ami a fürdéssel egybekötött strandolást igen kellemessé tette. Az idei nyár érdekes klimatiküs tapasztalatai után az 1000 méter magasságban fekvő fürdőtelepek egyike-másika egészen komolyan strandfürdő létesítésének tervével foglalkozik, míg ezelőtt évtizedeken át föl sem merült ilyen gondolat. A Tátra Sztovenszkó turisztikájának centruma — A turisztikai forgalom az idei nyáron közepes volt. Az itthoni turisták a szokottnál kisebb számban mutatkoztak a Tátrában, ellenben a német birodalmi turisták egyre növekvő arányban lepik el hegységeinket. A fnenházakat főleg augusztus hónapban erősen látogatták. Mig. a Tátra nyugati felében a Csorbató s a poprádi tó környékét főleg a csehországi s német turisták keresték föl, addig a keleti részen a lengyel turisták voltak többségben. Az automobilizmus föltűnően megélénkült s mindinkább fejlődőben van. A Tátrának transzverzális autóutja a Tátra- széplak—Csorbató közti részen bámulatot kelt nagyszerűen tervezett « megépített, igazán mestermiinek mondható részleteivel. Négy évvel ezelőtt kezdődött meg a transzverzális útnak a modern automobilizmus igényeinek kielégítő átjavitása s a munkálatok a terv szerint 1931 -re befejeződnek. Ez lesz akkor Európának egyik legtökéletesebb min t au t ja, amely a legmodernebb princípiumok figyelem- bevételével tesz eleget az automobilizmus követelményeinek. A sűrűn egymásra következő s a, forgalmat hátráltató, veszélyeztető kanyaroknak átvágásával, hegyek lehordásával, völgyi szakaszok föltöltésével olyan hegyiut készül itt, amely méltó peridantja lesz a zbraslav jílovisfei útnak s közel hozza a gondolatot, hogy 1931 után a Tátra nagysikerű autóversenyek színhelye is lesz. Az egyre kiszélesbedő autókirándulások sorra fedezik föl a Szepe&séget övező hegyláncolatok gyönyörűbbnél gyönyörűbb szerpentin ut- járatait, amelyek között a Popova—Dobsinai jégbarlang—Stracenai völgy, a szalovai, a branyiszkói, a magurai, Vörösklastrom—Du- najec-áttörés, a Dzjar—Javorina—Zakopanéi, a Csorba—Rózsahegy—Stureci, a Garam- völgy—tiszolci, a Tiszolc—murányi ut a természeti szépségeknek páratlan változatosságát, a vegetációnak gazdag szcenáriumát önti az utazó .szeme elé. Ilyen módon Tátránk, amely a régi időkben az itt nyaralók részére — a turistákról nem beszélve — Róma, október 4. A Szentföldről visszatérő magyar zarándokok az Es-pénia luxus expresshajón szeptember 22-én érkeztek Egyiptomból Nápolyba. Nápoly megtekintése után Monté Cassinót is fölkeresték, hol Zichy Gyula gróf kalocsai érsek Szent Benedek sírjánál a zarándokai, élén Erzsébet főhercegnővel közös szentáldozásban részesítette. A római tartózkodás fénypontja volt a pápai külön audiencia, melyen Zichy Gyula gróf érsek a zarándokok nevében átadta a Getsemáni kerti Krisztus-olajfáiból faragott feszületet ezüst lemezre vésett dedikációvaL Átadta továbbá a szentévi magyaT zarándoklatok jubiláns albumát is. A Pápa könnyes szemekkel és mély megindulással fogadta a magyar zarándokoknak szerény, de annál bensőségesebb ajándékát és Zichy kalocsai érsek beszédére többek között a következőket mondotta: — Nagy örömmel látom itt a magyar zarándokokat, sőt nemcsak örömmel, hanem bizonyos fokú irigységgel is. örvendek, hogy olyan szent és üdvös vállalkozá ba bocsátkoztak, mint a szentföldi zarándoklás és hogy ezt a szent vállalkozást sikerrel be ás tudták fejezni. Irigylem is őket, mert lábaik taposhatták azt a földet amelyen az Isten Fia, az Ur Jézus járt és az emberekért vérét ontotta. Nagyon köszönöm, hogy a zarándoklatot összekötötték a pápa szándékára való imádsággal. Szebb és kedvesebb ajándékot nem A beszéd és a gondolkodás ízes gyümölcséből néhány mutató. Nem furfangos a magyar és nem is mindig tréfára törekvő. Elkülönözö- dött életünk folyománya, hegy mi ott is vigsá- got, derűt sejtünk, ahol pedig a falusi ember maga nagyon komoly marad. Életmódjának egyszerűbb volta, lelkének kevésbé való ré- tegzödöttsége hozza magával, hogy néprajzi idegenségnek látjuk. Göre Gábor ma már nincs. De a talpraesett, tőrölmetszett gondolkodás, a, találó rámondás él, virágzik. Különös, méla humor a magyar ember humora. * Ezt a Csallóközről mesélte egy Péter: — Tudja a jó Isten, nagyon a nyakamra járt már az újvári botos. Hol nyulbőrt akart venni, hol méhviaszban utazott, egyszer meg éppen lábon akarta megvenni a búzát, de egy garaj- cár nikü. Hát, mikor már megbosszankodtam, jön éppen megincsak. —’ No —• aszongya —, mi van eladó? — Jó, hogy gytin — mondok —, vész-e lépet? Megörül a botos. — Honne vennik, — aszongya. — No — mondok —, várjon hát! Ájjon á fái mellé! Oszt odaáll a fal mellé. Én meg lépek neki hármot, kiadóssat. Aszongya, mi az? hol a lép? — Itt vian, — mondok, azzal rnegin lépek neki még négyet. — Hét lépés, adjon érte hatot! — mondok. Akkor vette aztán észre, hogy milyen belesen eljátszottam vele, ott az úti porban. Leléptem neki a lépet. Lépés-jépet. Azóta se gyütt felém. Haragszik. ♦ Ezt a kérdést, pedig Hőgye Ambrus bácsi szokta feladni gyanútlan embereknek, vásárkor: — No, emberek, ide figyeljetek! Mongyátok meg nekem, ini vóna rosszabb, ha mindért asz- szony meghalna, vágyba minden kutya meg- döglene? Ebből válasszatok! Hümmögnék az emberek. Fogas kérdés, valami rejlik benne. Ámde Ambrus sürgeti a feleletet. ' kevés mozgási lehetőséget adott, a most kialakult úthálózat gazdagsága és kitűnő volta következtében Sztovenszkó turisztikai központjává lett és Szepes, Gömör, Liptó, Zólyom városai fürdői, történelmi nevezetességű helyei s természeti szépségei oly közel kerültek a Tátrához, hogy a Tátra alkotó részeinek tekinthetők. Obszervatóriumot a GertacMatvi csúcsra l Egyik beszélgetésünk a klimatikus viszonyok megfigyelésére vonatkozott. Tudvalévő, i hogy a magas hegységnek, az olyan hatalmas I is adhattak volna papságom ötvenedik évfordulójára. örömmel látom, hogy a zárandokl&tban képviselve van az egész ország, minden társadalmi réteg: kezdve a királyi házon, vannak magasrangu köztisztviselők, tudományos pályán működő emberek, férfiak és nők, egyháziak és világiak, egészen a püspöki karig, amelyet oly méltán képvisel a kalocsai érsek. — Mindezekből a tényekből azt vezetem le, hogy a zarándoklat nyomán az Ur .Jézus áldása fog szállani a résztvevőkre és rz országra, amelyet képviselnek. Ebben a reményben és óhajtásban adom áldásomat az itt jelenlevő zarándokokra, valamint azokra, akik otthon maradtak, akiket ők képviselnek, továbbá minden jámbor szándékukra, amelyeket szivükben táplálnak,’ rokonaikra, ismerősükre és az egész országra, bizoin Istenben, hogy a buzgó szentföldi zarándoklat nyomán Magyarország, fájdalmait meg fogja enyhítem. A beszéd után a pápa a zarándokokat megszólítással tüntette ki és emlékül egy, az ő képével is ellátott diszés kis Teréz-órmet ajándékozott minden résztvevőnek, végül pedig áldását adta a magyarokra. A magyar zarándoklat 29-én utazott el Bómá- | ból és Ancona, Loretto és Pádua fölkeresése I után október 2-án érkezett Budapestre. Az egyik hallgató óvatosan vélekedik: — Hát, ha jól meggondollyuk, inkább hagyjuk élve az asszonyt és vergődjenek a kutyák! Jól megfelelt, bólogat a többi. Ambrus azonban hunyorint a szemivei és az asztalra koppint. —• Nem úgy van! Inkább maradjanak a kutyák és vesszen az asszonynipsig! — Ugyan már no! — böki közbe valaki. Ambrus bólint. Vár egy ideig, aztán kimondja:-— Mer úgy van, hogyha minden asszony elpusztul is, ott a sok lány és lányból még lehet asszony. Hanemho^y egy jó terelöfeuüyát mi a fityfeüíbŐ teremtenünk elé, nehezen vóna megírj ortdh a tó! * Ez a történetbe Palócországból való: Bejön a balogi ember Bátyiba, azaz Rimaszombatba. Vásárra jön, behozza a kisfiát is. A gyerek először van városban, nagy ünnep neki a mai nap, látszik is az elfogódottságán. Először lát vonatot, emeletes házakat, nagy piacót, fényes kirakatot, katonákat, szobrot, rnindent. Álmélkodik is egész nap. Kis csizmát vesznek neki a csizmások során, palatáblát, mert már iskolába íratják, fütyülőlovat és színes cukrot. A nagy forgatag megzavarja a fint é? örül, hogy végre leülhetnek valahol. Le is ülnek déltájt egy korcsmában, éhesen, szomjasan. Az apja egy kis borocskát hozat magának, és hogy a gyerek se unja magát, hát a gyereknek egy üveg szódavizet. Az apja veszi a poharat, rányomiiitja bütykös hüvelykujját a szódásmasinára és gyöngyözik szaporán a szódavíz. A gyerek kerekre nyitja a szemét. Furcsa egy ital lehet, óvatosan belelöffenti a nyelvét. Hörpint egy kortyot. Aztán félrehuzódik a képe, balszemét behunyja és uagy-gyanakodva kérdi a békés öreget: — Ejdosapóm! Mi a csoda van ebbe a viz- be, e? Az öreg palócnak fogas kérdést adott, a fia. Az ördög gondolkodott eddig a pezsgővizen, ós kiterjedt hegytömegnek jelentős klimatíkad szerepe van, mintegy klimatikus oszlopnak tekinthető s ezért az időjárás elemeinek minél tágabb körű, minél pontosabb és gyakoribb megfigyelése és regisztrálása általános tudó-; mányos érdek is. Régóta érzett hiány, hogy a Tátrában nincs magashegyi obszervatórium, mig a külföldön csaknem minden magas hegységnek megvan az obszervatóriuma, amely klimatikus és asztronómiai megfigyelésekét végez. Guhr dr. véleménye szerint a meteorológiai szolgálat decentralizálására volna szükség* vagyis minden gyógyhelynek szüksége volna egy meteorológiai intézetre és a magaslati obszervatórium épüljön a Tátra legmagasabb pontján, a Gerlachfalvi csúcson, ahová drótkötélpálya vezessen. A hegyi építkezések technikája már ennél nehezebb föladatokat is megoldott. Ezekben foglaltuk össze a Guhr Mihály doktorral folytatott beszélgetéseink lényegét s igy mégis csak kigömbölyödött egy cikkecske, amely interjúnak fest hogy mi is van benne. Egyelőre hát nem felei. De a gyerek ujfent belekóstol a pohárba, elköhhenti magát s a vízre mutat: — Mongya moá, mi e? Az apja izzad egy csipetnyit és megvakarja a kalapja helyét: — Ejnye no, mi a fene vóna! Hát bugy'borék! —i Bugyborék? —< álmélkodik a gyerek. ♦— Hallya-e, éppen ollyanformán érzem benne a nyelvemet, mintha elzsibbadt vaóna rajta a laóbam feji! * Ez pedig dunántúli, fejérmegyei história. még pedig szintén hiteles. Tavaly tavasszal történt. József főherceg autón ment alosuthi birtokára, sietett. Porzott utána a fejérmegyei sik országút. Szép, kedves tájék a székesfehérvári, a síkságot apró erdők, fák, tanyák színesítik. Messze pedig dombok árnyképei. Egy ilyen kis fehérfalu tanyácskából kigurul egy kétlovas szekér. Ijedősek a lovak. A gazda is bóbiskolva ül a bakon, nem csoda hát, hogy a rohanó autó tülkölésére egyet ugranak és a gazda akkor veszi magát észre, mikor már az árokba fordították a szürkék. Káromkodik is veszettül. Tápászkodik fel, de semmi baja nem történt. A lovak a jólvégzett munka után békésen nyihorásznak, a főherceg int s a soffőr segít, helyreállítani a kocsit. Mig bajmolódnalv, a főherceg leszól a kocsi gazdájához: — Látja, mégiscsak jobb egy automobiV# amire maguk úgy baragusznak! Ez nem is harap, nem is rúg ki a hámból és nem is ijedősA paraszt ránéz az autóban ülő urra. Nem ismeri föl a főherceget, különben is dühös most rá. Azért-hát hátrább tolja izzadó fején a kalapot s úgy foghegyről veti oda: — A tekintetes ur is megijedne, ha két gatyaszár jönne vele szembe, ember nélkül! Szombathy Viktor. Apróságok a titkok világából Mikor kössenek az októberben születettek házasságot? Erre a kérdésre az asztrológusok azt tanácsolják, hogy novemberben, vagy decemberben, de csakis olyanoknak legyenek élettársaik, akik március, máju6 vagy augusztusban születtek. Tehát elő az udvarlók és ideálok keresztleveleivel! Titkos erejű ékkövek. A csillagjóslás virágkorában a különböző ékköveknek, különféle titkos és varázserőket tulajdonítottak, amelyeknek hatóereje meghatározott hónapokban különösen nagy volt. így október havában elsősorban is a brilliánst, az opált és a maladhitot részesitettték előnyben. Ugyanígy voltak előszeretettel viselt színek is. Októberben elsősorban a feketét, azután a kéket és végül a vöröset kedvelték. Igen érdekes az is, hogy októberben éppen * napjainkban annyira ominózus pénteket tartották a régiek szerencsés napnak és minden oly vállalkozásba, amelyek sikerére okvetlenül számítottak, csakis ezen a napon fogtak. Testi és lelki tulajdonságok. A Hold befolyása alatt állókról az a vélemény volt hajdan elterjed.- ve, hogy termetük szép és k 'zépmagas, anoszinttfc sápadt, hajuk világos. Egészségük változó volt. Lelkűk hajlott a somnambulizmusra, szomorúságra, ingatagok, félénkek, szorgalmasak, sza- badszellemüek, de kishitüek és ezenkívül utazó kedvűek, valamint változatosságot kedvelők voltak. A Saturnus jegyében levők testalkata ezzel szemben hajlott, sötét, és sárgás bőrrel. Szemüket lesütve tartották. A férfiaknak dús szakállnövé- sük volt. Általában a Saturnus az embereket sok betegséggel sújtotta. A lelki tulajdonságok közé tartozott a félénk< sóg, hallgatagság és a babonákban való hiszékeny* ség. (Érdekes, hogy éppen a babonás korban, • babonáról megvetően nyiltakoznak.) A fortélyosság és fösvénység sem maradt el. Ezek a*‘ embe* relc egyébként rendszerint szegények maradtak, szerették a magányosságot és szerencsétlenségben is bőven akadt részük. Ez az oka, amiért Satur- nust nem is szerették. i . < Vécsey Zoltán dr. „Isten Magyarország meg fogja e — XL Pius beszéde a szentföldi magyar zarándokokhoz ■— ÉN KEDVES NÉPEM — JELES MONDÁSOK —
